Népsport, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-26 / 281. szám

2 NÉPSPORT Labdarúgás­­ PMSC—Váci Izzó 3-0 (2-0) Pécs, 9090 néző. Vezette: Nagy II J. (****) (Z­ázin, Origin) PMSC: Bodnár 7 — Bérczy 7, Márton C, Bódog 1 — Kónya 6, Megyeri 7, Túri 7, Czéh 6, Czérna 6 — Lovász­fi, Lehota 9. Edző: Garami József. Vác: Koszta 6 — Nagy T. 5, Talapa­fi, Balog 5, Csima­fi — Víg 6, Zombori 5, Fekete 5, Gyimesi Ii — Oroszki 5, Répási 3. Edző: Csank János. Csere: Répási helyett Kerekes (5) a szünetben, Czéh helyett Nagy Tamás (—) a 71., Vígi helyett Csikós (—) a 78., Bodnár helyett Kovácsevics (—) a 86. percben. Gólszerző: Túri a 9., Lehota a 28., Lehota a 67. percben. Sárga lap: Lehota az 57., Talapa az 57. percben. Szögletarány: 7:6 (3:1) a PMSC javára.­ ­A kezdőrúgást Nagy Feró, a Beatrice együttes vezetője végezte el. Utána Kállai Lipót, volt pécsi edző, Csordás János, egy­kori PMSC-törzsszurkoló és Hámori László volt FIFA- játékvezető elhunyta miatt gyászszünetet tartottak.) Talapa csúnya belépője (Czérnát vágta fel hátulról) volt az első, beszédtémára okot adó esemény. Főleg azok után, hogy Nagy II­­. nem adott érte sárga lapot... Aztán a 9. percben már gólról is lehetett értekezni. Lehota cselezgetett a 16-oson belül. Lövéshez nem jutott. Viszont róla a kapu irányá­ba pattant a labda, amit a védők között Túri becsúszva, hat méterről a bal alsó sa­rokba kotort. 1-0 A 20. percben egyenlítési alkalmat szalasztott el a Vác. Oroszki a jobb szélen fejjel kiugratta Zomborit, aki majdnem az alapvonalig ju­tott el, azután beadás he­lyett éles szögből lőtt, de a bal kapufa külső lapját ta­lálta el. Az ellentámadásnál Czéh előbb fejjel, majd láb­bal kísérletezett, közeli pró­bálkozásait Koszta mindkét­szer bravúrral védte. A 24. percben egy legurított 17 m­­es szabadrúgásból míg a jobb kapufát találta el. A vissza­pattanó labda Talapa mögé jött, nem érhette el. Négy perccel később nö­velte előnyét a PMSC. Már­ton előretörésével indult az akció, utána a pécsiek kör­­bejáratták a labdát a 16-os vonalán, végül Czéh szöktet­te Lehotát, aki a bal oldal­ról, az ötös sarkáról a kive­tődő Koszta felett a kapu közepébe emelt. 2-0 SZÜNET UTÁN rögtön, Nagy Tibor húsz­méteres lövését tenyerelte szögletre Bodnár. Később Gyimesi bombázott Nagy T. beadása után ugyancsak messziről fölé. Az 54. perc­ben Túri meglódult, még visszaráncigálni sem tudták, a 16-oson belülre érve lőtt, de Koszta szögletre tudott men­teni. Az 57. percben Lehota és Talapa kapott közösen sárga lapot, mert összekü­lönböztek. A 67. percben jobb oldali szöglet után Le­hota az ötös túlsó sarkánál az alapvonal felé indult. Az­tán hirtelen visszafelé csele­zett és éles szögből hét mé­terről a rövid sarokba zú­dította a labdát. 