Nemzeti Sport, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-18 / 228. szám
1992. augusztus 18 KÉPES NEMZED SPORT Még mielőtt bármit is elmesélnék a most beindult II. magyar labdarúgó-bajnokság első fordulójáról, valamit el kell mondanom. Nevezetesen azt, hogy nagyon sokakkal együtt, magam is úgy tapadtam a televízió képernyője elé az olimpia ideje alatt, akár egy pióca. Nélkülem nem kezdődhetett el egyetlen versenyszám sem, legyen az tollaslabda vagy éppen szinkronúszás. Azokról a versenyekről már nem is beszélve, amelyeken mi, magyarok érdekelve voltunk. Olyankor időnként még levegőt is elfelejtettem venni. Most valószínűleg sok jóakaróm úgy gondolja, kár volt azért a kevés levegőért is, hiszen életben maradtam. Hát ez már csak így van. Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert köztudott rólam, hogy futballőrült vagyok. Nem is tagadom, számomra a labdarúgás valóban mindenekfeletti. Ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az én életemben más sportág nem „játszik”. Azt viszont kár lenne tagadnom, hogy az olimpia ideje alatt is — ha belefért az időbe — már rohantam a futballpályákra, figyeltem a srácokat, és örömmel állapítottam meg: nagyon jól melóztak. Ott voltam jó néhány edzőmérkőzésen is, és örök optimista lévén, magam is egyetértettem azokkal, akik azt mondták: figyeljék meg, ez az új bajnokság más lesz, mint az eddigiek voltak. Túljutottunk a bajnokság első fordulóján. Nagyon sok érdekes mérkőzést láthattunk és bár balgaság lenne bármiféle következtetéseket levonni a bemutatkozó mérkőzésekből, de néhány érdekességről azért már lehet beszélni. Indításként, csak úgy, általánosságban azt lehet elmondani, hogy csapataink többsége valóban jó munkát végzett a felkészülés ideje alatt. Ennek bizonyítéka, hogy a mérkőzéseken alig akadt olyan játékos, aki úgymond alibit játszott volna. Persze előfordultak gyengébb produkciók is, ám ezeket nem kell komolyan venni, hiszen csak hosszú távon derülhet majd ki: csak rossz napot fogtak-e ki, vagy súlyosabb a gond. Ezen túlmenően örömmel láthattuk, hogy a csapatok bátor támadójátékra törekedtek, nem volt óvatoskodás, és lehet, elfelejtették az idegenben játszók azt a rossz felfogást, miszerint: jó nekünk a döntetlen vidéken. Mivel ebben a bajnokságban pénteken, szombaton és vasárnap is rendeznek mérkőzéseket, alkalmam volt több találkozót is megtekinteni. Most ezekből csemegézek, de szót ejtek majd azokról a mérkőzésekről is, amelyeket nem láthattam kezdjük akkor a nyitómérkőzéssel, a Vasas— Győri Rába ETO öszszecsapással. A Fáy utcában már a huszadik másodpercben gólt láthattunk. Kérdem én: kell-e ennél szebb látvány? Naná, hogy kell, vélekedtek a Vasasszurkolók, hiszen a győriek szereztek vezetést. Utóbb az ő álmuk is beteljesedett, pedig az első harminc percben a győriek nemes egyszerűséggel lefutballozták a piros-kékeket. Azokban a pillanatokban dr. Genzwein Ferencnek, a Vasas újdonsült edzőjének igen-igen remegett a cigaretta a szájában. Játékosai céltalanul futkároztak a pályán, egyszerűen nem akarták elhinni, hogy velük ilyesmi előfordulhat. A pihenőt követően aztán nagyot változott a kép, mert a hazaiak összekapták magukat és helyenként parádés akciókat vezetve, biztosan győztek. Ami meglepő volt, hogy a győri csapat a második félidőre teljesen kipukkadt. Meglep, mert Tornyi csapataira nem jellemző az erőtlenség. Egy játékosról, név szerint Mészöly Gézáról viszont csak a dicséret hangján lehet szólni. Mészöly ezen a találkozón tanári módon játszott. Remekül helyezkedett, tisztán szerelt, majd pontosan passzolt. Végre olyan teljesítményt produkált, amilyet régóta vár tőle minden futballbarát. Az öt gól és a biztató játék sokakat