Népsport, 1988. október (44. évfolyam, 234-260. szám)

1988-10-26 / 255. szám

XLIV. 255. ♦ 1988. október 26. Labdarúgás Fanswikot üldözöli a bíró Kaszás Gábort M mentették Kedden délután többen várakoztak az MLSZ tanács­termében. A fegyelmi bizott­ság tagjain kívül ott láttuk Mezen György szövetségi ka­pitányt és dr. Seprűs Zol­tánt, az etikai bizottság el­nökét. Kaszás Gábor meg­hallgatására került sor. A Videoton vezetőedzőjét a Népsportban október 8-án megjelent nyilatkozata miatt jelentette fel a Rába ETO­­Videoton mérkőzést követően Hartmann Lajos játékvezető Hartmann magára vette a megjelent következő néhány sort: „...nekünk mostanság elég sok gondunk, bajunk van a külső körülményekkel, a találkozókat befolyásoló dolgokkal”. Dr. Rácz Gyula, a fegyel­mi bizottság elnöke előbb ismertette a nyilatkozatot, majd elmondta, mit mondott az előző hét keddjén történt meghallgatásakor a bíró. Azon a tárgyaláson, amelyen Kaszás Gábor nem jelent meg. — Október 18-án, a tárgya­lás napján nemzetközi ba­rátságos mérkőzést játszot­tunk a Nyitra csapatával - mondta távolmaradása oká­ról Kaszás. — A Videoton elnöke nem engedett el. Majd a nyilatkozatáról az elnöki kérdésre részleteseb­ben is beszélt: — Jó csapatom van — mondta Kaszás. - Ezért nem félünk az ellenfelektől, így a Győrtől sem tartottunk. Ösz­­szeállítási gondjaim voltak, ezért nyilatkoztam azt, hogy elég sok a gondunk a külső körülményekkel. Úgy vélem, nyilatkozatommal senkit nem sértettem, különösen, hogy azt sem tudtam, ki lesz a bíró. Egyébként nekem Hart­­mannal semmi gondom nem volt. Ezután Rudas Ferenc, a bizottság másik tagja mond­ta el véleményét: — Ha egy héttel korábban eljön a tárgyalásra, nem vá­lik tengeri kígyóvá az ügy. Az a mérkőzés nem volt annyira fontos, hogy min­denképpen ott kellett len­nie! Ezután Szalmásy Tamás, a Videoton szakosztályvezetője kért szót. Elmondta, amit mindenki tudott: az egyesü­let elnöke múlt kedden nem engedte el Kaszást, és azt, hogy az elnök levelét nem vette át egy héttel koráb­ban a fegyelmi bizottság el­nöke. Az is elhangzott, hogy lényegében nem is tudták, miért idézik az edzőt. — Tudták, miről van szó — válaszolt dr. Rácz Gyula. — Írásban, majd szóban is kö­zölték az MLSZ illetékesei a Videotonnal, hogy Hartmann miért jelentette fel Kaszás Gábort. Ezt a tényt igazolja az a levél, amelyet dr. Brá­­vácz Ottó az első fegyelmi tárgyalásra küldött nekünk! Szünet következett. Majd jó tíz perc várakozás után mindenkit behívtak a te­rembe. — Az MLSZ fegyelmi bi­zottsága Kaszás Gábort vét­ség hiánya miatt felmenti - jelentette be dr. Rácz Gyu­la. — Arra kérjük, a jövő­ben világosan és egyértel­­­mű­en fogalmazzon. Bátran mondja el véleményét, konk­rétan foglalja össze mondan­dóját. Az első tárgyaláson a bíró volt ott, a másodikon az edző. Az ügy teljes tisztázása tíz percig tartott volna, ha Ka­szás a múlt kedden jelen van. Akkor, ott egymás sze­mébe mondhatták volna, amit később a tévében hosszasan fejtegettek, s melyet Hart­mann még meg is toldott a hétfői Sportvilágban. Kide­rült, fantomot üldözött a bí­ró. Belemagyarázott a nyi­latkozatba olyasmit, amit csak ő gondolt, vagy érzett. Vihar egy pohár vízben? Tulajdonképpen