Nemzeti Sport, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-16 / 286. szám
Bevásárló- és fittcentrum Páratlan PÁRA • Hazánkban még csak elvétve található bevásárló- és szabadidőközpont együtt. Nekünk még kevés olyan központunk van, mint az osztrákoknál a HUMA, vagy a Shopping City Süd. . Ezúton azonban örömmel hívjuk fel a figyelmet egy olyan bevásárló- és szabadidő-központra, amely közel van a fővároshoz, és a BÁR út nevet viseli. (Budapestről csupán 15—20 perc az út). Érden található az M7-es út mellett, pontosan a 17-es kilométerkőnél kell jobbra kormányozni az autóbusz, vagy a személygépkocsi volánját és mintegy 800 m-re „világít” a szupermarket épülete és a zöld teniszcsarnok. A túlzsúfolt Budapesten alig van olyan kulturált környezet és hatalmas parkoló, ahol a bevásárlás mellett a szabad időt egészségesen, kellemesen eltöltheti az idelátogató. A PARA mindezzel rendelkezik. Az üzletház földszintjén a szupermarket valóban szuper. Áruválasztéka egyedülálló és számos árucikk olcsóbb, mint Budapesten. Az első emeleti kisüzletben szinte mindent megtalál a vásárló. A ruházati, műszaki cikkek, sportszerek, fehérneműk, kozmetikumok, ajándéktárgyak és még számos áruféle egy helyen beszerezhetők. A nemrég megnyílt piac is egyre terebélyesedik és választéka sokszínű. Aki nem vásárol, de például szeret teniszezni, azt szabadtéri és fedett pályák várják. Regenerálódhat a kondicionálótermekben, vagy a szaunában, alakját csinosíthatja a BODY-QUEST szalonban, lebarnulhat a szoláriumban, vagy felfrissülhet egy talpmaszszázs után. A vándor utazó egy-két éjszakát is eltölthet a szépen berendezett, hangulatos kis szállodában. És aki csupán gasztronómiai ingereit kívánja kielégíteni, kedvére fogyaszthat a sörözőben, vagy a pizzériában. KTK-verseny! A Fővárosi Pedagógiai Intézet, a Fővárosi Önkormányzat Sport Alosztályával és a Magyar Diáksport Szövetséggel közösen az általános iskolai korosztály számára a Kiegészítő Torna Készlet (KTK) versenyt ír ki. A versenyen részt vehet valamennyi fővárosi általános iskola egy csapattal, amely 6 1-2. osztályos (3 lány, 3 fiú), 6 3-4. osztályos, 6 5-6. osztályos és 6 7-8. osztályos tanulóból áll. Elsősorban azon iskolák nevezését várjuk, ahol már használják a Kiegészítő Torna Készletet. Nevezési határidő: 1992. október 22. 14 óráig, Fővárosi Pedagógiai Intézet, 1082 Horváth Mihály tér 8. (A borítékra kérjük ráírni: KTK verseny nevezés). Díjazás: a budapesti verseny döntőjében, az 1-6. helyezett iskolai oklevél és sportszer (KTK) díjazásban, a testnevelő (felkészítő tanára) pénzjutalomban részesül. A verseny tervezett helye és ideje: Petőfi Sándor Általános Iskola, Bp. XI., Kiskőrös u. 1. 1992. december 11. 14 órától. A torna versenyszámai: váltó és sorversenyek (KTK-en végezhető gyakorlatokkal). (A benevezett csapatok a részletes versenykiírást 1992. október 30-án 12—14 óráig az FPI-ben, a II. em. 126-ban vehetik át.) Megfelelő számú érdeklődés esetén a versenyt az OTSH Testnevelési, Diák- és Szabadidősport Osztálya is támogatja. A FITTSÉG ÉS A TANULÁS A konferenciák havát éljük. Október — úgy látszik — megkapja a „sárga trikót”, a testi nevelés, testnevelés, megelőző életvédelem, nevelés tudományos ülései egymást követik. Szinte lehetetlen mindegyiken ott lenni. Esztergom, Veszprém, Budapest, Gyöngyös, Pécs a színhelyei ezeknek a kiváló rendezvényeknek. És még hol a vége... A táncrend betelt Értekezni régen is értekeztek eleget. Miben különböznek ezek a tudományos konferenciák az elmúlt évtizedekéitől? Egy nagyon lényeges pontban. A táncmulatság végéhez értünk, a táncrend