Nemzeti Sport, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-24 / 81. szám
6 NEMZETI SPORT ELSŐ KÉZBŐL A MÁSODIK VONALRÓL Kaposvári vezéráldozat a 17. fordulóban FMDSZ SLC— Tatabánya 5-0 Szárnyas „Ördög” A RÁBA ETO „szellőlábú” csatára, Ördög József, március első napján költözött Sopronba, hogy az EMDSZ SLC támadójátékának egyik lendítője legyen. A 23 éves fiatalember cserébe jött a „Hűség Városába”, Csikós Lajos ugyanis néhány hónapos soproni tartózkodás után visszatért Győrbe. Az előkészületi mérkőzések során ördög, akitől ördögi gólokat vártak a Káposztás utcai sporttelepen, nem is maradt adós a találatokkal, így aztán a csatár is, és a szurkolók is nagy érdeklődéssel várták a szélső bajnoki bemutatkozását. Március 14-én a Rákóczi FC ellen, hazai pályán ugyan 3-1-re nyert az SSC, de Ördögnek nem ment a játék. Gólhelyzeteket rontott el, időnként csak ácsorgott a pályán, látszott, hogy még nem tudott beilleszkedni Győrfi László csapatába. A mester mégsem cserélte le játékosát, sőt, bizalmat szavazott neki a Tatabánya elleni mérkőzésre is. A TAVASZ ELSŐ NAPJÁN aztán Ördög olyan teljesítménnyel lepte meg a soproniakat, — és talán a győrieket is —, hogy mindenki csak ámult... Már a hatodik percben faképnél hagyta őrzőjét, Hegedűst, és jobbszélső létére ballal talált a Bányász kapujába, majd 20 perc múlva a felhők közé emelkedve fejelt Markó hálójába. Jelentős szerepet vállalt a harmadik soproni gól előkészítésében is, végül Hegedűs mellől előrevetődve ő fejelte a negyedik soproni gólt is. A találatokon kívül jó labdákat adott társainak, egyszóval meghatározó egyénisége volt csapatának. Amikor a mérkőzés után, az öltözőben gratuláltunk a fiatalembernek, szerény mosoly mellett alig hallható köszönömmel nyugtázta elismerésünket. CSEREPÁRJA, Csikós Lajos, szombaton Győrött nagy lövéssel szerezte meg csapata egyetlen, de két pontot érő gólját a Videoton-Waltham ellen, ördög József viszont a Tatabányának „rámolt be” egy hármast, így aztán az egykori Rába ETO-edző, Győrfi László, aki már második évét tölti Sopronban, duplán lehetett boldog az első igazi tavaszi hétvégén ... (neisz) Rákóczi FC-BKV Flóré 2-3 A vereség miatt menesztették az edzőt Fuisz János, a Rákóczi FC edzője jól tudta, hogy sok múlik ezen a mérkőzésen ... A szakvezető tisztában volt azzal, hogy ha csupán egy pontot is elhullajt együttese, ő bizony szedheti a sátorfáját. Számára tehát a jövő volt a tét... Fél óra elteltével kissé megnyugodhatott, mert csapata kétgólos előnyben játszott. És bár még az első félidőben szépített a vendégcsapat, ő sem sejtette a közelgő vihart. Amit a második félidőben produkált a Rákóczi, az aligha magyarázható. Középpályásaik heten (!) kaptak helyet a középpályán a mérkőzésen , egyszerűen képtelenek voltak feladatuk ellátására, ráadásul az emberfogók sem tudtak mit kezdeni a fővárosi csatárokkal. Ha pedig egy végveszélyben levő csapat, hazai pályán, egy közepesen játszó ellenféllel szemben kétgólos előnyét ilyen könnyen el tudja herdálni, akkor valóban nem a legjobb a munka ... Így látták ezt a Rákóczi FC vezetői is, mert a mérkőzés után azonnal összeült az elnökség, és meghozta az előre sejtett döntést. Az egyesület azonnali hatállyal (és közös megegyezéssel...) szerződést bontott Fuisz Jánossal. Az edző maga is elismerte, hogy képtelen volt kellőképpen motiválni csapatát, ezért találja meg a klub, Petrók nem is vette zokon a döntést. Viktor pályaedző vezeti az Hogy ki lesz az utód, még edzéseket, titok. Amíg az új edzőt nem (futási) Tarjáni őrségváltás Az SBTC-Salgglas együttese az Egertől elszenvedett hazai vereség után kiesőhelyre került az NB II Keleti csoportjában. Szalay Miklós, az együttes szakvezetője, a rossz szereplés miatt kérte felmentését. Kedden délután összeült az SBTC Sportalapítvány kuratóriumának elnöksége, és elfogadta Szalay lemondását. A szakvezetői teendők ellátására B. Kovács Zoltánt, az