Nemzeti Sport, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-02 / 32. szám

II. 32. ♦ 1991. február 2. 18.30: Függöny. Kezdetét veszi az 1990-es év, illető­leg a minden idők legjobb magyar sportolói tiszteleté­re megrendezett gálaműsor a Budapest Kongresszusi Központban. A színészzenekar (Sípos András, Gesztesi Károly, Forgács Péter, Dunai Ta­más, Makrai Pál, Sasvári Sándor, Bubik István) elő­adja az öttusadalt, majd ezt követően ősbemutatóra ke­rül sor. Presser—Sztevano­­vity Dusán erre az alka­lomra írt számát mutatják be a színészek. „Itt va­gyunk a pályán .. 18.39: Minden idők ti­zenöt legjobb magyar spor­tolója bevonul a színpadra. Elsőként Egerszegi Kriszti­na érkezik, majd Elek Ilo­nára emlékezve, Sákovicsné Dömölky Lídia, aztán Bal­­czó András, Bozsik József­re emlékezve fia, Bozsik Péter, Darnyi Tamás, Földi Imre, Gerevich Aladár, Gyarmati Dezső, Kárpáti Rudolf; Kozma Istvánra emlékezve dr. Hegedűs Csaba, Magyar Zoltán, Papp László, Puskás Fe­renc helyetteseként Hideg­kúti Nándor s végül Wich­­mann Tamás. Sajnos, akad egy hiányzó is, Kovács Pál, aki a bevo­nulásig nem érkezett meg. A felsorakozott elitgárda valamennyi tagja díszes serleget vesz át Gallov Re­zsőtől, az OTSH elnökétől, valamint dr. Aján Tamás­tól, a MOB főtitkárától. Megalakult a magyar sport halhatatlanjainak klubja. A díjazottak elvo­nulnak soros elnököt vá­lasztani. 19­05: Gáti István opera­énekes Kodály: Elmegyek, elmegyek című dalát és Mozart: Figaro házassága C-dúr áriáját adja elő. Kí­sér Patkó József. 19­11: Vitray Tamás a színpadon tartja Gáti Ist­vánt, és ismerteti a MÚOSZ sportújságíró tago­zatának állásfoglalását az Év legjobb női sportolói­nak járó díj odaítéléséről. A díjakat Gáti István és Boskovics Jenő, a sportúj­ságíró tagozat titkára, la­punk főmunkatársa adja át. 19.15: Koncz Zsuzsa éne­kel. A város fölött és a Fordul a világ című dalo­kat adja elő. 19.21: Az 1990-es év leg­jobb férfi sportolóinak Koncz Zsuzsa, Varga György, a Danubius Rádió igazgatója, valamint Szeke­res István, a sportújságíró tagozat alelnöke, lapunk főszerkesztője adja át a dí­jakat. 19.27: Színpadon a Ma­gyar ü­tős trió (Balogh Gá­bor, Köte Zoltán, Marosi László), Monti: Csárdás, valamint Gustav Péter: Cirkuszgalopp című művét játsszák. 19.31: Fényév távolság, énekli Presser Gábor, az­tán pedig a Neked írom a dalt következik. 19.39: Az Év legjobb csapatainak odaítélt díjakat Presser Gábor, Novotny Zoltán, a sportújságíró ta­gozat elnöke és dr. Frenkl Róbert, a NEVI főigazgató­ja adja át. 19.44: Tokody Ilona elő­adja Sugár—Petőfi: Resz­ket a bokor ... valamint Lehár: Cigányszerelem cí­mű operettjéből a Messze a nagy erdő című dalt. 19.51: Az év legjobb edzői­nek kijáró díjakat To­kody Ilona, dr. Kepecs Gá­bor, az Állami Biztosító igazgatója, illetőleg dr. Czeizel Endre, az AIDS- ellenes bizottság társadalmi elnöke nyújtja át. 19.56: Döntött a magyar sport halhatatlanjainak klubja. Soros elnökül Kár­páti Rudolfot választották, akinek Schmitt Pál, a MOB elnöke ad át díszes serleget. 