Népsport, 1988. április (44. évfolyam, 77-102. szám)
1988-04-24 / 97. szám
XLIV. 97. ♦ 1988. április 24 Salánki Miklós,Igor Novikov: Nem szabad elhamarkodottan változtatni Igor Novikov a szovjet öttusasport eddigi legeredményesebb versenyzője, aki az ötvenes-hatvanas években négyszer állhatott fel egyéniben a világbajnoki dobogó legfelső fokára. Amióta a svéd Tholell tábornok, az elnök beteg, a sportág első számú vezetője a Nemzetközi Öttusa és Biatlon Szövetség szovjet alelnöke, Novikov. Már többször készítettem vele interjút, de sohasem sikerült hozzá közel férkőznöm, a kérdésekre mindig hivatalos válaszokat adott, s máris ment tovább. Az elmúlt hétvégi moszkvai versenyen azonban úgy alakult beszélgetésünk, hogy az 59 éves sportvezető másról is szólt... Öttusa • A versenyen jól szerepelt egy Novikov nevű öttusázó. Talán rokona? — Nem, nem. Csak névrokonok vagyunk. Tudomásom szerint önnek is van két fia ...— Igen, Szása 30, Jura pedig 26 éves. Sajnos, ők nem lettek öttusázók. Mindketten az úszással kezdték, s mivel jól ment nekik, maradtak a medencében. Szása egyetemi tanár, politikát tanít. Jura pedig mérnök. Majd az unokám, ő is fiú, s már két és fél éves ... 9 A nemzetközi és a szovjet öttusa szövetség vezetője és tanít is. Nagyon elfoglalt ember? — Nem panaszkodom, van mit csinálnom. Jerevánban egy háromezer fős középiskola igazgatója vagyok, mellette a testnevelési főiskolán az öttusatanszék vezetője. Ha tehetem, minden reggel héttől teniszezem, majd utána este nyolcig egyfolytában dolgozom. A sport óriási erőt ad. Sajnos, helyette az emberek isznak, dohányoznak és panaszkodnak. Én — húzza ki magát, magas, hatalmas termetén majd’ szétreped a ruha — még most is úgy érzem, olyan erős vagyok, hogy beszállok versenyezni.. . " Sokat utazik, s így sokat van távol a családjától ... — Igen, igen, de ha Jerevánban vagyok, akkor a hétvége a családomé. Kimegyünk a nyaralóba, ahol pihenünk, s közben pedig én kertészkedem. Van egy kis szőlőm is, elárulom, a jó bort szeretem. 9 És az örmény konyakot? Kicsit meglepődik a kérdésen, gondolkodik, de aztán nemzeti büszkesége nem engedi, hogy visszautasítsa ezt az „alkoholos” kérdést. — Az a legjobb a világon. Jobb mint a francia, mert nálunk még nem kémiáznak, valódi szőlőből csinálják. A legfinomabb az ötcsillagos, olyan zárnája van ... " Az idén a nemzetközi szövetség vezetőségét újra választják, hogyan? — A tavaly őszi budapesti közgyűlésen határoztuk el, hogy Szöulban, az olimpiai kongresszuson egy nyolctagú adminisztratív, s egy tizenegyfős technikai bizottságot választunk. Aztán novemberben a rendkívüli kongresszuson választják meg a sportág vezetőit Hágában. S ön is az elnökjelöltek közé tartozik ... — Tudomásom szerint öten pályáznak az elnöki tisztségre, köztük én is. Tudja, bonyolult dolog ez, mert a nemzetközi szövetségben, s nemcsak az öttusában, sokszor nem a felkészültség, a szakmai tudás, hanem a politikai hovatartozás dönt. A szöuli, lovakat pusztító járvány nem fenyegeti az olimpiai öttusaversenyek megrendezését? — Mi? Még nem is hallottam róla ... Röviden elmondom, arról én tudok a járványról, s következményeiről, amire a következőket mondja: — A szöuli rendezők feladata, hogy az öttusaversenyhez megfelelő Lovakról gondoskodjon. Meggyőződésem, hogy ezt teljesíteni is fogják. — Kik az olimpia legnagyobb esélyesei? — Hát maguk! No és a szovjetek, az olaszok és a franciák. Persze, öttusában teljesen felesleges jósolni, ugyanis ez öt sportág, ötször több a hibázási lehetőség