Nemzeti Sport, 1992. június (3. évfolyam, 150-178. szám)
1992-06-13 / 162. szám
16 NEMZETI SPORT g,. im&mmé eb, 2. csoport Még csak nyiladozik a holland tulipán HOLLANDIA—SKÓCIA 1-0 (0-0) Göteborg, Ullevi-stadion, 35 000 néző. Vezette: Ivarlsson (Lundqvist, Iversson, mindhárom svéd). Hollandia: Van Breukelen — Van Aerle, K. Koeman, Van Tiggelen — Guliit, Ilijkaard, Wouters, Bergkaro — Rob Witschge, Van Basten, Koy. Sz. k.: Linus Michels. Skócia: Goram — McKimmie, Gough, McPherson, Malpas — McAllister, McStay, McCall, McClair — Duric, McCoist. Sz. k.: Andy Roxburgh. CSERE: Wouters helyett Jank az 55., McCoist helyett Gallagher a 74., McClair helyett Ferguson a 80., Bergkamp helyett Winter a 85. percben. GÓLSZERZŐ: Bergkamp a 77. percben. SÁRGA LAP: Witschge a 25. percben. SZÖGLETARANY: 6:3 (5:1). Alighanem úgy döntött a két csapat, hogy bepótolják az eddigi mulasztásokat, s bemutatnak némi futballt. Csodák csodájára — szenvedés helyett — elkezdtek játszani. Különösen a hollandok muzsikáltak dallamosain, a 8. percben Guliit kedvet is kapott némi táncra: a jobb szélen saszszézott el két skót mellett is, beadása Van Basten közreműködésével Bergkamp elé került, de ő 10 méterről Goram kezébe gurított. Kisvártatva viszont már „sarkosította” a lövését, ám a 30 méterről rábikázott labda egy védőt érintve elsuhant a bal kapufa mellett. Nem akart lemaradni Gulit sem, egyet lépett erre, egyet arra, Gough dőlt is, mint egy liszteszsák, ám a rastafrizurás suriname-i holland 17 méterről a léc fölé bombázott. Még ki sem bosszankodhatta magát, amikor Van Bastentől kapott újabb lehetőséget, de ezúttal három méterrel közelebbről ismételte meg korábbi mutatványát. Kereken húsz perc telt el, amikor a helyzetkihagyást tekintve Guliit mesterhármast ért el. Roy nagy birkózása után került elé a labda, és most a tizenegyes pontról külsőzte azt a bal sarok mellé.„Rastafari, Isten fia .. énekli a magyar, meglehetősen rejtélyes nevű Ladánybene-zenekar. Bár a hollandok aligha ismerik ezt a számot, rastafrizurás sztárjukat valószínűleg ők is kikiáltották földöntúli nagyságnak. Nem is csoda, hiszen a narancssárgák tízese nagyon élt, cselezett, beadott, kapura lőtt, és már az első negyedórában gólt (gólokat) szerezhetett volna. Tizenöt perc alatt több esemény történt, mint az 1. csoport két egész mérkőzésén ...) A skótok Maigret ügybuzgalmával nyomozták a labdát, a félidő derekán rá is találtak, de csupán arra mentek vele, hogy Witschge visszahúzza a jobb oldalon kevergetés McKimmie-t, és ezért a holland megnézhette a svéd bíró sárga lapját. Ez azonban csak röpke epizód volt, maradt a holland fölény, azzal a lényeges különbséggel, hogy Goramnak jóval kisebb idegsokkot jelentett. Aztán a 40. percben Fajkaard semmivé foszlatta a kapus nyugalmát, miután Van Bastentől remek átadást kapott a jobbösszekötő helyén: felnézett, mintha beadna, majd éles szögből rászúrta a labdát, ám Geram sem nyeretlen kétéves, nem dőlt be a cselnek, és gyors vetődéssel szögletre mentett. SZÜNET UTÁN először R. Koeman ijesztett rá a skótokra