19­59: Vitray Tamás bú­csúzik, felkonferálja a fi­nálét. Szirtes Tamás rende­ző erre az alkalomra szín­padra állította a nagy sike­rű Tim Stice—Lloyd-­Web­­ber­ József és a színes Szé­lesvásznú kabát című mu­sicaljének montázsát. Elő­adják a Madách Színház művészei (Hűvösvölgyi Il­dikó, Szerednyei Béla, Pau­­dits Béla, Vikidál Gyula, valamint a tánckar.) 20­ 05: Függöny. Vége. Állunk a színpad mö-Mi .HI.i­ götti. folyosón. Kapkodjuk a fejünket, ke­ressük a szavakat. Hát ké­rem, mit lehet itt elmon­dani jelzőként, ami nem tűnik közhelynek, mégis igaz, valós. Csillagok? ... Óriások? ... Varázslatos egyéniségek? ... Nagysze­rű emberek?... Kiváló sportolók? ... Tán nincs a világon még egy olyan táblázat — kivé­ve az egy főre eső válá­sokat, halálozási számokat és a szeszes­ital-fogyasztást —, amelyben az élen áll­nánk. Bocsánat, azér­t egy van. A sport! Igen, a ma­gyar sport! Szinte percenként jön­nek, akikért oly sokszor szurkoltunk, szurkolunk, akik példaképek, akik hő­sök, akik eredményeinek köszönhetően ez az évszá­zadok során parányira zsu­gorodott kis közép-európai ország legalább egy valami­ben felveszi a versenyt a nagyhatalmakkal. — Idefelé jövet az járt a fejemben, vajon mit kere­sek én itt, ilyen nagyságok között — mondja köszönés helyett a láthatólag meg­hatódott dr. Hegedűs Csa-Evy fiatalember ba. — Óriási megtisztelte­tés számomra, hogy Kozma Istvánra emlékezve én lép­hetek a színpadra, s vehe­tem át az ő nevében azt a serleget, amelyet kiérde­melt. És ez az este, az itt felvonuló kiváló sportolók látványa, a személyükben megtestesülő sikerek, hitet, erőt adhatnak mindenki­nek. Egy fiatalember n­gyt sokan ismernek, lámpalá­­zasan toporog a folyosón, már csak néhány perc, s kezdődik az adás. A nagy Cucu fia, Bozsik Péternek hívják. — Egy nagy ember kis fia vagyok. Barátkozom a légkörrel, szenzációs ötlet volt ez az este. A továb­biakban csak közhelyeket tudnék puffogtatni — he­begi. Sákovicsné Dömölky Lí­dia meghatottan szól Elek Ilonáról: — Csibi kiváló egyéniség, nagy versenyző volt. Mél­tán nevezhetjük minden idők legjobb női tőrvívó­jának. Tán én vagyok az utolsó mohikán abból a csapatból, amelynek tagjai­val együtt nyertünk világ­bajnokságot ezerkilenc­­százötvenötben Rómában. Megható és szép este ez­t kérem, írja meg, csak azért jöttem én, mert Csibi férje külföldön van... A színpad mögötti folyosón figyeljük az adást. Még mindig kapkodjuk a fejünket, keressük a sza­vakat. Harmincharmadik alkalommal szavaznak az Év sportolóira a magyar újságírók, s első alkalom­mal, tán a világon egye­dülálló módon alakul meg ezekben a pillanatokban a magyar sport halhatatlan­jainak klubja. Száztizen­kétezren szavaztak ... Bubik István egy üveg­tégelyt nyújt át Egerszegi Krisztinának. Benne egy szürke és egy fehér egér. Nem sokat tudnak beszél­getni, mert Egérnek jele­nése van. Bubik azonban szárnyal a boldogságtól: — Ők, ezek a nagyszerű magyar sportolók minden­képpen szent példaképek. Különösen most, amikor az ország nehéz helyzetben van. Sajnos, nem vagyok benne biztos, hogy minden­ki pontosan tudja, kik is ők valójában. -Készültem rá, hogy Egérkének aján­dékot