Népsport, 1988. október (44. évfolyam, 234-260. szám)
1988-10-03 / 236. szám
XLIV. 236. ♦ 1988. október 3. W NÉPSPORT 3 WWWWWWWWWWWWW 998 999 999 999 999 999 999 999 999 999 WWWWP 999 999 999 „EMELT FŐVEL TÉRHETÜNK HAZA” Interjú Deák Gáborral, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökével Az olimpia zárónapján Deák Gábor, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke Aján Tamás és Tibor Tamás alelnök jelenlétében sajtótájékoztatót tartott a szöuli sajtóközpontban. A MOB elnöke ezt követően külön interjút adott a Népsportnak. Amikor leültünk beszélgetni, látszott, hogy Deák Gábornak összpontosítania kell a figyelmét, áthelyezni magát egy interjú légkörébe. Így aztán magától adódott az első kérdés: — Fáradt? ♦ Mindenki fáradt, aki végigcsinálta az olimpiát. Igazában egyébként nem egyszerűen fáradtságról van szó, inkább valahogyan kilúgozottnak érzem magam most, hogy vége annak a varázslatnak, amelyet olimpiának hívtak. — Minden sportág eseményén találkoztunk... ♦ Azt hiszem, ez természetes, nem tartom érdemnek. De mindenhova a szívem vitt, nem a hivatalom. — Elégedett? ♦ Kifejezetten boldog vagyok. A magyar sport a sokat emlegetett Helsinki utáni legeredményesebb olimpiáján van túl most. Emelt fővel térhetünk haza, abban a biztos tudatban, hogy mi örömöt akartunk szerezni az otthoniaknak, és sikerült. — Az ország nyilvánossága előtt öt aranyérmet borítékolt. Nem becsültük alá a magyar sport esélyeit? ♦ Biztos, hogy nem. Régi tapasztalat, hogy az esélyeknek általában a fele szokott bejönni, ezt a gondolatot a mai sportvezetés az elődöktől örökölte. A mi esetünkben még azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar sport nyolc év óta nem szerepelt olimpián, nem volt benne a légkörben, nem vitt magával örökséget, hagyományokat. Ezt is messzemenően figyelembe kellett vennünk a tervezéskor. A mostani eredményünk nem azért jó, mert kevesebbet terveztünk vagy vártunk, hanem abszolút értelemben mondható jónak. — Ön szerint mit igazolnak az eredmények? ♦ Az elmúlt két évben a magyar sportmozgalom a reformlépések egész sorozatát tette. Ezeknek a lépéseknek egyfajta értékelését már most elvégezhetjük, bátran ki merem mondani, hogy a változásoknak döntő szerepük van a mostani eredményekben is. De hát ennéljóval hoszszabb távú folyamatokról van szó. Ami a jelent, a mi felfogásunkat illeti, én mély meggyőződéssel vallom, hogy csak a teljesítményelv alkalmazása, csak az eredmények szerinti differenciálás lehet továbbra is az egyetlen reális rendezőelv, amelyre nekünk a magyar sportot építenünk kell. Ennek az eredményeit már most látjuk. — A teljesítményelv nem a sportélet szabadalma ... - Nem, persze, hogy nem. Ezt a gondolatot a sport a magyar társadalomtól kapta, ez számunkra is fontos, politikai irány. De hozzáteszem, hogy a végrehajtásban a sport élen jár. Ennek ellenére is úgy érzem, hogy a sport még mindig nem eléggé fontos társadalompolitikai ügy hazánkban. Pedig látnivaló, hogy olyan értéke a magyar társadalomnak, amely példát, erőt, sikert ad, amely segíteni tud a holnap építésében. Szöulba iseljutott persze az, hogy odahaza olimpiai hangulat, olimpiai láz van, az embereket boldoggá teszik a magyar sikerek, hitet és önbizalmat adnak, amire pedig ennek az országnak ma nagyon nagy szüksége van. Ezért is szükséges a sportot társadalompolitikai rangon kezelni, eleven, ható tényezőként figyelembe venni. — Sok az aranyérem, majdnem annyi, mint az ezüst és a bronz együttvéve __ + így van, és ez az öszszehasonlításként alapul vett, reálisan alapul vehető Montrealhoz képest az eredmények szerkezetének átalakulását jelenti. — Mennyire tartja fontosnak, hogy az olimpia kapcsán az aranyról beszéljünk? — Most azért fontos beszélni róla, mert, van bőven, így biztosan senki nem veszi mentegetőzésnek, ha megismétlem azt, amit az olimpia előtt sokszor elmondtunk. Az aranyérem nem lehet egyedüli mérce, nem lehet követelmény. Tudjuk, hogyan fejlődik a sportvilág, láthattuk itt, Szöulban is, hogy rendkívüli a rivalizálás. Éppen ezért számomra az aranyakon belül is külön becse van azoknak a