Nemzeti Sport, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-25 / 262. szám
IV. 262. • 1993. szeptember 25. Noszály és Krocskó: új időszámítás kezdődött? Az első nap után: Magyarország-Argentína 2:0 Repülőrajtot vett a magyar csapat pentteken, a Világcsoportba jutásért folyó argentinok elleni Davis Kupa-mérkőzés első játéknapján. Óriási meglepetésre Noszály Sándor legyőzte Perez-Roldant, Krocskó József pedig Mancinit, s mindkettő úgy, hogy még játszmát sem engedélyezett a vendégeknek. A magyar csapat hivatalos támogatója: Valahogy úgy vagyok a jegyzetfüzetemmel, mint a viccbeli skót, aki percenként nyitogatja a hűtőszekrénye ajtaját, mert nem tudja elhinni, hogy tényleg elaludt benne a villany. Lapozgatom az eredményeket, újra meg újra és - hál istennek - mindig ugyanazt látom: Noszály és Krocskó két világnagyságon átgázolva elindította a lejtőn az argentinokat. Pedig nagyon tartottunk a dél-amerikaiaktól. Guillermo Perez-Roldan öt évvel ezelőtt a 13. helyen állt a világranglistán, eddigi pályafutása során több mint másfél millió dollárt teniszezett össze s amúgy „mellesleg" egy héttel ezelőtt a bukaresti ATP-tornán legyőzte a cseh Novaceket, az elődöntőben pedig két szoros játszmában szenvedett vereséget Goran Ivanisevicstől. Tehát nem akárkiről van szó. Vele vette fel a harcot Noszály, éppen belül a kétszázon... Mindezt csak a megfelelő kontraszt kedvéért. Ugyanis a Davis Kupa-találkozó nyitómeccsén „Sasa" alapos leckét adott a lobogó fekete hajú argentinnak. Az első szettben még csak annyi látszott, hogy a magyar fiú képes lépést tartani vele, teljes értékű partner tud lenni, sőt... Hihetetlen „szemtelenséggel" 1:1-nél elnyerte Perez-Roldan adogatását és egészen 3:2-ig tartotta is az előnyét. Jött egy viszonylag enyhe hullámvölgy, az ilyenkor szokásos kifakadásokkal, morgolódásokkal, pontatlanságokkal s az argentin „visszabreakelt". Talán magában már meg is nyugodott, nem lesz itt semmi baj, ám innen Noszály zsinórban három játékot és játszmát nyert. Űzte, hajtotta ellenfelét, aki lassan kénytelen volt szembenézni a tényekkel: ha nem talál ki gyorsan valamit, ez a hatalmas termetű „ifjonc" átrobog rajta, mint egy gyorsvonat. Az elképzelés nem rossz, mi több, kézenfekvő volt: ha az alapvonalról nem bír vele, nincs mese, le kell támadni. A második szett elején többet ment fel a hálóhoz, agresszívebben játszott, aminek meg is lett az eredménye: 3:0-ra elhúzott. Noszály viszont fantasztikusan küzdött, előbb az egyik, majd a legjobb pillanatban - 4:5-nél - a második elvesztett adogatását is visszanyerve kiegyenlített. Talán ez az utóbbi „game" volt az (amelyben egyébként egyetlen poént sem nyert az argentin), ahol Guillermo térdre rogyott. Nem szó szerint, képletesen, mindenesetre a játékán ettől kezdve látszott a reményvesztettség. Érthetően megtört, hiszen 5:3-ról vesztette el a második játszmáját. Ezután jött az igaz feketeleves: Noszály a harmadik játszmában 5:0-ra elhúzott, majd többször is mérkőzéslabdához jutott. Emlékezetes pillanata volt a meccsnek, amikor egy fonákra érkező röptét úgy hárította a magyar fiú, hogy közben átvette az ütőt a bal kezébe. Iskolajáték. Az i-re hamarosan fel is került - 5:3-nál, a hetedik „matchball" értékesítésével - a várva