Nemzeti Sport, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-01 / 180. szám

III. 180. ♦ 1992. július 1. UTÓIRAT A BAJNOKSÁGHOZ -MESTER(I) MAGYARÁZATOKKAL (1.) A nap kérdései Javult a bajnokság színvonala? 1. FTC 30 18 10 2 61-19 46 5. MTK 30 14 7 9 41-34 35 9. Pécsi MSC 30 10 9 11 27-34 29 13. Haladás VSE 30 7 8 15 27-42 22 — Egyértelműen javult a bajnokság szín­vonala. Számunkra örömteli, hogy ehhez a javuláshoz mi is hozzájárultunk. Ahogy az eredmények is jelzik, főként a tavaszi sze­zonban javult csapatunk játéka. A bajnoki színvonal további emelkedése feltétlenül szükséges, de én nagyon bízom abban, hogy lépésről lépésre ez be is következik. A kö­zönség már ebben a sorozatban is láthatott néhány valóban színvonalas mérkőzést, s boldogok vagyunk, hogy ennek a minőségi változásnak mi is részesei voltunk. 2. Vác FC-Samsung 30 19 74 54-27 45 — A bajnokság során nagyon sok élveze­tes, izgalmas, jó iramú találkozót láthatott a közönség. Voltak együttesek, amelyeknek játéka meghatározta a bajnokságot, s ezek — ha néha hullámzó teljesítményt is nyúj­tottak —, mégiscsak előrelépést hoztak. A mezőny elején és végén egészen az utolsó fordulóig kiélezett harc folyt. Véleményem szerint a magyar élvonal játékban előrelé­pett. Hogy ebben mekkora érdemeket szer­zett csapatom? Játékunkkal, a Magyar Ku­pa második helyével és a bajnoki ezüst­éremmel, úgy vélem, joggal büszkélkedhe­tünk. Maradunk a magyar futball meghatá­rozó szektorában. 3. Kispest-HFC 30 19 47 61-27 42 Dr. Mezey György A bajnokság színvonala — a nagy átlagot tekintve — stagnál. A Kispest-Honvéd te­kintetében voltak olyan időszakok, amikor a csapat, látványosan, eredményesen ját­szott, megközelítette a tavalyi bajnokság­ban nyújtottakat. Az is feltétlenül a szín­vonal emelését szolgálta, hogy több gólt rúgtunk, mint egy évvel ezelőtt. Nem ki­mondottan a színvonal emelkedését jelenti, de feltétlenül hozzájárult a­z érdeklődés fokozásához, hogy végig nyílt volt a bajno­ki címért, valamint a kiesés elkerüléséért vívott harc. — Érzésem szerint a most véget ért baj­nokság küzdelmesebb, élvezetesebb volt, fő­leg tavasszal több jó mérkőzést láthattunk. A Siófok ősszel nyújtott jobb, egyenletesebb teljesítményt, ek­kor mindenképpen hozzá­járultunk a bajnokság színvonalának eme­léséhez. Ha anyagi feltételeink változatlanok maradnak, meghatározó szerepet játszottunk volna, így azonban nem tudtunk beleszólni az éremcsatába. Azért kitettünk magunkért. A Siófok stílusosan játszó, markáns csapat­nak bizonyult, még akkor is, ha tavasszal voltak gyengébb mérkőzéseink is. A mosta­ni Siófokra sokan fognak emlékezni. — Azt hiszem, valamelyest javult a baj­nokság színvonala, ám a legfontosabbnak azt tartom, hogy ez a küzdelemsorozat sok­­kal kiegyensúlyozottabb volt, mint az elő­zőek. Ezt az bizonyítja a legjobban, hogy csak az utolsó fordulóban dőlt el az arany­érem sorsa, néhány fordulóval a vége előtt még három-négy csapat volt versenyben a dobogóért. Amit az érdemünknek tartok, hogy ezek között voltunk mi is. Viszont nem volt igazán profi ez a bajnokság sem, sajnálatos, hogy nyugati értelemben még változatlanul nem egyenlő feltételek között küzdött a mezőny. 