Nemzeti Sport, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-16 / 286. szám

Bevásárló- és fittcentrum Páratlan PÁRA­ ­• Hazánkban még csak elvétve található bevásárló- és szabadidő­­központ együtt. Nekünk még ke­vés olyan központunk van, mint az osztrákoknál a HUMA, vagy a Shopping City Süd. . Ezúton azonban örömmel hív­juk fel a figyelmet egy olyan be­vásárló- és szabadidő-központra, amely közel van a fővároshoz, és a BÁR út nevet viseli. (Budapest­ről csupán 15—20 perc az út). Ér­den található az M7-es út mellett, pontosan a 17-es kilométerkőnél kell jobbra kormányozni az autó­busz, vagy a személygépkocsi vo­lánját és mintegy 800 m-re „vi­lágít” a szupermarket épülete és a zöld teniszcsarnok. A túlzsúfolt Budapesten alig van olyan kulturált környezet és hatalmas parkoló, ahol a bevásár­lás mellett a szabad időt egész­ségesen, kellemesen eltöltheti az idelátogató. A PARA mindezzel rendelkezik. Az üzletház földszintjén a szu­permarket valóban szuper. Áru­­választéka egyedülálló és számos árucikk olcsóbb, mint Budapes­ten. Az első emeleti kisü­zletben szinte mindent megtalál a vásárló. A ruházati, műszaki cikkek, sportszerek, fehérneműk, kozme­tikumok, ajándéktárgyak és még számos áruféle egy helyen besze­rezhetők. A nemrég megnyílt piac is egyre terebélyesedik és válasz­téka sokszínű. Aki nem vásárol, de például szeret teniszezni, azt szabadtéri és fedett pályák várják. Regenerá­lódhat a kondicionálótermekben, vagy a szaunában, alakját csino­síthatja a BODY-QUEST szalon­ban, lebarnulhat a­ szoláriumban, vagy felfrissülhet egy talpmasz­­százs után. A vándor utazó egy-két éjsza­kát is eltölthet a szépen berende­zett, hangulatos kis szállodában. És aki csupán gasztronómiai in­gereit kívánja kielégíteni, kedvé­re fogyaszthat a sörözőben, vagy a pizzériában. KTK-verseny! A Fővárosi Pedagógiai Intézet, a Fővárosi Önkormányzat Sport Alosztályával és a Magyar Diák­sport Szövetséggel közösen az ál­talános iskolai korosztály számára a Kiegészítő Torna Készlet (KTK) versenyt ír ki. A versenyen részt vehet vala­mennyi fővárosi általános iskola egy csapattal, amely 6 1-2. osztá­lyos (3 lány, 3 fiú), 6 3-4. osztá­lyos, 6 5-6. osztályos és 6 7-8. osz­tályos tanulóból áll. Elsősorban azon iskolák nevezé­sét várjuk, ahol már használják a Kiegészítő Torna Készletet. Nevezési határidő: 1992. október 22. 14 óráig, Fővárosi Pedagógiai Intézet, 1082 Horváth Mihály tér 8. (A borítékra kérjük ráírni: KTK verseny nevezés). Díjazás: a budapesti verseny döntőjében, az 1-6. helyezett isko­lai oklevél és sportszer (KTK) dí­jazásban, a testnevelő (felkészítő tanára) pénzjutalomban részesül. A verseny tervezett helye és ideje: Petőfi Sándor Általános Is­kola, Bp. XI., Kiskőrös u. 1. 1992. december 11. 14 órától. A torna versenyszámai: váltó és sorversenyek (KTK-en végez­hető gyakorlatokkal). (A benevezett csapatok a rész­letes versenykiírást 1992. október 30-án 12—14 óráig az FPI-ben, a II. em. 126-ban vehetik át.) Megfelelő számú érdeklődés esetén a versenyt az OTSH Test­nevelési, Diák- és Szabadidősport Osztálya is támogatja. A FITTSÉG ÉS A TAN­U­LÁS A konferenciák havát éljük. Október — úgy látszik — megkapja a „sárga trikót”, a testi nevelés, testne­velés, megelőző életvédelem, nevelés tudományos ülései egymást követik. Szinte lehetetlen mindegyiken ott lenni. Eszter­gom, Veszprém, Budapest, Gyöngyös, Pécs a színhelyei ezeknek a kiváló rendezvén­­yeknek. És még hol a vége... A táncrend betelt Értekezni régen is értekeztek eleget. Mi­ben különböznek ezek a tudományos kon­ferenciák az elmúlt évtizedekéitől? Egy na­gyon lényeges pontban. A táncmulatság vé­géhez értünk, a