is, ezért sok függ a szerencsétől, főleg a lovaglásban. Az olimpiai bajnok szovjet Sztarosztyin doppingbüntetése miatt nem lehet ott az idei olimpián. A többszörös világbajnok jelenleg még edz? — Természetesen készül — mondja indulatosan. — Nem volt igazságos, amit Sztarosztyinnal csináltak. S megmondom, a magyarok sem támogatták teljes szívvel, hogy mérsékeljék a büntetését. No, de a kongresszuson ebben is dönteni fogunk, mert az lehetetlen, hogy egy szövetségen belül a biatlonban tizennyolc, az öttusában pedig harminc hónap legyen az eltiltás. Nem is beszélve, hogy olyan szer használata miatt tiltották el, amely nem is szerepelt a doppinglistán. Jövőre Budapesten rendezik meg a férfi világbajnokságot, amelynek viszont még nincs műsora. Egyelőre nem is lesz. A technikai bizottság ugyanis most dolgozza ki az előterjesztést, s csak Szöulban dől majd el, hogy az 1989-es világbajnokságon egyéni és csapatverseny mellett lesz-e váltó verseny is. Sok ugyanis még a vitatott kérdés, például pontosítani kell a váltóversenyek pontozását, s el kell dönteni a versenyszámok sorrendjét. -Az örökös változtatás miatt sok vád éri a nemzetközi szövetséget. — Nem vagyok híve a szabálymódosításoknak, de a fejlődést elősegítő változtatásokra szükség van. Viszont nem szabad elhamarkodottan változtatni! És sajnos előfordult, hogy a szövetség meggondolatlanul elfogadott egy javaslatot, aztán azt módosítani kellett. No, de engedjen meg most nekem egy kérdést, mi van Balczóval, akivel olyan nagy csatákat vívtam? Nemrég találkoztam vele a metrón. Jól van, házat épít Budakeszin, s tudomásom szerint megszületett a nyolcadik gyermeke is. De nem tartja a kapcsolatot a sportággal — Kár, mert kitűnő sportember volt. Húsz perc telik el így, aztán irány a tanmedence. Dr. Arold Imre egyetemi docens, a TF úszás és vízisportok tanszékének vezetője, kétségbeesve nézi a pancsolókat, aztán fejét csóválva mondja: — Pontosan arra tanít, amit nem szabad! Nem szoktatja a kicsiket a vízhez, pedig ez élettanilag, pszichikailag a legfontosabb! Meglehetősen jól ismerem az úszás szakirodalmát ... Így nem szabad! Legalább három hónap kell ahhoz, hogy heti két óra tanulással a gyerekek kétszáz métert tudjanak úszni. Persze, ugyanezt el lehet érni egy hónap alatt is, de akkor minden nap járniuk kell a srácoknak az uszodába. Székely Éva nem tudja levenni a szemét az előttünk történtekről: — A vízbiztonság többet ér, mint az úszástudás! Háromezer gyereket tanítottam meg eddig, mégis csak három hét múlva engedtem őket a mélyvízbe... Bandi bácsi meg azt mondja, hogy néhány perc után a tanmedencéből átküldi őket a nagyba ... Dr. Arold Imre fölmozdul, s elrobog, hogy tiltakozzon. A gyerekek medence aljáról, siklanak egy métert, aztán kezdik az egészet elölről. Bandi bácsi hol az egyiknek, hol a másiknak nyúl a derekához. Próbálja fönntartani őket a vízben, s közben magyaráz, magyaráz, magyaráz .. . Minden egyre kínosabbá válik. Az az érzésem, olyan dolog megy végbe a szemem előtt, aminek nem szabad megtörténnie. Székely Éva hátat fordít: — Amit a bácsi csinál, az pontosan olyan, mintha nem Kocsis Albert, hanem én tanítanám a hegedülés művészetét... — Na, meg olyan — toldja meg Kiricsi János, a TF egyetemi adjunktusa —, mint az a mondás, hogy tanuljunk gyorsan, könynyen németül. Pedig németül csak lassan és nagyon nehezen lehet megtanulni. Amíg a gyerekek kínlódását figyeljük, elmúlik egy teljes óra. Bandi bácsi otthagyja tanítványait. Hangja telve keserűséggel: — Ezek nem képesek