Népsport, 1989. március (45. évfolyam, 50-76. szám)
1989-03-30 / 75. szám
XLV. 75. ♦ 1989. március 30. Labdarúgás A játék varázsa. A Híadó és a védő párharcának egyik pillanatát kapta el fotóriporterünk NB I (László Sándor felvétele) . II. Dózsa—Veszprém 2-0 (1-0) Megyeri út, 3000 néző. Vezette: Szilágyi (****), (Varga S., Bognár). V. Dózsa: Blockhäuser 0 — Huszárik 6, Herédi 6, Szélpál 6, Szlezák 5 — Kozma 5, Kovács 5, Kósa 6 — Balogh 4, Steidl 6, Klink 5. Edző: Varga István. Veszprém: Kakas 5 — Bimbó 6, Baranyi 6, Csík 5, Szécsi 6 — Csornai 5, Onhausz 5, Kelemen 5 — Rugovics 5, Kiss 4, Süile 4. Edző: Glázer Róbert. Csere: Stile helyett Udvardi (4) a szünetben. Kelemen helyett Csongrádi (—) a 62., Balogh helyett Kénoszt (—) a 67., Klink helyett Véber a 80. percben. Gólszerző: Steidl a 35., Rósa a 69. percben. Szögletarány: 8:1 (5:1) az V. Dózsa javára. Már az ötödik percben ziccerhez jutott az Újpest. Steidl a jobbösszekötő helyén cselezgetett, majd nagyszerűen adott a középen kirobbanó Klink elé. Ő futtából maga elé tette a labdát, majd hét méterről a kapu fülé bombázott.Aligha hitték a lilák hívei, hogy csapatuk a gyors helyzet után fél óráig csak a nézők boszszantására lesz képes. A Veszprém foggal-körömmel védekezett, védői olykor arra rúgták a labdát, amerre álltak, az újpestiek pedig sehogysem boldogultak velük. Elképzelés időnként még lett volna, ám nehéz helyzetbe kerülni úgy, hogy a beadások zöme a lelátón landol, és a lövések is inkább csak az eredményjelző-tábla épségét veszélyeztetik. A 30. percben viszont mintha kicserélték volna hirtelen a csapatokat. Kozma jó átadást kapott a jobb oldalon, és az oldalvonaltól magasan a túloldalra ívelt. Ott őrizetlenül érkezett Szlezák, aki habozás nélkül, kapásból, 14 méterről hatalmas lövést eresztett meg, és a labda a gólvonal előtt dermedten álló Burányiról vágódott ki. Az ellentámadás során Kelemen ívelt középre a bal oldalról, miután három védőt is becsapott. Kiss megcsúsztatta a labdát, amelyet Rugovics az ötös túlsó sarkán lekezelt, de nagy helyzetben a kivetődő Brockhausert találta el. A 35. percben koronázta siker a Dózsa erőfeszítéseit. Klink balról, a kaputól tíz méterre álló Kovácshoz adott, akinek lövése egy védőről Steidl elé pattant, ő a büntetőpont tájékán megfordult, és úgy küldte a labdát a bal alsó sarokba, hogy az a vetődő Kakas kezét is érintette. 1-0 SZÜNET UTÁN a vendégek kezdeményeztek többet, de „legveszélyesebb” próbálkozásuk Kiss 24 méteres szabadrúgása volt, melyet lágyan Brockhauser ölébe emelt... Az Újpest ritkábban rándult át ellenfele térfelére, a 69. percben mégis növelte előnyét. Kénoszt jobbról, az oldalvonal mellől, szabadrúgásból ívelte kapu elé a labdát, amely a nyolc méterről fejelő Kásáról a keresztléc alsó lapjára, onnan pedig a gólvonal mögé pattant. 2-0 A gól visszahozta a házigazdái fölényét, és adódott is néhány meleg pillanat a veszprémi kapu előtt. A legkecsegtetőbb lehetőség Kozmáé volt, de a jobbösszekötő helyéről, 12 méterről a jobb alsó sarok mellé lőtt. A 85. percben Kovács hanyagul adott haza, és a labda kevéssel a bal felső sarok fölött hullott a kapu mögé. Az utolsó pillanatokban Kovács növelhette volna az előnyt, ám 12 méterre a kaputól gyatrán találta el a labdát, és így Kakas könynyedén fogta. ★ ★ Nem véletlenül kesergett a mérkőzés előtt Varga István, az újpestiek vezető edzője azon, hogy négy csatára sérült, és nem tudja, kitől várhatna gólt játékosai közül. Az első fél órában ugyanis semmi nem utalt arra, hogy a hazai csapat képes lesz bevenni a veszprémi kaput, olyan sok hibával futballozott, s egy esetet leszámítva, helyzethez sem jutott. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az újpestiek fogcsikorgatva küzdöttek, mentek előre megállás nélkül, s ennek köszönhetik, hogy egy lepattanó labdából vezetéshez jutottak. A Veszprém azt nyújtotta, amit a csapatok általában idegen pályán szoktak, tehát a védekezésre összpontosítva, kontrákra korlátozta a támadó játékot. Ebből azonban csak a szünet után, hátrányos helyzetében mutatott valamennyit, ám harmatos csatárai nem sok vizet zavartak a hazai kapu előtt. A második újpesti gól pedig végképp eldöntötte a három pont sorsát, mert a Dózsát szemlátomást megnyugtatta, a vendégeket pedig kedveszegetté tette. Az alacsony színvonalú mérkőzésen a házigazdák akaratuknak köszönhetik győzelmüket, teljesítményük viszont az őszt idézte. Varga István: — Nagyon rosszul játszottunk, de három pontot szereztünk, és ez a legfontosabb. Glázer Róbert: — Alacsony színvonalú mérkőzésen a Dózsa megérdemelten nyert. Pajor-Gyulai László tartalékbajnokság V. Dózsa—Veszprém 0-1 (0-0) Megyeri út, 100 néző, V: Hornyák, V. Dózsa: Rózsa — Minisits, Wágner, Illyés, Végh (Gréczi) — Vojtekovszki, Dobos, Szöllősi, Vigh — Fekete (Kriska), Balázs. Edző: Nagy László. Veszprém: Végh Z. — Kozma, Horváth M., Czimmermann, Orbán — Varga (Kránitz), Igbimadeler, Kálmán — Horváth I L., Gáspár, Horváth II L. Edző: Mater László. G: Horváth I L. Jó. Az V. Dózsából senki nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, ill. Kozma, Horváth M. Kálmán. Kifejezetten unalmas mezőnyjátékkal telt el a kilencven perc, gólhelyzet alig-alig alakult ki a kapuk előtt. Még leginkább a vendégek egy-egy kontratámadása emlékeztetett labdarúgásra. Aztán tíz perccel a vége előtt egy jól eltalált távoli lövés döntött. Az NB I állása 1. MTK-VM 21 106 1 433-27 43 2. Videoton 21 132 644-24 41 3. Ferencváros 21 121 2 634-25 40 4. Vác 21 104 2 530-23 40 5 Bp. Honvéd 21 105 2 626-22 40 6. Rába ETO 21 112 1 731-22 38 7. Tatabánya 218 2 3 628-25 33 8. Békéscsaba 219 1 2 932-28 31 9. Pécs 216 3 5 725-25 29 10. Siófok 217 2 4 826-28 29 11. Zalaegerszeg 215 4 4 829-26 27 12. Veszprém 215 5 2 916-28 27 13. Haladás 215 3 4 923-31 25 14. D. Dózsa 216 1 3 1127-28 23 15. Vasas 214 2 5 1023-43 21 16. Dunaújváros 212 4 3 1223-45 17 ssM.ve.vM«».'Halló, Népsport? £ä_ írjei meg • A telefonnál: Borókai Gábor ivssvsveecstSMMSs.Nss.'NXVMsvexveMMS.ssvvsssMM.sv.reeMNsv.sMa.v.vess.vsí ^ >s Hiába minden, az idő a legjobb gyógyszer. Igaz, a bajokat, fájdalmakat lassan orvosolja, de nem emelik az árát, nem kell sorban állni érte, s ráadásul majdnem tökéletesen gyógyít. Hogy ez miről jutott eszembe? Alig egy hónappal ezelőtt még Détári Lajosnak címzett fenyegető üzenetek érkeztek a szerkesztőségünkbe, most pedig ... Dellíri tirádák — Halló, Ezt írja meg rovat? Vergier Attila vagyok a negyedik kerület, Paksi József utca huszonhétből és vitatkozni szeretnék Knézy Jenővel. — Ne haragudjon, nem vállalhatjuk fel a tévénézők és a riporterek