Nemzeti (nép)Sport, 1990. március (1. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-29 / 23. szám
I. 23. ♦ 1990. március 29. Tömegverekedés a javából. Vértől oavaslik a Hírös város aszfaltja. Közel a pillanat, hogy a hullaszállítóknak is dolguk akadjon. Hirtelen elcsendesült a csatazaj. Megérkezett Kovács Ferenc százados, a Kecskeméti Rendőrkapitányság bűnüldözési alosztályának vezetője. Az imént még gyilkos kedvű legények ökölbe szorított keze elernyedt, becsukódtak a bicskák. Akkora lett a csend, hogy a szúnyogok szárnycsapásainak zümmögő zaja is a lökhajtásos vadászrepülőikre emlékeztetett. A százados ebben a szemlesütés nagy némaságban halkan szólt: — Induljatok hazafelé, s ha még egyszer így találkozom veletek, a rács mögött alusztok! Erre a csendes felszólításra is eloldalogtak a szilaj legények. Pedig, mi tagadás, manapság furcsa ez ebben a rendőrellenes közhangulatban. Ám akik úgy tippelnek, hogy Kovács százados robosztus termetű ember, akiből ki lehet nézni egy bika letaglózását egyetlen ökölcsapással tévednek. Bent! rendőrnek készült A viszonylag alacsony termetű, könnyűsúlyú rendőrtiszt azért tudott hatást gyakorolni a nehézfiúkra, mert a körükben is megbecsülést, tekintélyt vívott ki emberségével. S ez nem abból fakad, hogy ő szabály- és törvénysértést elnéző ember lenne. Viszont sportember volt! A szorítók világában, bokszkesztyűvel a kezében sem bánt ugyan kesztyűs kézzel az ellenfeleivel, viszont tisztelte azt, akit le kívánt győzni. Embernek tekintette, akartak vannak erényei és gyengéi. Ott, a kötelek közötti küzdelmeikben megtanulta, hogy a célhoz nem a vak düh, a gyemiködösítő gyűlölet, aféktelen indulat vezet et., Sokkal inkább az erények "tisztelete, a gyengeségek felismerése. Nem rendőrtisztnek készült. Az U. Dózsa ökölvívója volt, nyert országos bajnokságot, győzedelmeskedett számos világnagysággal szemben, s végül felajánlották neki: szálljon ringbe a bűnözők ellen is. Kézre adta a homoszexuális gyilkos? Megtetszett neki a gondolat. Igyekezett mindent megtanulni a Rendőrtiszti Főiskolán, hiszen tudta: csak a jogok és kötelességek tökéletes ismerete ad biztonságot minden küzdelemben. Alosztályvezetői tevékenységére is a tágabb értelemben vett sportszerűség a jellemző. Innen fakad a nehézfiúk tisztelete is. Meg ebben a felfogásban gyökeredzik az a képessége is, hogy felettébb nehéz kibújni a kezei közül. Közfelháborodást keltett az 1980-as évek elején az ÖKÖLVÍVÓBÓL LETT RENDŐRTISZT Elernyedtek becsukódtak az öklök, a bicskák bűneset, amelynek áldozata egy újpesti kisfiú volt. Egy homoszexuális férfi végzett vele. Aztán Budapestről Kecskemétre ment, hogy nyomát veszítsék. Vesztére tette. Amikor szemet szúrt a pályaudvaron ellenőrző rendőröknek, még magabiztos volt. Kora reggel már Kovács százados és helyettesei Szabados Gyula százados keresztkérdéseire ellentmondásosan válaszolhatott, mire delet harangoztak, már jöhettek a fővárosi kollégák a vallomást tett gyilkosért , aki kötélen végezte. A nők réme, a tájlimbló Elkapta azt a férfit is, aki a nők réme volt, és sok hölgyet ütött le, majd eliszkott a táslkájuttkkal. Hűvösre juttatta a megyehatárokon túl is garázdálkodó betörőbandát. Kovács százados nevéhez fűződik az ál-ökölvívó Európa-bajnok bűnöző börtönbe juttatása is. Rá már csak azért is szívből neheztelt, mert az igazi bajnokokat, sportembereket gyalázta meg. Tehát sokat tett Kecskemét és Bács-Kiskun megye közbiztonságáért. — Milyen a közérzete most, amikor a rendőrség sokak céltáblájává vált? Kérdésem elgondolkodtatta. Gondterhelten válaszolt: — Mérgezett nyilaikkal lőnek ránk azok is, akik más alkalmakkor szinte jajveszékelve kérik a segítségünket. A bársonyszékekbe törekvő politikusok egy része azt hiszi, hogy a becsmérlésünkkel megnyílik az útja felfelé. Olcsó népszerűség ez. Ránk nézve, akik minden erőnkkel a bűnözés megfékezésére törekszünk, pedig több mint sértő. — Mát ajánl nekik? — Disztingváljanak. A megtévedt embereken mi is segíteni igyekszünk, csak azokat kell