Nemzeti Sport, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-23 / 202. szám
10 NEMZETI SPORT Győrött a remény és a valóság ezúttal sem talált egymásra ' . • • • • ■ . ’ ... ' y Volt egyszer egy bajnokság 11. MAKACS és következetes személyek töltenek be tisztséget a Győri Rába ETO-nál. Igaz, hogy 1910 őszén szinte a teljes vezetés kicserélődött, s a Szánielék örökébe lépők sok mindent másképpen csináltak mint elődeik, de újra és újra makacsul irreális célokat tűztek ki, és azok meghiúsulása miatt következetesen az edzőket rugdalták ki.A Kovács—Szentes kettős is azt írta elő a csapatnak, hogy bajnoki vagy kupasikerével biztosítsa részvételét a nemzetközi kupák egyikében. Aztán, mikor félidőben már nagyon messze kerültek ettől a céltól, a korábbi gyakorlatnak megfelelően menesztették azt az edzőt, akinek megszerzéséért korábban minden követ megmozgattak.GLÁZER RÓBERT félévi tevékenységével a tizedik helyről a tizenegyedikre kormányozta az ETO hajóját. Aztán kijelentette, hogy a meglévő játékoskerettel az évek óta óhajtott cél nem érhető el, és nagyfokú vérátömlesztésre van szükség. A vezetőknek nem volt ellenvetésük, jóváhagyták nyolc játékos szabadlistára helyezését, ugyanakkor — bár a gazdasági nehézségek már a győrieket is elérték — mintegy harmincmilliós költséggel az ETO-hoz hozták azokat a veszprémi játékosokat, akikre Glázer esküdött. Rajtuk kívül egy évre kölcsönbe kapták Urbánt, és megszerezték a székelyudvarhelyi „nyers gyémántot” Chiratkut (akitől aztán 138 perces szereplés után ez év tavaszán megváltak). Ekkor úgy gondolták, most már minden rendben, megvalósulhat a dédelgetett álom. AZ ŐSZI IDÉNY aztán keserű csalódással telt el. A második fordulóban Győrött a Videoton- Waltham ellen helyenként ugyan csillogott a csapat, de a következő tíz forduló során már csak egy ízben tudott nyerni, s a tizenkettedik helyen térhetett téli pihenőre. Annak ellenére, hogy a játékosállományban végrehajtott nagy változások alkalmával Kovács Jenő kijelentette: „tisztában vagyunk azzal, hogy szükség van bizonyos összeérésre, és ezt a türelmi időt mi két évben szabnánk meg”, a vezetésnek félév után elfogyott a türelme. Kezdeményezésükkel, közös megegyezéssel szerződést bontottak Glázerral. Következett az a szakosztály-igazgató, aki az ősz folyamán már-már lemondását fontolgatta, de az edzői teendők átvételének felajánlása megváltoztatta elhatározását. Gazdag és eredményes játékosmúlttal, de minden edzői tapasztalat nélkül ragadta kézbe a szakmai munka irányítását. Jól jött, hogy a tél folyamán sikerült megszerezniük a Dinamo Bucuresti két játékosát, Irenát és Miriutát, s velük jelentősen erősödött a játékosállomány. Módosították az eredeti célt is. Most már a nyolc közé kerülést állították megvalósítandó feladatnak a csapat elé. Ezzel egyidejűleg változtattak a premizáláson is. Eredetileg úgy volt, hogy a nyolcadik hely alatt nincs prémium. Ezt Szentesék hatályon kívül helyezték. A SZENTES-KORSZAK biztatóan kezdődött. A tavaszi idény első hat fordulójában hét pontot szerzett az ETO, de aztán következett a „hét szűk esztendő”. Hét fordulón át egyszer sem tudták élvezni a győzelem ízét. Nemcsak az osztályozó, de még az NB II szele is megcsapta a Rábát. Következett az eredeti célkitűzés harmadszori módosítása: elkerülni az