adok. Most örülök elsősorban annak, hogy csinos és megnőtt. Mind­össze a protokoll miatt va­gyok kicsit ideges, túlsá­gosan megrendezett, kissé merev az egész, de a ban­ketten talán már oldottabb lesz a légkör. Közben pereg Aastr­­dón. Igaz, a háttérben, a kulisszáik mögött is. Min­denki Ónodi Henriettát ke­resi, másodperceken belül színpadra kellene lépnie. De hol van? Egyszer csak felbukkan, futva érkezik a folyosón. Vasóczki József gyártás­­vezető meg még sürgeti is: — Siess, Henrike, nem szabad eltűnni, Csillagvi­rág ... Közben pereg A gálaest szervezői fe­lejthetetlen élményt, örök emlék megszerzésének ter­hetőségét kínálták a­ ven­dégeknek ! A „Minden idők legjobb sportolója”, és az „Év sportolója” választás díja­zottjait szép kiállítású, íz­léses műsorfüzet mutatja be. A korlátozott számban megjelent kiadványból­­ az olvasók sok más érde­kesség mellett megtudhat­ják, hogy Szepesi György tud-e még újat mondani Bozsik Cucuról; hogy Bal­­czó a hatodik tusában is óriás; hogy egy „pici lány” a világ fejére nőtt; hogy Darnyi Tamás cseve­gés kissrác (is) volt; hogy Lakat T. Károlynak kö­­lyökfutbalista korában milyen jól jött volna né­hány igazi Széchy Tamás­­léte pofon .. . A műsor után ..Minden idők legjobb sportolói” de­dikálták a műsorfüzetet a vendégeknek. A füzetből ereklye lett! Balczó András és Hege­dűs Csaba elmélyülten be­szélget az előtérben. Mag­­közelí­thetetlenek. A tánco­sok melegítenek, Presser telefonál, s közben bejön a „kígyó” ... Merthogy már olyan nagy a lárma, hogy mindenki sziszegésbe kezd. Szerednyei Béla pe­dig a Madách Színház tánckar­áinak egyik csinos lánytagját győzködi vala­hogy így: „Mi félcipőben is meg­értjük egymást...” F­otfu! megvasamiTi va­n hátra néhány másod­perc. Vitray Tamás beje­lenti, hogy a magyar sport halhatatlanjainak klubja Kárpáti Rudolfot választot­­­ta meg soros elnökül. Ezután már csak a bú­csú marad, mi mást is mondhatnék, mint amivel Vityay Tamás is elkö­szönt: „Éljen a magyar sport halhatatlanjainak klubja!” A három grácia és Gáti István operaénekes Teps­es múlt tapsülés­ Gábor József, a Tipográ­fia elnöke még valamikor a ház elején hívott föl bennünket telefonon, s olyan hírrel jelentkezett, amelyet érdemesnek tar­tunk közölni lapunk ha­sábjain. Azért, mert pél­daértékű, mert követendő. — Egyesületünk ötven darab belépőt vásárolt, hogy ezzel is hozzájárul­junk az alapítvány sike­réhez. Természetesen a legjobb sportolóink között osztottuk szét a jegyeket, de mielőtt átadtuk volna, megkérdeztük, ráérnek-e pénteken este, valóban el­­mennek-e. Aki nemleges választ adott, annak nem adtunk belépőt. Csupán azért említem ezt, hogy érzékeltessem: nem hiva­talból vásároltunk jegye­ket, hanem valóban részt is kívánunk venni a ma­gyar sport csodálatos ün­nepén, amikor valóban azoknak tapsolhatunk új­ra, akiknek köszönhetően már oly sokszor és sokat tapsoltunk. 1990 LEGJOBB FÉRFI SPORTOLÓJA 1. Darnyi Tamás (úszó) 704 pont (az első, 5 második, a harmadik hely), 2. Rózsa Norbert (úszó) 273 (2, 38, 23, 3. Nébald György (vívó) 257 (6, 23, 25), 4. Farkas Péter (birkózó) 254 (4, 26, 32), 5. Csányi Béla (tekéző) 80 (3, 7, 8), 6. Szabó Dezső (atléta) 40 (0, 2, 10). 