Népsport, 1989. április (45. évfolyam, 77-102. szám)

1989-04-15 / 89. szám

2 NÉPSPORT (- labdarúgás ) Döntött a fegyelmi bizottság „Most büntettünk, de a megelőzés a cél — mondta dr. Rácz Gyula Április tizennegyedike fon­tos dátuma a magyar labda­rúgásnak. Úgy véljük, szá­mos alkalommal veszik majd elő ügyvédek, szurkolók, szö­vetségi vezetők és játékosok az MLSZ-ben született fe­­yelmi határozatokat. Példa­­ítékű döntések fogalmazód­tak meg: kinek mennyi időt kell még játék nélkül töl­tenie. Sokaiknak emlékezetes ma­rad ez a nap azért is, mert zöld utat kaptak. Van, aki külföldre szerződhet, mások itthon pályára léphetnek, s a szövetségi kapitány újra szá­molhat velük (Fodor, Ko­vács). És akadnak olyanok, aki számára nem zárult le a fekete betűkkel írt fejezet. Sallai és Andrusch még pályán kívül Példaértékű fegyelmi hatá­rozatokat említettünk. S valóban azok, mert a magyar fegyelmi gyakorlat­ban még nem volt példa arra, hogy a jogerős bírói ítélet előtt meghozzák a sportfegyelmi döntést! Pénteken először az 1986- ban játszott Pécs—Békéscsa­ba mérkőzés szereplői kerül­tek a fegyelmi bizottság elé, ám mindenki érezte, a nagy horderejű bejelentések dél­után következnek, amikor ifj. Rácz Gyula, a bizottság elnöke ismerteti a határoza­tot. Kicsit ugorjunk előre az időben, s kezdjük a­ végén. Fél kettőre szinte teljesen megtelt az MLSZ tanácster­me, s elhangzott a döntés, majd utána a részletes in­doklás. Az 1986 áprilisában játszott Debrecen—Bp. Hon­véd találkozó előtt és után majd az azt követő napok­ban lezajlott ügy szereplőit, a vallomásokat szinte min­denki ismeri. Azt is, ki volt a főszereplő, ki mennyit ka­pott. A határozat szerint a szer­vező-bonyolító Sallai Sándor 1990. január 30-áig n­em játszhat. Andrusch József, a Vasas mostani kapusa, aki a repülőgépen kiszámolta, hogy a bűncselekmény útján szer­zett 600 ezer forintból ki mi­lyen arányban részesedik, a hónap végéig nem szerepel­het. Fodor Imre, Kovács Kálmán és Sikesdi Gábor szombaton már pályára lép­het. Ők hárman abban az idő­ben nem számítottak a Hon­véd meghatározó játékosai közé, miként Fitos sem. A volt Honvéd-labdarúgó kül­földre szerződése elől elhá­rultak az akadályok. A szük­séges engedélyek beszerzése után a Panathinaikosz játé­kosa lehet. Kerepeczky György, aki most a Dunaúj­város középpályása, vasárnap akár szerepelhet is a Vác el­len. Gróf Attila, az Újpesti Dó­zsa jelenlegi kapusa, aki 1986-ban a Honvéd kispad­­ján ült és László István, az Eger játékosa, aki a kispes­tiek egyik tartalékjátékosa volt Debrecenben, szintén pályára léphet. A fegyelmi bizottság bizonyítékok hiá­nya miatt az eljárást velük szemben megszünteti. Gáláns volt a Debrecen A Kaposvár—Debrecen mérkőzés játékos-főszereplői a keddi kihallgatáson részle­tes beismerő vallomást tet­tek. A Debrecen a döntetle­nért 125 ezer forintot ígért Sípos Tibor technikai vezető útján. A DMVSC 3-0-ra nyert, ám ettől függetlenül, gálánsan kifizette a döntet­lenért ígért összeget. A pénz­felvevők büntetése különbö­ző. A szervező Deákvári An­tal szeptember 1-jéig nem léphet pályára. Merész (már a Siófok labdarúgója), vala­mint Rácz László (Kaposvár) viszont, ha edzőjük a kezdő csapatba állítja őket, már bajnokit is játszhatnak a hét végén. És most térjünk vissza a pénte­k reggelhez. Az 1986- ban játszott Pécs—Békéscsa­ba találkozó 4-1-es hazai győzelmet hozott. A pécsiek ezzel a két ponttal megtar­tották második helyüket, s ezüstérmesek lettek. Miért kellett a mérkőzésért 100 ezer forintot felajánlani a csa­baiaknak? Ennyire nem bí­zott magában a baranyai együttes? Nevetett volna az egész ország? Pásztor József, Szabó László, Varga János, Stei­gerwald Zoltán és Lebo­­niczky Imre is meglepődhe­tett a dolgon. Ám a Dtófi Gáborral tárgyaló Szabó László „vette a lapot”. Réfi, Fi­óth Antal megbízásából Szabó Lászlóval tárgyalt. A békéscsabai aztán közölte né­hány társával, mi hangzott el a találkozón. „ Nevetségesnek tartottuk az ajánlatot, hiszen a Pécs akkor lett volna csak har­madik, ha mi 3-0-ra verjük, és a Rába 2-0-ra nyer Szom­bathelyen — mondta Pásztor. A pénzt elfogadta Szabó László, néhány nap múltán fel is osztották testvériesen a hatok. De, igaz, volt vita is. Pásztor, mint csapatkapi­tány közölte, ha már meg­van a 100 ezer, osszák el egyenlő arányban a keret tagjai között. Ám ebbe Sza­bó és a többiek nem mentek bele. Pásztor meghátrált. De miért kellett elfogadni a 16 ezer forint körüli összeget? — Az egész ország neve­tett volna rajtam, ha vissza­adom a pénzt a pécsieknek — mondta Pásztor. — De azt szeretném megemlí­teni, hogy a klub egyik ve­zetőjének jeleztem, mi tör­tént. Azt javallotta, jobb, ha csendben maradok. Ezt tet­tem, s nagyon megbántam mindent. Megjegyzem, soha sem tárgyaltam, az egész pénz nem volt nálam, és ja­vasoltam, ha már itt van, akkor kapjon belőle min­denki. Ez így igaz, ám hagyta magát „meggyőzni”, majd belement a hatod­olásba. Pásztor továbbra sem játsz­hat, büntetése május 30-ig tart még! A szervező Szabó László (most Baja) szeptem­ber 1-jén játszhat, Varga Já­nos (jelenleg Dorog), Lebo­­­ niczky Imre (Szeged), Stei­ gerwald Zoltán (Gyula) vi­szont visszakapta játéken­gedélyét. Gyorsmérleg a zárás előtt A tárgyalás véget ért. A kissé fáradt elnökkel, dr. Rácz Gyulával gyorsmérleget készítettünk a keddi és a pénteki tapasztalatairól. — Olyan döntést nem le­het hozni, amely mindenki számára elfogadható — mondta a fegyelmi bizottság elnöke. — Úgy érzem, a rendelkezésünkre álló ada­tok ismeretében és a meg­hallgatások után sikerült olyan, megközelítően hű ké­pet rajzolni a 17 játékosról, amelynek alapján a sportfe­gyelmi döntések megfelelőek. -­ Hogyan alakították ki a végső döntést? — Megvizsgáltuk, ki mi­lyen arányban vétkes. Egy­értelmű, hogy a szervezők többet kaptak! Azt hiszem, senki nem várta a felmen­tésüket. Akik most megfor­dultak a tárgyalóteremben, mindannyian felvették a fe­kete pénzt. Tevőleges hozzá­járulásuk nélkül nem így alakultak volna a dolgok.