Nemzeti Sport, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)
1991-09-01 / 239. szám
II. 239. , 1991. szeptember 1. Zöld-fehér futballsuli angyalföldi tanulóknak Ferencváros—Vasas 1-0 (0-0) Üllői út, 15 009 néző. Vezette: Varga S. (*****) (Márton, Varga L.). FERENCVÁROS: Balogh 0 — Kuznyecov 6, Telek 7, Lipcsei 8 — Simon 6, Albert 7, Szenes 5, Keller 5 — Schneider 7, Dzurják 5, Deszatnik 5. Edző: Nyilasi Tibor. VASAS: Babócsy1 — Turbók 5, Juhár 6, Geress 5, Künk 3 — Kecskés 5, Dozmorov 5, Sirinbekov 5, Szilveszteri — Zvara 4, CSaulie 6. Edző: Gellei Imre. CSERE: Sirinbekov helyett Mészöly (6) az 53., Zvara helyett Coco-Aires (5) a 63., Dzurják helyett dr. Koch (6) a 73., Szenes helyett Póling (b) a 81. percben. GÓLSZERZŐ: Kecskés (öngól) az 59. percben. SÁRGA LAP: Zvara (kezezésért) a 16., Albert (rúgásért) a 49. percben. SZÖGLETARANY: 13:6 (11:2) a Ferencváros javára. ®® H ha fellapozzuk a magyar labdarúgás történelemkönyvét, akkor egyértelműen kiderül, hogy a Ferencváros—Vasas mérkőzések a nagy rangadók közé sorolhatók. A két egyesület csapatában mindig volt olyan öt-hat kivételes képességű futballista, akiknek 99 perces csatája különleges futballcsemegének számított. Ezekről a nagy rangadókról soha, egyetlen futballbarát sem akart lemaradni. Nem, mert nemcsak a sztárok, hanem néha még az úgynevezett kiegészítő emberek is fantasztikus játékosok voltak. Nincs értelme messzebbre visszatekinteni, mint Albert és Mészöly időszakára, hiszen az ő élő-lelket már csak a „vén rókák” ismerik. Meg aztán a mai fiatalság is inkább csak történetekből értesült a Császár és a Szőke Szikla párharcairól. A ma szurkolójának a Nyilasi—Ebedli, Váradi—Müller időszaka kristálytiszta, amikor a Népstadionban rekedtre ordították magukat: „hajrá Fradi, hajrá Vasas.” Azóta nagyot változott a helyzet, Angyalföldön és az Üllői úton egyaránt. A zöld-fehérek nagy általánosságban a bajnokságok folyamán ott vannak az élbolyban, de játékuk még véletlenszerűen sem idézi a régi nagyokat. Persze, a ferencvárosiak még úgy-ahogy, ám a piros-kékek valami érthetetlen hullámvölgybe kerültek 1977-től és az utóbbi években meg a „halál szele", vagyis a kiesés is gyakorta megcsapta őket. Ma viszont két egészen új csapat „rangadójára” került sor. Azért az idézőjel, mert a kifejezés ma még egyértelműen nem alkalmazható a két együttes produkciójára. Mindkét csapat alaposan átrendeződött, megfiatalodott, no és jó képességű idegenlégiósokkal erősödött. A vendégek a bajnokság nyitómérkőzésén megszerezték a két bajnoki pontot, míg a ferencvárosiak Vácról hoztak egyet. A maikor Varga játékvezető vezetésével kivonultak a csapatok, nem volt telt ház az Üllői úti stadionban, a hangulatra mégsem lehetett panasz. A hazaiak a mérkőzést elindító sípszó után azonnal nekilódultak, és majdnem góllal nyitottak, találat ugyan nem született, de olykor nyomasztó volt a ferencvárosi fölény. Az történt a pályán, amit a zöld-fehérek akartak, gyorsan (és főleg pontosan) adogatva jöttek előre. Az, akcióik fő súlyát a szélekre helyezték, Schneider például akkor ment el Kank mellett, amikor éppen kedve volt hozzá. Az angyalföldiek szerencséjére a nyurga csatár a befejezéseknél nem jeleskedett... A Vasas nagyon szenvedett. Cellei Imre játékosai divatos kifejezéssel élve, azt sem tudták, fiúk-e vagy lányok. A védők összevissza szaladgáltak, mindenhol voltak, meg nem is voltak sehol sem. A