a maga specialitásával, de 30 méteres szabadrúgása elzúgott a léc fölött. Ezzel aztán hoszszú időre meg is elégedtek a hollandok, és emiatt szinte rá sem lehetett ismerni az addig jó iramú, élvezetes mérkőzésre. A kezdeti látványos és ötletes futballt ekkor már maradéktalanul felváltotta „a fogak csikorgatása”, de érdekes módon, ez hozott sikert Hollandiának. A milánói különítmény amolyan csöncsen gyűrűt játszott a 77. percben: Gulit jobbról középre ívelte a labdát, Van Basten fejjel továbbcsúsztatta, Rijkaard lefejelte — és a középen kilépő Bergkamp — az egyetlen ember, aki nem álmélkodott — 6 méterről a tehetetlen Goram mellett a kapu bal oldalába helyezett. 1-0 így játszottak Hollandia: Van Breukeien 0 — Van Aerle 5, R. Koeman 6, Van Tiggelen 5 — Guliit 6, Rijkaard 7, Wouters 5, Bergkamp 7, Rob Witschge 5 — Van ltasten 5, Roy G. Skócia: Gorám G — McKiinmie 5, Goiigh G. McPherson G, Malpas 5 — McAllister G, McStay 5, McCall 5, McClair a — Durie 5, McCoist 4. A cserejátékosok: Jónk (5), Gallacher (—), Ferguson (—), Winter (—). klasszikus német recept, gól az utolsó percbe). Független Államok Közössége—Németország 1-1 (0-0) Norrköping, Idrottspark, 32 000 néző. Vezette: Biguet (Iluguenin, Gourdet, mindhárom francia). FÜGGETLEN ÁLLAMOK KÖZÖSSÉGE: Ilarin — Cvejba — O. Kuznyecov, Csernisov — Ljutij, Kaneelskis, Salimov, Mihajlicsenko, Dobrovolszkij — 1. Kuznyecov, Kolivanov. Sz. k.: Anatolij Bisovec. NÉMETORSZÁG: Illgner — Binz — Kohler, BucsiwaU — Reuter, Hässler, Effenberg, Deli, Erehme — Riedle, Völler. CSERE: Ljutij helyett Onopko, Völler helyett Möller, mindkettő a szünetben, Reuter helyett Klinsmann a 04., Salimov helyett A. Ivanov a 83. percben. GÓLSZERZŐ: Dobrovolszkij (11-esből) a 63., Hassler a 90. percben. SÁRGA LAP: Dobrovolszkij a 67., Ilarin a 74., Cvejba a 07. percben. SZÖGLETARÁNY: 2:0 (0:3) Eget pirító hazugság volna azt állítani, hogy hideglelést kaptunk e bevezető szakasz izgalmaitól. Mert,hogy olyanok egyáltalán nem voltak... A 13 millió dolláros Salimov és a „húszkopejkás” Dobrovolszkij néha úgy eldugták a labdát, hogy tizenegy weimari vizsla sem találta volna meg, nemhogy a szimat dolgában sokkal fejletlenebb világbajnok tizenegy. A 12. percben Harin kapuson már reszketett a nadrág a rémülettől, ám Ricálé 7 méterről fölé fejelt. Az első helyzetet regisztráltuk ... A technikai képzettség és labdabiztosság magasiskolája volt, amit a bolsevikok utódjai bemutattak olykor a pálya középső harmadában. Az ügy szépséghibája, hogy jobbára „széltében és nem előre" jelszóval koncerteztek a jeles virtuóz Salimov karmesterkedésével. „Gyógymeccs” folyt-folydogált, mintha a nézőtéren szívszanatóriumi páciensek üldögéltek volna. Transzparenseiken az udvarias kérés: Vigyázat! Mi csendesen élünk, nem bírjuk az izgalmakat ... Az elszánt semmittevés közepette szentségtörésnek hatott a 40. perc eseménytörténete. Hassler jobbról pazarul beadott, Völler úgy reppent fel a légtérbe, mint egy csapat galamb, de 8 méterről a keresztléc fölé fejelt A tétován bámuló Ilarin kapusnak azért bevéstünk