6. Vasas 3» 10 13 7 40-29 33 — Izamában, tempójában feltétlenül ja­vult a bajnokság, küzdeni tudásból több csa­pat is hétről hétre kiválóan vizsgázott. Az ellenpont viszont az, hogy egyik-másik együttes igen hullámzó teljesítményt nyúj­tott. Mi is tökéletesen beleülünk a képbe, hiszen a csapat akaratát nem érheti vád. Az ősszel hat vereséget szenvedtünk, tavasz­­szal pedig már csak egyet, és különösen az szembetűnő, hogy ha korábban gólt kap­tunk, a meccs szinte biztosan elúszott, míg mára az együttes vesztes állásból is képes pontot menteni vagy fordítani. 7. Videoton-Waltham 30 10 12 8 45-40 32 — Véleményem szerint a most véget ért bajnokság színvonala javult. Fejlődött a fi­zikai állóképesség, javult a morál. A bajno­ki cím és a kiesés csak az utolsó fordulóban dőlt el. A csapatok taktikailag is fejlődtek. Olyan stílus kezdett meghonosodni, amely Nyugat-Európában elterjedt. A magyar csa­patok ehhez igyekeztek alkalmazkodni, de még nem hoztuk be a lemaradásunkat. E taktikában, játékstílusban előtérbe kerültek a nyerni tudó és akaró labdarúgók. Az ügyeskedők, az akaratgyengék többsége le­morzsolódott. Én ezt nagyon fontos és elő­remutató dolognak tartom. — Bajnokságunk elmozdult a holtpontról, úgy érzem, léptünk valamelyest... Persze, nem beszélhetünk még magas színvonalú játékról, mindenesetre az akarati tényező­ket, a küzdőszellemet illetően egyértelműen javulást látok. Néhány egészen jó mérkőzés is akadt ebben a sorozatban. A mi szereplé­sünk kissé felemás­­volt. A „derbiken" tud­tunk jól játszani, máskor, bizony gyengébb­nek ítélt ellenfelekkel szemben botladoz­tunk. Szóval a most véget ért bajnokság, ha nem is látványos, de mégis javuló ten­denciát mutatott az előzőekhez képest. — A mérkőzések küzdelmesek voltak és kiszámíthatatlanabbak lettek. Úgy vélem, kismértékű színvonaljavulás is tapasztal­ható. Több csapatnak saját arculata lett, akár a felállási formát, akár a játékot módot illetően. Idesorolom az FTC, a Kispest HFC, az MTK és a Vasas csapatát. A baj­nokság izgalmasabb volt a szokottnál, egy­részt a bajnoki cím és a dobogós helyek el­döntése, másrészt a kiesés és az osztályozó elkerülésének kiélezettsége miatt. A PMSC a színvonal-emelkedéshez semmit sem tu­dott hozzátenni, az eredmények kiszámítha­tatlanságához annál inkább. Ez pedig szo­morú szenzáció a mi életünkben. 10. BVSC-Novép 30 7 12 11 29-34 26 — A most zárult bajnokságban a színvo­nal valamelyest javult. A küzdelem is he­vesebb lett egyes mérkőzéseken. Érdekessé tette a sorozatot, hogy szinte az utolsó pil­lanatig nyílt volt a bajnoki cím sorsa, s csak a végén tudtuk meg, ki lesz a másik kieső és kik kényszerülnek osztályozóra. A BVSC az őszi idényben sokat tett azért, hogy így alakult a bajnokság. Hosszú időn át úgy tűnt, valóban expresszvonal vagyunk. Ta­vasszal, különösképp a számos objektív ok következtében, már nem tudtunk igazából főszerepet játszani a színvonal emelésében. IX. Győri Fiába ETO 30 8 10 12 34-43 26 Szentes Lázár — A most véget ért bajnokság színvonala az elmúlt évihez képest semmit sem javult. Igaz, nem is romlott. Az Európában tapasz­taltakhoz viszonyítva nálunk a mérkőzések irama gyenge, de még ehhez sem megfelelő a játékosok technikai készsége. Ez a nagy­fokú lemaradás hosszú folyamat eredmé­nye, és ebben benne van a játékosok és az edzők felelőssége is. Ami pedig szerepün­ket illeti, hát mi sem tudtunk kibújni a bőrünkből. Ez a mai helyzetben szinte tör­vényszerű volt. Tavasszal éppen az önbiza­lom hiánya okozta a legtöbb gondot. Emi­att