Nemzeti Sport, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-24 / 233. szám

I!!. 233. ♦ 1992. augusztus 24. NEMZETI SPORT I1 HÜll, NEM VAKÍT EL AZ ARANY FÉNTE A sikeredzőnő a férjét dicséri] Az olimpiai bajnok női kajak négyes edzője nem csinál edzéstervet • Együtt marad-e a csapat? Ujj Nem játszották meg soha magukat Valahogy az az érzésem, hogy ha az a négy lány nem nyer olimpiai bajnokságot, akkor is ugyanígy beszélne az edzői hitvallásáról. Nem lenne letört, mint ahogy most sem túláradó az öröme. Szerinte mindig az edzés a fontos, és az vagy hoz sikert, vagy nem. Most hozott! Méghozzá jelentősét. Merthogy magyar kajakos nő még sohasem nyert olimpiai bajnokságot. A női kajak négyes most pedig a szuperesélyesek előtt rohant át a célvonalon Castelldefelsben. Fábiánná Rozsnyói Katalin nagyon boldog is lehetne ... El Örül, hogy nem csupán győztek a lányai, hanem félelmetes nagy falat törtek át, az öt éve veretlen német négyest előzték meg? — Verem a fejem a falba ... S— Ez igazán furcsa. Miért? — Mert most sem tudom eldönteni, hogy én voltam-e túl szemérmes, vagy mások voltak-e figyelmetlenek. Miben kellett volna másoknak figyelmesebbnek lenniük?— Nyílt titok volt, hogy a női kajakosokat nem csak én edzettem, hanem a férjem is, Fábián László, aki első olimpiai aranyérmünket nyerte a melbourne-i olimpián. Neki ott kellett volna lennie, legalább a döntőkön, ám ott kint az olimpián nagyon sok meghívott emberrel találkoztam, ő meg itthon nézte a tévét... — Akkor meg miért ön veri a fejét a falba? — Mert a felkészülés során mindig kikértem a véleményét, rengeteget segített. Az ország legjobb szemű edzője A lányok is tisztelik. Az olimpia előtt mégis azt gondoltam, nem nekem kell szólnom az ő érdekében. Utólag megbántam a szemérmességemet, mert ha szólok, talán egyetértenek velem és közelről láthatta volna ő is a munkája gyümölcsét. És Ugyanakkor az is igaz, hogy mindig a saját elképzelései szerint dolgozik... — Ebben nincs ellentmondás, áma mindig mindenkinek a véleményét kikérem, meghallgatom, aztán van, amit elfogadok a tanácsokból, van, amit nem. A férjem nagyon sok olyat mondott, amit balgaság lett volna nem megfogadni. Voltak olyan edzések, amelyeket ő tartott a lányoknak. Én magam is láttam ilyent, meg is írtam, sőt, az olimpiai aranyérmes lányok is dicsérték őt a győzelmük után, köszönték a segítségét. Biztos volt a győzelemben? — Nagyon összpontosítottunk a célra. Tudtuk, rettenetes nehéz lesz nyerni, de már untuk az örökös második helyezést, és elhatároztuk, mindent megteszünk a lehető legjobb szereplésért. S tavasszal, nyárelőn már éreztük, a németek is verhetők. Csodálatos, hogy sikerült. —■ N Titokban még több aranyéremre számított? — Megvallom, igen. Az elvégzett munka, az évközi eredmények alapján joggal várhattunk többet. 11a Kőbán erősebben kezdett volna, ahogy azokon a versenyeken, amikor megverte Schmidtet, Barcelonában is csak a hátát látta volna a szuperversenyző. A kettesben négyszázötvenig vezettek a lányok, s akkor billent meg a hajó ... — Az elvégzett munkára hivatkozott. Mennyi időre tervezte meg előre ezt a munkát? — Nem vagyok rabja a terveknek. Mivel hosszú idő óta együtt dolgozunk a lányokkal, s voltam én is olimpiai ezüstérmes, aztán edzőként is van már tapasztalatom, mertem alkalmazkodni a pillanatnyi