Népsport, 1988. december (44. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-18 / 301. szám

2 NÉPSPORT XLIV. 301. ♦ 1988. december 18. ^3 Labdarúgás 1 A debreceni bundaügyben« LSZ-teremtorna dom­«» MÉG EGY HÓNAPIG NYOMOZNAK Csaknem két hónap elteltével sokan kíváncsiak arra, hogy áll a „bundaügyekben” a nyomozás Debre­cenben és mikor várható a lezárása. Kérdésünkre dr. Ambrus Vencel százados, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetője, valamint Orbán György hadnagy, fővizsgáló adott vá­laszt. Elmondták, hogy a DMVSC-hez kapcsolódó állító­lagos bundamérkőzésekkel összefüggésben legalább öt­ven személyt vontak eljárás alá, szített fiktív prémiumjegy­zéket is. A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai még két gya­nús, de már 1988 tavaszán vívott bajnoki mérkőzés körülményeit is vizsgálják. Véleményük szerint a Ka­posvár—DMVSC (0-3) ta­lálkozó részletei tisztázot­tak. Itt képviselőjük felvet­te a kapcsolatot a kaposvá­riak korábban Debrecenben futballozó egyik játékosá­val, s 250 ezer forintot ígért a győzelemért. Ezt az ösz­­szeget a baráti kör bizto­sította. A kaposvári játékos néhány társa nevében csak a döntetlent tudta megígér­ni. A mérkőzés után meg is kapta és szétosztotta a 125 ezer forintot. Az év tavaszán játszott DMVSC—ZTE (1-0) mérkő­zésről is volt mondanivaló­ja a rendőrségnek. A DMVSC labdarúgó-szakosz­tályának egyik képviselője a játékvezetőit akarta meg­vesztegetni egy Szegeden futballozó volt debreceni já­tékos közreműködésével. A játékvezető a kihallgatás so­rán elismerte, találkozott a közvetítővel, de már attól is elhatárolta magát, hogy annak idején ígéretet tett a mérkőzés eredményének befolyásolására. A nyomozás tehát még folyik, akárcsak a DMVSC-t érintő bundavádakkal kapcsolatban. A vizsgálat befe­jezése január második felében várható — szögezték le a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság munka­társai, akik azt is hangsúlyozták: az igazság kiderítését változatlanul megnehezíti, hogy az 1986-os Honvéd já­tékosainak egy része és a DMVSC akkori vezetőedzője külföldön tartózkodik. Csuhák Zoltán — Az eljárás alá vont személyek neveit mindad­dig nem említjük, amíg a velük szemben folyó vizs­gálat nem nyert jogerős be­fejezést — említette dr. Ambrus Vencel osztályve­zető, majd először az 1986. április 26-án játszott DMVSC—Bp. Honvéd (1-1) találkozó részleteire tért ki. Erről már elkészült a nyomozati anyag. Ezek sze­rint 1­986 tavaszán a DMVSC baráti köre a bent­­maradás érdekében várat­lanul 1,2 millió forintos prémiumot ígért a debre­ceni játékosoknak. A klub és a baráti kör vezetői két­féleképpen akarták biztosí­tani a csapat NB I-es lé­tét. Először felajánlottak a Csepelnek 500 ezer forin­tot, hogy a Csepel—Volán mérkőzés eredményét — a Debrecen számára — ked­vezően befolyásolják. En­nek a Debrecenből elkerült 500 ezer forintnak a sorsát a további eljárás során még tisztázni kell. Ugyanakkor a Bp. Hon­­védnak a döntetlenért 700 ezer forintot kínáltak az említett (1,2 millió forintos) prémiumkeretből. Az ösz­­szeg a már jól ismert kö­rülményeik között jutott el Budapestre, s azt a Hon­véd-játékosok képviselője átvette. A mérkőzés előtt, telefonon még újabb 150 ezer forintos követeléssel állt elő, mondván, hogy a Honvéd vezetői megemel­ték a játékosok prémiu­mát. Végül azonban a Honvéd játékosainak 150 ezer fo­rint helyett egy karton — tize­nkét kiló — libamájjal kellett beérniük. Még az említett 700 ezer forintról annyit­­ adták a felvilágosítást a Hajdú-Bi­har Megyei Rendőr-főkapi­tányság munkatársai —, hogy ennek biztosítását a baráti kör vállalta magára, de mivel a mérkőzés idő­pontjában nem volt elég pénzük, ezért