3-0­­A nyugat-berlini székhe­lyű Pro Football Sport Management menedzser­iroda két képviselője pé­csi játékosokat figyelt, NSZK-béli csapatok meg­bízásából a lelátón. Úgy hírlik, Lehota neve is sze­repelt a noteszükben. Akár benne volt, akár nem, Le­hota most felhívta magá­ra a menedzserek figyel­mét. Rúgott két gólt, ben­ne volt a harmadikban is, egyszerűen nem lehetett tartani.) A 73. percben Megyeri, az­tán Lehota beadását csípte el Koszta, mindkétszer for­más hazai támadás végén. Nagy Tamás átadását Me­gyeri alig lőtte mellé. Czér­na veszélyeztetett 17 méter­ről, Kosztot azonban nem érte váratlanul a lövés. ★ ★ ★ ★ Védekező taktikát válasz­tott az elején a Vác, eb­ből sejteni lehetett, hogy nem sok keresnivalója lesz Pécsett. Így is történt, mert bár rúgott két kapu­fát, de még ezzel együtt sem volt esélye a pontszer­zésre. A PMSC már az el­ső félidőben több gólt lő­hetett volna, annyira ve­szélyesek voltak az akciói. Különösen Lehota kama­toztatta jól gyorsaságát. Hiába játszott két ékkel a Vác, ellentámadást alig vezetett. Répási paid­in­­ nem is találkozott a lab­dával, Oroszki pedig nem bírt a túlerővel. Szünet után visszaesett a PMSC. Felhozta az ad­dig meglehetősen passzív vendégeket. Ekkor a pécsi­ek a védekező tudományu­kat is bemutathatták. Utó­lag kiderült, ez csak alta­tás volt, mert egyszer megint megvillantak, s ez­zel elvették a váciak ked­vét a további reményke­déstől, sőt 3-0 után már a közönségnek is játszott a hazai együttes. A váciak dicséretére le­gyen mondva, hogy bár nem futballoztak jól de legalább lelkesen játszot­tak, vesztett állásban sem adták fel, emiatt végig él­vezetes, jó iramú volt a mérkőzés. Emlékezetessé és a közepesnél jobbá a talál­kozót a PMSC tette, len­dületes, gólerős játékával. Méltán ünnepelte a pub­likum a lefújás után a pi­ros-fekete futballistákat : Lehotát, a mezőny kima­gaslóan legjobb labdarúgó­ját például a fiatal szur­kolók többször is a leve­gőbe repítették örömükben. De kijárt a látványos di­cséret a többieknek is. Garami József: — Úgy gon­dolom, hogy a közönségnek volt igaza, amikor „Szép volt, fiúk­­­kal búcsúztatta a csapatot. Ez vonatkozik az őszi tizenöt és a plusz egy mérkőzésre egyaránt. Csank János: — Nagyon jó csapattól kaptunk ki. Kár, hogy a gólok előtt hibákat követtünk el, így megköny­­nyítettük a kitűnő erőkből álló PMSC dolgát. A talál­kozó nagy részében méltó ellenfelei voltunk a hazaiak­nak Végül is remek mérkő­zés volt. Horváth László XLV. 281. ♦ 1989. november 26. NB I Rába ETO—Siófok 1-1 (0-1) Győr, 2090 néző. Vezette: Nagy L. (****) (Plasek, Márton). Rába ETO: Boros­fi — Turbék 4, Pecsics 5, Udvardi 4, Bordás 4 — Sallói 3, Urbányi 5, Sullivan 4, Somogyi 5 — Mörtel 4, Hajszán 5. Edző: Pecze Károly. Siófok: Horváth 0 — Kolovics 5, Aczél 6, Olajos­fi, Sza­bó B. 5 — Marozsán 5, Zsadányi 6, Czigány 5, Meksz 4 — Magyar 5, Kirchmayer 4. Edző: Gellei Imre. Csere: Kirchmayer helyett Borostyán (—), Udvardi he­lyett Virág (—), Sallói helyett Handel (—), valamennyi a 81. percben, Borostyán helyett Freppán (—) a 88. percben. Gólszerző: Magyar a 33., Urbányi a 83. percben. Sárga lap: Mörtel a 13., Szabó B. a 16., Udvardi a 38. percben. Szögletarány: 9:4 (5:4) a Rába ETO javára. (A siófokiak érkeztek elő­ször az első „tavaszi” győ­ri csata színhelyére. Gellei Imre bizakodó hangulatban szállt ki a buszból. — Alaposan kielemeztük a győriek játékát. Győzni szeretnénk, de nagyon re­mélem, hogy semmi körül­mények között sem szen­vedünk vereséget — mond­ta. Győri részről Pecze Ká­roly közölte, hogy a szer­dai kupamérkőzésén győz­tes csapattal kísérlik meg a három pont begyűjtését. Ál­talános volt a hangulat, hogy az új idényben egy más Rába ETO fog pályá­ra lépni és győzelemmel kezdik meg felzárkózásu­kat.) Az első helyzet a Sió­fok előtt adódott. A 6. percben bal oldali szögletrú­gás után Czigány nagy hely­zetből fejelt a léc mellé. Támadgatott a Rába, egye­lőre k­­evés sikerrel, még ke­vesebb elképzeléssel. A 2­1. percben Mörtel kapott sárga lapot Meksz buktatásáért. Három perccel később Szabó B.