Nemzeti Sport, 1992. április (3. évfolyam, 92-119. szám)
1992-04-23 / 112. szám
111. 112. ♦ 1992. április 23 Roporton a játékvezetők Mint, ahogy már korábban jeleztük, Nagy Miklós, a Játékvezetői Testület elnöke, szerdán egy órára összehívta a labdarúgójátékvezetők NB I-es keretének tagjait, a Népstadion toronyépületébe, egy kis megbeszélésre. Az ok sajnálatosan egyszerű: az eddig lejátszott bajnoki fordulókban feltűnően sokat hibáztak a bírók. Régen úgy mondták ezt, hogy játékvezetői nap, most viszont csak egyszerű értekezletről, ha úgy tetszik raportról, vagy ha szigorúbbak akarunk lenni, alapos fejmosásról volt szó. Nagy Miklós, a JT elnöke elöljáróban elmondta: nem híve a rendkívüli értekezleteknek, mert amit nem tudnak elmondani a nyári vagy a téli edzőtáborban, azt szezon közben már fölösleges. Most viszont egyre több a hiba, és az ellenőri jelentések alapján kénytelen megbeszélni néhány kirívó esetet. És kezdődött a hibák felsorolása. Mindjárt az első fordulóban az FTC—Vác mérkőzésen Roy Ferenc nem állította ki a feltűnő , durvaságot elkövető Ketlert. De ha előtte piros lappal honorálta volna Koszta kapus szabálytalankodását, akkor talán nem került volna sor Romanek sérülésére. Aztán az MTK—Siófok mérkőzés következett. Ezért Mártont hibáztatták, mert gyengén vezetett. Kiss Gézát is elmarasztalták a Siófok—MTK viszszavágón nyújtott partjelzői tevékenységéért. Ezt a találkozót megtekintette Johansson úr, az UEFA elnöke is, s bizony néha pironkodni kellett a JT vezetőjének. De ugyanúgy bírálat érte Kiss Gézát, a Vác—MTK mérkőzés miatt is. Aztán Nagy II János került terítékre, aki hibázott a Vasas— Diósgyőr mérkőzésen, de nagyot tévedett a Kispest-Honvéd— FTC találkozón is, amikor partjelzőként fölöslegesen emelte fel zászlaját, így megfosztotta egy góltól a zöld-fehéreket. Nagy II ezért az elkövetkezendőkben „pihenni"’ fog az NB I-ben. Szó volt a játékvezetői nyilatkozatokról, amelyek sok vihart kavarnak egy-egy mérkőzésen. Müncz György, az elnökség tagja, érdekes statisztikát mondott el a bíróknak. 73 ellenőrzött mérkőzésen 7.69 század a játékvezető átlaga. Ebből 24-en 7-es vagy annál rosszabb, 3-an 4-3-2-es osztályzatot kaptak, és még egyes is szerepel a bizonyítványban. Két pályán, az Üllői úton és a Hungária körúton, nagyonrossz a bírók állaga, hiszen 7.4 a zöld-fehéreknél, 6.16 a kék-fehéreknél. Ezeken a pályákon vagy begyulladnak a játékvezetők, vagy dacból kísérlik meg a mérkőzések levezetését. Egyik sem felel meg a követelményeknek. Bírálat érte a bírókat azért, mert a mérkőzést vezető sokszor kritika nélkül elfogadja a partjelzők téves intését. A gólöröm a FIFA új rendelkezései értelmében sárga lappal „jutalmazandó”, ha ezt a játékos a kerítésre felmászva adja elő. Sajnos, hazai pályákon a bírók megfeledkeznek erről. Az is nemzetközi szabály, hogy a „kerékpárnadrág” színének egyezni kell a nadrág színével. Erről is megfeledkeznék itthon. .Persze, a játékvezetők sem hagyták szó nokről a kritikákat. Hibáztattak ők is mindenkit, játékost, edzőt, nézőt, újságírót, de azért az érintettek elismerték, hogy elkövették a súlyos hibákat. Csak egyet nem akarnak elfogadni, hogy ezért a játékszínvonalért a játékvezetőket kellene felelőssé tenni. Amikor elbúcsúztak egymástól, még senki sem sejtette, hogy néhány, óra múlva Hartmann Lajos rendőri védelem mellett várja az öltözőben, hogy elhagyhassa a