Nemzeti Sport, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-19 / 256. szám

IV. 256. • 1993. szeptember 19. NEMZETI SPORT 9 Tenisz Pharmavit Budapest Open Noszály Fleurian ellen küzdhet a végső győzelemért Noszály elfelejtett veszteni? Vagy inkább: megtanult győzni? Végül is mindegy, tény, hogy az utóbbi időben egyre-másra gyűjtögeti az értékesebbnél értékesebb skalpokat. Mi tagadás, min­debben az a legszebb - talán a leghálásabb is -, hogy ez a magyar közönség szeme előtt is nyert bizonyítást. A lassan végéhez közeledő ATP-chal­­lengerverseny talán a vártnál is nagyobb sikere - amit az örvendetesen emelkedő nézőszám és a pályán uralkodó hangulat mutat -, bizony sok­ban függött attól, meddig maradnak talpon a mieink, így hát bátran mondhatjuk: Noszály Sándor menetelése és a többiek tisztes helytállása fel­becsülhetetlen értéket jelen­tenek a magyar tenisznek. Maradjunk Noszálynál. A magyar Davis Kupa-játékos, miután sorra túljutott a rendre magasabban jegyzett ellen­feleken, szombaton délben már a döntőbe jutásért léphetett pályára az amerikai Chris Garner ellen. Az már a korábbi, Nagy Viktor elleni mérkőzésén kiderült, hogy vérbeli profi, aki nem adja meg egykönnyen magát, s azt is, hogy „félkemény", amolyan se nem lassú, se nem túl gyors játékot játszik, tehát „Sasának" sokkal inkább kedvező ellenfél, mint az egy fordulóval korábbi spanyol Mancisidor. Az első játszma ez utóbbit látszott igazolni, hiszen a göndör hajú amerikai csak szedte a labdát, csóválta a fejét, forgatta a szemét, hiszen erre talán még ő sem számított: 5:0- nál sikerült először játékot nyernie az ezúttal szokatlan módon hallgatag magyarral szemben. Ennek ellenére, ahogy mondani szokták, korántsem volt még „benne a zsákban", érezhető volt, hogy ez a káprázat nem tart ki a meccs végéig. A második szett nem kezdődött rosszul. Garner nehezen, Noszály viszont kön­nyedén hozta az adogatását. Ismét Garner nyert szer­vagémet, majd megtört a jég, „breakelt" az amerikai, majd 4:1-re elhúzott. Noszály vissza­esett, pontatlanul játszott, türelmetlenné vált, kapkodott s bár 4:2-nél visszaszerezte az adogatását, utána újból elvesztette. Maga a játék, néhány szép megmozdulástól eltekintve, gyenge közepes színvonalon, gyakorlatilag a „ki ront kevesebbet?" című vetélkedő szabályai szerint folyt. Szerencsére Noszály még időben kilábalt a hullámvölgy­ből, bátrabban támadott, remekül ütött el a hálóig előre­merészkedő amerikai mellett. A döntő szett derekán történt ez az örvendetes fordulat, ekkorra rázódott bele ismét igazán a játékba, miután a­ korábbi „vetélkedő" koreográ­fiája szerint három gémen át egyikőjük sem tudta hozni a maga adogatását. Viszont Garner volt az, aki ebből kettőt vesztett s ezután Noszályt már nem lehetett megállítani. A hosszú labdameneteket jobban bírta, apránként őrölte fel az amerikai ellenállását s a kétórás csata végére már egyértelművé vált a fölénye. Az elődöntő másik ágán az első helyen kiemelt osztrák Schaller meglepetésre simán kikapott a francia Fleuriantól, így vasárnap, kora délután Noszály az egy héttel ezelőtt a 28. születésnapját ünneplő párizsi fiú ellen léphet pályára a fináléban. A párosban, szintén a négy között két­­korosztályos Európa-bajnokunk - akikről korábban méltatlan módon megfeledkeztünk - volt érdekelt. Rajó Balázs éppen Noszály Sándorral, Kisgyörgy Gergely pedig Sávolt Attilával az oldalán nyert utánpótlás kontinensbajnoki címet s ezút­tal óriási bravúrral jutottak az elődöntőbe életük első chal­­lengerversenyén. Kisgyörgyön alig, Rajón viszont eléggé lát­szott, hogy nyomja a tét nagysága, így nem