Nemzeti Sport, 1992. június (3. évfolyam, 150-178. szám)

1992-06-13 / 162. szám

16 NEMZETI SPORT g,. im&mmé eb, 2. csoport Még csak nyiladozik a holland tulipán HOLLANDIA—SKÓCIA 1-0 (0-0) Göteborg, Ullevi-stadion, 35 000 néző. Vezette: Ivarlsson (Lund­­qvist, Iversson, mindhárom svéd). Hollandia: Van Breukelen — Van Aerle, K. Koeman, Van Tig­­gelen — Guliit, Ilijkaard, Wouters, Bergkaro — Rob Witschge, Van Basten, K­oy. Sz. k.: Linus Michels. Skócia: Goram — McKimm­ie, Gough­, McPherson, Malpas — McAllister, McStay, McCall, McClair — Duric, McCoist. Sz. k.: Andy Roxbu­rgh. CSERE: Wouters helyett Jank az 55., McCoist helyett Gallagher a 74., McClair helyett Ferguson a 80., Bergkamp helyett Winter a 85. percben. GÓLSZERZŐ: Bergkamp a 77. percben. SÁRGA LAP: Witschge a 25. percben. SZÖGLETARANY: 6:3 (5:1). Alighanem úgy döntött a két csapat, hogy bepótolják az eddigi mulasztásokat, s bemutatnak né­mi futballt. Csodák csodájára — szenvedés helyett — elkezdtek játszani. Különösen a hollandok muzsikáltak dallamosain, a 8. percben Guliit kedvet is kapott némi táncra: a jobb szélen sasz­­szézott el két skót mellett is, be­adása Van Basten közreműködé­sével Bergkamp elé került, de ő 10 méterről Goram kezébe gurí­tott. Kisvártatva viszont már „sarkosította” a lövését, ám a 30 méterről rábikázott labda egy vé­dőt érintve elsuhant a bal kapufa mellett. Nem akart lemaradni Gul­it sem, egyet lépett erre, egyet arra, Gough dőlt is, mint egy lisztes­zsák, ám a rastafrizurás suriname-i holland 17 méterről a léc fölé bombázott. Még ki sem bosszan­­kodhatta magát, amikor Van Bastentől kapott újabb lehetősé­get, de ezúttal három méterrel közelebbről ismételte meg koráb­bi mutatványát. Kereken húsz perc telt el, amikor a helyzetki­hagyást tekintve Guliit mester­­hármast ért el. Roy nagy birkó­zása után került elé a labda, és most a tizenegyes pontról külsőz­­te azt a bal sarok mellé.­­„Rastafari, Isten fia .. énekli a magyar, meglehetősen rejtélyes nevű Ladánybene-ze­­nekar. Bár a hollandok aligha ismerik ezt a számot, rasta­frizurás sztárjukat valószínűleg ők is kikiáltották földöntúli nagyságnak. Nem is csoda, hi­szen a narancssárgák tízese na­gyon élt, cselezett, beadott, ka­pura lőtt, és már az első ne­gyedórában gólt (gólokat) sze­rezhetett volna. Tizenöt perc alatt több esemény történt, mint az 1. csoport két egész mérkő­zésén ...) A skótok Maigret ügybuzgalmá­val nyomozták a labdát, a félidő derekán rá is találtak, de csupán arra mentek vele, hogy Witschge visszahúzza a jobb oldalon kever­getés McKimmie-t, és ezért a hol­land megnézhette a svéd bíró sár­ga lapját. Ez azonban csak röpke epizód volt, maradt a holland fö­lény, azzal a lényeges különbség­gel, hogy Goramnak jóval ki­sebb idegsokkot jelentett. Aztán a 40. percben Fajkaard semmivé f­oszla­tta a kapus nyugalmát, mi­után Van Basten­től remek átadást kapott a jobbösszekötő helyén: felnézett, mintha beadna, majd éles szögből rászúrta a labdát, ám Geram sem nyeretlen kétéves, nem dőlt be a cselnek, és gyors vetődéssel szögletre mentett. SZÜNET UTÁN először R. Koeman ijesztett rá a