a vádlottak padjára ültetni, akik oda valók. Viszont mások se az egész rendőrséget támadják, ne akarják a fejét venni annak a szolgálatot teljesítőnek, aki, uram bocsá’, túllépte a hatáskörét vagy tisztességes emberrel is nem kellő hangnemet használt. Ez így nem sportszerű. Sokan követnek el mostanság ilyen hibát, többen elvétik a hangnemet. A Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsora szerintem halálba kergetett egy tisztességes rendőrt. S habár a szerkesztőség képviseltette magát a temetésen, azóta is hallgatnak róla. — Mit gondol, milyen jövő vár a magyar rendőrségre ? — Pokolian sok, felelősségteljes, embert próbáló munka és kevés megbecsülés. Én mégsem cserélnék egy milliomossal sem ... Hová is jutna ilyen hivatástudat, embereik nélkül a bűnözési hullám emelkedésétől már most is rettegő társadalmunk? Mártinké Károly DDDEE3P5EE] A nemesi szentháromság fs Hazánkban szinte mindenütt szponzorokat keresnek. Nem kivétel ez alól a magyar sport sem. Csökken az állami támogatás, egyre több egyesület szünteti meg korábban jól működő szakosztályait, ekként a pénz hiányát jelölve meg. Nem győznek meg mindenkor a pénzzel kapcsolatos okfejtések, mert azt tapasztalom, hogy reklám címén — szinte — a kukákba öntik a pénzt. Noha nagy a jobbító szándék, nem találkozik minden esetben megfelelő szakértelemmel. A Nemzeti (nép)Sportban is gyakran fordul elő a sport—reklám—szponzor nemes „szentháromsága”. Néhány idézet az ebben a témában lapunkban korábban megjelent írásokból. Sándor Lehel, Zollikeberg (Svájc) például így írt: „A most induló demokratizálódási folyamat, a velejáró piacgazdaság, a vállalkozások támogatása a sportra, és ezen belül a labdarúgásra is jó hatással lehet. A remélt gazdasági fellendülés következményeként a szponzorok megjelenése és bekapcsolódása a labdarúgásba néhány éven belül, reméljük, mind több klub gondjait csökkenteni fogja. Természetesen a kölcsönös haszon reményében. Szélesebb körű és jobb propagandára, toborzókra van szükség.” Másutt ezt olvasom: „ ... Mindenki azt tegye, amihez ért... Az élsport üzleti alapokra helyeződik ...” „ ... A szponzorok a TRICOTEX KUPÁ-ra és a BUDAPEST-NAGYDÍJ-ra költenek, kifejezetten erre szánják — az összeget —, hiszen számukra ezek a versenyek reklámhordozók ...” Dicső Gábor, a Kontrax elnöke így indokolta, hogy miért teszik le voksukat az atlétika mellett: „Egy éve keressük, hogy minőségre törekvő cégünknek hol érdemes reklámoznia magát. Jobb felvezetést szeretnénk a televíziótól.” Ennyit az olvasottiaférón. Azok a szakemberek, akik a sport szponzorálásával és reklámozásával foglalkoznak, bizonyára jól tudják, mit miért tesznek. Ám ott bujkál bennem ez a kérdés is, és ha nem tudják? Ha egyszerűen arról van szó, hogy keretet képeztek, amit reklámra használhatnak fel, akkor hát nosza!... Vagy mi történik akkor, ha — mondjuk — „baráti alapon” az igazgató vagy más illetékes úgy találja, hogy valamelyik kedvenc klub tornacsarnokának falára aggassanak fel egy hirdetőtáblát? Ezzel a klubot megtámogatták iksz öszszeggel, és aki azt összehozta, jogosan felveheti ennek az összegnek a tíz százalékát. S mindez teljesen törvényes keretek között bonyolódik. Az egyetlen gondom ezzel a megoldással az, hogy valóban reklámról és hatásfokában jó reklámról van-e szó. Ha ugyanis nagyobb nyugati cégek hatalmas összegeket költenek reklámra, alaposan megnézik, hogy milyen a várható reklámhatás! A hatásfokot is tervezik, jól valószínűsíthető módon. Ezzel a szükséges módosításokat is végrehajtják. Újságolvasásaim során egyszer sem találkoztam olyan elemzéssel vagy akár csupán utalással, amely szerint megállapítható lenne, hogy mi módon térül meg a reklámra fordított összeg. Mennyibe került, és ehhez képest mi, helyesebben mennyi volt a reklám hozama. Egyáltalán méri-e valaki? Mihez viszonyítják a reklám eredményességét? Azt azonban gyakran hallom, olvasom, hogy egy-egy szponzor megvonja a támogatását, jobbára azzal az indoklással, hogy a szponzorált nem teljesítette a