Nemzeti Sport, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-04 / 34. szám

II. 34. ♦ 1991. február 4. NEMZETI SPORT 7 ------------------. ..................................................................................................... ' ' ........................................................--.........................................- -------------------------------- ........­ II­I . + Tények, tanúk, tanulságok ♦ Tények, tanúk, tanulságok ♦ Tények, tanúk, tanulságok ♦ ^____________________________________________0*-------------------—,--------.—­.------------------------------------------------- ■ .m Újra a pécsi „aranybányáról" Az edző saját zsebre dolgozik? Ahogy az sejthető volt, meglehetősen nagy vihart ka­vart Pécsett a Kié legyen az „aranybánya”? című cik­künk, amelyben Illrth István, a Pécsi SC vezető edzője arról beszélt, hogy a Malév-Mecsek Kupa nemzetközi kerékpáros verseny hasznából a pécsi kerékpárosok csak minimális arányban részesednek. A bevétel nagy részét a szervező bizottság „nyeli le”. Röviddel a cikk megjelenése után Baranya fővárosá­ban összeült a Malév-Mecsek Kupa szervezőbizottsá­ga, s megbízták Dévai Jánost, a PSC elnökhelyettesét, hogy lapunkban válaszoljon Hirth István állításaira. ■ Bevallom: a rend­kívüli szervezőibizottsági ülés úgy kezdődött, hogy válaszul az igaztalan , vá­dakra feloszlatjuk a bizott­ságot, és a Malév—Mecsek Kupát a jövőben szervez­ze az, aki akarja, akár Hirth István is — kezdte Dévai János. — Persze, mindezt csak az elkesere­dés mondatta náhányunnk­­kal, de hamar beláttuk, hogy ha felbomlik ez az erős vállalatokból, hivata­lokból álló szövetség, ak­kor az a Malév—Mecsek Kupa halálát jelenti. Hirth István nem tudná megren­dezni ezt az óriási ver­senyt, hiszen nincs mögöt­te tőkeerős háttér. Neki kellene a legjobban tud­nia,, hogy a harmincéves múltra visszatekintő via­dal négy éve milyen ne­hézségekkel küszködött, s csak a Malév hathatós tá­­mogatásáva­­ köszönhet­tük, hogy túlélte a krízist. — Játsszunk nyílt lapok­kal! Hirth István azt su­gallta, hogy a nemzetközi viadal hasznának nagy ré­szét a szervezőbizottság nyeli le. Igaz ez?­­! Szó sincs róla, és ezt­ mindjárt számokkal fogom bizonyítani. A ta­valyi verseny tiszta hasz­na kétszázharminte nyolc­ezer forint volt. Ebből har­mincnyolcat nyomban át­utaltunk a PSC kerékpár­szakosztályának. Kétszáz­ezret pedig az idei Malév— Mecsek Kupa számlájára fizettünk be. „Semmitől sem rettentek vissza" — Erre miért volt szük­ség? IS Azért, mert ebben az évben már nem számolha­tunk a megyei sporthivatal anyagi támogatásával. Ők tavaly pontosan kétszáz­ezer forinttal segítették a rendezvény szervezését. Ez a pénz kiesett, pótolni kellett, mert különben egyáltalán nem tudnánk megrendezni a versenyt. Egyébként a Malév-Me­csek Kupa számlájára el­különített pénzt semmi­lyen más célra nem hasz­nálhatjuk, tehát a szerve­zőbizottság nem nyelheti le. Továbbá úgy gondo­lom, hogy a viadalra for­­­dított pénz is a pécsi ke­rékpározás fejlődését szol­gálja, hiszen népszerűstl­ a sportágat.