Népsport, 1989. március (45. évfolyam, 50-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

XLV. 75. ♦ 1989. március 30. Labdarúgás A játék varázsa. A Hí­adó és a védő párharcának egyik pillanatát kapta el fotóriporterünk NB I (László Sándor felvétele) . II. Dózsa—Veszprém 2-0 (1-0) Megyeri út, 3000 néző. Vezette: Szilágyi (****), (Varga S., Bognár). V. Dózsa: Blockhäuser 0 — Huszárik 6, Herédi 6, Szél­­pál 6, Szlezák 5 — Kozma 5, Kovács 5, Kósa 6 — Balogh 4, Steidl 6, Klink 5. Edző: Varga István. Veszprém: Kakas 5 — Bimbó 6, Baranyi 6, Csík 5, Szécsi 6 — Csornai 5, Onhausz 5, Kelemen 5 — Rugo­­vics 5, Kiss 4, Süile 4. Edző: Glázer Róbert. Csere: Stile helyett Udvardi (4) a szünetben. Kelemen helyett Csongrádi (—) a 62., Balogh helyett Kénoszt (—) a 67., Klink helyett Véber a 80. percben. Gólszerző: Steidl a 35., Rósa a 69. percben. Szögletarány: 8:1 (5:1) az V. Dózsa javára. Már az ötödik percben ziccerhez jutott az Újpest. Steidl a jobbösszekötő he­lyén cselezgetett, majd nagyszerűen adott a közé­pen kirobbanó Klink elé. Ő futtából maga elé tette a labdát, majd hét méterről a kapu fülé bombázott.­­Aligha hitték a lilák hívei, hogy csapatuk a gyors helyzet után fél óráig csak a nézők bosz­­szantására lesz képes. A Veszprém foggal-körömmel védekezett, védői olykor arra rúgták a labdát, amerre álltak, az újpes­tiek pedig sehogysem bol­dogultak velük. Elképzelés időnként még lett volna, ám nehéz helyzetbe kerül­ni úgy, hogy a beadások zöme a lelátón landol, és a lövések is inkább csak az eredményjelző-tábla ép­ségét veszélyeztetik.­ A 30. percben viszont mintha kicserélték volna hirtelen a csapatokat. Koz­ma jó átadást kapott a jobb oldalon, és az oldalvonaltól magasan a túloldalra ívelt. Ott őrizetlenül érkezett Szlezák, aki habozás nélkül, kapásból, 14 méterről ha­talmas lövést eresztett meg, és a labda a gólvonal előtt dermedten álló Burányiról vágódott ki. Az ellentámadás során Ke­lemen ívelt középre a bal oldalról, miután három vé­dőt is becsapott. Kiss meg­csúsztatta a labdát, amelyet Rugovics az ötös túlsó sar­kán lekezelt, de nagy hely­zetben a kivetődő Brockhau­­sert találta el. A 35. percben koronázta siker a Dózsa erőfeszítéseit. Klink balról, a kaputól tíz méterre álló Kovácshoz adott, akinek lövése egy vé­dőről Steidl elé pattant, ő a büntetőpont tájékán meg­fordult, és úgy küldte a labdát a bal alsó sarokba, hogy az a vetődő Kakas ke­zét is érintette. 1-0 SZÜNET UTÁN a vendégek kezdeményeztek többet, de „legveszélyesebb” próbálkozásuk Kiss 24 méte­res szabadrúgása volt, me­lyet lágyan Brockhauser ölébe emelt... Az Újpest ritkábban rán­­dult át ellenfele térfelére, a 69. percben mégis növelte előnyét. Kénoszt jobbról, az oldalvonal mellől, szabadrú­gásból ívelte kapu elé a labdát, amely a nyolc mé­terről fejelő Kásáról a keresztléc alsó lapjára, on­nan pedig a gólvonal mögé pattant. 