­­ A legnagyobb érdeklő­dés a Honvéd-játékosok ügyét kísérte, s így lesz ez most is, a döntéshozatal után? — Érthető. A legneveseb­bek ebben az egész ügyben. Azonban a mérkőzés idején még nem tartoztak a klub meghatározó emberei közé. Nagy Antal, Garaba és má­sok voltak a döntés megho­zói. Itt szeretném ismét el­mondani, aki külföldön van, annak a játékjoga felett mi nem rendelk­ezünk. De ez nem jelenti azt, hogy cse­lekményük elévül.­­ Mások is szerepeltek ebben az ügyben . .. — Détári, Dózsa és Cseh a nyomozati eljárás során nem ismerték el a pénz fel­vételét. -s Debrecenben hétfőm ke­rül sor a perbeszédekre. Majd egyszer a jogerős bí­rói döntés is megszületik. Mi történik akkor, ha jelen­tős eltérés lesz a cselekmény súlyát illetően a sportfegyel­mi és a bírósági ítélet kö­zött? — A szabályok értelmében ilyen ügyekben az ÁISZZ el­nöke hatályon kívül helyez­heti a határozatot és új el­járást rendelhet el. + Nézzünk kicsit előre. Mi következik még? — Amint megkapjuk Győr­ből a jogerős bírói ítéletet, beidézzük Mészöly Kálmánt, Hannich Pétert, Preszeller Tamást és Dohány Lajost. És itt van még Hegedűs ügye. A Haladás volt kapu­sa is sorra kerül. Végül a sportvezetők következnek.­­ A fegyelmi bizottság elnökének véleménye szerint milyen hatása lesz a bunda­ügynek? Lesz-e visszatartó erejük a büntetéseknek? — Hiszek abban, hogy mindenki tanul a történtek­ből. Sejtjük, sokan megúsz­ták, mert nem lepleződtek le. Ám, mi csak olyan ügyek­ben döntöttünk, amelyekkel a bűnüldöző szervek is fog­lalkoztak. Úgy vélem, komoly visszatartó erő ez a bunda­­per. Most büntettünk, de a megelőzés a cél, így nem­csak lezárunk egy szakaszt, de talán elejét vesszük az újabb bundázásoknak. Varga Béla Játékosértekezlet Kispesten A Bp. Honvéd pénteken játékosértekezletet tartott. Kozma Mihály ismertette az MLSZ fegyelmi bizott­ságának határozatát. Bíró József szakosztály­­elnök elmondta: " A klubot veszteség érte. Az erkölcsin túl anyagi veszteséggel is jár az ügy, hisz Sallai szer­ződésének meghiúsulásá­val jelentős összegtől es­tünk el. Tudjuk, hogy ak­koriban, 1986. áprilisában mások voltak a hangadók a csapaton belül, nem a most büntetett labdarú­gók. Köszönjük, hogy ez a fiatal garnitúra az él­mezőnyben tudta tartani az együttest. Most ver­seny alakulhat ki a csa­patba kerülésért. Ígérjük, hasonló eset a jövőben nem történik. Halvány gyanú esetén is szigorú lépéseket fogunk tenni. Szabó Tibor ügyvezető elnök véleménye: — Mi úgy ítéljük meg, igazságos döntés született. A jövőben egyenes úton akarunk járni. UGRÁL A SÖTÉTBE KÉT NIGÉRIAI fiatal­ember üldögél az MLSZ előszobájában. Dr. Pethő Róbertet, a szövetség jo­gi bizottságának vezetőjét várják. Amit megtudunk, szinte hihetetlennek tű­nik, de igaz! Godwin Okonofua és Festus Owe­­naze magyar vízummal az útlevelében Budapestre repült. — A Népstadionban ta­lálkoztam velük — mond­ja Pethő doktor. — Ma­gyarországon akarnak futballozni. Gondoltak egyet, s ide jöttek. Fe­jest ugrottak az ismeret­­lenbe... — Hol laknak? — kér­dezzük a két fiatalem­bert. — A Keleti pályaudvar róm­­a ? ? — Nincs pénzünk, most csapatra várunk. A két huszonéves áll és vár. De milyen is az élet. Befut László Attila, a Vác technikai vezetője. Bemutatkoznak a fiúk, s elmondják, hogy Nigériá­ban játszanak, gondoltak egyet, s