osztályozót. Az utolsó két fordulóban begyűjtött három ponttal végre „sikerélményhez” jutottak, teljesítették a harmadszor módosított célkitűzést. AZ OKOK. A győri csapat újabb mélyrepülésének több az összetevője. Az egyik az volt, hogy a nyáron jelentős anyagi áldozatok árán átigazolt játékosok közül csak Végh és Urbán váltotta be maradéktalanul a reményeket. A többiek bizony gyengélkedtek, melyet bizonyít, hogy közülük kettőt — Bognárt és Előtárt — most szabadlistára helyeztek. A másik szembetűnő jelenség, hogy nem volt a csapatnak középpályás sora. A többnyire öt játékosból álló alakzat bizony fényévnyi távolságra került az aranykorszak Ilannich—Póczik—Burcsa összetételű sorától. Képtelenek voltak az ellenfelek támadásainak megszűrésére, a támadók megfelelő kiszolgálására, a védelem tehermentesítésére. Szentes vallotta, hogy ő a támadójáték híve, minden mérkőzésre támadó felfogásban küldte pályára csapatát, de elképzeléseit tanítványai nem tudták megvalósítani. Általában — elsősorban hazai pályán — a három—öt—kettő alapfelállást alkalmazták, de ez nem felelt meg a meglévő játékosállománynak. Támadásokhoz felzárkózó középpályások rossz átadásaiból az ellenfelek indítottak ellentámadásokat, ilyenkor rendre kettészakadt a győri csapat és bizony nem egyszer csak Végh bravúrjai mentették meg góltól a csapatot. A középpályások gyengélkedéséhez hozzájárult, hogy Vaiccánnal — fegyelmi okból — szerződést bontottak. Farkas Simonról pedig egy személyes beszélgetésből levont következtetés alapján mondott le az edzői feladatokat is ellátó szakosztályigazgató. Szentes egyébként előszerettel vallotta, hogy profi módon gondolkodik, hogy profi módszerekkel dolgozik, ez pedig nem ismer könyörületet, sem pedig megalkuvást. Ez persze dicséretes álláspont, csak a hiba ott van, hogy labdarúgásunk és az ország jelenlegi helyzete, a körülmények, a feltételek még nem alkalmasak a profi módszerek bevezetésére. GYÖRÖTT tehát ismét egy olyan bajnoki évet kell értékelni, ahol a remények és a valóság messze került egymástól. A következmények pedig már ismertek. Annak ellenére, hogy Kovács Jenő egy évvel korábban kijelentette: „rá kellett döbbennünk, hogy csupán az edzők váltásával nem jutunk semmire”, most Szentes Lázár is távozni kényszerült. A sokat emlegetett Verebes-korszak 1986 júniusában történt lezárulását követő hetedik bajnoki év hajnalán Tornyi Barnabás személyében sorrendben a hetedik edző kezdte meg működését. Vajon egy év múlva mi következik? Slavasréti Béla Varga Béla jelent! Hürnbergből: Jé! játszottunk — kikaptunk... Az 5. helyért: FÁK—Magyarország 3-1 (1-0) Westenbergsgrelli, 4000 néző. V: Craciunescu (román). FÁK: Alekszandrov — Slarkevics, Golubkin, Oszkolkov, Ananko — Karatajev, Konovalov, Petrov — Csugyin, Beszcsasztnih, Klujev. Edző: Alekszandr Piszkarjev. Magyarország: Sáfár — Forrai, Farkas, Berta, Dudás — Dombi, Flórián, Sándor, Szatmári — Szanyó, Herczeg. Edző: Piski Elemér. Csere: Klujev helyett Mhitarjan a 65., Szanyó helyett Kovács. Flórián helyett Vincze, mindketten a 70., Konovalov helyett Loszkov a 82. percben. Gólszerző: Karatajev a 8., Szanyó (11-esből) az 52., Karatajev a 70., Karatajev (11-esből) a 75. percben. Sárga lap: Herczeg a 23., Hackevics a 25., Petrov a 26., Oszkolkov a 33., Farkas a 37., Sándor a 70., Csugyin a 80. percben. Szögletarány: 3:8 (2:6). 