Népsport, 1987. december (43. évfolyam, 281-303. szám)

1987-12-09 / 287. szám

XL.111. 287. ♦ 1987. december 9 Aki nem szeretett térdelni ^^Sportlövészet ] Sportpályafutása legsike­resebb esztendejét zárta az idén Záhonyi Attila, a Bp. Honvéd 28 éves sportlövő­je. Előbb Lahtiban, az Európa-bajnokságon győ­zött a férfiak kisöbű sport­puska összetett számában, majd légfegyverrel meg­nyerte a szöuli Világ Ku­pát. Évek óta ott van a vi­lág élvonalában, a szak­emberek szerint tulajdon­képpen bármelyik koráb­bi világversenyen győzhe­tett volna, de igazi sik­ert mégis csak most ért el. Ezett versenyző A suhli VB után — csak 28. lett — edzője, Nagy Béla töretlenül­ bí­zott benne: „Még sok tar­talék van Attilában.” — mondogatta. És igaza lett! Tanítványa már nem csu­pán Magyarországon a leg­jobb férfi puskás, hanem már Európa, sőt, a világ legjobb sportlövőit is meg­előzi. Úgy érzem, sportlövőként végre beértem — kezdi, amikor az idei sikerei tit­káról faggatom. — Persze, az EB-aranyéremhez az is hozzájárult, hogy az idén sok nagy versenyen vehet­tem részt, s megtanultam finálét lőni. — Sokak számára megle­petés volt, hogy éppen az összetett számban lett Európa-bajnok, hiszen ko­rábban rendre rossz volt a „térdelője”. — Sajnos, ezt sokat, és egyre gyakrabban mondo­gatták nekem. Ezért amint betérdeltem a lőállásba, re­megett kezem, lábam. S amikor már megtaláltam az ideális testhelyzetet, el­kaptam a ritmust, tehát képes lettem volna jó ered­ményre ebben a testhely­zetben is, akkor gátlások­kal küszködtem. Nem is tudják azok, akik segíteni akartak, hogy mennyi kárt okoztak nekem a tanácsaik­kal. Álló testhelyzetben — ami jóval nehezebb — gyakran több tízest lőttem, mint térdelve, mert utób­binál nem tudtam elviselni a nyomást. Nem hittem abban, hogy egy tízes után újabb telitalálat jöhet. Jolly Joker — Akkor is kishitű volt, amikor abba akarta hagyni a sportlövészetet? — Nem. Éppen akkor érettségiztem a faipari technikumban, s nem tud­tam eldönteni, hogy to­vább tanuljak, vagy a sportlövészetet folytassam. Addig még nem voltak ki­magasló eredményeim, leg­alábbis az ifjúsági bajnok­ságon elért ezüstérmemet nem tekintettem annak. A katonaság aztán mindent megoldott: bevonultam és maradtam a Honvédnél. — Azokban az években hagyták abba a versenyzést az előző „aranycsapat” tag­jai, Hammerl László, Nagy Béla, Papp Lajos. Így meg­nyílt az út a csúcs felé. Ez is befolyásolta döntését? — Számomra nem volt ez egyértelműen kedvező. Egyedül maradtam. Nem volt egy tapasztalt társ, akivel megbeszélhettem volna a gondjaimat. Persze, az edzőim sokat segítet­tek, de hamarabb értem volna el nemzetközi sike­reket is, ha lett volna ri­válisom. — Egyedül volt, mondja egy kicsit panaszkodva, de ennek megvolt az a hasz­na is, hogy valamennyi puskás számot gyakorolnia kellett, mert a klub nem számíthatott másra. Úgy érzem, ezért lett, ezért le­hetett amolyan Jolly Joker, akit minden számban be­dobhatnak a mélyvízbe. — Ebben sok igazság van, bár az is hozzátarto­zik, hogy számomra igazi verseny mind a három szám: a fekvő, az össze­tett és a — sokáig mellé­kesen kezelt — légpuska­szám is. Igaz, még most is irigyelem azokat, akik csak a golyós számokra specia­lizálódtak, ők legalább té­len pihenhetnek. Érdemes volt . Korábban egy alka­lommal azt nyilatkozta, hogy mindig becsületesen végigcsinálja az edzéseket, mert: „önmagát miért csapná be az ember?” Ti­zétől éve lő, ma is olyan kedvvel és elszántsággal, mint kezdetben? — Sohasem voltam az a fajta sportlövő, akinek tér­dig kellett állni a töltény­hüvelyben, hogy elmond­hassa, eleget edzet. Szá­momra­ még ma