Népsport, 1988. május (44. évfolyam, 103-128. szám)

1988-05-21 / 120. szám

XLIV. 120. ♦ 1988. május 21. NÉPSPORT . KIOSZTOTTÁK AZ EZÜSTGERELY PÁLYÁZAT DÍJAIT Ősidőkre nyúlik vissza a sport és a művészet kapcso­lata. E két terület egymásra találásának elősegítő­je az Ezü­stgerely pályázat, amelynek díjkiosztóját pénteken dél­után tartották. A pályaművekből kiállítást rendezett a Testnevelési és Sportm­úzeum munkaközössége. A kiállítás megnyitását és a díjátadást megelőző be­szédében dr. Pongrácz Antal, az ÁISZZ általános elnök­helyettese így üdvözölte a zsúfolásig megtelt terembe ösz­­szegyűlt alkotókat: „Önök ma itt a kultúrának két izgal­mas területét képviselik. Munkáikban — bronzban, fest­ményben, grafikán, textilen, fotón, könyvben, filmen és magnószalagon együtt van jelen, egymásra talált a sport és a művészet.­ Az 1912 és 1918 között rendezett újkori olimpiák mű­során szerepeltek művészeti versenyek is. Negyven éve már csak kiállítások kísérik az olimpiát. Itthon sem sportversenyhez kötődik, de negyedszázada létezik és a rangosabb művészeti vetélkedők sorába tar­tozik az Ezüstgerely pályázat, amely lehetővé teszi, hogy az alkotók kétévenként versenyezhessenek és kiállításon mutassák be a sport világát, annak fényeit és árnyait. A bírálók 220 pályázó 410 alkotásából válogatták ki a legjobbakat. A képzőművészeti alkotásokról elismerően szóltak, ugyanakkor kevés iparművészeti alkotásból vá­logathattak. Különösen az Ötvösművészek műveit hiányol­ták. A fotósok figyelmét a nagy versenyek nagy egyéni­ségei kötötték le, holott vannak diáksportolók, az egész­ségükért mozgók is, tömegével. Ők még nem ihlették meg a fotósokat? ... A számos sportkönyv közül csak nagy viták után tud­ták meghatározni a sorrendet. A sportfilmtermés azt jel­zi, hogy a magyar alkotók művei újból a világszínvonal­ra emelhetik ezt a műfajt. Kevés pályamunka és a jó riportok távolmaradása jellemezte a rádióműsor kate­góriát. D­r. Pongrácz Antal köszönetet mondott minden közre­működőnek, akik részt vettek a pályázat meghirdetésé­ben, és a kis öndíjak felajánlásával emelték az Ezüst­­gerely -pályázat "rangja", majd le megnyitotta a kiállítást és átadta a díjakat az alkotóknak, az első sportjellegű alkotá­som. Aztán amikor Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke Budapesten járt, ké­szítettem egy olimpiai tár­gyú kerékpáros-kompozíciót. Ezzel a legutóbbi Ezüst ge­rely-pályázaton különdíjat nyertem, és annyira megtet­szett Samaranch úrnak, hogy megvette a NOB lausanne-i múzeuma számára. A Sza­laggyakorlat a közelgő nyá­ri olimpia tiszteletére szüle­tett. Szinte az első percben egy lóalakú tornász figurára gondoltam, mert ez egyesíti a sport és a női test szép­ségét. IPARMŰVÉSZET. (12 al­kotó, 32 pályamű). Az Ezüst­­gerely díjat a zsűri nem ad­ta ki. II. díjat és 20 000 Ft­­ot kapott. Ohíd Tamás ipar­művész a Lesiklás című go­belinjéért. III. díjat a zsűri nem adott ki. A Tricotex Vállalat különdíját és a ve­le járó 5000 Ft-ot kapta: S. Csordás Márta tervezőmű­vész, Szöul I—IV. kollekció­jáért. Különdíjasok (5000 Ft): Bubb Ferenc tervezőművész, Teke VB I—III. kollekciójá­ért, a Zsoffai Róbert vezet­te kollektíva a Fedettpályás atlétikai EB Arculat-tervé­ért. SPORTFOTÓ. (34 alkotó, 130 mű). Az Ezüstgerely dí­jat és 7000 Ft-ot kapta: Né­meth Ferenc a Jégvarázs