egy szemenszedett, nagy szekundát... SZÜNET UTÁN Semmi sem történt, ha csak apróságokat nem emelünk az esemény rangjára, például azt, amikor az 54. percben D. Kuznyecov úgy rántotta le a középen kitörő Buchwaldot, mint vadrózsabokor a bujdosó köpenyét. Bő egy óra elteltével — csalárd módon — látnivalót kínált a meccs eleddig rém fukar forgatókönyvírója. A 63. percben Kancelskis jobbról ívelt középre, Dobrovolszkij parádés mozdulattal mellre vette és ugyanazzal a lendülettel a lábára csurgatta a labdát, de ekkor a középről érkező Reuter úgy elütötte, mint őzgidát a volokalamszki helyiérdekű. Tizenegyes. És jött perce a csodáltnik, vagyis a gólnak. A sértett Dobrovolszkij bal belsővel a bal alsó sarokba helyezett 1-0 A „rendelleneskedő” Reutert azonnal lekapta a pályáról a szakvezetés, a nagyjelenet másik főszereplője (Dobrovolszkij) pedig a sárga lap rovatba is húzhatott egy strigulát, csak azért, mert valamelyest hasonlít Balimovra. A FÁK csapatának 6-os számú játékosa megkopogtatta Hassler sípcsontvédőjét, Biguet bíró azonban a 10-esnek könyvelte el a sárga kártyát. Harin mester egy kórboncnok kifejezéstelen arcával és szenvtelenségével pilinckázott a labdával. Franciául mindez időhúzást jelenthet, mert Biguet sárga lappal zavarta meg a kapus komiszkodását. Persze,milyen esetben a verebet előbb leszoktathatjuk az ugrálásról, mint az előnyben lévőt a játék morzsává való széttördeléséről. Az addig igencsak komótos németek most már úgy repültek (volna), mint tavaszi virágszirom a szellővel, de Mihajlicsenko és társai azt mondták, legyen szélcsend! És jön. Mert hogy a lelátó legfelső soráig rugdalták fel a labdát... A legeslegutolsó kétségbeesett attakolást láthattuk, amikor D. Kuznyecov 17 méterre a kaputól a talajba dolgozta a kirobbanó Dollt. A csatár pillanatnyi ideggyengeségét uzsorakamattal fizette meg a FÁK már győztesnek hitt csapata. A szabadrúgásnak Hassler állt neki és az oroszokból, ukránokból és németekből álló „vegyes összetételű" sorfal mellett-fölött a Labdát ideális röppályán vezérelve továbbította a bal felső sarokba. Pazar gól, az utolsó percben! Mint már oly sokszor az EB-k és VB-k történetében, a németek a legvégsőkig feszítették a húrt, az utolsó pillanatokban fordítva vagy mentve a döntetlent . .. 1-1 Köszönjük, hogy velünk tartott Mai számunkat szerkesztette: Naményi József Olvasószerkesztő: Subert Zoltán Z. Vincze György Tervezőszerkesztő: Hesrcsa Gábor ügyeleti telefon (csak 30 óra után!)38-4451 így játszottak FÁK: Ilarin 5 — Cve.iba G — O. Kuznyecov 7, Csernisov G — Ljutij 5, Kancelskis 5, Salimov 7, Mihajlicsenko 5, Dobrovolszkij 6 — D. Kuznyecov 5, Kolivanov 5. Németország: Illgner 0 — Binz G — Kohler 5, Buchivaid 5 — Reuter 4, Ilassler 7, Efíenberg 5, Dőli G, Brehme 6 — Uiedle 5, Völler 5. A cserejátékosok: Onopko (3), Möller (5), Klinsmann (—), Ivanov (—). Hl. 162. ♦ 1Q92. június 13. Végül is elszakadt a póráz Futballistáktól hallottam, hogy amikor szerintük dicsérni illenék, általában skótok vagyunk. Világosabban kifejezve spórolunk a dicséretekkel, a