Népsport, 1988. április (44. évfolyam, 77-102. szám)

1988-04-10 / 85. szám

2 NÉPSPORT Labdarúgás Siófok—Bp. Honvéd 0-0 Siófok, 6000 néző. Vezette: Hartmann (**♦**) (Nagy B., Márton). Siófok: Horváth 6 — Brektner 5, Jancsika 6, Olajos 5, Kolovics 4 — Keszeg 4, Szabó 5, Marozsán 4, Quirikó 6 — Boda 4, Lakatos 4. Edző: Kaszás Gábor. Bp. Honvéd: Disztl P. 0 — Sallai 5, Disztl L. 5, Csu­­llay 5, Cseh 4 — Sikesdi 5, Fitos 6, Fodor 6, Sass 5 — Csehi 5, Kovács­ 5. Edző: Bicskei Bertalan. Csere: Cseh helyett Lippai (—) a 77., Boda helyett Borostyán (—) a 79., Csehi helyett Romanek (—) a 82. percben. Sárga lap: Jancsika a 66. percben. Szögletarány: 10:2 (7:1) a Bp. Honvéd javára. (A mérkőzés előtt Ka­szás Gábor, a hazaiak mestere a következőket mondta: — Érdekes talál­kozó lesz, a Honvéd jobb csapat, viszont nálunk há­rom-négy játékos nagyon szépen fejlődik, itt lenne a lehetőség a bizonyításra. Eredményt nem mondok, de szeretném, ha a bizo­nyítás sikerülne a csapat­nak. Bicskei Bertalan, a ven­dégek vezetőedzője ezt nyilatkozta: " Fontos mérkőzés ez számunkra, hiszen hzt a tabellát né­zem, akkor nekünk Siófo­kon jól kell szerepelnünk.­ Az első negyedórában nem történt említésre méltó ese­mény. A Honvéd birtokolta többet a labdát, beszorult a hazai együttes, alig-alig jött át a felezővonalon. A fő­városiak rúgtak három szög­letet, de keveset mozogtak. Sok volt a technikai hiba, a két csapat egymás tévedé­seiből élt. A 18. percben Fodor ti­zennyolc méteres, bal alsó sarokra tartó lövését védte Horváth. Két perc múlva Sikesdi beadását Horváth merész vetődéssel csípte el a tizenegyes pontnál Kovács elől.­­A 31. percben tüntetett a közönség! Quirikó indította Kolovicsot a bal szélen. Az előretörő hátvéd már a labda elvágásának pillana­tában lesen volt. Nagy Bé­la játékvezető későn kap­ta fel a zászlót, így a né­zők nem értettek egyet a játékvezető jogos ítéleté­vel. Pedig ezúttal Hart­­mannak volt igaza!) Az utolsó negyedórában paprikásabb lett a hangulat, és kiegyensúlyozottabb a já­ték. A siófokiak is kimerész­kedtek a sündisznóállásból, és vezettek néhány táma­dást, de a kapuk továbbra sem kerültek veszélybe. A 41. percben Kovács cse­lezgetett, majd tizenhét mé­terről lőtt, ám Horváth biz­tosan védett. Mindjárt utá­na Kolovics némította el egy pillanatra a hazai szurkoló­kat. Könnyelműen át akarta ívelni Fodor fölött a labdát. Nem sikerült, így az apró termetű középpályás elérte fejjel. Kovácshoz játszott, a csatár középre lőtt, de Hor­váth szögletre tudott háríta­ni. SZÜNET UTÁN eleredt az eső, és a 47. perc­ben a hazaiak kerültek jó helyzetbe. Lakatos indította Quirikót a bal oldalon, a beadást Disztl L. kifejelte, s az érkező Szabó 18 méter­ről kapu mellé lőtt. Ezután a nézők többször is megtapsolták Jancsikát, a keménykötésű védő három­szor egymás után is látvá­nyosan és szabályosan sze­relt. Az 59. percben a Hon­véd kihagyta a mérkőzés első igazi nagy helyzetét. Fodor ívelt át a bal oldalra. Csehi levette a labdát, és fordulás után nyolc méter­ről lőtt, Horváth szögletre hárított. Az eső, úgy látszik, jót tett a játékosoknak, mert vala­mivel izgalmasabb és gyor­sabb lett a játék. A 61. perc­ben Sikesdi beadását Kovács fejelte 12 méterről a kapu