Nemzeti Sport, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)
1992-05-27 / 145. szám
— Zénónak vagy Adámnak szólítsalak? — Maradjunk inkább az előbbinél, már csak azért is, mert így hívnak. — Így hívnak, de úgy ismernek. Legalábbis azt hiszem, hogy a vízilabdás Kásás Zénót kevesebben fedezték fel az utcán, mint a famíliás Szép Ádámot. — Ez egyértelmű. Különösen azért, mert Kásás Zénó távol a fővárostól, Szentesen látta meg a napvilágot, s élete eddigi nagyobbik részét ott is töltötte, míg Szép Ádámot a televízió az ország minden részébe eljuttatja. — Melyik bőrben érzed jobban magad? — A két bőr végül is ugyanaz. A tévéjátékban is azt szeretem a leginkább, hogy magamat kell adnom. — Ezek szerint a família azért népszerű, mert természetes? — Nem szívesen bocsátkoznék hatáselemzésbe, mert ahhoz nem értek. Azt tudom, hogy mi famíliások valamennyien úgy próbálunk, forgatunk, élünk, hogy elfogadjuk, mi több, szeretjük egymást. Egy ilyen hosszú sorozat talán másként meg sem élne. — Hogyan lettél színész? Fogadni mernék, hogy a híres szentesi színjátszó körben kezdődött a pályafutásod. — Veszítenél. Abba a gimibe jártam, amelynek az az országszerte elismert színjátszó csoportja van, de én nem voltam drámais. A szüleim ellenezték — S inkább a póló irányába terelgettek. •— Mondhatjuk így is. — És még hogyan? — Úgy, hogy a mamámnak és a drámaisok vezetőjének a kapcsolata nem volt felhőtlen. De ebbe inkább ne menjünk bele! — Akkor újból nekifutok a kérdésnek: hogyan lettél színész? — Jelentkeztem a főiskolára, de a második rostán kiszórtak. A barátnőm tudta, hogy ez a színészkedés fontos nekem, s felhívta Gór-Nagy Marit, hogy szeretnénk felvételizni a tanodájába. A válasz biztató volt, mire Mogyoródi,, a barátnőm bejött hozzám a laktanyába, hogy akkor holnap mehetünk Pestre. Na, mondom, ahogyan te azt elképzeled. Én, a katona fogom magam és csak úgy csapot-papot itthagyok és utazgatok. Persze, gondoltam, sok veszíteni valóm nincs, s kérésemmel megkerestem a parancsnokom, aki elengedett. Mari meg felvett. — Hogyan tudtad összeegyeztetni a katonaságot a pesti tanodával? — Egyetlen módon: úgy, hogy néhány hónap múlva leszereltek. — A pólót megsínylette a tanoda? — Nem, a póló mindig előnyt élvezett az életemben. Még a gimiben is inkább átmentem levelezőre, csakhogy többet lehessek az uszodában. Meg aztán az is igaz, hogy a hiányzásaim és a balhéim miatt érett a kirúgásom, s jobbnak láttam, ha én lépek. A vízilabda csak a Famíliát nem képes háttérbe szorítani. A kettő egyformán fontos. — Jól megférnek egymás mellett? — Tény, hogy mióta forgatunk, azóta nem tudok résztvenni a délelőtti edzéseken. — Az edződ, Csapó Gábor, hogyan tűri a hiányzásaidat? — Dudi rendes, tolerálja a Famíliát. — Amíg a lemaradásod nem lesz szembeszökő. No, de ne áltasd magad azzal, hogy hosszú távon, feleannyi munkával képes leszel lépést tartani a többiekkel. — Amíg Dudi nem mondja, hogy nincs szüksége rám, többet ne menjek, addig megyek. — Ha most kapnál egy külföldi szerződési ajánlatot, mondjuk az olasz Pro Reccótól, mit válaszolnál rá? — Nem mennék. — A Família miatt? — Igen . .. Látod ... ezen még nem is gondolkodtam. Valójában nem is tudom, mit mondanék. De ráérek ezen problémázni akkor, amikor megkeresnek. — Nem lehet rádfogni, hogy állandóan a jövődet tervezed, s ezért nem tudsz odafigyelni a mára. — Nagy Sanyi, vagy, ha úgy jobban tetszik, Szép apuka kérdezte tőlem egyszer: vajon két éve megmondtam volna-e, hogy mi lesz belőlem, hogy jön majd a Família, s népszerű ember leszek. Akkor meg minek foglalkozni a jövővel? Valahogy majd csak lesz. Az ember arra figyeljen, hogy a feladatait mindig a legjobb tudása szerint végezze el, s utólag ne kelljen szemrehányást tennie magának. — Ez egy pedáns ember ars poeticája, de mintha te szétszórt lennél. — Ez találó. Baromi szétszórt vagyok. — Akkor, hogyan magolod a szerepeidet? — Sehogy. Minden a próbákon ragad rám. — Nem borzolod a rendező és a színésztársak idegeit a bakijaiddal? — Szurdi Miki kezdetben meg akart ölni. — S ma már nem akar? — Most filmet forgat, s kevesebb ideje van a Famíliára. — Hány méter filmet pocsékoltak már el miattad? — Nem