Nemzeti Sport, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-09 / 67. szám

1993. március 9. HJlRJlPOffillSÓBJllV A Szép Vasárnaponként ők érkeznek­­ hozzánk, a mi lakásunkba, most lDIUlllIl ^ pedig mi vendégeskedünk náluk, a Szép család ___________ filmgyári otthonában.­­ SPORTOL A CSALÁD Édesanya, aki utálja és sajnálja a veszteseket Istenem, ha egy nőben így tombol az energia! Persze, te­gyünk éles különbséget: ha egy nő uralkodni vágyik, az taszító, ám ha uralkodói vér folyik az ereiben, az..., az egészen más. Abból az lesz, ami velünk is történt Eszter­gályos Cecília társaságában. A művésznő a forgatás tíz­perces szünetében állt a be­szélgetés elé, azaz hát vele kapcsolatban az állt kifeje­zés két okból sem jó. Egy­részt — tényszerűen — ült. Másrészt nem tudom elkép­zelni, hogy E. C. valaha is álljon, és ne ezen a magas fordulatszámon pörögjön. Ket­tőnk kérdezési sebessége sem okozott neki gondot, sőt, így legalább meg tudtunk felelni az ő tempójának. Valahogy így­— Legutóbb egy aerobicka­­zettán hallottuk a hangját, amint az ütemet diktálja ... • Az már jó ötéves mun­kám. — Lesz folytatása? — Nem hinném. Felkértek, megcsináltam és kész. — Milyen sportok vonzzák a leginkább? • Nem használok kategó­riákat. A sporthoz való kötő­désemet az emberekhez való kötődésem határozza meg. Egy időben nagyon szerettem a ví­zilabdát. — És most? — Most Zénó miatt. — A focival hogy áll? — Nem nagyon szeretem. A kemény sportokat pedig ki­mondottan gyűlölöm, most ezekre az orrba rúgásokra gondolok. — Mi fogja meg egy sport­mérkőzésből? 0 Utálom a veszteseket. És nagyon sajnálom őket. Miért kellett éppen most eltörnie annak a botnak, ilyeneket kérdezek magamtól. — Szokott veszíteni? 0 Minden pillanatban ve­szítünk. — Hogy emlékszik vissza a „Szerelem 100 háton” című filmjére? 0 Nagyon szerettem. — Ott egy úszóedzőt alakí­tott. Tud úszni? 0 Pazarul. A létező összes módon. — És szokta is gyakorolni? 0 Régen nincs már rá időm. És uszoda sincs a kör­nyezetemben. — Mekkora szerepet kap a sport az életében? • Reggelente gimnasztiká­­zom. Nyilván tudják, hogy balerinaként kezdtem. Ezért aztán nem zavar, ha napi hu­szonnégy órát kell egy hely­ben állnom. Nem fáradok el. — Honnan meríti ezt a ren­geteg energiát? • Így születtem. És még rengeteg van bennem. Ha ki tudnám használni, akkor he­gyeket vinnék el. — A hegyhordáson kívül • Számtalant. Az egyik ép­pen most válik valóra: éle­temben először eljutok Ame­rikába. Spéter Erzsébet meg­hívására tíz napra Miamiba utazom. — Mi lesz addig a Famíliá­val? — Előre dolgozunk, így min­denkinek jut majd szünet. — Tényleg, az ikreket már most sem láttuk. Merre jár­nak? — Ők magántanulók és most vizsgáznak. Na, ez tetszeni fog maguknak, mert ők rendsze­resen versenyeznek. — Miben? 0 Mindig versenyt esznek! Aztán feláll, búcsút int és tovább indul. A köszönésünk Xantus Barbara, akit az érzel­met már nem is hallja: „Ha­ met irányítanak dd­atunk, Cecília úrnő!” Ír­ók és a nagy­apjuk 1. JELENET. Xantus Bar­bara igéző szemével, vörös hajával, kék pulóverében a Szép család konyhájában fog­lal helyet, s miközben mesél, kiderül: minden úgy történik, Ahogy (neki) tetszik. CSAPÓ­­! — Sportlaptól jöttetek? Aj­jaj ... Én nem versenyeztem, csak népi táncoltam. Arany­­gyöngyös táncos voltam, de aztán bekerültem Goór Nagy Mária színiiskolájába, s ott­hagytam a táncszínpadot.