részükre a bundára a klub „előlege­zett” 450 ezer forintot. De bízott abban, hogy ez az összeg vissza is kerül az egyesületi kasszába. Lénye­gében a DMVSC—Bp. Hon­véd (1-1) találkozó után két héttel a baráti kör vezetői azzal a szándékkal adtak át 200 ezer forintot a deb­receni csapat egyik vezető­jének, hogy ő azt juttassa vissza az egyesület pénztá­rába. Ez az illető ellenben azt állította a klub vezetői­nek, hogy a Baráti Körtől azért vett fel 200 ezer fo­rintot, mert a 700 ezren kí­vül még „becsületbeli kö­telessége” ezt az összeget is eljuttatni a Honvéd játé­kosainak.­­ Végül a Bp. Honvéd itthon levő játékosai vallo­másukban a 700 ezer fo­rint és a libamáj szétosztá­sát elismerik, de a „több­let” 200 ezer forintról nem tudnak. Ugyanígy a DMVSC pénztárának sincs tudomása róla — állítják az eddigi kihallgatások alapján a Hajdú-Bihar Me­gyei Rendőr-főkapitányság munkatársai, akik további részleteket is említettek. Ezek közül a legfonto­sabb, hogy a Bp. Honvéd elleni bundáról a DMVSC akkori hangadó játékosai már a találkozó előtt tud­tak, de a csapat valameny­­nyi tagja csak a mérkőzés után ismerte meg a részle­teket. Ennek ellenére kife­jezték azt az óhajukat, hogy ők is szeretnének prémiu­mot kapni. Ezután a DMVSC vezetői kifizettek 500 ezer forintot a debre­ceni játékosoknak azért, hogy azok a félmillió fo­rint szétosztásáról szóló va­lós prémiumjegyzéken kí­vül mindannyian aláírják az 1,2 millió forintról ké­ Keseregnek az i­tán­porlásedzők Cipőre sem jut a Fáy utcában Bajban van a Vasas. Tu­dom, ezzel mindenki tisz­tában van. A Vasas utolsó helye nem arra utal, hogy manapság minden rendben zajlik a Fáy utcában. Ám én nem a felnőttcsa­pat esetleges kiesésére gon­dolok. Sőt, különösebben bele sem gondoltam, hogy nagy bajban lehet a Vasas, s valószínűleg most sem tenném, ha nem jön be a szerkesztőségbe egy ember, hogy megkondítsa a vész­harangot: bajban van a Va­sas. És, ami még szomo­rúbb: a gyerekek vannak bajban. A tizenévesek, az utánpótlás. Bennfentes állítja ezt, Burst Gábor, a serdülők el­ső csapatának edzője. Áz­siai kezdte, hogy nem akar senki ellen beszélni, csu­pán reménykedik, hátha egy újságcikk megmozdít valamit. Hogy mi­t, azt nem tudja pontosan, de végre történnie kellene valami­i­ek. Aztán hosszasan sorolta, hogy miért is látja süly­­lyedni a Vasas utánpótlá­sának a hajóját. Azzal kezdte, hogy a Fáy utcá­ban a fiataloknak nincs gazdája, senki nem törődik velük, kivéve persze az ed­zőket. Akikkel mellesleg szintén nem foglalkozik a kutya sem. Létezik ugyan szakágve­zető, de ő — Palovecz Bé­la — április óta betegállo­mányban van, így is rend­szeresen bejárt segíteni, de a nyár óta erre sem haj­landó. Burai Gábor után Palovecz Bélával is talál­koztam, ő mondta el visz­­szahúzódásának okát. Meg­üresedett egy edzői hely, ő szerzett is nem kis fáradt­sággal rátermett szakem­bert, ám a Vasas szakosz­tályvezetője az ő tudta nél­kül már másnak ígérte a posztot. Palovecz Béla pe­dig képtelen volt lenyelni ezt, úgy érzi, átnyúltak a feje fölött, s ezért kijelen­tette: amíg nélküle dőlnek el lényeges kérdések után­pótlásfronton, addig rá ne számítsanak. Bursi Gábor szerint ez felért egy csapással. Palo­vecz ugyanis erőszakos em­ber, mindent kiverekedett a gyerekeknek. Most vi­szont semmijük sincsen. Idén egyetlen pár cipőt, egy új labdát vagy szerelést sem kapott az utánpótlás. Márpedig egy évben szét­megy négy cipő az edzések és a mérkőzések során, s nem mindegyik szülő pénztárcája bír el ennyi vásárlást. A szülők Palovecz Béla szerint nemes egyszerűség­gel rongyosgárdának neve­zik az utánpótláscsapato­kat. Ők fizetik az évi csak­nem ezer forintos tagdíjat, s nem értik, hogy