tudnám megmondani. A legszörnyűbb hibát akkor követtem el, amikor egyszer egy órát késtem a próbáról. — Kaptál büntetést? — Bocsánatot kértem, s ennyiben maradtunk. Nagyon szégyelltem magam. — Ha végül is arra gondolok, hogy ennyire lezserül élve tagja vagy a Vasas kitűnő vízilabdacsapatának, s hétről hétre forgatsz az egyik legnépszerűbb magyar televíziós sorozatban, akkor neked valóban nem kell tartanod a jövőtől. — A lezserség csak látszólagos. Szétszórt vagyok, nem lezser. Nem veszem félvállról a dolgokat, sőt, amit csinálok, abba minden energiámat beleölöm, s végtelenül tisztelem a társaim munkáját. A fene tudja, hogy így kell élni. De a „végén” úgyis kiderül. (borókai) Szép Ádám, akit Kásás Zénónak hívnak A vízilabda csak a Famíliát nem képes háttérbe szorítani Hogy főzzünk ma holnapra? A vívó kadett 08 igazi szenzációval szolgált. A magyar vívás történetében példa nélküli, hogy akárcsak korosztályos versenyen is vidéki gárda szerepeljen a legeredményesebben. Márpedig Békéscsabán csodát műveltek. Erre a csodára voltunk kíváncsiak, milyen körülmények között készült, ki főzte, hogyan tálalták. Elöljáróban az étlap: 4 arany, 1 ezüst, 1 bronz. A főszakácsnál, Hajtman Jánosnál érdeklődöm, mi is a receptjük. Az ember azt hihetné, végy néhány ügyes gyereket, szerettesd meg velük a sportot, a többi már magától is megy. Valóban megy? — Jó lenne, de én inkább úgy mondanám: végy néhány lelkes embert, aki tűzön-vízen keresztülviszi, amit szeretne. Hajts fel valahonnan pénzt, szervezd meg az alapokat, azután kell még jó adag szerencse, sok-sok gyakorlás. Végül tálald fel! Hogy aztán kinek ízlik? — Ez egy szuszra kicsit sok. Lépegessünk apránként! Van, akinek nem ízlik a siker? — Nem így értettem, csak nagyon sokan bele-belekóstolgattak a fazékba, mielőtt elkészült volna az étel, és eddig sokaknak nem ízlett, pedig remélem — bár nem káposzta —, többször melegítve még jobb lesz a főztünk. — Akkor kezdjük a konyhánál. A Köjál rendben találta, önöknek megfelel? — A pincét, ahol edzünk, egyesek megfelelőnek tartják, de valójában elég szűk, különösen, ha nemcsak egy-két korosztállyal akarunk foglalkozni. — Maradjunk még a konyhában, a szakácsok milyenek? — Jelenleg hárman sündörgünk a fazekak körül, de ketten csak „félpénzért”, bár éppen ők — Galli Zsolt és Csetneki István — főzték ezt a négy aranyat, sőt, a junior OB-n bronzérmes férfi párbajtőrözőknek is ők a mestereik. — Úgy tudom, a kadett korosztály egyik legtehetségesebb tőrözője az ön tanítványa. — Fekete Gábor valóban ügyes gyerek, de hogy mivé növi ki magát, majd meglátjuk. — Önök sülnek-főznek, de ki fogja a desszertet felszolgálni? — Sajnos, Békéscsabán egyetlen tanítóképző van, ezért aki továbbtanul, az törvényszerűen el is megy innen. Jelenleg tíz junior és felnőtt korú versenyzőnk van, aki ezért költözött az ország más részébe. Közülük egyre többen vállalják, hogy a hétvégére hazatérve — szombat, vasárnap — edzenek nálunk, és talán lesz, aki később viszsza is tér ide. — Manapság országos probléma az alapanyag-ellátás, ráadásul a vívás elég anyagigényes sport. — Dúskálni mi sem tudunk, de a legfontosabb felszerelésekből van a konyhán, csak a fűszerek hiányoznak: cipő, melegítő. — Ha jól tudom, most egy nemzeti menü összeállításán segédkeznek. — A hónap folyamán Bonnban lesz a kadett világbajnokság, amelyen Tóth Hajnalka, Tóth Attila és Fekete Gábor már biztos résztvevő, de talán még más is bekerül a csapatba. Íme hölgyeim, uraim a recept, amit persze nem kell szentírásként követni. A jó háziasszonyról azt tartják, hogy mindent meg tud főzni, a mesterszakács viszont újdonságokkal is szolgál. (sütő-nagy) A siker receptje *****^ *** t'—ii|iHTmiwTMK Kiadja a Nemzeti Sport Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. Felelős kiadó: Borbély Pál ügyvezető igazgató. Felelős szerkesztő: Lakat T. Károly. Olvasószerkesztő: Borókai Gábor. Tervezőszerkesztő: Keleti Imre. Az iskolai rovat szerkesztője: Borsány András. Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest, XIII., Visegrádi utca 115. Telefon: 138-4366. Készült a Szikra Lapnyomdában, Budapesten. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató.