Nemzeti Sport, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-05 / 35. szám
8 NEMZETI SPORT LÉGFEGYVERES EB VÁLOGATÓ Csodák pedig vannak... Kijelölték az EB-csapatot VANNAK DOLGOK, melyek halandó ember számára egyszerűen felfoghatatlanok. Ha mégis szembe találjuk magunkat velük, akkor ... Hát igen, akkor szoktunk beszélni csodákról. Némelyiküket megszámozzuk, azt mondjuk, hogy ez a világ első, második, harmadik ... csodája, a többieket pedig... Mit is csinálunk velük? Hát, persze egyszerűen csodáljuk. És olykor kárhoztatjuk a sorsot, hogy valami nagyszerűnek, valami megmagyarázhatatlannak, valami már-már emberfelettinek csak néhányan lehettek szemtanúi, s így a csodát, bár világraszóló, mégsem ismerheti meg a világ. Valami ilyennek lehettünk részesei hétfőn délután a Marczibányi téren, a légfegyveres EB-válogatón. Mindig őszinte tisztelettel bámultam azokra, akik puskával tíz méterről eltaláltak egy egymilliméteres kört, a tízest a céltáblán. Mit kért, hiszen az a fekete „piszok” pontnak is csak jóindulattal nevezhető. Aztán az elmúlt években lassan hozzászoktam, hogy ezt a pontot lehet érinteni, metszeni, olykor telibe találni. S akiinek ez utóbbi sikerült, az már belépett a csoda „előszobájába”. Azonban olyat még soha, egyetlen világ-, vagy Európabajnokságon sem láttam, aminek néhányan szemtanúi lehettünk hétfőn a Marczibányi téren. JOÓ ÉVA — ki lehetett volna más? — nem egyszer számította ki pontosan a milliméteres „kör” közepét, s mások még a „rossz” találatainak is örültek volna. Egészen fantasztikus eredménnyel, 10.6 körös átlaggal fejezte be a női légpuskások döntőjét. Ha ezt nem egy hazai válogatón, hanem — mondjuk — a világbajnokságon produkálja, akkor világcsúcs. Így azonban „csak” csoda maradt. Hogy ő mit tartott erről? — Egyszerűen ott állt a fegyver, ahol kellett, én csak meghúztam a ravaszt. Hát, ilyen egyszerű. Vagy mégsem? Talán erről az ellenfelek tudnának beszélni, akiket három-négy körrel megelőzött a világ- és Európa-bajnok. Joó Éva teljesítménye mellett szinte eltörpült az ő küzdelmük a második és harmadik helyért. Pedig valóban izgalmas „élethalálharcot” folytatott Fórián Éva, Zsótér Judit és FeriRöviddel a válogató befejezése után dr. Hammerl László technikai igazgató még a lőtéren tanácskozott az edzői szakbizottságok tagjaival, s ezután kihirdette a február végi manchesteri EB-re utazó csapatot. Felnőttek. Férfiak. Légpuska: Béres Deák Csaba, Gáspár Olivér, Vári Zsolt. Légpisztoly: Ágh István, Papasicz Zoltán, Pető László. Futócél: Ángyán József, Sike László, Tasi Tamás. Nők. Légpuszentheil Bernadett. A fináléba elsőként bejutott Fehrentheil megint nem bírta idegekkel, a volt világbajnok, a tapasztalt Fórián utolsó találatával lőtte le őt a dobogóról. Ez az a plusz, ami Fóriánt már majd’ egy évtizede a világ élmezőnyé-*be sorolja. A KÉTFORDULÓS EB-válogatónak — a hét végi Budapest-bajnokság volt az első felvonás — éppen az volt a célja, hogy kiderüljön: ki bírja jobban idegekkel és erővel a fokozott megterhelést, azaz várhatóan ki nyújtana jobb teljesítményt a közelgő manchesteri kontinensvetélkedőn. Nos, a férfi pisztolyosoknál fehéren-feketén kiderült, hogy a világbajnok Papanitz Zoltánt nem lehet leírni egy, a Budapest-bajnokságon nyújtott gyengébb teljesítmény miatt. A hétfői második felvonásban ugyanis hét-tíz kört vert legnagyobb ellenfeleire. Vasárnap túl korán, reggel nyolckor volt a verseny — indokolt. — Én megszoktam, hogy a rajt előtt három órával felkelek. Vasárnap azonban ötkor mégsem kelhettem, így elmaradt a szokásos „rituálé”. Hétfőn később kezdtünk, szigorúan betartottam a három órát, s meg is lett az eredménye. A NŐI PISZTOLYOSOK versenyében