Nemzeti (nép)Sport, 1990. augusztus (1. évfolyam, 139-168. szám)

1990-08-08 / 146. szám

a NEMZETI (nép)SPORT Labdarúgás BEMUTATJUK AZ NB Az idén először: Paksi Atomerőmű és Kábai Egyetértés Egyetlen csapatnak, a Hatvani KVSC-Deko együtte­sének sikerült a bravúr: egy évvel a kiesés után ismét bajnokságot nyert az NB III-ban, s így visszaküzdötte magát a sportág második vonalába. A többiek, mint például az Ózd, az ESMTK, vagy éppen a Rákóczi FC, ha nagy csatában is, de alulmaradtak vetélytársaikkal szemben. Ugyanakkor olyan nagy múltú csapatok ke­rültek fel, mint a BKV Előre, a Kecskeméti TE vagy a Sabária. Ám akad két olyan együttes is, amely most harcolta ki először a jogot, hogy az NB II-ben indul­hasson. Ismerkedjünk meg velük, az idei hat bajnok­kal, illetve másodosztályú újonccal egy kicsit köze­lebbről is! Alföldi csoport Kecskeméti TE A klub színe: liila-fehér. Alapítási éve: 1911. Az egyesület eddig — a vezetők fogalmazása sze­rint — a város mostoha­gyerekének számított, an­nak ellenére, hogy a szur­kolók inkább a KTE-t pártolják, mint riválisát, a Kecskeméti SC-t. Az együttes utoljára 37 éve, 1953-ban szerepelt a má­sodik osztályban, azóta hol a harmadik osztályban, hol a megyei bajnokságban ját­szott. A felkerüléshez 1985-ben jutott a legköze­lebb, ekkor ezüstérmet szerzett. A nyáron véget ért baj­nokságban Sz. Tóth Antal vezetésével szereztek aranyérmet, a­ki továbbra is élvezi a bizalmat. A legfőbb erősítésnek azt tartják, hogy senki nem távozott el, még azok sem, akiknek NB I-es ígéreteik voltak. Az erősítésekről még tárgyalnak, pillanat­nyilag egyetlen játékost igazoltak, Kurucz Imrét a Szegedi Dózsából. A klubot elsősorban a város élelmiszeripari üze­mei támogatják, így a Konzervgyár, a Gabona­ipar, a Sütőipar, a Bor­­kombinát, az Univer Áfész és a Magyar—szovjet Ba­rátság TSz. Az ő összefo­gásuknak köszönhető, hogy elő tudták teremteni a másodosztályú működéshez szükséges feltételeket. Laknert, Jakabot, és Iszak Gábort. Visszatért a klub­ba két volt Sabariás, Vi­das Nagykanizsáról, Szif­­fer István pedig Tapolcá­ról. Az elmúlt idényben Ár­vai István vezette a bajmo­lei címig a szombathelyi gárdát, az NB II-ben, ahol jó középcsapattá szeretne válni, újonc edző, a Hala­dástól érkezett Szegr­er Zsolt irányítja majd a szakmai mun­kát. Bakony-csoport Su­m-Tipa SE A klub színe: piros-fe­hér- kék. Alapítási éve: 1877. Először indul a bajnok­ságban ezen a néven a nagy múltú szombathelyi gárda. Az ország egyik legrégibb sportegyesülete 1975-ben vette fel a Sabá­ria nevet, amikor az SZSE és a Cipőgyár egye­sült. Most a nyomdai kft. lépett a szponzorok közé, s így került a Tipo a csa­pat nevében. A szombathelyi együttes 1982-ben játszott utoljára a második vonalban, s ér­dekesség, hogy míg az el­múlt években egyetlen NB II-es csapata sem volt a városnak, most kettő is lesz. A kapcsolat kitűnő a rivális Haladással, ezt a kölcsönös játékosátadások is igazolják. A Sabaria visszaadta a bajnokságra törő Haladásnak Nagy Jó­zsefet, ugyanakkor négy fiatalt kapott, Szenczit. Dráva-csoport Paksi