Nemzeti Sport, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-01 / 239. szám

II. 239. , 1991. szeptember 1. Zöld-fehér futballsuli angyalföldi tanulóknak Ferencváros—Vasas 1-0 (0-0) Üllői út, 15 009 néző. Vezette: Varga S. (*****) (Márton, Var­ga L.). FERENCVÁROS: Balogh 0 — Kuznyecov 6, Telek 7, Lipcsei 8 — Simon 6, Albert 7, Szenes 5, Keller 5 — Schneider 7, Dzurják 5, Deszatnik 5. Edző: Nyilasi Tibor. VASAS: Babócsy­­1 — Turbók 5, Juhár 6, Geress 5, Künk 3 — Kecskés 5, Dozmorov 5, Sirinbekov 5, Szilveszter­­i — Zvara 4, CSau­li­e 6. Edző: Gellei Imre. CSERE: Sirinbekov helyett Mészöly (6) az 53., Zvara helyett Coco-Aires (5) a 63., Dzurják helyett dr. Koch (6) a 73., Szenes helyett Póling (b) a 81. percben. GÓLSZERZŐ: Kecskés (öngól) az 59. percben. SÁRGA LAP: Zvara (kezezésért) a 16., Albert (rúgásért) a 49. percben. SZÖGLETARANY: 13:6 (11:2) a Ferencváros javára. ®® H h­a fellapozzuk a magyar labda­rúgás történelemkönyvét, akkor egyértelműen kiderül, hogy a Fe­rencváros—Vasas mérkőzések a nagy rangadók közé sorolhatók. A két egyesület csapatában mindig volt olyan öt-hat kivételes képes­ségű futballista, akiknek 99 perces csatája különleges futballcsemegé­­nek számított. Ezekről a nagy rangadókról soha, egyetlen futball­barát sem akart lemaradni. Nem, mert nemcsak a sztárok, hanem néha még az úgynevezett kiegészítő emberek is fantasztikus játékosok voltak. Nincs értelme messzebbre visszatekinteni, mint Albert és Mé­szöly időszakára, hiszen az ő élő-­lelket már csak a „vén rókák” is­merik. Meg aztán a mai fiatalság is inkább csak történetekből érte­sült a Császár és a Szőke Szikla párharcairól. A ma szurkolójának a Nyilasi—Ebedli, Váradi—Müller időszak­a kristálytiszta, amikor a Népstadionban rekedtre ordították magukat: „hajrá Fradi, hajrá Va­sas.” Azóta nagyot változott a hely­zet, Angyalföldön és az Üllői úton egyaránt. A zöld-fehérek nagy ál­talánosságban a bajnokságok folya­mán ott vannak az élbolyban, de játékuk még véletlenszerűen sem idézi a régi nagyokat. Persze, a ferencvárosiak még úgy-ahogy, ám a piros-kékek valami érthetetlen hullámvölgybe kerültek 1977-től és az utóbbi években meg a „halál szele", vagyis a kiesés is gyakor­ta megcsapta őket. Ma viszont két egészen új csa­pat „rangadójára” került sor. Azért az idézőjel, mert a kifejezés ma még egyértelműen nem alkalmaz­ható a két együttes produkciójára. Mindkét csapat alaposan átrende­ződött, megfiatalodott, no és jó ké­pességű idegenlégiósokkal erősö­dött. A vendégek a bajnokság nyi­tómérkőzésén megszerezték a két ba­jnoki­ pontot, míg a ferencváro­siak Vácról hoztak egyet. A maikor Varga játékvezető veze­tésével kivonultak a csapatok, nem volt telt ház az Üllői úti stadion­ban, a hangulatra mégsem lehetett panasz. A hazaiak a mérkőzést el­indító sípszó után azonnal nekiló­dultak, és majdnem góllal nyitot­tak, találat ugyan nem született, de olykor nyomasztó volt a ferenc­városi fölény. Az történt a pályán, amit a zöld-fehérek akartak, gyor­san (és főleg pontosan) adogatva jöttek előre. Az, akcióik fő súlyát a szélekre helyezték, Schneider például akkor ment el Kank mel­lett, amikor éppen kedve volt hoz­zá. Az angyalföldiek szerencséjére a nyurga csatár a befejezéseknél nem jeleskedett... A Vasas nagyon szenvedett. Cel­­lei Imre játékosai divatos kifeje­zéssel élve, azt sem tudták, fiúk-e vagy lányok. A védők összevissza szaladgáltak, mindenhol voltak, meg nem is voltak sehol sem. A középpályások