Nemzeti Sport, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-06 / 36. szám
III. 36. ♦ 1992. február 6. NEMZETI SPORT 5 Minden (kupa)út a Wembley-be vezet Más sportágból, más labdajátékból ismerhetik a szurkolók Szakadáti László nevét. Az Erdélyből áttelepült fiatalember ugyanis főállásban a vízilabda-szövetség titkára, emellett azonban az angol futball igazi szerelmese. Könyvek, műsorfüzetek tucatjait birtokolja, videokazettákon őrzi a brit labdarúgás valamennyi hozzáférhető anyagát, tökéletesen eligazodik még a nehezen követhető angol kupadzsungelben is. S mivel a magyar szurkolók négyűrnapon át nézhetik a televízióban a „Foci angol módra” című sorozatot a legrangosabb, az FA Kupáról, így tán nem érdektelen egy „avatott ember” írása az angol „kupakavalkádról”. Az angol hagyománytisztelő, konzervatív nép hírében áll. Szokásain, életvitelén a legritkább esetben változtat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy például a híres angol szövetségi (FA) kupa döntőt, melyet első alkalommal 1872-ben játszottak, 1923 óta változatlan formában, változatlan helyen rendezik. 1910 óta az első és második ligában 22 csapat harcol a bajnoki címért, illetve a feljutásért. Igaz, néhány idénnyel ezelőtt megpróbálkoztak a húszas létszámmal is, de ez rövid életű volt, gyorsan visszatértek a jól megszokott, régi formához. Az angol csapatok kizárása az európai kupa küzdelmekből, illetve a pénz, ami azért Angliában is nagy úr, mégis változtatásokra kényszerítette a briteket. Így történthetett meg, hogy az oly sokáig csak bajnoki, valamint szövetségi és liga kupamérkőzéseket élvező brit szurkoló újabb kupasorozatok születésének tanúja lett. Csak kapkodja a fejét, hogy milyen mérkőzésekre látogasson ki! Szegény játékosok meg amúgy is rengeteg mérkőzést játszanak egy idényben, mit nekik egy pár mérkőzéssel több ... A legpatinásabb és egyben a legrégebbi kupaküzdelem természetesen a mindenki által jól ismert „Angol Kupa”, teljes nevén The Football Association Challenge Cup, röviden F. A. Cup. A szervező, mint azt a neve is mutatja, az Angol Labdarúgó Szövetség, és az első kiírásra az 1871—82-es idényben került sor. Akkor csupán 15 csapat nevezett és a döntőt a Kennington Onal-stadionban játszották. A két résztvevő a Wanderers és a Royal Engineers csapata volt, előbbi 1-0-ra nyert. Aztán „vándorolt” a döntő Manchesterből (a színhely a Fallowfield és az Old Trafford stadion) Londonon át (a Stamford Bridge és a Crystal Palace pályája) Liverpoolig (Goodison Park). 1923-ban játszották először a döntőt a Wembley-ben. Olya’ nagy volt az érdeklődés, hogy ezrek és ezrek nyomultak be a pályára. Csak akkor sikerült megkezdeni a mérkőzést, amikor a nézőket az alapvonal, illetve az oldalvonal mellé tudták szorítani. Azóta a jegyek árusítását a szövetség szigorúan ellenőrzi, és a kupadöntők „all ticket” mérkőzések, azaz elővételes, csak a stadion befogadóképességének megfelelő számú jegyet adnak el. ★ Manapság a nevező csapatok száma már 500-550 között mozog a mérkőzéssorozaton, részt vehet minden csapat, amelyik tagja az Angol Labdarúgó Szövetségnek, a legamatőrebb csapattól a „legprofibb” klubig A sorozat általában szeptember elején kezdődik és több selejtező forduló után jut el a mezőny az első fordulóig. Itt csatlakoznak a még álló csapatokhoz a harmadik és a negyedik ligás egyesületek. A tulajdonképpeni első „nagy forduló” az a harmadik kör, melyet január első hetében játszanak, ebbe szállnak be az első és második ligás csapatok. A döntőre május második szombatján kerül sor a Wembley-stadionban, hagyományosan ünnepi keretek között. A díszpáholyban minden évben ott ül a királyi család egyik tagja. Az 1960—61-es idényben az angol Labdarúgó Liga (The Football League) kiírta a Liga Kupa-mérkőzéssorozatot. Tette ezt egyrészt azért, mert állandó „csata” dúl a Szövetség és a Liga között, és a Ligának is szüksége volt önálló mérkőzéssorozatra. Másrészt egy ilyen sorozat némi pénzt is hoz a rendező, jelen