Nemzeti Sport, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-27 / 145. szám

­ — Zénónak vagy Adámnak szólítsalak? — Maradjunk inkább az előbbinél, már csak azért is, mert így hívnak. — Így hívnak, de úgy ismernek. Legalábbis azt hiszem, hogy a vízilabdás Kásás Zénót kevesebben fedezték fel az utcán, mint a famíliás Szép Ádámot. — Ez egyértelmű. Különösen azért, mert Kásás Zénó távol a fővárostól, Szentesen látta meg a nap­világot, s élete eddigi nagyobbik részét ott is töltöt­te, míg Szép Ádámot a televízió az ország minden részébe eljuttatja. — Melyik bőrben érzed jobban magad? — A két bőr végül is ugyanaz. A tévéjátékban is azt szeretem a leginkább, hogy magamat kell adnom. — Ezek szerint a família azért népszerű, mert ter­mészetes? — Nem szívesen bocsátkoznék hatáselemzésbe, mert ahhoz nem értek. Azt tudom, hogy mi famíliá­­sok valamennyien úgy próbálunk, forgatunk, élünk, hogy elfogadjuk, mi több, szeretjük egymást. Egy ilyen hosszú sorozat talán másként meg sem élne. — Hogyan lettél színész? Fogadni mernék, hogy a híres szentesi színjátszó körben kezdődött a pálya­futásod. — Veszítenél. Abba a gimibe jártam, amelynek az az országszerte elismert színjátszó csoportja van, de én nem voltam drámais. A szüleim ellenezték — S inkább a póló irányába terelgettek. •— Mondhatjuk így is. — És még hogyan? — Úgy, hogy a mamámnak és a drámaisok vezető­jének a kapcsolata nem volt felhőtlen. De ebbe in­kább ne menjünk bele! — Akkor újból nekifutok a kérdésnek: hogyan lettél színész? — Jelentkeztem a főiskolára, de a második rostán kiszórtak. A barátnőm tudta, hogy ez a színészkedés fontos nekem, s felhívta Gór-Nagy Marit, hogy sze­retnénk felvételizni a tanodájába. A válasz biztató volt, mire Mogyoródi,, a barátnőm bejött hozzám a laktanyába, hogy akkor holnap mehetünk Pestre. Na, mondom, ahogyan te azt elképzeled. Én, a katona fogom magam és csak úgy csapot-papot itthagyok és utazgatok. Persze, gondoltam, sok veszíteni valóm nincs, s kérésemmel megkerestem a parancsnokom, aki elengedett. Mari meg felvett. — Hogyan tudtad összeegyeztetni a katonaságot a pesti tanodával? — Egyetlen módon: úgy, hogy néhány hónap múl­va leszereltek. — A pólót megsínylette a tanoda? — Nem, a póló mindig előnyt élvezett az életem­ben. Még a gimiben is inkább átmentem levelezőre, csakhogy többet lehessek az uszodában. Meg aztán az is igaz, hogy a hiányzásaim és a balhéim miatt érett a kirúgásom, s jobbnak láttam, ha én lépek. A vízilabda csak a Famíliát nem képes háttérbe szorí­tani. A kettő egyformán fontos. — Jól megférnek egymás mellett? — Tény, hogy mióta forgatunk, azóta nem tudok résztvenni a délelőtti edzéseken. — Az edződ, Csapó Gábor, hogyan tűri a hiányzá­saidat? — Dudi rendes, tolerálja a Famíliát. — Amíg a lemaradásod nem lesz szembeszökő. No, de ne áltasd magad azzal, hogy hosszú távon, fele­annyi munkával képes leszel lépést tartani a többi­ekkel. — Amíg Dudi nem mondja, hogy nincs szüksége rám, többet ne menjek, addig megyek. — Ha most kapnál egy külföldi szerződési ajánla­tot, mondjuk az olasz Pro Reccótól, mit válaszolnál rá? — Nem mennék. — A Família miatt? — Igen . .. Látod ... ezen még nem is gondolkod­tam. Valójában nem is tudom, mit mondanék. De ráér­ek ezen problémázni akkor, amikor megkeres­nek. — Nem lehet rádfogni, hogy állandóan a jövődet tervezed, s ezért nem tudsz odafigyelni a mára. — Nagy Sanyi, vagy, ha úgy jobban tetszik, Szép apuka kérdezte tőlem egyszer: vajon két éve meg­mondtam volna-e, hogy mi lesz belőlem, hogy jön majd a Família, s népszerű ember leszek. Akkor meg minek foglalkozni a jövővel? Valahogy majd csak lesz. Az ember arra figyeljen, hogy a feladatait min­dig a legjobb tudása szerint végezze el, s utólag ne kelljen szemrehányást tennie magának. — Ez egy pedáns ember ars poeticája, de mintha te szétszórt lennél. — Ez találó. Baromi szétszórt vagyok. — Akkor, hogyan magolod a szerepeidet? — Sehogy. Minden a próbákon ragad rám. — Nem borzolod a rendező és a színésztársak ide­geit a bakijaiddal? — Szurdi Miki kezdetben meg akart ölni. — S ma már nem akar? — Most filmet forgat, s kevesebb ideje van a Fa­míliára. — Hány méter filmet pocsékoltak már el miattad? — Nem tudnám megmondani. A