1990 LEGJOBB NŐI SPORTOLÓJA 1. Egerszegi Krisztina (úszó) 747 pont (103 első, 3 második, 3 harmadik hely), 2. Joó Éva (sportlövő) 322 (2, 43, 31), 3. Ónodi Henrietta (tornász) 309 (4, 40, 27), 4. Wirth Gab­riella (asztaliteniszező) 82 (1, 6, 15), 5. Polgár Judit (sakkozó) 61 (0, 11, 2), 6. Szabó Tünde (úszó) 33 (0, 0, 11). 1990 LEGJOBB CSAPATA 1. Női sakkválogatott (Polgár Judit, Polgár Zsó­fia, Polgár Zsuzsa, Mádl Ildikó) 647 pont (78 első, 16 második, 7 harmadik hely), 2. Kajak négyes (Ábrahám Attila, Csipes Fe­renc, Gyulay Zsolt, Fidel László) 443 (20, 51, 16), 3. Futócéllövő-válogatott (Ángyán József, Sike József, Solti Attila) 163 (8, 13, 14), 4. Férfi vízi­labda-válogatott 140 (2, 15, 17), 5. Női asztali­tenisz-válogatott 125 (3, 7, 23), 6. Női skeetlövő­válogatott 31 (1, 3, 3). 1990 LEGJOBB EDZŐJE 1. Széchy Tamás (úszás) 734 pont, (102 első, 4 második, a harmadik), 2. Kiss László (úszás) 197 (1, 32, 10), 3. dr. Hammerl László (sportlövészet) 185 (4, 23, 14), 4. Unyatyinszki Mihály és Mihályné (torna) 115 (1, 18, 6), 5. dr. Konrád János (vízilabda) 70 (0, 5, 15), és Polgár László (sakk) 70 (0, 11, 5). Az utolsó simítások a gála előtt. Az ünnepeltek egy különteremben beszé­lik meg a végleges forga­tókönyvet. A folyosón a kajaknégyes tagjai érkez­nek, eltévesztették az aj­tót. Benéznek a terembe, látják a halhatatlan baj­nokok körét. Megállnak. Gyulay Zsolt csak eny­­nyit jegyez meg. — Fiúk, ebben a te­remben mi még kevesek vagyunk... De életkorukat nézve még bőven tehetnek róla. NEMZETI SPORT 3 Ők tizenöten... Balczó András (öttusázó). Bozsik József (labdarúgó). Darnyi Tamás (úszó). Egerszegi Krisztina (úszó). Elek Ilona (vívó). Földi Imre (súlyemelő). Gerevich Aladár (vívó). Gyarmati Dezső (vízilabdázó). Kárpáti Rudolf (vívó). Kovács Pál (vívó). Kozma István (birkózó), Magyar Zoltán (tornász), Papp László (ökölvívó), Puskás Ferenc (labdarúgó), Wiehmann Tamás (kajakozó). A legjobb tizenöt sportolót tehát már ismerjük. Most nézzük azokat — betűrendi sorrendben —, akik a legjobb ötven közé kerültek. Albert Flórián (labdarúgó), Aranycsapat labdarúgói: Barna Viktor (asztali­teniszező), Bárdos György (fo­gathajtó), Csapó Géza (kajakozó), Csányi Béla (te­kéző), Csipes Ferenc (kajakozó), Détári Lajos (labda­rúgó), Fa Nándor (vitorlázó), Fábián László (öttusá­zó), Grosics Gyula (labdarúgó), Hajós Alfréd (úszó), Hargitay András (úszó), Hegedűs Csaba (birkózó), Iharos Sándor (atléta), Kárpáti György (vízilabdá­zó), Keleti Ágnes (tornász), Kulcsár Győző (vívó), Mednyánszky Mária (asztaliteniszező), Mizsér Attila (öttusázó), Növényi Norbert (birkózó), Nyilasi Tibor (labdarúgó), Ónodi Henrietta (tornász), Orth György (labdarúgó), öttusa aranycsapat (Balczó, Móna, Tö­rök), Polgár család (sakk), Polgár Judit (sakkozó), Polgár Zsófia (sakkozó), Polgár Zsuzsa (sakkozó), Pólyák Imre (birkózó), Sidó Ferenc (asztaliteniszező), Székely Éva (úszó), Takács Károly (sportlövő), Török Ferenc (öttusázó), Zsivótzky Gyula (atléta).­ ­

Next