esetben a liga kaszszájába. Eleinte megdöbbenéssel fogadta az angol közvélemény az új kupa megjelenését, ami aztán egyre népszerűbb lett. Különösen akkor, amikor már „tétje” is volt, hiszen a győztes részt vehetett az UEFA Kupa küzdelmeiben. Kezdetben oda-visszavágó alapon játszották a döntőt, majd 1966-tól ezt a finálét is a Wembley-stadionban rendezik. Az 1981—82-es szezonban megjelentek a szponzorok is, és így az eddig „sima” Liga Kupa nevet (League Cup) viselő mérkőzéssorozat a Milk Cup nevet kapta, tekintettel arra, hogy az első szponzora a Nemzeti Tejgazdasági Tanács volt. Az 1986— 87-es idényben a Littlewoods áruházlánc vette át a stafétabotot, a kupa neve így Littlewoods Challenge Cup lett. A tavalyi szezonban ismét új cég, a Rurobelows elektronikai cikkeket forgalmazó üzlethálózat lett a támogató, így a kupa neve ismét változott és Rumbelows League Cup lett. ★ Az 1984—85 évi idényben a Liga ismét új kupasorozatot indított. A kupa neve: Wreight Rover Trophy. Ennek a mérkőzés-sorozatnak a lebonyolítása merőben eltér a korábban említett két kupáétól. Itt a résztvevő csapatok kizárólag csak a liga társtagjai (Associate Members), azaz a harmad- és negyedosztályú klubok lehetnek, (a Liga Kupára a liga mind a 92 csapata nevezhet). Így a döntőbe két olyan csapat jut el, akik egyébként valószínűleg soha nem jutnának el a Wembley-be. Amíg az FA Kupában és a Liga Kupában egyenes kieséses rendszer van, ebben a sorozatban a csapatokat 16 hármas csoportba osztják. Nyolc csoport képezi az Északi részleget, a másik 8 pedig a Déli részleget. Az utolsó helyezett csapat minden csoportból kiesik a további küzdelmekből, így 16 csapat marad mind az Északi, mind a Déli részlegben. Ezek a csapatok egyenes kiesésben folytatják a csatározást, majd a két részleg győztese a döntőben találkozik egymással. A kupa népszerűségére jellemző, hogy a tavalyi döntőre 60 000 néző volt kíváncsi. Érdekesség, hogy ezt a kupasorozatot mindig kizárólag gépjárműveket gyártó cégek szponzorálták, így a Freight Rover Trophy után Sherpa Van Trophy következett, majd jelenleg a Leyland DAF Cup nevet viseli. ★ Elérkeztünk az 1985-ös esztendőhöz, amikor az utolsó jelentős kupasorozatot írta ki a Liga. A képlet roppant egyszerű volt: Miért ne legyen a liga teljes jogú tagjainak (full members) is, azaz az első és második ligás kluboknak is a fentihez hasonló sorozata? Először természetesen a Full Members Cup nevet viselte a torna. A kiírásban egyetlen megkötés szerepelt: 32 csapat vehet részt a küzdelmekben. Tekintettel arra, hogy a nagyok többnyire nem neveznek (tavaly a Liverpool, Arsenal, Tottenham, Manchester United és az Aston Villa is távol maradt), a létszám alig haladja meg a harminckettőt. Így is, röpke kieséses rendszerű, selejtező fordulóval kezdenek a létszám csökkentése miatt. Amikor megvan a legjobb harminckettő mezőnye, 16 közülük az Északi részleget, a másik 16 pedig a Déli részleget alkotja. Egyenes kieséssel alakul ki mindkét csoport legjobb két csapata. Ezek viszont oda-visszavágó alapon játsszák le részlegük döntőjét, majd a Wembley-stadionban vívják a kupa végső csatáját. Természetesen ennek a kupának a neve is változott az évek során. Volt Stmod Cup, míg jelenleg Zenith Data Systems Cup nevet visel, a computereket gyártó szponzorcég neve után. Alakulhat persze számtalan kupasorozat, alkalmasint az angol játékosok vágyálma továbbra is az marad: az FA Kupa fináléjában játszani a Wembleyben ... A legbecsesebb trófea az FA Kupa Nem sokkal ezelőtt egy — meg nem nevezett — angol sörfőzde azt ajánlotta az Angol Labdarúgó Szövetségnek: ha az FA Kupa a cég neve alatt „fut", akkor 20 millió fontot hajlandó fizetni — fél évtizedre. A tekintélyes summát azonban egyszerűen félresöpörte a szövetség, mondván, a kupa nem eladó! A nedűt előállító vállalat ezúttal megismételte ajánlatát, úgy módosítva azt, hogy az elődöntők és a döntő szponzorálását magára vállalja, amennyiben a mérkőzéseken reklámlehetőséghez jut. Mindezért