Nemzeti Sport, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-06 / 36. szám

III. 36. ♦ 1992. február 6. NEMZETI SPORT 5 Minden (kupa)út a Wembley-be vezet Más sportágból, más labdajátékból ismerhetik a szurkolók Szakadáti László nevét. Az Erdélyből áttelepült fiatalember ugyanis főállásban a vízilabda-szövetség titkára, emellett azonban az angol futball igazi szerelmese. Könyvek, műsor­füzetek tucatjait birtokolja, videokazettákon őrzi a brit lab­darúgás valamennyi hozzáférhető anyagát, tökéletesen eligazo­dik még a nehezen követhető angol kupadzsungelben is. S mi­vel a magyar szurkolók négy­­űrnapon át nézhetik a televízió­ban a „Foci angol módra” című sorozatot a legrangosabb, az FA Kupáról, így tán nem érdektelen egy „avatott ember” írá­sa az angol „kupakavalkádról”. Az angol hagyománytisztelő, konzervatív nép hírében áll. Szo­kásain, életvitelén a legritkább esetben változtat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy például a híres angol szövetségi (FA) kupa döntőt, melyet első alkalommal 1872-ben játszottak, 1923 óta változatlan for­mában, változatlan helyen rendezik. 1910 óta az első és második li­gában 22 csapat harcol a bajnoki címért, illetve a feljutásért. Igaz, néhány idénnyel ezelőtt megpróbálkoztak a húszas létszámmal is, de ez rövid életű volt, gyorsan visszatértek a jól megszokott, régi for­mához. Az angol csapatok kizárása az európai kupa küzdelmekből, illet­ve a pénz, ami azért Angliában is nagy úr, mégis változtatásokra kényszerítette a briteket. Így történthetett meg, hogy az oly sokáig csak bajnoki, vala­mint szövetségi és liga kupa­­mérkőzéseket élvező brit szur­koló újabb kupasorozatok szüle­tésének tanúja lett. Csak kap­kodja a fejét, hogy milyen mér­kőzésekre látogasson ki! Sze­gény játékosok meg amúgy is rengeteg mérkőzést játszanak egy idényben, mit nekik egy pár mérkőzéssel több ... A legpatinásabb és egyben a legrégebbi kupaküzdelem termé­szetesen a mindenki által jól is­mert „Angol Kupa”, teljes ne­vén The Football Association Challenge Cup, röviden F. A. Cup. A szervező, mint azt a ne­ve is mutatja, az Angol Labda­rúgó Szövetség, és az első ki­írásra az 1871—82-es idényben került sor. Akkor csupán 15 csa­pat nevezett és a döntőt a Ken­­nington Onal-stadionban játszot­ták. A két résztvevő a Wande­­rers és a Royal Engineers csa­pata volt, előbbi 1-0-ra nyert. Aztán „vándorolt” a döntő Manchesterből (a színhely a Fallowfield és az Old Trafford stadion) Londonon át (a Stam­­ford Bridge és a Crystal Palace pályája) Liverpoolig (Goodison Park). 1923-ban játszották elő­ször a döntőt a Wembley-ben. Olya’ nagy volt az érdeklődés, hogy ezrek és ezrek nyomultak be a pályára. Csak akkor si­került megkezdeni a mérkőzést, amikor a nézőket az alapvonal, illetve az oldalvonal mellé tud­ták szorítani. Azóta a jegyek árusítását a szövetség szigorúan ellenőrzi, és a kupadöntők „all ticket” mérkőzések, azaz elővé­­teles, csak a stadion befogadó­képességének megfelelő számú jegyet adnak el. ★ Manapság a nevező csapatok száma már 500-550 között mo­zog­ a mérkőzéssorozaton, részt vehet minden csapat, amelyik tagja az Angol Labdarúgó Szö­vetségnek, a legamatőrebb csa­pattól a „legprofibb” klubig A sorozat általában szeptember