Nemzeti Sport, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-05 / 35. szám

8 NEMZETI SPORT LÉGFEGYVERES EB VÁLOGATÓ Csodák pedig vannak... Kijelölték az EB-csapatot VANNAK DOLGOK, me­lyek halandó ember számá­ra egyszerűen felfoghatatla­nok. Ha mégis szembe talál­juk magunkat velük, ak­kor ... Hát igen, akkor szoktunk beszélni csodákról. Némelyiküket megszámoz­zuk, azt mondjuk, hogy ez a világ első, második, har­madik ... csodája, a többie­ket pedig... Mit is csinálunk velük? Hát, persze egyszerűen­­ cso­dáljuk. És olykor kárhoztat­juk a sorsot, hogy valami nagyszerűnek, valami meg­magyarázhatatlannak, valami már-már emberfelettinek csak néhányan lehettek szemtanúi, s így a csodát, bár világraszóló, mégsem is­merheti meg a világ. Valami ilyennek lehettünk részesei hétfőn délután a M­arczibányi téren, a lég­­fegyveres EB-válogatón. Min­dig őszinte tisztelettel bá­multam azokra, akik puská­val tíz méterről eltaláltak egy egymilliméteres kört, a tízest a céltáblán. Mit kért, hiszen az a fekete „piszok” pontnak is csak jóindulattal nevezhető. Aztán az elmúlt években lassan hozzászoktam, hogy ezt a pontot lehet érinteni, metszeni, olykor telibe ta­lálni. S akiinek ez utóbbi si­került, az már belépett a csoda „előszobájába”. Azon­ban olyat még soha, egyet­len világ-, vagy Európa­­bajnokságon sem láttam, aminek néhányan szemtanúi lehettünk hétfőn a Marczi­­bányi téren. JOÓ ÉVA — ki lehetett volna más? — nem egyszer számította ki pontosan a milliméteres „kör” közepét, s mások még a „rossz” ta­lálatainak is örültek volna. Egészen fantasztikus ered­ménnyel, 10.6 körös átlaggal fejezte be a női légpuská­sok döntőjét. Ha ezt nem egy hazai válogatón, hanem — mondjuk — a világbaj­nokságon produkálja, akkor világcsúcs. Így azonban „csak” csoda maradt. Hogy ő mit tartott erről? — Egyszerűen ott állt a fegyver, ahol kellett, én csak meghúztam a ravaszt. Hát, ilyen egyszerű. Vagy mégsem? Talán erről az el­lenfelek tudnának beszélni, akiket három-négy körrel megelőzött a világ- és Euró­­pa-bajnok. Joó Éva teljesítménye mel­lett szinte eltörpült az ő küzdelmük a második és harmadik helyért. Pedig va­lóban izgalmas „élethalál­harcot” folytatott Fórián Éva, Zsótér Judit és Feri­Röviddel a válogató be­fejezése után dr. Ham­merl László technikai igazgató még a lőtéren tanácskozott az edzői szakbizottságok tagjaival, s ezután kihirdette a feb­ruár végi­ manchesteri EB-re utazó csapatot. Felnőttek. Férfiak. Lég­puska: Béres Deák Csa­ba, Gáspár Olivér, Vári Zsolt. Légpisztoly: Ágh István, Papasicz Zoltán, Pető László. Futócél: Án­gyán József, Sike László, Tasi Tamás. Nők. Légpus­zentheil Bernadett. A finá­léba elsőként bejutott Feh­rentheil megint nem bírta idegekkel, a volt világbaj­nok, a tapasztalt Fórián utolsó találatával lőtte le őt a dobogóról. Ez az a plusz, ami Fóriánt már majd’ egy évtizede a világ élmezőnyé-*­be sorolja. A KÉTFORDULÓS EB-válogatónak — a hét végi Budapest-bajnokság volt az első felvonás — éppen az volt a célja, hogy kiderül­jön: ki bírja jobban ide­gekkel és erővel a fokozott megterhelést, azaz várhatóan ki nyújtana jobb teljesít­ményt a közelgő mancheste­ri kontinensvetélkedőn. Nos, a férfi pisztolyosoknál fe­­héren-feketén kiderült, hogy a világbajnok Papanitz Zol­tánt nem lehet leírni egy, a Budapest-bajnokságon nyúj­tott gyengébb teljesítmény miatt. A hétfői második fel­vonásban ugyanis hét-tíz kört vert legnagyobb ellen­feleire.