-nek is felmutatta a sárga lapot Nagy L. játékvezető, mert a siófoki térfélen szán­dékosan kézzel fogta meg a labdát. A 20. percben Haj­szán került helyzetbe, de ki­várt, s amikor később lőtt, a labda a léc mellett zú­gott el. Nem sokkal később Sallói előtt talán még na­gyobb lehetőség adódott, de lövés helyett a labda továb­bítását választotta­­ ellen­félhez. A 33. percben meglódultak a siófokiak. A bal oldalról kö­zösre ívelt labdát figyelő győri védők késlekedtek a lesre állítással. Bordás bent ragadt, Czigány egyből jobb­ra továbbított. Magyar köze­lében sem tartózkodott győri játékos, így a szélső zavar­talanul átvette a labdát, az­tán néhány lépés után, 12 mn­ról a jobb alsó sarokba vág­ta azt. 0-1 A 38. percben Udvardi is sárga lapot kapott, Kirchma­yer feltarlásáért. SZÜNET UTÁN Hajszálnak a keresztléc fö­lött elzúgó szabadrúgása je­lentette az első eseményt. Hosszú eseménytelenség után a 60. percben kettős cserét hajtott végre Pecze Károly, s ugyanekkor lépett pályára Borostyán is, aki a 64. percben , nagy erejű lö­vésével találta el a felső lé­cet, majd három perc eltel­tével hatalmas lövést zúdí­tott a kapura, és Borosnak minden tudására szüksége volt, hogy a kapufa segítsé­gével hárítsa a lövést. A Rá­ba támadgatott, minden el­képzelés nélkül. Csak a 72. percben alakult ki valami helyzetféle, ekkor Hajszán lyukat rúgott, és az érkező Virág az „égbe" vágta a lab­dát. A 83. percben egyenlített a Rába. Hajszán verekedett ki magának egy labdát, közép­­re adott, Mörtel egyből to­vábbított a jobbösszekötő he­lyén lendülettel érkező Ur­bányi elé, aki 14 méterről a jobb alsó sarokba lőtt. 1-1 Próbálkozott a Rába, Haj­szán vágódott el a büntető­­területen belül, de a játék­vezető nem látott szabályta­lanságot. Az utolsó percben egy szabadrúgás után a ve­tődő Horváth kezéből kiper­dült a labda, de aztán gyors rávetődéssel megkaparintotta a berobbanó Mörtel elől. ★ ★ Minden előzetes várako­zás, fogadkozás ellenére Győrött a „tavaszi” nyitá­nyon is minden ott foly­tatódott, ahol az ősszel ab­bamaradt illetve mégsem mindenben ... A nézőszám tovább csökkent: 657 sze­mély vállalkozott arra, hogy a sok csalódás után ezen a hideg estén is meg­váltsa belépőjegyét. Ehhez a számhoz hozzá lehet még tenni a bérletesek és tiszteletjegyesek táborát, és így alakulhatott ki a két­ezres „nézősereg”, amely az elmúlt évtized negatív „nézőcsúcsa” Győrött! A találkozón sokáig minden a siófokiak elkép­zelése sz­erint történt. Az első félidőben behúzódtak kapujuk előterébe, Czigány pedig a középpályássor és az ékek között töltött be amolyan összekötő kapocs­­szerű szerepet. A vendé­gek igyekeztek lassítani a játékot, érzékelhetően ar­ra törekedtek, hogy rom­bolják a győri próbálkozá­sokat, és aztán, ha lehe­tőség adódik meglódulja­nak. Ami a védők feladatát illeti, könnyedén oldották meg, mert — bár