igen. Persze az is kérdés, miért nem le­het bizonyos dolgokat egy­szerű, közvetlen beszélgeté­sen tisztázni, miért kell úgy­mond fegyelmi tárgyalásokat összehívni, félreérthető nyi­latkozatok miatt? Miért nincs például közvetlen párbeszéd a liga és a játékvezető-bi­zottság között? Már tárgyaláson kívül, to­vább folyt a diskurzus. Ka­szás Gábor felvetette, mi­lyen jogorvoslatra számíthat, hiszen a tárgyaláson bebizo­nyosodott, hogy nem köve­tett el semmit, de közben meghurcolták a nevét. Sőt, egy hétre még fel is füg­,­gesztették a munkájából a semmiért! Ez viszont már egy másik téma. Ebben az ügyben már az edzőnek kell lépni, ha kivan. Varga Béla FÖLDSZINTES ÁLMOK A Zsivótzky név hallatán szinte kivétel nélkül e­z egy­kori olimpiai bajnok kala­pácsvetőre gondolnak a szur­kolók. Nos, a kalapácsvető fia, az ifjabb Gyula ugyan megpróbálkozott az atlétiká­val is, de igazán csak a fo­cipályán érezte otthon ma­gát. Kilencéves korában je­lentkezett a Fradi serdülő csapatánál, s nem sokkal ké­sőbb már a kölyök négy bal­­szélsőjeként játszott hétről hétre. Ma is szeretettel be­szél mestereiről: Serli Sán­dorról, Vincze Gézáról, Bics­kei Bertalanról, akiknek ren­geteget köszönhet. Tagja volt az ifjúsági EB-n Moszkvá­ban aranyérmet nyert válo­gatottnak, ma is elsöprő hév­vel meséli a csodálatos moszkvai élményeket. Meglepetéssel hallgattam, amint arról beszélt: a baj ott kezdődött számára, amikor ő maga is elhitte, az arany­éremmel már igazán jó lab­darúgó, s elég, ha kimegy a pályára. Az eredmény aztán már úgyis jön magától ... A kispadon ébredt fel álmából. Tizenhárom évet töltött az Üllői úton, és igazán egyet­len edzőnél sem tudott gyö­keret verni a csapatban a ma is csak 22 esztendős labdarú­gó. Végül sok­ álmatlan éj­szakát okozott számára a döntés, hogy a nyáron új klubot válasszon magának. Tárgyalt a siófokiakkal, de mivel fiatal házas, érthetően nem akart elszakadni ifjú fe­leségétől. Így amikor a vá­ciak megkerestek, szinte azonnal igent mondott az egy évre szóló kölcsönadásra. Az­tán azzal folytatta, hogy el­árulta: most kezdi Vácott érezni a bizalmat. Még nem is tudta igazán megszokni, hogy ma már nem kell attól tartania, ha valamit elront a pályán, Palicskó Tibor edző nem cseréli le azonnal.. . Beszélgetésünk befejezése­ként terveiről kérdeztem Zsi­­vótzkyt. Nagyon halkan mondta: egyelőre az a célja, hogy stabil NB I-es labdarú­gó legyen. Ha ez majd sike­rül, akkor pedig legalább egyszer szeretne válogatott kerettag lenni. Annál is in­kább, mert őt már a név is kötelezi. (Kurkovits) A Népsport székében: Friedmizky Zoltán ELHATALMASODOTT A JÁTÉKOSURALOM Egy futballmérkőzés, múnsom­ óta így tartom a számomra ünnep. A Ferencvárosban játékosként eltöltött évek, az edzősködés, majd a kubai és kuvaiti esztendők ezt az érzést erősí­tették bennem. Hét év után készül­tem a mostani randevúra. Úgy dön­töttem, megnézem a Honvéd—Duna­újváros találkozót, s ha módom nyílik rá, akkor a Tatabánya—Ferencváros rangadót. Tudtam azt is, hogy lesz összefoglaló a tévében, így hát minden szerencsésen ösz­­szejött. A kispesti 90 perc számomra nagy csalódást okozott! Azt hittem, NB II-es mérkőzésre váltottam belépőt. Na­gyon sokat hibáztak