­­ Vasárnap túl korán, reggel nyolckor volt a ver­seny — indokolt. — Én meg­szoktam, hogy a rajt előtt három órával felkelek. Va­sárnap azonban ötkor még­sem kelhettem, így elmaradt a szokásos „rituálé”. Hét­főn később kezdtünk, szi­gorúan betartottam a három órát, s meg is lett az ered­ménye. A NŐI PISZTOLYOSOK versenyében viszont Kotro­czó Lászlóné a válogató első és második felvonásában is ka: Fehrentheil Bernadett, Fórián Éva, Joó Éva. Légpisztoly: Döbrőssy Tünde, Ferencz Ágnes. Kotroczó Lászlóné. Juniorok. Fiúk. Légpus­ka: Jákó Csaba, Kiefer József, Nagy Zoltán. Lég­pisztoly : Belső Gábor. Kéri Attila. Papp Zoltán Csaba. Futócél: Burkus Tamás, Juhász György, Kozma László. Lányok. Légpuska: Dudás Tímea. Török Nóra, Varga Gab­riella. Légpisztoly: Czéma Emőke. Sulyok Papp­ Zsu­zsa. Tóth Szilvia, bizonyította, hogy most ő a legjobb, és helye van a csa­patban. " Utoljára két éve válo­gatott be a kapitány, úgy éreztem tenni kell valamit. A múlt év őszétől új edző­vel, Varga Ritával dolgozom, s látványosan javultak az eredményeim. Másfél hete Münchenben megvertem a világbajnokot is, persze, azért az EB-n egyelőre még csak a döntőbe jutás a reális cél. Egy számról, a férfi lég­puskások versenyéről még nem szóltam. Nem véletle­nül hagytam utoljára, ugyan­is ebben a számban nem született kiemelkedő ered­mény. EB-válogató, Marczibányi tér. Nők. Légpuska: 1. Joó Éva (BPLE) 499.2 (393,106.2), 2. Zsótér (GD­ Kazán) 495.9 (392, 103.9), 3. Fórián (­Bp. Honvéd) 495.3 (392, 103.3). Légpisztoly: 1. Kotroczó Lászlóné (SBPLE) 482.4 (381, 101.4), 2. Gönczi (Bp. Hon­véd) 472.8 (374, 93.8), 3. Ku­ti (Bp. Honvéd) 472 (371, 101). Férfiak. Légpuska: 1. Vári Zsolt fll. Dózsa) 682.6 (579, 103.6), 2. Bereczky (Bp. Honvéd) 681.5 (580, 101.5), 3. Gergely (BPLE) 679.2 (530, 99.2). Légpisztoly: 1. Papa­nitz Zoltán (II. Dózsa) 682 (532, 100), 2. Ágh (Debrece­ni VSE) 675.2 (576, 99.2), 3. Szabó (Kiskunsági Erdész) 672.8 (1574, 98.8). (Kresz) Rendőr lett a Világ Kupa-győztes Tóth Tamás meglepetést okozott a kétfordulós EB- válogatón azzal, hogy jól szerepelt: a Budapest­bajnokságon harmadik, a válogató második felvo­násában pedig ötödik lett. Azért volt ez meg­lepő, mert a korábbi Vi­lág Kupa-­győztes öt hó­napja fogott a kezében légpisztolyt. — A tavalyi, a moszk­vai világbajnokság előtt nagyon készültem, sike­rült is a válogató, még­sem engem jelöl­tek a csapatba. Óriásit csalód­tam, s akkor úgy döntöt­tem, hogy feladom a sportállásom. A rendőr­ségen jelentkeztem, s mert tudták, hogy jól bá­nok a fegyverrel, beosz­tottak az