cí­mű sorozatáért. II. díjat és 5000 Ft-ot kapott: Varga Zsolt az Aranyugró I. soro­zatáért. III. díjat és 3000 Ft­­ot kapott: Hab­ik Csaba a Vas-Lady I—III. és a Lá­nyok és a súly I—III. c. so­rozatáért. Ő kapta a Fotó­művészek Szövetségének pla­kettjét is a Komáromit le­léptették című (Sinkovits Imréről készített) képsoráért. Az Országos Egészségnevelő Intézet különdíját és 2000 Ft-ot kapta: Boros Jenő a Marathon c. képéért. Külön­díjas (7000 Ft): Pólya Zoltán a Lóhaláltánc képsoráért. Diplomával ismerte el a bí­rálóbizottság Riczinger Béla A nagy találkozás, Weber Lajos az Ikrek győzelme és Bánhalmi János a Holtpont c. munkáját. Fényképeit jól ismeri min­den sportkedvelő. A világ különböző fotópályázatain mintegy félszáz díjat nyert munkáival. Az idén már má­sodszor vehette át az Ezüst­­gerely-díjat. Németh Ferenc, az MTI munkatársa 13 éve foglalko­zik sportfotózással. — Mi kell a jó sportfotó­hoz? — A legfontosabb, hogy fanatikusan kell szeretni a sportot. Ismerni kell minden sportágat, hogy tudja az em­ber, mikor mi fog történni, kiket lát maga előtt. Aztán a kellő időben már csak meg kell nyomni a gombot. SPORTIRODALOM. (79 pá­lyamű). Az Ezüstgerely dí­jat és 15 000 Ft-ot kapta Me­­zey György Élvonalbeli lab­darúgók felkészítése c. köny­véért. II. díjat (megosztva) és 7—7000 Ft-ot kapott: Ba­kó Jenő az Úszás története és Morvai Katalin Hölgyvá­lasz c. művéért. III. díjat (megosztva) és 4—4000 Ft-ot kapott: a L­ukovich István, Szabó László szerzőkettős, a Vívás, vívómesterség c. könyvéért, valamint Dulin Jenő és Dulin László a Vi­torlássport c. könyvükért. Az Országos Egészségnevelési Intézet különdíját és 4—1000 Ft-ot kapott Nagy Sándor: Bicajoskönyv című és Dobo­zi­ László a téli sportok népszerűsítését szolgáló és gyakorlati űzésükhöz hasznos tanácsokat adó műveiért. Különdíjasok (1—4000 Ft): Kis Jenő, Hajdú János, Gombócz János, Maksz­­ Imre: Bevezetés a testneve­lés és sportoktatás technoló­giájába c. könyvükért; Sípos Tamás a Pénz istállója című irodalmi riportjáért. A zsűri diplomával ismerte el Nagy Béla sporttörténészi és -sta­­tisztikusi tevékenységét, SPORTFILM. (39 pályamű). Az Ezüstgerely díjat és 15 000 Ft-ot kapta a Milyen ember a sportoló? c. film alkotógárdája: Kovácsi László rendező, Tóth Erika forgatókönyvíró és Szegő András riporter. A film a Magyar Televízió sportosztá­­lyán készült. II. díjat és 10 000 Ft-ot kapott a szom­bathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola alkotó­gárdája, a Röplabdázás min­denkinek c. filmjéért. II. díjat és 7­7000 Ft-ot kapott A női atlétika kezdeti lépé­sei c. film alkotógárdája, szerkesztő: Dobor Dezső, ri­porter: Gyulai István, ren­dező: Mahr­er Emil, valamint a Janika c. film alkotógár­dája, szerkesztő-riporter: Komlósi Gábor, rendező: Gá­bor Tamás. Mindkét film a Magyar Televízió sportosztá­lyán készült. Az Országos Egészségnevelési Intézet kü­löndíját és 4000 Ft-ot kapott az IPV-filmstúdió a Hopp! Életmódmagazin c. sorozat beküldött részéért. Rendező: Fekete Katalin. A Helikofilm Vállalat különdíját és 4000 Ft-ot kapott: Bárány György a pécsi körzeti tele­vízió rendezője beküldött filmjéért. Diplomával ismerte el a bírálóbizottság a Pannó­nia Video Stúdió Hőlégbal­lon — vallomások a ballon­ról c. munkáját; a MOVI Katonai Filmstúdió Elég jó vagyok c. filmjét — rende­ző: Böjte József, a Coopin­­vest Filmstúdióban készült Birkózó VB ’85 c. filmet — rendező: Dobor Dezső és az Országos Oktatástechnikai Központ Kondicionálás Ké­pességek c. filmjét — szak­értő: dr. Istvánfi Csaba. Kovácsi László az előző Ezüstgerely pályázaton is el­ső díjat nyert — akkor Gyu­lai Istvánnal. Most Tóth Erika forgatókönyve és Sze­gő András riporteri közre­működése segítette sikerhez. Kovácsi a televízió folyo­sóján kifüggesztette a pályá­zati felhívást, „Milyen em­ber a sportoló?” címmel. Később egy kicsit meghosz­­szabbította a határidőt, hogy­­elkészüljön Tóth Erika for­gatókönyve — s íme, újra itt az első díj. Ismét beszélgetős riportos filmet készítettek. — Igen — mondja az ün­neplők gyűrűjében — szere­tem ezt a formát. Egyrészt, mert a sportfilm­készítésnek ma sok technikai és anyagi korláta van. De, hadd utal­jak még az előző filmből a sakkozó Adorján András megállapítására: nagyszerű látvány egy filmben, ha pél­dául a könnyűlovasság tá­madásba lendül. Ám, az ön­magáról valló ember arca — még nagyszerűbb! RÁDIÓMŰSOR. (15 pálya­mű). Az Ezüstgerely díjat és 7000 Ft-ot kapta: Török László, a 400 méteres vegyes­úszás EB-döntőjének közve­títéséért. II. díjat és 4000 Ft-ot kapott: Deák Horváth Péter a Lelátó — Körmend Cipruson c. műsoráért. III. díjat és 3000 Ft-ot kapott: Földi Attila, Valaki a szá­guldó cirkusz világából: Ba­logh Tibor c. műsoráért. A bírálóbizottság diplomával ismerte el Novotny Zoltán és Radnóti László Oda a sporthoz c. műsorát. TÖRÖK LÁSZLÓ Kevesen kaptak eddig sport­­közvetítésért Ezüstgerely-dí­­jat. (Igaz, a rádiós kategó­riában csak néhány éve hir­detnek győztest és helyezet­teket.) Sportközvetítésért, amely­nek művelése — magas szín­vonalon — legalább olyan nehéz feladat, mint az Ezüst­gerely többi kategóriájában (talán) maradandót, emléke­zeteset alkotni. Török László, a Rádió sportrovatának munkatársa, néhány perces közvetítésé­ben úgy tolmácsolta Darnyi Tamás Európa-bajnoki győ­zelmét, hogy a hallgatót oda­láncolta a készülék mellé: felkészültségével és ember­ségével, visszafogottságával és szeretetével, magyarságá­val és egyéniségének a vál­lalásával, alázatával és ugyanakkor az egyszeri és megismételhetetlen pillanat továbbadásával. Ez a díj a műfaj elisme­rése is, amelyet sohasem szabad lebecsülni. Amely re­neszánszát éli — ha akar­juk. .. Németh Ferenc Kovácsi László és Tóth Erika DÍJAZOTTAK KÉPZŐMŰVÉSZET. (54 al­kotó, 115 pályamű). Az Ezüst­­gerely díjat és 40 000 F­t-ot kapta: Mihály Gábor szob­rászművész a Szalaggyakor­lat című bronzszobráért. II. díjat és 30 000 Ft-ot kapott: Ligeti Erika szobrászművész a Tripla Axel című bronz­reliefjéért. III. díjat és 20 000 Ft-ot kapott: Babos László festőművész a Ke­rékpárosok c. olajfestményé­ért; Fekete Géza szobrász­­művész Toldi Géza című portrészobráért és Illyés An­tal szobrászművész a Műug­rás c. bronzszobráért. Kü­löndíjasok (ló—10 000 Ft): Badacsonyi Sándor festőmű­vész az Utazás Sakkország­ban című könyvilusztráció­­jáért, Köves Éva grafikus­művész a Forgás közben c. ceruzarajzáért, és Z­áborzik Nándor szobrászművész az Üszők c. bronzszobráért. Jobb kezén álló karcsú tor­násznő, a bal kezében levő szalaggal az olimpiai ötkari­kát rajzolja elénk — a győz­tes szobor alkotója Mihály Gábor. — A sportot mindig nagyon szerettem, jómagam dobóat­léta voltam — mesélte. — Néhány éve a ceglédi sport­csarnok elé készült, az ötka­­rikát formáló munkám volt Mihály Gábor Amikor közlöm telefonon a jó hírt, hogy Ezüst gerely­és­jat kapott, Mezey György az első pillanatban hiszi is, nem is. — Ez tényleg igaz? Való­ban így értékelték a köny­vemet? Végtelenül boldog vagyok, s nagyon köszönöm ezt a rendkívül megtisztelő díjat.