Népsport, 1988. december (44. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-18 / 301. szám
2 NÉPSPORT XLIV. 301. ♦ 1988. december 18. ^3 Labdarúgás 1 A debreceni bundaügyben« LSZ-teremtorna dom«» MÉG EGY HÓNAPIG NYOMOZNAK Csaknem két hónap elteltével sokan kíváncsiak arra, hogy áll a „bundaügyekben” a nyomozás Debrecenben és mikor várható a lezárása. Kérdésünkre dr. Ambrus Vencel százados, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetője, valamint Orbán György hadnagy, fővizsgáló adott választ. Elmondták, hogy a DMVSC-hez kapcsolódó állítólagos bundamérkőzésekkel összefüggésben legalább ötven személyt vontak eljárás alá, szített fiktív prémiumjegyzéket is. A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai még két gyanús, de már 1988 tavaszán vívott bajnoki mérkőzés körülményeit is vizsgálják. Véleményük szerint a Kaposvár—DMVSC (0-3) találkozó részletei tisztázottak. Itt képviselőjük felvette a kapcsolatot a kaposváriak korábban Debrecenben futballozó egyik játékosával, s 250 ezer forintot ígért a győzelemért. Ezt az öszszeget a baráti kör biztosította. A kaposvári játékos néhány társa nevében csak a döntetlent tudta megígérni. A mérkőzés után meg is kapta és szétosztotta a 125 ezer forintot. Az év tavaszán játszott DMVSC—ZTE (1-0) mérkőzésről is volt mondanivalója a rendőrségnek. A DMVSC labdarúgó-szakosztályának egyik képviselője a játékvezetőit akarta megvesztegetni egy Szegeden futballozó volt debreceni játékos közreműködésével. A játékvezető a kihallgatás során elismerte, találkozott a közvetítővel, de már attól is elhatárolta magát, hogy annak idején ígéretet tett a mérkőzés eredményének befolyásolására. A nyomozás tehát még folyik, akárcsak a DMVSC-t érintő bundavádakkal kapcsolatban. A vizsgálat befejezése január második felében várható — szögezték le a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai, akik azt is hangsúlyozták: az igazság kiderítését változatlanul megnehezíti, hogy az 1986-os Honvéd játékosainak egy része és a DMVSC akkori vezetőedzője külföldön tartózkodik. Csuhák Zoltán — Az eljárás alá vont személyek neveit mindaddig nem említjük, amíg a velük szemben folyó vizsgálat nem nyert jogerős befejezést — említette dr. Ambrus Vencel osztályvezető, majd először az 1986. április 26-án játszott DMVSC—Bp. Honvéd (1-1) találkozó részleteire tért ki. Erről már elkészült a nyomozati anyag. Ezek szerint 1986 tavaszán a DMVSC baráti köre a bentmaradás érdekében váratlanul 1,2 millió forintos prémiumot ígért a debreceni játékosoknak. A klub és a baráti kör vezetői kétféleképpen akarták biztosítani a csapat NB I-es létét. Először felajánlottak a Csepelnek 500 ezer forintot, hogy a Csepel—Volán mérkőzés eredményét — a Debrecen számára — kedvezően befolyásolják. Ennek a Debrecenből elkerült 500 ezer forintnak a sorsát a további eljárás során még tisztázni kell. Ugyanakkor a Bp. Honvédnak a döntetlenért 700 ezer forintot kínáltak az említett (1,2 millió forintos) prémiumkeretből. Az öszszeg a már jól ismert körülményeik között jutott el Budapestre, s azt a Honvéd-játékosok képviselője átvette. A mérkőzés előtt, telefonon még újabb 150 ezer forintos követeléssel állt elő, mondván, hogy a Honvéd vezetői megemelték a játékosok prémiumát. Végül azonban a Honvéd játékosainak 150 ezer forint helyett egy karton — tizenkét kiló — libamájjal kellett beérniük. Még az említett 700 ezer forintról annyit adták a felvilágosítást a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai —, hogy ennek biztosítását a baráti kör vállalta magára, de mivel a mérkőzés időpontjában nem volt elég pénzük, ezért