akciócsoportba. — Nem volt túl korai ez a váltás? Huszonhat évesen, szép sikerekkel a hátad mögött, egyetlen vélt vagy valós sérelem miatt feladni a sportlövé­szetet? — Láthatod, hogy nem adtam fel, csakhogy most már nem ez a legfonto­sabb. A munkatársaim befogadtak, jól érzem magamat közöttük. Ha időm engedi, akkor edzek, s nem csak a szolgálati fegyveremmel. Talán ép­pen a pihenésnek, az öt­hónapos nyugalomnak kö­szönhetem, hogy viszony­lag jól szerepeltem a vá­logatókon. II. 35 ♦ 1991. február 5. KSI•ZÖLD ÚT A TEHETSÉGEKNEK Kettős érvényesülést kínálnak Meglepő, hogy a hajdan tömegeket vonzott KSI a beiskolázás jobbítására írt ki pályázatot. Enne­k okairól beszélget­tünk Barbacsy Imrével, a KSI igazgatójával. — Mi késztette önöket a pályázat kiírására? — A jobbítás szándéka. Bárki tudja a legjobb meg­oldást, mi vevőik vagyunk rá. — Huszonhét éve nem kellett a beiskolázás módszerén töprengeni, tódultak a tehetségek. Mi változott meg? — Sok minden. Akkor például délelőttönként még kimondottan a KSI ren­delkezésére álltak a Nép­stadion és Intézményeinek létesítményei. Ma már a felnőttekkel kell osztoz­kodnunk, a második vonal­ba kerültünk az elosztás­kor. — De azért ma sincse­nek edzésgondjaik... — Nincsenek. Ám több idő kell a felkészülésre. Másfél évtizede még négy­öt év után aranyjelvényes­ként vagy felnőtt első osz­tályúként már komoly pénzt kapott a sikert ígérő sportoló. Most nyolc-tizen­két év kell a csúcsra ke­rüléshez. Pénz pedig már csak ott van.­­ Érzékeljük, hogy a zajló politikai és társa­dalmi változások a pilla­natnyilag csúcson lévők­nek juttatnak csak elő­nyöket, látványosabb megbecsülést, de az után­pótlás nevelésére keve­sebb pénz és figyelem jut. Mégis, miben hisz­nek? — Abban, hogy bennünk is hisz az OTSH, hiszen most rövidesen megoldó­dik, hogy az iskolai okta­tás, a sportolás, a tehet­ségek kollégiumi elhelye­zése önálló és egy irányí­tású intézményhez tartozik majd. És amíg úgy tizen­öt év óta a nagy egyesüle­tek sportiskolái elvonták tőlünk a tehetségek egy részét, most ismét mi kí­nálunk jobb feltételeket. — Melyek ezek a jobb feltételek? — Továbbra is kitűnő edzőket foglalkoztatunk, amit bizonyít, hogy tavaly háromszor annyi pontot gyűjtöttünk a korosztályos bajnokságokon, mint ko­rábban. Viszont mi a ta­nulóinknak nem csupán a versenyekre való felkészü­lés külföldi edzőtáborokkal megtűzdelt lehetőségeit kí­náljuk, hanem az életre készülést is. Nyelveket ta­nulnak, edzői oklevelet kapnak a nálunk végzet­tek. A pályázatot pedig azért írtuk ki, hogy ezek­ben, a máshol most nehe­zebben­­ elérhető, jobb le­hetőségekben a legtehet­ségesebbek részesülhesse­nek. — Vagyis abban hisz­nek, hogy ha az egyé­neknek és a társada­lomnak is jobbat kínál­nak, akkor élnek vele a szülők? — A csúcson a sportsi­kerek most is megbecsü­lést élveznek. Mi a legte­hetségesebbeknek a csúcs­ra jutás hosszú folyamatá­ban kínálunk könnyítést. Közben a nagy sikerek utáni időszak boldogulá­sához is alapot teremtünk,­ méghozzá a kellő