­­ Azt mondta, hogy a tavalyi verseny tiszta hasz­na körülbelül kétszáz­negyvenezer forint volt. Én hatvanezer forinttal többről hallottam ... Ms Igen, s azt hiszem, hogy Hirth István szemét a legjobban éppen az az ötvenhatezer forint szúr­ta, amit — hangsúlyozom hivatalosan — én vettem fel. Ugyanis a rendelet szerint a reklámszerződé­sek értékének tíz száza­léka azt illeti, aki „fel­hajtja” a szponzorokat. Ez a rendelet mindenkire vo­natkozik, ha valaki még talált volna támogatót, ak­kor ő is megkapta volna a reklámszerződés értékének tíz százalékát. Csakhogy ez másnak nem sikerült. Igaz, Hirth és barátai megpróbál­koztak azzal, hogy az általam „beszer­vezett” szponzorokat le­beszéljék a Malév—Mecsek Kupa támogatásáról, s in­kább az ő rendezvényük­re, a mini Mecsek Kupára adják a pénzt. Szóval sem­mitől sem rettentek vissza. — Az elmondottakat hallgatva, továbbra is fog­lalkoztat egy kérdés: va­jon egy ilyen nagyszabású versenyből valóban csak negyvenezer forintnyit pro­fitálhat a helyi kerékpár­­szakosztály?­­ Ez sem felel meg a valóságnak. Hirth István elfelejtette említeni, hogy a verseny révén évente négy-öt külföldi viadalon ingyen vehettek részt a pécsi kerékpárosok. Pon­tosabban a szakosztálynak egyetlen fillért sem kellett fizetni, mert a Malév— Mecsek Kupára meghívott külföldi csapatok ilyen visszahívással rendezték a számlát. Továbbá például a tavalyelőtti verseny hasznából — százhúszezer forintért­ — vezettettük be a gázt és a villanyt abba a műhelybe, ahol a szak­osztály működik. Gondo­lom, mindezekből látható, hogy a szakosztály bőven részesedik a bevételekből. Ki miért ment el? — Ez bizonyára így van, csakhogy az is tény, hogy a szakosztály anyagi gon­dokkal küszködik, a fel­nőtt versenyzőket képte­lenek megtartani, mert nem tudnak fizetni nekik. ■ Ez sajnos igaz, de a változásért, a jobbításért az edző tett a legkeveseb­bet. Amikor a PMSC le­mondott a kerékpárszak­osztályról, ha én nem ta­lálom ki, hogy a sakko­zókkal alakítsuk meg a PSC-t, és nem nyerem meg támog­atlan nelnük az Országos Kereskedelmi és Hitelbankot, akikor már ■léig szétszéledtek volna a pécsi kerékpárosok. Egyéb­ként az edző által emlí­tett versenyzők nem a pénztelenség miatt mentek el Pécsről, hanem többnyi­re személyes okokból. Gyakran azért, mert nem jöttek ki Hirth Istvánnal. Egyébként mindez már nem fontos, az sokkal in­kább, hogy mi lesz a mű­hellyel. Ugyanis az a mű­hely valóban egy aranybá­nya, csak a haszon nem a szakosztály bevételeit növeli... Üres a kassza, mert... — Nem értem, hogy mi­re céloz ... El két és fél évvel ez­előtt a szakosztály ingyen kapott az IKV-tól egy ke­­r­­ék­p­árműhelyt Pécs bel­városában, azzal a kikö­téssel, hogy a lakossági igényeket is ki kell elégí­teni. Hirth István kiváltot­ta az ipart és a szerelő­vel mellékállásban javít­ják a civilek kerékpár­jait, főállásban pedig az egyesület alkalmazottai. A baj azonban az, hogy a fő munkaidőiben saját zsebre dolgoznak. Miköz­ben kettejük bére évi há­­romszáznegyvenezer fo­rint, a műhelyért egy ár­va fillért sem fizetnek, a víz- és a gázszámlát az egyesület állja, aközben egy fillért sem fizetnek be a szakosztály kasszájába. Tudom, hogy a PSC al­katrészeiből semmit sem használnak fel a maszek munkájukhoz, de