középpályások egyszerűen képtelenek voltak felvenni ellenfelük ritmusát, s csak véletlenül kerültek ki győztesként a párharcukból. A csatárok? Nos, ők nem sok vizet zavartak. Az egyetlen, amiért dicsérni lehet a vendégeket, hogy egy pillanatra sem adták fel a harcot. Nagy akarattal és elszántsággal verték viszsza a ferencvárosi rohamokat. Amikor már semmit sem tehettek, akkor kisegítették őket a vendéglátók, mert a legnagyobb lehetőségeket is elhibázták. Jó 35 perc kellett ahhoz, hogy rendezze sorait az angyalföldi társaság. Ettől kezdve időnként már átjutottak a túlsó térfélre is, azaz a ferencvárosi oldalra. A hazai csapat minden játékosa rendkívül frissen, jól mozgott rengeteg helyzetet kidolgoztak a Vasas kapuja előtt, de gólt az első játékrészben nem sikerült szerezniük. A pihenőre mégis azzal a biztos és jóleső tudattal mehettek, hogy vitathatatlanul ők voltak a jobbak. Nem változott, a helyzet a második félidőben sem. Maradt a hazai mezőnyfölény, azzal a különbséggel, hogy bátrabbak lettek a vendégek, és vezettek is néhány ellentámadást. Persze, ne gondolja senki, hogy ezek az ellenakciók valamiféle veszélyt is jelentettek volna a ferencvárosiaknak. De legalább voltak. .. A lelátó embere S. Gallov Rezső, az OTSH elnöke, helyettes államtitkár: — Küzdelmes, lüktető irániú mérkőzést láthattunk, bár a színvonal hagyott némi kívánnivalót maga után. Véleményem szerint a Fradi akár több góllal is győzhetett volna a vendégek ellen. A 9© perc krónikája 13. perc: Lipcsei húsz méterről bombázott, Babócsy testéről „lecsorgott” a labda, s a kapuba tartott, de a gólvonalon egy göröngyön irányt változtatott, így a Vasas kapusa gyors vetődéssel nyakon csípte. 18. perc: Dzurják a balösszekötő helyén a kaputól húsz méterre kapta az átadást, csakhogy hiába tátongott előtte üres folyosó, a nagy helyzetben nem kívánt hibázni, ezért a felebaráta megoldást választva a jobb oldalon felfutó Schneider felé kanyarintott — pontatlanul. 21. perc: Lipcsei átadásával Szenes lépett le az álldigáló védők közül a bal oldalon, beadását Geress a jobb alsó saroknál önfeláldozóéin közbevetődve vágta a mezőnybe. 28. perc: Kuznyecov jobbról ívelt előre, Dzurják hat méterről, Geresstől szorongatva csúsztatott fejjel a kapu fölé. 32. perc: Schneider jobb oldali szabadrúgását Kuznyecov nyolc méterről fejelte jócskán a Vasas kapuja fölé. 34. perc: Röviden szabadítottak föl a vendégek, Lipcsei rácsapott a labdára, és huszonegy méterről külsővel „postázta” a bal felső sarokra. Babócsy gyönyörű robinzonáddal tette ártalmatlanná a „küldeményt”. 38. perc: Szenes huszonhárom méteres szabadrúgásból vette célba a jobb alsó sarkot, de Babócsy ezúttal is a helyén tartózkodott. 41. perc: A Vasas is jelezte, hogy nemcsak védekezni jött az Üllői útra. Zvara bal oldali szögletét Claude nyolc méterről csúsztatta a bal sarok mellé. A stadion egy pillanatra magnémult. 43. perc: Schneider — immár sokadszor — tréfálta meg a labdával alig-alig találkozó Künket, remekül adott középre az alapvonal közeléből, Albert az ötösön emelkedett a magasba, megnézte magának a jobb alsó sarkot, majd mintaszerűen bólintott a pechére egy hajszállal a célpont mellé. 48. perc: Szenes szöktette Schneidert, a jobbszélső szokásához híven ismét mintaszerű volt a beadásnál, de Deszatnik egy gondolattal lekésett a labdáról. 