Nemzeti Sport, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-04 / 34. szám
II. 34. ♦ 1991. február 4. NEMZETI SPORT 7 ------------------. ..................................................................................................... ' ' ........................................................--.........................................- -------------------------------- ........ III . + Tények, tanúk, tanulságok ♦ Tények, tanúk, tanulságok ♦ Tények, tanúk, tanulságok ♦ ^____________________________________________0*-------------------—,--------.—.------------------------------------------------- ■ .m Újra a pécsi „aranybányáról" Az edző saját zsebre dolgozik? Ahogy az sejthető volt, meglehetősen nagy vihart kavart Pécsett a Kié legyen az „aranybánya”? című cikkünk, amelyben Illrth István, a Pécsi SC vezető edzője arról beszélt, hogy a Malév-Mecsek Kupa nemzetközi kerékpáros verseny hasznából a pécsi kerékpárosok csak minimális arányban részesednek. A bevétel nagy részét a szervező bizottság „nyeli le”. Röviddel a cikk megjelenése után Baranya fővárosában összeült a Malév-Mecsek Kupa szervezőbizottsága, s megbízták Dévai Jánost, a PSC elnökhelyettesét, hogy lapunkban válaszoljon Hirth István állításaira. ■ Bevallom: a rendkívüli szervezőibizottsági ülés úgy kezdődött, hogy válaszul az igaztalan , vádakra feloszlatjuk a bizottságot, és a Malév—Mecsek Kupát a jövőben szervezze az, aki akarja, akár Hirth István is — kezdte Dévai János. — Persze, mindezt csak az elkeseredés mondatta náhányunnkkal, de hamar beláttuk, hogy ha felbomlik ez az erős vállalatokból, hivatalokból álló szövetség, akkor az a Malév—Mecsek Kupa halálát jelenti. Hirth István nem tudná megrendezni ezt az óriási versenyt, hiszen nincs mögötte tőkeerős háttér. Neki kellene a legjobban tudnia,, hogy a harmincéves múltra visszatekintő viadal négy éve milyen nehézségekkel küszködött, s csak a Malév hathatós támogatásáva köszönhettük, hogy túlélte a krízist. — Játsszunk nyílt lapokkal! Hirth István azt sugallta, hogy a nemzetközi viadal hasznának nagy részét a szervezőbizottság nyeli le. Igaz ez?! Szó sincs róla, és ezt mindjárt számokkal fogom bizonyítani. A tavalyi verseny tiszta haszna kétszázharminte nyolcezer forint volt. Ebből harmincnyolcat nyomban átutaltunk a PSC kerékpárszakosztályának. Kétszázezret pedig az idei Malév— Mecsek Kupa számlájára fizettünk be. „Semmitől sem rettentek vissza" — Erre miért volt szükség? IS Azért, mert ebben az évben már nem számolhatunk a megyei sporthivatal anyagi támogatásával. Ők tavaly pontosan kétszázezer forinttal segítették a rendezvény szervezését. Ez a pénz kiesett, pótolni kellett, mert különben egyáltalán nem tudnánk megrendezni a versenyt. Egyébként a Malév-Mecsek Kupa számlájára elkülönített pénzt semmilyen más célra nem használhatjuk, tehát a szervezőbizottság nem nyelheti le. Továbbá úgy gondolom, hogy a viadalra fordított pénz is a pécsi kerékpározás fejlődését szolgálja, hiszen népszerűstl a sportágat. Azt mondta, hogy a tavalyi verseny tiszta haszna körülbelül kétszáznegyvenezer forint volt. Én hatvanezer forinttal többről hallottam ... Ms Igen, s azt hiszem, hogy Hirth István szemét a legjobban éppen az az ötvenhatezer forint szúrta, amit — hangsúlyozom hivatalosan — én vettem fel. Ugyanis a rendelet szerint a reklámszerződések értékének tíz százaléka azt illeti, aki „felhajtja” a szponzorokat. Ez a rendelet mindenkire vonatkozik, ha valaki még talált volna támogatót, akkor ő is megkapta volna a reklámszerződés értékének tíz százalékát. Csakhogy ez másnak nem sikerült. Igaz, Hirth és barátai megpróbálkoztak azzal, hogy az általam „beszervezett” szponzorokat lebeszéljék a Malév—Mecsek Kupa támogatásáról, s inkább az ő rendezvényükre, a mini Mecsek Kupára adják a pénzt. Szóval semmitől sem rettentek vissza. — Az elmondottakat hallgatva, továbbra is foglalkoztat egy kérdés: vajon egy ilyen nagyszabású versenyből valóban csak negyvenezer forintnyit profitálhat a helyi kerékpárszakosztály? Ez sem felel meg a valóságnak. Hirth István elfelejtette említeni, hogy a verseny révén évente négy-öt külföldi