viszont Kotroczó Lászlóné a válogató első és második felvonásában is ka: Fehrentheil Bernadett, Fórián Éva, Joó Éva. Légpisztoly: Döbrőssy Tünde, Ferencz Ágnes. Kotroczó Lászlóné. Juniorok. Fiúk. Légpuska: Jákó Csaba, Kiefer József, Nagy Zoltán. Légpisztoly : Belső Gábor. Kéri Attila. Papp Zoltán Csaba. Futócél: Burkus Tamás, Juhász György, Kozma László. Lányok. Légpuska: Dudás Tímea. Török Nóra, Varga Gabriella. Légpisztoly: Czéma Emőke. Sulyok Papp Zsuzsa. Tóth Szilvia, bizonyította, hogy most ő a legjobb, és helye van a csapatban. " Utoljára két éve válogatott be a kapitány, úgy éreztem tenni kell valamit. A múlt év őszétől új edzővel, Varga Ritával dolgozom, s látványosan javultak az eredményeim. Másfél hete Münchenben megvertem a világbajnokot is, persze, azért az EB-n egyelőre még csak a döntőbe jutás a reális cél. Egy számról, a férfi légpuskások versenyéről még nem szóltam. Nem véletlenül hagytam utoljára, ugyanis ebben a számban nem született kiemelkedő eredmény. EB-válogató, Marczibányi tér. Nők. Légpuska: 1. Joó Éva (BPLE) 499.2 (393,106.2), 2. Zsótér (GD Kazán) 495.9 (392, 103.9), 3. Fórián (Bp. Honvéd) 495.3 (392, 103.3). Légpisztoly: 1. Kotroczó Lászlóné (SBPLE) 482.4 (381, 101.4), 2. Gönczi (Bp. Honvéd) 472.8 (374, 93.8), 3. Kuti (Bp. Honvéd) 472 (371, 101). Férfiak. Légpuska: 1. Vári Zsolt fll. Dózsa) 682.6 (579, 103.6), 2. Bereczky (Bp. Honvéd) 681.5 (580, 101.5), 3. Gergely (BPLE) 679.2 (530, 99.2). Légpisztoly: 1. Papanitz Zoltán (II. Dózsa) 682 (532, 100), 2. Ágh (Debreceni VSE) 675.2 (576, 99.2), 3. Szabó (Kiskunsági Erdész) 672.8 (1574, 98.8). (Kresz) Rendőr lett a Világ Kupa-győztes Tóth Tamás meglepetést okozott a kétfordulós EB- válogatón azzal, hogy jól szerepelt: a Budapestbajnokságon harmadik, a válogató második felvonásában pedig ötödik lett. Azért volt ez meglepő, mert a korábbi Világ Kupa-győztes öt hónapja fogott a kezében légpisztolyt. — A tavalyi, a moszkvai világbajnokság előtt nagyon készültem, sikerült is a válogató, mégsem engem jelöltek a csapatba. Óriásit csalódtam, s akkor úgy döntöttem, hogy feladom a sportállásom. A rendőrségen jelentkeztem, s mert tudták, hogy jól bánok a fegyverrel, beosztottak az akciócsoportba. — Nem volt túl korai ez a váltás? Huszonhat évesen, szép sikerekkel a hátad mögött, egyetlen vélt vagy valós sérelem miatt feladni a sportlövészetet? — Láthatod, hogy nem adtam fel, csakhogy most már nem ez a legfontosabb. A munkatársaim befogadtak, jól érzem magamat közöttük. Ha időm engedi, akkor edzek, s nem csak a szolgálati fegyveremmel. Talán éppen a pihenésnek, az öthónapos nyugalomnak köszönhetem, hogy viszonylag jól szerepeltem a válogatókon. II. 35 ♦ 1991. február 5. KSI•ZÖLD ÚT A TEHETSÉGEKNEK Kettős érvényesülést kínálnak Meglepő, hogy a hajdan tömegeket vonzott KSI a beiskolázás jobbítására írt ki pályázatot. Ennek okairól beszélgettünk Barbacsy Imrével, a KSI igazgatójával. — Mi késztette önöket a pályázat kiírására? — A jobbítás szándéka. Bárki tudja a legjobb megoldást, mi vevőik vagyunk rá. — Huszonhét éve nem kellett a beiskolázás módszerén töprengeni, tódultak a tehetségek. Mi változott meg? — Sok minden. Akkor például délelőttönként még kimondottan a KSI rendelkezésére álltak a Népstadion és Intézményeinek létesítményei. Ma már a felnőttekkel kell osztozkodnunk, a második vonalba kerültünk az elosztáskor. — De azért ma sincsenek edzésgondjaik... — Nincsenek. Ám több idő kell a felkészülésre. Másfél évtizede még négyöt év után aranyjelvényesként vagy felnőtt első osztályúként már komoly pénzt kapott a sikert ígérő sportoló. Most nyolc-tizenkét év kell a csúcsra kerüléshez. Pénz pedig már csak ott van. Érzékeljük, hogy