eddigi technikai igazgatót kérte fel. A két szakember tulajdonképpen szerepkört cserélt, ugyanis a technikai igazgató Szalay Miklós lett. (balás) Alkaloida SE-Hctjdunanas O-l A jókor jött pofon? Tiszavasváriban soha nem látott érdeklődés mellett játszották le a két szomszédvár rangadóját. Már a mérkőzést megelőző héten nagy fogadások köttettek a várható eredményre. Többnyire inkább a hazaiaknak adtak nagyobb esélyt. A vasváriak nagyon készültek, hiszen pontosan Hajdúnánáson érte őket az NB II-es szereplésük során az eddigi legsúlyosabb vereség: 4-0-ra kaptak ki. (Érdekes, hogy akkor, és most is, több mint egy félidőt tíz emberrel volt kénytelen játszani a tiszavasvári csapat.) Végül a nagy akarásnaknyögés lett a vége, mert hiába támadta végig a mérkőzést a helyi gárda, a nánásiak egyszer lőttek kapura, de az oda ment, ahova szánták... Nem így a vasváriak, akik öt-hat alkalommal gólt érdemlő lövéseket eresztettek meg, de azokat a jól védő, Tóth hárította, vagy a lövések éppen csak elkerülték a kaput. Tény, hogy kitűnő védelemmel rendelkezik a hajdúnánási csapat, de a mostani mérkőzésen nem kis szerencsével fosztotta meg a már tíz bajnoki hete tartó veretlenségi sorozatuktól a tiszavasváriakat. A hazaiak az őszi szezont is így kezdték, egy pár mérkőzésen eredménytelenek maradtak (pontban és gólban is), majd ukrán légiósokkal megerősítve, akik nagyszerű játékukkal fő részesei voltak a sikeres őszi szereplésnek, nagy menetelésbe kezdtek. Vasváriban úgy gondolják, hogy még időben jött ez a mindenki számára elgondolkodtató vereség, és egy esetleges újabb tízheti veretlenségi sorozattal már lehetne valamit kezdeni — akár felsőbb osztályban is ... (mészáros) Nagykanizsa-Dorog 0-0 Szervezett védekezés - pontmentés Rangadót rendeztek a dél-zalai városban vasárnap, amikor a kanizsai olajosok a dorogi gárdát fogadták. A tavaszi rajt mind a két csapatnak nagyszerűen sikerült, s így aztán fokozott érdeklődés kísérte a találkozót. A listavezetőként érkező dorogiak mestere az idegenbeli veretlenség megőrzésére, s ezzel a pontszerzésre készítette fel csapatát (titkon azért reménykedett, hogy megtartják listavezető pozíciójukat), míg az olajosok szakvezetője győzelmet várt fiaitól. Nos, az elképzelések egyik oldalon sikerrel jártak, ám, ehhez nagyban hozzájárultak a kanizsaiak, akiknek nem sikerült bevenniük a dorogiak kapuját. Volt rá ugyan lehetőségük, de ezúttal a gólvágók nem jeleskedtek. Néha ugyan odaértek a kapuhoz, de ott elfogyott a tudomány, vagy Simon kapus remekelt. Egyértelmű, hogy a csapatok féltek egymástól, nagyon tisztelték a másikat, hiszen régi ismerősök. A fő feladat az volt, hogy gólt ne kapjanak, s ez bizony alaposan rányomta bélyegét a találkozóra. Néha hullámzott a játék, hol az egyik, hol a másik csapat lendült előre, de mindkét együttes túlzottan óvatos volt. Mutatkozott ugyan hazai fölény, sorozatban ívelték be a szögleteket, de ezeket könnyedén mentették a vendég védők. A kemény, jó iramú, és sportszerű 90 percet a szervezett védekezés, a hatalmas küzdelem jellemezte, amelynek során nem alakult ki olyan játék, amelyet joggal elvárt volna a szépszámú nézősereg. A teljesítménnyel adósak maradtak a csapatok, s így a szurkolók, akik többet vártak a játékosoktól, bizony, csalódottan távoztak. A pontmentésnek a dorogiak örültek, szervezett védekezéssel értékes ponttal távoztak a zalai városból. (balogh) IV. 81. ♦ 1993. március 24. Szegedi SC-DVSC 0 0 Váczi, a megmentő? A gödöllői vereség után Csibere László, a Szeged SC edzője a következőket nyilatkozta lapunknak: „Most még nem változtatok. Azt viszont kijelentem, hogy kudarc esetén a fejek fognak porba hullani. Ha nagymenőink nem hajlandók az istráng szaggatására, megteszik majd helyettük mások.” — Használt az ultimátum? — kérdeztük a fiatal szakembertől a találkozót követő percekben. • Játékosaink küzdőszellemével elégedett vagyok, de csupán