Atomerőmű SE A klub színe: piros-kék. Alapítási éve: 1979. A paksi klub labdarúgó­csapata, amely az egyesü­let megalakítása után négy évvel, csak 1983-ban kez­dett el működni, nyugod­tan mondhatjuk, villám­­karriert futott be. Az első évben már feljutott a me­gyei I. osztályba, ahol egy nyolcadik, majd harmadik helyezés után szintén baj­nokságot nyert. Az NB III első évében még csupán a 7. helyen végzett, tavaly csak hajszállal maradt le a feljutásról — éppen a városi rivális, a Paksi SE mögött. A cél elérése az elmúlt idényben sikerült: nagy fölénnyel, hétpontos előnnyel végzett az első helyen, s először szerezte meg az NB II-es szereplés­­­olgát. A bajnoki címet Pusz­tai László irányításával harcolták ki, s a jövőben is ő vezeti a felkészülést. Nagy erőfeszítéseket tet­tek azért, hogy ne jussa­nak a másik paksi csapat sorsára, lehetőleg gond nélkül biztosítsák a bent­­maradást. Leigazolták Ko­­valik Jánost a BVSC-ből, Szendrei Józsefet az Orosz­lányból, a Paksi SE-ből pedig Blatt Pált, Gracza Tibort és Kádár Sándort. Valószínű, hogy a közép­pályán is jelentősen erő­södnek, a kolozsvári Orosz József játékengedélyét a napokban várják. Duna-csoport BKV Előre A klub színe: kék-sárga. Alapítási éve: 1912. A nagy múltú BSZKRT jogutódjaként szereplő közlekedési együttes az el­múlt években hol a máso­dik, hol a harmadik vo­nalban játszott. Még 1972- ben első lett az NB II Ke­leti csoportjában, s egy évet az NB I/B-ben töltött, majd egyéves tagság után az NB III-ba esett vissza. 1977-ben következett az újabb bajnoki cím, s ezt ötéves másodosztályú tag­ság követte. 1982-ben volt az újabb búcsú, s a gárda ezt követően hol a Körös-, hol a Mátra-, hol pedig a Duna-csoportban próbált szerencsét. A fáradozást az 1989 90-es bajnokságban kísérte siker, nagy riváli­sát, az ESMTK-t megelőz­ve jutott a csapat újra az NB II-bes. A játékosgárda nem so­kat változik az új idényre. Gyengült azért, mert el­távozott Babis, Kürtösi és Béres, ám erősödött is a csepeli Horváth Miklóssal, Grégerrel a Vasasból, Má­­jerrel és Benczével az MTK-VM-ből, s valószí­nűleg a fiatal Szabó Ti­borral a Bp. Honvédből. Ugyanakkor erősítést je­lent az is, hogy az NB III A VILÁGBAJNOKSÁG IGAZOLTA VÍGH TIBORT „Szívesen venném. Utca szórnánk m­ipésekkül" Nem akarom ellk­iabálni, de valahogy nincs szeren­cséjük az Egerből érkezett trénereknek a Viharsarok fővárosában. Holott az Előre Spartacus labdarúgói e négy évben (Csank János és Vígh Tibor edzősége alatt) biztosan tartották helyüket az NB I középmezőnyében. Ennek ellenére már Csank Jánosról sem az a hír jár­ta, hogy a város utcát kívánna elnevezni róla. Miután ő tavaly Vácra távozott, pályaedzője, Vígh Tibor szak­edző (39 éves) vette át a gárdáit. Bár a Békéscsaba tartósan nem állt a kieső helyek egyikén sem, tavaly novemberben a szakosztályvezetés mégis gondolkozott azon, hogy Mezey Györgyöt nyerje meg vezető edzőnek... — Tavaly ilyenkor azt mondta, hogy ismeretlen pályaedzőből ismert élvo­nalbeli vezető edző szeret­ne lenni. Mindent össze­vetve, sikerült ez? —­ Hadd ne minősítsem saját