betelt. Az utolsó tangót járjuk. A nemzet tűrőképességének végéhez értünk. Innen már csak a tettek jöhetnek. S úgy érzem, jönnek is. Mindenki, aki a konferenciákon részt vett, ezt érezhette. S aki nem érezte, akinek kellene éreznie — azokról emlékezünk meg most e hasábokon. Nem a „cikizés” a cél, hanem az, hogy változtassák meg álláspontjukat, tudniillik, ahogy mondtam, itt már nincs türelmi idő. Azt szokták mondani, hogy a 24. órában vagyunk. Sőt, inkább már azon is túl... Azaz az ostoba halál, a kórházakban a folyosókon fekszenek a betegek. Miért? Miért kell a családok többségében gyászolni, szomorúnak lenni, levertségnek, jobb esetben is közömbösségnek uralkodnia? Miért ne élhetnénk boldogabban, jobb kedvűen, jobb közérzettel, edzettebben. Sírni lenne kedve az embernek — csakhogy ez semmit sem segít. Ez az életnek az a teségen, a halálon. S amikor már hétvégeken kint vagy a természetben, amikor már otthon is mozogsz , akkor jövünk mi. Jön az állam és segít a következőkben: Javítja a tárgyi feltételeket. 70 éve nem volt a kormánynak, a parlamentnek olyan létesítményprogramja, mint 1991 és 1996 között. Tudni kell mindenkinek, hogy Klebersberg Kuno — a korát messze megelőző kultuszminiszter géniusz — az 1920-as években már rájött az itt leírtak igazságára. Sporttörvényt alkottak 1921-ben — azóta sincs új —, iskolareformot vezettek be, iskolák, tornatermek százai épültek, a testnevelés tantárgy lett, Testnevelési Főiskolát alapítottak 1925-ben és számos más intézkedéssel vigyázták a magyarság jövőjét, a fiatalság egészségét. Azóta több mint hetven év telt el. Most érezzük, hogy újra megindult „a gőzhenger”. Több mint 800 tornaterem fog épülni —■ amiből több, mint négyszáz már épül! — jövőre. Adja Isten, hogy a parlament is elfogadja s akkor a tanuszodák, szabadtéri sportlétesítmények is bekerülhetnek a központi céltámogatás körébe. Koncepció formálódik a meglévők karbantartására, megóvására, mentésére. Vissza a kályhához A megyei sportigazgatóságok vigyázzák a tizenkilenc megye testnevelését és sportját. Figyelni kell, hogy a meglévő pénzből a sport mindhárom területe országosan részesedjen. Nehogy a megyei labdarúgócsapatok, játékosok átigazolására menjen a pénz! Ez rendkívül nagy hiba lenne, mi mok, korreferátumok. Feltárták elsősorban a rosszat, s a kevés jót is. Ez már valami. Itt már látszik az összefogás, a tettrekészség. Az óvodások, kisiskolások szomatikus neveléséről tanácskoztak Veszprémben. Az óvodai testnevelés (3-6) világviszonylatban jól áll. Az óvónői rendkívül komolyan veszik hivatásukat, a foglalkozások rendszeresek. Nem kis vajúdás után megszületett a sok korszerű elemet tartalmazó óvodai nevelési program. Egyre sokasodnak a tudományos eredményeket is felmutató kutatások. Kár, hogy 1986 óta, tehát hat éve nem volt hasonló tudományos szimpózium. Legyen minden évben, megéri. Dicséret a rendezőknek, résztvevőknek a színvonalért. Itt kell gratulálni a Testnevelési Egyetem Továbbképző Intézetének, aki rendszeresen rendezi meg az óvónők szakmai továbbképzését. Az érdeklődés hihetetlen, egy széken ketten ülnek, pedig szép nagy aulája van a Testnevelési Egyetemnek. Amilyen európai szintű az óvodai testnevelés, olyan zuhanórepülés következik a kisiskolások életéveiben. A 6—10 évesek testnevelésének mélyrepülését felismerte az ország vezetése is. S mivel a mozgástanulás virágkoráról van szó — ez idő alatt tanulja meg a kisgyermek legkönnyebben a mozgásokat — vétek lenne hagyni ezt a tendenciát. Hála Istennek most már nem is hagyja. A szakemberek hitet tettek amellett, hogy hogy az elkövetkező években a koronát ez a négyéves időszak kapja. Én inkább hatévesről beszélnék, mert a 6—12 év közti kor az, ami egy gyermek életében tényleg sorsdöntő a mozgástanulás szempontjából. 