Nemzeti Sport, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-01 / 180. szám
III. 180. ♦ 1992. július 1. UTÓIRAT A BAJNOKSÁGHOZ -MESTER(I) MAGYARÁZATOKKAL (1.) A nap kérdései Javult a bajnokság színvonala? 1. FTC 30 18 10 2 61-19 46 5. MTK 30 14 7 9 41-34 35 9. Pécsi MSC 30 10 9 11 27-34 29 13. Haladás VSE 30 7 8 15 27-42 22 — Egyértelműen javult a bajnokság színvonala. Számunkra örömteli, hogy ehhez a javuláshoz mi is hozzájárultunk. Ahogy az eredmények is jelzik, főként a tavaszi szezonban javult csapatunk játéka. A bajnoki színvonal további emelkedése feltétlenül szükséges, de én nagyon bízom abban, hogy lépésről lépésre ez be is következik. A közönség már ebben a sorozatban is láthatott néhány valóban színvonalas mérkőzést, s boldogok vagyunk, hogy ennek a minőségi változásnak mi is részesei voltunk. 2. Vác FC-Samsung 30 19 74 54-27 45 — A bajnokság során nagyon sok élvezetes, izgalmas, jó iramú találkozót láthatott a közönség. Voltak együttesek, amelyeknek játéka meghatározta a bajnokságot, s ezek — ha néha hullámzó teljesítményt is nyújtottak —, mégiscsak előrelépést hoztak. A mezőny elején és végén egészen az utolsó fordulóig kiélezett harc folyt. Véleményem szerint a magyar élvonal játékban előrelépett. Hogy ebben mekkora érdemeket szerzett csapatom? Játékunkkal, a Magyar Kupa második helyével és a bajnoki ezüstéremmel, úgy vélem, joggal büszkélkedhetünk. Maradunk a magyar futball meghatározó szektorában. 3. Kispest-HFC 30 19 47 61-27 42 Dr. Mezey György A bajnokság színvonala — a nagy átlagot tekintve — stagnál. A Kispest-Honvéd tekintetében voltak olyan időszakok, amikor a csapat, látványosan, eredményesen játszott, megközelítette a tavalyi bajnokságban nyújtottakat. Az is feltétlenül a színvonal emelését szolgálta, hogy több gólt rúgtunk, mint egy évvel ezelőtt. Nem kimondottan a színvonal emelkedését jelenti, de feltétlenül hozzájárult az érdeklődés fokozásához, hogy végig nyílt volt a bajnoki címért, valamint a kiesés elkerüléséért vívott harc. — Érzésem szerint a most véget ért bajnokság küzdelmesebb, élvezetesebb volt, főleg tavasszal több jó mérkőzést láthattunk. A Siófok ősszel nyújtott jobb, egyenletesebb teljesítményt, ekkor mindenképpen hozzájárultunk a bajnokság színvonalának emeléséhez. Ha anyagi feltételeink változatlanok maradnak, meghatározó szerepet játszottunk volna, így azonban nem tudtunk beleszólni az éremcsatába. Azért kitettünk magunkért. A Siófok stílusosan játszó, markáns csapatnak bizonyult, még akkor is, ha tavasszal voltak gyengébb mérkőzéseink is. A mostani Siófokra sokan fognak emlékezni. — Azt hiszem, valamelyest javult a bajnokság színvonala, ám a legfontosabbnak azt tartom, hogy ez a küzdelemsorozat sokkal kiegyensúlyozottabb volt, mint az előzőek. Ezt az bizonyítja a legjobban, hogy csak az utolsó fordulóban dőlt el az aranyérem sorsa, néhány fordulóval a vége előtt még három-négy csapat volt versenyben a dobogóért. Amit az érdemünknek tartok, hogy ezek között voltunk mi is. Viszont nem volt igazán profi ez a bajnokság sem, sajnálatos, hogy nyugati értelemben még változatlanul nem egyenlő feltételek között küzdött a mezőny. 