vesztettünk többször is. 12. Veszprém LC 30 7 10 13 20-42 24 — Színvonalban nem láttam különösebb javulást, küzdeni tudásban viszont igen. A bajnokság végkimenetele éppen a küzdőjel­leg miatt volt a korábbinál izgalmasabb és élvezetesebb, s ebben talán mi is előbbre léptünk. Példa erre, hogy miután átvettem a Veszprémet, a szétesőben lévő társaságot sikerült közösen felrázni, összeszedték ma­gukat a játékosok. Erre ékes bizonyíték az újpesti és a tatabányai győzelmünk, ame­lyet elsősorban kifogástalan küzdeni tudás­sal értünk el. Sajnos, a hajrában alaposan visszaestünk. Az idegi fáradtságot nem bír­ta a csapat. Ez a bajnokság feltétlenül izgalmasabb volt az előzőnél, hiszen csak az utolsó for­dulóban dőlt el, melyik csapat lesz a baj­nok, melyik esik ki, melyik kettő játszik osztályozók A szurkolók , sok küzdelmes mérkőzést láthattak, az együttesek nem ad­ták meg könnyen magukat, tehát a küzdő­­szellem javult és kevés volt az „előre meg­jósolt” eredmény. A Haladás az ősszel a mezőny kellemes színfoltjának számított, hi­szen elért néhány igazán jó ered­ményt, például döntetlent játszott az Üllői úton, de a tavaszra visszaesett, és ekkor már ugyanúgy botladozott, mint a másik három újonc. 14. Diósgyőri FC 30 6 10 14 21-44 21 Tornyi Barnabás — Szerintem javult a bajnokság színvo­nala. Küzdőképesebbek lettek a csapatok, valamint előrelépés figyelhető meg a csa­patjátékban is. A mi együttesünk csak egy­két alkalommal hívta fel magára a figyel­met: Siófokon, a Hungária körúti pályán, és a Videoton ellen hazai környezetben be­bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk ki­sebb meglepetésekre is. A hajrában elért eredmények, érdemeket jelentettek szá­munkra, egy ország figyelt ránk az FTC elleni meccs kapcsán. Meggyőződésem, hogy látványosabb játékkal a Diósgyőr a jövő­ben újra vidéki fellegvára lehet a hazai labdarúgásnak. 15. Tatabánya 30 6 8 16 27-53 20 Csapó Károly — Annak ellenére, hogy csak az utolsó három mérkőzésen ültem a kispadon, ko­rábban is közelről figyelhettem a csapat já­tékát, a bajnokság alakulását. Az előző évekhez viszonyítva nem javult a bajnok­ság színvonala. Egyedüli színfolt a Video­ton-Waltham játéka és teljesítménye. Be­érett a Ferencváros! Sajnos, a mi csapatunk a bajnokság színvonalának emeléséhez sem­mit sem tudott adni. Korábbi csapatunk meghatározó szerepet játszott a bajnokság­ban, idén viszont nagyon visszaesett telje­sítményünk. Ezt tükrözi a tabellán elfoglalt helyünk is. A mellbevágó kiesés után talpra kell állnunk. 30 3 7 20 26-60 13 Mihalecz István — Ha csak jottányit is, de az előző évhez képest javult a színvonal. Nagyobb volt a mérkőzéseken az iram, növekedett a küzdő­szellem, technikásabb, gyorsabb lett a já­ték. Nekünk, mint kiesett csapatnak, leg­feljebb csak annyi volt a pozitívumunk, hogy bár már az őszi idény végén­­ biztos volt kiesésünk, tavasszal is méltó ellenfelei igyekeztünk lenni mindenkinek. Ez többször sikerült is. Nem tettük irreálissá a bajnok­ságot, és ezzel önbecsülésünket növeltük. Ezt a tartást szeretném külön is kiemelni. Szükség lesz rá az NB II-ben is. 1. Siófok 30 15 6 9 46-31 36 8. Újpesti TE 30 8 13 9 41-38 29 16. Zalaegerszeg Nyilasi Tibor Csank János Varga István Verebes József Garami József Török Péter Gellei Imre Burcsa Győző Kovács Ferenc Kisteleki István Bozai Gyula NEMZETI SPORT 3

Next