munkámat éppen én. Ha az eredményt nézem, úgy érzem, aligha kell szégyenkeznem. Az elvá­rásnak ugyanis megfelel­tünk, méghozzá különö­sebb gondok nélkül. Ne­kem, mint szakedzőnek viszont legalább olyan fon­tos az is, hogy ezt milyen játékkal értük el. — Nagyon sokan azt mondják: agyonvédekez­tette a társaságot, rend­szeresen egy csatárral küldte a csapatot harcba még hazai pályán is. — Igen, ez a fő vád el­lenem. Erre csak azt tu­dom mondani, amit már egész évben mondtam: a jelenlegi játékoskerettel nem lehet gólfesztiválokat rendezni. Mert mindössze két csatárunk volt, Zsinka — ő is csak novembertől — és Miklya. De nálam egyébként sem az volt a fontos, hányan játszanak elől, mert középpályásaink és védőink is felzárkóztak a támadásokhoz. — Ez azt jelenti, hogy fon­tosabbnak tartja a véde­kezést, mint a támadást? — Nem. Csak megköve­telem a támadótól, hogy valamilyen formában kap­csolódjon be a labda visz­­szaszerzésébe. De a dolog­nak van egy másik oldala is: a védők is zárkózzanak fel a támadásokhoz. Igaz, így nagy a valószínűsége, hogy nem csatár lövi a gólt, dehát azt hiszem, ez teljesen mindegy. Mindet­től függetlenül nálam az a játékos, amelyik aktívan részt vállal a labd­avissza­­szerzésben, félig már be­­játszot­ta magát a csapat­ba. Gyorsan hozzáteszem, hogy ezt elsősorban a mentalitásra értem. — Miért? — Mert egy csapat épí­tését nem elölről, hanem hátulról kell kezdeni. Hiá­ba játszik nálam Gullit, Van Basten és Maradona, ha hátul a védők mérkő­zésenként négy-öt gólt szednek be. Ezért volt fontos még szervezettebbé alakítanom a gárda vé­delmét, hogy ne kapjunk Újpesten és az Üllői úton négy-hat-nyolc gólt, mint évekkel ezelőtt.­ ­ — Hogyan érte ezt el? — Elsajátítottuk a toló­­dásos védekezést. Nem ad­tunk futó területet az ellen­félnek, kontráinknál ki­vártuk a megfelelő pilla­natot és nem támadtunk fejvesztetten, hanem ra­cionálisan, mert mint az őszi példák mutatták, ilyenkor szaladtunk bele a vereségekbe. Ilyenkor, pedig a meccs összképe alapján esetleg nem érdemeltünk volna vereséget.­­ Az kétségtelen, hogy az Előre idegenben nem veszített két gólnál na­gyobb különbséggel. De a tavasz elején még nagy volt az esély, hogy a csa­pat rúgja a legkevesebb gólt az első osztályban. — De a Honvédot, a Fe­rencvárost és a Vasast tavasszal úgy győztük le, hogy összesen tíz gólt lőt­tünk nekik, és a huszon­­hetedi­k forduló után mi vezettük az NB I tavaszi tabelláját. Egyébként én Jászberényben és Egerben inkább csatárerényeket csillogtattam. Ha valaki, én szívesen venném, ha szórnánk a gólokat. De a labdarúgás változásai en­gem sem hagyhatnak hi­degen. Amit a Mondialén láttam, megerősít abban, hogy nem térhetek le a megkezdett útról. A* w — Csak a várossal el tudja hitetni, hogy jó úton jár! — Sok ember jött oda hozzám az idény vég­én, és azt mondta, most már tud­ja, hogy ezzel a játékos­­állománnyal miért éppen ez­t a játékot játsszuk. Egyébként a vébén látot­tak is engem igazoltak. A szakosztály-vezetőség is kiállt mellettem, éppen akkor, amikor erre a leg­nagyobb szükségem volt. Szilasi Mihály