Nemzeti Sport, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-24 / 81. szám

IV. 81. ♦ 1993 március 24. Kispesten alig várják az MTK-t Balog kettőt „szokott" rúgni Vezérnek Ötös. Azaz kifogástalan, nemzetközi mércével is nagysze­rű mérkőzés. Ebben a bajnokságban eddig csupán egyetlen ta­lálkozó érdemelte ki ezt a nemes kalkulust, mégpedig az MTK—Kispest-Honvéd. Az ősszel izgalmas és látvá­nyos összecsapáson győztek a házigazdák 2-1-re, és mert mindkét csapatnak most is fontos minden egyes pont, bizonyára nem csalódik, aki szerda délután ki tud látogatni a Bozsik-stadionba. Kispesten szinte percre pon­tosan igyekszik Martis Kuuse­­la ráhangolni játékosait az újabb rangadóra, ezért kedden a három órára tervezett edzést is előrehozta harminc perccel, mondván, holnap is ilyenkor kezdenek el melegíteni. Az ar­cokat nézve, a legfrissebb szerzemény, Vezér Ádám ké­szülődött talán a legelfogódot­­ta­bba­n. Ez azonban érthető, hi­szen egyik napról a másikra került a lassan kiesés ellen harcoló BVSC-Drehertől a baj­nokaspiráns Kispest-Honvéd­­hoz, s ha az edző mellette dönt, négy napon belül kétszer véd­het az MTK ellen. Ám ez csak szerdán délután derül ki, ment Maritti Kuusela egyelőre nem tudja, hogy a már NB I-es tapasztalatokkal rendelkező Vezérnek, vagy a közösséget régóta ismerő Kis­­németnek szavazzon-e bizal­mat. A kapusfrontról szárma­zik egyébként az a hír, hogy Brockhausert kedden kienged­ték a Sportkórházból, egyelő­re azonban nem védhet. Vezér az ő pótlására érkezett május végéig. — Az a szép a labdarúgás­ban — fejtegette Csábi József, a­­ csapat kapitánya —, hogy négy nappal később már fe­ledtetni is lehet a kudarcot. A Fradi elleni vereség igen elke­serítette a csapatot, de most már előre kell nézni, és le kell győzni az MTK-t. Kovács Ervin sárga lapjai miatt nem játszhatott az Üllői úton, és a válogatott túrája miatt az egy mérkőzésre­­szóló eltiltás egy hónapig tartott. — Nem tudom, milyen for­mában vagyok, hiszen az edző­meccseken is többnyire azok játszottak, akikre az edző a Fradi ellen számíthatott. Ám talán éppen ezért, „éhes va­gyok” már a játékra, és termé­szetesen nem lehet más a cé­lunk, mint a két pont meg­szerzése. Az MTK hétfőn és kedden is a rangadó időpontjában edzett, és elsősorban a szer­dán alkalmazni kívánt takti­kai elgondolásokat sulykolta. A kezdőcsapatot nem volt ne­héz kitalálni, tagjai tiszta kék­ben játszottak, míg a többiek narancssárga trikót húztak magukra. Csupán az okozott némi meglepetést, hogy a mindig biztos kezdő Horváth Csaba is a „fakót” erősítette, ám kiderült, a BVSC-Dreher ellen a középpályás megkapta a harmadik sárga lapját, és ezért Kispesten csak szurko­ló lehet. Helyette a felgyó­gyult Szabó kerül vissza a csapatba, és így nem nehéz kitalálni, hogy Hámori mel­lett Szabó lesz a másik csa­tár, Balog pedig hátrébb lép egy sorral. — Frissek vagyunk, a for­mánk jó, nincs mitől tarta­nunk — mondta az edzés után Híres Gábor csapatka­pitány. — Ráadásul még élén­ken él az emlékezetünkben a tavalyi kispesti mérkőzésünk, amikor három-nullra simán legyőztük a Honvédot, és mi­vel a mi együttesünk összeté­tele nemigen változott azóta, ismét képesek lehetünk arra a teljesítményre. Minket most nem sorolnak a bajnokesélye­sek közé, és nem is helyezé­sekben fogalmazzuk meg a céljainkat. Igyekszünk min­den pontot megszerezni, aztán a végén majd meglátjuk, hogy ez mihez elég. Mindenesetre volt már arra többször is példa, hogy egy csapat jelen­tős hátrányt ledolgozva jutott fel a dobogó tetejére ... Eb­ből a logikából kiindulva most is az a célunk, hogy Kis­pestről lehetőleg mindkét pon­tot elhozzuk. — Én nemigen kedvelem az olyan nyilatkozatokat, hogy biztosan győzünk, csak mi nyerhetünk — vette át a szót Vancsa Miklós —, ezért én csak azt mondom, nincs miért félnünk a Honvéd elleni mér­kőzéstől. A Kispestnek jóval több a vesztenivalója, hiszen a kupában már „elszállt”, ha most kikap, valószínűleg le­marad az aranyéremért folyó versenyfutásban, szóval, ha valamelyikünknek tartania kell a találkozótól, akkor az nem a mi csapatunk. Az MTK jelenlegi talán leg­nagyobb ásza, Balog Tibor kinnmaradt az edzés után egy kis túlórára, így csak később tudta meg, hogy a Kispest- Honvéd kapuját az a Vezér Ádám védi majd, akinek szombaton két gólt rúgott a Szőnyi úton. — Mi a manó! — lepődött meg. — Vegyük úgy, hogy az a két gól csak bemelegítés volt, és igyekszem szokásom­má tenni, hogy neki mindig kettőt rúgok ... Egyébként tu­dom, Ádám nagy kiugrási le­hetőséghez jutott most, és őszintén kívánom, legyen na­gyon sikeres a pályafutása. Csütörtöktől... Balog Tibor Megmozdult az állóvíz Új életre kel a játékoskamara A közelmúltban beszámol­tunk róla, hogy a játékoska­mara összetoborozta az NB I-es és NB II-es csapatkapitá­nyokat. Nos, a Ferencváros stadionjában megtartott össze­jövetelen nem képviseltette magát valamennyi meghívott egyesület, ám már jóval töb­ben voltak, mint a korábbi ha­sonló randevún. Akkor jelöl­ték ki azt a hattagú elnöksé­get, amelynek tagjai Kovács Ervin (Kispest-Honvéd), Bog­nár György (BVSC-Dreher), Urbányi István (BVSC-Dre­her), Koszta János (Vác FC­­Samsung), Sallói István (Vi­­deoton-Waltham) és Nagy Dá­niel (Gödöllői FC). Nos, ezek a játékosok is ott voltak azon a minikonferen­cián, amelyet a hét elején tar­tottak a kamara székházában. Erről az eseményről dr. Hor­váth Gábor főtitkár számolt be. — Úgy látom, komolyan ve­szik ezt a munkát. Milyen cél­lal gyűlt össze a kamara ve­zérkara? — Nem kis lökést adott munkánkhoz a legutóbbi ta­nácskozás. Akkor nyolc klub képviseltette magát, s már ke­vés az az egyesület, amelynek nincs kapcsolata velünk. A mostani megbeszélésen több fontos dolgot tisztáztunk. Szó­ba került, hogy május köze­pére hívjuk össze a közgyű­lést. Szeretnénk, ha azon a ta­nácskozáson valamennyi NB I-es és NB II-es klub képvi­seltetné magát. Erre az ese­ményre egyébként úgynevezett akcióprogramot készítettünk. — Mi ennek a lényege? — Az a célunk, hogy a ka­mara is olyan legyen, mint az NB I-es vagy NB II-es liga. Erősnek kell lennünk! Vala­mennyi futballistának be kell lépnie hozzánk, hiszen az MLSZ a közeljövőben akár kötelezővé is teheti ezt. Az is fontos, hogy folyamatosan mű­ködik a kamara jogi irodája. Ugyanakkor újraélesztjük a futballista segélyalapítványt. — Mennyi a tagdíj? — Az első osztályúak szá­mára ötszáz, a másodosztá­­lyúak részére kétszáz forint. A Ludens több mint egymilliót bukott Künkén Az utóbbi időben többet fog­lalkoztak a lapok Klink Zol­tánnal, mint amikor a fiatal­ember még javában futballo­zott. Persze, nem csoda, hi­szen ritkán fordul elő (bár már volt rá egy-két példa), hogy egy sportoló bíróságra kerül­jön. Márpedig ez történt Klink Zoltánnal is. Mint már megírtuk, a Ludens me­nedzseriroda beperelte őt szerződésszegésért. A tárgya­lásra szeptemberben kerül sor. Erről egyébként a játékos már elmondta a véleményét. Most jelentkezett a „lóvá tett” menedzser, Szőcs Tibor is. — Klink Zoltán tévedésben van — mondta. — Mi nem mint a Ludens menedzserei, hanem mint a Ludens FC ve­zetői pereljük be őt, s ez óriási különbség. — De a vád továbbra is szerződésszegés? — Természetesen. A fiatal­úr négy pontb­­n szegte meg a szerződést. S ezt bizonyítani tudjuk. — Mennyi pénzt vesztettek el miatta? — Úgy egymillió-kétszázezer forint körüli az összeg. Nyolc­­százezer forintért vettük a Vasastól, s legalább négyszáz­­ezret költöttünk rá. Nem va­gyunk olyan gazdagok, hogy ennyi pénzt csa­k úgy kidob­junk az