48. perc: Keller 20 méterről akarta próbára tenni Babócsyt, de lövése a kapu mellett kötött ki. 50. perc: Claude szögletét Skinbekov 8 méterről fejelte fölé. 59. perc: Albert parádésan futtatta Schneidert, aki két Vasas védőt is hintába ültetett, majd amikor a jobbösszekötő helyén egyméternyi előnyhöz jutott, középre lőtt. Deszatnik ismételten lekésett az átadásról, szerencséjére mögötte érkezett Kecskés, aki lendületből a kapu közepébe passzolt (öngól). 1-0 72. perc: Albert jobbról tálalt a Vasas tizenhatosára, Deszatnik lecsapott a labdára, majd Kuznyecovhoz gurított, s a védő 15 méteres lövését Babócsy a jobb alsó sarok elől paskolt a szögletre. 74. perc: Geress Szilvesztert ugratta ki, s a középpályás 13 méterről, a balösszekötő helyéről „feladta a labdát” Balogjának. 78. perc: Claude két csel után emelt volna kapu elé, ám a labda a 16-oson belül szerelni igyekvő Simon kezéről visszapattant. Varga játékvezető úgy gondolta — ahogy ezt társainak többsége is gondolta volna... — hogy a Ferencváros játékosa vétlen volt. 86. perc: Lipcsei szerelt, „letette” a labdát Albertnek, s ahogy illik, nekiindult a pályának. A kis Flóri értette a csíziót, mert hogy kellő időben és pontossággal passzolt az előrerobogó középpályáshoz, ő lefutotta Juhárt, s 11 méterről a jobbra mozduló Babócsyt és a közönség gólt szimatoló részét is becsapva a bal alsó sarok mellé helyezett. A lelátó emebere K. Sztefan Aladzsov, a Levszki Szófia másodedzője: — Klasszis csapatot ismerhettem meg a Ferencváros személyében, különösen a 6-os és a 7-es számú játékos (Lipcsei, illetve Schneider — a szerk.) játszott kimagaslóan. Úgy érzem, legjobb tudásunk szerint kell futballoznunk mind Szófiában, mind Budapesten, ha méltó riválisai akarunk lenni a zöld-fehéreknek. NEMZETI SPORT 3 Percjegyzetek A 13. perchez: Ha a stadion talaja tükörsima, akkor bizonyoshogy az előny már a fogadónál, azaz a Ferencvárosnál. Csakhogy a „ha” kezdetű mondatnak a futballban sincs túl sok értelme, ráadásul a göröngy — bár a Vasast segítette — nem a vendégek „sara”. A 34. perchez: Lipcsei másodszor lőtt, mit lőtt bombázott, rakétázott, s a Vasas kapusának mindkét alkalommal megszaporodtak az ősz hajszálai. Babócsy egyetlen félidő eltelte után két évvel mondhatta magát idősebbnek. Igaz, ő még abban a korban van, hogy ez semmiféle hátrányt nem jelent számára ... A 43. perchez: Nagyszerű jelenetet láttak a szurkolók. Schneider ezúttal is kitűnően játszotta be a pálya jobb oldalát, precízen továbbította a labdát Albert felé, aki még ismerkedett is a helyszínnel, a lehetőségekkel, eldöntötte a „melyik sarkot szeressem” dilemmáját, aztán úgy bólintott, ahogy azt Felé a Coca-Colával közösen készített oktatófilmen mutatta: szem nyitva, száj csukva, homlok a labdán. Csak éppen az a fránya „bőr” csússzam pár centivel a kapu mellé. Így aztán hiába volt a tapsra ingerlő jelenet, a Fradinak nem nőttek meg nyerési esélyei. .. Az, 59. perchez: Schneider megint remekelt, s igazolta Nyilasit, aki a nyáron a bajnokság kellemes meglepetésének harangozta be őt. A Bajáról érkezett „ismeretlen” csatár sokadik jó labdáját gurította a kapu elé, csakhogy mindeddig nem méltányolták fáradozását a társak. Szegény Kecskés megszánta őt, segített rajta. Igaz, ahogy a hálóba gördült a labda, a Vasas játékosa legszívesebben letagadta volna bajtársi jobb lábát. A gól kicsit megártott a zöld-fehér publikum úgynevezett kemény magjának, amely nem nézte jó szemmel, hogy a Vasas kispadja szomorkodik egy ferencvárosi