is, minden edzés egy kis verseny. Mindig arra törekszem, hogy minél szebb, tisztább találatot érjek el, s véle­ményem szerint ez a verse­nyeken jobban kamatozik, mint ha csak a mennyisé­get nézném. — Ez is annak a jele, hogy érett versenyző lett? — Valóban ez is, de még­­inkább az, hogy ma már tartósan képes vagyok jobb eredmények elérésé­re. — Érdemes volt hát a sportlövészet mellett kitar­tani, utólag is jónak bizo­nyult a fiatal Záhonyi At­tila döntése? — Most, hogy végre nemcsak azt mondják ró­lam, hogy mindig ott van az élmezőnyben, hanem az Európa-bajnoki cím meg­szerzése is sikerült, egy­értelmű: már érdemes volt a sportlövészetet választa­nom. Persze, szabadidőm­ben a régi szakmámnak is hódolok. Amikor tehetem, eljárok egy ismerős aszta­loshoz és formálom a fát. — Hobbi ez, vagy már készülődés az élsport utáni életre? — Ki tudja, mi lesz be­lőle? Bár, most még úgy tűnik, hogy később is a sportnak szentelem az éle­tem. Jövőre jelentkezem a TF sportszervezői szakára. Kresz László Holtverseny az élen 9 Sakk -------------------------­ , Szoboszló '87 nemzetközi verseny, Hajdúszoboszló, KISZ Politikai Képzési Köz­pont. 5. forduló: Káposztás—Mózes (román) döntetlen. A játszmában 20 lépésre három órát használ­tak el, teljesen egyenlő ál­lás alakult ki. Kovács L­ajos —Blatni P. (csehszlovák) döntetlen. Időzavarban a hat órás játékidő végén Kovács örökös sakkal döntetlent tar­tott. Félegyházi—Fehér Gy. döntetlen. Sápi—Blatni F. (csehszlovák) döntetlen. A megnyitásra sok időt hasz­náltak el és egyik játékos sem vállalta a súlyos időza­var kockázatát. Kiss A.—Pe­rényi B. döntetlen. Hullám­zó játszma — 78 lépésben. Adamski (lengyel)—Orsó Miklós döntetlen a 45. lépés­ben. Sötét gyalogelőnyt szer­zett ugyan, de az ellenkező színű futók miatt azt nem tudta érvényesíteni. 6. forduló Mózes (román)—Orsó M. 0:1. Nagy csatában értékes pon­tot szerzett a magyar sakko­zó. Világos időzavarban bás­tyáért két tisztjét áldozta — kevés sikerrel. Perényi— Adamski (lengyel) 1:0. A szi­cíliai védelmű játszmában pontosan vezetett végjáték­ban győzött a magyar sak­kozó­. A listavezető elfogta e­llenfelének huszárját és ez eldöntötte a játszma sorsát. "látni F. (lengyel)—Kiss A. 1:1. A magyar játékos gya­logelőnyt szerzett és azt jó technikával érvényesítette. A forduló egyetlen döntetlen eredménye a Fehér Gy.—Sá­pi játszmában — kiegyensú­lyozott három és fél órai já­­­ték után — született meg.­­ Platni P. (csehszlovák)—Fél­egyházi 1:0. Az ifjúsági vi­lágbajnokság ezüstérmese biztos győzelmet aratott. Előbb egy, majd újabb gya­logelőnyt szerzett. Kánosztás •—Kovács L. 0:1. Világos egyetlen hibás lépése után állása összeomlott. Az élcsoport állása: Peré­nyi és Bratai P. 4.5—4.5, Or­só M. 4, Adamski és Mózes 3.5—3.5, Kiss A. 3 pont. Nem sikerült a visszavágás !csapíttunk a második (Folytatás az 1. oldalról) közben egyet sem kaptak (19-13), hiszen Bakos zicce­reket és büntetőket fogott. Az olaszoknak a hajrában szinte jártányi erejük sem maradt. Magyarország—Olaszország 23-15 (9-1fl) 1000 néző. V: Lex, Gut­­marin (osztrákok). Magyar­­ország: BAKOS — IVÁN­­CSIK 4, GYURKA 6 (1), Szabó, Szabadics 2, Putics 2, Kunos 1. Cs: Marosi 2 (1), Lehel 3, Sibalin, Kontra 3. Edző: Adorján János. Olasz­ország: Angello — Boschi, CHIONCHIO 6, Leofile 1, Oleari, Masitti 1, Alliney 3. Cs: Loreti (kapus), Bonazzi, Tabanelli 1, Durnwalder 3. Edző: Zdravko Mates. Kiállítások: 2, ill. 0 perc. Hétméteresek: 2/2, ill. 2/0. NSZK—Ausztria 24-18 (13-6). 