legszörnyűbb hi­bát akkor követtem el, amikor egyszer egy órát kés­tem a próbáról. — Kaptál büntetést? — Bocsánatot kértem, s ennyiben maradtunk. Na­gyon szégyelltem magam. — Ha végül is arra gondolok, hogy ennyire lezse­rül élve tagja vagy a Vasas kitűnő vízilabdacsapatá­nak, s hétről hétre forgatsz az egyik legnépszerűbb magyar televíziós sorozatban, akkor neked valóban nem kell tartanod a jövőtől. — A lezserség csak látszólagos. Szétszórt vagyok, nem lezser. Nem veszem félvállról a dolgokat, sőt, amit csinálok, abba minden energiámat beleölöm, s végtelenül tisztelem a társaim munkáját. A fene tud­ja, hogy így kell élni. De a „végén” úgyis kiderül. (borókai) Szép Ádám, akit Kásás Zénónak hívnak A vízilabda csak a Famíliát nem képes háttérbe szorítani Hogy főzzünk ma­­ holnapra? A vívó kadett 08 igazi szenzációval szolgált. A magyar vívás tör­ténetében példa nélküli, hogy akárcsak korosztályos versenyen is vidéki gárda szerepeljen a legeredményesebben. Márpedig Békés­csabán csodát műveltek. Erre a csodára voltunk kí­váncsiak, milyen körülmé­nyek között készült, ki főzte, hogyan tálalták. Elöljáróban az étlap: 4 arany, 1 ezüst, 1 bronz. A főszakácsnál, Hajtman Jánosnál érdeklődöm, mi is a receptjük. Az ember azt hi­hetné, végy néhány ügyes gyereket, szerettesd meg ve­lük a sportot, a többi már magától is megy. Valóban megy? — Jó lenne, de én inkább úgy mondanám: végy néhány lelkes embert, aki tűzön-ví­zen keresztülviszi, amit sze­retne. Hajts fel valahonnan pénzt, szervezd meg az ala­pokat, azután kell még jó adag szerencse, sok-sok gya­korlás. Végül tálald fel! Hogy aztán kinek ízlik? — Ez egy szuszra kicsit sok. Lépegessünk apránként! Van, akinek nem ízlik a siker? — Nem így értettem, csak nagyon sokan bele-belekós­­tolgattak­ a fazékba, mielőtt elkészült volna az étel, és ed­dig sokaknak nem ízlett, pe­dig remélem — bár nem ká­poszta —, többször melegítve még jobb lesz a főztünk. — Akkor kezdjük a kony­hánál. A Köjál rendben talál­ta, önöknek megfelel? — A pincét, ahol edzünk, egyesek megfelelőnek tartják, de valójában elég szűk, kü­lönösen, ha nemcsak egy-két korosztállyal akarunk foglal­kozni. — Maradjunk még a kony­hában, a szakácsok milyenek? — Jelenleg hárman sündör­günk a fazekak körül, de ket­­ten csak „félpénzért”, bár ép­pen ők — Galli Zsolt és Cset­­neki István — főzték ezt a négy aranyat, sőt, a junior OB-n bronzérmes férfi pár­bajtőrözőknek is ők a meste­reik. — Úgy tudom, a kadett korosztály egyik legtehetsége­sebb tőrözője az ön tanítvá­nya. — Fekete Gábor valóban ügyes gyerek, de hogy mivé növi ki magát, majd meglát­juk. — Önök sülnek-főznek, de ki fogja a desszertet felszol­gálni? — Sajnos, Békéscsabán egyetlen tanítóképző van, ezért aki továbbtanul, az törvényszerűen el is megy in­nen. Jelenleg tíz junior és felnőtt korú versenyzőnk van, aki ezért költözött az ország más részébe. Közülük egyre többen vállalják, hogy a hét­végére hazatérve — szombat, vasárnap — edzenek nálunk, és talán lesz, aki később visz­­sza is tér ide. — Manapság országos probléma az alapanyag-ellá­tás, ráadásul a vívás elég anyagigényes sport. — Dúskálni mi sem tudunk, de a legfontosabb felszerelé­sekből van a konyhán, csak a fűszerek hiányoznak: cipő, melegítő. — Ha jól tudom, most egy nemzeti menü összeállításán segédkeznek. — A hónap folyamán Bonn­ban lesz a kadett világbaj­nokság, amelyen Tóth Hajnal­ka, Tóth Attila és Fekete Gá­bor már biztos résztvevő, de talán még más is bekerül a csapatba. Íme hölgyeim, uraim a re­cept, amit persze nem kell szentírásként követni. A jó háziasszonyról azt tartják, hogy mindent meg tud főzni, a mesterszakács viszont új­donságokkal is szolgál. (sütő-nagy) A siker receptje *****^ *** t'—ii|iHTm­iwTMK­ Kiadja a Nemzeti Sport Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. Felelős kiadó: Borbély Pál ügyvezető igazgató. Felelős szerkesztő: Lakat T. Károly. Olvasószerkesztő: Borókai Gábor. Tervezőszerkesztő: Keleti Imre. Az iskolai rovat szerkesztője: Borsány András. Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest, XIII., Visegrádi utca 115. Telefon: 138-4366. Készült a Szikra Lapnyomdában, Budapesten. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató.

Next