­­ Mindennapjaidból akkor most hiányzik a mozgás? — Dehogy. Rendszeresen fu­tok a Margitszigeten, s tor­nászom is. Ám a sport úgy is része az életemnek, hogy figyelemmel kísérem az ese­ményeket. Az olimpia alatt is szurkoltam, leginkább Egerszegi Krisztának és Far­kas Petinek, ők a kedven­ceim. Olyan természetesek, olyan emberi a sikerük. • Szerinted van hasonlóság a sportpálya és a színészi pá­lya között? — Mindkettőnél csak renge­teg munka után, utólag mér­heted le, hogy hova jutottál, de a sportban kézzelfoghatóbb az eredmény. A színészeknél egy-egy díj, elismerés nem föltétlenül jelenti a csúcsot. — Neked mi a célod, mit szeretnél elérni? — Az a vágyam, hogy mi­nél több szerepet játsszam, minél többször kipróbálhas­sam magam. Most legszíve­sebben Rosalinda lennék. Pont olyannak érzem ma­gam, mint Shakespeare Ahogy tetszikének főszereplője.­­ Ez mit jelent az életben? — Szabadságot. Hagyom, hogy az érzelmeim irányítsa­nak. Például most rövidre vá­gattam a hajam. Ha akarom fiús, ha úgy tetszik, nőies. Vagy ez a kék pulóverem. Ha akarom, egy nagy darab ruha. Ha úgy tetszik, a testemre simul. 2. JELENET. Baranyi Lász­lóval, Nagypapával beszélget­ve a sportélet egyik különle­ges területére terelődik a szó. CSAPÓ 2! ♦ Amilyen hitelességgel megformálja a lóversenyre já­ró öregúr figuráját, szinte biz­tosra veszem, hogy az életből meríti az ihletet! — De nem a sajátomból! — Nehezen hihető! — Pedig így van! Életem­ben, ha kétszer jártam a lo­­vin. Emlékszem, akkor még félhavonta adták a fizetést, nem kellett olyan sokáig kop­lalnom utána ... A szerencse­­játékokban általában sincs szerencsém. 0 Akkor honnan jönnek az ötletek a szerephez? — Jó pár lórajongó kollé­gával vagyok körülvéve ... 0 A Família teljesen leköti az idejét? — Egy szerepemet a Mik­roszkópon is megtartottam. In­kább a hetvenhez vagyok kö­zel, mint a hatvanhoz, de szeretek dolgozni. És bírom is. Nem véletlen: reggelente jógázom, egy negyvenkilós súlyzóval erősítek, és még mindig lenyomok harminc fekvőtámaszt. Na és eleget te­szek a magyar sportember alapkövetelményének.­­ Amennyiben? — Természetesen Fradi­­drukker vagyok! 3. JELENET. Kárász Zénó gondtalanul üldögél a fotel­ban, miközben a szívéhez kö­zel eső két témáról, a vízilab­dáról és a nőkről beszél. CSAPÓ 3! 0 Azaz inkább Csapó nu­mero 1, vagyis Gábor, a Va­sas vízilabdázóinak mestere. A ’70-es évek aranycsapatának oszlopos tagja, hogyan viszo­nyul ahhoz, hogy az edzések helyett forgatásra jársz? — Megértő velem. Megbe­széltük, hogy mikor megyek edzésre, s mikor nem, így nincs probléma. — És megy párhuzamosan a póló és a filmezés? — Megy, mert erőltetem. A vízilabdázás nekem nem hob­bim, annál sokkal több. Imá­dok pólózni, ezért egyedül is lejárok edzeni. 0 Számít rád Csapó az el­ső csapatban? — Tartalék vagyok, de elő­fordul, hogy csereként szóhoz jutok. 0 A Família Kft.-ben je­lentősebb a szereped. Orvos­­tanhallgatót játszol, aki a ta­nulmányai mellett... — ... vízilabdázik. Nem én találtam ki, hogy így legyen, az írók ötlete volt. Hozzáten­ném: a választás felettébb ér­zékeny és igényes sportkultú­rára vall.­­ A te választásod nem volt ilyen szerencsés. Egy időben Zizi, azaz Lengyel Ág­nes, az országos bajnoki ér­mes jégtáncos volt a barát­nőd a Família Kft.-ben, de megszakadt a kapcsolatotok. Jelenleg nincs melletted sen­ki... — Igaz is, jó lenne már egy új barátnő. Remélem, az írók tesznek róla, hogy ne legyek hosszú távon magányos. — Milyen hölgyre vágysz? — Szemüvegesre, mert az valójában két nő. Az egyik, amikor rajta van a szemüveg, a másik, amikor leveszi. Ennyi­ milyen álmokat dédelget még? Esztergályos Cecília, aki a hegyeket is elhordaná Baranyi László, aki valódi ős­­fradista (Bartók István felvételei) NEMZETI KÉPES SPORT 11

Next