mellé. Jobbára a középpá­lyán birkózott a két csapat. A 66. percben Jancsika a kitörő Sasst lerántot­ta a 16-os oldalvonalánál, ezért jogosan kapott sárga lapot. A 73. percben Quiri­kó, Lakatos, Keszeg volt a labda útja, és a hazai kö­zéppályás 14 méterről Disztl P. kezébe emelt. Maradt a végére is izgalom: a 88. percben Fodor beadását Ko­vács, Brettnertől szorongat­va, nyolc méterről a kapu mellé lőtte. Itt k­ örök közhely, de így igaz, a labdarúgást gólra játsszák. És az a csapat nyer, amelyik többször ta­lál a másik hálójába. Nos, Siófokon a két csapat megfeledkezett erről az igazságról, mert ahogy ősszel a Bozsik-stadion­­ban, most Siófokon is gól nélküli döntetlennel osz­tozkodott a pontokon. Pe­dig a mérkőzés előtt mind­két edző titokban győzel­met várt. A kispestiek szo­kásos taktikájukkal, terü­letet védve játszottak, a csapat igyekezett mindig arra az oldalra összponto­sítani, ahol az ellenfél tá­madott. Senki nem fogott szorosan embert, de a lab­dát hozó játékost többen is igyekeztek megzavarni. Ennek a taktikának egyet­len szépséghibája az, hogy a Honvéd jelenlegi játé­­koskerete egyelőre képte­len úgy alkalmazni, hogy ebből győzelmet tudjon ki­csikarni. Ugyanis ehhez a taktikához sokkal többet futó, sokkal gyorsabb já­tékosokkal kellene az együttesnek rendelkeznie. A védekezést szinte töké­letesen megoldotta a kis­pesti legénység, de a táma­dásokhoz már kevésbé tu­dott felzárkózni, a helyze­tek kidolgozásánál is so­kat hibázott, és ha akadt is néhány lehetőség a gól­lövésre, azt egyszerűen el­puskázta. A támadások szervezéséhez, a középpá­lya birtoklásához nagy előnyt jelentett a Honvéd­­nak, hogy Fitost nem fog­ta senki. Ő élt is a lehe­tőséggel, de most ennyire tellett a csapattól. A sió­fokiak vegyes védekezést választottak, Olajos kísérte Kovácsot, Szabónak Fitost kellett volna fognia, ezt azonban nem tudta megol­dani. A hazaiak az első fél­órában túlságosan is tisz­telték ellenfelüket, aztán kimerészkedtek a védeke­zésből. Szerencséjükre a karmester Quirikót a Hon­védból sem fogta senki, így ő is nyugodtan szer­vezhetett. Az más kérdés, hogy hiába hozta játékba társait, a többiek veszély­telenek voltak a kapura. A látottak alapján a Hon­véd közelebb állt a győ­zelemhez, de nem tudta kihasználni helyzeteit, így tulajdonképpen veszített egy pontot Siófokon. Kaszás Gábor: — Támadó­játékunk igen gyenge volt, de úgy érzem, hogy a meg­szerzett pont a végelszámo­lásnál igen sokat fog jelen­teni. Bicskei Bertalan: — A Siófok jól megszervezte a védelmét, ezzel együtt a második félidőben sokkal több helyzetünk volt, de a döntetlent igazságos ered­ménynek tartom. Boross Dezső SÍPSZÓ ELŐTT NB II • Nem akármilyen rangadóra kerül sor vasár­nap délután Veszprémben. A hazai éllovas gárda ugyanis a tavasszal ugyancsak remeklő Csepelt fo­gadja amolyan „négypontos” összecsapáson! A bakonyiaknál fő a feje Glázer Róbert vezető­edzőnek. Belső után a legutóbbi, Metripond elleni találkozón a fiatal Bimbó is részleges bokaszalag­szakadást szenvedett! Ráadásul a rutinos Csík há­rom sárga lapja miatt szorul kényszerpihenőre, ar­ról már nem is beszélve, hogy Marth még mindig korábbi büntetését tölti . . . Így az összeszokott vé­delmet alaposan át kell alakítania