Nemzeti (nép)Sport, 1990. április (1. évfolyam, 26-51. szám)

1990-04-23 / 45. szám

s 45. ♦ 1900. április 23. Női kosarasaink utolsó frázsi erőpróbája is jól sikerült Magyarország—Svédország 78 60 AZ EB-SELEJTEZŐ előtt álló magyar és svéd női válogatott a háromnapos Tisza Kupa után még egy „ráadásmérkőzést” ját­szott Budapesten, így a sportág fővárosi szurkolói sem maradtak esemény nélkül és tanúi lehettek a mieink­ utolsó hazai erő­próbájának. A két együt­tes­­ Szekszárdon a torna keretében mérkőzött egy­mással és akkor válogatot­tunk 76-68-ra nyert, de már 21 pontos előnye is volt. A svédek Szolnokon igen jó benyomást keltet­tek, mert a VB-csapattal felálló ausztráloktól mind­össze három ponttal kap­tak ki, a román csapatot pedig a hosszabbításban győzték le, nem akármi­lyen dobóteljesítménnyel. A bemelegítésnél látni lehetett, hogy két idegen­légiósunk — Németh Ág­nes és Boksay Zsuzsa — nem játszik, mert civil­ben üldögéltek a kispa­lám. A svédek is pihen­tették egyik ászukat, az igen jól dobó Edwardssont. A MAGYAR kezdőötös­ről sok mindent, el lehe­tett mondani, csak azt nem, hogy öreg, mert Rátva­y Anita 24 évével korelnöknek számított. A svédek is fiatal együttest küldtek pályára, amely lelkesen rohamozott, szí­vósan védekezett, s rövid ideig vezetett ,is. A tíz percig tartó kiegyenlített küzdelem után Balogh irá­nyításával és sikeres bün­tetőivel megugrott váloga­tottunk. A vendégeknél hosszú ideig csak Johan­sson szerzett kosarat. A mieink fegyelmezetlen, ékig tervszerűen szőtték támadásaikat, ezeket rend­re kosarakkal fejezteik be, így az első játékrészt megnyugtató előnnyel zár­ták. Balogh Judit szünet után már nem lépett pá­lyára, de addig is egy duplát, egy triplát és tíz­ből tíz büntetőt értékesí­tett. FORDULÁS után sem csökkent az iram, de most már állandósult, a mieink fölénye. Mindkét vezető­edző sokat cserélt, vala­mennyi játékosát pályára küldte. Ez is­ a magyar csapat malmára hajtotta a vizet, mert fiataljaink megiilletődöttség nélkül olykor nagyon szép dol­gokat csináltak. Akadt azért eladott labda, kiha­gyott helyzet, hibás véde­kezés, de az összteljesít­mény ezekkel együtt is biztató volt. Az is szim­patikus megnyilvánulás volt, ahogyan a kispadon ülő játékosok — akár ci­vilben, akár mezben — buzdították a pályán lé­vőket, örvendetes, hogy a Tisza Kupa elnyerése után utolsó nyilvános hazai erő­próbájukon is jól szere­peltek válogatottjaink. Magyarország—Svéd­ország 78-69 (11-25) Körcsarnok, 290 néző. V: dr. Gencsev, Hajnits. Magyar­­ország: BALOGH (15), SZARKA (10/6), KNOPP (0), Rátvay (7) Baked (2). Cs: ORBÁN (11/6), Csávás (8), Bíró (5/3), Papp (3), Pásztói (6). Edző: Madacsay Miklós, Buttos Pál. Svéd­ország: Esrtunnes (4), DA­­NIELSSON (16), Skagius (11), JOHANSSON (13/3), Odeus (3). Cs: Høgsted (4), Perssman (2), Hedman (4), Fl­yghed (2), Persson (4). Edző: Er­vind Moesil. Kipontozódott: Persso­n (25. p.­ Az eredmény alakulása: 3. p.: 4-5. 7. p.: 9-10. II. p.: 25-19. 18. p.: 34-21. 26. p.: 50-35. 