Nemzeti Sport, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-17 / 224. szám

1993. augusztus 17. NEMZETI KÉPES SPORT • A­z 1. forduló hordaléka Baloldalt: a Liverpoolból hazatért Kozma István bemu­tatkozása jól sikerült, az UTE-é viszont nem. Jobbra fent: történelmi pillanat a soproni pályán, Borsos első NB I-es gólját szerzi a hazaiaknak. Középen: az új bajnoki idényben minden találkozó előtt a fair play szellemének betartására hívja fel a figyelmet a zászló. Jobbra lent: a soproni kispad, középen a mester, Győrfi László. Felvételünkön az edző arcáról leolvasható, hogy még közel sem nyertek meg találkozót. Siófokról huszonhat gól „igazolt át” Siófokon a bajnoki rajt előtt mindenki bizakodott. A magát ingyenes futballmagazinnak hirdető Les például, miután posztonként hasonlította össze a két csapat játékosait, maga­biztosan jelentette ki: nincs miért aggódnunk, jobbak va­gyunk! A kiadvány nagy fogásnak minősítette Fischer (a Nagy Halász) leigazolását, merthogy mindenki Palikája, a „Szőke Tanknak” becézett cseh Hausnerrel párban, szórni fogja a fe­jes gólokat... A Békéscsaba elleni bajnoki előtt Pusztai László, a megje­lenésével és cizellált modorával már-már a nyugati profivilág decens szakvezetőit idéző edző, korántsem volt annyira biztos a siófoki „légiveszély” eredményességében. - A nyári felkészülésünk során sok mérkőzést játszot­tunk, szorgalmasan gyakorolva a különböző támadásváltoza­tokat. Korábban, főleg Király József megérkezését köve­tően, elsősorban a bal oldalról érkeztek használható labdák a kapu elé. Most, hogy sikerült megszereznünk a huszonhá­rom éves Tóthot, aki lendü­letesen fut el a jobb oldalon, reményeim szerint nem lesz féloldalas a csapatunk. Ha pontosan érkeznek be a lab­dák, a két ék biztosan betalál a békéscsabai kapuba. A „Messiásként” emlegetett Fischer Pálban valóban benne van a gól ígérete, ám a siófoki­aknak ennek ellenére sem lett volna szabad megfeledkezniük arról, hogy a tavaly 36 találatot elért csapatukból 26 gól ,,iga­zolt át” a nyáron. Kovács (11 találattal házi gólkirály volt) a Ferencvároshoz, Kámán (9) a Csepelhez, Elekes (4) a Ha­ladáshoz, Zare (2) pedig a PMSC-Fordanhoz ment át... A békéscsabai pályaedző, Silviu Iorgulescu, a román vá­logatott egykori kapusa, aki im­már harmadik éve dolgozik a Vi­harsarokban, s aki - feleségével együtt - magyar állampol­gárságért folyamodott, a tavalyi sikereket annak tudja be, hogy a csapat tagjai sikerre éhesek voltak. - Ha ezt az,,étvágyat “ meg­őrizzük, az idén is sok szép sikert fogunk elérni. A legna­gyobb ellenfelünk, szerintem, csakis az önteltség lehet! Amikor egy csapat játékosai kezdik elhinni magukról, hogy ők már mindent tudnak, hogy náluk jobb játékos nincs is, akkor kezdődnek a bajok. Ugyanis a ,,legjobbak” már nem hajlandóak futni, küzdeni. Mindent,, tudásból" szeretné­nek megoldani... Nos, a Siófok-Békéscsaba meccsen a vendégcsapat vala­mennyi tagja ,,éhezőként” har­colt. Kezdve a ,,legjobb iga­zolásnak" minősített Mracs­­kóval , folytatva a labdával együtt a ,,babát” is szorgal­masan „eltakarító” Fabulyával és a darabos mozgású ukrán Usmajevvel, és befejezve az ,, egyszemélyes csatársorral”, a nagyváradi illetőségű Kulcsár Sándorral, aki a mezőny leg­jobbjának bizonyult. A vendégcsapat 2-1 -es győ­­zelme azonban nem tükrözi eléggé híven a két együttes kö­zötti tudáskülönbséget. A Bá­nyász csupán küzdeni akarás­ban tudta megközelíteni az Előrét. Játéka kiismerhető, mondhatni, sablonos volt. A felfutó siófoki középpályások - lendületből vagy szabadrúgás­ból - szinte behunyt szemmel küldözgették Baji kapuja elé a labdát, birkózásra kényszerítve a keveset mozgó és gyorsan elfáradó Fischert, valamint a cseh Jaroslav Hausnert, akire tényleg jól illik a Szőke Tank elnevezés, ugyanis körülbelül annyi futballtudás és szelle­messég szorult bele, mint az említett harci járműbe... A békéscsabai együttes harci eszköztára igazán gazdag. Az együttes legér­tékesebb csapatrésze a középpályások sora. A söprögető