8. perc: Szabadrúgáshoz jutott a FÁK együttese a magyar kaputól 18 méterre a jobb oldalon, Karatajev állt a letett labda mögé, és úgy rúgta azt meg, hogy elsuhant a magyar sorfal mellett, és a jobb sarokba kötött ki.1-0 52. perc: Sándor a jobb oldalról élesen belőtt egy labdát, Golubkin kézzel beleütött. Tizenegyes! A büntetőpontra letett labda mögé Szanyó állt, és élesen a jobb alsó sarokba lőtte. 1-1 70. perc: Ismét szabadrúgás következett 17 méterről a magyar kapu előtt. Karatajev a rosszul felálló sorfal mellett a kapu jobb oldalába bombázott. 2-1 75. perc: Farkas felvágta Beszcsasztnihot. Megint a mérkőzés hőse, Karatajev következett: a Szpartak Moszkva játékosa óriási erővel úgy rúgta meg a labdát, hogy az a léc alatt vágódott a hálóba. 3-1 Már az első percekben kitűnt, hogy a korábbinál sokkal frissebb, összefogottabb és bátrabban játszó magyar csapatot látunk majd a kilencven perc során. Olajozottan peregtek az akciók, amelyeknek sorát mintegy megtörte a hárítható szabadrúgás gól. Játékosaink újra összeszedték magukat, bátran támadtak, ám a döntő pillanatban semmi nem jött össze. A második félidő számunkra jól indult, hiszen hamar jött az egyenlítés, de feljavult a FÁK csapatjátéka, és ez végül a javára döntötte el a mérkőzést. Piski Elemér: — A jótól kikapni nem szégyen, a gyengétől viszont bosszantó. Futószalagon alakította ki együttesünk a helyzeteket, a FÁK együttese pedig háromszor rúgott kapura, valamennyi alkalommal pontrúgásból. Alekszandr Piszkarjev: — Úgy érzem, hogy megérdemelten szereztük meg az egyik ötödik helyet, egy kitűnőenjátszó magyar csapat ellen. Jó: Csugyin, Karatajev, Beszcsasztnih, Golubkin, Petrov, Hackettes, ill. Forrai, Berta, Dombi, Sándor, Szatmári, Herczeg. További eredmények. A másik 5. helyért:. Németország—Lengyelország 3-2 (1-0). Elődöntő: Portugália—Anglia 1-1 (0-0), 11-esekkel 12-11, Törökország—Norvégia 2-1 (2-1). Pénteken a harmadik helyért: Anglia—Norvégia, szombaton a döntő: Portugália—Törökország. III 202. ♦ 1992. július 23. Albertet hívják, de maradna Lehet, hogy az őszi idényt már nem a Ferencvárossál kezdi A napközis edzőtábor asztalától — no, persze azért már nem üres gyomorral — ragadom el ifjabb Albert Flóriánt. Kénytelen vagyok így tenni, mert ha egyszer elkezdődik a nap . . . Első edzés, közös ebéd, csendes pihenő, fürdés, gyúrás, délutáni edzés ... sorolni is elég. — Csak egy könnyű, nyári csevegésre jöttem Flóri — nyugtatom meg elöljáróban a Fradi egyik üdvöskéjét. — Nincs kötött téma, nincs „keresztkérdés” ... — Akkor kezdjük, illetve kezdem a legkellemesebb részével. A diósgyőri meccs után, talán még a hazafelé úton se egészen fogtuk föl, hogy mi is történt. Talán már az Üllői úton kezdtünk ocsúdni, s akkor lett egyre szebb a dolog. Kellett egy kis idő, mire a nagy feszültség feloldódott. — Mióta tartott ez a feszültség? — Szerintem az utolsó tizenkét mérkőzés mindegyikét úgy kezdtük, hogy: itt nem szabad hibázni! Szóval, elég nagy lelki terhet cipeltünk magunkkal. — Aztán következett a pihenő. Hogyan telt? — Nagyszerűen, és nagyon gyorsan. Az első héten néhány napra a menyasszonyommal a Balatonhoz, Szabadi-Sóstóra mentünk. Egy barátom és családja társaságában voltunk, nem mondom, hogy nem tarthatott volna