kétmillió fontos ajánlatot tett a vállalat. — A kupát most sem bocsátjuk áruba — nyilatkozta a szövetség kereskedelmi igazgatója, Glenn Kirton. — Viszont nagy megtiszteltetésnek vennénk, ha a sörfőzde csatlakozna az új bajnoki versenyformát pénzügyileg támogatók közé, s Kirton a Premier League-re célzott. Az angol első osztályú futballklubok közül húsz venne abban részt, ám a versenykiírás véglegesítése még várat magára. A szövetség és a liga vezetői február negyedikén ülnek le újra a zöld asztalhoz eszmét cserélni. Szétszedték a BEK-győztes csapatot! Az 1991-ben a Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert Crvena zvezda Beograd ma már alig hasonlít korábbi önmagára. Elsőként az edző, Ljubomir Petrovics szerződött külföldre. (Azóta már ki is rúgták az Espanol Barcelonától. ..) A védelemből Sztojanovics kapus Belgiumban, Lubanadzsevics és Marovics Görögországban folytatja a pályafutását, Proszinecski a Real Madridé lett, Binics (a cseh felesége kedvéért) a Slavia Praha csapatát választotta, Mihajlovics Svédországba (Norrköping) költözött, Sztosics pedig Spanyolországban az utolsó helyezett Mallorca együttesét próbálja megmenteni a kieséstől. (A legutóbbi fordulóban góllal bemutatkozó szerb fiú két évre írt alá.) A Crvena zvezda hamarosan tovább gyengül, hiszen Pancsevnek és Szavicsevicsnek az AC Milánnál, Belodedicsnek pedig a Sampdoriával van előszerződése. Ruud Gullit (29 éves), az olasz AC Milán holland idegenlégiósa azt nyilatkozta, hogy abban az esetben, ha klubja újabb külföldi játékosokat szerződtet, honfitársaival, Frank Rijkaarddal és Marco van Bastennel együtt elhagyja a csapatot. (Az itáliai szabályok szerint egy csapatban egyszerre csak három külföldi vendégmunkás játszhat.) Nem véletlenül fakadt ki a középpályás, hiszen az 1989-ben és 1990-ben BEK-et nyert milánói klub már szerződést kötött a jugoszláv Zvonimir Bobannal — igaz, ő kölcsönjátékosként jelenleg a Barit erősíti —, és tárgyalásokat folytat egy másik jugoszláv labdarúgó, Dejan Szavicsevics leigazolásáról is. — Szerintem nagyon fontos, hogy azonos nemzetbeli idegenlégiósok szerepeljenek a csapatban. Ezt igazolták az elmúlt évek nagyszerű eredményei is — jelentette ki Gullit az olasz La Gazzetta dello Sportnak adott interjújában. Kockázatos lenne, ha ezt az ideális állapotot a vezetők megváltoztatnák. A lobogó hajú, színes bőrű középpályás arra is kitért, hogy a szezon végéig kivár szerződése meghosszabbításával, amely egyébként 1993 júniusában járna le. Majd rögtön azt is hozzátette: „Ha bármelyikük a távozás mellett dönt, a másik kettő követni fogja. Mi, hollandok, nagyon közel állunk egymáshoz, így aztán mindegyikünk tudni akarja, hogy a másik két társ miként határoz további jövőjéről.” Ezzel kapcsolatban a hírügynökség két dologra emlékeztet. Egyrészt arra, hogy Gullit nem is olyan régen még úgy nyilatkozott: 30 éves kora után az új japán ligában szeretné folytatni pályafutását. Másrészt arra, hogy Silvio Berlusconi, a Milan klubelnöke a közelmúltban hozta nyilvánosságra nagyszabású terveit, melyek szerint két csapatot szeretne kialakítani: egyiktől a hazai bajnokságban és kupában, a másiktól pedig az európai kupákban várna el minél eredményesebb szereplést. A Milan egyébként az olasz bajnokság éllovasa, eddig még nem szenvedett vereséget. Tanju Colak, a török labdarúgó-válogatott gólerős csatára, aki a nyári átigazolási időszakban költözött át a Galatasaray öltözőjéből a Fenerbahcehoz, sehogyan sem tud magára találni új csapatában, s örül, ha havonta egyszer kapuba talál. Új klubjának a vezetői nem tudják mire vélni a dolgot, a szurkolók pedig szabotálást emlegetnek. Gianluca Vialli, a Sampdoria válogatott csatára vasárnap sem állhat az olasz bajnok rendelkezésére. A játékost két fordulóra tiltotta el a szövetség fegyelmi bizottsága, mert a Cagliari elleni bajnokin „rendkívül modortalanul viselkedett”. Mint később kiderült, Vialli a Cagliari mesterének, Carlo Mazzone edzőnek a felmenőit