az sem egészséges, hogy a kettőt egy helyen tárolják. — Miért engedték meg? Em­bert anyagi gondjai miatt Hirth István kérte. Az idén azonban minden­képpen változtatni szeret­nénk. A fő munka­időben végzett szolgáltatások hasz­nából a PSC kerékpárosai­nak is részesedniük kell. Abból a pénzből megold­hatnánk az egy­re sürge­tőbb feladatokat. — Mit szólt ehhez a tervhez Hirth István? gg Az­t mondta, hogy ak­­kor főállásban lesz kis­iparos, és mellékállásban edző. Erre én azt válaszol­tam, hogy akkor viszont nem maradhat a szakosz­tály műhelyében, mert a lakossági kerékpárjavítás­­sal mi a szakosztály be­vételeit szeretnénk növel­ni. Kresz László • • KETTŐT KÉT CSAPÁSRA Madaras csapatba akar szállni Ismerik Madaras Ádámot? Hogy nem? Pedig az Ü. Dózsa 24 éves sportolója ta­valy nem kisebb bravúrt hajtott végre, mint két siker­­sportágunkban, az öttusában, majd pedig párbajtőr­­vívásban országos bajnokságot nyert. Ilyen kettőzés eddig csak olyan kiválóságoknak sikerült, mint Balczó András és Fábián László. Különös ismertetőjele, hogy szemüveges és szemte­lenül nem tiszteli a rangokat, címeket, világ- és olim­piai bajnokokat megelőzve lett aranyérmes. Lóra­ (Horváth László szövet­ségi kapitány: „Hetedik éve dolgozom együtt Ma­dárral, ahogyan mi öttu­sázók hívjuk. Az edzé­seken kitűnő társ. Nem­csak mint versenyző, ha­nem mint ember is te­hetséges, mert értelmes, intelligens és jó kapcso­latteremtő. Vigyázni kell azonban rá, mert nem igásló típus, hanem érzé­keny telivér inkább, és ezért óvatosan lehet őt terhelni. Tavaly ezt sike­rült jól megoldani, ezért alig volt sérült, és ez az eredményem­ is meglát­szott".) — Lovagoljunk egy ki­csit — ajánlom Madárnak. — Benne vagyok. — Nem félsz? — Én nem a lovaglástól féltem, nem a lótól, hanem attól, hogy nem sikerült jól megoldanom a feladatot. — S már bízol magad­ban? — Ez nagyon bonyolult ügy. A korábbi években előfordult néhányszor, hogy rosszul lovagoltam. Ezért aztán rám sütötték, hogy nem tudok lovagolni. Miért, tudtál? — szólok közbe. — Éppen erről akarok beszélni. Szóval rám ragadt ez a lelki bélyeg. Horváth Lászlóval megbeszéltük, hogy ebben az esetben is használhat a kutyaharapást szerivel módszer, tehát a korábbinál sokkal többször lovagoltam. Mert, ha hi­szed, ha nem, de erre is igaz, hogy lovagolva lehet megtanulni lovagolni.­­ Korábban ez nem ju­tott az eszedbe? — Említettem, hogy ez bonyolult dolog. Természe­tesen korábban is rendsze­resen lovagoltam. Most vi­szont sokszor túlórázom a lovardában. Vagy említhet­ném a legutóbbi esetet. Ja­nuárban azért is nem men­tem el az olaszországi sí­táborba, hogy többet ülhes­sek lovon. Mert négy tusá­val nem lehet megélni. Gürizek, hajtok reggeltől estig, a versenyen négy szám után jól állok, aztán az összeizzadt pontokat le­adom a lovaglásban. Hát ezt így nem érdemes csi­nálni. Ráadásul erre a számra bármennyit készül­hetünk, akkor is Fortuna kezében vagyunk, ugyanis nem mindegy, milyen lovat sorsolunk. De mivel a sor­solásra nem lehet felké­szülni, így a versenyzésre kell. Tus (Megfogadtam, hogy repülőgépen soha többé nem ülök Madaras Ádám mögé. Magas termete miatt ugyanis kénytelen