táncrend betelt. Az utolsó tangót járjuk. A nemzet tűrőképességének végéhez értünk. Innen már csak a tettek jöhetnek. S úgy érzem, jönnek is. Minden­ki, aki a konferenciákon részt vett, ezt érez­hette. S aki nem érezte, akinek kellene éreznie — azokról emlékezünk meg most e hasábokon. Nem a „cikizés” a cél, hanem az, hogy változtassák meg álláspontjukat, tudniillik, ahogy mondtam, itt már nincs türelmi idő. Azt szokták mondani, hogy a 24. órában vagyunk. Sőt, inkább már azon is túl... Azaz az ostoba halál, a kórházakban a folyosókon fekszenek a betegek. Miért? Miért kell a családok többségében gyászol­ni, szomorúnak lenni, levertségnek, jobb esetben is közömbösségnek uralkodnia? Miért ne élhetnénk boldogabban, jobb ked­vűen, jobb közérzettel, edzettebben. Sírni lenne kedve az embernek — csakhogy ez semmit sem segít. Ez az életnek az a te­ségen, a halálon. S amikor már hétvége­ken kint vagy a természetben, amikor már otthon is mozogsz , akkor jövünk mi. Jön az állam és segít a következőkben: Javítja a tárgyi feltételeket. 70 éve nem volt a kormánynak, a parlamentnek olyan létesítményprogramja, mint 1991 és 1996 között. Tudni kell mindenkinek, hogy Kle­bersberg Kuno — a korát messze megelő­ző kultuszminiszter géniusz — az 1920-as években már rájött az itt leírtak igazságá­ra. Sporttörvényt alkottak 1921-ben — az­óta sincs új —, iskolareformot vezettek be, iskolák, tornatermek százai épültek, a test­nevelés tantárgy lett, Testnevelési Főiskolát alapítottak 1925-ben és számos más intéz­kedéssel vigyázták a magyarság jövőjét, a fiatalság egészségét. Azóta több mint hetven év telt el. Most érezzük, hogy újra megindult „a gőzhen­ger”. Több mint 800 tornaterem fog épül­ni —■ amiből több, mint négyszáz már épül! — jövőre. Adja Isten, hogy a parlament is elfogadja s akkor a tanuszodák, szabad­téri sportlétesítmények is bekerülhetnek a központi céltámogatás körébe. Koncepció formálódik a meglévők karbantartására, megóvására, mentésére. Vissza a kályhához A megyei sportigazgatóságok vigyázzák a tizenkilenc megye testnevelését és sportját. Figyelni kell, hogy a meglévő pénzből a sport mindhárom területe országosan ré­szesedjen. Nehogy a megyei labdarúgócsa­patok, játékosok átigazolására menjen a pénz! Ez rendkívül nagy hiba lenne, mi mok, korreferátumok. Feltárták elsősorban a rosszat, s a kevés jót is. Ez már valami. Itt már látszik az összefogás, a tettre­­készség. Az óvodások, kisiskolások szoma­tikus neveléséről tanácskoztak Veszprém­ben. Az óvodai testnevelés (3-6) világvi­szonylatban jól áll. Az óvónői­ rendkívül komolyan veszik hivatásukat, a foglalkozá­sok rendszeresek. Nem kis vajúdás után megszületett a sok korszerű elemet tartalmazó óvodai nevelé­si program. Egyre sokasodnak a tudomá­nyos eredményeket is felmutató kutatások. Kár, hogy 1986 óta, tehát hat éve nem volt hasonló tudományos szim­pózium. Legyen minden évben, meg­éri. Dicséret a rendezőknek, résztvevők­­nek a színvonalért. Itt kell gratulálni a Testnevelési Egyetem Továbbképző Intéze­tének, ak­i rendszeresen rendezi meg az óvónők szakmai továbbképzését. Az érdek­lődés hihetetlen, egy széken ketten ülnek, pedig szép nagy aulája van a Testnevelési Egyetemnek. Amilyen európai szintű az óvodai testnevelés, olyan zuhanórepülés következik a kisiskolások életéveiben. A 6—10 évesek testnevelésének mélyrepülését felismerte az ország vezetése is. S mivel a mozgástanulás virágkoráról van szó — ez idő alatt tanulja meg a kisgyermek leg­könnyebben a mozgásokat — vétek lenne hagyni ezt a tendenciát. Hála Istennek most már nem is hagyja. A szakemberek hitet tettek amellett, hogy hogy az elkövetkező években a koronát ez a négyéves időszak kapja. Én inkább hat­évesről beszélnék, mert a 6—12 év közti kor az, ami egy gyermek életében tényleg sors­döntő a mozgástanulás szempontjából. 