időben, még a gimnáziumi évek alatt. Ezt észre kell ven­niük a szülőknek is. Ket­tős érvényesüléshez segít­jük a tehetségeket. — Kívánunk hozzá sok sikert, rengeteg tehetsé­get és a lehetőségek to­vábbi javulását. (kaszás) A világkiállítás és a vízisportok nem ellenségek! Az olvasó talán még emlék­ezik arra az aggodalomra — la­punk is hírt adott róla —, amely a vízi sportosok köreiben megfo­galmazódott: ha a világkiállítás­sal összefüggő, vagy attól füg­getlen városfejlesztési tervekből, a Duna-part rendezési elképze­léseiből kimaradnak a vízi sport­­létesítmények, akkor az amúgy sem elkényeztetett sportágak még nehezebb helyzetbe kerülnek. A közelmúltban kiderült, hogy a vízi sportok és a világkiállítás nem ellenségek, ellenkezőleg: ki­fejezetten barátok, szövetségesek lehetnek.­ ­ Kerekes György főmérnök tá- tájékoztatásából a vízi sportosok megismerték a területrendezési terveket, és megtudták, hogy miért éppen a dél-budapesti te­rületekre esett a választás. A modern európai országok városfejlesztési tapasztalatai azt mutatják, hogy ez a szektor al­kalmas a városközpont igazán korszerű bővítésére. Itt kétszáz hektár összefüggő, beépíthető, is, átalakítható terület áll rendel­kezésre. Hasznosításával kapcso­latban az első pályázati forduló már lezajlott, s a beérkezett pá­lyaművek igazolták is az előze­tes elképzeléseket. Ez azt jelenti, hogy Budán a Lágymányosi-öböl és az egyete­mi terület, a Dunán a Csepel­­sziget északi része, valamint Pesten a Soroksári út és a Duna közötti terület egységes egész­ként kezelendő. A tervezés­nél nem önmagában a világkiál­lítás, hanem sokkal inkább az utóhasznosítás szempontjainak kell érvényesülni. Ebbe pedig nemcsak a vízi sportok, hanem sok egyéb sportág és kulturális létesítmény is beletartozik. Már az előzetes elképzelések szerint is így volt ez, ha nem is kap­tak ezek az elképzelések meg­felelő publicitást. Most viszont a lehető legjobb­kor jelentkeztek a vizesek, hiszen a második pályázati forduló már elindult, de a programadatok végleges közlésének határideje: március elseje. Rendelkezésre állt tehát még néhány hét, hogy szakszerűen megfogalmazott igé­nyeket, javaslatokat és informá­ciókat juttassanak el a program­­irodán keresztül a pályázókhoz. És természetesen lehetőség lesz arra is, hogy a sport szakértői a pályázatokat elbíráló zsűri mun­káját is segítsék. A főmérnök olyan hittel, sze­retettel beszélt a városfejlesztési elképzelésekről, a modern nagy­városi infrastruktúra és az em­berbarát környezet, no meg az egészséges életmód összeegyez­tetésének lehetőségéről, hogy egy rövid időre a tanácskozás rész­vevői szinte úgy érezték, hogy a gyönyörű jövő kialakításának, megtervezésének részesévé vál­tak. Magáról a világkiállításról vi­szont alig esett szó. Érdekes! — meditáltam el a dolgon. A Világkiállítás Prog­ramiroda nemcsak a világkiállí­tás programjával, hanem távla­tos elképzelésekkel is foglalko­zik?