gól után. A nehézfiúk felállították az angyalföldiek vezetőit és cseresorit, hogy ők is lelkesedjenek. Az „örömködésnek” a Touch Guard kellően kiképzett rendfenntartói vetettek véget. A 86. perchez: Nyilván az alábbi megjegyzésnek :nem örülnek a Vasas szurkolói, de tény, hogy Lipcsei Péter ezen az estén igazán megérdemelte volna, hogy betaláljon a Vasas kapujába... Az 59. perc végül meghozta a gólt, amely — mint később kiderült — a győzelmet jelentette a zöld-fehéreknek. A ferencvárosi találat teljesen megérdemelt volt, még akkor is, ha egy Vasas-játékos, Kecskés lábáról került a kapuba. A bekapott gól után amolyan minden mindegy alapon megpróbálkozott a Vasas az egyenlítéssel. De hiába, mert ezekben a támadásokban nem volt elég erő, hiányzott az ötlet. Meg aztán a hazaiak Lipcsei és Kuznyecov vezérletével időben meghiúsítottak minden ilyen irányú angyalföldi kísérletet. A játék színvonala kissé visszaesett az első félidőhöz képest, mert a zöld-fehérek lassabbra vették a tempót. Kevésbé összpontosítottak az átadásoknál és a lövéseknél. Azért így is láthattunk remek cseleket, ügyes labdaátvételeket. A Ferencváros teljesen megérdemelte a győzelmet, mert a találkozón egyértelműen jobb volt. Nem egy-egy játékosuk révén, hanem csapategységüknek köszönhetően. A védelem nagyvonalúan játszott, a középpályások gyorsan, ötletesen futballoztak, elöl pedig, elsősorban Schneider volt ellenállhatatlan. A Vasas nem tudott kitalálni semmit, mert játékosai rendkívül idegesen, kapkodva, kevés mozgással és főleg hittel játszottak. A találkozó befejezése után a zöld-fehérek méltán érdemelték ki a közönség vastapsolt... MESTERMÉRLEG NYILASI TIBOR: — Ha nehezen is, ha sikerült teljesítenünk rajongóink „kívánságát”, győzelemmel kezdeni az Üllői úton. — Gondolta-e, hogy ilyen nehéz kilencven perc vár önökre? — Igen, tudtam, hogy a Vasas az elmúlt évhez képest nagyot javult. Amit a mai mérkőzésen maximálisan igazoltak is. Védőmunkában emberfelettit nyújtottak. Nagyon örülök, hogy ha nehezen is, és talán némi szerencsével, de sikerült megszereznünk a győzelmet. — A szurkolók az elsőtől az utolsó percig kitartottak csapata mellett... — Végtelenül boldoggá tett, hogy a mai derbin végre egymásra talált a csapat és közönsége. — Kit emelne ki saját, illetve az ellenfél csapatából? — Nálunk elsősorban Schneidert említeném, aki néhol mármár a megboldogult Pusztai Lacit idézte. Mellette Telek, és Lipcsei tűnt ki csapatomból, míg a Vasasnál a teljes közvetlen védelmet dicséret illeti. GELLEI IMRE: — Úgy érzem, mindkét csapat oroszlánként küzdött, és a színvonalra sem lehet panaszunk. — Az ötvenhármasik percben cserére kényszerült: Sirinbekov helyett Mészölyt küldte pályára... — Sajnos, Oleg már a huszadik percben rúgást kapott, és csak az én külön kérésemre maradt a második félidő elejéig a pályán. Kiválása érzékemen érintette csapatomat. — Szinte az egész mérkőzés folyamán védekezni kényszerültek. — A Ferencváros fantasztikus iramot diktált, egyszerűen nem volt módunk, hogy megfékezzük rohamaikat. Különösen azért, mivel a bevonult Galaschek és a már említett Sirinbekov helyén űr képződött a középpályán. Ennek következtében nem tudtuk megszűrni a hazaiak akcióit. Borókai Gábor Zombori Sándor Szemek a labdán. A fehér mezes ferencvárosi Schneider és az angyalföldi Szilveszter páros jelenete is tükrözi: megszenvedtek egymással a csapatok (Záhonyi Iván felvétele)