Népsport, 1987. július (43. évfolyam, 152-178. szám)

1987-07-21 / Különszám

1987. július 21. „Ázsia is megtanulja ezt a játékot*’ A FIFÁ-nak fontos volt Az Universiadéra meghí­vott tisztségviselők egyike Szepesi György volt, aki mint a Nemzetközi Labdarú­gó Szövetség (FIFA) végre­hajtó bizottságának tagja már július 2-ától Zágrábban tartózkodott. A programban szereplő 44 mérkőzés nagy részét látta a sportdiploma­tának tehát átfogó képe, ala­pos rátekintése lehetett a vi­lág főiskolásainak labdarú­gásáról. A döntő előtt kértük őt beszélgetésre, s arra, hogy értékelje a két hét szakmai tapasztalatait. — A labdarúgás amolyan mostohagyerekként szere­pelt eddig az­­Universiádék programjában. Most azon­ban főszereplővé lépett elő, a torna nagy népszerűség­nek örvendett a jugoszláv városokban. Tekinthetjük-e ezt áttörésnek, s annak, hogy a foci polgárjogot nyert a főiskolások világ­­versenyén? — Pontosan erről van szó. A sportág, hogy úgy mond­jam, diplomáciai győzelmet aratott itt. Már két évvel ezelőtt, Kobéban is volt lab­darúgás, a japánok nézőszá­mát növelendően rendezték — nem hivatalosan. Igaz, hogy tizenhárom csapat nevezett, de a szervezés, a lebonyolí­tás körül akadtak gondok. Például az, hogy nem voltak megfelelő szintű bírók, s az egész tornának nem volt je­lentős sportértéke. Most — első ízben — a FIFA vállalt védnökséget az esemény fö­lött. A főiskolai szövetség vezetői örömmel fogadták ezt, ebből fakadóan ők is „azon vannak”, hogy a lab­darúgás is teret kapjon ezen a szép vetélkedésen. — Önt milyen közvetlen feladattal bízták meg? — Kettős funkcióm volt az Universiade során. Egyrészt a technikai albizottság tag­jaként figyeltem a mérkőzé­seket, másrészt pedig a já­tékvezetői bizottság vezető­jeként ültem a nézőtéren. Az utóbbi lényeges volt, hi­szen egy háromtagú stáb élén én döntöttem el, hogy ki, melyik mérkőzést vezeti. A FIFA egyébként húsz nemzetközi minősítéssel ren­delkező bírót delegált az Universiadéra, s ez meg is látszott a játékvezetés szín­vonalán. Csak a legjobbakat mondhatom róluk, hibát szinte nem is követtek el. — Említette az imént, hogy Kobéban csak tizen­három ország volt jelen. Most viszont tizenhat csa­pat küzdött egymással. Sőt! A verseny előtt még a se­lejtezők lehetősége is szó­ba került. — Valóban. Marokkó, In­donézia és Paraguay csapata is jött volna, ám fölösleges lett volna gigantizmusba es­ni, és selejtezőket rendezni az indulás jogáért. A jelen­lévő csapatok átfogó képet adtak arról, hogy hol is tart ma a világ főiskolásainak, egyetemistáinak labdarúgása. Azt mondhatom, hogy erőtel­jesen előretörtek, a felsőfo­kú intézményekben figyelnek erre a sportágra,é­s ez az új koncepciókkal dolgozó ma­gyar sportvezetésre is fela­datokat róhat. — Néhány válogatott egészen kiváló összeállí­tásban lépett pályára. Gon­dolunk itt elsősorban a há­zigazdákra, a szovjetekre és az ázsiaiakra. — A jugoszlávok teljes olimpiai csapatukat küldték a pályára, s