Nemzeti Sport, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-24 / 81. szám

6 NEMZETI SPORT ELSŐ KÉZBŐL A MÁSODIK VONALRÓL Kaposvári vezéráldozat a 17. fordulóban FMDSZ SL­C— Tatabánya 5-0 Szárnyas „Ördög” A RÁBA ETO „szellőlábú” csatára, Ördög József, március első napján köl­tözött Sopronba, hogy az EMDSZ SLC támadójátékának egyik lendítője legyen. A 23 éves fiatalember cserébe jött a „Hűség Városába”, Csikós Lajos ugyan­is néhány hónapos soproni tartózkodás után visszatért Győrbe. Az előkészületi mérkőzések során ördög, akitől ördögi gólokat vártak a Káposztás utcai sport­telepen, nem is maradt adós a talála­tokkal, így aztán a csatár is, és a szur­kolók is nagy érdeklődéssel várták a szélső bajnoki bemutatkozását. Március 14-én a Rákóczi FC ellen, hazai pályán ugyan 3-1-re nyert az SSC, de Ördög­nek nem ment a játék. Gólhelyzeteket rontott el, időnként csak ácsorgott a pályán, látszott, hogy még nem tudott beilleszkedni Győrfi László csapatába. A mester mégsem cserélte le játékosát, sőt, bizalmat szavazott neki a Tatabá­nya elleni mérkőzésre is. A TAVASZ ELSŐ NAPJÁN aztán Ör­dög olyan teljesítménnyel lepte meg a soproniakat, — és talán a győrieket is —, hogy mindenki csak ámult... Már a hatodik percben faképnél hagy­ta őrzőjét, Hegedűst, és jobbszélső lété­re ballal talált a Bányász kapujába, majd 20 perc múlva a felhők közé emel­kedve fejelt Markó hálójába. Jelentős szerepet vállalt a harmadik soproni gól előkészítésében is, végül Hegedűs mel­lől előrevetődve ő fejelte a negyedik soproni gólt is. A találatokon kívül jó labdákat adott társainak, egyszóval meghatározó egyénisége volt csapatának. Amikor a mérkőzés után, az öltözőben gratuláltunk a fiatalembernek, szerény mosoly mellett alig hallható köszönöm­­mel nyugtázta elismerésünket. CSEREPÁRJA, Csikós Lajos, szomba­ton Győrött nagy lövéssel szerezte meg csapata egyetlen, de két pontot érő gólját a Videoton-Waltham ellen, ördög József viszont a Tatabányának „rámolt be” egy hármast, így aztán az egykori Rába ETO-edző, Győrfi László, aki már má­sodik évét tölti Sopronban, duplán le­hetett boldog az első igazi tavaszi hét­végén ... (neisz) Rákóczi FC-BK­V Flóré 2-3 A vereség miatt menesztették az edzőt Fuisz János, a Rákóczi FC edzője jól tudta, hogy sok múlik ezen a mérkőzésen ... A szakvezető tisztában volt azzal, hogy ha csupán egy pontot is elhullajt együttese, ő bizony szedheti a sátorfá­ját. Számára tehát a jövő volt a tét... Fél óra elteltével kissé megnyugodhatott, mert csa­pata kétgólos előnyben ját­szott. És bár még az első fél­időben szépített a vendégcsa­pat, ő sem sejtette a közelgő vihart. Amit a második félidőben produkált a Rákóczi, az alig­ha magyarázható. Középpá­lyásai­k heten (!) kaptak helyet a középpályán a mér­kőzésen , egyszerűen képte­lenek voltak feladatuk ellátá­sára, ráadásul az emberfogók sem tudtak mit kezdeni a fő­városi csatárokkal. Ha pedig egy végveszélyben levő csa­pat, hazai pályán, egy köze­pesen játszó ellenféllel szem­ben kétgólos előnyét ilyen könnyen el tudja herdálni, akkor valóban nem a legjobb a munka ... Így látták ezt a Rákóczi FC vezetői is, mert a mérkő­zés után azonnal összeült az elnökség, és meghozta az elő­re sejtett döntést. Az egyesü­let azonnali hatállyal (és kö­zös megegyezéssel...) szerző­dést bontott Fuisz Jánossal. Az edző maga is elismerte, hogy képtelen volt kellőkép­pen motiválni csapatát, ezért találja meg a klub, Petrók nem is vette zokon a döntést. Viktor pályaedző vezeti az Hogy ki lesz az utód, még edzéseket, titok. Amíg az új edzőt nem (futási) Tarjáni őrségváltás Az SBTC-Salgglas együttese az Egertől elszenvedett hazai vereség után kiesőhelyre került az NB II Keleti csoportjában. Szalay Miklós, az együttes szakvezetője, a rossz szereplés miatt kérte felmentését. Kedden délután összeült az SBTC Sportalapítvány kuratóriumának elnök­sége, és elfogadta Szalay lemondását. A szakvezetői teendők ellátására B. Kovács Zoltánt, az eddigi