Nemzeti Sport, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-20 / 196. szám
1993. július 20. NEMZETI KÉPES SPORT------------------------------------HARAPÓFOGÓBAN: Egy páratlan páros: Gerlach Ágnes és Forgács Gábrel. Sem szeretne nagyon híres lenni A Gerlach-családnál valóságos kuriózum, ha valaki éppen Magyarországon tartózkodik. Gerlach István, a családfő Katarban edzősködik, Gerlach István Zsolt, a kisebbik gyermek időnként Svédországban készül a toronyugróidényre, míg Gerlach Ágnes az Egyesült Államokban tanul és versenyez. Már három éve jár az észak-karolinai egyetemre, bár gyakran honvágy gyötri, kicsit már amerikai. Éppen ezért nem lett volna helyénvaló, ha Buffalóban az Universiadén nem az egyik legfurcsább, legvarázslatosabb, legellentmondásosabb országról, az Egyesült Államokról és a,,legekéről beszélgetünk. + Mit szeretsz leginkább Amerikában? - Tetszik, hogy sokkal felszabadultabbak, vidámabbak az emberek, s hogy az önbizalmuk is nagy. A vidámság azért fontos, mert nem szeretem a savanyú környezetet. Igaz, nem vagyok harsány, nevetgélős típus, de utálom a lehangolt, szomorú embereket. Ezért kedvelem Forgács Gábor színészt is, mert ő mindig jókedvet sugároz. Az önbizalom pedig azért lényeges, mert ettől én is határozottabb lettem. + Esetleg életed legnagyobb vágya, hogy magad is színpadra lépj egyszer? - Á, dehogy. De ha egyszer Gábort láthatnám leugrani a toronyból... + A műugráson kívül melyik sportágat nézed a legszívesebben? - A kosárlabdát. Rajongok Michael Jordanért. Sokan nem szeretik, mert renitens, de engem nem zavar. Közel állnak hozzám a különc emberek, pedig én átlagos természetűnek tartom magam. Igaz, nagyon híres nem is szeretnék lenni, mert az ismert személyiségeknek Amerikában nincs magánéletük. + A legszívesebben hol telepednél le Amerikában? - Kaliforniában. Ott élnek a rokonaim, az csodás hely. Bár egyedül ott sem telepednék le. Viszont szívesen edzősködnék a nyugati parton, mert a lehetőségek sokkal jobbak, mint otthon. Nem is beszélve a légkörről... Az Egyesült Államokban nem acsarkodnak egymásra a szakemberek, hanem összefognak, együttesen dolgoznak. + Melyik a legkedvesebb tévéműsorod? - Van egy sorozat, amit mindig nézek. Olyan, mint otthon a Szomszédok. Az a címe, hogy Mindennapi történetek. + Melyik színész tetszik a legjobban? - Ez Európához kötődik, ugyanis a belga Jean-Claude Van Damme a ,,Number One". + Mikor féltél a leginkább Amerikában? - Nem volt okom félni. Karolinában nem rossz a közbiztonság és este kietlen helyeken nem sétálgatok. + Minek örültél a leginkább Amerikában? - Például annak, hogy két számban is, egy- és három méteren is döntőbe kerültem az Universiadén. Ilyen még soha nem fordult elő világversenyen. Úgy érzem, javultam fejben, jobban összpontosítok, mint korábban. - Mi a legfőbb vágyad? - Nem látod a pólóm? Az atlantai olimpia felirata díszeleg rajta. Gyakran magamra húzom, hogy lássam, hová kell eljutnom... Régen azért másképp zajlott az élet. Valahogy jobban pezsgett. Azok a harmincas évek! Azok a szalagcímek! Um A habokba vetette magát a koromból! Egy műugróbajnoknő a végzete! Mi áll a színész különös tettének hátterében?! IHh A habokba vetette magát a toronyból! Egy műugróbajnoknő a végzete! tHHHt Mi áll a színész különös tettének a hát- Turultól a földszintig + A Gerlach Ágiért mindent. Ha a Gerlach Ági azt kéri, ugorjak le a toronyból, akkor én leugrom a Turul tetejéről! - Sajnos, az már tilos. + Biztos? - Biztos. + Egészen? -Egészen. + Kár, mert úgy leugrottam volna, de úgy...Te, mondd, hány méter magas egy ilyen torony...? -Tíz. + Tíz? Várjál csak! Már ennyi az idő...Az a helyzet, hogy kilencre a szinkronba kéne mennem, meg egy felvételre, úgyhogy igazán majd máskor.... A helyzet a torony láttán még rosszabbodik. Forgács Gábor bazári alkudozásba kezd. + Hogy én innen ? Imádom az Ágit, de momentán ez egy akkora hülyeség...Nem kevertél valamit össze... Nem arra kért az Ági, hogy mondjuk, én is kosarazzak... - Nem bizony. + Biztos? - Egészen. + Pedig az sem lenne utolsó látvány. Olyan szinten hiányzik a gömbérzékem... egy nyolcvanéves anyuka ballal egyenesebbet rúg, mint én jobbal. Szóval oda kell felmennem...Te, tudod, hogy én karatéztam is? - Biztos? - Egészen. Méghozzá kiokusunkajt. - Rendben. Akkor másszál csak az ötméteresre. Hiába, na, a kompromiszszumkészség nagy adomány - ebben kiegyezünk. Mászás közben Gábor lekiabál. - Vissza az egész! Eleredt az eső. - Nem is esik. + De már csöpög. Legalább adjatok egy esernyőt! - Ha beugrasz, úgyis vizes leszel. + De addig is! Koszi. Pont olyan, mint egy parabolaantenna. Tudod miért vettem odahaza egyet? - Még nem, de gondolom, elmondod. + Hogy nézhessem az Eurosportot. Minden jöhet. Halálosan érdekel még a biliárd is. Na és a foci! Ha már jó magyar meccset nem láthatok...Különben is, ha két magyar játszik, az nem köt le annyira, de ha egy külföldi az ellenfél! Na, akkor az agyam is kijön az idegességtől, úgy szurkolok. Mégsem ugrok! Én egy családapa vagyok. Vezetem a reklámstúdióm. Engem még várnak a szerepek! Minden további nélkül lejjebb mászik egy szintet. + Tudod mi a sportok királya? Az öttusa! Irigylem őket. Öt sportág, öt különböző sportág, öt kőkemény sportág. - Ha éppen nem ugrálsz a Turulról, te mit csinálsz? + Gyakran úszunk a Lukácsban. Aztán jöhet a gőz. Mintha szétszednének, aztán egy új embert raknának össze. Te, lehet, hogy ez csak három méter? - Pontosan. + És ha ugrás helyett elszavalnék valamit? ■ - Talán, ha végre leugornál... + Te nem vagy kíváncsi az én szavalatomra ?! Megsértődik, lejön a földszintre, megáll a parton egy deszkán , még szótlanul imádkozik egy negyed órát, s végre megtörténik. Egy talpassal a habok közé veti magát. Egy megdicsőült szent arckifejezésével bukkan fel. - Most mondjátok, hogy mire nem vagyok képes egy bajnoknő kedvéért! 13