tanúsítottak különösebb ellenállást a jóval rutinosabb Pescosolido, Valeri olasz kettőssel szemben. Ennek ellenére nincs miért szé­gyenkezniük. Végül, a legkisebbekről. Ezen a napon volt a Plusssz Junior Kupa újoncverseny dön­tője is, ahol Veress Balázs (BSE) és Váci Balázs (Malév SC-Bello Team) vívott óriási küzdelmet. A meccs az utóbbi győzelmével végződött (4:6, 6:0, 6:2), ám mindketten nyertek: egy Miamiba, a nemhivatalos világbajnokságra, az Orange Bowl-tornára szóló repülője­gyet, amelyet a magyar női úszósport legfényesebben ragyogó csillaga, Egerszegi Krisztina nyújtott át a két ifjú tehetségnek. Pharmavit Open ATP-chal­­lengerverseny, Pasaréti út (a pénzdíj: 50 ezer dollár). Férfi egyes, elődöntő: Fleurian (francia, 3.)-Schaller (osztrák, 1.) 6:2, 6:4, Noszály-Garner (amerikai) 6:1, 4:6, 6:2. Férfi páros, elődöntő: Pescosolido, Valeri (olasz)-Kisgyörgy, Rajó B. 6:1, 6:1, DeWulf, Van Houdt (belga, 1.)-Merinov, Touzil (orosz, német, 3.) 3:6, 7:6,6:4. (fejes) 1 .* Noszály arcáról még a pihenőidőben is leolvasható a feszültség. Valószínűleg ő is érezte: Pescosolido és Mancisidor legyőzésével elérkezett a siker kapujához, s ha kikapna az amerikai Gamnertől, az a sors kegyetlen igazságtalansága lenne... (Farkas József felvétele) Itthon „külföldön" Az igen tisztelt sportkedvelők ezekben a napokban külföldön érezhetik magukat a Pasaréten. Külföldön, hiszen a Pharmavit Budapest Open teniszverseny olyan körülmények között folyik, mintha mondjuk akár Marseille-ben vagy Los Angelesben ütnék a labdát a fehér sport kiválóságai. A pénzdíj egyelőre még szerényebb, hiszen ezen a challengertornán „csak " ötvenezer dollár vár a résztvevőkre. De a körülmények - Taróczy Balázs kiváló szervezőmunkájának köszönhetően - olyanok, mint a világ bármelyik nagy versenyén. A Vasas „centre court"-ja megszépült. Mondhatni újjászületett. Szebb, mint volt harminchét éve, amikor az ausztrál Hopman mester világverő tanítványaival járt itt az avatón. A lelátó egyik oldalán páholyok sorakoznak, a nota­­bilitások, a szponzorok kényelmét­ szolgálva, ami ma már elsősorban Ion Tiriac, no meg Mark McCormack mester újítása alapján természetes. A szponzorokat , a sporte­semények támogatóit ki kell szolgálni. Ahogyan itt a Pasaréten kiszolgálják, hiszen a Lugas étterem tulajdonosa, Hegedűs Bella, meg a Kacsa étterem főnöke, Rozsnyai Áron megszokott finom falatokkal várja a vendégeket az atlé­tikai pálya közepén, az üde zöld gyep szélén felállított sátrakban és azok környékén. Rozsnyaival most különben is verebet lehetne fogatni, hiszen az áldozatkész vendéglős immár második éve támogatja Noszály Sándort, a várat­lanul, de annál kellemesebb meglepetésre döntőbe jutott teniszezőt. A pályákon „egyenruhás" ifjú labdaszedők, a piros-kékek bajnokjelötjei szedik a labdát, s kezelik az eredményjelző táblákat, ami már évek óta hiányzik a magyar versenyeken. A vonalbírók is kaptak szerelést a Pharmavit gyártól, pedig ők is vagy negyvenen vannak, akárcsak a kis labdaszedők. Az egyébként joggal oly sokat szidott magyar pályák tala­jára is „rácáfoltak" Budán. A salak nem száradt ki, úgy vörösük, mint ahogyan bárhol a világon, ahol szakértelem­mel és gonddal ápolják, kezetik a pályákat Az ATP, a hivatásos teniszezők szervezete kis füzetkében írja elő, hogy a rendezőknek mi mindenről kell gondoskod­niuk , a pályákon hűtőszekrényben tartott ásványvíztől vagy csapvíztől kezdve a megfelelő pihenő­szoba előírá­sain át a repülőtérről való beszállításig. Bizony maga az egykori wimbledoni bajnok sem gondolta, pedig annak ide­jén éppen elég versenyen játszott, hogy a