elején kezdődik és több selejte­ző forduló után jut el a mezőny az első fordulóig. Itt csatlakoz­nak a még álló csapatokhoz a harmadik és a negyedik ligás egyesületek. A tulajdonképpeni első „nagy forduló” az a harma­dik kör, mely­et január első he­tében játszanak, ebbe szállnak be az első és második ligás csa­patok. A döntőre május második szombatján kerül sor a Wemb­­ley­-stadionban, hagyományosan ünnepi keretek között. A díszpá­holyban minden évben ott ül a királyi család egyik tagja. Az 1960—61-es idényben az an­gol Labdarúgó Liga (The Foot­ball League) kiírta a Liga Ku­­pa-mérkőzéssorozatot. Tette ezt egyrészt azért, mert állandó „csata” dúl a Szövetség és a Liga között, és a Ligának is szüksége volt önálló mérkőzés­­sorozatra. Másrészt egy ilyen so­rozat némi pénzt is hoz a ren­dező, jelen esetben a liga kasz­­szájába. Eleinte megdöbbenéssel fogadta az angol közvélemény az új kupa megjelenését, ami aztán egyre népszerűbb lett. Kü­lönösen akkor, amikor már „tét­je” is volt, hiszen a gy­őztes részt vehetett az UEFA Kupa küzdel­meiben. Kezdetben oda-vissza­­vágó alapon játszották a döntőt, majd 1966-tól ezt a finálét is a Wembley-stadionban rendezik. Az 1981—82-es szezonban meg­jelentek a szponzorok is, és így az eddig „sima” Liga Kupa ne­vet (League Cup) viselő mérkő­zéssorozat a Milk Cup nevet kapta, tekintettel arra, hogy az első szponzora a Nemzeti Tej­­gazdasági Tanács volt. Az 1986— 87-es idényben a Littlewoods áruházlánc vette át a stafétabo­tot, a kupa neve így Littlewoods Challenge Cup lett. A tavalyi szezonban ismét új cég, a Ruro­­belows elektronikai cikkeket forgalmazó üzlethálózat lett a támogató, így a kupa neve is­mét változott és Rumbelows League Cup lett. ★ Az 1984—85 évi idényben a Liga ismét új kupasorozatot in­dított. A kupa neve: Wreight Ro­ver Trophy. Ennek a mérkőzés-sorozatnak a lebonyolítása me­rőben eltér a korábban említett két kupáétól. Itt a résztvevő csa­patok kizárólag csak a liga társ­­tagjai (Associate Members), azaz a harmad- és negyedosztályú klubok lehetnek, (a Liga Kupá­ra a liga mind a 92 csapata ne­vezhet). Így a döntőbe két olyan csapat jut el, akik egyébként va­lószínűleg soha nem jutnának el a Wembley-be. Amíg az FA Kupában és a Liga Kupában egyenes kieséses rendszer van, ebben a sorozat­ban a csapatokat 16 hármas cso­portba osztják. Nyolc csoport képezi az Északi részleget, a másik 8 pedig a Déli részleget. Az utolsó helyezett csapat min­den csoportból kiesik a további küzdelmekből, így 16 csapat ma­rad mind az Északi, mind a Déli részlegben. Ezek a csapa­tok egyenes kiesésben folytat­ják a csatározást, majd a két részleg győztese a döntőben ta­lálkozik egymással. A kupa nép­szerűségére jellemző, hogy a ta­valyi döntőre 60 000 néző volt kíváncsi. Érdekesség, hogy ezt a kupa­sorozatot mindig kizárólag gép­járműveket gyártó cégek szpon­zorálták, így a Freight Rover Trophy után Sherpa Van Trophy következett, majd jelenleg a Leyland DAF Cup nevet viseli. ★ Elérkeztünk az 1985-ös eszten­dőhöz, amikor az utolsó jelentős kupasorozatot írta ki a Liga. A képlet roppant egyszerű volt: Miért ne legyen a liga teljes jo­gú tagjainak (full members) is, azaz az első és második ligás kluboknak is a fentihez hasonló