­ ­ A következő beszélgetést már a Kossuth téri irodahelyiségben folytattuk. Beszélgetőpartnerem Gauder Péter, a Programiroda műszaki igazgatója. ♦ Tulajdonképpen mi az önök feladata, és milyen hatáskörrel rendelkeznek? — kérdezem. — Az iroda valójában a kor­mánybiztos adminisztrációja, kö­rülbelül 30 fős „apparátus”. Mi, akik a világkiállítás előkészíté­sének műszaki részét tervezzük, elsősorban a főváros fejlesztésé­nek vállalkozási alapon történő koncepcióját dolgoztuk ki. Eb­ben a koncepcióban a világkiál­lítás csak eszköz és nem cél, és Hogyan értelmezik önök a vállalkozást? — Semmiképpen sem szólam­ként, mint ami ma Magyarorszá­gon oly gyakran megesik. Elő­zetes felméréseink, tájékozódá­sunk alapján a világkiállítás igenis jó alkalom a befektetők­nek (sok külföldi, de magyar cég is jelentkezett már), ame­lyek nemcsak a világkiállítás le­bonyolításához szükséges létesít­ményeket, hanem a további hasznosításra alkalmas beruhá­zásokat is hajlandók lennének finanszírozni. ♦ És készek lennének a sport­­létesítményeket, szabadidő-cent­rumokat, vízitúra-kempingeket, netán evezőspályát is létrehozni? — Biztos vagyok benne, hogy igen, hiszen egy korszerű város­­központnak mindent „tudni kell”, ami az embert szolgálja. Ebből pedig a sport nem maradhat ki. De az összefüggés direktebb is, hiszen ma már számos sportlé­tesítményt lehet vállalkozássze­rűen működtetni, ha korszerű és főként ha sokféle hasznosításra alkalmas. És itt vannak a látványos, vagy kevésbé látványos, de mindig egy meghatározott, nemcsak hazai, hanem nemzetközi érdeklődésre is számot tartható sportesemé­nyek. Ha a világkiállítás előké­szítését és utóhasznosítását egy folyamatnak fogjuk fel, akkor egy sor eseménnyel elő is készít­hetjük. Erre kiválóan alkalma­sak lennének a sportrendezvé­nyek. Például egy nemzetközi regatta, amire éppen a világki­állítás miatt figyelne fel a világ, ezt követően pedig már tradí­cióvá válna. ♦ Mindez nagyon szép, de hadd kérdezzem meg újra, van-e önöknek döntési jogkörük? Egy­általán mikor, és ki fog dönteni a világkiállításról? Mi, egyszerű állampolgárok ugyanis annyiszor értesültünk arról, hogy lesz, meg ennek az ellenkezőjéről is, hogy talán már észre sem fogjuk ven­ni, ha a döntés megszületik. — No látja, hát valahol itt van a probléma Magyarorszá­gon. A világkiállítás megrende­zéséről egyedül a kormány ille­tékes dönteni. De a kormány úgy határozott, hogy megkérde­zi a fővárost. A főváros meg úgy döntött, hogy megkérdezi a közgyűlést. A közgyűlés meg úgy határozott, hogy nem dönt.. . Szóval, ez Magyarország! ♦ Mégis, meddig van lehető­ség a döntés elodázására? — Ha a magyar kormány jú­nius 5-éig nem erősíti meg a de­cemberi ideiglenes bejegyzést a párizsi világkiállítási irodánál, akkor ez automatikusan meg­szűnik. ♦ Ön hisz abban, hogy pozitív lesz a kormány döntése? — Ha sokan belátják, hogy nemcsak a főváros, de az egész ország profitálhat a világkiállí­tásból, és ennek hangot is ad­nak, akkor igen. Én meg bízom abban, hogy a sport­­ hangja is hallatszani fog ebben a kórusban. Domonkos Anna

Next