­­ Abból amit mondott, azt szűröm le, hogy ennek a könyvnek hallatlan nagy jelentősége van az életében. — így igaz. Számomra ez fontos állomás, de nemcsak azért, mert e szakkönyvvel tudtam bizonyítani, hogy igen­is van mit mondanom, akarok valamit nyújtani a magyar labdarúgásnak. Félreértés ne essék, nem kívántam senkit se kioktatni, inkább az edzőkollégáimnak akar­tam tanácsot adni. Minde­nekelőtt okulásnak szántam a leírtakat. Azért is jelen­tősnek tartom ezt a köny­vet, mert az elképzeléseim­be vetett hitem erősödött, azzal, hogy ilyen visszhang­ra talált. Nagy elődök nyomdokain •. Az az érzésem, hogy korábban eléggé megcsap­pant az elszántsága, megtö­redezett a meggyőződése, vagyis némileg hitehagyottá vált. — A szakmába vetett hi­temet sohasem vesztettem el, de az is tény, hogy a mexikói kudarcba, majd az azt követő hónapok tortú­rájába, vívódásába a lelkem bizony alaposan belerokkant. Éppen ezért van különös jelentősége ennek a mostani megtisztelő elismerésnek. S még valami. A könyv azért is fontos számomra, mert a magyar labdarúgás csodála­tos hagyományaiba vetett hitemet is tükrözi és egy olyan folyamatba illeszkedik bele ez a kötet, amelynek alapjait Csanádi Árpád és Pálfai János rakta le sok évtizeddel ezelőtt.­­ Való igaz, ez a két nagy tudású labdarúgó-szak­ember az egész sportág számára rendkívül értékes munkásságot folytatott. Nem véletlen, hogy a nemzetkö­zi futballéletben még ma is szinte bibliaként forgatják könyveiket. — Pontosan ezért tartom rangnak azt, hogy otthon egy szakkönyv kapta ezt a díjat, ráadásul egy labdarú­gással foglalkozó mű. Olyan pillanatban, amikor a sport­ág nincs valami rózsás hely­zetben. — Hány év tapasztalatait sűrítette könyvébe? — Közel tíz esztendeje gyűjtöm hozzá a jegyzetei­met, s benne van eddigi edzői pályám sok-sok örö­me és útvesztője, három vi­lágbajnokság személyes be­nyomása, szakcikkek egész sora, s nem utolsósorban mindaz a gyakorlat, ame­lyet ezen a pályán szerez­tem.­­ Elég közérthető stílus­ban írta meg művét. — Kifejezetten edzői stí­lusban, az öltöző hangján. Ez volt a szándékom, nem akartam én irodalmi értékű mondatokat eszkábálni, én az edzőkollégáimhoz akar­tam szólni. -— Hány évig írta a köny­vet? — Közel két évig. Zsákutcában van a sportág . Letett egy értékes szakmai munkát az asztal­ra, de ugyanakkor sokan azt mondják, hogy teljesen fe­lesleges a magyar labdarú­gás versenyfutása a nyugat­­európai, avagy tengerentú­li futbalnagyhatalmakkal. Hiszen a nagy átlagból ki­lépni, ma már egyértelműen csak pénzkérdés, a tőkének a labdarúgásra koncentrá­lása. — Öt éve hirdetem, hogy óriási lehetőség van a ke­zünkben, ugyanis megállt a nemzetközi labdarúgóélet fejlődése. Tetszik, nem tet­szik, de zsákutcában­ van a sportág. Aki szakmailag valami újat hoz, az a töb­biek fölé tud kerekedni. ■F Elfogadom, de ez nem mond ellent annak, amit a vastagabb pénztárcájú fut­ball hatal­makról mondtam. — Úgy vélem, nem ab­ban kell velük versenyezni, amiben ők a tehetősebbek. A menedzselésben mindig le fognak minket körözni, a játékosvásárlásban is, hi­szen nekik a bal mellény­zsebükben több pénz van, mint nekünk az összesben. Meggyőződésem, hogy a já­tékosokba fektetett szakmai munkában, a labdarúgók képzésében kell többet és jobbat nyújtanunk, s akkor majd mi teszünk szert lé­péselőnyre.