sikereknek, amelyek régi hagyományokat támasztottak fel. Hogy az elmúlt fél évszázadban Wladáron kívül nem mit olimpiai bajnok férfi úszónk, hogy mikor nyertük meg utoljára az öttusában mindkét aranyat, hogy mennyi időt kellett várni, amíg a kardcsapat ismét a csúcsra érkezik . .. Ezek számunkra fontos, érzelmileg is és nagy szellemi tőkével megalapozott létük révén is fontos ágazatok. Mi ezt tudjuk, nekünk ezek a hagyományaink, mi ebben vagyunk erősek. De hogy az arany — nem arany kérdésre visszatérjek, első hely nélkül is termelődtek értékek, biztató jelek. — Melyik sportágakkal elégedett? • Azt hiszem, ez keresztkérdés, mert világos, hogy az „aranyosokkal” nem lehetek elégedetlen . . . — Akkor úgy kérdezzük inkább: melyikkel nem elégedett? A huszonöt sportágból tizenkilencben volt magyar szeretete. De mindössze négyben nem sikerült eljutni a célként kitűzött első nyolc közé: a műugrásban, a vitorlázásban, a teniszben és a kerékpárban. — Az úszás viszont alighanem külön is szót érdemel ... Feltétlenül. Mert többféle értelemben is fontos. Egyrészt úgy, hogy ebben a sportágban volt egy Egerszegi Krisztinánk, az „Egér” ... Az ő eredménye, a sikere, a személye azért nagyon lényeges, mert ő egy korosztálynak, a tiniknek adott példát, tevékenységmintát, felmutatott valamit a cselekvés lehetőségéből. Az országnak sikerre orientált ifjú nemzedékre van szüksége. Nos, tessék, itt egy minta. Itt a példa arra, hogy lehet bízni a fiatalokban, mert más, korszerű, előremutató a szellemiségük. Az Egerszegi Krisztinák nem akarnak középszerűek lenni, elevickélni valahogy, szórakozva és felelőtlenül az életben. Ezek a magas szinten sportoló fiatalok a jobb előtt meghajtják a fejüket, mert a fair play szelleme ezt követeli meg a küzdőtárssal szemben, de a gerincükkel nincs baj!... A másik dolog, ami miatt az úszás valóban fontos téma, az az, hogy ma már nem egyszemélyes sportág. Hadd mondjam ki a nevét is: ma már nem Széchy Tamás az egyetlen, aki eredményeket produkál. Az ő óriási érdeme az, hogy hitet teremtett és iskolát épített egy sportágban. És az ő munkájának, elhivatottságának hatására ennek az iskolának ma már több „osztályában” folyik eredményes tanítás. — A magyar sport szakmai tekintélye sokat nőtt. Nyilván sok kiváló szakemberünk kap majd ajánlatot külföldi szerződésre. Elengedjük őket? Mindenek felett a magyar sport érdeke, s most már közvetlenül Barcelona áll. Annak megfelelően döntünk majd minden ilyen ügyben. Egyébként szakembereink hazai megbecsülését illetően is a teljesítményelvet kell szem előtt tartanunk. Hogy alkalmasint ne is kívánkozzanak máshova. — Ne pihenjünk egy kicsit a legnehezebb kérdés előtt? 4- Súlyemelés? ... Nem, nem kell pihenni emiatt. Bennem van az ügy, rágom magam miatta az első perctől kezdve. Rendkívül, szomorú vagyok. Mi anyagi erőt, de hadd mondjam ki konkrétan, félmillió dollárt nem sajnáltunk azért (persze, a magunkéból, mert ezt a devizát is a sport termelte ki), hogy olyan felszerelésünk legyen, amely révén kiszűrhetjük a pozitív doppingeredményeket, már az olimpia előtt. — Nem marad el a büntetés, a felelősségre vonás? — Vizsgálatot indítottunk azért, hogy kiderítsük az okokat, és hogy megelőzhessük a hasonló helyzeteket. Magyarán mondva, előbb tiszta képet akarunk látni magunk előtt és a tiszta kép alapján majd mindenkit, aki érintett, felelősségre fogunk vonni. De hangsúlyozom, csakis ez lehet a sorrend. Nem csapkodnunk kell, hanem megnyugtató megoldást találni a hasonló esetek elkerülésére. — Melyik magyar győzelem nőtt a szívéhez leginkább? 