2-0 A gól visszahozta a házi­gazdái­ fölényét, és adódott is néhány meleg pillanat a veszprémi kapu előtt. A leg­kecsegtetőbb lehetőség Koz­máé volt, de a jobbösszekö­tő helyéről, 12 méterről a jobb alsó sarok mellé lőtt. A 85. percben Kovács hanya­gul adott haza, és a labda kevéssel a bal felső sarok fölött hullott a kapu mögé. Az utolsó pillanatokban Ko­vács növelhette volna az előnyt, ám 12 méterre a ka­putól gyatrán találta el a labdát, és így Kakas köny­­nyedén fogta. ★ ★ Nem véletlenül keser­gett a mérkőzés előtt Varga István, az újpestiek vezető edzője azon, hogy négy csatára sérült, és nem tudja, kitől várhatna gólt játékosai közül. Az első fél órában ugyanis semmi nem utalt arra, hogy a hazai csapat képes lesz bevenni a veszprémi kaput, olyan sok hibával futballozott, s egy esetet leszámítva, helyzethez sem jutott. Ugyanakkor két­ségtelen, hogy az újpes­tiek fogcsikorgatva küz­döttek, mentek előre meg­állás nélkül, s ennek kö­szönhetik, hogy egy lepat­tanó labdából vezetéshez jutottak. A Veszprém azt nyúj­totta, amit a csapatok ál­talában idegen pályán szoktak, tehát a védeke­zésre összpontosítva, kont­rákra korlátozta a támadó játékot. Ebből azonban csak a szünet után, hát­rányos helyzetében muta­tott valamennyit, ám har­matos csatárai nem sok vizet zavartak a hazai ka­pu előtt. A második új­pesti gól pedig végképp eldöntötte a három pont sorsát, mert a Dózsát szemlátomást megnyug­tatta, a vendégeket pedig kedveszegetté tette. Az alacsony színvonalú mér­kőzésen a házigazdák akaratuknak köszönhetik győzelmüket, teljesítmé­nyük viszont az őszt idéz­te. Varga István: — Nagyon rosszul játszottunk, de há­rom pontot szereztünk, és ez a legfontosabb. Glázer Róbert: — Alacsony színvonalú mérkőzésen a Dózsa megérdemelten nyert. Pajor-Gyulai László tartalékbajnokság V. Dózsa—Veszprém 0-1 (0-0) Megyeri út, 100 néző, V: Hornyák, V. Dózsa: Rózsa — Minisits, Wágner, Illyés, Végh (Gréczi) — Vojtekovszki, Do­bos, Szöllősi, Vigh — Fekete (Kriska), Balázs. Edző: Nagy László. Veszprém: Végh Z. — Kozma, Horváth M., Czim­­mermann, Orbán — Varga (Kránitz), Igbimadeler, Kál­mán — Horváth I L., Gás­pár, Horváth II L. Edző: Mater László. G: Horváth I L. Jó. Az V. Dózsából senki nem nyújtott kiemel­kedő teljesítményt, ill. Koz­ma, Horváth M. Kálmán. Kifejezetten unalmas me­zőnyjátékkal telt el a ki­lencven perc, gólhelyzet alig-alig alakult ki a ka­puk előtt. Még leginkább a vendégek egy-egy kontra­támadása emlékeztetett labdarúgásra. Aztán tíz perccel a vége előtt egy jól eltalált távoli lövés döntött. Az NB I állása 1. MTK-VM 21 106 1 433-27 43 2. Videoton 21 13­­­2 644-24 41 3. Ferencváros 21 121 2 634-25 40 4. Vác 21 104 2 530-23 40 5 Bp. Honvéd 21 105 2 626-22 40 6. Rába ETO 21 112 1 731-22 38 7. Tatabánya 218 2 3 628-25 33 8. Békéscsaba 219 1 2 932-28 31 9. Pécs 216 3 5 725-25 29 10. Siófok 217 2 4 826-28 29 11. Zalaegerszeg 215 4 4 829-26 27 12. Veszprém 215 5 2 916-28 27 13. Haladás 215 3 4 923-31 25 14. D. Dózsa 216 1 3 1127-28 23 15. Vasas 214 2 5 1023-43 21 16. Dunaújváros 212 4 3 1223-45 17 ssM.ve.vM«».'Halló, Népsport? £ä_ írjei meg • A telefonnál: Borókai Gábor ivssvsveecstSMMSs.Nss.'NXVMsvexveMMS.ssvvsssMM.sv.reeMNsv.sMa.v.vess.vsí ^ >s Hiába minden, az idő a legjobb gyógyszer. Igaz, a bajokat, fájdalmakat las­san orvosolja, de nem eme­lik az árát, nem kell sor­ban állni érte, s ráadásul majdnem tökéletesen gyó­gyít. Hogy ez miről jutott eszembe? Alig egy hónappal ezelőtt még Détári Lajosnak cím­zett fenyegető üzenetek ér­keztek a szerkesztőségünk­be, most pedig ... Dellíri tirádák — Halló, Ezt írja meg rovat? Vergier Attila va­gyok a negyedik kerület, Paksi József utca huszon­hétből és vitatkozni szeret­nék Knézy Jenővel. — Ne haragudjon, nem vállalhatjuk fel a tévéné­zők és a riporterek nézet­­eltéréseit, elég nekünk