technikai igazgatót kérte fel. A két szakember tulajdonképpen sze­repkört cserélt, ugyanis a technikai igazgató Szalay Mik­lós lett. (balás) Alkaloida SE-Hctjdunanas O-l A jókor jött pofon? Tiszavasváriban soha nem látott ér­deklődés mellett játszották le a két szom­szédvár rangadóját. Már a mérkőzést megelőző héten nagy fogadások köttet­tek a várható eredményre. Többnyire inkább a hazaiaknak adtak nagyobb esélyt. A vasváriak nagyon készültek, hiszen pontosan Hajdúnánáson érte őket az NB II-es szereplésük során az eddigi legsúlyosabb vereség: 4-0-ra kap­tak ki. (Érdekes, hogy akkor, és most is, több mint egy félidőt tíz emberrel volt kénytelen játszani a tiszavasvári csapat.) Végül a nagy akarásnak­­nyögés lett a vége, mert hiába támadta végig a mérkőzést a helyi gárda, a nánásiak egyszer lőttek kapura, de az oda ment, ahova szánták... Nem így a vasváriak, akik öt-hat alkalommal gólt érdemlő lö­véseket eresztettek meg, de azokat a jól védő, Tóth hárította, vagy a lövések éppen csak elkerülték a kaput. Tény, hogy kitűnő védelemmel rendelkezik a hajdúnánási csapat, de a mostani mér­kőzésen nem kis szerencsével fosztotta meg a már tíz bajnoki hete tartó ve­retlenségi sorozatuktól a tiszavasvária­­kat. A hazaiak az őszi szezont is így kezdték, egy pár mérkőzésen eredmény­telenek maradtak (pontban és gólban is), majd ukrán légiósokkal megerősítve, akik nagyszerű játékukkal fő részesei voltak a sikeres őszi szereplésnek, nagy menetelésbe kezdtek. Vasváriban úgy gondolják, hogy még időben jött ez a mindenki számára elgondolkodtató ve­reség, és egy esetleges újabb tízheti ve­retlenségi sorozattal már lehetne vala­mit kezdeni — akár felsőbb osztályban is ... (mészáros) Nagykanizsa-Dorog 0-0 Szervezett védekezés - pontmentés Rangadót rendeztek a dél-zalai városban vasárnap, amikor a kanizsai olajosok a dorogi gárdát fogadták. A tavaszi rajt mind a két csapatnak nagyszerűen sike­rült, s így aztán fokozott érdeklődés kísér­te a találkozót. A listavezetőként érkező dorogiak mes­tere az idegenbeli veretlenség megőrzé­sére, s ezzel a pontszerzésre készítette fel csapatát (titkon azért reménykedett, hogy megtartják listavezető pozícióju­kat), míg az olajosok szakvezetője győ­zelmet várt fiaitól. Nos, az elképzelések egyik oldalon si­kerrel jártak, ám, ehhez nagyban hozzá­járultak a kanizsaiak, akiknek nem si­került bevenniük a dorogiak kapuját. Volt rá ugyan lehetőségük, de ezúttal a gólvágók nem jeleskedtek. Néha ugyan odaértek a kapuhoz, de ott elfogyott a tudomány, vagy Simon kapus remekelt. Egyértelmű, hogy a csapatok féltek egymástól, nagyon tisztelték a másikat, hiszen régi ismerősök. A fő feladat az volt, hogy gólt ne kapjanak, s ez bizony alaposan rányomta bélyegét a találkozó­ra. Néha hullámzott a játék, hol az egyik, hol a másik csapat lendült előre, de mindkét együttes túlzottan óvatos volt. Mutatkozott ugyan hazai fölény, soro­zatban ívelték be a szögleteket, de eze­ket könnyedén mentették a vendég vé­dők. A kemény, jó iramú, és sportszerű 90 percet a szervezett védekezés, a hatal­mas küzdelem jellemezte, amelynek so­rán nem alakult ki olyan játék, ame­lyet joggal elvárt volna a szépszámú nézősereg. A teljesítménnyel adósak ma­radtak a csapatok, s így a szurkolók, akik többet vártak a játékosoktól, bi­zony, csalódottan távoztak. A pontmentésnek a dorogiak örültek, szervezett védekezéssel értékes ponttal távoztak a zalai városból. (balogh) IV. 81. ♦ 1993. március 24. Szegedi SC-DVSC 0 0 Váczi, a megmentő? A gödöllői vereség után Csi­bere László, a Szeged SC ed­zője a következőket nyilat­kozta lapunknak: „Most még nem változtatok. Azt viszont kijelentem, hogy kudarc ese­tén a fejek fognak porba hulla­ni. Ha nagymenőink nem hajlandók az istráng szagga­tására, megteszik majd he­lyettük mások.” — Használt az ultimátum? — kérdeztük a fiatal szakem­bertől a találkozót követő per­cekben. • Játékosaink küzdőszelle­mével elégedett vagyok, de csupán azzal. Kezdőcsapatunk tagjainak produkciójából hiá­nyoztak a „művészi elemek”. Egy sem akadt közöttük, aki fazont, színt adott volna játé­kunknak. — A „nagymenők” továbbra is élvezik a bizalmát? • Nagyjából elégedett va­gyok labdarúgóink teljesítmé­nyével. A Salgótarján elleni kezdőcsapat egy helyen fog változni. — Mi vagy ki indokolja a változtatást?