egyszerűen képtele­nek voltak felvenni ellenfelük rit­musát, s csak véletlenül kerültek ki győztesként a párharcukból. A csatárok? Nos, ők nem sok vizet zavartak. Az egyetlen, amiért dicsérni lehet a vendégeket, hogy egy pillanatra sem adták fel a harcot. Nagy­ aka­rattal és elszántsággal verték visz­­sza a ferencvárosi rohamokat. Ami­kor már semmit sem tehettek, ak­kor kisegítették őket a vendéglá­tók, mert a legnagyobb lehetősége­ket is elhibázták. Jó 35 perc kellett ahhoz, hogy rendezze sorait az angyalföldi tár­saság. Ettől kezdve időnként már átjutottak a túlsó térfélre is, azaz a ferencvárosi oldalra. A hazai csapat minden játékosa rendkívül frissen, jól mozgott rengeteg helyzetet kidolgoztak a Vasas kapuja előtt, de gólt az első játékrészben nem sikerült szerez­niük. A pihenőre mégis azzal a biztos és jóleső tudattal mehettek, hogy vitathatatlanul ők voltak a jobbak. Nem változott, a helyzet a máso­dik félidőben sem. Maradt a hazai mezőnyfölény, azzal a különbség­gel, hogy bátrabbak lettek a ven­dégek, és vezettek is néhány el­lentámadást. Persze, ne gondolja senki, hogy ezek az ellenakciók va­lamiféle veszélyt is jelentettek vol­na a ferencvárosiaknak. De leg­alább voltak. .. A lelátó embere S. Gallov Rezső, az OTSH el­nöke, helyettes államtitkár: — Küzdelmes, lüktető irá­ni­ú mérkőzést láthattunk, bár a színvonal hagyott némi kívánnivalót maga után. Vé­­leményem szerint a Fradi akár több góllal is győzhetett volna a vendégek ellen. A 9© perc krónikája 13. perc: Lipcsei húsz méterről bombázott, Babócsy testéről „lecsorgott” a labda, s a kapuba tartott, de a gólvonalon egy gö­röngyön irányt változtatott, így a Vasas kapusa gyors vetődéssel nyakon csípte. 18. perc: Dzurják a balösszekötő helyén a kaputól húsz mé­terre kapta az átadást, csakhogy hiába tátongott előtte üres fo­lyosó, a nagy helyzetben nem kívánt hibázni, ezért a felebaráta megoldást választva a jobb oldalon felfutó Schneider felé kanya­­rintott — pontatlanul. 21. perc: Lipcsei átadásával Szenes lépett le az álldigáló vé­dők közül a bal oldalon, beadását Geress a jobb alsó saroknál önfeláldozóéin közbevetődve vágta a mezőnybe. 28. perc: Kuznyecov jobbról ívelt előre, Dzurják hat méter­ről, Geresstől szorongatva csúsztatott fejjel a kapu fölé. 32. perc: Schneider jobb oldali szabadrúgását Kuznyecov nyolc méterről fejelte jócskán a Vasas kapuja fölé. 34. perc: Röviden szabadítottak föl a vendégek, Lipcsei rá­csapott a labdára, és huszonegy méterről külsővel „postázta” a bal felső sarokra. Babócsy gyönyörű robinzonáddal tette ártal­matlanná a „küldeményt”. 38. perc: Szenes huszonhárom méteres szabadrúgásból vette célba a jobb alsó sarkot, de Babócsy ezúttal is a helyén tartóz­kodott.­­ 41. perc: A Vasas is jelezte, hogy nemcsak védekezni jöt­t az Üllői útra. Zvara bal oldali szögletét Claude nyolc méterről csúsz­tatta a bal sarok mellé. A stadion egy pillanatra magnémult. 43. perc: Schneider — immár sokadszor — tréfálta meg a lab­dával alig-alig találkozó Künket, remekül adott középre az alap­vonal közeléből, Albert az ötösön emelkedett a magasba, meg­nézte magának a jobb alsó sarkot,­ majd mintaszerűen bólintott a pechére egy hajszállal a célpont mellé. 48. perc: Szenes szöktette Schneidert, a jobbszélső szokásá­hoz híven ismét mintaszerű volt a beadásnál, de Deszatnik egy gondolattal lekésett a labdáról. 