részükre a bundára a klub „előlegezett” 450 ezer forintot. De bízott abban, hogy ez az összeg vissza is kerül az egyesületi kasszába. Lényegében a DMVSC—Bp. Honvéd (1-1) találkozó után két héttel a baráti kör vezetői azzal a szándékkal adtak át 200 ezer forintot a debreceni csapat egyik vezetőjének, hogy ő azt juttassa vissza az egyesület pénztárába. Ez az illető ellenben azt állította a klub vezetőinek, hogy a Baráti Körtől azért vett fel 200 ezer forintot, mert a 700 ezren kívül még „becsületbeli kötelessége” ezt az összeget is eljuttatni a Honvéd játékosainak. Végül a Bp. Honvéd itthon levő játékosai vallomásukban a 700 ezer forint és a libamáj szétosztását elismerik, de a „többlet” 200 ezer forintról nem tudnak. Ugyanígy a DMVSC pénztárának sincs tudomása róla — állítják az eddigi kihallgatások alapján a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai, akik további részleteket is említettek. Ezek közül a legfontosabb, hogy a Bp. Honvéd elleni bundáról a DMVSC akkori hangadó játékosai már a találkozó előtt tudtak, de a csapat valamenynyi tagja csak a mérkőzés után ismerte meg a részleteket. Ennek ellenére kifejezték azt az óhajukat, hogy ők is szeretnének prémiumot kapni. Ezután a DMVSC vezetői kifizettek 500 ezer forintot a debreceni játékosoknak azért, hogy azok a félmillió forint szétosztásáról szóló valós prémiumjegyzéken kívül mindannyian aláírják az 1,2 millió forintról ké Keseregnek az itánporlásedzők Cipőre sem jut a Fáy utcában Bajban van a Vasas. Tudom, ezzel mindenki tisztában van. A Vasas utolsó helye nem arra utal, hogy manapság minden rendben zajlik a Fáy utcában. Ám én nem a felnőttcsapat esetleges kiesésére gondolok. Sőt, különösebben bele sem gondoltam, hogy nagy bajban lehet a Vasas, s valószínűleg most sem tenném, ha nem jön be a szerkesztőségbe egy ember, hogy megkondítsa a vészharangot: bajban van a Vasas. És, ami még szomorúbb: a gyerekek vannak bajban. A tizenévesek, az utánpótlás. Bennfentes állítja ezt, Burst Gábor, a serdülők első csapatának edzője. Ázsiai kezdte, hogy nem akar senki ellen beszélni, csupán reménykedik, hátha egy újságcikk megmozdít valamit. Hogy mit, azt nem tudja pontosan, de végre történnie kellene valamiiek. Aztán hosszasan sorolta, hogy miért is látja sülylyedni a Vasas utánpótlásának a hajóját. Azzal kezdte, hogy a Fáy utcában a fiataloknak nincs gazdája, senki nem törődik velük, kivéve persze az edzőket. Akikkel mellesleg szintén nem foglalkozik a kutya sem. Létezik ugyan szakágvezető, de ő — Palovecz Béla — április óta betegállományban van, így is rendszeresen bejárt segíteni, de a nyár óta erre sem hajlandó. Burai Gábor után Palovecz Bélával is találkoztam, ő mondta el viszszahúzódásának okát. Megüresedett egy edzői hely, ő szerzett is nem kis fáradtsággal rátermett szakembert, ám a Vasas szakosztályvezetője az ő tudta nélkül már másnak ígérte a posztot. Palovecz Béla pedig képtelen volt lenyelni ezt, úgy érzi, átnyúltak a feje fölött, s ezért kijelentette: amíg nélküle dőlnek el lényeges kérdések utánpótlásfronton, addig rá ne számítsanak. Bursi Gábor szerint ez felért egy csapással. Palovecz ugyanis erőszakos ember, mindent kiverekedett a gyerekeknek. Most viszont semmijük sincsen. Idén egyetlen pár cipőt, egy új labdát vagy szerelést sem kapott az utánpótlás. Márpedig egy évben szétmegy négy cipő az edzések és a mérkőzések során, s nem mindegyik szülő pénztárcája bír el ennyi vásárlást. A szülők Palovecz Béla szerint nemes egyszerűséggel rongyosgárdának nevezik az utánpótláscsapatokat. Ők fizetik az évi csaknem ezer forintos tagdíjat, s nem értik, hogy ebből a pénzből