úszni, ezek gyengék. Fizikailag éretlenek ... Pedig én már tíz perc alatt is ... De ők képtelenek elsajátítani azt, amit mondok ... — Hát persze, mert ehhez idő kell! — veti közbe Csaba László, a Magyar Úszó Szövetség edzőbizottságának tagja, a TF tanára. — ... mert még kicsik — folytatja az idős mester, meg sem hallva a közbeszúrást. — Nekem olyan gyerekek kellettek volna, akik nagyobbak. A nyolc gyerek közül ketten harmadikosok, ketten másodikosok, a többi elsős... — Az élet a tanú rá — mondja Arold Imre —, hogy a nyolcéveseket a legkönnyebb megtanítani. El kell felejteni ezt a délelőttöt! Mi a jövő hét elején, írásban közöljük az ÁISH- val véleményünket. Hogy szakmailag ... De miért folytassam? Elég volt a látvány. És tudja, mi a legszomorúbb? Hogy azok a szülök, akik belemennek az ilyen oktatásba, elhiszik: gyermekeik valóban tudnak úszni. Aztán egykettőre megtörténik a tragédia. A két harmadikos kislányt, Sztakó Szilviát és Paulovics Ritát kérem, mutassák meg, mit tanultak. Azt mondják: semmit. Aztán féllábon tovább ugrálnak a vízben. Búcsúzunk, fogkefe?! idős emberrel. Nem merek a szemébe nézni, nem merem látni elkeseredett pillantását. Az utcán is hallom halk, gyötrődő hangját: „Ezek gyengék, éretlenek ...” — Bandi bácsi! Ússzon sokat! De az oktatást hagyja másokra: Székely Évára, Széchy Tamásra, Arold Imrére és a többi szakemberre. Üsszon, a saját egészségéért! Hogy ne csak a nyolcvanat töltse be, de a kilencvenet is! Szívből kívánja ezt: Fülöp Mária 9 Köszönöm a beszélgetést ... — Nagyon szívesen beszélgettem ezekről a témákról, s remélem, jövőre Jerevánban találkozunk. 9 hát, nem is tudom ... Persze, olyan szépeket mondott hazájáról... — S képzelje, tizennyolc évvel ezelőtt Jerevánban készítettek egy több mint százliteres üveget, s azt megtöltötték a legfinomabb örmény konyakkal, ötven év után bontják fel, tehát 2020-ban. Jó lenne abból a konyakból inni... Kívánom, hogy jó egészségben megérje! NÉPSPORT 7 Furcsa pár a Külső nyíren Lovassport____ Nett Simon Furcsa pár című darabját éveken át telt házzal, vastapsos estékkel játszotta a Vígszínház társulata. A mozivásznon Walter Matthau és Jack Lemmon „házasságára” sokezren voltak kíváncsiak, biztos volt a kasszasiker. A szerző, aki minden bizonnyal az életből — esetleg saját életéből — merítette a témát, tán nem is sejtette, hogy ilyen furcsa párok után nem kell éppenséggel New Yorkban leskelődni. Rájuk lehet bukkanni a hetényegyházi tanyavilágban is. Egészen pontosan a külső nyír 110-es számú tanyán, a kedvesen formálódó, emberarcúan alakuló fogathajtóműhelyben. ★ — Kérem a teát! — Hozom, csak egy kicsit hadd forrjon még a víz. A párbeszéd ennyi volt, nem több. A forró ital két perc múlva valóban ott hűlt már a reggelizőasztalon, a januárban vágott mangalica sonkája, az illatos szalonna, és egy kerekdeden nevetgélő cipó társaságában. No, persze, retket, harsogó primőrt is tett az asztalkára a „kisaszszony”. És elköltöttük a reggelit... ★ Bárdos marad, ezen a napon később fogja kocsija elé a négy szürkét. Nemcsak hajtó ő ezen az ezer négyszögölön. Gazda is, tulajdonos is. S ma favágó érkezik hozzá. Irtani a régi, meggörbült derekú fákat, a nyugdíjasnak is öreg nyíreket. Aki a fák lakója, az sem akárki. Tavaly Svédországban a favágók világbajnokságán aranyat nyert, ő volt a legpontosabb, az ő általa kidöntött fák zuhantak a legközelebb a kijelölt ponthoz. . „Itt csak komoly emberek dolgozhatnak” — mondja Bárdos félig magának, félig a távolodó fogat után szólva. A Finthafogat után, amellyel nekivágunk a délelőtti edzésnek, annak a szokásos 20— 30 km-nek, ami nap nap után „belekerül” a lovak lábába, a hajtó kezébe. ★ Tavasz van, életre kel az erdő is. A tarkálló fácánkakas úgy néz ránk a közeli bozótosból, hogy lelkifurdalásunk támad: tyúkot kellett volna hozni neki... A dámvadak, ha beszélni tudnának, felsorolnák a négy nénia nevét. Mivel ezt nem tehetik, csupán nézik a fogatot. Helyettük Fintha kéri a lovait, hogy „lép!” hogy „üget!”