körülményekhez. Én éveket építek évekre, hónapokat hónapokra, napokat napokra. Ha látom, hogy fáradtak a versenyzőim, akkor bátran adok egy kis pihenőt. „ Ennyire bízik a lányokban? — Arra céloz, hogy a fáradtságot lehet mímelni is? Nem kellett ettől tartanom. Felnőtt emberek ők, tudják, mi kell a sikerhez... Azt hiszem, óriási dicséret az, amit Kőbán Rita mondott, hogy nem csak ők négyen, hanem önnel együtt öten nyertek aranyérmet... — Hiszem, hogy csak ilyen tökéletes összhangban lehet igazán nagy eredményeket elérni. Nagyon jó visszajelzéseket kaptam a lányoktól, de megegyeztünk: én döntök. — Olimpiai bajnokok lettek a lányok. Minden marad a régiben? — Azt én nem tudhatom. Az biztos, hogy én nem változom. Nem csap be a rám hulló aranyfény. Az ő dolguk, hogy mit gondolnak, de azt hiszem, tudják, másként nem lehet legyőzni a roppant kemény ellenfeleket, csak így közösen, együtt dolgozva és egyféle akarat szerint. Tudom, nem szívesen beszél az apró részletekről, de mégis minek köszönhetik ezt az aranyérmet ? • Nem a túl sok, hanem a fitten végzett nagyon intenzív munka híve vagyok. Tudták a versenyzőim, hogy ha orrvérzésig dolgoznak, adok időt a feltöltődésre. Ez megnyugtatta őket, s engem is, mert láttam, amikor kell, beleadnak mindent. A floridai edzőtábor nagyon feldobta a lányokat. Ott már láttam, sohasem mímelik a fáradtságot azért, hogy egy pihenőnaphoz jussanak. „ Akkor hisz abban, hogy jövőre is együtt dolgoznak? — Októberben találkozunk, akkor majd megbeszéljük, mia nem változtatok, mert meggyőződésem, hogy csak így lehet a csúcson maradni. Kaszás Sándor Kőbán Rita, Mészáros Erika, Czigány Kinga, Dónusz Éva — az arany négyes Hát mégis az olimpikon szaladgált a cipőért?... VÁLTANI KELL! Napokkal az eset után is döbbenten mesélték kollégáim, hogy mi történt a szerkesztőségben. A Magyar Kerékpáros Szövetség illusztris vezetői, Tolnai Zoltán főtitkár és Sipos János technikai igazgató minősíthetetlen hangon ordítoztak, csapkodták az asztalt, az írógépet, mert nem tetszett nekik Illés Bálint edző lapunkban megjelent nyilatkozata. Ha borgőzös fiatal szurkolók, a — szerintük — rossz bírói döntések utáni indulatukban csinálnak ilyet, akkor — megérteni ugyan nem — magyarázni tudták volna tettüket. De ebben az esetben egy magyar szövetség vezetői feledkeztek meg magukról. Pedig ők lépten-nyomon hirdetik, hogy a civilizált Európába tartanak ... Tolnaiék tehát kiabáltak, csapkodtak, aztán úgy melegében közleményt fogalmaztak. Az ügy másik szereplője, Illés Bálint viszont néhány nap múlva, vasárnap délelőtt csendesen sorolta a tényeket — ugyanabban a szerkesztőségi szobában. (Úgy látszik, mégsem a hely van rossz hatással az emberekre!) Pedig a technikai igazgató aláírásával megjelent közleményben közvetve hazugnak nevezték. „Az olimpikon szaladgált cipőért című cikk nem felel meg a valóságnak, újabb csúsztatásokat tartalmaz.” — írta Sípos János. „ Én nem ferdítettem el semmit, nem csúsztattam, csupán tényszerűen felsoroltam azokat a problémákat, amelyek akadályozták az olimpiára utazó versenyzőm, Somogyi Miklós szakmai munkáját. Nem tudom, miért vitatják azt a szövetség vezetői, hogy a felkészülés finisében Somogyinak és nekem kellett rohangálni kerékpáros cipőért, hogy mi utaztunk ki ezért Bécsbe, hiszen ez tény. De mindenféle magyar