6. Vasas 3» 10 13 7 40-29 33 — Izamában, tempójában feltétlenül javult a bajnokság, küzdeni tudásból több csapat is hétről hétre kiválóan vizsgázott. Az ellenpont viszont az, hogy egyik-másik együttes igen hullámzó teljesítményt nyújtott. Mi is tökéletesen beleülünk a képbe, hiszen a csapat akaratát nem érheti vád. Az ősszel hat vereséget szenvedtünk, tavaszszal pedig már csak egyet, és különösen az szembetűnő, hogy ha korábban gólt kaptunk, a meccs szinte biztosan elúszott, míg mára az együttes vesztes állásból is képes pontot menteni vagy fordítani. 7. Videoton-Waltham 30 10 12 8 45-40 32 — Véleményem szerint a most véget ért bajnokság színvonala javult. Fejlődött a fizikai állóképesség, javult a morál. A bajnoki cím és a kiesés csak az utolsó fordulóban dőlt el. A csapatok taktikailag is fejlődtek. Olyan stílus kezdett meghonosodni, amely Nyugat-Európában elterjedt. A magyar csapatok ehhez igyekeztek alkalmazkodni, de még nem hoztuk be a lemaradásunkat. E taktikában, játékstílusban előtérbe kerültek a nyerni tudó és akaró labdarúgók. Az ügyeskedők, az akaratgyengék többsége lemorzsolódott. Én ezt nagyon fontos és előremutató dolognak tartom. — Bajnokságunk elmozdult a holtpontról, úgy érzem, léptünk valamelyest... Persze, nem beszélhetünk még magas színvonalú játékról, mindenesetre az akarati tényezőket, a küzdőszellemet illetően egyértelműen javulást látok. Néhány egészen jó mérkőzés is akadt ebben a sorozatban. A mi szereplésünk kissé felemásvolt. A „derbiken" tudtunk jól játszani, máskor, bizony gyengébbnek ítélt ellenfelekkel szemben botladoztunk. Szóval a most véget ért bajnokság, ha nem is látványos, de mégis javuló tendenciát mutatott az előzőekhez képest. — A mérkőzések küzdelmesek voltak és kiszámíthatatlanabbak lettek. Úgy vélem, kismértékű színvonaljavulás is tapasztalható. Több csapatnak saját arculata lett, akár a felállási formát, akár a játékot módot illetően. Idesorolom az FTC, a Kispest HFC, az MTK és a Vasas csapatát. A bajnokság izgalmasabb volt a szokottnál, egyrészt a bajnoki cím és a dobogós helyek eldöntése, másrészt a kiesés és az osztályozó elkerülésének kiélezettsége miatt. A PMSC a színvonal-emelkedéshez semmit sem tudott hozzátenni, az eredmények kiszámíthatatlanságához annál inkább. Ez pedig szomorú szenzáció a mi életünkben. 10. BVSC-Novép 30 7 12 11 29-34 26 — A most zárult bajnokságban a színvonal valamelyest javult. A küzdelem is hevesebb lett egyes mérkőzéseken. Érdekessé tette a sorozatot, hogy szinte az utolsó pillanatig nyílt volt a bajnoki cím sorsa, s csak a végén tudtuk meg, ki lesz a másik kieső és kik kényszerülnek osztályozóra. A BVSC az őszi idényben sokat tett azért, hogy így alakult a bajnokság. Hosszú időn át úgy tűnt, valóban expresszvonal vagyunk. Tavasszal, különösképp a számos objektív ok következtében, már nem tudtunk igazából főszerepet játszani a színvonal emelésében. IX. Győri Fiába ETO 30 8 10 12 34-43 26 Szentes Lázár — A most véget ért bajnokság színvonala az elmúlt évihez képest semmit sem javult. Igaz, nem is romlott. Az Európában tapasztaltakhoz viszonyítva nálunk a mérkőzések irama gyenge, de még ehhez sem megfelelő a játékosok technikai készsége. Ez a nagyfokú lemaradás hosszú folyamat eredménye, és ebben benne van a játékosok és az edzők felelőssége is. Ami pedig szerepünket illeti, hát mi sem tudtunk kibújni a bőrünkből. Ez a mai helyzetben szinte törvényszerű volt. Tavasszal éppen az önbizalom hiánya okozta a legtöbb