a győri csapat lényegesen többet kezdeményezett — a Rába próbálkozásaiban rengeteg volt a hiba, annál keve­sebb az elképzelés. S ahogy már Győrött lenni szokott, egy gyors kontra­­támadás és egy védelmi hiba következtében a ven­dégek jutottak előnyhöz. Szünet után fokozódott a győriek fölénye, de válto­zatlanul nem volt elképze­lés a játékukban. Csak a mérkőzés hajrájában sike­rült az egyik pontot meg­menteniük, olyan találko­zón, amelyen három pont begyűjtését tervezték. Pecze Károly: — Csak aka­ratban tudtuk megvalósítani a jövő elképzelését. Későn kapcsolt ismét csapatunk, és ezen a találkozón is egy nagy hiba után futhattunk az­ eredmény után. Sajnos, a játékvezető sem fogadott bennünket kegyeibe. Gellei Imre: 1. Számunk­ra a bajnokság nyitánya, az őszi idény kiválóan sikerült. Most, a tavaszi nyitány előtt kiegyeztünk volna a döntet­lenben, de a játék képe alapján mi hagytunk két pontot Győrött. Havasréti Béla Vasas—Debreceni VSC­­-­ Fáy utca, 1000 néző. Vezette: Bognár (****♦) (Varga UI, Karát­h). Vasas: Andrusch 7 — Pecha 5, Komjáti 6, Mészöly 6 — Kecskés 1, Galaschek 0, Schmidt 5, Gubucz 5, Claude 4­­— Zvara 4, Duró 1. Edző: Mészöly Kálmán. DVSC: Mező 6 — Szűcs 6, Nagy L. 6, Balogh 6 — Isókai 8, Rostás 5, Moldván 5, Vancsa 5, Sándor 5 — Márton 4, Csiszár 4. Edző: Temesvári Miklós. Csere: Galaschek helyett Zsai (4) a 20., Márton helyett Tóth (—) a 68., Claude helyett Szalánszky (—) a 72., Van­­csa helyett Horváth (—) a 92. percben. Sárga lap: Rostás a 80., Pecha a 88. percben. Szögletarány: 5:3 (3:2) a DVSC javára. (.4 mérkőzés előtt Ka­raik József miatt is le­fényképezték a felsorako­zó csapatokat. A partjelző a hét végén búcsúzott a játékvezetéstől, így ez a fénykép nyilván nagybe­csű emlék marad a számá­ra.) Egy-egy szabadrúgással mutatkoztak be a csapatok egymásnak, egyik oldalon Duró, a másikon Rostás nagy lövését védték a kapusok. Ezután 20 percig „kínozták” a labdát a játékosok, végül Zvara került helyzetbe, de Komjáti előreívelése után jobbról, az ötös sarkáról a szöget jól záró Mezőt talál­ta el. (Mészöly Kálmán a ta­lálkozót megelőzően kissé aggódva említette, hogy Galaschek családi gyász miatt szerda óta igen meg­viselt lelkileg, ráadásul a gyomra is fáj, de reméli, a mérkőzés kizökkenti letar­giájából. Számítása nem vált be, a játékos húsz perc elteltével már cserét kért, és ezzel­­ a korai csere ugyanis mindig kockázatos — megnehezítette csapata helyzetét.) A nem túl eseménydús félidőben már az is izgalmat jelentett, hogy a 35. percben Gubucz nyolc méterről ma­gasan fölé fejelte Ziai szög­letét. Két perccel a szünet előtt Claude nagyot hibázva megfosztotta csapatát a ve­zetés lehetőségétől. Schmidt­­ tört előre, maga mögött hagyta a debreceni védőket és 15 méterről már elgurí­totta a labdát az elévetődő Mező mellett is. Claude — aki lesen tartózkodott — nyilván fel akart iratkozni az eredményjelző táblára, mert beleért a labdába, így az az ő lábáról jutott a há­lóba. Bognár játékvezető így természetesen középkezdés helyett szabadrúgást ítélt a vendégek javára. SZÜNET UTÁN azon túl, hogy a partjelzők megelégelve a fagyoskodást, melegítő alsót húztak, sokáig csak annyi változást hozott a pihenő, hogy időnként már a DVSC is birtokolta a labdát, bár sokra ő sem ment vele. (A sajtóhely szomszédsá­gában Czibor Zoltán, a le­­gendás aranycsapat — amely ma 36 éve győzte le 6:3-ra az angolokat — csa­tára nem akart hinni a sze­mének. — Érthetetlen, hogy a csatárok elfutnak a helyzet elől. Még véletlenül sem ar­ra helyezkednek, amerre kellene. Nem mernek vál­lalkozni, igyek­eznek meg­szabadulni a felelősségtől.