emlegette. * Sporttörténeti eseménynek számít Horvátországban. S megválasztották az 1991. év legjobb tíz horvát labdarúgóját. A szavazáson csupa ismert egykori futballista vett részt, akik a következőkre voksoltak: 1. Zvonimir Boban (jelenlegi klubja a Bari) 105.5 pont, 2. Davor Suker (Sevilla) 82, 3. Alen Boksics (Cannes) 67, 4. Robert Járni (Bari) 61, 5. Drazsen Ladics (HASK-Gradjanski) 59, 6. Robert Proszinecski (Real Madrid) 31.5, 7. Szlávko Istvanics (HASK-Gradjanski) 23, 8. Zseljko Petrovics (Sevilla) 22, 9. Goran Vlaovics (HASZI-Gradjankcsi) 20, 10. Matjazs Fiorijanicsics (Cremoncse) 19 pont. Meglepetés Proszinecski hatodik helyezése. Ez a „besorolás” minden bizonnyal nemcsak a sok sérülés és hiányzás eredménye, hanem annak is, hogy a szőke középpályás nem vállalt egyértelmű határozottsággal lelki-nemzeti közösséget alorvátokkal. Nem messze dél-walesi otthonától holtan találták kocsijában Alan Davist, a Swansea City labdarúgó-csapatának tagját. A Manchester United egykori játékosa 30 évesen döntött úgy, hogy véget vet életének és magára hagyja nyolc hónapos terhes feleségét. A rendőrség kizárta a gyilkosság lehetőségét. (FISMA) Csöppet sem karneváli a hangulata Carnevalénak és Peruzzinak! A két labdarúgót (még az AS Roma játékosaiként) 1990 októberében doppinghasználaton érte az olasz labdarúgásban rendszeres ellenőrzést végző orvosi csapat, s a fegyelmi bizottság mindkettőjüket eltiltotta (egy teljes évre) a sporttevékenységtől. A mentegetőzésüket, hogy ők azért szedtek amphetamintartalmú pirulát, mert fogyni akartak, a fegyelmi bizottság nem vette figyelembe, s megbüntette őket és a klubjukat (130 ezer dollárnyi lírát kellett befizetnie a fővárosi klubnak a szövetség számlájára .. .) is. Andrea Carnevale és Angelo Peruzzi (most már Juventus) azóta letöltötte a büntetését, ám most újra kirobbant a doppingbotrány. A fővárosi rendőrség ugyanis razziát tartott a római klub sportlétesítményeiben, s ott tiltott teljesítményfokozó szerekre bukkant. Ebből arra lehet következtetni, hogy Carnevale és Peruzzi nem „magányos farkasként”, és nem mindenki tudta nélkül doppingolt. Ijoger Milla segíteni akar az afrikai futballon. Kijielentette, hogy szívesen elvállalná akár a kameruni szövetség elnöki tisztségét, akár az ország sportminiszteri posztjának betöltését. Ha hivatalba lépne, elmondása szerint Nigéria funkcionáriusainak példáját követné. A nigériaiak ugyanis rendkívül sokat tesznek már a fiatalok futballjáért is. Rendre kiválóan szerepeltek a korosztályos világbajnokságokon, s most ezek gyümölcsét leszedve övék — a legutóbbi Afrikai Egység Kupa tanúsága szerint — a kontinens (egyik) legjobb csapata. Milla úgy érzi, már korábban is sokat tett Afrika labdarúgásáért. Legendás „szerénységével" osztja azt a nézetet, hogy a fekete kontinens tulajdonképpen neki köszönheti, hogy az 1994-es világbajnokságon már három csapattal képviseltetheti magát. Kuba után Nyugat-Szamoa is visszalépett az 1994. évi labdarúgó-világbajnokság selejtező küzdelmeiből. A FIFA az óceániai térségben két csoportba osztotta be a csapatokat. Az egyik csoportban négy, a másikban három együttes szerepelt (volna). Nyugat-Szamoa a háromtagú csoportból lépett vissza, s így könnyen lehet, hogy új sorsolást fognak készíteni. Pillanatnyilag ugyanis az A-csoportban csak Ausztrália és a Salamon-szigetek válogatottja szerepel. A B-csoport összetétele: Új-Zéland, Tahiti, Fidzsi-szigetek és Vanuatu. Az Egyesült Államok labdarúgó-válogatottja erőltetett menetben készül az 1994. évi világbajnokságra. A rendező országnak nem kell selejtezőket játszania, ezért szabadon választhatja meg az ellenfeleit. Bora Milutinovics szövetségi kapitány együttese legutóbb a Független Államok Közössége (volt szovjet válogatott) ellen nyert 2-1-re, s most Afrikába készül. Március 11- én Casablancában, az V. Mohamed-stadionban Spanyolország csapata lesz Meoláék ellenfele, március 18-án pdig Marokkóval mérkőzik meg az Eav°üt Á’ramra együttese.