a kínai és a két koreai válogatott tagjai között is többen voltak, akik főszerepet játszhatnak majd a jövő évi olimpiai tornán. A szovjet válogatott a Zal­­giris Kaunasra épült, csupán három tagja nem volt itt az első csapatuknak. Azok, akik nem főiskoláskorúak. — Még a verseny első napjain hallottuk, hogy a szovjetek éppen csak „be­estek” az Universiadéra, s ebből gondok támadtak. — Náluk — mint ismere­tes — zajlik a bajnokság. Jú­lius 5-én még bajnoki talál­kozót vívtak Tbilisziben, s nyertek is 2-1-re. Ezen a na­pon azonban pontosan a dél­koreaiak ellen kellett volna játszaniuk. Az ázsiai labda­rúgócsapat vezetője — attól függetlenül, hogy az általá­nos vezető beleegyezett a ha­lasztásba — követelte, hogy mérkőzés nélkül kapják meg a két pontot. Végül nekem kellett vállalnom a közvetí­tő szerepét. Húszperces tár­gyalás után úgy álltunk fel, hogy egy nappal elhalaszt­ják a mérkőzést. Végül nyer­tek a koreaiak. . . — Ha már az ázsiaiaknál tartunk. .. Ezen a tornán az ő sikereiktől volt vissz­­hangos a sajtó. Valóban ilyen jók, vagy az történt, hogy mások nem figyeltek annyira az Universiadéra, mint ők? — Inkább az előbbi felve­tés mellett maradnék. Tudo­másul kell venni, hogy ezen a földrészen is megtanulták ezt a játékot. — Ezek szerint — a né­zőcsalogatáson kívül — el­képzelhető az, hogy két év­vel ezelőtt tudatosan igé­nyelték a japánok a lab­darúgást is a Világ Játé­kokon? — A labdarúgás szinte minden ország sportjában helyet kér. S ezek után lo­gikus, hogy fejlesztik ezt a sportágat. Kitűnő képességű játékosokat láttam a koreai csapatokban, s a kínaiak és a japánok is magasabb szín­vonalat hoztak erre a torná­ra. Kitűnően kezelik a lab­dát, a középpályás játékuk minden igényt kielégít. Ha megtanulnak jól, szervezetten védekezni, s távolról kapu­ra lőni, akkor bárkire ve­szélyesek lehetnek. Ruganyo­sak, gyorsak és — mint min­den ázsiai ember — kitartó­ak, szívósak. Jellemző pél­da : a Dél-Korea—Kína mér­kőzésen a koreaiak egyenlí­tő­­gólja egy tízméteres fe­jesből esett. A kis ázsiai leg­alább hatvan centire emel­kedett. Persze, ami a magas­ságot illeti, a kínaiak már gondoskodtak arról, hogy „jónövésű” csapatuk legyen. Három játékosuk is 185 cen­tis volt. — Csalódást okoztak a dél-amerikaiak. Inkább fe­gyelmezetlenségeikkel, sza­bálytalanságaikkal, mint­sem tudásukkal hívták fel magukra a figyelmet. — Számomra is meglepő volt, hogy a labdarúgó nagy­hatalmak, Argentína, Brazí­lia és Uruguay, milyen alá­rendelt szerepet játszottak. Persze biztos vagyok abban, hogy a következő Universia­­dén más lesz a helyzet. Azt ugyanis Brazíliában, Sao Paolóban rendezik, s az ilyen magas labdarúgó kul­túrával rendelkező országok nem engedhetik meg önma­guknak, hogy a másodhege­dűs szerepét töltsék be. — Úgy beszél a brazíliai Universiade labdarúgótor­nájáról, mintha már teljes bizonyossággal szerepet kapna a játékokon. — Mind Primo Nebiolo, a FISU elnöke, mind Roci Campana, a szövetség