12 éves kortól 18 éves korig, ha mér életmódjává tettük a rendszeres mozgást, ha már megszerettettük vele a napi sportot, a versengést nyertünk. A sportos életútról akkor már senki nem fogja tudni letéríteni. Rászoktatni nehéz az embert a későbbi években. Gyerekként viszont a recept anynyi, hogy végy egy lelkes szakembert, a sportot legalább nem akadályozó környezetet, minimális tárgyi feltételeket és csodát tehetsz. rülete, ahol mi magunk mindent megtehetnénk a nemzet, az ország, a közügy és magunk érdekében. És mégsem tesszük. Na adja Isten, hogy a többség változtasson megkövült szokásain, hogy életmódját egy csipetnyit is korszerűsítené, hogy táplálkozásán változtatna, hogy testsúlyát az ideális felé közelítené, amitől — attól a perctől fogva — kitűnően érezné magát és esztétikailag is a „csinos” kategóriába sorolhatná magát. Csak egy-egy szál cigarettával kellene kevesebbet szívni, csak el kellene kezdeni rendszeresen mozogni. Először a hétvégét a szabadban tölteni, együtt, a családdal, a gyerekekkel, mozgással, játékokkal, versengésekkel. Nem kell szégyellni a rengő pocakot, az ügyetlen mozgást, a cigaretta miatti krákogást, az alkohol miatti erőtlenséget. Hamar kifulladsz — nem baj. Először csak perceket bírsz, s rájössz, hogy mától — nem holnaptól —egy szál cigarettával kevesebbet kell szívni. Hiszen a sport és a cigaretta valóban nem fér össze. Nem lehet oxigénadósságot és a krákogást összeegyeztetni. Dekákat fogysz először, amikor vége egy ilyen sportos hétvégének. S tudat alatt, tudat felett, tudnod kell, érezned kell, hogy a családodat, szeretteidet csak akkor láthatod sokáig, ha elfogadod tanácsainkat. Rettenetes érzés esetleg idő előtt itthagyni őket csak azért, mert lusta vagy, csak azért, mert a kényelmedet szereted jobban. Mindez, amit ajánlok, nem pénzkérdés. Amiről idáig beszéltem tulajdonképpen egy fillérbe sem kerül. Azután, amikor érzed, hogy jók ezek a „sportvíkendek”, jöhetnek a hétköznapok. A hétfők, szerdák, péntekek. Jöhetnek az otthontartott edzések, az „aerobukórák” lemezre, videóra, szalagra. Nyitott ablak melletti gimnasztikák, kar-, nyak-, hát-, oldal-, has-, lábizomerősítő gyakorlatok. Nincs időm — hallom ezt a teljesen átlátszó, elfogadhatatlan kifogást. Nincs időd percekkel hamarabb felkelni, vagy a munkahelyen ebédidőben szakítani mozgásra egy kis időt, nincs időd a második, harmadik állás után? Kell legyen! Tudom, hogy a fáradtság, a levertség, az erőtlenség nagy úr, de létezik akaraterő a világon. A fentiek érdekében össze kell szorítani a megmaradt fogakat (ezt jégkorongban szoktuk mondani) és úrrá kell lenned magadon. Az életnek győznie kell a betegtöbb, bűnnek nevezném. Itt már minden forint a fiatalokra, a lakosokra és a magas szintű versenysportra kell, hogy menjen. Ezekből a pénzekből felesleges embereket nem lehet foglalkoztatni a hivatalokban, lubxusirodákra nincs szükség és fényűző reprezentálásra sem. Minimális létszámmal szükséges dolgoznunk és rendkívül hatékonyan. Sok millió forintot lehet megtakarítani ezzel a felfogással. Tudok mondani mintaszerűen dolgozó megyét. Példának hoznám: Győr-Moson-Sopron, Szabolcs-Szatmár- Bereg, Komárom-Esztergom, Bács-Kiskun, Zala, Békés megyét. És a felsorolás nem teljes. Gyermek- és ifjúsági sport céljaira ötszázmilliót kaptunk az idén. Óriási összeg, amit a pályázóik között kuratórium osztott szét a legjobb tudása szerint. Azt kérdőjelezném