skótokra a maga specialitásával, de 30 méteres szabadrúgása elzú­gott a léc fölött. Ezzel aztán hosz­­szú időre meg is elégedtek a hol­landok, és emiatt szinte rá sem lehetett ismerni az addig jó ira­mú, élvezetes mérkőzésre. A kezdeti látványos és ötletes futballt ekkor már maradéktala­nul felváltotta „a fogak csikorga­­tása”, de érdekes módon, ez ho­zott sikert Hollandiának. A milánói különítmény amo­lyan csön­csen gyűrűt játszott a 77. percben: Gul­it jobbról közép­re ívelte a labdát, Van Basten fejjel továbbcsúsztatta, Rijkaard lefejelte — és a középen kilépő Bergkamp — az egyetlen ember, aki nem álmélkodott — 6 méter­ről a tehetetlen Goram mellett a kapu bal oldalába helyezett. 1-0 így játszottak Hollandia: Van Breukeien 0 — Van Aerle 5, R. Koeman 6, Van Tiggelen 5 — Guliit 6, Rijkaard 7, Wouters 5, Bergkamp 7, Rob Witschge 5 — Van ltasten 5, Roy G. Skócia: Gorám G — McKiinmie 5, Goiigh G. McPherson G, Malpas 5 — McAllister G, McStay 5, McCall 5, McClair a — Du­­rie 5, McCoist 4. A cserejátékosok: Jónk (5), Gallacher (—), Ferguson (—), Winter (—). ­ klasszikus német recept, gól az utolsó percbe). Független Államok Közössége—Németország 1-1 (0-0) Norrköping, Idrottspark, 32 000 néző. Vezette: Biguet (Ilugue­­nin, Gourdet, mindhárom francia). FÜGGETLEN ÁLLAMOK KÖZÖSSÉGE: Ilarin — Cvejba — O. Kuznyecov, Csernisov — Ljutij, Kaneelskis, Salimov, Mihajlicsenko, Dobrovolszkij — 1­. Kuznyecov, Kolivanov. Sz. k.: Anatolij Bisovec. NÉMETORSZÁG: Illgner — Binz — Koh­ler, Bucsiwa­U — Reu­ter, Hässler, Effenberg, Deli, Erehme — Riedle, Völler. CSERE: Ljutij helyett Onopko, Völler helyett Möller, mindkettő a szünetben, Reuter helyett Klinsmann a 04., Salimov helyett A. Iva­­nov a 83. percben. GÓLSZERZŐ: Dobrovolszkij (11-esből) a 63., Hassler a 90. perc­ben. SÁRGA LAP: Dobrovolszkij a 67., Ilarin a 74., Cvejba a 07. perc­ben. SZÖGLETARÁNY: 2:0 (0:3) Eget pirító hazugság volna azt állítani, hogy hideglelést kaptunk e bevezető szakasz izgalmaitól. Mert,­hogy olyanok egyáltalán nem voltak... A 13 millió dollá­ros Salimov és a „húszkopejkás” Dobrovolszkij néha úgy eldugták a labdát, hogy tizenegy weimari vizsla sem találta volna meg, nemhogy a szimat dolgában sokkal fejletlenebb világbajnok tizenegy. A 12. percben Harin kapuson már reszketett a nadrág a rémü­lettől, ám Ricálé 7 méterről fölé fejelt. Az első helyzetet regiszt­ráltuk ... A technikai képzettség és labdabiztosság magasiskolája volt, amit a bolsevikok utódjai bemutattak olykor a pálya kö­zépső harmadában. Az ügy szép­séghibája, hogy jobbára „szélté­ben és nem előre" jelszóval kon­certeztek a jeles virtuóz Salimov karmesterkedésével. „Gyógymeccs” folyt-folydogált, mintha a nézőtéren szívszanató­riumi páciensek üldögéltek volna. Transzparenseiken az udvarias kérés: Vigyázat! Mi csendesen élünk, nem bírjuk az izgalma­kat ... Az elszánt semmittevés közepette szentségtörésnek hatott a 40. perc eseménytörténete. Hassler jobbról pazarul beadott, Völler úgy rep­­pent fel a légtérbe, mint egy csa­pat galamb, de 8 méterről a ke­reszt­léc fölé fejelt A tétován bá­muló Ilarin kapusnak