sorozata? Először természetesen a Full Members Cup nevet viselte a torna. A kiírásban egyetlen meg­kötés szerepelt: 32 csapat vehet részt a küzdelmekben. Tekintet­tel arra, hogy a nagyok többnyi­re nem neveznek (tavaly a Li­verpool, Arsenal, Tottenham, Manchester United és az Aston Villa is távol maradt), a létszám alig haladja meg a harmincket­tőt. Így is, röpke kieséses rend­szerű, selejtező fordulóval kez­denek a létszám csökkentése miatt. Amikor megvan a legjobb harminckettő mezőnye, 16 közü­lük az Északi részleget, a másik 16 pedig a Déli részleget alkot­ja. Egyenes kieséssel alakul ki mindkét csoport legjobb két csa­pata. Ezek viszont oda-visszavá­­gó alapon játsszák le részlegük döntőjét, majd a Wembley-sta­dionban vívják a kupa végső csatáját. Természetesen ennek a kupá­nak a neve is változott az évek során. Volt Stm­od Cup, míg je­lenleg Zenith Data Systems Cup nevet visel, a computereket gyártó szponzorcég neve után. Alakulhat persze számtalan kupasorozat, alkalmasint az an­gol játékosok vágyálma tovább­ra is az marad: az FA Kupa fináléjában játszani a Wembley­ben ... A legbecsesebb trófea az FA Kupa N­em sokkal ezelőtt egy — meg nem nevezett — an­gol sörfőzde azt ajánlotta az Angol Labdarúgó Szövetségnek: ha az FA Kupa a cég neve alatt „fut", akkor 20 millió fontot hajlandó fizetni — fél év­tizedre. A tekintélyes summát azonban egyszerűen félre­söpörte a szövetség, mondván, a kupa nem eladó! A nedűt előállító vállalat ezúttal megismételte aján­latát, úgy módosítva azt, hogy az elődöntők és a döntő szponzorálását magára vállalja, amennyiben a mérkőzé­seken reklámlehetőséghez jut. Mindezért kétmillió fontos ajánlatot tett a vállalat. — A­ kupát most sem bocsátjuk áruba — nyilatkozta a szövetség kereskedelmi igazgatója, Glenn Kirton. — Vi­szont nagy megtiszteltetésnek vennénk, ha a sörfőzde csatlakozna az új bajnoki versenyformát pénzügyileg támogatók közé, s Kirton a Premier League-re célzott. Az angol első osztályú futballklubok közül húsz venne abban részt, ám a versenykiírás véglegesítése még várat magára. A szövetség és a liga vezetői február negyedikén ülnek le újra a zöld asztalhoz eszmét cserélni. S­zétszedték a BEK-győztes csapatot! Az 1991-ben a Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert Crvena zvezda Beograd ma már alig hasonlít korábbi ön­magára. Elsőként az edző, Ljubomir Petrovics szerződött külföldre. (Azóta már ki is rúgták az Espanol Barcelo­nától. ..) A védelemből Sztojanovics kapus Belgiumban, Lubanadzsevics és Marovics Görögországban folytatja a pályafutását, Proszinecski a Real Madridé lett, Binics (a cseh felesége kedvéért) a Slavia Praha csapatát válasz­totta, Mihajlovics Svédországba (Norrköping) költözött, Sztosics pedig Spanyolországban az utolsó helyezett Mal­lorca együttesét próbálja megmenteni a kieséstől. (A leg­utóbbi fordulóban góllal bemutatkozó szerb fiú két évre írt alá.) A Crvena zvezda hamarosan tovább gyengül, hi­szen Pancsevnek és Szavicsevicsnek az AC Milánnál, Be­­lodedicsnek pedig a Sampdoriával van előszerződése. R­uud Gullit (29 éves), az olasz AC Milán holland idegenlégiósa azt nyilatkozta, hogy abban az eset­ben, ha klubja újabb külföldi játékosokat szer­ződtet, honfitársaival, Frank