viadalon ingyen vehettek részt a pécsi kerékpárosok. Pontosabban a szakosztálynak egyetlen fillért sem kellett fizetni, mert a Malév— Mecsek Kupára meghívott külföldi csapatok ilyen visszahívással rendezték a számlát. Továbbá például a tavalyelőtti verseny hasznából — százhúszezer forintért — vezettettük be a gázt és a villanyt abba a műhelybe, ahol a szakosztály működik. Gondolom, mindezekből látható, hogy a szakosztály bőven részesedik a bevételekből. Ki miért ment el? — Ez bizonyára így van, csakhogy az is tény, hogy a szakosztály anyagi gondokkal küszködik, a felnőtt versenyzőket képtelenek megtartani, mert nem tudnak fizetni nekik. ■ Ez sajnos igaz, de a változásért, a jobbításért az edző tett a legkevesebbet. Amikor a PMSC lemondott a kerékpárszakosztályról, ha én nem találom ki, hogy a sakkozókkal alakítsuk meg a PSC-t, és nem nyerem meg támogatlan nelnük az Országos Kereskedelmi és Hitelbankot, akikor már ■léig szétszéledtek volna a pécsi kerékpárosok. Egyébként az edző által említett versenyzők nem a pénztelenség miatt mentek el Pécsről, hanem többnyire személyes okokból. Gyakran azért, mert nem jöttek ki Hirth Istvánnal. Egyébként mindez már nem fontos, az sokkal inkább, hogy mi lesz a műhellyel. Ugyanis az a műhely valóban egy aranybánya, csak a haszon nem a szakosztály bevételeit növeli... Üres a kassza, mert... — Nem értem, hogy mire céloz ... El két és fél évvel ezelőtt a szakosztály ingyen kapott az IKV-tól egy kerékpárműhelyt Pécs belvárosában, azzal a kikötéssel, hogy a lakossági igényeket is ki kell elégíteni. Hirth István kiváltotta az ipart és a szerelővel mellékállásban javítják a civilek kerékpárjait, főállásban pedig az egyesület alkalmazottai. A baj azonban az, hogy a fő munkaidőiben saját zsebre dolgoznak. Miközben kettejük bére évi háromszáznegyvenezer forint, a műhelyért egy árva fillért sem fizetnek, a víz- és a gázszámlát az egyesület állja, aközben egy fillért sem fizetnek be a szakosztály kasszájába. Tudom, hogy a PSC alkatrészeiből semmit sem használnak fel a maszek munkájukhoz, de az sem egészséges, hogy a kettőt egy helyen tárolják. — Miért engedték meg? Embert anyagi gondjai miatt Hirth István kérte. Az idén azonban mindenképpen változtatni szeretnénk. A fő munkaidőben végzett szolgáltatások hasznából a PSC kerékpárosainak is részesedniük kell. Abból a pénzből megoldhatnánk az egyre sürgetőbb feladatokat. — Mit szólt ehhez a tervhez Hirth István? gg Azt mondta, hogy akkor főállásban lesz kisiparos, és mellékállásban edző. Erre én azt válaszoltam, hogy akkor viszont nem maradhat a szakosztály műhelyében, mert a lakossági kerékpárjavítással mi a szakosztály bevételeit szeretnénk növelni. Kresz László • • KETTŐT KÉT CSAPÁSRA Madaras csapatba akar szállni Ismerik Madaras Ádámot? Hogy nem? Pedig az Ü. Dózsa 24 éves sportolója tavaly nem kisebb bravúrt hajtott végre, mint két sikersportágunkban, az öttusában, majd pedig párbajtőrvívásban országos bajnokságot nyert. Ilyen kettőzés eddig csak olyan kiválóságoknak sikerült, mint Balczó András és Fábián László. Különös ismertetőjele, hogy szemüveges és szemtelenül nem tiszteli a rangokat, címeket, világ- és olimpiai bajnokokat megelőzve lett aranyérmes. Lóra (Horváth László szövetségi kapitány: „Hetedik éve dolgozom együtt Madárral, ahogyan mi öttusázók hívjuk. Az edzéseken kitűnő társ. Nemcsak mint versenyző, hanem mint ember is tehetséges, mert értelmes, intelligens és jó kapcsolatteremtő. Vigyázni kell azonban rá, mert nem igásló típus, hanem érzékeny telivér inkább, és ezért óvatosan lehet őt terhelni. Tavaly ezt sikerült jól megoldani, ezért alig volt sérült, és ez az eredményem is meglátszott".) — Lovagoljunk egy kicsit — ajánlom Madárnak. — Benne vagyok. — Nem félsz? — Én nem a lovaglástól féltem, nem a lótól, hanem attól, hogy nem sikerült jól megoldanom a feladatot. — S már bízol magadban? — Ez nagyon bonyolult ügy. A korábbi években előfordult néhányszor, hogy rosszul lovagoltam. Ezért aztán rám sütötték, hogy nem tudok lovagolni. Miért, tudtál? — szólok közbe. — Éppen erről akarok beszélni. Szóval rám ragadt ez a lelki bélyeg. Horváth