Hungária körutat... (boross) 10%-os ÁRENGEDMÉNNYEL s rn NEMZETI SPORT 3 Magyar Kupa elődöntők, visszavágók Harmadszor jutott Csank-csapat a fináléba MTK—Vác FC-Samsung 1-3 (0-0) Hungária körút, 2900 néző. V: Hartmann (Varga S., Marosvári) MTK: Zsiborás — Híres — Bognár, Vincze — Talapa, Vancsa, Balog, Kecskés — Ivanics, Hámori, Lakatos. Edző: Verebes József VÁC FC-SAMSUNG: Koszta — Nagy — Puglits, Hahn, Szalai, — Zombori, Kriska, Horváth, Romanek — Orosz, Répási. Edző: Csank János. CSERE: Ivanics helyett Morozov az 53., Romanek helyett Füle a 60., Lakatos helyett, Szabó a 76. percben. GÓLSZERZŐ: Kriska az 31., Morozov a 73., Füle a 86., Füle a 89. percben. SÁRGA LAP: Hahn ,Lakatos elgázolásáért) a 27., Romanek (Talapa felvágásáér!) az 52., Bognár (reklamálásért) a 61. percben. KIÁLLÍTVA: Híres és Vancsa a 62., Talapa a 65., Balog a 87. percben. SZÖGLETARÁNY: 2:5 (1:3). 12. perc: A labda helyett mentő gurult a pályán. Szalai, a váriak kőkemény hátvédje a pálya közepén összeütközött Ivaniccsal. Kintről nem látszottszándékos durvaságnak, mindenesetre a váci játékos a földön maradt, majd néhány perc muliva mentő vitte el Szalai Attila. — Nem tudom, hogy Szándékosság történt-e, de az biztos, hogy Ivanics nagyot rúgott belém. Sajnos, az első diagnózis szerint szalag szakadásom vagy porc leválásom van. 20. perc: Ez már igazi látványosság volt. Hámori olyan cselt csinált a váci tizenhatoson belül, hogy Hahn körül megfordult a világ. A csatár tett néhány lépést, majd a kapu elé lőtte a labdát, de Ivanics lemaradt a beadásról. 37. perc: Hartmann bírót kórusban emlegette (nem név szerint, hanem egy ismert jelzővel) a Hungária körúton helyet foglaló váci szurkolótábor. Zomboti emelt a jobboldalról a tizenhatoson belülre. Orosz nagy lendülettel érkezett, mögötte loholt Vincze is, és az MTK hátvédje egy mozdulattal a földre vitte a váci csatárt. Amikor letekben mindenki elkönyvelte a tizenegyest, a játékvezető jól leteremtette Oroszt, majd szabadrúgást ítélt kifelé. 51. perc: Váratlanul vezetést szerzett Vác. Horváth balról ívelt be szögletet. Trépási amolyan zavarórepülést végzett, hiszen elfutott a labda alatt, jött viszont Kriska, és az ötösről jobbal a kapu közepe táján a léc alá bombázott. 0-1 62. perc: Csaknem botrány tört ki az MTK-pályán. Történt ugyanis, hogy az MTK, egész pontosan Balog gólt ért el, de a bíró les címén nem adta meg. A hazaiak egy emberként tiltakoztak, majd az ellentámadásnál Híres ütközött Fülével, és mind a kettőn kicsúsztak a pályáról. Hartmann alighanem még nem emésztette meg a kék-fehérek korábbi megjegyzéseit, mert azonnal kiállította Hírest. Egy pillanat alatt „megrohanták őt” az MTK-sok, s a játékvezető az őt lökdöső Vancsát is leküldte a pályáról. Bolla Péter, az MTK pályaedzője is megsértette a bírót, Hartmann őt is kiállította. G.10. perc: Még nem csillapodtak le a kedélyek, amikor Talapa hátulról felrúgta Oroszt, s Hartmann az immár jól bejáratott piros lapot kapta elő ismét. Talapa is mehetett zuhanyozni. 73. perc: Láss csodát, a csonka MTK egyenlített! Hámori a létszámfölényben lévő váci védők között Morozovhoz játszott, aki 13 méterről az elvetődő Koszta mellett a bal sarokba gurított. 1-1 81. perc: A csoda csaknem négyzetre emelkedett. Szabadrúgáshoz jutott az MTK, és Bognár bődítleteserejű lövése a jobb kapufáról pattant a mezőnybe. 