­­ A csereként pályára lé­pett Váczi színt vitt játékunk­ba. A Diósgyőrből igazolt csa­tár a mi szintünkön amolyan Törőcsi­k-típusú „­varázsló”. Olyan egyéniség, aki ihletett perceiben képes eldönteni egy­­egy mérkőzést. — Elégedett az eredmény­nyel? — Szó sincs róla. Az utolsó helyről döntetlenekkel nem le­het elmozdulni. (b­ékes) Kiskőrösön. Kér. TVE 01 Nem ismerték Szeibertet ••• Hogy miért kapott ki a Kiskőrös? Nos, mindenekelőtt azért, mert a vendégek taktikája, na és annak megva­lósítása jobb v­o­lt, mint a házigazdák „előadása”. Az óbudai csapat reme­kül védekezett az egysíkú kiskőrösi támadásokkal szemben, és valamennyi kontrája veszélyt jelentett Kvasznyikov kapuja előtt. Ráadásul a hazai együttes egy nagy hibát is elkövetett... Valamennyi játékos ismerte Szeibert György játékos­­múltjait, mindenki tudta, mire képes a középpályás. Ép­pen ezért volt meglepő, hogy mégsem figyelt rá, nem őrizte ett senki. A mérkőzés szinte valamennyi óbudai támadása tőle indult, Szeibert volt a kerület irányító­ja. Pontos labdái, veszélyes szabadrúgásai sok galibát okoztak, Szeibert mégsem „érdemelt­e ki” külön őrzőt. A vendégek győzted­lme ezért (is) megérdemelt volt. Persze, nem csak ez vollt­­győzelmük oka. A TVE egyszerűen érettebb futballt mutatott be, mint a Kiskőrös... Paksi Atom-ZTF 0-s Kapussorsok Szerencsétlen a Paksi Atom kapusa, Pleskó László. Neve régóta ismert a futballban, hiszen az ifjúsági válogatottat megjárt játékos több­o évig játszott az NB II-­ben. A Vác­­ban kevés lehetőséget kapott Koszta mellett, ezért döntött úgy, hogy a játék érdekében Paksra igazol. Sikeres nyári felkészülés után joggal remél­hette, hogy a rajtnál ő áll majd az atomosok kapujában. Az utolsó edzésen aztán kéz­­sérülést szenvedett, és a he­lyét elfoglaló Hujber 14 for­dulón keresztül nem adott okot Jakab edzőnek a váltás­ra. A tél folyamán újra neki­veselkedett Pleskó, bebizonyí­tandó, nem kell őt leírni. Akaratát siker koronázta, hi­szen a tavasz első két bajno­kiján ő kezdett a kapuban. A vasárnapi ZTE elleni mérkő­zés első félidejének vége felé — egy szerencsétlen ütközés nyomán — azonban eltörött az egyik ujja. Fájdalmai miatt Pleskó már nem futott ki a második félidőben, Huj­ber viszont — a kapott gól ellenére — jól védett. Lehet, hogy újra fél évet kell várni az újabb tétmérkőzésre? ... (Klement) Bog­ FC-Bajai FC - Sajtos róka A sajtos róka természetesen nem valamiféle ételkü­lönlegesség, hanem a Bogról távozó bajai csapat, amely — Haász Sándor nyilatkozata szerint — egy pontot énekelt ki a bogi „hollók” szájából. Nem is érdemtele­nül ... Mert Korolovszky bombagólja után ugyanúgy tűnt, hogy végre valóban két pontot szerez a Bay, sőt, Haász csapatát már csupán szűk negyedóra választotta el az áhított győzelemtől. A fiatalok elszántan rohamoztak tovább, ám, a­int kiderült, éppen ez volt a hiba. A já­tékosokból ugyanis éppen a higgadtság, a kellő össz­pontosítás hiányzott. Adódó gólhelyzeteiket nem tudták kihasználni. És hiába az elszántság, ha nem párosul eredményességgel... A harcedzett bajaink viszont biztosan álltak a lábu­kon, s nyugalmuk végül egy pontot eredményezett. A meg-megújuló bagi rohamok idején egyszer ugyan még szem elől tévesztették a labdát, amely a kapufáról pat­tant kapusuk lába elé, aki rövid tétovázás után lábbal szabadított fel. Ám a következő percben Pálla szöglet­nek beillő bedobást ívelt a bagi kapu előterébe, amit Erdélyi kapus röviden ütött ki, és Kovács Imre előre­vetődve a hálóba fejelt. A hátralévő négy percet kivé­dekezni pedig már rutinmunka volt a bajaink számára. Így készült a sajtos róka ... (gál)

Next