miért nem telik cipőre vagy labdára, netán új szerelésre. Pedig pénznek lennie kellene. Palovecz Béla mesélte, hogy Illovszky Rudolffal közösen több mint féltucatnyi támogatót szereztek a kerület üzemeinek igazgatói közül, akik öszszesen 7-800 ezer forintot utaltak át az utánpótlásnak. Ehhez ő még kerített 200 ezret, kaptak az ÁISH- tól is 300 ezret, így a Vasasnak alig kellett adnia az 1,4 milliós költségvetéshez. Palovecz Béla úgy tudja, hogy a pénz mind az egyesület „nagy kalapjába” gyűlt, összekeveredve más bevételekkel, és az utánpótlásnak végül nem jutott belőle. A szakágvezetőnek már szóltak is az említett igazgatók, hogy jövőre nem fizetnek, hiszen a jelek szerint hiába adták a pénzt. Ezenkívül a Vasas fiataljai évente hat-hét külföldi tornán vesznek részt, és Palovecz Béla szerint átlagosan 200 ezer forint értékű valutát hoztak haza. Idén 6 ezer nyugatnémet márka ütötte a markukat, csak éppen a klubtól ebből nem kaptak vissza semmit. És ez még mind semmi, mondta a szakágvezető és az edzői is, amikor az anyagi sérelmek végére ért. A pénz ugyan létkérdés, de állítják: a Vasas utánpótlásedzőinek legalább ekkora fájdalom, hogy munkájuk senkit nem érdekel a klubban. Palovecz Béla a tavalyelőtti ifjúsági országos bajnokság döntőjét említette első példaként, amelyet a Vasas meg is nyert. A klubtól elment megnézni a mérkőzést Illovszky Rudolf és a szakosztály egyik társadalmi munkása. A vezetőedző, a szakosztályvezető vagy valaki a klub vezetői közül ■ nem volt kíváncsi a közvetlen utánpótlásra. Ugyanakkor az ellenfél teljes vezérkara kivonult a lelátóra. Bursi Gábor pedig állítja, hogy hiába szeretne mondjuk az utcán köszönni az egyesület ügyvezető elnökének, képtelen lenne rá, mert még sohasem látta. Ők rendszeresen tartanak edzői értekezletet, ám ezeken maguk között maradnak, sem a klub-, sem a szakosztályvezetés nem képviselteti magát, s így közvetlenül nem is értesülhetnek az edzők gondjairól. Palovecz Béla szerint viszont Mohamed is hiába megy a helyhez. Őt az utóbbi két évben négyszer kérték fel, hogy szakosztályértekezleten számoljon be az utánpótlás helyzetéről. Lelkiismeretesen fel is készült, aztán órákig beszéltek arról, hogy kit menynyiért adtak el vagy vettek meg, kit kellene még vásárolni. Az idő így elment az első csapatra, és az utánpótlás egyszer sem került szóba. Azt talán mindenki tudja, hogy az első csapat jelenleg az utolsó helyen áll az NB I-es bajnokságban. Ugyanakkor az ifik tavalyelőtt elsők, a serdülők az idén másodikok lettek az országos bajnokságban, a 16 évesek UEFA csapatába pedig öt Vasas-játékos kapott meghívást. (Hétfői számunkban az edzők panaszaim válaszol a Vasas labdarúgó-szakosztályának a vezetője.) P. Gy. : Siófok- Veszprém az első helyért Szombaton délután folytatódott az MLSZ teremtornája Pécsett, a Városi Sporcsarnokban. A Siófok négy másodperccel a lefújás előtt győzte le a hazaiakat, a Veszprém pedig úgy verte a Videotont, hogy még gólt sem kapott. A vasárnapi program egyébként a szombati, esti mérkőzések eredményei alapján megváltozott. 10 órakor a PMSC a Videotonnal mérkőzik a 3. helyért, és 11 órakor kezdődik a Siófok—Veszprém összecsapás, amelynek tétje az első hely. Veszprém—Videoton 4-0 (1-0) 1800 néző. Vezette: Puhl (Varga S, Kovács I L.). Veszprém: Andorka — Kelemen, Onhausz, Rugovics, Csongrádi. Cs: Udvardi, Bimbó, Szécsi, Mónos, Csornai. Edző: Glázer Róbert. Videoton: Petry — Máriási, László, Jónás, Sallói. Cs: Gyenti, Jován, Csucsánszky, Petres. Edző: Kaszás Gábor. Gólszerző: Udvardi a 21., Kelemen a 28., Csornai a 33. Rugovics az 50. percben. Sárga lap: Sallói a 35., Udvardi