azzal. Kezdőcsapatunk tagjainak produkciójából hiányoztak a „művészi elemek”. Egy sem akadt közöttük, aki fazont, színt adott volna játékunknak. — A „nagymenők” továbbra is élvezik a bizalmát? • Nagyjából elégedett vagyok labdarúgóink teljesítményével. A Salgótarján elleni kezdőcsapat egy helyen fog változni. — Mi vagy ki indokolja a változtatást? A csereként pályára lépett Váczi színt vitt játékunkba. A Diósgyőrből igazolt csatár a mi szintünkön amolyan Törőcsik-típusú „varázsló”. Olyan egyéniség, aki ihletett perceiben képes eldönteni egyegy mérkőzést. — Elégedett az eredménynyel? — Szó sincs róla. Az utolsó helyről döntetlenekkel nem lehet elmozdulni. (békes) Kiskőrösön. Kér. TVE 01 Nem ismerték Szeibertet ••• Hogy miért kapott ki a Kiskőrös? Nos, mindenekelőtt azért, mert a vendégek taktikája, na és annak megvalósítása jobb volt, mint a házigazdák „előadása”. Az óbudai csapat remekül védekezett az egysíkú kiskőrösi támadásokkal szemben, és valamennyi kontrája veszélyt jelentett Kvasznyikov kapuja előtt. Ráadásul a hazai együttes egy nagy hibát is elkövetett... Valamennyi játékos ismerte Szeibert György játékosmúltjait, mindenki tudta, mire képes a középpályás. Éppen ezért volt meglepő, hogy mégsem figyelt rá, nem őrizte ett senki. A mérkőzés szinte valamennyi óbudai támadása tőle indult, Szeibert volt a kerület irányítója. Pontos labdái, veszélyes szabadrúgásai sok galibát okoztak, Szeibert mégsem „érdemelte ki” külön őrzőt. A vendégek győztedlme ezért (is) megérdemelt volt. Persze, nem csak ez volltgyőzelmük oka. A TVE egyszerűen érettebb futballt mutatott be, mint a Kiskőrös... Paksi Atom-ZTF 0-s Kapussorsok Szerencsétlen a Paksi Atom kapusa, Pleskó László. Neve régóta ismert a futballban, hiszen az ifjúsági válogatottat megjárt játékos többo évig játszott az NB II-ben. A Vácban kevés lehetőséget kapott Koszta mellett, ezért döntött úgy, hogy a játék érdekében Paksra igazol. Sikeres nyári felkészülés után joggal remélhette, hogy a rajtnál ő áll majd az atomosok kapujában. Az utolsó edzésen aztán kézsérülést szenvedett, és a helyét elfoglaló Hujber 14 fordulón keresztül nem adott okot Jakab edzőnek a váltásra. A tél folyamán újra nekiveselkedett Pleskó, bebizonyítandó, nem kell őt leírni. Akaratát siker koronázta, hiszen a tavasz első két bajnokiján ő kezdett a kapuban. A vasárnapi ZTE elleni mérkőzés első félidejének vége felé — egy szerencsétlen ütközés nyomán — azonban eltörött az egyik ujja. Fájdalmai miatt Pleskó már nem futott ki a második félidőben, Hujber viszont — a kapott gól ellenére — jól védett. Lehet, hogy újra fél évet kell várni az újabb tétmérkőzésre? ... (Klement) Bog FC-Bajai FC - Sajtos róka A sajtos róka természetesen nem valamiféle ételkülönlegesség, hanem a Bogról távozó bajai csapat, amely — Haász Sándor nyilatkozata szerint — egy pontot énekelt ki a bogi „hollók” szájából. Nem is érdemtelenül ... Mert Korolovszky bombagólja után ugyanúgy tűnt, hogy végre valóban két pontot szerez a Bay, sőt, Haász csapatát már csupán szűk negyedóra választotta el az áhított győzelemtől. A fiatalok elszántan rohamoztak tovább, ám, aint kiderült, éppen ez volt a hiba. A játékosokból ugyanis éppen a higgadtság, a kellő összpontosítás hiányzott. Adódó gólhelyzeteiket nem tudták kihasználni. És hiába az elszántság, ha nem párosul eredményességgel... A harcedzett bajaink viszont biztosan álltak a lábukon, s nyugalmuk végül egy pontot eredményezett. A meg-megújuló bagi rohamok idején egyszer ugyan még szem elől tévesztették a labdát, amely a kapufáról pattant kapusuk lába elé, aki rövid tétovázás után lábbal szabadított fel. Ám a következő percben Pálla szögletnek beillő bedobást ívelt a bagi kapu előterébe, amit Erdélyi kapus röviden ütött ki, és Kovács Imre előrevetődve a hálóba fejelt. A hátralévő négy percet kivédekezni pedig már rutinmunka volt a bajaink számára. Így készült a sajtos róka ... (gál)