a szakvezetőnek. Még szerencse, hogy Onhausz meggyógyult és való­színűleg visszakerül a csapatba. Glázer Róbert el­mondta, hogy a gondok ellenére bizakodva várják a fontos kilencven percet és feltétlenül győzni akar­nak. Ahogy tették azt az ősszel is­­ Csepelen. A piros-kékeknél Már János kellemesebb hely­zetben van, mint veszprémi kollégája, miután Cse­pelen senki sem sérült. Így a szakvezető még azt is megengedheti magának, hogy a legutóbb győztes csapatán taktikai okból változtasson: Kenoszt he­lyett Gyimesi kerül a kezdőegyüttesbe. Amikor Vin­­cze Miklós technikai vezető elmondta, cseppet sem megszeppenve indulnak harcba Veszprémben, és a csepeli együttes eltökélt szándéka, hogy legalább egy pontot elcsípjen az éllovastól! VESZPRÉMI SE—CSEPEL Veszprém, 16.30 V: Molnár (Szabó B.­lázin) Veszprémi SE: Andorka — Bognár, Baranyi, Sán­ta, Szécsi — Csornai, Onhausz vagy Tóth. Kelemen — Rugovics, Gáspár, Horváth L. Csepel: Szieben — Kincses, Tyukodi, Szabó, Nagy I — Gyimesi, Deutsch, Herbály, Horváth A. — Stefanov, Birkás. NB I VÁC—RÁKÓCZI FC Vác, 16.30 V: Varga S. (Drigán, Varga L.) Vác: Brockhauser — Kosztolnik, Gyimesi, Ta­­lapa, Csima — Nagy, Hermann, Víg — Zvara, Balog, Várady. Rákóczi FC: Kovács — Kurdi, Rácz, Riczó, Barna — Prukner, Petrók, Bíró, Adorján — Meksz, Bócz vagy Havasi. MTK-VM—DEBRECEN Hungária körút, 18 V: Roxin (Plasek, Nagy L.) MTK-VM: Gáspár — Farkas, Híres, Lőrincz, Szalai — Varga, Szeibert, Bognár — Kékesi, Ba­logh, Pölöskei. Debrecen: Horváth vagy Mező — Kiss, Plókai A., Till, Duró — Turtóczky, Szűcs, Bücs, Vancsa — Bodonji, Melis. XLIV. 85. ♦ 1988. április 10 Videoton—Vasas 0-0 Székesfehérvár, 8000 néző. Vezette: Nagy L. (•••*•) (Bognár, Segovits). Videoton: Petry 0 — Vígh 6, László 6, Nováth 5, Hor­váth 6 — Tóth 7, Emmer 5, Gyenti 5 — Májer 6, Magyar 5, Kanyok 4. Edző: Kovács Ferenc. Vasas: Andrusch 7 — Elekes 6, Komjáti 7, Mészöly 6, Csorba 5 — Zanlai 5, Balog 5, Gubucz 5, Peeha 6 — Boda 4, Szabadi 4. Edző: Kisteleki István. Csere: Gyenti helyett Máriási (—) a 70., Magyar he­lyett Jónás (—) a 73., Boda helyett Rixer (—) a 79. perc­ben. Sárga lap: Gyenti a 37., Balog a 64. percben. Szögletarány: 13:4 (5:2) a Videoton javára. Huszáros Videoton-roha­­mok jellemezték az első ne­gyedórát. Először az előre­törő Tóth labdáját csípte el Andrusch, majd Magyar elől szedte fel a labdát a vendé­gek kapusa. Nem sokkal ez­után Magyar és Kanyok egymást zavarta a kapu tor­kában, s odalett a kínálko­zó lehetőség. Nagy helyzetet hagyott ki Gyenti a 13. percben, amikor Végh átadá­sát öt méterről küldte a jobb sarok mellé. Közben megeredt az eső, s egyre nagyobb intenzitással zuhogott, egészen a félidő végéig. A 25. percben Ka­nyok húzott kapura, aztán jó helyzetben elesett a ke­resztező Zentai lábában. Fél óra után a Vasas is vezetett néhány támadást, de csak szögletekig jutottak a ven­dégek. A 37. percben Gyenti kapott sárga lapot, mert me­zénél fogva visszahúzta Zentait. A félidő hajrájában is akadt egy kimaradt hely­zet. Emmer nevéhez fű­ződik, aki Magyar jó lab­dáját 12 méterről centimé­terekkel a kapu fölé küldte. SZÜNET UTÁN az első helyzet Magyar előtt adódott az 52. percben, ám Kanyok jó beadását három méterről kapu fölé fejelte A