egészen hátradőlni az ülésen, amelyen állandó­an fészkelődik. Madár ugyanis örökmozgó, 186 centiméteres kolibri, aki még ültében is állandóan vibrál, vagy a kezével dobol, vagy a lábával ve­ri a ritmust, és a mozdu­latlanságot valószínűleg csak alvás közben ismer­heti.) 9 Hogyan lehet ezt az állandó vibrálást, cselek­vést, energiával bírni? — Szokás dolga. Nekem például fel sem tűnik. Úgy érzem, ez így természetes. Ez a tulajdonságom, a ví­vásban előny, ott elemem­ben érzem magam, amikor század másodpercek alatt kell dönteni és gyorsan reagálni. A lövészetben vi­szont, ahol a nyugodtság a fontos, ez hátrányt jelent.­­ Maradjunk a vívás­nál. Fábián Lászlóhoz ha­sonlóan te is megpróbálsz két lovat megülni, tehát öt­tusában és vívásban is ver­senyezni ? — Fábián helyzete más, Joel már világbajnok öttu­sázó, aki megengedhet ma­gának ilyen kirándulást. Én először az öttusában szeretnék jó eredményeket elérni. Ehhez persze jó ví­vás is szükséges, tehát to­vábbra is szívesen indulok párbajtőrversenyeken. Sőt, ha lehetőséget kapok, sze­retnék nemzetközi viadalo­kon is részt venni. Türelmetlenül­ ­Mizsér Attila olimpiai és világbajnok, Madaras klubtársa: „Madár jó fej, bármit elérhet, mert óriá­si becsvágy fűti. Ben­nünket, idősebbeket tisz­tel, de csak a versenyek rajtjáig, a pályán min­dent megtesz, hogy győz­zön”.) „ Szerencse vagy bal­­szerencse az, hogy olyan világklasszis öttusázókkal, mint Fábián, Martinék, Mizsér szerepelsz egy vá­logatottban? — Ez jó és rossz is. De inkább jó. Ugyanis, ha a világ egyik legerősebb vá­logatottjából bekerülök a VB-csapatba, akkor ez már biztosítéka lehet a jó sze­replésnek. — Úgy érzed, világbaj­nokokkal szemben esélyed van a csapatba kerülésre? — Tudom, hogy egy ilyen csapatban nem köny­­nyű bekerülni, de én nem szeretném kivárni, amíg a hármasból valaki kiöreg­szik. S akkor ott van még Kálnoki, vagyis Kukac, aki két világbajnokságon nyúj­tott jó szereplést már vál­tóban. Tehát még tartalék­nak lenni sem akármi. Ah­hoz, hogy világbajnokságon indulhassak, kiegyensúlyo­­zott szereplés kell, az, hogy a válogatók bízzanak bennem. « Képesnek tartod ma­gad erre? — Ha én nem bíznék ma­gamban, akkor miért vár­jam el, hogy mások ezt te­gyék? · Kíváncsi lennék arra, hogyan ítéled meg eddigi eredményeidet, azt, hogy az egyes versenyszámokban milyen szintre jutottál? — Én osztályoztam ön­magam? — Miért, nincs önkriti­kád? — Megpróbálhatom. A vívásban véleményem sze­rint 80 százalékos teljesít­ményre vagyok képes, úszásban 70-re, még előbb­re kell lépnem. A lövészet? Ugyan, nem a mumusom, de jó lenne egyenletesebb eredményt elérni, tehát csak 70 százaléknál tartok. A futásban fejlődtem, de még kell is, tehát legyen 80 százalék. A végére ma­radt a lovaglás, amit 60 százalékra taksálok. Hogy ez kevés? Még kevesebb volt...­­ Ez igen! Milyen kriti­kus voltál önmagadhoz ... — Vagy reális? Az idén mindenféleképpen javítani szeretnék az eredményei­men. Erre szükség is lesz, mert a tervek szerint lehe­tőséget kapok bizonyításra, indulhatok a római Euró­­pa-bajnokságon. Hát, nagy lépést tehetnék a VB-csa­­pat felé. Csak sérülés ne jöjjön közbe! Salánki Miklós

Next