12 éves kortól 18 éves korig, ha mér életmód­jává tettük a rendszeres mozgást, ha már megszerettettük vele a napi sportot,­ a ver­sengést­­ nyertünk. A sportos életútról ak­kor már senki nem fogja tudni l­et­ér­íten­i. Rászoktatni nehéz az embert a későbbi években. Gyerekként viszont a­­ recept any­­nyi, hogy végy egy lelkes szakembert, a sportot legalább nem akadályozó környe­zetet, minimális tárgyi feltételeket és cso­dát tehetsz. rülete, ahol mi magunk mindent megtehet­nénk a nemzet, az ország, a közügy és ma­gunk érdekében. És mégsem tesszük. Na adja Isten, hogy a többség változtasson megkövült szokásain, hogy életmódját egy csipetnyit is korszerűsítené, hogy táplálko­zásán változtatna, hogy testsúlyát az ideá­lis felé közelítené, amitől — attól a perc­től fogva — kitűnően érezné magát és esz­tétikailag is a „csinos” kategóriába sorol­hatná magát. Csak egy-egy szál cigarettá­val kellene kevesebbet szívni, csak el kel­lene kezdeni rendszeresen mozogni. Először a hétvégét a szabadban tölteni, együtt, a családdal, a gyerekekkel, mozgással, játé­kokkal, versengésekkel. Nem kell szégyell­ni a rengő pocakot, az ügyetlen mozgást, a cigaretta miatti krákogást, az alkohol miatti erőtlenséget. Hamar kifulladsz — nem baj. Először csak perceket bírsz, s rá­jössz, hogy mától — nem holnaptól —egy szál cigarettával kevesebbet kell szívni. Hi­szen a sport és a cigaretta valóban nem fér össze. Nem lehet oxigénadósságot és a krákogást összeegyeztetni. Dekákat fogysz először, amikor vége egy ilyen sportos hét­végének. S tudat alatt, tudat felett, tud­nod kell, érezned kell, hogy a családodat, szeretteidet csak akkor láthatod sokáig, ha elfogadod tanácsainkat. Rettenetes érzés esetleg idő előtt i­tthagyni őket csak azért, mert lusta vagy, csak azért, mert a kényel­medet szereted jobban. Mindez, amit ajánlok, nem pénzkérdés. Amiről idáig beszéltem tulajdonképpen egy fillérbe sem kerül. Azután, amikor érzed, hogy jók ezek a „sportvíkendek”, jöhetnek a hétköznapok. A hétfők, szerdák, pénte­kek. Jöhetnek az otthontartott edzések, az „aerobu­kórák” lemezre, videóra, szalagra. Nyitott ablak melletti gimnasztikák, kar-, nyak-, hát-, oldal-, has-, lábizomerősítő gyakorlatok. Nincs időm — hallom ezt a teljesen át­látszó, elfogadhatatlan kifogást. Nincs időd percekkel hamarabb felkelni, vagy a mun­kahelyen ebédidőben szakítani mozgásra egy kis időt, nincs időd a második, har­madik állás után? Kell legyen! Tudom, hogy a fáradtság, a levertség, az erőtlen­ség nagy úr, de létezik akaraterő a vilá­gon. A fentiek érdekében össze kell szorí­tani a megmaradt fogakat (ezt jégkorong­ban szoktuk mondani) és úrrá kell lenned magadon. Az életnek győznie kell a beteg­több, bűnnek nevezném. Itt már minden forint a fiatalokra, a lakosokra és a ma­gas szintű versenysportra kell, hogy menjen. Ezekből a pénzekből felesleges embereket nem lehet foglalkoztatni a hivatalokban, lub­­xusirodákra nincs szükség és fényűző rep­­rezentálásra sem. Minimális létszámmal szükséges dolgoznunk és rendkívül hatéko­nyan. So­k millió forintot lehet megtakarítani ezzel a felfogással. Tudok mondani minta­szerűen dolgozó megyét. Példának hoznám: Győr-Moson-Sopron, Szabolcs-Szatmár- Bereg, Komárom-Esztergom, Bács-Kis­­kun, Zala, Békés megyét. És a felsorolás nem teljes. Gyermek- és ifjúsági sport céljaira öt­százmilliót kaptunk az idén. Óriási összeg, amit a pályázóik között kuratórium osztott szét a legjobb tudása szerint. Azt kérdő­jelezném meg, hogy