­­ Szerzői hitvallását ho­gyan foglalná össze? — Egyszerűen csak azt akartam elmondani, hogy nem v­agyok sem mágus, sem megváltó. Pusztán a szakmai felfogásomat pró­báltam megfogalmazni, de cseppet sem az önmutogatás céljával. Glória nélkül pró­báltam felvázolni, milyen is egy futballedző élete ... " Hallott már arról, hogy az elmúlt hetek válogatott mérkőzésein, amikor nem ment a csapatnak, sajnos, ilyen gyakorta előfordult, a közönség egy része kórusban kiabálta a nevét? Mi több, ezrek invitálták, kérlelték, hogy minél előbb jöjjön haza. — Nem, nem hallottam erről... — S mégis, mi erről a vé­leménye? — Nagyon nehéz megfo­galmazni az érzéseimet. A minden emberben meglevő egészséges hiúság mellett bizonyos értelemben fájdal­mat is érzek. Sajnálom azokat, akiknek nem adják meg a türelmet a munká­jukhoz, ugyanis bizalmatlan légkörben nem lehet dol­gozni.­­ De a szurkolói reagá­lásnak volt még egy válto­zata. A drukkerek elkesere­désükben azt is hozzávágták a játékosok fejéhez, hogy „Mexikó, Mexikó”. — Ezt az érzelmi kitörést is megértem valahol. A vi­lágbajnokság a sportág ra­jongóit is sokkolta. Ők is nehezen tudják kiheverni a Mundialon történteket, s akkor képzeljék el, hogy bennünk — akik a kudarc csapásait az arcunkon, érez­hettük , milyen maradan­dó sebek maradtak. + Mikor jön haza? — Előreláthatólag június végén. + Végleg, avagy szerző­dést hosszabbít? — Eldöntött kérdés, hogy végleg eljövök Ku­vák­ból. Néhány hét múlva már út­­rakelek a családdal, de csak az Európa-bajnokság után érkezem haza. Kíváncsi va­gyok a kontinens nyolc leg­jobb csapatára, de főleg az­ Mezey György: „ A szakmába vetett hitemet sohasem vesztettem el...” Júniusban végleg hazamegyek ra, hogy hol is tart az eu­rópai labdarúgás. Értelmes feladatra: igen .­ Elvállalná, hogy az EB- ről szakkommentárokat küld­jön a Népsportnak? — Ha felkérnek rá, bol­dogan. -F Részünkről áll az alku. — Örömmel vállalom a szaktudósító szerepét. -J Azt beszélik a labda­rúgóberkekben, hogy az utóbbi hónapokban több ma­gyar klub is ostromolta ajánlatokkal. Mi ebből az igazság? — Valóban megkeresett néhány hazai egyesület, de nem hatalmaztak fel arra, hogy beszámoljak ezekről a tapogatózó tárgyalásokról. Az tény, hogy egyik klub­bal sem egyeztem meg, sőt, ígéretet sem tettem nekik. ■F Ezek szerint nem vál­lal vezetőedzői tisztséget? — Egyelőre nem, ha ha­zamegyek először tájékozód­nom kell, és utána döntök. — Ez sejtelmes megfogal­mazás. Beszéljünk őszintén. Most vállalna edzői felada­tot a magyar labdarúgásban, vagy sem? . ......... — Ez nem tőlem függ.. .Értelmes miliőben, világo­san körülhatárolt feladat­­rendszerben bármikor szí­vesen dolgoznék. Természe­tesen csak akkor, hogyha ésszerű, hosszú távú prog­ramban tudnám az elképzelé­seimet rögzíteni.­­ A mielőbbi viszontlá­tásra és még egyszer gra­tulálunk a szép díjhoz. — Köszönöm. S egyúttal üdvözlöm a Nonseo­l vala­mennyi olvasóját. Gyenes J. András

Next