1000 néző. V: Brabec, Bubanicek (csehszlovákok)I Ld: Frantz 6, ill. Poissi 5. A csapatok még hétfőn este buszra szálltak és Bécs­be, a torna befejező állo­mására utaztak, ahol kedden sor került a zárómérkőzé­sekre. A két nyeretlen összecsa­páson : Ausztria—Olaszor­szág 14-10 (6-2). A két veretlen csatája előtt az NSZIC-beliek mestere Petre Ivanescu udvariasan nyilatkozott a magyarokról, de győzelmet várt tanítvá­nyaitól. Adorján János: „Vissza kell vágnunk a Szu­per Kupán elszenvedett ve­reségért. Ez presztízskérdés." Idegesen kezdtek a csapa­tok, sok technikai hibát vé­tettek. A lövések többsége pontatlan volt, és amelyik mégis kapura ment, azt a jó napot kifogó Bíró, illetve Thiel kivédte. A mieink a félidő derekán 6-3-ra ve­zettek, de az előny nem­ nyugtatta meg őket. Érthe­­­tetlen kapkodással, türel­metlenül befejezett támadá­sokkal telt el tíz perc, így a szünet előtt már a nyu­gatnémetek vezettek. Emberhátrányból szerzett magyar góllal indult a má­sodik játékrész. Frantz­­ot azonban nem tudták feltar­tóztatni Sibalinék, így Iván­­csik hiába lőtt szellemes gó­lokat, a 47. percben 18-13 volt az állás az ellenfél ja­vára. Görcsösen erőlködött válogatottunk a hajrában, de lövőszázaléka továbbra sem javult. Az idegességnek ki­állítások, újabb kapott gólok, végül pedig vereség lett a következménye. A fegyelme­zetlen játékra nem lehet mentsége a csapatnak. NSZK—Magyarország 25-19 (10-8) Stadthalle, 600 néző. V: Ma­yer, Schwarz (osztrákok). NSZK: THIEL — Lechwertz 2, Schwalb, Kubitzki 1, Róth, NEITZEL 5, Frantz 11 (6). Cs: Hecker (kapus), Löhr 3, Dörhöfer 3. Edző: Petre Iva­nescu. Magyarország: BÍRÓ — Iváncsik­­3, Gyurka 3 (1), Sibalin 4, Lehel­ 1, MAROSI 7 (3), Kontra 1. Cs: Oross (kapus), Putics, Szabadíts. Edző: Adorján János. Kiállítások: 2. Hl. 12 perc. Hét­méteresek: 7/6, ill. 614. A torna végeredménye: 1. NSZK 6, 2. Magyarország 4, 3. Ausztria 2, 4. Olaszország 0 pont. Férfi junior VB, Jugoszlávia Pont nélkül a középdöntőben A hétfői 3. forduló talál­kozóival befejeződ­­ek a ju­nior VB csoportküzdelmei, s a négy négyesből a há­rom legjobb jutott a közép­döntőbe. Mivel az együtte­sek az egymás elleni ered­ményeiket továbbvitték, a magyarok kedvezőtlen hely­zetből várják a folytatást. A-csoport: Spanyolország —Algéria 22-16 (11-7). Vég­eredmény: 1. Svédország 5, 2. Spanyolország 4, 3. Algé­ria 2, 4.­ KM­­K 1 pont. C-csoport: Szovjetunió— Norvégia 23-17 (11-7). Vég­eredmény: 1. Szovjetunió 6, 2. Norvégia 2, 3. Magyaror­szág 2, 4. Izland 2 pont. J)­csoport: Jugoszlávia— —Csehszlovákia 23-22 (­10-13), Románia—Dél-Korea 29-26 (a félidőről nem érkezett jelentés). Végeredmény: 1. Jugoszlávia 6, 2. Románia 4, 3. Csehszlovákia 2, 4. Dél- Korea 0 pont. A középdöntő állása 1. csoport A középdöntő keddi nyitá­nya sem hozott sikert a magyar válogatott számára, hiszen a negyedik VB-mér­­kőzésén már a harmadik ve­reségét szenvedte el, és ez­zel továbbra is pont nélkül áll. Pedig a vendéglátó ju­­goszlávok ellen nagyszerűen kezdett az együttes, s a len­dület egészen a második félidő közepéig tartott, ami­kor már hat góllal is veze­tett. A házigazdák a befeje­zés előtt hat perccel jutot­tak először előnyhöz, s hogy ezt tartani tudták, abban közrejátszottak a kihagyott magyar helyzetek, de a bírók ,,segítőkészsége” is. Középdöntő, 2. csoport: J­ugoszlávia—Magyaror­szág 24-21 (8-13). 