ebből a pénzből miért nem telik ci­pőre vagy labdára, netán új szerelésre. Pedig pénznek lennie kellene. Palovecz Béla me­sélte, hogy Illovszky Ru­dolffal közösen több mint féltucatnyi támogatót sze­reztek a kerület üzemeinek igazgatói közül, akik ösz­szesen 7-800 ezer forintot utaltak át az utánpótlás­nak. Ehhez ő még kerített 200 ezret, kaptak az ÁISH- tól is 300 ezret, így a Va­sasnak alig kellett adnia az 1,4 milliós költségvetéshez. Palovecz Béla úgy tud­ja, hogy a pénz mind az egyesület „nagy kalapjába” gyűlt, összekeveredve más bevételekkel, és az utánpót­lásnak végül nem jutott be­lőle. A szakágvezetőnek már szóltak is az említett igazgatók, hogy jövőre nem fizetnek, hiszen a jelek sze­rint hiába adták a pénzt. Ezenkívül a Vasas fia­taljai évente hat-hét kül­földi tornán vesznek részt, és Palovecz Béla szerint át­lagosan 200 ezer forint ér­tékű valutát hoztak haza. Idén 6 ezer nyugatnémet márka ütötte a markukat, csak éppen a klubtól ebből nem kaptak vissza semmit. És ez még mind semmi, mondta a szakágvezető és az edzői is, amikor az anya­gi sérelmek végére ért. A pénz ugyan létkérdés, de állítják: a Vasas utánpót­lásedzőinek legalább ek­kora fájdalom, hogy mun­kájuk senkit nem érdekel a klubban. Palovecz Béla a tavalyelőtti ifjúsági or­szágos bajnokság döntőjét említette első példaként, amelyet a Vasas meg is nyert. A klubtól elment megnézni a mérkőzést Il­lovszky Rudolf és a szak­osztály egyik társadalmi munkása. A vezetőedző, a szakosztályvezető vagy va­laki a klub vezetői közül ■­ nem volt kíváncsi a köz­vetlen utánpótlásra. Ugyan­akkor az ellenfél teljes ve­zérkara kivonult a lelátó­ra. Bursi Gábor pedig állít­ja, hogy hiába szeretne mondjuk az utcán köszön­ni az egyesület ügyvezető elnökének, képtelen lenne rá, mert még sohasem lát­ta. Ők rendszeresen tarta­nak edzői értekezletet, ám ezeken maguk között ma­radnak, sem a klub-, sem a szakosztályvezetés nem képviselteti magát, s így közvetlenül nem is értesül­hetnek az edzők gondjai­ról. Palovecz Béla szerint viszont Mohamed is hiába megy a helyhez. Őt az utób­bi két évben négyszer kér­ték fel, hogy szakosztály­értekezleten számoljon be az utánpótlás helyzetéről. Lelkiismeretesen fel is ké­szült, aztán órákig beszél­tek arról, hogy kit meny­nyiért adtak el vagy vet­tek meg, kit kellene még vásárolni. Az idő így el­ment az első csapatra, és az utánpótlás egyszer sem került szóba. Azt talán mindenki tud­ja, hogy az első csapat je­lenleg az utolsó helyen áll az NB I-es bajnokságban. Ugyanakkor az ifik tavaly­előtt elsők, a serdülők az idén másodikok lettek az országos bajnokságban, a 16 évesek UEFA csapatába pedig öt Vasas-játékos ka­pott meghívást. (Hétfői számunkban az edzők panaszaim válaszol a Vasas labdarúgó-szakosz­tályának a vezetője.) P. Gy. : Siófok- Veszprém az első helyért Szombaton délután folytatódott az MLSZ teremtornája Pécsett, a Városi Sporcsarnokban. A Siófok négy másod­perccel a lefújás előtt győzte le a hazaiakat, a Veszprém pedig úgy verte a Videotont, hogy még gólt sem kapott. A vasárnapi program egyébként a szombati, esti mérkő­zések eredményei alapján megváltozott. 