Usmajev, valamint az emberfogó Szenti (Fi­schert radírozta le) és Fa­­bulya (Kirchmayerrel nehe­zebb dolga volt) előtt Dávid és Vancea felügyelte a középső folyosót. Az utóbbi, akiről köztudott, hogy re­mekül lát a pályán, s oda rúgja a labdát, ahova akarja, parádés átadásokkal futtatta társait. A lendületes Mracskó, az önmagát végre komolyan vevő Árgyelán, a mókus­mozgású Szarvas és a hajrára ugyan elfáradó, de addig sok jó dolgot művelő Váczi befutotta az egész pályát. Hol pontos kombiná­ciókkal, hol pedig hosszú szöktetésekkel hozták ki a labdát. Sokat mozogtak keresztbe is, s ha egyszer majd elhiszik, hogy az igazi „vagányságra” a támadások befejezésekor van szükség, és merik is vállalni a lövés felelősségét, sokkal ered­ményesebbek lesznek. A csabai középpályások játé­kára rácsodálkozva jutott eszembe: ,,Hát persze, hi­szen Pásztor József a maga idejében a mezőny egyik legjobb karmestere volt!..."Az Előre középpályás játéka remekül ,,ki van találva”. Pusztai László edző a mér­kőzés után szomorúan kon­statálta: ,,Jobb volt az ellen­fél, az időnkénti mezőny­fölényünk nem tudott góllá érni, mert a pálya oldalvonala mellett csak igen ritkán tudtunk az ellenfél hátába kerülni. A találomra beívelt labdáknál a kapus és a védők mindig előnyös helyzetben voltak... Nagyon nehéz dol­gunk lesz, mert legközelebb Vácra kell látogatnunk..." Csank János, a váciak mes­tere is ott volt a Siófok-Bé­késcsaba bajnokin. A Bányász játékát nézve, nem esett pánik­ba, de a Pásztor-növendékek középpályás játékára többször is elismerően bólintott. Egyébként az az érzésem, hogy a következő hónapokban sokan fognak így­­tenni... Oroszhegyi Károly Kapásból Végre elkezdődött a baj­nokság! Nem lehet okunk panaszra, hiszen néhány mérkőzés színvonala egé­szen jó volt. A BVSC-Dreher - Ferencváros összecsapá­son sok mozgásos, jó futballt láthattunk. ,, Ráadásul” hat gól született! Détári mellet Lipcsei és Albert teljesít­ményét is elismerés illeti. Döméről pedig csak annyit: olyan klasszis, aki fazont tud adni csapatának, láthatólag nagy respektje van a társai előtt, minden labdával őt ke­resik. A Ferencvárosnak, a fiataloknak ilyen karmesterre van szükségük. A BVSC el­len három gólpassza is volt és még sok pontos indítása, súlypontáthelyzése, amikor a Fradit okosan mozgatta. Nemrég beszélgettem Sze­­pessy Lacival, a zöld-fehérek pályaedzőjével. Nem győzte dicsérni Détárit az edzés­munkájáért, azért ahogy példát mutat a többieknek. Valósággal magával ragadja a fiatalokat, ennek követ­kezménye volt a Dreher elleni nagyszerű második félidő a Népstadionban. Szepessy elmondta,hogy az összes játékost komo­lyabb munkára sarkallja, hogy ilyen, nemzetközileg elismert labdarúgó van köztük. A mérkőzés után láttam Mezey Gyurit és Dömét be­szélgetni, s elgondolkodtam azon, hogy milyen furcsa helyzeteket is teremthet az élet. 1984-ben éppen Mezey volt az, aki az akkor még lé­nyegében ismeretlen, kifor­ratlan Dömét betette a válogatottba, s ezzel nagy karriert indított el. Most pedig a középpályás verte meg azt a BVSC-t, ahol Mezey, vala­mint a régi, honvédos csa­pattársak közül Garaba és Dajka dolgozik. Ilyen a pro­fivilág, nyugaton termesztés, hogy edzők és játékosok jön­­nek-mennek, az érzelmek mellékesek, hiszen minden­kinek eredendő érdeke, hogy produkáljon. Más téma, de engem rég­óta idegesít már egy rossz gyakorlat a magyar labda­rúgásban. Remélem meg­szűnik, hogy a kölcsönadott, vagy frissen szerződtetett játékos nem játszhat régi csapata ellen. Nevetséges kikötés! Egy ilyen megál­lapodás áldozata, most a Szombathelyre visszakerült Bognár Zoltán. Nem léphe­tett pályára legutóbbi klub­ja,a Csepel ellen.... Ki tudja mi van akkor, ha a volt válo­gatott focista is ott van a Haladás együttesében? Sze­rintem semmi, mert egy fecs­ke nem csinál nyarat.... Esterházy Márton A lap felvételeit a Nemzeti Sport Fotóügynökség mun­katársai készítették: Almási László, Farkas József, Kop­pány György, László Sándor, Makó Éva és Záhonyi Iván.

Next