főtit­kára megerősítette itt Zág­rábban, hogy a labdarúgók teljes jogú tagjai a főiskolai világjátékok nagy családjá­nak. Tehát Sao Paolóban is sor kerül tornájukra. Követ­kezésképpen — ha odafigye­lünk — újabb alkalom nyíl­hat a magyar ladarúgóknak is, hogy a világ színpadára lépjenek. Milyennek találta az Uni­­versiadét Greg Rokosh, a kanadai sportminisztérium főosztályvezetője, a zágrábi küldöttség adminisztratív igazgatója? — A szarajevói téli olimpia kedvező tapasztalatai után számítottunk rá — mondta —, hogy a rendezés, az ellátás ezúttal is kifogástalan lesz, a létesítmények pedig min­den igényt kielégítőek. Nos, a jugoszlávok túlszárnyalták minden várakozásunkat. — A kanadaiak egyes sportágakban remek csapattal szerepeltek, máshol gyengébb versenyzőkkel jöttek. — Nem írtunk elő egységes irányelveket, a sportági szö­vetségekre bíztuk a döntést, hogy kiket küldenek. Tény viszont, hogy az év fó ese­ményének az egyesült álla­mokbeli Indianapolisban augusztusban megrendezen­dő Pán-amerikai Játékokat tartjuk. Legjobb úszóink és atlétáink is így gondolkod­tak, minden tudásukkal ar­ra készülnek, ezért nem jöt­tek ide. — Így is nagylétszámú kül­döttséggel, több mint kétszáz versenyzővel érkeztek. Mi in­dokolta ezt? — Jövőre februárban Cal­­garyban, azaz nálunk lesz a téli olimpia. Jelenlétünkkel, a nagy létszámmal is biztosíta­ni szeretnénk mindenkit ar­ról, hogy Kanada szeretettel várja a világ legjobbjait Cal­­garyba, ahol vendégeink ép­pen olyan figyelmes és bará­ti fogadtatásban részesülnek majd, mint itt, Zágrábban. Calgary ígérete Megszívlelendő vélemény A nyaralást az aktív pihenés sok-sok élménye teszi kellemessé, valóban sikeressé. A friss levegő, a napfény, a víz és a jóleső testmozgás, a sport az, ami valóban pi­hentet, felüdít, regenerálja a szervezetet, védi az egész­séget. Persze, igaz ennek az ellenkezője is, amivel kap­csolatban Arisztotelésznek, az ókori görög filozófia leg­egyetemlegesebb gondolkodójának — mozgásszegény mai világunkban különösen időszerű, tehát mindenképpen meg­szívlelendő — véleményét idézzük a rejtvény vízszintes 1., 65. és függőleges 67. sorában. VÍZSZINTES: 1. Az Arisz­totelész-idézet első része (zárt betűk: S, O, J). 13. A termodinamikai hőmérséklet mértékegysége. 14. Sorozat. 15. Azonos betűk. 17. Lakat része. 18. Adminisztrál, bo­nyolít. 20. Az egyik alap­sportág. 22. Szovjet repülő­­géptípus. 23. Albán pénz. 25. ...­­vevény. Elismervény a feladott postai küldeményről. 27. SA. 28. Nőnemű gyermek. 30. A Mali Köztársaság légi­­társasága (röv.). 32. Kompo­nál. 34. A világ mindmáig legeredményesebb asztaliteni­szezője (Viktor, 1911—1972). 35. Apósom, népiesen. 37. A dobogós helyezettek jutalma. 38. Pajkos cselekedet. 39. Csentek. 41. Tó Skóciában. 43. Fafajta. 45. Csín, kecs. 46. Ária. 48. Mátka. 49. Intéző bizottság. 51. Rockopera. 53. Határozószó az azonosság, a pontos megfelelés nyomósí­­tására. 55. Színdarab vége. 56. Vízi állat. 