várt pont. Amikor Siklós Erik, a mérkőzés szpíkere azon melegében odatolta a boldog győztes orra alá a mikrofont s megkérdezte, nehéz volt-e, Noszály csak annyit mondott: „Mindegy, hogy könnyű vagy nehéz volt a lényeg, hogy vezetünk s hogy ezután Józsi (mármint Krocskó) is nyerjen". A következő kérdésre, miszerint mikor érezte úgy, hogy most már nyerhet, Sasához illő válasz érkezett: „Az első gémben..." Vastapssal búcsúzott Noszály, s jött Krocskó. Aki szöges ellentéte a BOTE teniszezőjének. Halkszavú, nyugodt, kiegyensúlyozott alapvonaljátékos, semmi különösebb trükk, megbízható, mint egy Schaffhausen-óra. Akinek végülis teljesen mindegy, hogy ellenfelét éppen Alberto Mancininek hívják, s hogy 1989 őszén a nyolcadik volt a világranglistán, amúgy meg a nemzetközi mezőny egyik legjobb salakspecialistájának tartják. Az első játszma volt Krocskó számára a legnehezebb: 0:2-ről 4:2-re fordított s azután már fej fej mellett haladt a két játékos egyenesen a rövidítésig. A nyíregyházi fiúnak nem remegett a keze, biztosan nyerte a „tie break"-et, s a szettet is. A „koreográfia" a második játszmában ugyanaz volt. „Engedte", hogy Mancini (te jó ég, egy Mancini!) 2:0-ra elmenjen, hogy azután „lendületből" nyerő fonákjával, remek elütéseivel, mindent befutva megfordítsa a látszólag vesztett állást. Hihetetlen magabiztossággal, hidegvérrel döngölte a salakba a küszködő argen- Tudósításunk a Westel segítségével készült tini. Élete egyik legjobb játékát nyújtva nyerte a mérkőzést, amelyben talán a legszebb, hogy Mancinit saját fegyverével, alapvonalról, a kedvenc borításán fektette kétvállra, szinte megalázó módon. Amikor e nagyszerű diadal után nekiszegezték a kérdést, mit mondott volna arra, ha a mérkőzés reggelén valaki azzal áll elő, hogy ezen a napon nyerhet, csak annyit válaszolt: „Semmit. Hülyének néztem volna." Davis Kupa, osztályozó a Világcsoportba kerülésért, Margitsziget: Magyarország-Argentína 2:0. Noszály-Perez-Roldan 6:3, 7:5, 6:3, Krocskó-Mancini 7:6 (7:4), 6:3, 6:2. Fejes Gábor Tarpay László NEMZETI ÜDÜLTE FSI ÉS VAGYONKEZELŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Nyilatkozatkosár Csépai szerint a csoda megismétlődhet A magyar táborban felszabadult öröm, derűlátás, az argentinoknál ború, keserűség. Francisco Mastelli kapitány például már az első találkozó után olyan rossz hangulatban volt, annyira meglepte Perez-Roldan (legalábbis számára) váratlan veresége, hogy amikor véleménye felől érdeklődtünk, csak ennyit mondott: „No!"Azaz nem nyilatkozik egy szót se. Akárcsak Vilas: „Majd a második mérkőzés után"- hárította el a kérdést. Aztán a két vereség után mindannyian kötélnek álltak. Amikor megtudtuk, hogy a magyarok lesznek az ellenfeleink - így Vilas, az egykori csillag - akkor, bevallom őszintén, úgy gondoltuk, a mienk a jobb csapat, s könnyű lesz a továbbjutás. Persze, ezt be is kellene bizonyítani. Méghozzá a pályán. Viszont ott egyelőre a kedves vendéglátóink bizonyítottak. A legrosszabb természetesen az lett volna - tette hozzá igen udvariasan -, ha egy gyengén teniszező ellenféllel szemben veszítünk két mérkőzést. Szerintem a két magyar fiú nagyon jól játszott, s a mieink is mindent megtettek a siker érdekében. Sajnos, ez kevésnek bizonyult. - Véleménye