34. p.: 74-54. ! mii dl 5 RE PMÉ mEKijüumM Aszta'! labdarúgás Bék­fai győzött Az első hivatalos országos bajnokságon Bártfai László (Vác) miniimáil­is különbség­gel győzött Béres László (Bud­apeati Testvériség) előtt, harmadik Lyukadd György (Budapesti Testvériség)­ lett. LABDARÚGÁS Az olaszországi Fusaginanó­­ban zajló nagyszabású ser­dülő labdarúgótornáin, 13 éves futballistáink első mér­kőzésükön jó játékkal 3-0-ra győztek Ravenmna tartományi válogatot­tja ellen. A g­olokait Kenesei (2) és Mátyás sze­rezte. A Flandria magyar terem­­labdarúgó-csapata második mérkőzésén Fokvárosban 15-6 (5-1, 5-0, 4-2) különb­séggel nyert Fokföld tarto­mány válogatottja ellen. ★ A GÓLI­ÖVÖLISTA Élcsoportja nb i 11 gólos: Dzurják (FTC), k­0 gólos: Jővén (MTK-VM), 8 gólos: Balog T. (MTK-VM), Bácsi (II. Dózsa), Szeibert (FTC), 7 gólos: Czigány (Sió­fok), Csehi (Bp. Honvéd), Duró (Vasas), Schaffer (Ha­ladás), 6 gólos: Csertői (Ha­ladás), Fodor (Bp. Honvéd), Handel (Veszprém), Lehota és Lovász (mindkettő PMSC), Répási (Váci Izzó). ¥eí?ijjíííep3] gofoppsrabnéityek 1. futam: 1. Varázsló (8), 2. Balek (4), 3. Bordal (2). Tét: 59. Hely: 23, 3­9, 19. Befutó: 223, 153. Hármas befutó: 4024. 2. futam: 1. Köszméte (5), 2. Kormos (1), 3. De pontos (3). Tél: 23. h­ely: 14, 17, 18. Befutó: 45, 72. 3. futam: 1. Wol­ke (2), 2. Morózus (3), 3. Apor (4). Tét: 33. Hely: 19, 23, 23. Befutó: 122, 155. Hármasbefutó: 1595. 4. futam: 1. Pesztra (7), 2. Assaf (2), 3. Admirális (8). Tét: 23. Hely: 13, 13, 13. Befutó: 84, 47. 5. futam: 1. Amalgám (3), 2. Tau­rus (1), 3. Rabonbán (9). Tét: 25. Hely: Ki, 16, 19. Befutó: 43, 37. Hármasbefutó: 207. 6. futam: 1. Kritérium (3), 2. Ábránd (4), 3. Anagramma (2). Tét: 25. Hely: 13, 12, 34. Be­futó: 23, 117. 7. futam: 1. Leó (2), 2. Fáma (11), 3. Kortes (1). Tét: 127. Hely: 28, 23, 60. Befutó: 256, 652. H­ármasbe­­futó: 13 734. 8. futam: 1. Pendragon (3), 2. Sárga rózsa (1), 3. Maritina (1). Tét: 19. Hely: 13, 12. Befutó: 33. (Mivel hat ló indult, ezért csak két helyet, és egy befutót fizet­tek.) 9. futam: 1. Roy (3), 2. Alpine (10), 3. Művésznő (9). Tét: 234. Hely: 47, 37, 31. Befutó: 868, 700. Szármasbefutó: 6910. 10. futam: 1. Libanon (10), 2. Boldogító (1), 3. Leány­báj (2). Tél: 37. Hely: 34, 52, 48. Befutó: 324, 207. Vas József, a 80-as évek legeredményesebb zsokéja is­mét Budapesten fog lovagolni. Három éves idomári pálya­futását befejezve ,ez év elején Bécsbe szerződött­­ zsokénak, azonban nem volt megelégedve az ottani körülményekkel, ezért felbontotta szerződését és hazatért. A Kincsem Park­ban Maczkó János idomár lovait fogja lovagolni. Az eset körülményeiről részletesen a Fortuna Tipp foglalkozik majd. AZ „IDEÁLIS" SPORTÁG ALBóvíz-e a Kis-Duna? A vízi sportok képviselői — talán némileg profán a hasonlat — leginkább a költöző madarakhoz hasonlíta­nak. A tél beálltával elhagyják addigi életterüket, a vizet, és melegebb helyre költöznek. Fűtött tornater­mek, párás tanmedencék várják őket. A szerencséseb­bek valóban enyhébb vidékre költöznek, s ha csak né­hány hétre is, valamelyik délszaki edzőtábor lesz az