másik oldalon Petry má­sodszorra tudta megszerezni a labdát Komjáti elől. A 64. percben Balog kapott sárga lapot, mert lerántotta Má­jért. Mindjárt utána a Va­sas legnagyobb helyzete ma­radt kihasználatlanul. Szaba­di hozta fel a labdát a bal oldalon, átemelte a védők fölött. Komjáti teljesen egyedül volt, még a sarkot is megnézte magának, aztán 10 méterről a jobb kapufa mellé fejelt. (A Vasas legveszélyesebb támadója a söprögető Kom­játi volt! A piros-kékek nagy öregje, aki most töl­tötte le fegyelmi bünteté­sét, végig kitűnő teljesít­ményt nyújtott, veszélyes helyzeteket is tisztázott a Vasas kapuja előtt, s volt ideje arra is, hogy a rit­ka ellentámadásoknál ott legyen Petry kapuja előtt.) A 67. percben Tóth vég­zett el szabadrúgást 18 mé­terről, s jobb felső sarokra tartó lövését Andrusch bra­vúrral hárította. A Vasas ve­zetett néhány kontraakciót, egy alkalommal Komjáti át­adása egyedül találta Sza­badit, Petry kifutott elé, s ha nehezen is, de menteni tudott. A hajrában ismét jött egy Tóth-szabadrúgás. A 20 mé­terről végrehajtott szabadrú­gásnál Andrusch megint jól helyezkedett, és megfogta a léc alá tartó labdát. A Videoton olyan viha­rosan kezdett, mint a ré­gi, szép időkben. A Vasas ezt a 20 percet úgy vé­szelte át, hogy megerősí­tette védelmét, mégpedig úgy, hogy ha szükség volt rá, akkor a jobbhátvéd Elekes bejött második be­­állósnak, és Zentai húzó­dott balra. A vendég­együttes az első félidő kö­zepe tájától próbálkozott néhány ellentámadással, ezek azonban nem sok ve­szélyt jelentettek. Szünet után Magyar gyorsan eldönthette volna a találkozót, de ügyetlen­kedett. Egyébként meglát­szott, hogy a Videoton szá­mára rendkívül fontos len­ne a két pont, de a tá­madások befejezésénél nem tudtak kellőképpen össz­pontosítani játékosai. A Vasas viszont egy pontért érkezett Fehérvárra, ám veszélyes kontrákkal meg­próbálta a győzelmet is megszerezni. Ehhez viszont kevés volt a két ék. Sza­bad­iék igen keveset nyúj­tottak, pedig a második játékrészben a középpá­lyás sor is feljavult. Ösz­­szességében a többet tá­madó Videoton, helyzetei alapján, közelebb állt a győzelemhez, a Vasas vi­szont taktikusabban fut­ballozot­t, és ez fontos pon­tot jelentett számára. Kovács Ferenc: — Ezt a mérkőzést is sok kimaradt Videoton-gólhelyzet jelle­mezte, de voltak olyan idő­szakok, amikor a Vasas is gólt szerezhetett volna. De erre még gondolni is rossz... Kisteleki István: — Ha úgy kezdtünk volna, mint a má­sodik félidőben, akkor most jobban örülnénk. Varga Béla ZTE—Békéscsaba­­-­ Zalaegerszeg, 3500 néző. Vezette: Fekete (****) (Bay, Vágner). ZTE: Balázs 0 — Varga 5, Rezi 4, Csepregi 6, Molnár 5 — Rózsa 6, Czigány 5, Vadász 4 — Farkas 4, Kámán 5, Páli 4. Edző: Szabó Rezső. Békéscsaba: Gulyás 0 — Szenti 5, Ottlakán 6, Vígh 6, Fabulya 5 — Adorján 5, Kerepeczky 4, Csanálosi 5, Grubo­­rovics 5 — Kurucz 4, Szekeres 5. Edző: Csank János. Csere: Kerepeczky helyett Csató (5) az 53., Páli he­lyett Dohány (5) az 58., Varga helyett Szalai (—) a 80., Kurucz helyett Mracskó (—) a 85. percben. Sárga lap: Kurucz a 70. percben. Szögletarány: 9:2 (6:1) a ZTE javára. A harmadik percben meg­hűlt a vér a hazai szurko­lók ereiben, mert egy bal oldali­ beadás egy fejen meg­csúszott, Kerepeczky