a 36. percben. Jó: Andorka, Udvardi, Szécsi, Kelemen, Onhausz, Csongrádi, ill. Gyenti, Petry. A Videoton kénytelen volt nélkülözni a sérült Horváth Gábort. Sokáig nagyon szoros volt az összecsapás, az első gólra 21 percig kellett várni. A második játékrészre sokat változott a találkozó összképe, a Veszprém egyre többet veszélyeztetett. Különösen akkor volt jó, amikor a Csongrádi, Onhausz, Kelemen, Rugovics négyes volt a pályán. Ekkor ügyesen járatták hátul a labdát, majd gyors kontrákkal hozták helyzetbe elöl tartózkodó társukat. Szép gólokat rúgtak a veszprémiek, különösen az utolsó volt pompás összjáték eredménye. Ekkor Kelemen és Rugovics kétszer is ragyogóan passzolt a másiknak, majd Rugovics valósággal besétált az üres kapuba a labdával. Zúgott a vastaps, amely egyértelműen a veszprémieknek szólt. A Videoton játékosai több helyzetet kihagytak, és két esetben is a kapufát találták el. Glázer Róbert: — Rendkívül boldog vagyok, hogy mindkét mérkőzésünket megnyertük. Úgy vélem, a teremtornán eddig elért sikerünk jó hatással lesz ránk tavasszal is. Talán kicsit megnő az önbizalmunk, amelyre annyiszor áhítoztunk. Kaszás Gábor: — Fiatal csapatunk erejéből most enynyire tellett. A helyzeteket sajnos, elkapkodtak, a veszprémiek pedig szinte minden kínálkozó alkalmat kihasználtak. Pécsi MSC-Siófok 3-4 (1-0) 2500 néző. Vezette: Varga S. (Hartmann, Kovács II..). PMSC: Bodnár — Bérczy, Túri, Lovász, Megyeri. Cs: Lehota, Kónya, Vén, Márton, Szabó Zs. Edző: Garami József. Siófok: Horváth — Olajos, Freppán, Zsadányi, Quirikó. Cs: Kolovics, Aczél, Szabó L, Palkovics, Krausz. Edző: Gellei Imre. Jó: Horváth, Olajos, Freppán, Zsadányi, Quirikó, ill. Megyeri, Túri, Márton. Sárga lap: Vén a 35., Bérczy a 36. percben. Gólszerző: Megyeri az 5., Freppán a 28., Krausz a 33., Vén a 35., Lovász a 44., Kolovics a 46., Zsadányi az 50. percben. A PMSC óriási lendülettel kezdett, feledtetni akarta az előző napi gyenge teljesítményét. Ezúttal mindenki nagyon akart, és ez hamar meghozta a vezetést is. A folytatás azonban elmaradt, és ez elsősorban a siófokiak jó taktikájának tudható be. Gellei edző — amikor a pécsiek első sora játszott, amely elsősorban támadókból állt , négy védőt sorakoztatott fel, és így hosszú időn át nem tudtak kibontakozni a hazaiak. Rendkívül izgalmas, változatos volt a második játékrész. A Siófok 0-1-ről fordított 2-1-re, majd a Pécs vezetett 3-2-re, amikor 6 perc volt csak hátra. A Siófok nagy csatában egyenlített, majd Márton büntetőjét Horváth kapus hárítani tudta. Már-már mindenki elkönyvelte, hogy döntetlen lesz az eredmény, és következnek a büntetők, amikor négy másodperccel a találkozó vége előtt a Lovászról lepattanó labdát Zsadányi egy lépésről a kapuba vágta, és ezzel a Siófok kiharcolta a győzelmet. Az összecsapás a teremfutball jó reklámja volt. Mindkét csapat nagy akarattal küzdött. Szinte állandóan veszélyben forogtak a kapuk, és ami különösen figyelmet érdemel: mindkét együttes játékában több begyakorolt, tudatos taktikai elemet is felfedeztünk. Garami József: — A nyitónapon gyengén játszottunk, most viszont a csapat többsége óriási akarással és lelkesedéssel küzdött. Sajnos, a helyzetek kimaradtak. Hiányzott Nagy Tamás és Csoboth. Gellei Imre: — Úgy vélem, hogy a torna eddigi legjobb mérkőzése volt ez az ötven perc. Nagyon boldog vagyok, hogy legyőztük a lelkes, harcos Pécset. Nehéznek ígérkezik vasárnap délelőtt a Veszprém elleni döntő. Varga Béla ZSADÁNYI - győztes gól az utolsó másodpercekben A döntő állása 1. Veszprém 22------13- 46 2. Siófok 2 2------8-5 6 3. PMSC 2--------2 7-13 0 4. Videoton 2---2 2-80