a zajló politikai és társadalmi változások a pillanatnyilag csúcson lévőknek juttatnak csak előnyöket, látványosabb megbecsülést, de az utánpótlás nevelésére kevesebb pénz és figyelem jut. Mégis, miben hisznek? — Abban, hogy bennünk is hisz az OTSH, hiszen most rövidesen megoldódik, hogy az iskolai oktatás, a sportolás, a tehetségek kollégiumi elhelyezése önálló és egy irányítású intézményhez tartozik majd. És amíg úgy tizenöt év óta a nagy egyesületek sportiskolái elvonták tőlünk a tehetségek egy részét, most ismét mi kínálunk jobb feltételeket. — Melyek ezek a jobb feltételek? — Továbbra is kitűnő edzőket foglalkoztatunk, amit bizonyít, hogy tavaly háromszor annyi pontot gyűjtöttünk a korosztályos bajnokságokon, mint korábban. Viszont mi a tanulóinknak nem csupán a versenyekre való felkészülés külföldi edzőtáborokkal megtűzdelt lehetőségeit kínáljuk, hanem az életre készülést is. Nyelveket tanulnak, edzői oklevelet kapnak a nálunk végzettek. A pályázatot pedig azért írtuk ki, hogy ezekben, a máshol most nehezebben elérhető, jobb lehetőségekben a legtehetségesebbek részesülhessenek. — Vagyis abban hisznek, hogy ha az egyéneknek és a társadalomnak is jobbat kínálnak, akkor élnek vele a szülők? — A csúcson a sportsikerek most is megbecsülést élveznek. Mi a legtehetségesebbeknek a csúcsra jutás hosszú folyamatában kínálunk könnyítést. Közben a nagy sikerek utáni időszak boldogulásához is alapot teremtünk, méghozzá a kellő időben, még a gimnáziumi évek alatt. Ezt észre kell venniük a szülőknek is. Kettős érvényesüléshez segítjük a tehetségeket. — Kívánunk hozzá sok sikert, rengeteg tehetséget és a lehetőségek további javulását. (kaszás) A világkiállítás és a vízisportok nem ellenségek! Az olvasó talán még emlékezik arra az aggodalomra — lapunk is hírt adott róla —, amely a vízi sportosok köreiben megfogalmazódott: ha a világkiállítással összefüggő, vagy attól független városfejlesztési tervekből, a Duna-part rendezési elképzeléseiből kimaradnak a vízi sportlétesítmények, akkor az amúgy sem elkényeztetett sportágak még nehezebb helyzetbe kerülnek. A közelmúltban kiderült, hogy a vízi sportok és a világkiállítás nem ellenségek, ellenkezőleg: kifejezetten barátok, szövetségesek lehetnek. Kerekes György főmérnök tá- tájékoztatásából a vízi sportosok megismerték a területrendezési terveket, és megtudták, hogy miért éppen a dél-budapesti területekre esett a választás. A modern európai országok városfejlesztési tapasztalatai azt mutatják, hogy ez a szektor alkalmas a városközpont igazán korszerű bővítésére. Itt kétszáz hektár összefüggő, beépíthető, is, átalakítható terület áll rendelkezésre. Hasznosításával kapcsolatban az első pályázati forduló már lezajlott, s a beérkezett pályaművek igazolták is az előzetes elképzeléseket. Ez azt jelenti, hogy Budán a Lágymányosi-öböl és az egyetemi terület, a Dunán a Csepelsziget északi része, valamint Pesten a Soroksári út és a Duna közötti terület egységes egészként kezelendő. A tervezésnél nem önmagában a világkiállítás, hanem sokkal inkább az utóhasznosítás szempontjainak kell érvényesülni. Ebbe pedig nemcsak a vízi sportok, hanem sok egyéb sportág és kulturális létesítmény is beletartozik. Már az előzetes elképzelések szerint is így volt ez, ha nem is kaptak ezek az elképzelések megfelelő publicitást. Most viszont a lehető legjobbkor jelentkeztek a vizesek, hiszen a második pályázati forduló már elindult, de a programadatok végleges közlésének határideje: március elseje. Rendelkezésre állt tehát még néhány hét, hogy szakszerűen megfogalmazott igényeket, javaslatokat és információkat juttassanak el a programirodán keresztül a pályázókhoz. És