szerint ezzel eldőlt a mérkőzés sorsa? - kérdeztük- Nem, erről egyelőre szó sincs. Szombaton meg kell nyerni a párost és akkor még minden lehetséges. A továbbjutáshoz ugyanis három győzelem szükséges. Amikor ugyanerről Csépai Ferencet kérdeztük, a magyar kapitány így értékelt: - Csatlakozni szeretnék Vilas mondandójához. Igaz, hogy mi egy kissé könnyebb helyzetben vagyunk, de ünneplésről egyelőre szó sem lehet. - Gondolta volna, hogy ilyen kedvezően alakul számunkra ez a nap, hogy a félelmetes hírű argentinok még játszmát sem nyernek? _ - Őszintén megvallom nem. Titkon abban reménykedtem, hogy egy-egy lesz az állás, de ez is inkább csak amolyan vágyálom volt. - Egyszóval, megismétlődhet az angolok elleni csoda? - Most már igen. Ismerve az argentinok és a mi játékosaink eredményeit, ki merem mondani: lehetséges. Mancini és Perez-Roldan ugyancsak elkeseredett volt. Csak hosszú várakozás után voltak hajlandók nyilatkozni. - Mindkét játszmában én vezettem - mondta Mancini -, aztán egészen egyszerűen kiénekelték a számból a sajtot. Semmi sem jött be. Az ellenfelem nagyszerűen küzdött, minden lehetséges labdát elért. Sőt, még a lehetetleneket is. Persze még nincs vége. Fordíthatunk. Perez-Roldan: - Noszály volt a jobb! Farncisco Mastelli, a mérkőzés után teniszruhába öltözött, kezébe vete a rakettet, s indult játszani. Úgy látszik, ki akarta ütni a mérgét. - Egy szóra kapitány úr, ha lehet! - Nem értek semmit. Egyáltalán nem úgy alakul a dolog, ahogy azt elképzeltem. Mindkét fiú sérülten játszott, s majd az orvosok mondják meg, hogyan tovább. Nézze, megmondom magának mi az oka az eddigi fiaskónak: nem játszunk otthon, a két magyar remek napot fogott ki, s végül nagyon sok mindennel meg kell küzdenünk. Ezt az utolsó megjegyzést ugyan nem értjük, mindenesetre nagyon jól hangzik. A Vasasnál az utánpótlás kimeríthetetlen A Vasas nem iszik előre a medve bőrére, ám ennek ellenére a röplabda-bajnokság nyitánya előtt már ünnepeltek. Májusban a bajnoki bronz- és a Magyar Kupa ezüstérem mellett az utánpótlás sikereire koccintottak az egyesület vezetői. Most szeptemberben pedig arra, hogy már a rajt előtt egész évre biztosított az anyagi háttér, elegendő szponzort sikerült a csapat mellé állítani. A Tiroli étteremben tartott sajtótájékoztatón - ahol az egyesület elnöke, Meszéna Miklós és edzőstől, gyúróstól az egész röplabdacsapat megjelent, Fördős László szakosztályelnök büszkén jelentette ki: - Együtt a működéshez szükséges összeg, most már a lányokon a sor. A nyári talpalások eredményeként hosszú a támogatók listája. A legjelentősebb a tuttoMobili mellett a Budai Téglaipari Rt, az Intereurópa Bank, az Aquincum Hotel, Csaba Attila vállalkozó, Fehér Miklós, az Új Sípos vendéglőse, Tarlós István, Óbuda polgármestere, aki egyben a szakosztály tiszteletbeli elnöke, és természetesen nem véletlenül vagyunk most a Tiroli étteremben. A legfrissebb szponzorunk, a Plaket Kft., illetve elnöke Tóth Károly. - Ennyi szponzorral alighanem a kategória bajnokai lehetnének. Mennyi, amit ebből forintra tudnak váltani? - Több mint nyolcmillió, amit közvetlenül kézhez kapunk, s további legalább hárommillióval, autóbuszhasználattal, kedvezményes szállással segítenek bennünket. Tavaly augusztusban, amikor