otthonuk. Azután a tavasz első napsugarai lelket lehelnek a halott vizekbe is. Megindul a szorgos kilométer-gyűj­tögetés, hogy a versenyidény nyitányára mindenki a lehető legfelkészültebben „tehesse oda magát”. A fővárosi evezős egyesületek versenyzői látszólag kellemes helyzetben vannak. Otthonuk, a Kis-Duna, köztudottan — a két végén lévő zsilipek jóvoltából — gyakorlatilag mozdulatlan. A sportolóknak tehát az árral nem kell megküzdeniük. Azzal nem... — Az evezés az ideális sport megtestesítője — vallják a sportág szerelme­sei. Még mielőtt bárki szakági sovinizmussal vá­dolná őket, igazukat bizo­nyítsa néhány tény. Elis­mert sportorvosok az op­timális testmozás ismérvei­nek kérdéseit a követke­­zőkben határozzák meg: Mekkora a tüdő oxigén -­terhelésének az igénye? Milyen mértékben mozgat­ja a szervezet­ teljes vérke­ringését? Mennyire veszi igénybe a gerincoszlopot? Hogyan befolyásolja a test arányos fejlődését? A fentiekre válaszolva igazat kell adni annak, hogy ha nem is az egyet­len, de mindenképpen az egyik legegészségesebb sportág az evezés. E tények jelentették be­szélgetésünk kiindulópont­ját Czakó Csabával. A szövetség főtitkárát az újabb versenyévad előtt álló magyar evezőssport helyzetéről kérdeztük. " Hogy a jelenlegi hely­zetet érzékeltetni tudjam — kezdte —, engedtessék meg egy rövid történelmi visszatekintés. Sportágun­kat az elmúlt évtizedekben gyakran érte az a vád, hogy az úri világ egyik passziójának maradvá­nya. Nos, ha valaki meg­szemléli azokat a körül­ményeket, amelyek között létezett és létezik az eve­zés,­ sok jelző eszébe jut­hat, csak az úri nem. — Ezek szerint nem a kiváltságosok szántják a hazai vizeket. — A manapság divatos alulról történő építkezés nálunk valóban kezd meg­valósulni. Hosszú ideje a mindenkori sporthatóság mostohagyermeke voltunk. Az adoptáláshoz két do­log kellett volna: szófoga­dó emberek és kiemelkedő eredmények. A sportág ve­zetősége azonban sosem volt híve az elvtelen bó­­logatásnak, ugyanakkor az egyesületek érdekében sokszor kényszerültünk hallgatólagos beleegyezés­re. Olyan volt ez, mint a 22-es csapdája: a változ­tatáshoz eredmények, az eredményekhez változta­tások kellettek. — Mi lehet a megoldás? — Csakis az úgyneve­zett egyszakosztályos mo­dell. — Elérkezett tehát az idő, hogy átgondolt prog­ram alapján, gomba mód­ra szaporodnak majd az evezős egyletek? — Egyelőre a tudatos­ságnál nagyobb úz a kény­szer. A mamutegyesületek versenyt futva építik le szakosztályaikat, ez köztu­dott. Ennek a negatív je­lenségnek köszönhető az evezés új alapjainak lera­kása. Az úttörő szerepet a zöld-fehérek vállalták ma­gukra. Két évvel ezelőtt az FTC megvált evezőseitől, akik azon nyomban — Fe­rencvárosi Evezős Club néven — újjáalakultak. A legnagyobb hagyományok­kal rendelkező szakosztály azóta FEC néven béreli az FTC vízitelepét. A meg­változott keretek lényege — az evezős nagyhatal­maknál is így csinálják —, hogy önszervező módon a tagok fizetnek a sportolási lehetőségért. — Gondolom, a tagdíjak nem fedezik a működés