rendezés költségei legalább ugyanannyira rúgnak, mint maga a pénzdíj. De minden, igazán minden rendben van. Még az idő is kedvez, így vasárnapra, a magyar résztvevős döntőre a házigazda Taróczy Balázs telt házat vár. A tenisz mellett, azaz előtte és utána nagyszerű műsor is szórakoztatja a nagyérdeműt. A 100 Folk Celsius együttes kezdi, Eszményi Viktória és Heilig Gábor is a dobogóra lép, de Nagy Bandó András és Nádas György is fellép a Pasaréten, így hát vasárnap is jól (külföldön) érezhetik magukat a tenisz ked­velői. Hiába, Taróczy Balázs neve márka, igazi színvonalat jelent a teniszsportban, így hát em­e újabb verseny után már azt várjuk nagyon-nagyon, hogy a szövetség alel­­nökeként mikor vállal - illetve kap - igazi, n­eki való feladatot, ami a magyar teniszsport oly régen várt felemelkedésének biztosítékául szolgálhatna. V.D. Férfi junior kézilabda VB Simon József jelenti Kairóból: Agónia és eksztázis a fáraók földjén A fáraók földjének ellentmondásoktól hemzsegő fővárosában szombaton befejeződött a férfi junior kézil­abda világbajnokság. Zsiga Gyula edző együttese a hatodik helyen végzett - miután pénteken este 28-26-ra kikaptak a svédektől­­, és ezzel megfelelt az elvárások­nak. Igaz, ha a középdöntő három mérkőzésén nem csak kettő, hanem három pontot szerez, akkor éremért mérkőzhetett volna,így a bronzéremért Oroszország és Izland, a világbajnoki címért pedig a házigazda Egyiptom és Dánia csapott össze. A magyar korosztályos válogatott ebben az összeállításban Kairóban szerepelt utoljára, s az eredményből, illetve a kihagyott lehetőség­ből a csapat vezetőinek és a szövetség irányítóinak egyaránt okulniuk kell. Afrika legnagyobb és leg­népesebb városának 14 millió lakója közül 30-32 ezer látta az egyiptomi válogatott egy-egy mérkőzését. A monumentális Olimpiai Centrum két csarno­kában szeptember 8-án 16 férfi junior kézilabda-válogatott kezdte a küzdelemsorozatot. A szervezők munkáján meglát­szott, hogy világverseny rende­zésében nem volt tapaszta­latuk, bár a csapatok kérései­nek igyekeztek eleget tenni. Az információáramlás azonban akadozott, és a külsőre káp­rázatos létesítményben példát­lanul rossz feltételek között kellett kínlódniuk az Európá­ból érkezett újságíróknak. Az arany- és bronzcsata napján a romániai Birtalan István, az egykori világváloga­tott, a sportág „csalhatatlan" szaktekintélye így összegezte a véleményét a kairói versenyről: - Ha két szóval kellene jelle­meznem a világbajnokságot, akkor az agóniát és az eksztázist említeném. Ugyanis az itt látott csapatok játéko­sainak egy részében haldoklik a sportág iránti szeretet, a győzni akarás. Ez borzasztóan nagy baj, amit főként a volt szocialista országokat képviselő kézilabdázóknál tapasztaltam, és ebbe bele­értem a román tanítványaimat is. Ezek a fiatalok fásultak, kedvetlenek, mindegy nekik, hogy nyernek, vagy kikapnak. A másik véglet a sportág egyiptomi felvirágzása. Ebben a szegény, de csodálatos országban nemzeti ügy lett a kézilabda. A szurkolók tízezrei szinte önkívületben buzdítot­ták jólképzett és nagyszerűen menedzselt kedvenceiket, akik se istent, se embert nem ismerve küzdöttek a sikerért. Ha a kisebb és nagyobb botlá­sokat leszámítom, akkor a legtöbb fantáziát az izlandi, a magyar és a svéd válogatott­ban láttam. Zsiga Gyula kol­légámnak és a magyar junioroknak tanulságos lehet a dánoktól és az esélytelenebb­nek tartott lengyelektől elszenvedett vereség. Be kell látniuk, hogy a világbajnoksá­gon minden mérkőzés fontos, és ez a torna nem hasonlítható más viadalokhoz. Ha a játékosok ereiben nem vér, hanem uborkalé folyik, akkor