természetesen lehetőség lesz arra is, hogy a sport szakértői a pályázatokat elbíráló zsűri munkáját is segítsék. A főmérnök olyan hittel, szeretettel beszélt a városfejlesztési elképzelésekről, a modern nagyvárosi infrastruktúra és az emberbarát környezet, no meg az egészséges életmód összeegyeztetésének lehetőségéről, hogy egy rövid időre a tanácskozás részvevői szinte úgy érezték, hogy a gyönyörű jövő kialakításának, megtervezésének részesévé váltak. Magáról a világkiállításról viszont alig esett szó. Érdekes! — meditáltam el a dolgon. A Világkiállítás Programiroda nemcsak a világkiállítás programjával, hanem távlatos elképzelésekkel is foglalkozik? A következő beszélgetést már a Kossuth téri irodahelyiségben folytattuk. Beszélgetőpartnerem Gauder Péter, a Programiroda műszaki igazgatója. ♦ Tulajdonképpen mi az önök feladata, és milyen hatáskörrel rendelkeznek? — kérdezem. — Az iroda valójában a kormánybiztos adminisztrációja, körülbelül 30 fős „apparátus”. Mi, akik a világkiállítás előkészítésének műszaki részét tervezzük, elsősorban a főváros fejlesztésének vállalkozási alapon történő koncepcióját dolgoztuk ki. Ebben a koncepcióban a világkiállítás csak eszköz és nem cél, és Hogyan értelmezik önök a vállalkozást? — Semmiképpen sem szólamként, mint ami ma Magyarországon oly gyakran megesik. Előzetes felméréseink, tájékozódásunk alapján a világkiállítás igenis jó alkalom a befektetőknek (sok külföldi, de magyar cég is jelentkezett már), amelyek nemcsak a világkiállítás lebonyolításához szükséges létesítményeket, hanem a további hasznosításra alkalmas beruházásokat is hajlandók lennének finanszírozni. ♦ És készek lennének a sportlétesítményeket, szabadidő-centrumokat, vízitúra-kempingeket, netán evezőspályát is létrehozni? — Biztos vagyok benne, hogy igen, hiszen egy korszerű városközpontnak mindent „tudni kell”, ami az embert szolgálja. Ebből pedig a sport nem maradhat ki. De az összefüggés direktebb is, hiszen ma már számos sportlétesítményt lehet vállalkozásszerűen működtetni, ha korszerű és főként ha sokféle hasznosításra alkalmas. És itt vannak a látványos, vagy kevésbé látványos, de mindig egy meghatározott, nemcsak hazai, hanem nemzetközi érdeklődésre is számot tartható sportesemények. Ha a világkiállítás előkészítését és utóhasznosítását egy folyamatnak fogjuk fel, akkor egy sor eseménnyel elő is készíthetjük. Erre kiválóan alkalmasak lennének a sportrendezvények. Például egy nemzetközi regatta, amire éppen a világkiállítás miatt figyelne fel a világ, ezt követően pedig már tradícióvá válna. ♦ Mindez nagyon szép, de hadd kérdezzem meg újra, van-e önöknek döntési jogkörük? Egyáltalán mikor, és ki fog dönteni a világkiállításról? Mi, egyszerű állampolgárok ugyanis annyiszor értesültünk arról, hogy lesz, meg ennek az ellenkezőjéről is, hogy talán már észre sem fogjuk venni, ha a döntés megszületik. — No látja, hát valahol itt van a probléma Magyarországon. A világkiállítás megrendezéséről egyedül a kormány illetékes dönteni. De a kormány úgy határozott, hogy megkérdezi a fővárost. A főváros meg úgy döntött, hogy megkérdezi a közgyűlést. A közgyűlés meg úgy határozott, hogy nem dönt.. . Szóval, ez Magyarország! ♦ Mégis, meddig van lehetőség a döntés elodázására? — Ha a magyar kormány június 5-éig nem erősíti meg a decemberi ideiglenes bejegyzést a párizsi világkiállítási irodánál, akkor ez automatikusan megszűnik. ♦ Ön hisz abban, hogy pozitív lesz a kormány döntése? — Ha sokan belátják, hogy nemcsak a főváros, de az egész ország profitálhat a világkiállításból, és ennek hangot is adnak, akkor igen. Én meg bízom abban, hogy a sport hangja is hallatszani fog ebben a kórusban. Domonkos Anna