nézeteltéréseit, elég nekünk a saját gondunk. — Ne értsen félre, nem akarom provokálni a tévét, csupán nem értek egyet a Brazíliai Világválogatott találkozón elhangzott, Détárit bíráló mondattal. Knézy ugyanis azt vetette Döme szemére, hogy a magyar válogatottban nem játszott ilyen jól az írek ellen. Nos, szerintem ez a társaknak köszönhető, mivel itthon nem világklaszszisok alkotják a csapatot. Ha idehoznák a Maradonát, ő sem tudna csodát tenni, pedig neki nem is kellene megbirkóznia a bundabotrány lelki terhével. Ez bizonyos, hiszen az eddigi nyomozati iratok szerint azon az ominózus találkozón Maradona sem a Honvédban, sem a DMVSC-ben nem lépett pályára ... Zilahi — h, pontos, mint az író — Ferenc Oroszlányból, egy utcai fülkéből tárcsázta számunkat. — Gratulálok Détárinak a Világválogatottban nyújtott kitűnő teljesítményéért, remélhetőleg hamarosan itthon is hasonlóval rukkol ki. (...) Nem tudom viszont megdicsérni a debreceni kézilabdás lányokat, akik hihetetlenül lélektelen játékot produkáltak az osztrák Hypobank ellen. A méreg evett meg a tévé előtt, amikor néztem a mérkőzést, mert tudom, hogy sokkal többre képesek, ha nem beijedve játszanak. De visszatérve a futballhoz, Tatabánya-szurkoló vagyok, ezen a hét végén is ott voltam a Bányász mérkőzésén, s elképedve szemléltem, hogy Udvardi mit művelt Törőcsikkel. Kérem, ha ezt a munkahelyen a kollégámmal csinálnám meg, biztos, hogy bíróság elé kerülnék, itt meg Udvardi még piros lapot sem kapott. Mit mond erre a Btk? A sporteseményeken bekövetkezett súlyos testi sértések természetesen más elbírálás alá esnek. Amikor a sportoló a küzdőtérre lép, tisztában van azzal, hogy foglalkozásának milyen veszélyei vannak, s vállalja a sérülés — szokásosnál nagyobb — kockázatát. Bíróság elé csupán akkor kerülhetnek ilyen ügyek, ha bizonyságot nyer, hogy a sportoló szándékosan akart súlyos testi sértést okozni ellenfelének, s nem a játék hevében szabálytalankodott. Ugyancsak Udvardi ügyében telefonált Matusik János Szolnokról (39-144). Mit tettél Udvardi? — MTK-szurkoló vagyok, s az Ezt írja meg! rovatba lenne egy megjegyzésem. Meglátásom szerint, ha olyan durva szabálytalanságot követne el Híres vagy Szalai, mint szombaton Udvardi, akkor sokan a fejüket követelnék. Ezzel szemben Kovács játékvezető még csak le sem parancsolta őt a pályáról, hát hol van itt egyenlő mérce? Ősze Kálmán (116-753) az után érdeklődött, hogy az MLSZ fegyelmi bizottsága eljár-e a tatabányai labdarúgóval szemben. A kérdést továbbítottam dr. Rácz Gyulához, a fegyelmi bizottság elnökéhez, aki elmondta, hogy ők csak abban az esetben vizsgálhatják az ügyet, ha a találkozó szövetségi ellenőre ezt kezdeményezi. Erről azonban még nincs tudomásuk. Tovább nyomoztam, s megkerestem Börzsei Jánost, az ellenőrök vezetőjét, s tőle a következőket tudtam meg: — Amíg a nyolcnapos óvási határidő le nem telik, nem szoktuk nyilvánosságra hozni a jelentések tartalmát. Annyit elárulhatok, hogy az ellenőr tényként rögzítette a szándékos durva belemenést, s hogy ezért Udvardi sárga lapot kapott. Kovács játékvezető rossz minősítést kapott, de az MLSZ képviselője a tatabányai játékossal szemben nem kezdeményezte a fegyelmi eljárás lefolytatását. És még mindig ugyanez az eset, de már más oldalról. Almási Csaba (Budaörsi úti ELTE