költségeit. — Támogatók nélkül va­lóban nem megy, őket azonban szintén a tagok­nak kell megtalálniuk. Azt a vérveszteséget, amit a Bp. Honvéd, a Vasas, a Csemege evezős szakosz­tályainak megszűnése je­lentett, csak ezen a módon lehet pótolni. — A Kis-Dunán meg­mozdult valami. A Margit­sziget környékéről azonban eltűntek az evezősházak. — Az évek során, sajnos, valóban vesztesként távoz­tunk a szigetről. Úgy néz ki, a­ hanyatlás után itt is történik változás. Az előbb említett Csemege — amely volt már Vörös Meteor, MTK-VM, aztán megint önálló — most követte a ferencvárosi példát. Danu­bius Evezős Club néven a legjobb úton halad, hogy Észak-Buda és Pest eve­­zőscentruma legyen. — Ha már északi irány­ban haladunk, volt egyszer — sajnos, a múlt­idő egyre inkább indokolt — egy Római-part. — Ez az egyik legna­gyobb szívfájdalmunk, és egyben a legnagyobb re­ménységünk is. Sport­águnkban nem lehet a túra- és a versenyevezést különválasztani. A kettő feltétele egymásnak. Olyan nagy hagyományú túra­szakosztályok, mint a Chi­­noin, a Nemzeti Bank, a Külker SC összezsugorod­tak, a társadalmi igény vi­szont nőtt. A sportág leg­nagyobb ereje az önfenn­tartó mechanizmus. Ahol létezik evezés, a világon mindenhol kitermeli azo­kat az embereket, akik ci­vilként is képviselik a szakág érdekeit. — A növekvő társadal­mi igénynek nem szab gá­tat az emberek pénztárcá­ja? — Általában teljesen té­vesen tartják drága sport­nak az evezést. Egy-egy hajó valóban nem két fil­lér. Csakhogy évtizedekig használható és — ésszerű edzésbeosztással — kihasz­nálható. A költségvetésben kimutatható, hogy egy­ eve­zős gyerekre éves vi­szonylatban jóval keveseb­bet kell költeni, mint mondjuk egv úszóra. Ha pedig a szülői hozzájárulá­sokat nézzük, a ráfordítás körülbelül egy sífelszerelés árának felel meg. Ugyan­akkor — ellentétben az utóbbival — a hajót és a vizet nem lehet kinőni. A megállapítás igazságát senki sem vitathatja! Nagy Imre NEMZETI (nép)SPORT 11 Kft.-ben a tekézők Az utolsó szé­lmászói A nehéz gazdasági hely­zet a sportéletet is érinti. Különösen olyan sportágaik esetében igaz ez, amelyek nem rendelkeznek népes szurkolótáborral, s így nem tartoznak a legjobb rek­lámhordozók közé sem. A Magyar Tekézők Szövetsége is egyre jobban érzi az anyagi nehézségek szorítá­sát. Gondjai megoldására ezért újabb lehetőségeket próbál keresni. Az erőfeszítések egy olyan vállalkozás révén vezethet­nek eredményre, amelyre eddig kevés példa volt a hazai sportéletben. A szö­vetség, önálló jogi személy­ként, belépett egy kft.-be, és a jövőben az innen szár­mazó jövedelmeket is a sportág fejlesztésére kí­vánják fordítani. Báder Györgyöt, a Print Pacik Kér Kft. ügyvezető igazgatóját arról kérdeztük, hogyan született meg a vál­lalkozás ötlete.