mindkét oldalon. A Honvéd igazából nem tudta azt nyújtani, ami neves játékosaitól elvárható volna. Ennek a találkozónak, majd a további hétnek az összefoglalóját nagy érdeklődéssel vártam. Hátha én lát­tam valamit túlzón. Tudom, hogy a tömörítés mindig csa­lóka. Kimaradnak az üresjáratok, főleg az izgalmas ese­mények kerülnek a közönség elé. Kifejezetten tetszett viszont a tatabányai rangadó! Főleg az irama és a küzdőjellege ragadta meg a figyelmemet. A Rába ETO—Vasas összecsapás pedig azért volt számomra érdekes, hogy vajon a játékosok mire képesek új edzőjü­kért? Nos, Mészöly Kálmán csapata harcosságával elége­dett lehet. A Rába taktikusabban, gólratörőbben játszott, s ezzel nyert. A Dózsa szombathelyi győzelme egyértel­műen igazolta, sokkal több van a lilákban, mint amit ad­dig nyújtottak. Érdekes volt a ZTE—Videoton találkozó is, pontosabban fogalmazva az a néhány perc, amit a tévé mutatott. Sokan kérdezték tőlem: friss szemmel mit és hogyan lá­tok? Mi változott hat év alatt, mióta nem láttam magyar futballmeccset. Úgy érzem, hogy a játékosállomány azóta tovább szürkült. Nagyon sok a félkész labdarúgó! Úgy ke­rülnek NB I-es csapatokhoz játékosok, hogy technikai és taktikai téren nagyon gyenge szinten állnak. És sajnos sok mindent hall az ember. Úgy tűnik, ma még jobban el­hatalmasodott a játékosuralom, mint régen! A fő gond ezzel a szemlélettel akkor csúcsosodik ki, amikor pályára lép a játékos. Amíg követel, addig profi, ám amint meg­látja a zöld gyepet, egyszerre amatőrré válik... Amit még megfigyeltem: nálunk sajnos nagyon jellem­ző, hogy szinte mindenki előkészítő, szervező játékos akar lenni! De hol vannak azok, akik gólt akarnak szerezni? A mi időnkben valósággal versengtünk, ki rúg többet. A játék elvész a labda járatásában, s közben egy tapodtat sem megy előre az akció­ f­ rondás­ .­­ Erre már céloztam az előbb. Mit nyilijjon a IZ drilljlm­, lehetne, tenni? Olvasom, mennyi edző van komoly munka nélkül. Miért nem alkalmazzák őket a klubok? A neves szakemberek valósággal vonzanak a gyerekeket. Ám őket ezért a munkáért nem fizetik meg! Ha ez így megy tovább, még vékonyabb lesz a réteg, amelyből a klubok válogathatnak. És persze, tovább szűkül a válogatott szintű játékosok száma. Számomra nagyon szimpatikus, amit Mezey György akar az utánpótlás-nevelés területén. A kluboknak sokat kell tenni a tervek megvalósításáért, s bizonyára a serdülő- és ifjúsági válogatottak - mint ezeknek az évjáratoknak a reprezentánsai - is igazából akkor lesznek majd jók, ha valóban a legügyesebbek kerülnek a keretbe és velük aztán az edzőtáborokban is magas szinten foglalkoznak. A játékosokra visszatérve: ők annyit engedhetnek meg maguknak, amennyit a vezetők engednek. Éppen ezért ol­vastam nagy figyelemmel, amit a Dunaújváros vezetése most csinált. Keményen büntetett, s ha pillanatnyilag meg is érzi ezt az eredményekben, biztos, hogy hosszú távon kamatozik mostani, számomra szimpatikus döntésük. Én is szeretem a játékosokat. Ám, pontosan azt várom el tőlük, amit annak idején mi is megtettünk. Szerettünk játszani, imádtuk a közönséget és a klubunkat. Igaz, ehhez kell az otthoni indíttatás. A szülők odafigyelése, aztán a feleség