ablakon. (s. g.) NEMZETI­ SPORT 3 •• A „rangadók rangadója" az Üllői úton Aczél fél, Lipcsei ünnepre készül Ferencváros-Újpest. Albert Flóri-Bene­deri, Fazekas Laci- Ebedli Zoli. Törőcsik Andris—Nyilasi Tibi. 8-3 oda, 7-1 ide. Nép­stadion (telt ház, de hányszor­?). Megyeri út, Üllői út. Emlékek, emlékek, emlékek. A nagy meccs. A rangadók rangadója. Volt. Mára egyszerű bajnoki meccse szelídült. Hacsak ... A körítésen nem fog múlni. A Fradi szombaton megverte a Kispestet, így csaknem biz­tosra vehető a telt ház. Rá­adásul az Újpest, azért mégis­csak az Újpest. Még ilyen kiadásban is. A két klub szur­kolótábora között már évtize­dek óta tart a „háború”. S a „harc” folytatódik, álljon, akár kiesőhelyen az UTE. Mert szégyenszemre, ott áll, a tizenötödik helyen, nagy harcban a Nyíregyházával. Most meg az Üllői út poklá­ba kirándulnak a lelkileg el­csigázott lilák. A sikerélmény semmihez sem fogható érzését talán már el is felejtették. Pedig, ha megint kikapnak ... A csapat hangulatára jel­lemző a játékosok véleménye is. Íme, három újpesti „rajt előtti” gondolatai: ACZÉL ZOLTÁN: — Hú, de nehéz meccs lesz! őszin­tén szólva, én döntetlenben reménykedem, s azt már óriá­si eredménynek tartanám. A Fradi megverte a Honvédot, úgyhogy, alaposan fel lesz dobva ellenünk. Mi meg? A Békéscsaba egyszer lőtt kapu­ra ellenünk, méghozzá szög­letből, s az is rögtön gól lett. Biztos győzelmet engedtünk ki a kezünkből. Az a baj, hogy képtelenek vagyunk fi­gyelni kilencven percen ke­resztül. Nálunk az sem jelent előnyt, ha mi lőjük az első gólt. Valahogy nincs önbizal­munk. De nem szabad meg­ijednünk a Ferencvárostól, mert abból nagy baj lesz. Ak­kor súlyos vereséget szenve­dünk. Mondom, félek ettől a meccstől... BODNÁR LÁSZLÓ: — Sú­lyos taktikai fegyelmezetlen­ség miatt kaptuk azt a nevet­séges gólt a Békéscsaba ellen. Nagyon meglepődtem, amikor a labda a hálóba került. Nem érzem magam hibásnak, hi­szen a védőnek nem szabad elugrani a kapufától egy szög­letnél. S hogy mi lesz a Fra­di ellen? A bajnokság talán legnehezebb kilencven perce előtt állunk. Lehet, hogy fur­csa, amit mondok, de bármi előfordulhat az Üllői úton. Idegeskedjen a Fradi. Tőle mindenki győzelmet vár. És ez lélektani teher a számuk­ra. Én egyébként nem félek a Fradi-közönség előtt védeni. Szóval, bízom egy döntetlen­ben. TIEFENBACH TAMÁS: — Az biztos, hogy nagyon jó meccset játszunk a Fradival. Ha tippelnem kell, akkor dön­tetlenre voksolok. Láttam a Fradit a Honvéd ellen, és úgy gondolom, még náluk is van pótolnivaló. Ha mi úgy játszunk az Üllői úton, mint a Békéscsaba ellen az első fél­időben, akkor nem lehet baj. Tudom, adós vagyok a gólok­kal. Jó lenne, ha éppen most, a Fradi ellen sikerülne be­találnom. o o . A másik oldalon egészen más a hangulat. Igaz, régen nézett le ilyen magasról a Fradi az Újpestre. Persze, szó sincs elbizakodottságról az Üllői úton: a ferencvárosiak is tudják, hogy a sebzett vad sokszor veszélyesebb, mint az egészséges ... A Kispest le­győzése végképp eltüntette, semmivé foszlatta a csepeli sokkot. Fontos, nagyon fontos győzelmet arattak szombaton a zöld-fehérek. Sikerük érté­két növeli, hogy Kuznyecov kiválását sem érezte meg a csapat. A népszerű Szergej helyett Lipcsei Péter játszott emberfogót, aki remekül ol­dotta meg feladatát, hiszen ki­kapcsolta Negraut. LIPCSEI PÉTER: — Az el­ső tíz percben furcsa volt ez a poszt. Aztán belelendültem, s akkor már nem volt baj. Be­lülről úgy éreztem, jól ment a játék. Tudom, hogy sok kri­tikát kapott a meccs. Szerin­tem, nagyon hajtás, lendüle­tes volt a találkozó. Az Újpest ellen sem lesz könnyű dol­gunk. De én azt mondom, 2-0-ra, vagy 3-1-re nyerünk. Egyébként az ősszel éppen az UTE ellen állítottak ki a Me­gyeri úton, 0-0-ás