­­ A Print Fack Nyom­daipari és Műszaki Szolgál­tató Kisszövetkezet, mely­nek elnöke vagyok, évek ólti szponzorálja a tekézercet — válaszolt Báder György, aki egyben a tekeszövetség elnökségé­nek is tagja, így a sportág hazai sorsa neki is szív­ügye. — Ez a forma azon­ban egyik félnek sem volt igazán kifizetődő. Miután a szövetség megtakarított egy kisebb összeget, elgondol­kodtunk azon, hogyan le­hetne ezt a szerény tőkét valahol jól befektetni. • Mekkora összegről volt szó? — Hozzávetőlegesen százezer forint jött össze, s köztudott, hogy ez ma már egy pályaépítéshez sem elegendő. A kft. létre­hozásához is kevés lett volna, ha nem sikerül ma­gánszemélyeiket bevon­nunk. A Print Pack Kis­szövetkezettel, ha nehezen is, de kialakult a vállalko­zásban részt vevő csoport. Harminc-harmincöt szá­zalékos hasznot várunk, ami bármelyik kamatbe­­fektetés jövedelménél ked­vezőbb.­­) Mivel foglalkozik a Kft.? — Működési területünk a kül­kereskedéstől a zöldség­termelésig szinte minden termelő és szolgáltató tevé­kenységet magában foglal. (­ Ez egy kicsit általános megfogalmazás. Mi lesz a főprofiljuk? — Az egyik kiindulópont a nyomdai szervezőmunka, amely találkozik a kisszövetkezet fejecktilive­l is. Ezentúl azonban min­den szervezési és ügyinté­zési feladatot vállalunk. A tekeszövetség üzletkötői ju­talékként részesülhet az ál­tala szerzett megrendelések jövedelméből, s mint a kft. tagja, a nyereségből is.­­ A tek­ézők érdeklődése érthető. De miért éri meg a „közösködés” a Print Packnak? — Természetesen nem önzetlen segítség az, ame­lyet megpróbálunk a telké­­zők­nak nyújtani. A kisszö­vetkezetnek ugyanis mun­kalehetőséget és reklámot jelent ez a tevékenység. Szeretnénk külföldi partne­reikkel is kapcsolatot te­remtseni, s ebben szintén jó lehetőséget kínál a társa­sági forma. Mert ne felejt­sük el, hogy tekézőink a világ legjobbjai közé tar­toznak, s a nagy nemzetkö­zi versenyek lehetőséget nyújtanak az ismerkedésre, amiből később még üzleti kapcsolat is lehet. #5 Mivel minden kezdet nehéz, bizonyára számtalan nehézséggel találták szem­be magukat... — Valóban,, bár úgy néz ki, most már sínen va­gyunk. Bejegyzésünk folya­­­matban van, így április el­seje óta működünk. A részt vevő vállalatok azonban a szövetséghez hasonló gondokkal küzdenek.­­ Munkájuk révén ala­kul-e egyéb kapcsolatuk is a sporttal. — Titkos vágyunk, hogy a többi sportszövetség szá­mára is vállaljunk nyom­daipari munkákat, szerve­zést és bonyolítást. Ezen főleg versenynaptárak, zászlók, emblémáik és prog­ramfüzetek készítését ér­tem. És ami a legfontosabb, nekik mindezt kedvezőbb áron végeznénk. A másik ka­pocs, mely a sporthoz köt­ne bennünket, az a külföl­di sportszerek behozatala lenne. Sportszeren nem­ zoknit, vagy hasonló kiegé­szítő kellékeket értek, ha­nem kimondottan tornasze­reket, s természetesen eze­ket is viszonylag kedvező áron. · Hogyan tudják ezeket a célokat elérni? — Sok-sok munkával, és az átlagosnál kisebb lét­számmal. Hiszen mi sem­ kapjuk olcsóbban az árut, csak megpróbáljuk kikü­szöbölni a kereskedelmi többletköltségeket.. Mi való­ban a „tisztességes” haszon elve alapján dolgozunk. A már említett sportági szö­vetségek mellett azo­nvell­­­­­i vállalatokat is megkeres­sük, amelyek tekeszakosz­tályokat tartanak fenn vagy patronálnak. Sok sikert a vállalkozá­sukhoz. Szabó Csiva

Next