ez a legjobb megol­dás-e a pénz szétosztására. Nem lehet a fővárosban tizenöt embernek döntenie az ország ilyen irányú kérdéseiről. Képtelen­ség. Embertelen dolog ilyen helyzetbe hoz­ni a tizenöt szakembert. Kellenek a me­gyei tudorok­, a sportigazgatóságok, akik a legjobban kell ismerjék környezetüket. Ha nem ismerik, az megint nagyon nagy gond lenne. A parlament majdani­ döntésétől függ hogy minden magyar állampolgár ötven­­forintnyi normatív támogatást kap-e 1992. január 1-jétől, az önkormányzatok útján. Mire? A diáksportra, a lakosság sportjára és versenysportra? Hogy fogjuk ellenőriz­ni az elköltését? ... így nem jó a kérdések feltétele. Hogy fogják ellenőrizni a lakosok, hogy a településen valóban ezekre a cé­lokra költik-e a pénzt? Itt jön a demokrá­cia, illetve itt kellene, hogy jöjjön. Napon­ta kell bombázzák a polgármestert, a bi­zottságokat, s ha valami nem néz ki tisz­tának, azonnal a köznek kell közbelépnie, írja meg az újság, ismertesse a rádió, a helyi tv. Ez az 500 millió ismét rendkívül nagy segítség lenne. Egy harmincezer lakosú Gyöngyös például 15 milliót, a főváros 100 milliót kap a gyerekek testnevelésére, sport­jára, utánpótlás-nevelésre és a felnőttek mozgatására. Ez újabb bizonyíték, hogy valóban megindult az országban valami ezen a téren. Vissza a kályhához. A tanácskozások — amiken részt vettem — a fentiek légkörét sugallták. A szó igaz értelmében az őszin­teség jegyében hangzottak el a referátu­ Amikor még lehetne Esztergomban a megelőző életvédelem, nevelés, kölcsönös biztosításról szóló kon­ferencia zajlott. Le a kalappal a Vitéz Já­nos Tanítóképző Főiskola nevelői előtt. Ilyen fontos tanácskozást, ilyen jó hatás­fokkal régen rendeztek. Az ember teljes értékű életre való esélyét számos tényező befolyásolja, melyek kedvezőtlen együtt­hatása az egyén sebezhetőségének forrása lehet. Hogy lehet az emberi élet bizton­ságát növelni? A kérdésre a választ igye­kezett a konferencia megadni. Egészség­megőrző program, képzési program, nem­zetközi együttműködés programja szerepelt a konferencia színes palettáján. Ha valami­kor volt fontos konferenciatéma az egész­ségmegőrzés, akkor ma az. Külön említést érdemel a Magyar Egészségpénztár Egyesü­letek Országos Szövetsége elnökének elő­adása: „A kölcsönös biztosítás és az egész­ségmegőrzés”. A társadalombiztosító a pre­vencióval nem tud mit kezdeni. Kuratív medicina mindenek felett. Amíg egészséges az ember, addig egészségének megtartása érdekében nem ad ki egy forintot sem. Amikor megbetegszik, akkor már hullhat­nak a forintok a kórházra, a táppénzre, a műtétre. Ki érti ezt? Jönnek az új bizto­sítók, akik ezt a tarthatatlan helyzetet meg fogják oldani. Ez is az új idők­­ új hul­láma. A felnőttekkel, a 18 év felettiekkel már nem lesz baj — egy pár év múlva. Ha majd úgy nőnek fel, hogy életükre jellem­ző lesz a sportos életvitel, a „life time” sportok űzése. Pécsett sporttudományos napokat rendez­nek, ahol „Quo vadis, sport” (Hová, mész, sport) címmel hangzanak el előadások­­ a legmagasabb­­ szintű sportvezetők részéről. Gyöngyösön pedig a Magyar Olimpiai Akadémia tart ülést, ahol több száz gyerek jelenlétében olimpiai bajnokok fognak vé­leményt mondani az olimpiáról, a sport­­koncepcióról. Mozog az ország. A sok konferencia alatt a rész­tvevők ugyan ülnek, de a cél az, hogy sok százezer embert bevonjunk a rendsze­res napi sportba, testmozgásba. dr. Jakabházy László egyetemi docens Köszönetet mondunk Hámori Ta­másnak, az OTSH külügyi főosztálya helyettes vezetőjének azért a mun­káért, amellyel „FITTSÉG ÉS SPORTKONCEPCIÓ” című írásunk megszületését elősegítette. A szerkesztőbizottság 3

Next