szinte képtelenség őket bele­hajszolni a győzelembe. A szív és lélek nélkül játszó csapatok­nak ígérhetnek a vezetők bár­mit, azok képtelenek lesznek a tartósan kiemelkedő teljesít­ményre. Zsiga Gyula edző mérsékelt elismeréssel nyilatkozott csa­pata szerepléséről: - Az Izraelben rendezett világbajnoki selejtező előtt szó­beli megbízást kaptam a szövetség egykori vezetőitől a juniorok felkészítésére. A gárdával szemben akkor az volt az elvárás, hogy jusson be a kairói világbajnokság 16 együttese közé. Ennek eleget tett a csapat, mert megverte az esélyesebb Horvátországot. Ugyanakkor igaz, hogy a vébé hajrájában elfáradtak a fiúk, akik az elutazás előtt ételmérgezést kaptak, majd közülük többen megsérültek a csoportmérkőzéseken. A hatodik hely miatt szerintem nem kell szégyenkeznünk, hiszen elődeink két éve és négy esztendővel korábban egyaránt a tizedik helyen végeztek. Bízom benne, hogy játékosaim közül többen megállják majd a helyüket Káló Sándor szövetsé­gi kapitány felnőtt keretében is. Jómagam egyelőre fontol­gatom, hogy megköszönjem-e a szövetség vezetőinek az eddi­gi bizalmat és támogatást. Helyosztók Az 1. helyért: Egyiptom - Dánia 22-19 (14-8) A 3. helyért: Izland - Oroszország 21-20 (15-9) Az 5. helyért: Svédország - Magyarország 28-26 (15-12). A 7. helyért: Norvégia - Románia 30-29. A 9. helyért: Spanyolország - Portugália 24-22. A 11. helyért: Argentína — Lengyelország 33-29 A junior VB végeredménye. Világbajnok: Egyiptom, 2. Dánia­, 3. Izland, 4. Oroszország, 5. Svédország, 6. Magyarország, 7. Norvégia, 8. Románia, 9. Spanyolország, 10. Portugália, 11. Argentína, 12. Lengyelország.★ NBI Nők Bp.Spartacus GSC-Dunaferr SE 28-21 (13-11). Kőér utca, 300 néző.V:Ladiszlai, Tavarnay. Bp.Spartacus: MEGYES - LÁSZLÓ 6, Kalanda, VIGLÁSI 9 (2), BÍRÓ 7 (1), Halmai (2), Dejtári 4 (1). Cs: Kerner (kapus). Edző: Horváth Ervin. Dunaferr: Meksz - Pálffy 5, Siti 1, Gál 1 KOCSIS 7,Erdősi 3, Mátyás 2 (1). Cs: Baranyi (kapus), Oblisz,Gabnai 1, Szarka 1. Edző: Pergel István. Kiállítások: 12, ill. 12 perc. Hétméteresek: 6/4, ill. 3/3. Az első öt percet a pofonok tették érdekessé, nem a gólok. A 6. perc végén Viglási szerezte meg a mérkőzés első gólját, hétméteresből. Ember­előnyben Siti egyenlített átlövésből. A 21. percben ismét a Spari vezetett László góljával (3-2). A félidő felénél a csapa­tok megnyugodtak és mindkét oldalon megindult a gól­­gyártás. A 16. percben Siti megsérült. A 21. percben ismét a Spartacus mutatot be szép összjátékot. Pálffy egyéni akcióból egyenlített. A ragyogó napot kifogó Viglási átlövésből szerezte ötödik gólját. Parádésan kezdte a második félidőt a hazai csapat. Viglási úgynevezett kínai figurából szerzett gólt, majd Megyes remekelt a kapuban, a megsz­erzett labdával László indult és talált, Kocsis szépített (15-12).A Spartacus mezőnyjátékos­ csere nélkül, a második félidő felénél is biztosan nyert a halvány formát nyújtó Dunaferr ellen. Sprectrum-FTC-Kőbányai KC 38-10 (17-5). Népliget, FTC-csarnok, 400 néző. V: Ambrus, Hummel. Spectrum-FTC: Farkas A. - Kokainé 4, Tóth B. 3, KÖKÉNY 3 (1), Pádár , FARKAS Á. 7 (1), FIEDLER E. 6. Cs: Fiedler A. (kapus), KRAMMER 4, Takács 6, Menyhárt 3 (1), Kulcsár 2. Edző: Németh András. Kőbányai KC: Vass - Garai 1, Ráczné 1, Básti 1, Frankl, TÓTH É. 5 (3), Csenki 2 (1). Cs: Gergely (kapus), Csajkovits , Mikolik, Varró. Edző:Liskáné Balogh Zsuzsa. Kiálítások: 4 ,ill. 6 perc. Hétméteresek: 5/2 ,ill. 4/3. Nem volt egy súlycsoport­ban a két csapat. A zöld­fehérek tetszés szerint érték el góljaikat, s helyzeteik alapján nagyobb különbséggel is győzhettek volna.

Next