az ötös­ről perdített kapura, Balázs azonban szögletre hárított. Negyedórás eseménytelenség után, a 20. percben egy jobb oldali beadásból Kámán az ötösről fejelt kapura, a lab­da már túljutott a kapuson, de egy védő a gólvonalról mentett. Közvetlenül ezután Rezi „szöktette” Szekerest, aki megiramodott a kapu fe­lé, de Varga utolérte, és szo­rongatott helyzetből fölé lőtt a csabai csatár. Egy perccel később Csepregi fejelt egy jobb oldali beadásból alig mellé. Ismét eseménytelenné vált a játék, mindkét csapatnál hibát hiba követett. A já­tékrész utolsó percében Sze­keres futott el a bal szélen, a szögletzászló közeléből ke­resztbe ívelt, és Kerepeczky futtából, 14 méterről élesen kapu mellé lőtt. SZÜNET UTÁN Farkas azonnal eldönthette volna a mérkőzés sorsát. Az 50. percben egy előrevágott labdát Ottlakán le akart ke­zelni, de elcsúszott, így Far­kas teljesen egyedül húzha­tott kapura, de ahelyett, hogy a kifutó Gulyás felett átemelte volna a labdát, cse­lekbe bonyolódott és — igaz, szabálytalanul — szerelték. A szabadrúgásból semmi sem lett. A 65. percben egy jobb oldali szögletet Rózsa Var­gához gurított, az ő beívelé­se után Czigány az ötösről centiméterekkel fejelt kapu fölé. Négy perccel később Rózsa egy csel után a 16-osról a bal oldali kapufát találta el. A 70. percben Ku­rucz „rátartott” Rózsa lábá­ra, ezért sárga lapot kapott. A mérkőzés bírálatát legcélszerűbb a lefújás utáni helyzetképpel kez­deni , a füttykoncert köze­pette egy mérsékeltebb ZTE-szurkoló így méltat­lankodott: „Óh, én szeren­csétlen, ezért áztam bő­rig!” Nem sokkal a kezdés után elszürkült a játék, rengeteg volt a kezdetle­ges hiba, s ezeknek csak kis részét lehetett a csú­szós talaj rovására írni. Csak a félidő derekán pa­rázslott fel néhány percig a küzdelem, aztán újra csak a megszokott hibák következtek. A második félidő elején még remény­kedtek a szurkolók, de amikor Farkas nagy hely­zetét kihagyta, már érez­ni lehetett, ezzel ellőtte puskaporát a hazai gárda. Támadott, támadott, de ezekben a kezdeményezé­sekben nem volt elgondo­lás, ötlet. A viharsarkiak­nak különösebben nem kellett lenniük a góltól. A vendégek az utolsó húsz percben láthatóan már csak a védekezésre össz­pontosítottak. A közönség mindenféle biztatás, érze­lemnyilvánítás nélkül szemlélte a történteket, miközben a szakadó eső­ben is kitartott, és már csak ezért is többet érde­melt volna . . . Szabó Rezső: — Küzdel­mes mérkőzésen támadójáté­kunk összes hibája megmu­tatkozott, ennek egyenes kö­vetkezménye a vészes gól­képtelenségünk. Csank János: — A csúszós talajon nagy iramú mérkő­zést játszottunk, amelyen mindkét csapatnak voltak le­hetőségei, ezért az eredmény igazságos. Gondi Béla ÉT­­T AZ NB I ALLÁSA 1. Bp. Honvéd 21 116 4 29-16 28 2. Ú. Dózsa 21 107 4 37-21 27 3. Rába ETO 20 114 5 31-24 26 4. Haladás 218 9 4 29-21 25 5. Tatabánya 208 8 4 43-24 24 6. Pécsi MSC 219 6 6 24-19 24 7. MTK-VM 20 103 7 33-35 23 8. Vasas 216 9 6 24-25 21 9. Ferencváros 216 8 7 29-27 20 10. Zalaegerszeg 216 7 8 21-24 19 11. Siófok 247 5 9 27-32 19 12. Békéscsaba 214 107 18-32 18 13. Váci Izzó 205 7 8 21-22 17 14. Videoton 213 108 19-24 16 15. Debrecen 204 6 1­1 22-36 14 16. Rákóczi FC 202 5 13 16-46 9 NB

Next