azért be­véstünk egy szemenszedett, nagy szekundát... SZÜNET UTÁN Semmi sem történt, ha csak ap­róságokat nem emelünk az ese­mény rangjára, például azt, ami­kor az 54. percben D. Kuznyecov úgy rántotta le a középen kitörő Buchwaldot, mint vadrózsabokor a bujdosó köpenyét. Bő egy óra elteltével — csalárd módon — lát­nivalót kínált a meccs eleddig rém fukar forgatókönyvírója. A 63. percben Kancelskis jobbról ívelt középre, Dobrovolszkij pa­rádés mozdulattal mellre vette és ugyanazzal a lendülettel a lá­bára csurgatta a labdát, de ek­kor a középről érkező Reuter úgy elütötte, mint őzgidát a voloka­­lamszki helyiérdekű. Tizenegyes. És jött perce a csodáltnik, vagyis a gólnak. A sértett Dobrovolszkij bal belsővel a bal alsó sarokba helyezett 1-0 A „rendelleneskedő” Reutert azonnal lekapta a pályáról a szakvezetés, a nagyjelenet másik főszereplője (Dobrovolszkij) pedig a sárga lap rovatba is húzhatott egy strigulát, csak azért, mert va­lamelyest hasonlít Balimovra. A FÁK csapatának 6-os számú já­tékosa megkopogtatta Hassler síp­csontvédőjét, Biguet bíró azonban a 10-esnek könyvelte el a sárga kártyát. Harin mester egy kórboncnok kifejezéstelen arcával és szenvte­lenségével pilinckázott a labdá­val. Franciául mindez időhúzást jelenthet, mert Biguet sárga lap­pal zavarta meg a kapus komisz­kodását. Persze,m­ilyen esetben a verebet előbb leszoktathatjuk az ugrálásról, mint az előnyben lévőt a játék morzsává való széttörde­­léséről. Az addig igencsak komótos né­metek most már úgy repültek (volna), mint tavaszi virágszirom a szellővel, de Mihajlicsenko és társai azt mondták, legyen szél­csend! És jön. Mert hogy a lelátó legfelső soráig rugdalták fel a labdát... A legeslegutolsó kétségbeesett attakolást láthattuk, amikor D. Kuznyecov 17 méterre a kaputól a talajba dolgozta a kirobbanó Dollt. A csatár pillanatnyi ideg­gyengeségét uzsorakamattal fizet­te meg a FÁK már győztesnek hitt csapata. A szabadrúgásnak Hassler állt neki és az oroszokból, ukránok­ból és németekből álló „vegyes összetételű" sorfal mellett-fölött a Labdát ideális röppályán vezérel­ve továbbította a bal felső sarok­ba. Pazar gól, az utolsó percben! Mint már oly sokszor az EB-k és V­B-k történetében, a németek a legvégsőkig feszítették a húrt, az utolsó pillanatokban fordítva vagy mentve a döntetlent . .. 1-1 Köszönjük, hogy velünk tartott Mai számunkat szerkesztette: Naményi József Olvasószerkesztő: Subert Zoltán Z. Vincze György T­ervezőszerkesztő: Hesrcsa Gábor ügyeleti telefon (csak 30 óra után!)­­38-4451 így játszottak FÁK: Ilarin 5 — Cve.iba G — O. Kuznyecov 7, Csernisov G — Ljutij 5, Kancelskis 5, Salimov 7, Mihajlicsenko 5, Dob­rovolszkij 6 — D. Kuznyecov 5, Kolivanov 5. Németország: Illgner 0 — Binz G — Kohler 5, Buchivaid 5 — Reuter 4, Ilassler 7, Efíenberg 5, Dőli G, Brehme 6 — Uiedle 5, Völler 5. A cserejátékosok: Onopko (3), Möller (5), Klinsmann (—), Iva­­nov (—). Hl. 162. ♦ 1Q92. június 13. Végül is elszakadt a póráz F­utballistáktól hallottam, hogy amikor szerintük dicsérni ille­nék, általában skótok vagyunk. Világosabban kifejezve spó­rolunk a dicséretekkel, a