. S ők ott négyen a hangra, a legkisebb szárigazításra teszik is a dolgukat. Vadnyulak zökkennek odább, ők sem, félnek, ismerik már a kis csapatot. Fintha fogja a szárat, együtt van a négy lóval, talán csak a bal hátsó, a nyerges vonakodik tenni azt, amit parancsba kap ... „Add az ostort!” — szól a hajtó a hátul ülő segéderőnek. Ő adja, s néhány pillanat múlva már a „sztrájkoló” is beáll a sorba. Lép, üget, vágtázik. Ahogy kell Most már egységes a fogat. Hajlanak jobbra, pördülnek balra, megtalálják a legjobb megoldást a szűk erdei ösvényeken. Úgy hallom, a dámvadak tapsolnak a zsengelombú fák árnyékában ... puszta, övék a tavasz, övék a vágtatás boldogsága. A történetnek — no, nem a reggeli történetének — múltja van. Úgy kezdődött, hogy Bárdos György tanyát vett a külső nyíren. Odaköltözött, odavitte a lovait, ott készült — készül — „homéroszi” magányában a szeptemberi világbajnokságra. Bárdosnak volt, van egy jó barátja. Egy hortobágyi ember, egy sziki hajtó, Fintha Gábor. Ő néhány éves hallgatás után készül újra visszatérni. Megmutatni, hogy nóniuszaival megforgatja a világot. Ő is készül az őszi világbajnokságra, az apeldoorni „meccsre”. S ha már volt — van — egy barátja, akkor azt mondta, inkább a hetényi homokon (a talajviszonyok, a táj kísértetiesen emlékeztet a holland kisvároséra) készül a versenyre. Március 1-jén jött ide. Előbb úgy volt, hogy egy hónapot tölt csupán Bácsban, aztán úgy döntött, hogy május közepéig marad itt. Úgy is, mint a furcsa pár egyik „fele”. És most itt készülnek a Külső nyíren, ami nemcsak azért Külső nyír, mert így keresztelték, hanem azért is, mert Bárdos, a „tanyatulaj” száznyolcvan „gyereknyírt” ültetett el a csodás, lóval, kutyával, zöld fűvel, madárdal-Vissza a tanyára, vissza a külső nyírre. Dolgoznak a világbajnokok. A favágó — mintha Svédországban lenne — döntögeti a halálra ítélt nyíreket. De Bárdos már nemcsak őt figyeli. Fele szeme a Finthafogatot vizslatja, aztán kérdez is. „No, Gabi, hogy mentek?” „Húzott eleget az ostorhegyes?” „Meglépték az időt?” De mivel két szeme van, a másikkal már a saját lovaira figyel. Azokat éppen most fogják be. Erőtől feszül a négy szürke, mennének, vágtatnának, akár Apeldoornig is. A világbajnok már a bakon, most ők következnek, övék a fól díszített birodalmában. Persze, az élet nem sonkából, reggelizésből, kutyavakkantásból és pacsirtafüttyentésből áll. A furcsa pár élete a bakon zajlik. Lovak fala mögött, nyerítéses napokat élve. Szürke lipicaiakat, pej némákat kordában tartva, önmaguk képére formálva azokat, hogy aztán amikor kell — a holland homokon —, akkor ember és ló muzsikálva mozduljon. Bárdos még visszaszól a tanya határából. — Mi lesz ma az ebéd? — Nem tudom ... Tán két lépést üget a fogat, amikor a sziki ember utánuk küld még egy mondatot: — Te, Gyuri! Három napja nem takarítottál! ★ Ezért vannak itt, ezért vállalták ezt a szokatlan együttlétet, ezeket a sportba belefelejtkező heteket, hónapokat. Furcsa pár. S nem is kell New Yorkba utazni, hogy találkozhass velük... Róth Ferenc ★ ★