Népsport, 1988. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1988-03-17 / 64. szám

XLIV. 64. ♦ 1988. március 17. ! Feloszlatás? Felejtse el! Újra termelni a tatabányai szorító Ennek az írásnak előélete van ... Előélete olyan értelemben, hogy amikor február 10-én Hamvas Győzővel, a tatabányai városi tanács általános elnökhelyettesével beszélgettünk, minden kusza, bizonytalan volt. Természetesen a város sportjáról esett szó köztünk, azon belül is az ökölvívásról. S ha még konkrétabban akarunk fogalmazni, akkor arról, hogy mi is lesz a bányászcsapat ökölvívó-szakosztályával. Azt mondta akkor Hamvas Győző, hogy a végleges vélemény kialakulásához meg kell várni, mi lesz az egyesület — s a bánya — sorsa. Február 12-én döntés született arról, hogy a Tatabányai Szénbányákat szanálják. A hírrel egyértelművé vált az is, hogy az egymúltú egyesület is más gazdálkodásra — szegényebbre — kénytelen berendezkedni. Kanyarodjunk vissza még egy gondolat erejéig ar elnökhelyettessel folyatott a beszélgetéshez. Hamvas Győző három napjal a szanálásról hozott döntés előtt határozottan eljelentette: — Bármi is történik a lányával, bármilyen sorsot szánnak neki, bármenynyire is nehezen veszik majd tudomásul az itt dolgozók, hogy — képletesen ogalmazva — bezárul előttük néhány torna ajaja, egyet megígérhetek. Az egyesületnek nem lesz rántódása, s így tartézetesen az ökölvívókat em írjuk le. Azt a „rémhírt” pedig, miszerint feloszlatják a TBSC ökölvívó-szakosztályát, el kell elejteni. Az a csapat, amelyik képes arra, hogy egyőzze idegenben a Vaas gárdáját, s jogot szerzzen arra, hogy a csapatbajnokságban a felső osztályban, tehát az első egy között várhassa aolytatást, nos, azzal számolni kell. S nem a felszlatásán gondolkodni... Hamvas Győző, amikor teket mondta, még nem adta, legföljebb sejtette,ogy mit hoz majd a febrár közepe a bányászárosban.★ Ma már tudjuk: a szénanyát szanálták. De mi történik ma az kölvívó-szakosztályban? * Tausch Lászlót, a szaksztályvezetőt,mintha kísérelték volna. Decemberi nmagához képest — peig akkor érték el azt a szonyos bravúrgyőzelmet Vasas ellen — éveket atasodott. Ő — mint azt akor mondta — fölkésült a legrosszabbra. Ami, hogy a bánya szanársával ők a felszámolás srsára jutnak. Ma már ionban ismét nyugodtan ihatnak. Illetőleg áthatónak, ha nem lenne márújatok nagy feladat a vakukban. — Április 9-én és 10-én rendezzük a Városiportcsarnokban az ökölivók diákolimpiájának a öntőjét. Ekörül is gonok voltak, sőt, már lemondtunk a rendezésit, s úgy volt, hogy Kaasvár ad otthont a vermynek. Tavaly, a Paksonendezett úttörő olimpiai öntőn négy aranyérmet nereztek a gyerekeink, a mi versenyben pedig másodikak lettünk. Talán ám túlzás, ha azt monom, nekünk kötelességünk házigazda szerepet válani az idén. Elhárultak az akadályok, s mi fogadjuk az úttörőket. Azokat, akik a jövő sikereit „termelhetik” a magyar ökölvívás számára. Sárosi Ferenc, a TBSC szakmai elnökhelyettese higgadtan értékeli a szakosztály múltját, jelenét, lehetőségeiket. — Kritikus napok, hetek után vagyunk. De azt hiszem, hogy a bánya további működése körüli döntés nemcsak a mi idegeinket tette próbára. Mindenkiét, aki felelősséget érez a város, no meg a saját jövője iránt. A döntés — még ha az ki is mondta a szanálást — bizonyos értelemben megnyugvást hozott. Most már legalább tudjuk, hogy mire számíthatunk, mi lesz a jövőnk. Az ökölvívókkal kapcsolatban elmondta az elnökhelyettes, hogy az elmúlt három év alatt bizony csökkent — hogy ökölvívónyelven fogalmazzunk — az ütőerő a bányászvárosban. Huszonkét öklöző lépett ki a szakosztályból vagy éppenséggel igazolt más klubhoz. Csépányi is Sajószentpéteren, a Borsodi Bányászban próbálgatjaa szerencséjét... Két év óta nem igazoltak, s ugyanennyi idő alatt a négy edző kettőre fogyatkozott. Ma már csak Rózsa András és Erdei István foglalkozik főállásban a versenyzőkkel. De a tavalyi úttörő-olimpia, s a sikeres CSB-szereplés ismét jó hangulatot varázsolt a tatabányai szorító környékére.