Sun Deli elkezdte a felkészítést, két játékos állt a rendelkezésére. Év közben kialakult egy szemre is tetszetősen játszó csapat, amelynek szép jövőt jósoltak. A nyáron aztán öten távoztak a klubtól. Domokos Virág és Kovács Barbara az Egyesült Államokba nyert ösztöndíjat. Rájuk nagyon büszkék vagyunk és ismerve az amerikai röplabdát, megfelelő kezekbe kerülnek odakint. A többiek esetében annyi történt, hogy kedvezőbb ajánlatot kaptak, mint amennyit mi ígértünk. A játékosokat megértem, de a klubokat nem, mert ezért a színvonalért túlzás annyit fizetni. - Miért milyen összegről van szó? - Nyílt titok, hogy az Extrádé kétszeresét kínálta annak, amit mi. Ennek ellenére nem aggódom, mert nagyon jó az utánpótlásunk, bátran szavazhatunk bizalmat a fiataloknak. " (sütő) Schirilla, az országjáró Három éve járja egészségnevelő körúton az országot Schirilla György. Budapesten kezdte, aztán a megyék következtek: Pest, Fejér, Bács-Kiskun, Győr-Sopron-Moson, Csongrád, Hajdú-Bihar. Mostanában pedig Baranya van soron. Naponta 10 és 16 óra között Pécsett, a Konzum Áruházban ad ingyenes természetgyógyászati tanácsokat. De nem csak a megyeszékhelyen tűnik fel, hanem a városokban, nagyobb községekben is. Szeptember 25-én 18 órakor Pécsett, a POTER-kollégiumában, 27-én 18 órakor a pécsi Ifjúsági Házban, 28-án 16 órakor a mohácsi Művelődési Házban, 30-án 18 órakor Mázaszászváron, október 4-én 18 órakor Harkányban a Művelődési Házban és 6-án 18 órakor Komlón, a színházteremben tart előadást. - Még két évig szeretném járni az ország városait és falvait az egészségnevelő előadásaimmal, bemutatóimmal és tanácsadásommal - mondta Schirilla György. - Eddig Csongrád megyében és Baranyában tapasztaltam a legnagyobb érdeklődést. (horváth) NEMZETI SPORT 7 Téli szezonra I. osztályú teniszályák bérelhetők Kitűnő fűtéssel, világítással és pályaborítással rendelkező teniszcsarnokban, továbbá rendkívül kedvező árakon a BEAC XI., Bogdánfy utcai sporttelepén, korszerűsített fűtéssel és világítással felújított teniszsátorban. Bérleti díjak: Csarnokban: 650-950 Ft/óra teniszsátorban: 550-800 Ft/óra Valamennyi pályán tenisztanfolyamot szervezünk kislétszámú csoportokban vagy egyéni képzéssel, korhatár nélkül. Jelentkezem telefonon: 175-4241. Az „érzelemmentes” jog döntése: Gárdos szabad Az elmúlt hetekben az asztaliteniszezők háza táján kétségtelenül a legújabb Gárdos-ügy volt a sláger. Miután Gárdos Róbert, a nyári serdülő Európabajnokságon két aranyérmet nyerve a magyar válogatott legeredményesebb tagja lett, szinte nyomtalanul eltűnt. Szinte köszönés nélkül távozott klubjától, a BVSC-től, valamint edzőitől, s a hírek szerint szüleivel együtt Ausztriába tette át székhelyét. A történet „zaftosabb" része azonban csak ezután következett. Édesapja, Gárdos Péter - aki korábban évekig a BVSC edzője volt - bejelentette, hogy miután az egyesület nem fizette a tanulmányi szerződésben vállalt havi ezer forintot a fiának, felbontja a szerződést, s így Gárdos Róbert minden anyagi követelés teljesítése nélkül távozik a klubtól. A zuglóiak ezt természetesen nem hagyták annyiban, a szövetséghez fordultak, amelynek jogi és etikai bizottsága meghozta döntését: a BVSC szerződésszegést követett el, így Gárdosék