86. perc: A nagy hazai rohanásban talált egy gólt a Vác. Orosz előrevágott labdájára Füle és Zsiborás rajtolt. A vendégjátékos ért oda előbb, és mintegy harminc méterről az üresen maradt kapuba gurított. 1-2 87. perc: A gól után Balog odaszólt a partjelzőnek, aki erről azonnal értesítette Slartmannt. A bíró szigorú arccal, s egy laza mozdulattal negyedszer is előkapta a piros lapot. A házigazdák maradtak heten, mint a gonoszok . . . 89. perc: Miközben a hazai szurkolók egyfolytában tüntettek, Füle a tizenhatosról jobbal óriási gólt ragasztott a bal felső sarokba. 1-3 Kitűnő idő, komoly tét, két jó csapat. Mi kell a magyar szurkolónak, ha ez sem? S mégis, alig kétezren érezték úgy, hogy nekik szerdán délután ott kell lenniük a Hungária körúton, mert különben valami fontosról, valami izgalmasról, valami érdekesről maradnak le. Na, de családias légkör ide, családias légkör oda, a Magyar Kupa elődöntője a közönség előzetes értékítéletétől függetlenül esemény, jó futballt ígérő látványosság. Legalábbis ezt hittük a találkozó kezdetéig. Ám az első félidőben egyértelműen az tűnt fel, hogy nem szabad adni az előjelekre. A két együttes olyan lehangoló negyvenöt percet produkált, hogy bánatában még a nap is viszszahúzódott a felhők mögé. A szünetet követően alaposan megváltozott a mérkőzés addigi forgatókönyve, nyilván edzői ráhatásra a játékosok lényegesen kevésbé kímélték magukat, s a nagyobb iram következtében a kapuk is többször kerültek veszélybe. A váciak a teljes hazai védelem pillanatnyi kihagyása után vezetést szereztek, s a hátrányba jutott MTK — afféle minden mindegy alapon — rohamozni kezdett. Ráadásul jót tett a kék-fehéreknek az Ivanics—Morozov csere, amelytől lényegesen veszélyesebbé vált támadójátékuk. A Verebes-legénység frissiben válaszolt is a Vác találatára, ám mivel a lesen álló Morozov belepiszkál Híres jó fejesébe, Hartmann — partjelzője beintésére — gól helyett szabadrúgást ítélt kifelé. Ez a döntés fölpaprikázta a hazaiakat, akiktől a játékvezető jócskán kapott hideget és meleget. Ebben a feszült idegállapotban következett Híres rosszul értékelt — esés közbeni — kanalazó mozdulata, amelyért nem járt piros lap. A bírói tévedés lavinát indított el. Híres sorsára jutott a — nyilván nem szalonképesen — reklamáló Vancsa is, s a kettős emberhátrány eldöntötte a továbbjutás kérdését. Már csupán ráadás volt három perccel később a játékvezető — ezúttal teljesen jogos — ítélete, amely Talapát parancsolta az öltözőbe. A nyolc főre fogyatkozott MTK a szurkolók kórusának követelése ellenére nem hagyta el a játékteret, sőt lehiggadva, példamutatóan lelkesen kezdett futballozni. Láthatóan valamennyien megszabadultak a felelősség terhétől, hiszen nekik már semmit sem vethettek a szemükre, bárhogy is ér véget a kilencven perc. Ezekben a percekben egyértelműen a vácakat zavarta jobban a szinte példátlan kiállítási sorozat. A játékosok csak tébláboltak a pályán, s igazán nem tudtak mit kezdeni ellenfelükkel. Nem is volt meglepetés a kék-fehérek egyenlítése, ám a nagy csoda elmaradt. Az óriási emberfölényt törvényszerűen váltotta újabb találatra a vendégegyüttes, amely után nemcsak a gólkülönbség növekedett, de a létszámkülönbség is, merthogy Balog is elveszítette uralmát idegei fölött. A találkozó méltatlan volt a reményei szerint egyre rangosabbá váló Magyar Kupához, s ebben Hartmann sem vétlen. Sőt, ő az egyik főszereplő ... A Vác 3-1-es