1. Franciaország 2. Svédország 3. NSZK 4. Spanyolország 5. Algéria 6. Dánia 2 - - 40-35 4 1 1 - 47-38 3 1 - 1 44-35 2 1 - 1 45-48 2 - 1 1 31-37 1 - - 2 34-48 0 2. csoport 1. Szovjetunió 2. Jugoszlávia 3. Románia 4. Norvégia 5. Csehszlovákia 2 - - 53-40 4 2 - - 50-46 4 1 - 1 47-48 2 1 - 1 42-45 2 - - 2 43-46 06. Magyarország - - 2 45-55 0 NÉPSPORT 9 Elismerések a Magyar Sajtó Napján Hétfőn este a Budapest Kongresszusi Központ Bartók-termében Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke kitüntetéseket és jutal­makat adott át a Magyar Sajtó Napja alkalmából. A Munka Érdemrend bronz fokozatát vehette át Gyárfás Tamás, a Népsport főmunka­társa. A Magyar Népköztár­sasági Sportérdemérem bronz fokozatát kapták: Dobor De­zső (Magyar Televízió Sport­osztálya), Török László (Ma­gyar Rádió Sportosztálya), Gyöngyösi Nándorné (a Nép­sport gazdasági csoportjának vezetője), Kovács György, (a Kelet-Magyarország újság­írója). Pénzjutalomban ti­zenöten részesültek. Hétfőn este a Petőfi Csarnok Liget éttermében tartotta meg sajtónapi ün­nepségét szerkesztőségünk. Lapunk főszerkesztője rövi­den értékelte, méltatta a kollektíva munkáját, amelyet jutalmakkal ismert el. Az ünnepségen megjelent Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propaganda­osztályának vezetője, Tibor Tamás, az AISH elnökhelyet­tese és dr. Király G. István, az Ifjúsági Lap- és Könyv­kiadó Vállalat igazgatója. ★ Lázár Lajos, a Népsport rovatvezető-helyettese hon­védelmi miniszterhelyettesi elismerésben és jutalomban részesült. Záhonyi Iván, la­punk fotóriportere az MHSZ Kiváló Munkáért érem ezüst fokozatát vehette át, Fülöp Mária, a Népsport rovatve­zető-helyettese MHSZ főtit­kári elismerést és jutalmat, fotóriporterünk, Koppány György Építési és Városfej­lesztési Miniszteri nívódíjat kapott. A Forma—1 Magyar Nagydíjjal kapcsolatban a Magyar Távirati Iroda és a MUOSZ által meghirdetett pályázaton Petén Péter, la­punk mink­társa első díjat nyert munkáival. Deák Gábor államtitkár, az ÁISH elnöke a Magyar Nép­köztársasági Sportérdemérem bronz fokozatát adja át Gyöngyösi Nándornénak, a Népsport gazdasági csoport­vezetőjének Kitüntetettjeink Száguldás közben Gyárfás Tamás a mi saját „száguldó riporte­rünk”. Egyik héten Ame­rikából tudósít, a mási­kon Milánóból, a harma­dikon Strasbourgból, de készített már interjút a Szovjet Olimpiai Bizott­ság elnökével is. Tekin­télyes szakírójának isme­ri el az atlétika, az úszás, a kosárlabda, a vízilab­da, hogy csak másfél év­tizedes újságírói pályája főbb sportágait említsük. De épp így a labdarúgás aktuális kulcsemberei is megszólalnak, ha kérdezi őket. Az az újságíró, aki cáfolni látszik a szólást, amely szerint egy bizo­nyos testrésszel több lo­vat nem lehet megülni. Szavahihető tanúk állít­ják: száguldás közben egy félórára megpihent. Ami­kor átvette magas kitün­tetését .. . Zsóka nyugdíjba ment Igaz, még csak néhány napja kezdte meg a „sé­tálást” Gyöngyösi Nán­­dorné, de azóta is sokat lehet vele találkozni a szerkesztőségben. Hiába, aki egész munkásságát a sportsajtóban töltötte ... Zsóka a gazdálkodá­sunkkal, illetve gazdasági ügyeinkkel bajlódott — és velünk. S az ő példás fegyelme másokra is ki­sugárzott. Zsóka nyugdíjba ment. De továbbra is népspor­tos maradt. Laci bácsi van „Laci bácsi van?” Tíz közül kilencen biztos ezzel a kérdéssel átu­­­tanak be a szerkesztő­ség ötödik emeleti szobá­jába, amelyben a külföl­di rovat székel. S szinte hallani a „kő” koppaná­­s­át, amely a segítséget kérő — mert a legtöb­ben azért jönnek — szí­véről leesik, amikor hall­ja: „Laci bácsi van.” Olyan természetesnek vesszük, akár a levegő­vételt, hogy Niszkács László mindig a szerkesz­tőségben van, annak elle­nére, hogy már hatodik éve nyugdíjas. Ha vala­kiről, róla bizton állít­ható: az újságírás az éle­te. Az a fajta újságírás, amely nem­­ pusztán az írógépverésben merül ki. Aligha véletlen, hogy a kollégák sűrűn fölzarán­dokolnak az ötödik eme­letre Laci bácsihoz, az — immár — aranytollas új­ságíró-mindeneshez ...

Next