58. A debreceni Bocskai FC jobbszélsője volt, 19-szeres válogatott labdarú­gó. 60. Műsorszórás. 62. Fun­damentum. 64. Tengerész, a Jóreménység-fok felfedezője. 65. Az Arisztotelész-idézet második része. 67. Idegen férfinév. 69. Vékony, fonal­szerű testszövet. 71. Német kályha. 72. Érzelmekben gaz­dag, költői. 73. Megszámlál­hatatlanul sok. 75. Markom­ban van. 77. Pozitív elektród. 78. A tegnap holnapja. 79. város az USA Ohio államá­ban. 81. Műkorcsolyázásban a szabadon választott gyakor­lat. 83. Mintadarab! 84. A gö­rög ábécé utolsó betűje. 87. Lapos fenekű csónak. 89. Ré­­nium. 90. Kopasz. 92. Sze­­mélyragos helyhatározószó. 94. Búzadarás. FÜGGŐLEGES: 1. Suta ikerszava. 2. Igekötő. 3. Ró­mai 1006. 4. Semhogy, akár­csak, mintsem. 5. Figyelmez­tetés. 6. ... héj (eresz). 7. Motorkerékpár-márka. 8. Le­gelő. 9. Kossuth-díjas balett­táncosnő (Adél). 10. Palacko­zott természetes gyógyvíz. 11. Helyhatározórag. 12. Skála­hang. 13. Ismert színészünk (Flórián). 16. Szülő. 19. Haj­lam. 21. Két jeles francia műkorcsolyázó, Giletti és Calmat keresztneve. 24. Ke­lendő. 26. ... Szewinska. Vi­lághírű lengyel rövidtávfutó- és távolugrónő. 29. Szelleme. 31. Idegen női név. 33. Súly­ . . . (nehézatlétikai sportág). 4. Budapest Sport­­csarnok. 35. Kötőszó. 36. Fő­városi sportegyesület. 38. Együttes. 39. A magból kikelt növény fiatal hajtása. 40. Sajtótermékeket, könyveket készíttető vállalat, névelővel. 42. SLP. 44. Afrikai főváros. 46. Szenegál fővárosának la­kója. 47. Híres magaslati gyorskorcsolyapálya a Szov­jetunióban. 50. Mulatság. 52. Három, oroszul. 54. Nyaklán­con viselt, drágakővel kira­kott arany ékszer. 57. Egyip­tom fővárosa. 59. Győztes csatát vívott itt 1848-ban a honvédsereg. 61. Magasugró­­nőnk. 63. Madrid híres képtá­ra. 65. Névelős göngyölegsúly. 66. Másalhangzó kiejtve. 67. Az Arisztotelész-idézet befe­jező része (zárt betűk: T, R, L). 68. Kérdőnévmás. 70. Csúszni késztet. 72. pengető hangszer. 73. Az atlétikai ug­rószámok egyike. 74. Ameri­kai gépkocsimárka. 76. Más­salhangzók fonetikusan. 78. Munka. 80. Nitrogén és ra­don. 82. Barlang, odú. 85. Marokkó és Thaiföld gépko­­csijelzése. 86. Tat betűi, ke­verve. 88. Méretjelző. 91. Egyiptomi Nap-isten. 93. Tóth Éva névjele. 95. Fazék tartozéka. K. J. Beküldendő: az Arisztote­lész-idézet (vízsz. L. 65. és függ. 67.). Beküldési határ­idő: július 29. A borítékra vagy levelezőlapra kérjük ráírni: Keresztrejtvény. A helyes megfejtők között 10 darab 200 forint értékű könyvcsomagot sorsolunk ki. A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát az augusztus 4-én megjelenő 7. Népsportban közöljük. ★ A július 7-ei 7. Népsport­ban megjelent, Aranyérme­sek című keresztrejtvény he­lyes megfejtése: Zsengellér, Csík, Baróti, Kamuti (vízsz. 9., 37., 38., 65.), Sír, Bogár, Mendelényi, Vad (függ. 2., 53., 64. és 79.). 200 forintos könyvcsomagot nyertek: Héder Sándorné, Medgyesegyháza, Arany Já­nos u. 11. 5866; Juhász Attila, Cserhátsurány, Szabadság u. 11. 