★ Tausch László elmondta, hogy számítanak a helyi vállalatok segítségére, azoknak a támogatására, akik már oly sokszor bebizonyították, hogy szeretik az ökölvívást, s akarják, hogy legyen szakosztály a városban. Hozzávetőlegesen 700 ezer forintból valósíthatják meg terveiket, vágyaikat ebben az esztendőben. Hogy ez sok, vagy kevés, arra a helyiek nem tudtak pontos választ adni. Kevés, mert talán nem született még olyan szakosztályvezető, olyan sportvezető, aki azt mondta volna, hogy „kösz, ennyi pontosan elég, nem kérünk többet”. Elegendő, mert mindenki tudomásul vett-e ma már Tatabányán, hogy ennyi van, ennyi lesz ebben az évben, ennyiből kell gazdálkodni. S ha azok az ökölvívást féltő gondolatok, amelyek elhangzottak látogatásunk alkalmával, avalóságot takarják, akkor elegendő lesz az a bizonyos hétszázezer. Mert a hiányzó forintokat lelkesedéssel, a sportág iránti szeretettel bizonyos fokiig pótolhatják. Uóth Ferenc I# \V«,\\\\\\V Hallo, Népsport? Minden tiszteletem a kocogóké, de, sajnos, azt kollégáim nevében is megígérhetem, hogy kedd reggelente, hét óra után hiába kocognak szerkesztőségünk felé, a portánál tovább úgy sem jutnak. Meg aztán minek is jutnának, hiszen az Ezt írja meg! rovat kizárólag 9 és 10 óra között és csakis a 338-566- os telefonon található. No, ez lehet, hogy kissé szigorúan hangzott, de a kedden történtek kikényszerítették. Egy ismeretlen kocogó ugyanis valóban erre járt már hajnalban, és még délután öt felé is kaptam telefonokat, nem is beszélve a levelekről. Persze, mindez a rovat népszerűségét jelzi, és ennek, természetesen, örülünk. Foci-cikik Percek alatt kiderült, hogy a labdarúgásban már a szurkolók is a tavaszi idény sűrűjében járnak. Szinte meglepő volt, ha valaki nem fociügyben telefonált. Jött például egy interurbán hívás, Sárospatakról. Turay András, a Simánál út 33-ból az MLSZ átigazolási szabályzatával nincs kibékülve:" — Egyszerűen nem értem, miért ez a kötöttség. Ma már az NB I-ben mindenki szabad kezet kap, még a kölcsönadás is engedélyezett, nálunk pedig ... Én megyei másodosztályban edzősködöm. Felülről, tehát magasabb osztályból két játékost igazolhatunk, a harmadik már nem játszhat. Kinek jó ez? Ha egyszer két klub megegyezik, akkor miért avatkoznak bele kívülről? Köztudott, hogy az MLSZ szakemberei már dolgoznak egy új átigazolási szabályzaton, mégis ígéretemhez híven — a legilletékesebbet, Góliás Róbertet, az átigazolási bizottság vezetőjét faggattam a kérdésben. — A jelenlegi szabály az úgynevezett felfelé áramlást segítette. Ebben nem volt megkötöttség. Nyilvánvaló a cél: a tehetségek minél magasabb szinten játszhassanak. Ugyanakkor, ha valamely klub magasabb osztályból kívánt igazolni, azt valóban csak két játékossal tehette meg. Ennek oka, hogy megakadályozzuk a tehetségek „elsüllyesztését”. Szóval, hogy nagyobb pénzért valaki félredobja az ígéretes pályafutást. — Ez a szisztéma teljesíti a célját? — Néhány éven át, azt hiszem, teljesítette. Magánvéleményem szerint azonban ma már ez a kötöttség korszerűtlen és ellentmond a nagyobb önállóság alapelvének. — Mit jelenthet ez az új átigazolási rendszerben? — Most csak annyit mondhatok, hogy rövidesen napvilágra kerül az új szabályzat, amelyben valószínűleg már fel lesz oldva ez a kötöttség. Villámkérdés, villámválasz.. Krassóy Iván (Pécs, 18 051), azt nem értette, hogy miért jelent meg még januárban a Népsport Írja meg! hasábjain, hogy Garami József tisztsége a PMSC- nél szakosztály-igazgató, ha munkatársaink következetesen edzőnek titulálják. Nos, ebben maga Garami József a lúdas. A szakember ugyanis a