meccsen. Szeretném végigjátszani a ta­lálkozót, hiszen fantasztikus, amikor ünnepelnek bennünket a szurkolók ... KELLER JÓZSEF, CSAPAT­KAPITÁNY : — Szerencsésen alakultak az eredmények, most a Vác, a Honvéd és mi azonos eséllyel pályázunk a bajnoki címre. Az Újpest el­len szinte kötelező a győze­lem. Fontos meccs lesz. Ha győzünk a lilák ellen, nehéz lesz megállítani a Ferencvá­rost. A show-na­k folytatódnia kell. Ezt énekelte Freddie Mercury , s ezt várják a szurkolók is. Futballt szerdán, s futballt egy hét múlva a Népstadionban... (sinkovics) Keller szerint nehéz lesz megállítani a Fradit FRADI—PÉCS: ÁRRIUS 7. Vasárnap érkeznek • • • • • • ■ a görögök Kedden ülésezett az MLSZ elnöksége. A szövetség veze­­tőtestülete meghallgatta és elfogadta a válogatott japán túrájáról benyújtott jelentést. Szó esett a közelgő Magyar­­ország—Görögország világbaj­noki selejtezőről és a felké­szülésről. Megtárgyalták a női bajnokságról készített előter­jesztést. Természetesen napi­renden volt az országos köz­gyűlés előkészítése is. Módosítani kellett a ver­senynaptárt, miután korábban elmaradt a Pécs—Ferencváros Magyar Kupa-negyeddöntő. Most még a visszavágó van hátra. A módosítás értelmé­ben a visszavágót, a Ferenc­város—PMSC-Fordan találko­zót április 7 -én 18 ómkor ren­dezik az Üllői úton. A két elődöntő és a döntő programja csúszott. Az elő­döntő játéknapja: május 5. és május 19. A Magyar Kupa döntője oda-vissza alapon június 2- án, illetve 23-án lesz. A Békéscsaba—Ferencváros NB I-es mérkőzés időpontja május 12., szerda 17 óra. Emiatt csúszik a május 14-re tervezett Vasas—Békéscsaba bajnoki mérkőzés. Nyilván szombaton vagy vasárnap lesz ez a meccs a Fáy utcában. Megegyezés egyelőre nincs. A szövetségben szorgos munka folyik a szerdai világ­­bajnoki selejtezőre. A görö­gök jelezték, hogy vasárnap érkeznek. A különgép 12.30 óraikor landol Ferihegyen. Az A-válogatott a Thermál Hotel­ben lakik, az utánpótlás pedig a Héliában. Köszönet Kubalénak ötszázezer dollárral Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy Barcelonában a házigazda Spanyol­­ország nyerte az olimpiai labdarúgótor­nát. S azt sem mindenki felejtette el, hogy az aranyérmes gárdát Kubala Lász­ló építette fel. Esztendőkön át j a korábbi híres, ma­gyar—csehszlovák—spanyol válogatott já­tékos formálta a csapatot, de nem sokkal az olimpia előtt más lett a főnök. Kuba­la emberi nagyságát dicséri, hogy nem sértődött meg, ott maradt az olimpiai együttes körül. Segített és úszott a bol­dogságban, amikor átvehették (mások) az aranyérmet. Az ügy már-már feledésbe merült Spa­nyolországban, legalábbis az illetékesek — értve ezalatt például a spanyol szövet­séget — elfeledkeztek Kubaiéról. Pedig őt nehéz elfelejteni, hiszen játékosként nemcsak az egyik legkiválóbb volt, ha­nem a spanyol szövetségi kapitányok kö­zött is nagy fölénnyel csúcstartó. A katalánok szemét csíphette az ügy, keresték a módját, miként mondhatnak köszönetet Kubaiénak. Elvégre az olim­piai diadalban övé a főszerep. S április 24-én lesz a köszönet napja. Az olimpiai stadionban, az Estadio Olim­­pic de Montjuicban ünnepi labdarúgó­mérkőzést rendeznek. A Barcelona és az Espanol játékosai­ból alakult katalán válogatott lép pályá­ra a spanyol első ligában futballozó kül­földiek együttese ellen. Játszik Maradó­iul, Koeman, Sztoicskov — vagyis min­denki, aki számít. Bár a hetvenezer nézőt befogadó olim­piai stadionba minden belépő ezer pese­tába (mintegy hétszáz forintba) került, szinte órák alatt minden belépő elkelt. Szerény számítások szerint a „köszö­net” mintegy ötszázezer dollárt jelent majd Kubaiénak. Vigasztaljuk magunkat — nálunk csak azért nincs ilyen, mert 1968 óta­ nem nyertünk labdarúgásban olimpiát... Boskovics Jenő

Next