a saját gondunk. — Ne értsen félre, nem akarom provokálni a tévét, csupán nem értek egyet a Brazíliai Világválogatott találkozón elhangzott, Dé­­tárit bíráló mondattal. Knézy ugyanis azt vetette Döme szemére, hogy a ma­gyar válogatottban nem játszott ilyen jól az írek ellen. Nos, szerintem ez a társaknak köszönhető, mi­vel itthon nem világklasz­­szisok alkotják a csapatot. Ha idehoznák a Marado­­nát, ő sem tudna csodát tenni, pedig neki nem is kellene megbirkóznia a bundabotrány lelki terhé­vel. Ez bizonyos, hiszen az eddigi nyomozati iratok szerint azon az ominózus találkozón Maradona sem a Honvédban, sem a DMVSC-ben nem lépett pályára ... Zilahi — h, pontos­­, mint az író — Ferenc Oroszlányból, egy utcai fülkéből tárcsázta számun­kat. — Gratulálok Détárinak a Világválogatottban nyúj­tott kitűnő teljesítményé­ért, remélhetőleg hamaro­san itthon is hasonlóval rukkol ki. (...) Nem tu­dom viszont megdicsérni a debreceni kézilabdás lá­nyokat, akik hihetetlenül lélektelen játékot produ­káltak az osztrák Hypo­­bank ellen. A méreg evett meg a tévé előtt, amikor néztem a mérkőzést, mert tudom, hogy sokkal többre képesek, ha nem beijedve játszanak. De visszatérve a futballhoz, Tatabánya-szur­koló vagyok, ezen a hét végén is ott voltam a Bá­nyász mérkőzésén, s elké­pedve szemléltem, hogy Udvardi mit művelt Törő­csikkel. Kérem, ha ezt a munkahelyen a kollégám­mal csinálnám meg, biztos, hogy bíróság elé kerülnék, itt meg Udvardi még piros lapot sem kapott. Mit mond erre a Btk? A sporteseményeken be­következett súlyos testi sértések természetesen más elbírálás alá esnek. Ami­kor a sportoló a küzdőtér­re lép, tisztában van azzal, hogy foglalkozásának mi­lyen veszélyei vannak, s vállalja a sérülés — szoká­sosnál nagyobb — kockáza­tát. Bíróság elé csupán ak­kor kerülhetnek ilyen ügyek, ha bizonyságot nyer, hogy a sportoló szándéko­san akart súlyos testi sér­tést okozni ellenfelének, s nem a játék hevében sza­bálytalankodott. Ugyancsak Udvardi ügyé­ben telefonált Matusik Já­nos Szolnokról (39-144). Mit tettél Udvardi? — MTK-szurkoló vagyok, s az Ezt írja meg! rovatba lenne egy megjegyzésem. Meglátásom szerint, ha olyan durva szabálytalan­ságot követne el Híres vagy Szalai, mint szombaton Udvardi, akkor sokan a fe­jüket követelnék. Ezzel szemben Kovács játékveze­tő még csak le sem paran­csolta őt a pályáról, hát hol van itt egyenlő mérce? Ősze Kálmán (116-753) az után érdeklődött, hogy az MLSZ fegyelmi bizottsága eljár-e a tatabányai labda­rúgóval szemben. A kérdést továbbítottam dr. Rácz Gyulához, a fe­gyelmi bizottság elnökéhez, aki elmondta, hogy ők csak abban az esetben vizsgálhatják az ügyet, ha a találkozó szövetségi el­lenőre ezt kezdeményezi. Erről azonban még nincs tudomásuk. Tovább nyomoztam, s megkerestem Börzsei Já­nost, az ellenőrök vezető­jét, s tőle a következőket tudtam meg: — Amíg a nyolcnapos óvási határidő le nem te­lik, nem szoktuk nyilvá­nosságra hozni a jelentések tartalmát. Annyit elárulha­tok, hogy az ellenőr tény­ként rögzítette a szándékos durva belemenést, s hogy ezért Udvardi sárga lapot kapott. Kovács játékvezető rossz minősítést kapott, de az MLSZ képviselője a ta­tabányai játékossal szem­ben nem kezdeményezte a fegyelmi eljárás lefolytatá­sát. És még mindig ugyanez az eset, de már más oldal­ról. Almási Csaba (Buda­örsi úti ELTE Kollégium), s