összesítéssel lépett tovább, s így Csank János a Békéscsaba és az Izzó sikere után harmadszor vezényelte fiait a Magyar Kupa döntőjébe. Jó: Kecskés, Morozov, ill. Nagy, Kriska, Horváth L., Füle. VEREBES JÓZSEF: — Ami történt, annak a futball szakmához semmi köze. CSANK JÁNOS: — Érthetetlenül begörcsölt a csapatom a lehetőségek birtokában. Végül is számunkra a végeredmény a fontos. Kupadöntősek vagyunk! Egyébként ilyen játékvezetésre van szükség, mert rend és fegyelem kell a pályákra. Borókai Gábor Sinkovics Gábor UTE—Kispest-Honvéd 0-0 Megyeri út, 6000 néző. Vezette: Huták (Kurmai, Ring). UTE: Brockhauser — Milisits, Aczél, Szabó — Miovecz, Gigán, Véber, Szlezák, Balázs — Lovász, Eszenyi. Edző: Kovács Ferenc. KISPEST-HONVÉD: Gulyás — Csábi, Csepregi, Plókai — Urbányi, Komódi, Kovács E., Pisont, Halmai — Negrau, Vincze. Edző: dr. Mezey György. CSERE: Halmai helyett Lázár a szünetben, Eszenyi helyett Zsivótzky a 75., Urbányi helyett Bérczy a 75., Lovász helyett Varga a 81. percben. SÁRGA LAP: Urbányi (szövegelésért) a 16., Halmai (Lovászt rúgta fel) a 33., Eszenyi (reklamálásért) az 53. percben. SZÖGLETARÁNY: 0:5 (0:1). 7. perc: Ügyes vendégakció végén Kovács E.-hez került a labda a tizenegyes ponton, ám a kispesti játékos rosszul kezelte le azt, így odalett a nagy lehetőség. 30. perc: Vincze az újpesti tizenhatos bal oldalától kis híján tacscsot rúgott. . . 31. perc: Az újpesti Balázs sem volt rosszabb kispesti társánál, igaz, ő 20 m-ről majdnem kirúgta a labdát a Megyeri úti stadionból. 35. perc: Komódit buktatta Miovecz 23 m-re Brockhauser kapujától, Piókai állt a letett labda mögé, lövése elakadt az újpesti sorfalban, és Negrauhoz pattant, Jim a kispesti csatár időközben lesre futott. 46. perc: Jobb oldali Kispest-támadás végén Urbányi beadása Halmai elé került, aki tiszta helyzetben 5 m-ről kapu fölé fejelt. 60. perc: Véber labdájával Balázs futott el a bal oldalon, jól adott középre, ám a berobbanó Eszenyi elől Gulyás szép vetődéssel megszerezte a labdát. 65. perc: Pisont hozta fel a labdát, majd a bal oldalon kiugró Vincze elé tálalt, akinek 15 m-es lövését Brockhauser vetődve védte. 68. perc: Nagy kavarodás támadt az újpesti tizenhatosnál, végül Negrau lőhetett az ötös bal sarkától, de Brockhauser bravúrral szögletre tolta a bal alsó sarok felé tartó labdát. 71. perc: Pisont kitűnő labdát tálalt a jobb szélen felfutó Urbányi elé, a kispesti játékos az alapvonal elől jól adott középre, Komódi érkezett, de 8 m-es, a léc alá tartó fejese után Brockhauser nagy bravúrral szögletre mentett. 81. perc: ígéretes hazai akció bontakozott ki, amikor Gigám, a jobb oldalon állva hagyta Plókait, középre gurított, Véber érkezett, aki tovább tolta a csereként beállt Zsivótzkyhoz a labdát, az újpesti játékos azonban 15 m-ről a kifutó Gulyásba lőtt. Nagy helyzet maradt kihasználatlanul! 89. perc: Pisont végezhetett el szabadrúgást az újpesti térfél közepéről. A kispesti karmester a hazaiak ötösére emelte a labdát, ahol Kovács E. emelkedett a legmagasabbra, ám fejese után kapu fölé került a labda. A meglehetősen váratlan kispesti előzmények ellenére sokan nem tartották még lefutottnak ezt az elődöntőpárharcot. Elsősorban dr. Mezey György és legénysége... Ettől persze az újpestieknek még megmaradt az a helyzeti előnyük, hogy nekik a döntetlen, esetleg a 0-1 vagy az 1-2 is jó. Ám, hogy azért az esetleges gólszerzést