gondot. Emiatt vesztettünk többször is. 12. Veszprém LC 30 7 10 13 20-42 24 — Színvonalban nem láttam különösebb javulást, küzdeni tudásban viszont igen. A bajnokság végkimenetele éppen a küzdőjelleg miatt volt a korábbinál izgalmasabb és élvezetesebb, s ebben talán mi is előbbre léptünk. Példa erre, hogy miután átvettem a Veszprémet, a szétesőben lévő társaságot sikerült közösen felrázni, összeszedték magukat a játékosok. Erre ékes bizonyíték az újpesti és a tatabányai győzelmünk, amelyet elsősorban kifogástalan küzdeni tudással értünk el. Sajnos, a hajrában alaposan visszaestünk. Az idegi fáradtságot nem bírta a csapat. Ez a bajnokság feltétlenül izgalmasabb volt az előzőnél, hiszen csak az utolsó fordulóban dőlt el, melyik csapat lesz a bajnok, melyik esik ki, melyik kettő játszik osztályozók A szurkolók , sok küzdelmes mérkőzést láthattak, az együttesek nem adták meg könnyen magukat, tehát a küzdőszellem javult és kevés volt az „előre megjósolt” eredmény. A Haladás az ősszel a mezőny kellemes színfoltjának számított, hiszen elért néhány igazán jó eredményt, például döntetlent játszott az Üllői úton, de a tavaszra visszaesett, és ekkor már ugyanúgy botladozott, mint a másik három újonc. 14. Diósgyőri FC 30 6 10 14 21-44 21 Tornyi Barnabás — Szerintem javult a bajnokság színvonala. Küzdőképesebbek lettek a csapatok, valamint előrelépés figyelhető meg a csapatjátékban is. A mi együttesünk csak egykét alkalommal hívta fel magára a figyelmet: Siófokon, a Hungária körúti pályán, és a Videoton ellen hazai környezetben bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk kisebb meglepetésekre is. A hajrában elért eredmények, érdemeket jelentettek számunkra, egy ország figyelt ránk az FTC elleni meccs kapcsán. Meggyőződésem, hogy látványosabb játékkal a Diósgyőr a jövőben újra vidéki fellegvára lehet a hazai labdarúgásnak. 15. Tatabánya 30 6 8 16 27-53 20 Csapó Károly — Annak ellenére, hogy csak az utolsó három mérkőzésen ültem a kispadon, korábban is közelről figyelhettem a csapat játékát, a bajnokság alakulását. Az előző évekhez viszonyítva nem javult a bajnokság színvonala. Egyedüli színfolt a Videoton-Waltham játéka és teljesítménye. Beérett a Ferencváros! Sajnos, a mi csapatunk a bajnokság színvonalának emeléséhez semmit sem tudott adni. Korábbi csapatunk meghatározó szerepet játszott a bajnokságban, idén viszont nagyon visszaesett teljesítményünk. Ezt tükrözi a tabellán elfoglalt helyünk is. A mellbevágó kiesés után talpra kell állnunk. 30 3 7 20 26-60 13 Mihalecz István — Ha csak jottányit is, de az előző évhez képest javult a színvonal. Nagyobb volt a mérkőzéseken az iram, növekedett a küzdőszellem, technikásabb, gyorsabb lett a játék. Nekünk, mint kiesett csapatnak, legfeljebb csak annyi volt a pozitívumunk, hogy bár már az őszi idény végén biztos volt kiesésünk, tavasszal is méltó ellenfelei igyekeztünk lenni mindenkinek. Ez többször sikerült is. Nem tettük irreálissá a bajnokságot, és ezzel önbecsülésünket növeltük. Ezt a tartást szeretném külön is kiemelni. Szükség lesz rá az NB II-ben is. 1. Siófok 30 15 6 9 46-31 36 8. Újpesti TE 30 8 13 9 41-38 29 16. Zalaegerszeg Nyilasi Tibor Csank János Varga István Verebes József Garami József Török Péter Gellei Imre Burcsa Győző Kovács Ferenc Kisteleki István Bozai Gyula NEMZETI SPORT 3