I. 146. ♦ 1990. augusztus 8. tavalyi gólkirálya, Mátyás (26 gól) maradt a Knopp Imre utcában. A fiatal szakvezető, Ger­gely Károly, aki az elmúlt idényben ült le először a kispadra, továbbra is él­vezi a vezetők bizalmát. Mátra-csoport Hatvani is SE-Beka A klub színe: kék-sárga. Alapítási éve: 1920. Nagy volt az öröm két éve Hatvanban, a helyi csapat ugyanis húsz év után harcolta ki az NB II-es tagságot. A nagy visszatérés azonban nem úgy sikerült, ahogyan el­képzelték, mert hiába haj­ráztak kitűnően, az ősszel elhullajtott pontokat már nem tudták­­pótolni, s egy év után újra az NB IIl­­ban találta magát a gárda. Hatvanban azonban már a kiesés pillanatában elha­tározták, hogy mindent megtesznek a bajnoki cím­ért. Az ősszel ugyan még csak a második helyen zárták az idényt, a tavaszi hajrájuk azonban eredmé­nyes volt: ismét bajnok lett a KVSC-Deko, amely teljes városi együttműkö­déssel tartja fenn magát. Segít a Cukorgyár, a Kon­zervgyár, a Tsz, az Áfész és nem utolsósorban a Vá­rosi Tanács. A bajnoki címhez Csu­­for Sándor segítette a csa­patot, aki változatlanul élvezi a bizalmat. A­­tava­lyi gárdából Mádi, Bacsó, Ecker és Jambrik távozott, érkezett viszont Gephardt Jászberényből, Nyikos Le­­ninvárosból, Tuffel a győri MÁV-DAC-ból. Sipeki ka­pus visszatért az FTC-ből és Sima a Honvéd Gáspár SE-ből. Tisza-csoport Mai Egyetértés SE három pontot. Szána Sán­dor edző kitűnő munkát végzett, ám az új idényre már egy másik kiváló szakember, a volt váloga­tott Paróczai Sándor ké­szíti fel az együttest, aki már korábban is volt a Kaba edzője. Az újonccsapat tovább erősödött, mert az NB I- ből érkezett Adorjánhoz, Lentéhez és Plókaihoz a DVSC-ből Dan, a D. Kini­zsiből Vadon, Takács és Benyó is csatlakozott, míg Szilágyi eddig a Püspök­ladányt, Nagy pedig a Hajdúböszörményt erősí­tette. A sportkör vezetői, aki­ket a helyi Tsz, a Községi Tanács és a Hajdúsági Cukorgyár támogat, na­gyon bíznak abban, hogy az NB II-es tagságuk nem tiszavirág életű lesz. Az elmúlt év NB III-as bajnokai közül csak három­nak, az Ajka Hungalunak, a BMTE-Törleynek és a Salgótarjáni Síküvegnek sikerült kiharcolnia a bent­­maradást, a másik három együttes, a Mezőtúri Honvéd, a Szegedi Dózsa és a Paksi SE gyors búcsúra kénysze­rült. A mostani újoncok nagyon remélik, hogy ez az arány az új bajnokságban alaposan megváltozik — a bentmaradók javára. Dobó István A klub színe: kék-fehér. Alapítási éve: 1920. Az idén ünnepli fennál­lásának 70. évfordulóját a sportegyesület, s az ünnep­lésre a labdarúgók tették fel a koronát azzal, hogy történetükben először fel­kerültek a sportág máso­dik vonalába. Mindez kü­lönösen akkor dicséretes, ha figyelembe vesszük, hogy a kubai gárda az NB III-ban is mindössze har­madik éve szerepel, csu­pán akkor került fel elő­ször a labdarúgás országos térképére. A bajnoki címet a játé­kosok hallatlan lelkesedé­sének, a példás küzdeni­akarásnak köszönhetik. Ezt Ózdon, az utolsó for­dulóban is bizonyították, ahol sorsdöntő mérkőzésen éppen a nagy ellenlábas otthonában szerezték meg az első helyhez szükséges

Next