hízelgő jelzőkkel. Lehet, hogy van benne némi igazság, de azért azt sem szabad elfelejteni, a vénecske, ráncaival enyhén szólva riasztó satrafára ráaggatják a Diorház legelegánsabb menyasszonyi ruháit, akkor is blama lesz, ha egyszer kicsomagolják. Ennyit az úgymond „skót" hírlapírók és a hazai játékosok viszonyáról. Húsz percen át azt gondoltam, most eztán nem kell takarékoskodni az ékes, szép szavakkal, a hozsannázással. Kalapot dobálva ünnepelhetjük, hogy végre jó meccset láttunk az Európa-bajnokságon. A hollandok úgy kezdtek, hogy szemünk, szánk elámult. Sziporkáztak, úgy fűztek szegény skótokat, mint pápua hajadonok az igazgyöngyöt. Ha akkor rábólintok kollégáim ajánlatára és fogadási körök, esküszöm, 3-0-ra voksolok. Annyira magabiztosnak tűntek Gulliték. Még jó, hogy nem adtam be a derekam, ellenálltam a hirtelen meggazdagodás .— ötszáz forintról volt szó — részegítő ígéretének. A világsztárokra ugyanis hetvenhét percen át okosan pórázt kötöttek a szorgos mesteremberek, a skótok. Annak lehettünk tanúi, hogy az a bizonyos téglákra rakó, darálós csapatmunka is képes féket rakni olyan klasszisokra, akiknek egyetlen lába nagyobb értéket képvisel, mint a skótok egész középpályássora. Most jövök rá, nem is vagyok skót, szegény skótokkal szemben. Nekem rokonszenves ez a becsületes rakkolás, ahogy annak idején a hetvenes években az általam elismert szakíró kitalálta, az a bizonyos zongoracipelés. Mi, az, a hollandokról egy jó szavad nincs? Felesleges, ugyanis az EB-n ennél csak jobban fognak játszani .. . (iyenes) Mestertemlsítik fúlegmomlóim őszintén, a kijevi Ahrik Cvejba nevéről egy nagyon hülye szóvicc lehetősége ugrott be nekem a péntek esti tévétotelban. Mert hát miért is ne lehetne egyfajta új számolás alapja a németben az Eins-ba, Zwei-ba? . . . De azt is megmondom őszintén, abban a pillanatban meg is döbbentem a ránk szakadó valóságtól, miszerint még nem igazán idétlenkedhettnk, hátradőlve mindenféle tévéfotelban. A történelmet nem én (te, ő, mi, ti...) csinálom, nevezetesen nekem abszolút mindegy, hogy a képernyőn látott német korábban NDK- vagy NSZK-beli megjelölést viselt a mezén. Nekem abszolút mindegy, hogy a FÁK legjei nevezetesen örmények, grúzok, oroszok ... Mert a sport (tevékenység) szakma. A pályán vagy profi valaki vagy amatőr. Vagy tapsol a publikum, vagy sem. Vagy fizet a szponzor, vagy sem.mit péntekem este a tévében láttunk, az nem a második világháború úgynevezett utóvédharca volt a német és az orosz között. (Mesteremberek méregették magukat az első félidőben. Mesteri csírák jöttek elő a második félidőben . . .) Végsősoron mindegy ez a meccs. A szakma szempontjából. A sport szempontjából. A labdarúgás szempontjából. És főleg a néző szempontjából. Magam is hátradőltem volna . .. De nem tettem. Mert megint van „ügy”. Megint van (világ)politikai (sport)ügy.. . Igen, a Kis-Jugoszlávia. Ahol egyebek között magyar (sport)embereik is élnek. Jelentem, én (te, ő, mi, ti...) nem tudok kényelmesen hátradőlni semmiféle fotelban. Amúgy viszont kösz, jól vagyok... (szekeres)