állandó levelező partne­rünk, Schlanger József egyaránt azon sajnálkozott, hogy „az utolsó magyar já­tékos, áld még játszotta ezt a gyönyörű játékot”, vagy­is Törőcsik pályafutása, le­het, hogy véget ért. Szerencsére Törőcsik bí­zik a gyors gyógyulásban, s ahogy szerdai számunk­ban elmondta, még az idén bajnokcsapatban szeretne futballozni. Gondolom, a szurkolók közül sokan nem örülné­nek, ha Törő kívánsága maradéktalanul teljesülne, de bizonyára mindenki szo­rít azért, hogy a kiváló já­tékos még a tavaszi idény­ben újra táncoljon az MTK-VM-ben. De hallgattassák meg a játékvezető is, aki levél­ben kereste meg lapunk munkatársát, Zombori Sán­dort. A játékvezető levele :Még soha nem reagáltam a játékvezetéssel kapcsola­tosan megjelent és bizony sokszor sértő megnyilatko­zásra, de a Népsportban március 28-án megjelent, vastagon szedett írás (Zom­bori) szinte a labdarúgás „gyilkosának” titulált, így szeretnék egy-két megálla­pítást tenni, a másik fél részéről. Ön teljes egészében ne­kem tulajdonítja Törőcsik lábtörését, pedig jól láthat­ta, hogy sajnos Udvardi hátulról történt belépőjéig a mérkőzés nagyon sport­szerű légkörben zajlott le. Nem vagyok orvos, de nyilvánvaló, hogy Törőcsik lába ekkor tört el, és nem később, ahogy azt ön ál­lítja. Ezért sárga lapot is adtam — ön szerint is jo­gosan —, mivel ezért az járt, és nem pirosat, amit ön két nap múlva, előző véleményét megváltoztatva követel. Kérem, fogadják el tőlem, hogy ha előre tud­tam volna, mi fog történni, feltartottam volna Udvar­­dit, hiszen mellettem tör­tént az eset és nekem is bántja a lelkiismeretemet, hogy Törőcsik így megsé­rült. Én is érzem, hogy nem voltam valami csúcsfor­mában, de nekem is lehet rossz napom, és ahogy ön is írja, a játékosok ezen vérszemet kaptak, így fel­mentve őket az egymás iránt érzett megbecsülés és felelősség alól. Igazi profijátékosok biz­tos nem így cselekedtek volna. Vállalom mindazt, ami­ben hibáztam, és amiért ön szépen belém is „rú­gott”, de azért az elmúlt tíz évben, amióta az orszá­gos keretben vagyok, úgy érzem, nem ez jellemző rám és most mégis a hóhér kezére kíván adni. Remé­lem, a következő vezeté­seim jobban sikerülnek és sem velem, sem játékveze­tő kollégáimmal nem lesz problémája. Végezetül kívánok Törő­­csiknek mielőbbi gyógyu­lást. Tisztelettel: Kovács I László, a Tatabánya—MTK-VM játékvezetője Teli oldalak - üres nyergek A labdarúgásról a ke-e­rékpározásra nyergelt át Uhrin János (58-103), a fe­rencvárosi kerekesek egyik edzője, panaszkodott, hogy lapunk hasábjain méltatla­nul kevés hely jut kedvenc sportágának, s ezt legin­kább az ifjúsági verseny­zők sínylik meg. Ugyanis számukra még a fiatalok oldalában is csak ritkán jut hely. Ígérhetem, hogy ami tő­lünk telik, megtesszük, de ahogy szokásos a szerkesz­tőségben mondani, az olda­lak nincsenek gumiból... Talán majd, amikor heten­ként megjelenik a 7. Nép­sport, több eseményről tu­dunk beszámolni, vagyis kevesebbről maradnak le olvasóink. Guttmann Tamás (586- 530) kérdéseire viszont nem szolgálhatok biztató vála­szokkal. Azt ugyanis senki sem tudja, hogy a Nép­sport mikor jelenhet meg új, a többi napilaphoz ha­sonló szép köntösben, jobb minőségű képekkel. Ehhez komoly nyomdai beruhá­zásra, sok pénzre — leg­alább 120 millió forintra — lenne szükség. Abból viszont mifelénk is kevés van. NÉPSPORT 5

Next