Kollégium), s állandó levelező partnerünk, Schlanger József egyaránt azon sajnálkozott, hogy „az utolsó magyar játékos, áld még játszotta ezt a gyönyörű játékot”, vagyis Törőcsik pályafutása, lehet, hogy véget ért. Szerencsére Törőcsik bízik a gyors gyógyulásban, s ahogy szerdai számunkban elmondta, még az idén bajnokcsapatban szeretne futballozni. Gondolom, a szurkolók közül sokan nem örülnének, ha Törő kívánsága maradéktalanul teljesülne, de bizonyára mindenki szorít azért, hogy a kiváló játékos még a tavaszi idényben újra táncoljon az MTK-VM-ben. De hallgattassák meg a játékvezető is, aki levélben kereste meg lapunk munkatársát, Zombori Sándort. A játékvezető levele :Még soha nem reagáltam a játékvezetéssel kapcsolatosan megjelent és bizony sokszor sértő megnyilatkozásra, de a Népsportban március 28-án megjelent, vastagon szedett írás (Zombori) szinte a labdarúgás „gyilkosának” titulált, így szeretnék egy-két megállapítást tenni, a másik fél részéről. Ön teljes egészében nekem tulajdonítja Törőcsik lábtörését, pedig jól láthatta, hogy sajnos Udvardi hátulról történt belépőjéig a mérkőzés nagyon sportszerű légkörben zajlott le. Nem vagyok orvos, de nyilvánvaló, hogy Törőcsik lába ekkor tört el, és nem később, ahogy azt ön állítja. Ezért sárga lapot is adtam — ön szerint is jogosan —, mivel ezért az járt, és nem pirosat, amit ön két nap múlva, előző véleményét megváltoztatva követel. Kérem, fogadják el tőlem, hogy ha előre tudtam volna, mi fog történni, feltartottam volna Udvardit, hiszen mellettem történt az eset és nekem is bántja a lelkiismeretemet, hogy Törőcsik így megsérült. Én is érzem, hogy nem voltam valami csúcsformában, de nekem is lehet rossz napom, és ahogy ön is írja, a játékosok ezen vérszemet kaptak, így felmentve őket az egymás iránt érzett megbecsülés és felelősség alól. Igazi profijátékosok biztos nem így cselekedtek volna. Vállalom mindazt, amiben hibáztam, és amiért ön szépen belém is „rúgott”, de azért az elmúlt tíz évben, amióta az országos keretben vagyok, úgy érzem, nem ez jellemző rám és most mégis a hóhér kezére kíván adni. Remélem, a következő vezetéseim jobban sikerülnek és sem velem, sem játékvezető kollégáimmal nem lesz problémája. Végezetül kívánok Törőcsiknek mielőbbi gyógyulást. Tisztelettel: Kovács I László, a Tatabánya—MTK-VM játékvezetője Teli oldalak - üres nyergek A labdarúgásról a ke-erékpározásra nyergelt át Uhrin János (58-103), a ferencvárosi kerekesek egyik edzője, panaszkodott, hogy lapunk hasábjain méltatlanul kevés hely jut kedvenc sportágának, s ezt leginkább az ifjúsági versenyzők sínylik meg. Ugyanis számukra még a fiatalok oldalában is csak ritkán jut hely. Ígérhetem, hogy ami tőlünk telik, megtesszük, de ahogy szokásos a szerkesztőségben mondani, az oldalak nincsenek gumiból... Talán majd, amikor hetenként megjelenik a 7. Népsport, több eseményről tudunk beszámolni, vagyis kevesebbről maradnak le olvasóink. Guttmann Tamás (586- 530) kérdéseire viszont nem szolgálhatok biztató válaszokkal. Azt ugyanis senki sem tudja, hogy a Népsport mikor jelenhet meg új, a többi napilaphoz hasonló szép köntösben, jobb minőségű képekkel. Ehhez komoly nyomdai beruházásra, sok pénzre — legalább 120 millió forintra — lenne szükség. Abból viszont mifelénk is kevés van. NÉPSPORT 5