gondoskodása. Úgy vélem, ezen a téren is akad bőven pótolni való. A futball elsősorban ma is játék. Ezért így kell felfogni, s nem csupán üzletet, meggazdagodás lehe­tőséget keresni benne. Ak­i­­ a fiatalok rajongásig szeretik azokat, akik gyertkek, okosan tanítják őket. Hosszú esztendőkön át tanítottam Budaörsön, majd megyei szakfelügyelő vol­tam. A KSI-nél, ahol most is dolgozom, rengeteg a munka, a tennivaló. Ám nekem az a véleményem, megéri! A fia­tal könnyen formálható! Úgy vélem, igazából az örül a pihenésnek, aki előtte lelkiismeretesen elvégezte a fel­adatát. El kell érnünk, hogy sokan gondolkodjanak ha­sonlóan. Ha a fiatalokkal, tehetségükkel jól sáfárkodunk, akkor erkölcsi tartásuk is nagyobb lesz. Hétfőn nagy megdöb­benéssel hallottam a rádióban, hogy a rendőrség bunda­ügyekben nyomoz. Hát megint idáig jutottunk? Úgy tű­nik, a korábbi büntetések vagy nem voltak elég szigo­rúak, vagy pedig nem terjedtek ki mindenkire, aki vétkes volt. Így sokan azt hitték, most sem lesz másképp. A.. „ meg fájó is. Mi, akik szeretjük, de Kí­na u­gy KinOS, lárjuk is a futballt, különös felelősséggel tartozunk azért, hogy ezt a szép játékot ne tegyék tönkre sötét praktikák. Ne a vesztegetési pénz, a „bunda” dönt­sön, ne csapják be a közönséget. Aki azt hiszi, hogy má­sokat ültet fel, valójában önmagát csapja be. Saját magát, de legfőképp azt a klubot értékeli le, amelynek köteléké­ben tudása legjavát kellene adnia. Éppúgy, mint mások, részleteket még én sem tudok. Egyet viszont nagyon fon­tosnak tartok leszögezni: ha bebizonyosodnak a vádak, ak­kor mindenkit azonos mércével mérjenek, ne legyen senki kivétel! A 11. forduló játékosa: Haidip Tibor (MTK- VM) „Bajnokságot akarunk nyerni” Első csapata: Kakucs. Első edzője: Kaldenecker Márton. Kora: Huszonkét éves vagyok. Milyen posztokon szerepelt. A csatársor minden helyén megfordultam már. Mostanában pedig több­ször a középpályán játszom. Persze, a legszíveseb­ben elöl szeretek lenni. Válogatottságainak száma: Csak egyetlen egyszer voltam utánpótlás-válogatott. Erényei: Ezt döntsék el a vezetők és a szurkolók. Hibái: Helyzetkihasználásban és a kombinatív já­tékban nagyon sokat kell még fejlődnöm. Osztályzatai: 6, 5, 6, 8, 6, 6, 6, 7, 6, 5, 9. A forduló játékosa címet azzal érdemelte ki, hogy a Váci Izzó elleni mérkőzésen rengeteget futott, há­rom pompás gólt szerzett és az egész találkozó fo­lyamán szinte minden megmozdulása életveszélyes volt. Játékában rengeteg céltudatosságot lehetett felfedezni, nem volt felesleges labdacipelése, öncélú cselezgetése. Gyorsan, folyamatosan futballozott ki­lencven percen keresztül.­ ­ Hetek óta nagyszerű teljesítményt nyújt. Szomba­ton este a Vác ellen egy­szerűen foghatatlan volt. Mi­nek tulajdonítja ezt a kitűnő formát? ♦ Túlságosan dicsér, pedig azért lehetne ezt még fo­kozni. Az az igazság, hogy elsősorban a célszerű edzé­seknek köszönhetem, hogy jó erőben vagyok. A másik ok pedig az, hogy szenzációsan jó az MTK-ban a csapatszel­lem! Mindenki a maximumot igyekszik kihozni magából, mert bajnokságot akarunk nyerni. Egy ilyen tudatosan játszó társaságban nekem is hoznom kell magam. — Nos, a váciak elleni mérkőzésen igazán hozta ma­gát. Milyen