Ferencváros—Bp. Honvéd rangadó szünetében megkereste Kiss László kollégámat és általa arra kérte lapunkat, hogy ha már ő edzőnek tekinti saját magát, akkor mi is ezt írjuk. Számára ez a legszebb minősítés. Szakembernek tekinti saját magát Németh Jenő (20-852) Győrből is: — Nem értem Bálint Lászlót. A legjobb játékosállomány jelenleg Győrött van, a Rábából azonban senki sincs a válogatott keretben. Szerintem ez a jelenlegi legjobb nemzeti tizenegy: Ulbert — Sallai, Hlagyvik, Herédi, Fitos, Rubold, Csongrádi, Détári, Kiprich, Vincze, Szentes. Lehet tehát vitatkozni. Ulbert például, súlyos műtétje után lábadozóban, bizonyára meg is tenné ... Az öles focicsokor végére egy érdekes javaslat. Búzás Mihály (413-656) nincs kibékülve a hajrápercek úgynevezett taktikai cseréivel. — Idegesít ez az időhúzósdi. A jó edző már a szünetben látja, hogy mit kell változtatnia, aztán még vár, mondjuk, egy negyed órát. Utána már nincs értelme a cserének. Adjunk bátran bizalmat a fiataloknak, bizonyítsanak, de legyen rá idejük. Én betiltanám a cserelehetőséget az utolsó tíz percre, természetesen a kapus kivétel lehetne. A közönség a játékra kíváncsi. Meddig ér a „sárga” Turay András egyébként röviddel később ismét lefoglalta a sárospataki telefonvonalait: — Az imént elfelejtettem mondani, hogy nyomja meg valami a bögyemet. Egyszerűen nem tartom helyesnek, hogy az MNK-ban kapott sárga lap összefüggésben van a bajnoksággal is. Ha egy csapat, esetleg bravúrosan, továbbjut a kupában és a következő fordulóban valaki begyűjt egy lapot, akkor lehet, hogy emiatt nem játszhat a bajnokin, így akár büntetésnek is vehetjük a továbbjutást. Hát, ezen elvitatkozgattunk volna egy darabig, hiszen a sportszerűtlenségnek nincs határa a továbbjutás és a bajnoki pont között, de gondolni kellett — már csak sportszerűségből is — azokra, akiknek állandóan foglaltat jelez a készülék. Erről panaszkodott például a mindössze 13 éves Bajomi Lázár Dávid (733-877) is, akit — a bemutatkozás után — természetesen azonnal a nevéről kérdeztem: — Igen, akit a bácsi is ismer, a nagypapám. De most én azért telefonálok, hogy megtudjam, hogy a Népstadionban miért nem rendeznek labdarúgó BEK- döntőt? A kérdés, persze, igen egyszerű, de sejtettem, hogy egy ilyen vállalkozás nagyon összetett dolog. Hogy erre rájöhettem, abban TárcaJános, a Népstadion és Intézmények igazgatóhelyettese volt segítségemre: — Kezdem azzal, hogy a Népstadionban egy esetleges BEK-döntő megrendezéséhez minden feltétel adott. Ebben tehát nem lehetne semmi hiba. A temérdek jogdíjjal viszont annál inkább. Ezeket ugyanis valutában kellene fizetni, mi pedig, ugye, forintot kapnánk a jegyekért. No, és ott a sportdiplomácia kérdése. Ebben ugyan én nem vagyok illetékes, de jól tudom, hogy nem könnyű a sok jelentkező közül nyertesen kikerülni. — Ha olyan sok a jelentkező, akkor ez mégsem lehet alapvetően veszteségesnek induló vállalkozás. Hiszen ott vannaka reklámbevételek, a tévéjogdíjak, amelyek valutában folynak be. Ez komoly kalkulációt igényel, de a kérdés az MLSZ-re tartozik, jelentkezni is a szövetségnek kell. Ezt kitűnő szakembereknek kellene gondosan végiggondolniuk és utána dönteni. Mi annyit garantálhatunk, hogy a helyszín minden igényt magas szinten tudna kielégíteni a kupadöntőn. Dr. Keszthelyi Károly, a 610-083-as telefonszámról rosszkedvűen, mondhatni indulatosan kezdte a beszélgetést. Pedig megnyert egy fogadást: — Nem hittek nekem a kollégák, de megmondtam előre, hogy Varga László, az MTK-VM—Videoton mérkőzés játékvezetője, nem kap meccset a következő fordulóban. Ahhoz túl jól, túl korszerűen, túlságosan is a szabálykönyvnek megfelelően dirigált. Kedves Keszthelyi Károly, én már akkor, ott a telefonban sejtettem, most már tudom, hogy az ön fogadása érvénytelen volt. Varga ugyanis — partjelzőként — közreműködött a következő fordulóban is, amelynek játékvezetői szereposztását már az MTKVM—Videoton meccs előtt kijelölték. Örök mottó: TOTÓ A totó, a játékszenvedély nem kötődik idényekhez, egész évben tart. Mégis, amit Szilvási János (847-368) ezzel kapcsolatban felvet, az szorosan kapcsolódik a tavaszi és az őszi nagyüzemhez. — Egyszerűen megőrülünk attól, hogy a szelvényen hemzsegnek a törölt mérkőzések Emiatt a kispénzű totózók ráfizetnek. Magam is nyugdíjas vagyok, nem tudok drága kollektív szelvényeket venni. Minek nekünk a Bundesliga? Milyen jó volt régen, amikor az NB 1-es és az NB II-es meccsek, majd télen az olaszok szerepeltek a szelvényeken. Dr. Vaszily Béla, az OTP Sportfogadási és Lottó Igazgatóság (LLIG) főosztályvezetője szinte örül a kérdésnek: — Persze, hogy örülök, hiszen az ilyen kérés mindig egyfajta bizalmat jelent a labdarúgással szemben. Emlékszem, hogy milyen nehezen született meg 1987 elején az ÁISH, az MLSZ és az igazgatóságunk közötti megállapodás, melynek értelmében a kilencedik héttől kétkét magyar mérkőzést felvehettünk a szelvényre. Aztán tavaly ősztől már emelhettük ezt a számot, de csak NB I-es találkozókkal. Foglalkozunk további bővítésekkel is, előbb azonban a bizalmat kell maximálisan visszaállítani. Ez pedig már a magyar focin múlik. „Kipukkadt” a labda Dobos Attila se címet, se telefonszámot nem mond. — Dunaújvárosi tanító vagyok, de jelenleg Budapesten katonáskodom. Ugye, elég ennyi. .. ? — Kivételesen. — A jégsport szerelmese is vagyok. Ennyi talán már sok is magamról. — Szóval hoki, és a jászberényi botrány? — Igen is, meg nem is. Sajnálom, hogy nálunk a botrány szó összefügg ezzel a csodálatos játékkal. Állítom, hogy nem az oly sok áldozatot hozó, valóban amatőr módon készülő, élő játékosok a hibásak. őket kizárólag a játékszenvedély hajtja. Jászberénybe is nagyon készültek. Nem akarok a mérkőzés részleteiben elmerülni, de meggyőződésem, hogy rendre a bírák erélytelensége vezet a bonyodalmakhoz. Ha nem kellően felkészültek a játékvezetők, akkor az végzetes lehet ebben a sportágban. A sportszerűségért aggódik Dunakesziről, a Dunasor 5-ből, Földi Tivadar is: — Hihetetlenül örültem a múlt szombaton annak, hogy az ÉVIG KISZ-bizottsága mintegy kétszáz birkózó gyereknek adott versenyzési lehetőséget a cég művelődési házában. A tizenéves srácok igazán nagyszerűen viselkedtek az ÉVIG Kupán. De, hogy mit műveltek az edzők, a bírók és a zsűri tagjai? ... Hát, kérem, ez felháborító. Volt olyan „mester”, aki üveggel támadta meg a zsűriasztalt. Ezen a viadalon csak a gyerekek szolgáltak jó példával, és ez így nagyon szomorú. Percekig csöndben maradt a telefon. Jóllehet, már rég elmúlt tíz óra, mégsem örültem ennek, hiszen nem állt szándékomban szomorú témával búcsúzni. Aztán Fábry Szabolcs megmentett. Igaz, először azt hittem csak viccel ez a távoli hang: — Veszprémből hívom. — Mondana egy telefonszámot ? — Fülkéből beszélek. — Akkor egy címet. — Március tizenötödike... — Nem keveri a mai dátummal ? — Dehogy. Veszprém, Március tizenötödike az egy perce. Az Ezt írja meg! rovattal van gondom. — Puff neki! És még erre a hívásra vártam. — Nem a rovat tartalmával, hanem a kedd reggeli időponttal. Ilyenkor a diákok iskolában vannak. Én is úgy lógtam el a szünetben. Ebből a fülkéből beszélni nem könnyű. Pedig sok a kérdésem. Sípoló hang, és a vonal megszakad. Hiába várok mintegy negyedórát, vagy a türelem, vagy a szünet ideje, vagy a diák pénze elfogyhatott. Mi viszont, megfontoljuk ezt az időpontkérést... i VXX\XXXXXXX<>^\XXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXN\XX\>^\XXXXX5XX<>^XXXXXXVvXXXXXX\V<>XC'* ! <vV^XNXNXX^XVsXXXXXXXXXXXXXXXX\VXXXXXXXXXXX\XXXVXXXX\\«XXXXXXXXXXXXXX^^^^^vVX^XXXXXXXX^XXVvXXX^^^^lX’AXXXXXX^X\VOCC^^^^ A telefonnál: Lukács György NÉPSPORT 5.