szerződésfelbontása jogszerű. - Ugyan még írásban nem kaptuk meg a határozatot, de ha ez igaz, az az egész sportág karikatúráját jelenti - mondta elkeseredetten Herendi Iván, a BVSC szakosztályigazgatója. - Bosszantó, sőt felháborító, hogy ilyen döntés egyáltalán megszülethet. Abban a bizonyos szerződésben két dolgot vállalt magára az egyesület. Először is azt, hogy megfelelő szakmai hátteret biztosít Gárdos Róbert fejlődéséhez, amit azt hiszem, maradéktalanul teljesítettünk. Ezt a két Európabajnoki aranyérme is igazol. Gárdos Péter, aki nálunk volt edző, minden segítséget megkapott, voltak rendszeres edzőpartnerei a fiának, ütőborítással, és minden egyéb felszereléssel is elláttuk. A másik, amit vállaltunk, hogy tanulmányi ösztöndíjként, havi ezer forintot adunk. Hangsúlyozom, ezt nem kötelező adni, mi mégis vállaltuk. Csakhogy időközben az egyesület nehéz anyagi helyzetbe került, rengeteg adósság felhalmozódott, így nem csak neki, hanem még sok más sportolónak átmenetileg nem fizették ki a tanulmányi ösztöndíjat. - Átmenetileg? - Igen, hiszen például az asztaliteniszezőknek néhány héttel ezelőtt kifizették ezt a pénzt, s Gárdosé is itt van, mind a hatezer forint. Nevetséges, hogy ilyen összeg miatt az egyesületet szerződésszegőnek bélyegzik. S, ez az összeg valójában kevesebb, mivel Gárdos Róbert sem fizette az egyesületnek a tagdíjat, ami havi háromszáz forint. - Ez valóban furcsa... - Az egészben az a legfurcsább, hogy ehhez a szövetség partner. A BVSC jelenleg a sportág egyik legnagyobb utánpótlásbázisa. Ennek igazolására elég megnézni a hazai utánpótlás ranglistákat, vagy a versenyek eredményeit. S néhány hónapon belül ez már a második olyan döntés, amely akár teljesen a padlóra küldheti a BVSC-t. Először elvették tőlünk a lehetőséget, hogy elinduljunk a Klubcsapatok Szuper Ligájában, most pedig Gárdosékkal szemben szerződésszegőnek minősítenek. Pedig a sportágban mindenki tudja, hogy Gárdos Péter edzőnek óriási szerepe van abban, hogy jelenleg alig van felnőtt asztalit teniszezőnk, hogy talán a kiesés ellen kell küzdenünk. Mert éppen ő volt az, aki miatt elmentek innen a játékosok, aki minden fenntartás nélkül elengedte innen a legjobbakat. - Mennyi pénztől esik így el a BVSC? - Itt nem a pénz a lényeg, mert meggyőződésem, hogy ellenkező előjelű döntés esetén sem fizettek volna Gárdosék egy fillért sem. Itt elvekről van szó. Azok után, hogy Európa-bajnok lett a fiú, hatezer forint miatt szerződésszegőnek bélyegeznek... Nem tudom, hogy ilyen körülmények között szabad-e dolgozni egyáltalán a magyar asztaliteniszsportban?! A döntés megszületése után megkerestük dr. Bogdán Tibort, a jogi és etikai bizottság vezetőjét is, aki a következőket mondta az ügyről: - Véleményem szerint jogilag teljesen egyértelmű az eset. Az egyesület két dolgot vállalt a szerződésben, ebből az egyiket nem teljesítette, így jogszerű volt Gárdosék részéről az átlépés, hogy felbontották a szerződést. Sajnos a jog nem ismeri azt a szót, hogy érzelem, így hát ezt nem is vehettük figyelembe. Az, amire a BVSC hivatkozott, legfeljebb morális felmentést adhat a klubnak, jogilag azonban nem használható. Ez tehát azt jelenti, hogy Gárdos Róbert, ellenszolgáltatás nélkül, bárhová igazolható? Igen" (szűcs)