­ Hiába támadtak többet a házigazdák, a félidő első helyzete a vendégek előtt adódott, ám a 75. percben Rostás 12 méterről a léc fölé bombázott. Egy percen belül válaszolt a Vasas, Szalánszky 25 méterről célozta meg a kaput, de Mező elcsípte a bal sarokba tartó labdát. Megjött a játékosok lövőkedve, a 73. percben Plókai középről, 28 méterről próbálkozott. And­rusch a labdát a jobb oldali ka­pufára ütötte, onnan pedig az az alapvonalon túlra perdült. Rostás feltűnő lassúsággal ké­szülődött a szögletrúgáshoz, még a sarokzászlót is eldobta, de Bodnár nem engedte át­rendezni a pályát, és sárga lappal figyelmeztette a deb­receni középpályást. A másik oldalon Szalánszky lőtte kö­zépre a labdát, amely egy hajszállal ''érkezett csak a be­robbanó Duró mögé. Ezután Moldván beadását Andrusch bravúrral ütötte el Csiszár elől. A 88. percben Pecha a felezővonalnál felvágta Csi­szárt, és ezzel ő is kicsalta Bognár zsebéből a sárga la­pot . .. (Andruschnak az utolsó negyedóráig semmi dolga nem akadt. Akkor viszont kétszer is olyan helyzetben tisztázott, hogy az esetleges gól miatt senki sem hibáz­tathatta volna.) ★ ★ Az őszi idény mérkőzése­in a DVSC egyetlen árva pontot szerzett idegenben, a tavaszra ezt már az első, előrehozott fordulóban el­könyvelte. Szemlátomást nem is akart többet, azzal a szándékkal lépett pályá­ra, hogy nem engedi gólt rúgni a Vasast, és ez ter­mészetesen már önmagá­ban elég a döntetlenhez. A vendégek jól spekuláltak, de a megvalósításban segít­ségükre volt, hogy a házi­gazdák támadói roppant vérszegényen futballoztak. A Vasas végiggyötrődte a 90 percet, ment előre el­szántan, ám tette ezt meg­győződés és elképzelés nél­kül. Jóformán helyzetig sem jutott el, és az utolsó 20 percre ettől felbátorodott a DVSC. Meg-meglódult né­hány ellentámadás erejéig, egy kapufát el is ért, de elsősorban továbbra is a biztonságot tartotta szem előtt. A vendégeket nem érheti szemrehányás, hiszen ők céljuk érdekében meg­tették amit kellett, a Vasas azonban nagy csalódást okozott híveinek, és az ala­csony színvonalú, esemé­nyekben szegény mérkőzé­sen nem is érdemelt volna győzelmet. Mészöly Kálmán: — Saj­nos, nem úgy játszottunk, mint a legutóbbi bajnoki mérkőzésen, így nem talál­tuk meg a zártan védekező Debrecen taktikájának az el­lenszerét. De így is, vélemé­nyem szerint Schmidt gólja szabályos körülmények kö­zött esett, és a bíró egy jo­gos tizenegyest nem ítélt meg nekünk, ami annál is bántóbb, mivel ez már ve­lünk nem először fordul elő. Temesvári Miklós: — Nagy küzdelemben, a mezőnyfö­lényben játszó Vasas ellen jól védekezve, elértük cé­lunkat. Bár a siker akkor lett volna az igazi, ha né­hány veszélyes ellentámadá­s-unltból legalább egy góllal zárult volna. Pajor-Gyulai László Lehet, hogy mi valóban csak ugatjuk ezt a játékot? (Záhonyi Iván felvétele)

Next