10 órakor a PMSC a Videotonnal mérkőzik a 3. helyért, és 11 órakor kez­dődik a Siófok—Veszprém összecsapás, amelynek tétje az első hely. Veszprém—Videoton 4-0 (1-0) 1800 néző. Vezette: Puhl (Varga S, Kovács I L.). Veszprém: Andorka — Kelemen, Onhausz, Rugovics, Csongrádi. Cs: Udvardi, Bimbó, Szécsi, Mónos, Csornai. Edző: Glázer Róbert. Videoton: Petry — Máriási, László, Jónás, Sallói. Cs: Gyenti, Jován, Csucsánszky, Petres. Edző: Kaszás Gábor. Gólszerző: Udvardi a 21., Kelemen a 28., Csornai a 33. Rugovics az 50. percben. Sárga lap: Sallói a 35., Udvardi a 36. percben. Jó: Andorka, Udvardi, Szécsi, Kelemen, Onhausz, Csongrádi, ill. Gyenti, Petry. A Videoton kénytelen vol­t nélkülözni a sérült Horváth Gábort. Sokáig nagyon szo­ros volt az összecsapás, az első gólra 21 percig kellett várni. A második játékrész­re sokat változott a találko­zó összképe, a Veszprém egyre többet veszélyeztetett. Különösen akkor volt jó, amikor a Csongrádi, On­hausz, Kelemen, Rugovics négyes volt a pályán. Ek­kor ügyesen járatták hátul a labdát, majd gyors kont­rákkal hozták helyzetbe elöl tartózkodó társukat. Szép gólokat rúgtak a veszpré­miek, különösen az utolsó volt pompás összjáték ered­ménye. Ekkor Kelemen és Rugovics kétszer is ragyogó­an passzolt a másiknak, majd Rugovics valósággal besétált az üres kapuba a labdával. Zúgott a vastaps, amely egyértelműen a veszprémiek­nek szólt. A Videoton játé­kosai több helyzetet kihagy­tak, és két esetben is a ka­pufát találták el. Glázer Róbert: — Rendkí­vül boldog vagyok, hogy mindkét mérkőzésünket meg­nyertük. Úgy vélem, a te­remtornán eddig elért si­kerünk jó hatással lesz ránk tavasszal is. Talán kicsit megnő az önbizalmunk, amelyre annyiszor áhítoz­tunk. Kaszás Gábor: — Fiatal csapatunk erejéből most eny­­nyire tellett. A helyzeteket sajnos, elkapkodtak, a veszp­rémiek pedig szinte minden kínálkozó alkalmat kihasz­náltak. Pécsi MSC-Siófok 3-4 (1-0) 2500 néző. Vezette: Varga S. (Hartmann, Kovács I­I..). PMSC: Bodnár — Bérczy, Túri, Lovász, Megyeri. Cs: Lehota, Kónya, Vén, Márton, Szabó Zs. Edző: Garami Jó­zsef. Siófok: Horváth — Olajos, Freppán, Zsadányi, Quirikó. Cs: Kolovics, Aczél, Szabó L, Palkovics, Krausz. Edző: Gellei Imre. Jó: Horváth, Olajos, Freppán, Zsadányi, Quirikó, ill. Megyeri, Túri, Márton. Sárga lap: Vén a 35., Bérczy a 36. percben. Gólszerző: Megyeri az 5., Freppán a 28., Krausz a 33., Vén a 35., Lovász a 44., Kolovics a 46., Zsadányi az 50. percben. A PMSC óriási lendülettel kezdett, feledtetni akarta az előző napi gyenge teljesítmé­nyét. Ezúttal mindenki na­gyon akart, és ez hamar meghozta a vezetést is. A folytatás azonban elmaradt, és ez elsősorban a siófokiak jó taktikájának tudható be. Gellei edző — amikor a pé­csiek első sora játszott, amely elsősorban támadókból állt , négy védőt sorakoztatott fel, és így hosszú időn át nem tudtak kibontakozni a hazaiak. Rendkívül izgalmas, változatos volt a második játékrész. A Siófok 0-1-ről fordított 2-1-re, majd a Pécs vezetett 3-2-re, amikor 6 perc volt csak hátra. A Sió­fok nagy csatában egyenlí­tett, majd Márton büntetőjét Horváth kapus hárítani tud­ta. Már-már mindenki el­könyvelte, hogy döntetlen lesz az eredmény, és követ­keznek a büntetők, amikor négy másodperccel a találko­zó vége előtt a Lovászról le­pattanó labdát Zsadányi egy lépésről a kapuba vágta, és ezzel a Siófok kiharcolta a győzelmet. Az összecsapás a teremfutball jó reklámja volt. Mindkét csapat nagy akarat­tal küzdött. Szinte állandóan veszélyben forogtak a kapuk, és ami különösen figyelmet érdemel: mindkét együttes játékában több begyakorolt, tudatos taktikai elemet is felfedeztünk. Garami József: — A nyi­tónapon gyengén játszottunk, most viszont a csapat több­sége óriási akarással és lel­kesedéssel küzdött. Sajnos, a helyzetek kimaradtak. Hiány­zott Nagy Tamás és Cso­­both. Gellei Imre: — Úgy vé­lem, hogy a torna eddigi leg­jobb mérkőzése volt ez az öt­ven perc. Nagyon boldog vagyok, hogy legyőztük a lelkes, harcos Pécset. Nehéz­nek ígérkezik vasárnap dél­előtt a Veszprém elleni döntő. Varga Béla ZSADÁNYI - győztes gól az utolsó másodpercekben A döntő állása 1. Veszprém 22------13- 46 2. Siófok 2 2------8-5 6 3. PMSC 2--------2 7-13 0 4. Videoton 2---2 2-80

Next