48. perc: Keller 20 méterről akarta próbára tenni Babócsyt, de lövése a kapu mellett kötött ki. 50. perc: Claude szögletét Sk­inbekov 8 méterről fejelte fölé. 59. perc: Albert parádésan futtatta Schneidert, aki két Vasas védőt is hintába ültetett, majd amikor a jobbösszekötő helyén egy­­méternyi előnyhöz jutott, középre lőtt. Deszatnik ismételten leké­sett az átadásról, szerencséjére mögötte érkezett Kecskés, aki len­­­dületből a kapu közepébe passzolt (öngól). 1-0 72. perc: Albert jobbról tálalt a Vasas tizenhatosára, Deszat­nik lecsapott a labdára, majd Kuznyecovhoz gurított, s a védő 15 méteres lövését Babócsy a jobb alsó sarok elől paskolt a szöglet­re. 74. perc: Geress Szilvesztert ugratta ki, s a középpályás 13 méterről, a balösszekötő helyéről „feladta a labdát” Balogjának. 78. perc: Claude két csel után emelt volna kapu elé, ám a labda a 16-oson belül szerelni igyekvő Simon kezéről visszapat­tant. Varga játékvezető úgy gondolta — ahogy ezt társainak több­sége is gondolta volna... — hogy a Ferencváros játékosa vétlen volt. 86. perc: Lipcsei szerelt, „letette” a labdát Albertnek, s ahogy illik, nekiindult a pályának. A kis Flóri értette a csíziót, mert hogy kellő időben és pontossággal passzolt az előrerobogó közép­pályáshoz, ő lefutotta Juhárt, s 11 méterről a jobbra mozduló Babócsyt és a közönség gólt szimatoló részét is becsapva a bal alsó sarok mellé helyezett. A lelátó em­ebere K­. Sztefan Aladzsov, a Levszki Szófia másodedzője: — Klasszis csapatot ismer­hettem meg a Ferencváros személyében, különösen a 6-os és a 7-es számú játé­kos (Lipcsei, illetve Schnei­der — a szerk.) játszott ki­magaslóan. Úgy érzem, leg­jobb tudásunk szerint kell futballoznunk mind Szófiá­ban, mind Budapesten, ha méltó riválisai akarunk len­ni a zöld-fehéreknek. NEMZETI SPORT 3 Percjegyzetek A 13. perchez: Ha a stadion talaja tükörsima, akkor bizonyoshogy az előny már a fogadónál, azaz a Ferencvárosnál. Csakhogy a „ha” kezdetű mondatnak a futballban sincs túl sok értelme, ráadásul a göröngy — bár a Vasast segítette — nem a vendégek „sara”. A 34. perchez: Lipcsei másodszor lőtt, mit lőtt bombázott, rakétázott, s a Va­sas kapusának mindkét alkalommal megszaporodtak az ősz haj­szálai. Babócsy egyetlen félidő eltelte után két évvel mondhatta magát idősebbnek. Igaz, ő még abban a korban van, hogy ez sem­­m­iféle hátrányt nem jelent számára ... A 43. perchez: Nagyszerű jelenetet láttak a szurkolók. Schneider ezúttal is ki­tűnően játszotta be a pálya jobb oldalát, precízen továbbította a labdát­ Albert felé, aki még ismerkedett is a helyszínnel, a lehető­ségekkel, eldöntötte a „melyik sarkot szeressem” dilemmáját, az­tán úgy bólintott, ahogy azt Felé a Coca-Colával közösen készített oktatófilmen mutatta: szem nyitva, száj csukva, homlok a labdán. Csak éppen az a fránya „bőr” csússzam pár centivel a kapu mel­lé. Így aztán hiába volt a tapsra ingerlő jelenet, a Fradinak nem nőttek meg nyerési esélyei. .. Az, 59. perchez: Schneider megint remekelt, s igazolta Nyilasit, aki a nyáron a bajnokság kellemes meglepetésének harangozta be őt. A Bajáról érkezett „ismeretlen”­ csatár sokadik jó labdáját gurította a kapu elé, csakhogy mindeddig nem méltányolták fáradozását a társak. Szegény Kecskés megszánta őt, segített rajta. Igaz, ahogy a háló­ba gördült a labda, a Vasas játékosa legszívesebben letagadta vol­na bajtársi jobb lábát. A gól kicsit megártott a zöld-fehér publikum úgynevezett ke­mény magjának, amely nem nézte jó szemmel, hogy a Vasas kis­­padja szomorkodik egy ferencvárosi gól után. A