érzésekkel ké­szült volt csapata ellen? ♦ őszintén meg kell mon­danom, lámpalázas voltam. Mégpedig azért, mert nagyon sokat köszönhetek a váciak­nak, elvégre náluk lettem NB I-es játékos. A felkészü­lésemben nem volt semmi új, de magamban azért mondo­gattam, hogy jól kell játsza­nom, és gólt kell rúgnom. — Ez az óhaja már a he­tedik percben sikerült. Úgy tűnt, mintha megérezte vol­na, hová fog érkezni a be­adás . .. •­ Igen, így volt. Az edzé­seken nagyon sokat gyako­roljuk az oldalról érkező lab­dák értékesítését. Itt is ez történt. Amikor Szeibert be­lőtte a labdát, tudtam, hogy hová kell mennem, és már csak be kellett rúgnom. — Egy félidőn keresztül nagyon jól játszott a csapat. Aztán a második félidő ele­jén — ez lassan már jellem­zővé válik — visszaestek. Vajon miért? ♦ Verebes József remek letámadásos taktikát dolgo­zott ki, amelyet az első fél­időben maradéktalanul vég­re is hajtottunk. Helyzeteink alapján már akkor eldönthet­­tük volna a mérkőzést. Az, hogy a második játékrészben gyakorta visszaesünk, én el­sősorban a gyenge koncent­rálószé­less­égünkben látom. Úgy gondoljuk, már meg­nyertük a meccset, és kien­gedünk. Ezt ellenfeleink többnyire megérzik, és elő­fordul, hogy már nem tu­dunk ritmust váltani, és emi­att végigszenvedjük a má­sodik félidőt. — A Vác ellen most si­került a ritmusváltás? ♦ Igen, és ez is azt bi­zonyítja, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt mondják: fizikai problémáink vannak. Ilyesmiről szó sincs! Vala­mennyien ragyogó erőben va­gyunk. Ha nem így lenne, nem tudtunk volna szomba­ton este sem olyan utolsó húsz percet produkálni, mint azt tettük. — A harmadik gól azt mu­tatta, hogy remek a közössé­gi szellem a csapatnál. Híres akár kapura is fejelhette volna a labdát, de inkább to­vábbadta. Mindig így van ez? ♦ Állítom, hogy igen! Azt hiszem, nagyon korszerű ak­ció után szereztem azt a gólt. Növeli az értékét, hogy a váciak közül senki sem tu­dott hozzáérni a labdához. Amikor Katzenbach beívelé­se után Híreshez került a labda, láttam a szeméből, hogy nekem fogja fejelni. Már előre megnéztem a bal sarkot, aztán befejeltem. A mérkőzés után megköszön­tem Híresnek, aki nevetve így válaszolt: „Ha nem a Vác ellen játszunk, tudod mikor fejelem neked?" Per­sze biztos vagyok abban, hogy ezt csak viccnek szán­ta. — Hetek óta jól játszik. Nem gondolt arra, hogy eset­leg helye lenne a válogatott keretben? -­ Hazudnék, ha azt mon­danám, ilyesmi nem fordult meg a fejemben. De nem vagyok türelmetlen. Nem tu­dom, de van egy olyan ér­zésem, hogy engem nem na­gyon vesznek észre. Ha gó­lokat rúgok, beszélnek rólam, ám nem sokáig. De nem adom fel! Két nagy álmom van: bajnokságot nyerni az MTK-VM-mel és magamra húzni a válogatott mezt- Ezekért képes vagyok min­denre. Azt szokták mondani, ha valaki valamit nagyon akar, akkor az előbb vagy utóbb bekövetkezik. Nos, én kivárom! — Nehéz sorozat előtt áll­nak: Dunaújváros, Újpest, Haladás, majd pedig a Hon­véd. Őszi bajnok lesz a csa­pat? + Nem lesz könnyű, de ha ugyanilyen akarással és lel­kesedéssel játszunk, nem le­het baj. Örülnék, ha őszi bajnokok lennénk, de azért fontosabb, hogy a végén áll­junk az első helyen. (zom­bori) NÉPSPORT . NB I

Next