2676; Pintér Ferenc, Csanytelek, Botond u. 26. 6847; Czömpöly Elemér, Boly, Kassai u. 16. 7754; Sző­­nyi József­né, Budapest, Mó­ricz Zsigmond körtér 10., VI. 2. 1117; Bánhidi Ernő, Bpest, Bökényföldi u. 11. 1165; Vi­rág Lajosné, Bpest, Fehérvá­ri út 101/B. 1119; Csata János, Bpest, Karcag u. 55. 1116; M­olnár Ferencné, Bpest, Pöttyös u. 10., II-es I.-ház, 1098; Bakos János, Bpest, Dembinszky u. 46., III/32. 1071. NÉPSPORT AMIRŐL NEM SZÓLT A FÁMA A csodagumi A műugrók versenyén lát­tuk! Egy amerikai fiú, bizo­nyos Robert Meyr, a követ­kező, kultikus szertartást játszotta végig minden ug­rása előtt. Mielőtt szólítot­ták volna, a kezébe — he­lyesebben a szájába — vett egy radír nagyságú gumi­darabot, azt rágcsálta né­hány percig. Majd a vízbe dobta, utánaugrott, s ami­kor hívták őt az ugráshoz, akkor alaposan végigsimo­gatta magát, elsősorban a fürdőnadrágját a gumival, majd a karjához, s a vállá­hoz érintette a csodatevő anyagot. Amikor kérdezték tőle, hogy ez mire jó, csak any­­nyit válaszolt: „Megszoktam már, évek óta ezt csinálom. A gumi nélkül el sem in­dulok egy-egy versenyre”. Meyr végül a harmadik helyen végzett. A csodagumi titkát nem árulta el. Vagy lehet, hogy nem is a gumiban rejlett a „csoda”? . .. *Éremrecept vi-Vi-Olimpiai bajnokság, lágbajnoki aranyérem, tág Kupa győzelem!... A jugoszláv vízilabda-váloga­tott minden elérhető csúcsot meghódított már a tánto­­ríthatatlanul a maga útját járó, negyvenéves­­ mester, a hajdani válogatott játékos, Ratko Rudics vezérletével. — Mit nem nyertek még meg, mi hajtja őket? A szálfatermetű jugoszláv pólósok közül is kiemelke­dő, hármas sapkás sztár, Zoran Petrovics röviden meg is adta a választ: — A jugoszláv vízilabda­válogatott soha nem nyert még Európa-bajnokságot. És idén Strasbourgban Európa­­bajnokság lesz, így talán érthető. — A legtöbb ország — éppen az EB-re való felké­szülés miatt —, nem a leg­jobb válogatottját küldte az Universiadéra, a jugoszlá­vok viszont majdnem a tel­jes világbajnoki csapatukkal szerepeltek. — Mi kettős feladatot vál­laltunk. Mint rendező or­szág fontosnak tartottuk, hogy itthon méltóképpen képviseljük színeinket. Ugyanakkor az EB-re való felkészülést sem hanyagol­tuk el. — Konkrétan hogyan tük­röződött ez a kettősség? Mondja el egy felkészülési nap programját. — Az Universiade alatt mindennap reggel 9-től 10-ig mezei futás és gim­nasztika volt. Tíztől másfél órán keresztül speciális súly­emelés és erőfejlesztés. Ti­zenkettőtől ugyancsak más­fél órás úszás, labdatechni­kai gyakorlatok. Azután — vagy délután, vagy este — mérkőzés — Nem sok ez egy kicsit? — Nézőpont kérdése... Sok, persze, hogy sok ... Izzadunk, átkozódunk, szen­vedünk ... Ugyanakkor, ha kapunk egy nap pihenőt, akkor egy négyszer hétper­ces mérkőzés meg sem kot­­­tyan. Persze, az is igaz, hogy az eddig nyert ara­nyak is segítenek abban, hogy belássuk: csak ilyen munkával jön meg a siker. Kocsi Tibor—Szóth Ferenc 15

Next