Ausztrián keresz­tül ide repültek. — Elviszem őket Vácra, nézze meg a mester, Pa­­licskó Tibor, mit tudnak. Egy éjszakára adunk ne­kik szállást. ÚJABB VENDÉG érke­zik, Vincze Miklós, a Cse­pel technikai vezetője. Gyors kérdésváltás a két szakember között. — Hétfőn mi is meg­nézzük őket — így Vin­­cze. — Aztán majd meg­látjuk. Érdekel az ügy. Huszár Istvánt, az MLSZ nemzet­közi előadóját kérdezem, ha netán, esetleg, vélet­lenül, mégis . . . Szóval, ha valaki leigazolná őket, mi a helyzet? — Ha kikérik őket, s a Nigériai Labdarúgó Szö­vetség kiadja, akkor játszhatnak. Ha nem jön válasz, a FIFA rendelke­zése alapján afrikai lab­darúgót kilencven nap alatt le lehet igazolni. Viszik Vácra, a két já­tékost. Atyavilág, micso­da világ! (varga) XLV. 89. ♦ 1989. ápr­lis 15 Mexikótól Máltáig 6 kapitány, 66­26 mérkőzésen Az l-l a csapatépítés csődje MIÉRT NEM tették le hosszú távra a szövetség tel­jes erejével, támogatásával egy kapitány kezébe a válo­gatott ügyét?! Nem is egy úgy mondja, munkájához vajmi kevés segítséget ka­pott, az eredményt viszont várták... Csoda, a tervsze­rű munka ellenpéldája len­ne, ha ilyen körülményeik közepette bármelyik kapi­tány is a siker útjára lép­hetett volna. Hogy is volt csak? Érde­mes figyelni az alábbi té­nyekre : A mexikói Mundiál után tehát 1986. szeptember­­9-től lejátszott 26 hivatalos mér­kőzésen a 6 kapitány 66 KIÁBRÁNDULTAK, kese­regnek, háborodnak a csaló­dott szurkolók a Málta el­leni kínos 1-1 után. Min­denünnen az hangzik: ezzel elszálltak a remények az olaszországi világbajnoki döntőbe jutásra. Valóban elszállni látszanak , csak éppen a reményfosz­­lás időpontja nem biztos, hogy április 12-e. Például le­het 1986. szeptember 9-e, 1987. február 8-a, vagy szep­tember 9-e, esetleg 1988. március 16-a és augusztus 31-e, netán 1939. március 8-a is.­zony megkapja a magáét a szövetségtől, mondván, hogy lehet így dolgozni. Persze a gyakori kapitánycsere nem is haszontalan a vezetők szá­mára. Ha több kapitányt ne­veznek ki, s azokat gyakor­ta váltják, akkor több kapi­tányt lehet szidni és gyor­san elterelődik a figyelem azokról, akiknek egyértel­műen felelniük kellene! Egy nem is lényegtelen apróság elsikkad a sikertelenség kö­zepette, mégpedig az, hogy nem a kapitányok váltják le egymást és nem ők nevezik ki magukat! A fenti napokon játszotta ugyanis első mérkőzését új szövetségi kapitánnyal az új­ra és újra újjászerveződő magyar labdarúgó-válogatott. Komora Imre kezdte, majd Verebes József, Garami Jó­zsef, Bálint László, Mezey György és Bicskei Bertalan vette át a képzeletbeli sta­fétabotot, illetve a rendkí­vüli felelősséget. Vagyis a balu­l sikerült mexikói világbajnokság után lejátszott 26 hivatalos, orszá­gok közötti mérkőzésen hat szövetségi kapitány váltotta egymást. Valamennyi új el­képzeléssel állt elő, új csa­patot próbált. Ebből azután az lett, ami Málta ellen lát­szott: nagy semmi! A hat kapitány csak belekezdhetett elképzelései megvalósításába, a csapat építésébe. Az épí­tésnél maradva, elkezdte az alapok lerakását, s a fala­kat félig húzta fel, (vagyis éppen hat csapatra való) labdarúgót szerepelte­tett. Közöttük 34 volt az újonc. Ez utóbbiak név sze­rint, mérkőzéseik számával: 14: Kozma, 13: Sass, 12: Kovács E., 10: Keller. 