tovább. — Csakhogy volt egy esküvői meghívótok is! — Lipcsei Péter esküvőjére feljöttünk, aztán másnap már indulás Görögországba, a Fradi-családi nyaralásra. — Flóri! A játékosok hosszú hónapokon keresztül naponta látják egymást. Még a vakáción is — nem sok? ... — Hogy ez a mai FTC egy nagyon összetartó, egységes társaság, az nem csak szóbeszéd. És egészen más dolog egy ilyen vidám nyaralás, ahol az edző senkinek semmilyen feladatot nem ír elő. Nagyon kellemes és hasznos napok voltak. — Hasznos? — Igen, az is. Egy ilyen alkalommal az ember jobban megismeri a másikat „civilben”. Ennek esetleg a pályán is hasznát veheti. — Itthon — a változatosság kedvéért — ismét összeköltöztetek. Mármint a napközis edzőtáborba. — Az említett változatosság azért igaz, mert ez nem egy görög nyaralás. — A hangulat is más? — Alapvetően nem. Pedig hát Nyilasi Tibor nem valami kímélő életmódot írt elő számunkra. Ezzel együtt jó a társaság kedve, és nagy reményekkel kezdtük az új szakaszt. — A külföldi szerződésedről szóló hírek légből kapottak voltak? — Nem egészen. Talán még most semszáz százalékig biztos, hogy az őszi idényt a Ferencvárosban kezdem. Vagy, ha kezdem is, a szerződésem tartalmaz egy olyan pontot, hogy ha kedvező külföldi ajánlattal keresnek meg, a klubom elenged. — Nem túl vidáman mondod mindezt. — Mert nem olyan egyszerű ez az egész... Ha valaki azt mondja, hogy őt a pénz abszolút nem érdekli — az nem egészen őszinte. A pénz, a sok pénz csábító dolog! Nálam azonban jelenleg még a másik csábítás az erősebb: együtt maradni azzal a baráti-családi, jó szellemű társasággal, amellyel közösen ilyen nagyszerű dolgot sikerült véghezvinnünk. — Magyarán: most nem szívesen mennél el. — Talán így a pontos: most. Ez természetesen azt jelenti, hogy én profi akarok lenni, sok pénzt keresni, nem félek a megméretéstől. Egyelőre azonban az érzelmi szálak az erősebbek. Tényleg komoly dilemmák ezek. Mindenesetre azt fogom tenni, ami a klubom érdekeit a legjobban szolgálja. Majd meglátjuk. — Tegyük fel, hogy maradsz. Gondolom, tőled már az FTC- ben is profi teljesítményt várnak el. — Nem csak tőlem! És éppen ez az. Jó lenne a csapattal együtt bizonyítani, hogy nem érdemtelenül került hozzánk a bajnoki cím, s hogy képesek vagyunk megvédeni is. Milyen nagyszerű lenne egy olyan csapattal megismételni a sikert, amelyet már „jegyeznek”, amely ellen minden ellenfél bizonyítani akar. És ismerve a fiúkat, az óriási küzdőszellemet, a közös akarat erejét — én arra tippelnék, hogy sikerülni fog. Megmondom őszintén, szeretném azt az élményt is a csapattal együtt átélni. — Aztán ott van a BEK is. — Igen, egy másik nagy kihívás. Nagyon szeretnénk, ha éppen a mi csapatunk lenne, amelyiknek sikerül egy kicsit messzebbre jutni, megtörni ezt a maximum „kétfordulós” szereplést. S éppen a legrangosabb sorozatban. — Az első ellenfél ismert. Mik az esélyek? — Nem nagyon akarok jósolni. Inkább majd a pályán kell válaszolnunk a kérdésre. A pozsonyi csapat alaposan felhívta magára a figyelmet a tavalyi sorozatban. Ami persze csak óvatosságra int, de nem ijeszt meg minket. Egy esetleges jó rajttal pedig akár kellemes meglepetés is kerekedhet a dologból. — Szurkolunk! S egy kicsit azért is, hogy a BEK-ben jól szereplő FTC-ben ott legyen Albert... Dobozy László for feeder"