nehézfiúk felállí­tották az angyalföldiek vezetőit és cseresorit, hogy ők is lelke­sedjenek. Az „örömködésnek­” a Touch Guard kellően kiképzett rendfenntartói vetettek véget. A 86. perchez: Nyilván az alábbi megjegyzésnek :nem örülnek a­ Vasas szurko­­lói, de tény, hogy Lipcsei Péter ezen az estén igazán megérdemel­te volna, hogy betaláljon a Vasas kapujába... Az 59. perc végül meghozta a gólt, amely — mint később kide­rült — a győzelmet jelentette a­­ zöld-fehéreknek. A ferencvárosi találat teljesen megérdemelt volt, még akkor is, ha egy Vasas-játé­kos, Kecskés lábáról került a ka­puba. A bekapott gól után amolyan minden mindegy alapon megpró­bálkozott a Vasas az egyenlítéssel. D­e hiába, mert ezekben a táma­dásokban nem volt elég erő, hiány­zott az ötlet. Meg aztán a hazaiak Lipcsei és Kuznyecov vezérletével időben meghiúsítottak minden ilyen irányú angyalföldi kísérletet. A játék színvonala kissé vissza­esett az első félidőhöz képest, mert a zöld-fehérek lassabbra vették a tempót. Kevésbé összpontosítottak az átadásoknál és a lövéseknél. Azért így is láthattunk remek cse­leket, ügyes labdaátvételeket. A Ferencváros teljesen megérde­melte a győzelmet, mert a talál­kozón egyértelműen jobb volt. Nem egy-egy játékosuk révén, hanem csapategységüknek köszönhetően. A védelem nagyvonalúan játszott, a középpályások gyorsan, ötletesen futballoztak, elöl pedig, elsősorban Schneider volt ellenállhatatlan. A Vasas nem tudott kitalálni sem­mit, mert játékosai rendkívül ide­gesen, kapkodva, kevés mozgással és főleg hittel játszottak. A talál­kozó befejezése után a zöld-fehé­rek méltán érdemelték ki a közön­ség vastapsolt... MESTERMÉRLEG NYILASI TIBOR: — Ha nehe­zen is, ha sikerült teljesítenünk rajongóink „kívánságát”, győze­lemmel kezdeni az Üllői úton. — Gondolta-e, hogy ilyen ne­héz kilencven perc vár önökre? — Igen, tudtam, hogy a Vasas az elmúlt évhez képest nagyot ja­vult. Amit a mai mérkőzésen ma­ximálisan igazoltak is. Védőmun­kában emberfelettit nyújtottak. Nagyon örülök, hogy ha nehezen is, és talán némi szerencsével, de sikerült megszereznünk a győzel­met. — A szurkolók az elsőtől az utolsó percig kitartottak csapata mellett... — Végtelenül boldoggá tett, hogy a mai derbin végre egymás­ra talált a csapat és közönsége. — Kit emelne ki saját, illetve az ellenfél csapatából? — Nálunk elsősorban Schnei­­dert említeném, aki néhol már­­már a megboldogult Pusztai La­cit idézte. Mellette Telek­, és Lip­csei tűnt ki csapatomból, míg a Vasasnál a teljes közvetlen vé­delmet dicséret illeti. GELLEI IMRE: — Úgy érzem, mindkét csapat oroszlánként küz­dött, és a színvonalra sem lehet panaszunk. — Az ötvenhármasik percben cserére kényszerült: Sirinbekov helyett Mészölyt küldte pályára... — Sajnos, Oleg már a huszadik percben rúgást kapott, és csak az én külön kérésemre maradt a második félidő elejéig a pályán. Kiválása érzékem­en érintette csapatomat. — Szinte az egész mérkőzés fo­lyamán védekezni kényszerültek. — A Ferencváros fantasztikus iramot diktált, egyszerűen nem volt módunk, hogy megfékezzük rohamaikat. Különösen azért, mi­vel a bevonult Galaschek és a már említett Sirinbekov helyén űr képződött a középpályán. Ennek következtében nem tudtuk meg­szűrni a hazaiak akcióit. Borókai Gábor Zombori Sándor Szemek a labdán. A fehér mezes ferencvárosi Schneider és az angyal­földi Szilveszter páros jelenete is tükrözi: megszenvedtek egymással a csapatok (Záhonyi Iván felvétele)

Next