pecséttel ellátott számlát emlegetett a közlemény... Hl Persze, mert mi felhajtottuk a cipőt, és egy cég behozta azt Magyarországra. A lényeg az, hogy Somogyinak esett ki egy napja a legkritikusabb időszakban. Egyébként nem értem, hogy miért erre a cipőügyre reagáltak olyan hevesen a szövetség vezetői, s miért nem válaszoltak a szakmai irányítást bíráló mondataimra. (Részlet Illés Bálint korábbi nyilatkozatából: „...az indulás — az olimpiai — (A szerk.) előtt azt nyilatkozta Sipos János technikai igazgató, hogy zavartalan volt a felkészülés. Csak azt tudnám, honnan vette, mert egyetlen napot sem töltött a kerekezőkkel.”) ★ B Ez év júniusától a szövetségi szakvezető és az edzők között megszűnt a formális, a szervezett párbeszéd — folytatta Illés Bálint. — Egyszerűen nem volt kíváncsi a véleményünkre. Akkor sem, amikor kijelölték az utazó csapatot. Pedig még tavasszal megállapodtunk arról, hogy a csapatkijelölés előtt a javaslatot megvitatja az edzőbizottság. Persze — ugye már kitalálta —, az edzőbizottsági ülés elmaradt. — Az említett közleményben a szövetség vezetői cáfolni igyekeztek a másik versenyzője, Pais Péter nyilatkozatát is. Sipos János szerint a szövetség négy alkalmat is biztosított arra, hogy Pais szintidőt fusson...85 Szakmai hozzá nem értésről árulkodik, hogy valaki áprilisban, a felkészülés elején várja az olimpiai szint teljesítését. A júniusi, niederpöringi verseny sem volt alkalmas szintidőfutásra, mert — s ezt minden szakember, tudja — a niederpöringi pálya lapos, ami különösen a sprint és az ezerméteres, tehát Pars számában hátrányos, ezen kívül rendkívül rossz a pálya felülete is. Egyébként ezek a viadalok úgy kerültek a technikai igazgató által előszeretettel emlegetett jegyzőkönyvekbe, hogy válogatók lesznek, s nem szintidő teljesítésére alkalmas versenyek. Mert ha ezt akarták volna elfogadtatni, akkor a hozzáértők rögtön sikítottak volna. K — A közleményben olvastam, hogy Pais Péter állítólag nem élt két hivatalos időmérési lehetőséggel? ... – Na, látja, ez az igazi csúsztatás! Határozottan kijelentem, hogy nem biztosítottak számára ilyen lehetőséget. Egyszer, napokkal a történtek után, Sipos János közölte velem, hogy a sportiskolás Hegyes Jánosnak rendeztek egy időmérőversenyt, erről a lehetőségről azonban elfelejtették értesíteni a többi érdekeltet, köztük Pais Pétert is. Pedig a szövetség fizetett szakmai vezetőjének az lett volna a kötelessége, hogy hivatalosan, dátummal, nappal, órával kiír két időmérőversenyt. De még az is elég lett volna, ha telefonon felhívja az érdekelteket, erre azonban a szövetség egyik vezetője sem szakított időt. Akkor bezzeg korán reggel megtalálták, amikor kiderült, hogy elfelejtették kivinni Barcelonába a bemelegítéshez nélkülözhetetlen görgőt. És a nyilatkozatom megjelenése után is nyomban eszükbe jutott a telefonszámom: Tolnai Zoltán hosszan ordítozott a feleségemmel, mert engem nem talált otthon. • A főtitkár gyakran hangoztatta az elmúlt években, hogy a magyar kerékpársportnak közelednie kell Európához, s hogy üzleti alapon — a szponzorok és a sportolók legnagyobb megelégedésére! — vonzóbbá kell tenni a sportágat. S ha már nagyobb tömegeket megmozgat, akkor megindul a fejlődés is. Egyszóval váltani kell. Nekünk is ez az érzésünk. Váltani kell... Elsősorban hangnemet... (kresz)