Lászlóval megbeszéltük, hogy ebben az esetben is használhat a kutyaharapást szerivel módszer, tehát a korábbinál sokkal többször lovagoltam. Mert, ha hiszed, ha nem, de erre is igaz, hogy lovagolva lehet megtanulni lovagolni. Korábban ez nem jutott az eszedbe? — Említettem, hogy ez bonyolult dolog. Természetesen korábban is rendszeresen lovagoltam. Most viszont sokszor túlórázom a lovardában. Vagy említhetném a legutóbbi esetet. Januárban azért is nem mentem el az olaszországi sítáborba, hogy többet ülhessek lovon. Mert négy tusával nem lehet megélni. Gürizek, hajtok reggeltől estig, a versenyen négy szám után jól állok, aztán az összeizzadt pontokat leadom a lovaglásban. Hát ezt így nem érdemes csinálni. Ráadásul erre a számra bármennyit készülhetünk, akkor is Fortuna kezében vagyunk, ugyanis nem mindegy, milyen lovat sorsolunk. De mivel a sorsolásra nem lehet felkészülni, így a versenyzésre kell. Tus (Megfogadtam, hogy repülőgépen soha többé nem ülök Madaras Ádám mögé. Magas termete miatt ugyanis kénytelen egészen hátradőlni az ülésen, amelyen állandóan fészkelődik. Madár ugyanis örökmozgó, 186 centiméteres kolibri, aki még ültében is állandóan vibrál, vagy a kezével dobol, vagy a lábával veri a ritmust, és a mozdulatlanságot valószínűleg csak alvás közben ismerheti.) 9 Hogyan lehet ezt az állandó vibrálást, cselekvést, energiával bírni? — Szokás dolga. Nekem például fel sem tűnik. Úgy érzem, ez így természetes. Ez a tulajdonságom, a vívásban előny, ott elememben érzem magam, amikor század másodpercek alatt kell dönteni és gyorsan reagálni. A lövészetben viszont, ahol a nyugodtság a fontos, ez hátrányt jelent. Maradjunk a vívásnál. Fábián Lászlóhoz hasonlóan te is megpróbálsz két lovat megülni, tehát öttusában és vívásban is versenyezni ? — Fábián helyzete más, Joel már világbajnok öttusázó, aki megengedhet magának ilyen kirándulást. Én először az öttusában szeretnék jó eredményeket elérni. Ehhez persze jó vívás is szükséges, tehát továbbra is szívesen indulok párbajtőrversenyeken. Sőt, ha lehetőséget kapok, szeretnék nemzetközi viadalokon is részt venni. Türelmetlenül Mizsér Attila olimpiai és világbajnok, Madaras klubtársa: „Madár jó fej, bármit elérhet, mert óriási becsvágy fűti. Bennünket, idősebbeket tisztel, de csak a versenyek rajtjáig, a pályán mindent megtesz, hogy győzzön”.) „ Szerencse vagy balszerencse az, hogy olyan világklasszis öttusázókkal, mint Fábián, Martinék, Mizsér szerepelsz egy válogatottban? — Ez jó és rossz is. De inkább jó. Ugyanis, ha a világ egyik legerősebb válogatottjából bekerülök a VB-csapatba, akkor ez már biztosítéka lehet a jó szereplésnek. — Úgy érzed, világbajnokokkal szemben esélyed van a csapatba kerülésre? — Tudom, hogy egy ilyen csapatban nem könynyű bekerülni, de én nem szeretném kivárni, amíg a hármasból valaki kiöregszik. S akkor ott van még Kálnoki, vagyis Kukac, aki két világbajnokságon nyújtott jó szereplést már váltóban. Tehát még tartaléknak lenni sem akármi. Ahhoz, hogy világbajnokságon indulhassak, kiegyensúlyozott szereplés kell, az, hogy a válogatók bízzanak bennem. « Képesnek tartod magad erre? — Ha én nem bíznék magamban, akkor miért várjam el, hogy mások ezt tegyék? · Kíváncsi lennék arra, hogyan ítéled meg eddigi eredményeidet, azt, hogy az egyes versenyszámokban milyen szintre jutottál? — Én osztályoztam önmagam? — Miért, nincs önkritikád? — Megpróbálhatom. A vívásban véleményem szerint 80 százalékos teljesítményre vagyok képes, úszásban 70-re, még előbbre kell lépnem. A lövészet? Ugyan, nem a mumusom, de jó lenne egyenletesebb eredményt elérni, tehát csak 70 százaléknál tartok. A futásban fejlődtem, de még kell is, tehát legyen 80 százalék. A végére maradt a lovaglás, amit 60 százalékra taksálok. Hogy ez kevés? Még kevesebb volt... Ez igen! Milyen kritikus voltál önmagadhoz ... — Vagy reális? Az idén mindenféleképpen javítani szeretnék az eredményeimen. Erre szükség is lesz, mert a tervek szerint lehetőséget kapok bizonyításra, indulhatok a római Európa-bajnokságon. Hát, nagy lépést tehetnék a VB-csapat felé. Csak sérülés ne jöjjön közbe! Salánki Miklós