9: Pintér. 7: Preszeller. 6: Varga I., 5: Szekeres. Boda, Torna, 4: Fodor. Híres. 3: Bognár Z, Csucsánszky, Gáspár, Gregor, Kékesi, Mészöly, 2: Balog T. (MTK­­VM), Szabadi, Szalai. 1: Bérczy, Bordás, Csehi. Fo­dor, Handel, Katona. Kvasz­­ta, Lovász, Máriási, Petry, Rostás. Szalma és Végh. És az említett időszakban pályára lépett másik 32: 20: Kiprich, 17: Sallai. 16: Disztel P., Garaba, 15: Bog­nár Gy. Détári. 14: Vincze, 12: Hajszán. 11: Kovács K., 10: Fitos. 8: Balog T. (Va­sas). 7: Mészáros (PMSC, Lokeren), Róth, Szendrei, 6: Péter. 5: Esterházy. Far­kas. 4: Disztl L., Gyimesi, Nagy A.. 3: Hannich. Heré­­di. Kardos. 2: Burcsa, Csu­­hay. Dajka, 1: Csapó, Cson­ka, Mészáros (Setubal), Plo­­tár, Pölöskei és Zsiborás. Mind a 6 szövetségi kapi­tánynál egyedül Détári ka­pott szerepet. A kapitányok „rovata” is tanulságos. Nevük után a számok jelentése: a mérkő­zések, győzelmek, döntetle­nek, vereségek száma, az adott és kapott gólok, hány játékossal próbálkoztak, hány volt az újonc és há­nyan játszottak minden al­kalommal, végül hány nap állt rendelkezésére első és utolsó hivatalos mérkőzése között. Komora 3- 12 1-3 25 7 4 64 Verebes 4 2 1 1 6-5 30 8 1 170 Garami 5 2 1 2 6-5 23 5 3 84 Bálint 62 22 6-9 26 2 4 62 Mezey 5 2 2 1 6-5 31 10 2 102 Bicskei 3 1 2 - 4-1 18 2 9 35 Hát ennyit a Málta elleni 1-4, a Mexikó óta elfecsé­relt időszak és a csapatépí­tés csődje, a felelősség kap­csán ... NEMZETKÖZI összehason­lításban szinte egyedülálló az a kapkodás, összevissza­ság, amely a Mexikó utáni „megújulási folyamatot” jel­lemzi. A zűrzavarok zűrza­varát tükrözi a kapitányok sűrű cseréje. Komora Imre éppen hogy munkához lá­tott, már nyilvánvaló volt, hogy Verebes lép a helyébe. Azon egyszerű oknál fogva, hogy Komorát még Szepesi György elnöksége alatt je­lölték erre a tisztségre. Közben Somogyi Jenő lett az elnök és neki Verebes kel­lett. Nagy viták közepette a „Mágus” elköszönt és a kényszerből előlépett Gara­mi József sem húzta sokáig. El kell vágni a gordiusi cso­mót, technikai igazgató lesz a kapitány helyett, vagyis jött Bálint László. Somogyi Jenő lemondásával Bálint is távozott. Visszatért Mezey György — a technikai igaz­gatói szerepkör megszűnt —, de öt mérkőzés után képte­len volt együtt dolgozni a szövetséggel. Az MLSZ Me­zey lemondása után is mond­ta a magáét. Csak éppen sa­ját felelősségéről nem be­szélt. Inkább minden, a vi­lágbajnoki döntőbe jutással kapcsolatos gondot, felelős­séget átrakott Bicskei Ber­talan vállára. NINCS VÁLOGATOT­TUNK? Miiként is lehetne ilyen kapkodás közepette? Évek óta ügyesen átpasszo­lod.t,k a labda a szövetségi kapitányokhoz, a játékosok­hoz, a sajtóhoz is. Mindenki hibás, csak... Jó lett volna hallani, olvasni valami ön­kritikát azoktól, akik a sportágat irányítják, akiknek tulajdonképpen csak egy gé­pelt papír kérdése az újabb és újabb kapitány megbízá­sa. Ha egy klub két és fél év alatt hat edzőt cserél, ki­ w .w. Boskovics Jenő

Next