arra az elhatározásra késztetett, hogy átruccanjanak a Hungária körútra is. És kérem, ki merem jelenteni: nem csalódtak! A kék-fehérek, akár az angyalföldiek, könnyedén berámoltak négyet a veszprémieknek. Kicsit döcögősen indult a mérkőzés, valószínűleg azért, mert az MTK-sokat meglepte a veszprémiek bátor, nyílt játéka. Pedig ijedtségre nem volt semmi ok, hiszen Bozai együttesére igazán ráillik a fogatlan oroszlán jelző. Amikor a veszprémieknél a labda, ügyesen kombinálnak, ám amikor be kellene fejezni a támadásokat, hogy is mondjam csak: hát fogalmuk sincs, mit tegyenek... Az MTK nem játszott jól, de egy pillanatig sem hagyott kétséget afelől, hogy megnyeri a találkozót. A hazaiak néhány remek támadást vezettek, és hát négy gólt végül is be kellett rúgni... Feltűnt, hogy a kék-fehérek védelme sokkal magabiztosabb, mint tavaly volt, és a csatársorban Jován megkomolyodott, mellette pedig Szabó a jövő nagy kék-fehér játékosa lehet. Mindent egybevetve, kellemes focipéntek után mehettünk Csepelre, ahol a Ferencváros játszott. Remek volt a hangulat a csepeli pályán, de a találkozó után azért bosszankodtak a hazai szurkolók. Jogos volt a bosszúságuk, mert „elkaphatták” volna a bajnokcsapatot. Persze, nem úgy, ahogy azt tették. A Fradi nem volt könnyű helyzetben, hiszen Albert, Kuznyecov és Fodor kiválása érzékeny veszteség, de azok, akik pályára léptek, bizonyították: akkor sincs baj, ha hiányoznak a sztárok, mert mi, zongoracipelők is hozzuk a győzelmet. Így aztán nem lett igazuk azoknak, akik biztosra vették a csepeliek győzelmét. Nem, mert olyan egyéniségek, mint Simon, Telek és Lipcsei, még akkor is képesek helytállni, ha a társak gyengélkednek. A többi szombati mérkőzést sajnos nem láthattam, de a tudósításokból kiderül, hogy Nyíregyházán, Székesfehérvárott, Békéscsabán, Vácott is érdekes, változatos, helyenként látványos akciókkal tarkított mérkőzéseket játszottak a csapatok. Ez pedig mindenképpen pozitívum a jövő hét végére! Vasárnapra maradt a BVSC—Diósgyőr találkozó, a Szőnyi úton. A találkozó előtt nem sok esélyt adtak a vendégeknek, ám a találkozón aztán bebizonyosodott, hogy sok jó játékos még egyáltalán nem jelent jó csapatot. A BVSC összeszedett mindenkit, akit csak lehetett, de valljuk meg őszintén, Both József együttese öreguras lett. A játékosok tudják, mit kell csinálni a labdával, ám mindezt futás nélkül képzelik. Az pedig nem megy! így volt ez a Diósgyőr elleni mérkőzésen, ahol a vasutasok kényelmesen gurigáztak, a vendégek pedig határtalan lelkesedéssel védekeztek. Ha pedig náluk volt a labda, arra rúgták, amerre álltak. Így ment ez egészen a 80. percig, amikor egy szögletrúgás után Leskó gólt fejelt, s ez a győzelmet jelentette a diósgyőriek számára. A mérkőzés egyébként rendkívül alacsony színvonalú játékot hozott, s ez kissé elrontotta az első forduló képét. Persze, ennek ellenére, én megmaradok optimistának, mert az első fordulóban azért volt több megfelelő találkozó, olyan, amelyen szórakozni lehetett. Már persze attól függ, kinek... K Zombori Sándor emlékkénés a nyhányról TOVÁBBRA IS OPTIMISTA MflBflDdK Gubucz a fellegekben! A Vasas második félidei parádés játékával valósággal „lemosta” a pályáról a Győri Rába ETO együttesét (László Sándor felvétele) A IFqv filió kon mó *• vi 1%.. t s' . asmim? ---- • .......................... Csak néhány forró pillanatra telt a BVSC erejéből, Dohot, a vendégek kapusa Gracsovra öklözi a labdát, róla rossz helyre pattant... Gól, gól, gól! Felvételünk azt a pillanatot ábrázolja, amikor Jövőn, az MTK csatára a hetedik percben megkezdte a gólgyártást a Veszprém elleni mérkőzésen. Andorka úgy érkezik, mint az a bizonyos váci sebes. (Makó Éva felvétele)