4- Ez nehezebb kérdés, mint az előbbi volt. .. Hogy egy hasonlatot mondjak: lehet-e egy szülőnek legkedvesebb gyereke? Két magyar győzelem mégis különösen megfogott. Az egyik a kardcsapat ritka bravúrja volt. A másik pedig a kajaknégyes első helye, mert az volt a tizenegyedik, a szöuli olimpiát Helsinki mögé emelő arany, és azért is, mert egy csalódott Csipes Ferencnek ilyen rövid idő alatt sikerült magát lélekben felhoznia a győzelemig, amit én rendkívüli erkölcsi sikernek, a fair play szelleméhez legméltóbbnak érzek. — Ez is egy kicsit általánosabb, a sporton valamelyest túlmutató tanulság ... ♦ Nagyon fontos dolog a sport, annak pedig, akinek ez a hivatása, természetesen a legfontosabb. Azt azonban soha nem felejtheti el az ember, aki felelősséget érez a hazája iránt, hogy egy nemzet fiaként-lányaként sportol, hogy egy nemzet adott társadalmi helyzetének részese, képviselője. Ha a sport csakis önmagának, a maga szakmaiságának szólna, aligha lenne tömeghatása, de mivel van , így felelőséggel is tartozik. A maga módján az országot építi, a jó törekvéseket segíti, ez törvényszerűen benne van a hivatásában. — Mit tart summázatként Szöul legfontosabb tanulságának? - Itt és most nagyon jó volt magyarnak lenni. Mert közösséget alkottunk. Együtt akartunk, együtt gondolkodtunk, együtt lélegeztünk. Fontosak voltunk egymás számára, figyeltünk egymásra. Hát, nem így kellene élnünk?... Ez a szöuli csapat olyan volt, hogy az olimpiát közös ügynek tartotta, és örült annak, hogy a közöshöz a másik is sikerrel járult hozzá. Olimpiai éremtáblázat A nemhivatalos pontverseny élcsoportja: Szovjetunió 887, NDK 639,Egyesült Államok 638,, NSZK 292, Bulgária 249, Magyarország 209, Dél-Korea 192, Nagy-Britannia 191, Kínai NK 186, Románia 164, Szovjetunió Arany 55 Ezüst 31 Bronz 46 NDK 37 35 30 Egyesült Államok 36 31 27 Dél-Korea 12 10 11 NSZK 11 14 15 Magyarország 116 6 Bulgária 10 12 13 Románia7 116 Franciaország6 4 6 Olaszország6 4 4 Kínai NK5 11 12 Nagy-Britannia5 109 Kenya5 2 2 Japán4 3 7 Ausztrália3 6 5 Jugoszlávia3 4 5 Csehszlovákia3 3 2 Új-Zéland3 2 8 Kanada3 2 5 Lengyelország2 5 9 Norvégia2 3 — Hollandia2 2 1 Dánia2 1 1 Brazília1 2 3 Finnország1 1 2 Spanyolország1 1 2 Törökország1 1 — Marokkó1 — 2 Ausztria1 — — Portugália1 — — Suriname1 — — Svédország— 4 — Svájc— 2 2 Jamaica— 2 — Argentína— 1 1 Chile— 1 — Costa Rica— 1 _ Holland Antillák— 1 — Indonézia— 1 — Irán— 1 — Peru— 1 _ Szenegál— 1 _ Virgin-szigetek— 1 — Belgium— — 2 Mexikó— — 2 Dzsibuti— — 1 Fülöp-szigetek— — 1 Görögország— — 1 Kolumbia— — 1 Mongólia— — 1 Pakisztán— — 1 Thaiföld— — 1 Közös állásfoglalás a dopping ellen A Szovjetunió és az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának elnökei megerősítették együttműködési szándékukat a tiltott szerek használata elleni harcban. Az ügyben szovjet részről Marat Gramov, az amerikaiak képviseletében Robert Helmick nyilatkozott. Bejelentették, hogy a két ország versenyzőinek, sportvezetőinek és tudósainak részvételével novemberben találkozót rendeznek Moszkvában, amelynek célja egy dokumentum kidolgozása arról, hogyan irtsák ki gyökeresen a sportvilágból a doppingszereket. Ördögi körbe jutott a sportvilág, ezért a bizalom hiányát is tapasztalni lehet az olimpiai mozgalomban — mondta Gramov, a szovjet olimpiai bizottság elnöke. A nemzetközi együttműködés fontosságát kiemelve a közös nyilatkozat leszögezi, minden NOB-tagállam és nemzetközi szövetség támogatását meg kell nyerni a kezdeményezéshez. — A kérdést nem lehet leszűkíteni egyetlen országra — mondta Helmick a sajtótájékoztatón megjelent újságíróknak. A moszkvai találkozón a sportolókat a rúdugró Szergej Bubka és a gátfutó Edwin Moses képviseli. Az ülés témái között szerepel majd a rajtaütésszerű ellenőrzések rendszeres bevezetése a felkészülések és az edzések időszakában, továbbá közös kutatási együttműködést és laboratóriumok létesítését tervezik, valamint a sportolókat is tájékoztatni kívánják az őket érintő káros hatásokról. Helmick közölte, hogy az együttműködést a Szovjetunió már a szöuli játékok előtt kezdeményezte, s ez különös jelentőséget kapott több sportoló, így a rövidtávfutó Ben Johnson kizárását követően. — Az eset két fontos tanulságára szeretném felhívni a figyelmet — mondta az amerikai olimpiai bizottság elnöke. — Először is, bebizonyosodott, hogy a dopping a világon mindenütt problémát jelent. Másodszor, az olimpiai mozgalom kész arra, hogy akár a világ legnevesebb sportolóját is kizárja a világ legnagyobb versenyéről, ha tiltott szereket használ. Q9P 999 999 999 999 QSIP 999 999 999 999 999 999 999 999999 999 999 99 999 999 999 999 999 999 999 999 999 999 999 999 999