Rijk­aarddal és Marco van Bastennel együtt elhagyja a csapatot. (Az itáliai szabá­lyok szerint egy csapatban egyszerre csak három kül­földi vendégmunkás játszhat.) Nem véletlenül fakadt ki a középpályás, hiszen az 1989-ben és 1990-ben BEK-et nyert milánói klub már szerződést kötött a jugoszláv Zvonimir Bobannal — igaz, ő kölcsönjátékosként jelen­leg a Barit erősíti —, és tárgyalásokat folytat egy másik jugoszláv labdarúgó, Dejan Szavicsevics leigazolásáról is. — Szerintem nagyon fontos, hogy azonos nemzetbeli idegenlégiósok szerepeljenek a csapatban. Ezt igazolták az elmúlt évek nagyszerű eredményei is — jelentette ki Gullit az olasz La Gazzetta dello Sportnak adott interjú­jában.­­ Kockázatos lenne, ha ezt az ideális állapotot a vezetők megváltoztatnák. A lobogó hajú, színes bőrű középpályás arra is kitért, hogy a szezon végéig kivár szerződése meghosszabbítá­sával, amely egyébként 1993 júniusában járna le. Majd rögtön azt is hozzátette: „Ha bármelyikük a távozás mellett dönt, a másik kettő követni fogja. Mi, hollan­dok, nagyon közel állunk egymáshoz, így aztán mind­egyikünk tudni akarja, hogy a másik két társ miként határoz további jövőjéről.” Ezzel kapcsolatban a hírügynökség két dologra emlé­keztet. Egyrészt arra, hogy Gullit nem is olyan régen még úgy nyilatkozott: 30 éves kora után az új japán li­gában szeretné folytatni pályafutását. Másrészt arra, hogy Silvio Berlusconi, a Milan klubelnöke a közelmúlt­ban hozta nyilvánosságra nagyszabású terveit, melyek szerint két csapatot szeretne kialakítani: egyiktől a ha­zai bajnokságban és kupában, a másiktól pedig az euró­pai kupákban várna el minél eredményesebb szereplést. A Milan egyébként az olasz bajnokság éllovasa, eddig még nem szenvedett vereséget. T­anju Colak, a török labdarúgó-válogatott gólerős csatára, aki a nyári átigazolási időszakban költö­zött át a Galatasaray öltözőjéből a Fenerbahcehoz, sehogyan sem tud magára találni új csapatában, s örül, ha havonta egyszer kapuba talál. Új klubjának a vezetői nem tudják mire vélni a dolgot, a s­zurkolók pedig szabo­­tálást emlegetnek. G­ianluca Vialli, a Sampdoria válogatott csatára va­sárnap sem állhat az olasz bajnok rendelkezésére. A játékost két fordulóra tiltotta el a szövetség fe­gyelmi bizottsága, mert a Cagliari elleni bajnokin „rend­kívül modortalanul viselkedett”. Mint később kiderült, Vialli a Cagliari mesterének, Carlo Mazzone edzőnek a felmenőit emlegette. * S­­­porttörténeti eseménynek számít Horvátországban. S megválasztották az 1991. év legjobb tíz horvát lab­­darúgóját. A szavazáson csupa ismert egykori fut­ballista vett részt, akik a következőkre voksoltak: 1. Zvo­nimir Boban (jelenlegi klubja a Bari) 105.5 pont, 2. Da­­vor Suker (Sevilla) 82, 3. Alen Boksics (Cannes) 67, 4. Robert Járni (Bari) 61, 5. Drazsen Ladics (HASK-Grad­­janski) 59, 6. Robert Proszinecski (Real Madrid) 31.5, 7. Szláv­ko Istvanics (HASK-Gradjanski) 23, 8. Zseljko Pet­­rovics (Sevilla) 22, 9. Goran Vlaovics (HASZI-Gradjankcsi) 20, 10. Matjazs Fiorijanicsics (Cremoncse) 19 pont. Megle­petés Proszinecski hatodik helyezése. Ez a „besorolás” minden bizonnyal nemcsak a sok sérülés és hiányzás eredménye, hanem annak is, hogy a szőke középpályás nem vállalt egyértelmű határozottsággal lelki-nemzeti közösséget a­­lorvátokkal. N­em messze dél-walesi otthonától holtan találták kocsijában Alan Davist, a Swansea City labdarú­gó-csapatának tagját. A Manchester United egyko­ri játékosa 30 évesen döntött úgy, hogy véget vet életé­nek és magára hagyja nyolc hónapos terhes feleségét. A rendőrség kizárta a gyilkosság lehetőségét. (FISMA) C­söppet sem karneváli a hangulata Carnevalénak és Peruzzinak! A két labdarúgót (még az AS Ro­ma játékosaiként) 1990 októberében doppinghasz­nálaton érte az olasz labdarúgásban rendszeres ellenőr­zést végző orvosi csapat, s a fegyelmi bizottság mind­kettőjüket eltiltotta (egy teljes évre) a sporttevékeny­ségtől. A mentegetőzésüket, hogy ők azért szedtek am­­phetamintartal­mú pirulát, mert fogyni akartak, a fegyel­mi bizottság nem vette figyelembe, s megbüntette őket és a klubjukat (130 ezer dollárnyi lírát kellett befizetnie a fővárosi klubnak a szövetség számlájára .. .) is. Andrea Carnevale és Angelo Peruzzi (most már Juventus) azóta letöltötte a büntetését, ám most újra kirobbant a dop­pingbotrány. A fővárosi rendőrség ugyanis razziát tartott a római klub sportlétesítményeiben, s ott tiltott teljesít­ményfokozó szerekre bukkant. Ebből arra lehet követ­keztetni, hogy Carnevale és Peruzzi nem „magányos farkasként”, és nem mindenki tudta nélkül doppingolt. Ij­oger Milla segíteni akar az afrikai futballon. Kij­­ie­lentette, hogy szívesen elvállalná akár a kameruni szövetség elnöki tisztségét, akár az ország sport­miniszteri posztjának betöltését. Ha hivatalba lépne, el­mondása szerint Nigéria funkcionáriusainak példáját kö­vetné. A nigériaiak ugyanis rendkívül sokat tesznek már a fiatalok futballjáért is. Rendre kiválóan szerepeltek a korosztályos világbajnokságokon, s most ezek gyümölcsét leszedve övék — a legutóbbi Afrikai Egység Kupa tanú­sága szerint — a kontinens (egyik) legjobb csapata. Milla úgy érzi, már korábban is sokat tett Afrika labdarúgá­sáért. Legendás „szerénységével" osztja azt a nézetet, hogy a fekete kontinens tulajdonképpen neki köszönheti, hogy az 1994-es világbajnokságon már három csapattal képviseltetheti magát. K­uba után Nyugat-Szamoa is visszalépett az 1994. évi labdarúgó-világbajnokság selejtező küzdelmeiből. A FIFA az óceániai térségben két csoportba osz­totta be a csapatokat. Az egyik csoportban négy, a másik­ban három együttes szerepelt (volna). Nyugat-Szamoa a háromtagú csoportból lépett vissza, s így könnyen lehet, hogy új sorsolást fognak készíteni. Pillanatnyilag ugyanis az A-csoportban csak Ausztrália és a Salamon-szigetek válogatottja szerepel. A B-csoport összetétele: Új-Zéland, Tahiti, Fidzsi-szigetek és Vanuatu. A­z Egyesült Államok labdarúgó-válogatottja erőlte­tett menetben készül az 1994. évi világbajnokság­ra. A rendező országnak nem kell selejtezőket ját­szania, ezért szabadon választhatja meg az ellenfeleit. Bora Milutinovics szövetségi kapitány együttese legutóbb a Független Államok Közössége (volt szovjet válogatott) ellen nyert 2-1-re, s most Afrikába készül. Március 11- én Casablancában, az V. Mohamed-stadionban Spanyol­­ország csapata lesz Meoláék ellenfele, március 18-án p­dig Marokkóval mérkőzik meg az Eav°­ü­t Á’­ramra együttese.

Next