hízelgő jelzőkkel. Lehet, hogy van benne némi igazság, de azért azt sem szabad elfelejteni, a vénecs­­ke, ráncaival enyhén szólva riasztó satrafára ráaggatják a Dior­­ház legelegánsabb menyasszonyi ruháit, ak­kor is blama lesz, ha egyszer kicsomagolják. Ennyit az úgymond „skót" hírlapírók és a hazai játékosok viszonyáról. Húsz percen át azt gondoltam, most eztán nem kell takarékoskodni az ékes, szép szavakkal, a hozsan­­názással. Kalapot dobálva ünnepelhetjük, hogy végre jó meccset láttunk az Európa-bajnokságon. A hollandok úgy kezdtek, hogy szemünk, szánk elámult. Sziporkáztak, úgy fűztek szegény skóto­kat, mint pápua hajadonok az igazgyöngyöt. Ha akkor rábólintok kollégáim ajánlatára és fogadási körök, esküszöm, 3-0-ra voksolok. Annyira magabiztosnak tűntek Gulli­­ték. Még jó, hogy nem adtam be a derekam, ellenálltam a hirtelen meggazdagodás .— ötszáz forintról volt szó — részegítő ígéretének. A világsztárokra ugyanis hetvenhét percen át okosan pórázt kö­töttek a szorgos mesteremberek, a skótok. Annak lehettünk tanúi, hogy az a bizonyos téglákra rakó, darálós csapatmunka is képes féket rakni olyan klasszisokra, akiknek egyetlen lába nagyobb értéket képvisel, mint a skótok egész középpályássora. Most jövök rá, nem is vagyok skót, szegény skótokkal szem­ben. Nekem rokonszenves ez a becsületes rakkolás, ahogy annak idején a hetvenes években az általam elismert szakíró kitalálta, az a bizonyos zongoracipelés. Mi, az, a hollandokról egy jó szavad nincs? Felesleges, ugyanis az EB-n ennél csak jobban fognak játszani .. . (iyenes) Mestertemlsítik fúl­egm­omlóim őszintén, a kijevi Ahrik Cvejba nevéről egy nagyon hülye szóvicc lehetősége ugrott be nekem a péntek esti té­véto­telban. Mert hát miért is ne lehetne egyfajta új szá­molás alapja a németben az Eins-ba, Zwei-ba? . . . De azt is megmondom őszintén,­ abban a pillanatban meg is döbbentem a ránk szakadó valóságtól, miszerint még nem iga­zán idétlenkedhett­nk, hátradőlve mindenféle tévéfotelban. A történelmet nem én (te, ő, mi, ti...) csinálom, nevezete­sen nekem abszolút mindegy, hogy a képernyőn látott német korábban NDK- vagy NSZK-beli megjelölést viselt a mezén. Nekem abszolút mindegy, hogy a FÁK legjei nevezetesen örmé­nyek, grúzok, oroszok ... Mert a sport (tevékenység) szakma. A pályán vagy profi valaki vagy amatőr. Vagy tapsol a publikum, vagy sem. Vagy fizet a szponzor, vagy sem.­­­mit péntekem este a tévében láttunk, az nem a második vi­lágháború úgynevezett utóvédharca volt a német és az orosz között. (Mesteremberek méregették magukat az első félidőben. Mesteri csírák jöttek elő a második félidőben . . .) Végsősoron mindegy ez a meccs. A szakma szempo­ntjából. A sport szempontjából. A labdarúgás szempontjából. És főleg a néző szempontjából. Magam is hátradőltem volna . .. De nem tettem. Mert megint van „ügy”. Megint van (világ)politikai (sport)ügy.. . Igen, a Kis-Jugo­szlávia. Ahol egyebek között magyar (sport)embereik is élnek. Jelentem, én (te, ő, mi, ti...) nem tudok kényelmesen hátra­dőlni semmiféle fotelban. Amúgy viszont kösz, jól vagyok... (szekeres)

Next