megnehezítsék a Kispest számára. Kovács Ferenc Vinczét Milisitscsel Negraut pedig Szabóval fogatta le szorosan. S bár a Kispest már az elejétől igyekezett agresszíven fellépni, ez az újpesti húzás megnehezítette a piros-feketék dolgát. A harc nagy része a középpályán zajlott, s minthogy mindkét csapat jó erőket tudott felvonultatni ezen a területen, várható volt, hogy nehezen születik majd meg a döntés. A vendégek továbbra sem álltak el a támadó harcmodortól, ám rohamaikat az újpesti védelem aránylag biztosan hatástalanította. S amikor erre mód nyílt, gyors ellentámadásokat vezettek a hazaiak. Az ilyen eselekben viszont úgy tűnt, hogy Eszenyiék számára ezúttal nem létkérdés a gólszerzés, így hát erős túlzás lenne azt állítani, hogy eseménydúsan peregtek a percek. Ezt bizonyítandó: az első félidőnek csupán az utolsó perce hozott némi izgalmat : az első gólhelyzet, amelyet Malmai hagyott ki. A második félidőben is folytatódott az igen kevés látványt nyújtó taktikai csata. A Kispestnek persze a percek múlásával egyre sürgősebb lett a dolog. Közben azonban arra is ügyelnie kellett, hogy minden energiáját a támadásokra fordítva, hátsó sorai se gyengüljenek. Többnyire ugyanis a hazaiak térfelén folyt a játék, de Lovász, Eszenyi és olykor Gigán mindig „ugrásra készen” állt. Mindkét csapat azt játszotta, ami üdvözítő lehetett számára — a Kispest a támadó-, az Újpest a biztonsági játékot — de csupán az utolsó húsz percben villant fel valami a kupamérkőzések hangulatából. Mindent egybevetve, sorsdöntőnek bizonyult, hogy az elején említett két újpesti védő szinte hibátlanul semlegesítené a vendégek két veszélyes csatárát, így vált meddővé a rengeteg kispesti próbálkozás, és így került az Újpest — a két mérkőzés alapján — megérdemelten, 3-2-es összesítéssel a május 23-i békéscsabai döntőbe. Jó: Brockhauser, Milisits, Szabó, Cigim, ill. Gulyás, Pisont, Urbányi. KOVÁCS FERENC: — Rendkívül nehéz mérkőzés elé néztünk. Mindkét csapat nagyon küzdött, és annyiban volt előnyösebb a helyzetünk a Kispesttel szemben, hogy volt miveltaktikázni, hiszen az első mérkőzést megnyertük, s ezen a találkozón ráértünk kivárásra játszani. Ez a taktika az utolsó tíz percben beigazolódott, de Zsivótzky nagy helyzetben hibázott. Az eredmény igazságos. DR. MEZEY GYÖRGY: — A hazai vereségünk után az Újpest megérdemelten jutott tovább. Ez nagyszerű találkozó volt, igazi kupamérkőzés hangulatú. A helyzeteinket sajnos, nem sikerült értékesítenünk. További sok sikert kívánok az UTE-nak a kupadöntőre. Dobozy László Zombori Sándor Hartmann: „Tiszta a lelkiisneretem" Miközben a bejárat előtt feldühödött MTK-szurkolók várták a játékvezetőket, Hartmann Lajos a bírói öltözőben a következőket mondta : — Tiszta a lelkiismeretem, és nyugodtan fogok aludni ma éjjel is. Úgy gondolom, mind az öt kiállítás jogos volt. ♦ Híres kiállítása után MTK-szabadrúgás következett. — Valóban így volt, nem tévedtem, higgyék el. Híressel szemben szabálytalankodtak, de az MTK-játékos a földre esés után szándékosan hátba rúgta a váci labdarúgót. — És a többi kiállítás? — Vancsa azt mondta, hogy a k . . . anyádat, Talapa hátulról szándékosan felrúgta ellenfelét, Balog pedig minősíthetetlen hangon beszélt a partjelzővel és velem is. ♦ Úgy érzi, nem hibázott? — De, biztos, hogy hibáztam én is, de mi a kiállítás a futballban, ha nem ez az öt eset? Az MTK nem miattam vesztett.