szerződésben foglaltakat. Teheti, mert az elvonásra mindig akadhat érv, a legtöbb esetben nem vasalható be a szponzori ígéret, még szerződés esetén sem. Számos ilyen példa akad. A már említett nyugati cégek viszont — legalábbis a gazdaságban — nagyon pontosan mérik a reklámra fordított összeg üzleti hasznát. Ezért a reklámot pontosan tervezik. Tudják, hogy melyik réteget kell „megtámadni”, ha eredményesek akarnak lenni. Tervezik azt is, hogy a reklámhordozók közül melyiket válasszák: plakát, szórólap, rádió, televízió, esetenként szendvicsembereik, és lehetne sorolni, hiszen együttesen is bevethetik ezeket az eszközöket. És egyáltalán nem a véletlen műve, hogy „bevetésről” beszélek, mert a reklám agresszíven támadja a kiszemelt „áldozatot”. Azt akarja, hogy a reklámhordozó megjelenésekor úgy befolyásoljon, hogy érzelmileg szinte sokkolja a leendő vásárlókat, például egy új termék megvásárlására. Ha egy sportcsarnokban azt látom: ÉPTEK, az égvilágon semmi nem jut eszembe, de ha ugyanezt ízléstelen színű táblán, csúnya betűkkel látoim, azonnal az jut eszembe, hogy esztétikailag nem túlzottan szerencsés. Legkevésbé jut eszembe, hogy reklámeszközként óhajtották felhasználni. Ez esetben negatív reklámról beszélhetünk, vagyis a pénzt kidobták az ablakon. Ezek után megnéztem az idegen szavak szótárát, valójában mit is jelent a szó: reklám. íme: Reklám, lat.fr. 1. hirdetés, plakát, rádió stb. útján történő hírverés a fogyasztók, vásárlók megnyerésére. Valakinek, vagy valaminek a nyilvános, hangos dicsérése, ajánlgatása. Ám a reklám tevékenységét nem lehet ilyen egyszerűen meghatározni. Érdemes lenne végiggondolni, hogy a sportban, a nehéz gazdasági és egyéb elvonó erők mellett van-e, s ha van, milyen az igazán mozgósító erejű reklám. Meggyőződéssel állítom, hogy elsődlegesen nem a pénz hiánya, hanem a profi szakemberek hiánya jelenti a gondok eredetét. Érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy a korábban, de napjainkban is képzett úgynevezett sportszervezők, vagy a sok pénzt elnyelő módszertani előadók tanultak-e, s ha tanultak, alkalmazzák-e a fejlett országokban honos módszereket. Szabadjon egy példával élnem, amelyet — szándékom szerint — kissé humorosan szeretnék megfogalmazni, ez a nyitottpálya-mozgalom. Évek óta hirdetik, mégsem toboroz híveket. Vajon miért? Ezzel szemben a tenisz olyan tömegigény lett, amelyet — éppen a pályák hiánya miatt — már-már lehetetlen művelni, vagy csek méregdrágáin lehet Egyszerűen divatos lett, noha, mint jól emlékszünk, mennyire tiltották! Lehet, hogy a tiltás lett az igazi reklám? Ki tudja. Mi lenne, ha nem azt hangsúlyoznánk, hogy lehetősége nyílt mindenkinek a nyitott pályák használatára. Ingyen! Ma, amikor mindenki a jogait akarja érvényesíteni, amikor divattá vált a jogokra hivatkozás, miért ne tűzhetnénk zászlónkra azt a jelszót: Jogod van deltásnak lenned! Fuss be a nyitott kapun! De félre a viccel! Valamit tenni kellene egészségünk érdekében! Meggyőződésem, hogy a sportban legalább olyan fontos szerepet kellene kapnia a reklámnak, mint a gazdasági életben, de — hangsúlyozom — szakemberekre kell bízni. Profikra! Nagyon fontosnak tartanám, hogy a pedagógusokat, sportvezetőket képző intézményekben legalább alapfokon tanítsák a reklám módszertanát kezdetben kísérleti jelleggel. Azt is örömmel fogadnám, ha az újjávarázsolt Nemzeti (Nép)Sportban megszólalnának, véleményt mondanának azok, akik profi reklámszakemberként a testneveléstől az élsportig ajánlanának, kidolgoznának speciális módszereket. Nagyon fontosnak tartanám, hogy reklámpszichológusok, művészek és nem utolsósorban közgazdászok foglaltastékánst az elmondottakat illetően. Az egészséges életmód és sport kapcsolatának reklámozására a piaci reklám jól bevált módszerei, az alkalmazott módszerek, reklámfogások a sportban sem lennének hatástalanok! Ehhez nem elegendő a nyitott kapu, nyitott gondolkodásra van égető szüksége az egész magyar sportnak is! B[=H^1I^3[^3n^][^EIÍE^1[^]L=JLs=nü NEMZETI (nép)SPORT 9