meg, hogy ez a legjobb megoldás-e a pénz szétosztására. Nem lehet a fővárosban tizenöt embernek döntenie az ország ilyen irányú kérdéseiről. Képtelenség. Embertelen dolog ilyen helyzetbe hozni a tizenöt szakembert. Kellenek a megyei tudorok, a sportigazgatóságok, akik a legjobban kell ismerjék környezetüket. Ha nem ismerik, az megint nagyon nagy gond lenne. A parlament majdani döntésétől függ hogy minden magyar állampolgár ötvenforintnyi normatív támogatást kap-e 1992. január 1-jétől, az önkormányzatok útján. Mire? A diáksportra, a lakosság sportjára és versenysportra? Hogy fogjuk ellenőrizni az elköltését? ... így nem jó a kérdések feltétele. Hogy fogják ellenőrizni a lakosok, hogy a településen valóban ezekre a célokra költik-e a pénzt? Itt jön a demokrácia, illetve itt kellene, hogy jöjjön. Naponta kell bombázzák a polgármestert, a bizottságokat, s ha valami nem néz ki tisztának, azonnal a köznek kell közbelépnie, írja meg az újság, ismertesse a rádió, a helyi tv. Ez az 500 millió ismét rendkívül nagy segítség lenne. Egy harmincezer lakosú Gyöngyös például 15 milliót, a főváros 100 milliót kap a gyerekek testnevelésére, sportjára, utánpótlás-nevelésre és a felnőttek mozgatására. Ez újabb bizonyíték, hogy valóban megindult az országban valami ezen a téren. Vissza a kályhához. A tanácskozások — amiken részt vettem — a fentiek légkörét sugallták. A szó igaz értelmében az őszinteség jegyében hangzottak el a referátu Amikor még lehetne Esztergomban a megelőző életvédelem, nevelés, kölcsönös biztosításról szóló konferencia zajlott. Le a kalappal a Vitéz János Tanítóképző Főiskola nevelői előtt. Ilyen fontos tanácskozást, ilyen jó hatásfokkal régen rendeztek. Az ember teljes értékű életre való esélyét számos tényező befolyásolja, melyek kedvezőtlen együtthatása az egyén sebezhetőségének forrása lehet. Hogy lehet az emberi élet biztonságát növelni? A kérdésre a választ igyekezett a konferencia megadni. Egészségmegőrző program, képzési program, nemzetközi együttműködés programja szerepelt a konferencia színes palettáján. Ha valamikor volt fontos konferenciatéma az egészségmegőrzés, akkor ma az. Külön említést érdemel a Magyar Egészségpénztár Egyesületek Országos Szövetsége elnökének előadása: „A kölcsönös biztosítás és az egészségmegőrzés”. A társadalombiztosító a prevencióval nem tud mit kezdeni. Kuratív medicina mindenek felett. Amíg egészséges az ember, addig egészségének megtartása érdekében nem ad ki egy forintot sem. Amikor megbetegszik, akkor már hullhatnak a forintok a kórházra, a táppénzre, a műtétre. Ki érti ezt? Jönnek az új biztosítók, akik ezt a tarthatatlan helyzetet meg fogják oldani. Ez is az új idők új hulláma. A felnőttekkel, a 18 év felettiekkel már nem lesz baj — egy pár év múlva. Ha majd úgy nőnek fel, hogy életükre jellemző lesz a sportos életvitel, a „life time” sportok űzése. Pécsett sporttudományos napokat rendeznek, ahol „Quo vadis, sport” (Hová, mész, sport) címmel hangzanak el előadások a legmagasabb szintű sportvezetők részéről. Gyöngyösön pedig a Magyar Olimpiai Akadémia tart ülést, ahol több száz gyerek jelenlétében olimpiai bajnokok fognak véleményt mondani az olimpiáról, a sportkoncepcióról. Mozog az ország. A sok konferencia alatt a résztvevők ugyan ülnek, de a cél az, hogy sok százezer embert bevonjunk a rendszeres napi sportba, testmozgásba. dr. Jakabházy László egyetemi docens Köszönetet mondunk Hámori Tamásnak, az OTSH külügyi főosztálya helyettes vezetőjének azért a munkáért, amellyel „FITTSÉG ÉS SPORTKONCEPCIÓ” című írásunk megszületését elősegítette. A szerkesztőbizottság 3