Nemzeti Sport, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-14 / 341. szám

8 Kézilabda ábécé a női VB sztárjaival Áe­r r-\ 'V a bár­pultnál VM HANDBALL A világbajnoki ábécé „la­pozgatását” a dán Anja An­dersennel kezdtük, aki elsöprő többséggel került be az új­ságírók szavazatai alapján összeállított All Star-csapatba. Aki elpuskázta , ízlik a norvég pezsgő? -kérdeztük a fiús alkatú, de kedves és bőbeszédű lánytól. - Udvariatlanság lenne, ha bele sem kóstolnék, pedig az erős hazai sört jobban ked­velem - válaszolta Andersen. - Nem nagy öröm, hogy a német világbajnokok sikerére koccint a társaság, miközben nekünk be kellett érnünk az ezüsttel. És ebből a szem­pontból teljesen mindegy, mi van a pohárban. • Ráadásul a döntő hajrájában az ön kezében volt a döntés.­­ Nincs okom a bűnbánatra. Mindent megtettem a csapat sikeréért. A hosszabbítás végén valóban volt lehetősé­gem a győztes gól megszer­zésére, de kihagytam a hely­zetet. • Mit szóltak ehhez a tár­sai? - Akadt, aki átkozódott, de nem engem szidott, hanem azért volt mérges, mert el­vesztettük a döntőt. Aki látta a meccseinket és a finálét, az tudja, hogy nem rajtam múlott a a végső siker. • A németek megérdemel­ték az aranyat? - Gyors, ügyes és képzett játékosokból álló válogatottjuk van, de szerintem a mi csapa­tunk egységesebb, színeseb­ben kézilabdázik és a döntő­ben érdemtelenül maradt alul. il/ „aranylány99 panasza A finálé főszereplője Bianca Urbanke, a német válogatott sztárja volt, aki 35 másod­perccel a vége előtt lőtte be csapata aranyat érő gólját. • Kevesen gondolták, hogy Németország világelsőként fejezi be a tornát. Ön hitt ebben a sikerben? - A legmerészebb álmaim­ban az szerepelt, hogy bronz­érmet nyerünk - mondta Ur­banke. - Az első hely szá­momra, de bízvást kijelenthe­tem, hogy a társaimnak is meglepetés. • A fináléba kerülésük az Ausztria elleni találkozón dőlt el.­­ Meg a korábbi megnyert mérkőzéseinken! Az osztrá­kokat a vártnál sokkal köny­­nyebben megvertük, s ekkor jutott eszembe először, hogy világbajnok lehet a csapatom. • Nem furcsa, hogy a VB- válogatottba nem került be német játékos? - Ezt én sem értem. Az új­ságíróknak, már csak udva­riasságból is, illett volna valak­it kiválasztani a világbajnoki gárdából. • Esetleg önt? - Nem feltétlenül, mert az én posztomon a dél-koreai Hong valóban kiemelkedett a mezőnyből, s megérdemelte a sok szavazatot. • Az ázsiaiak mégis le­szerepeltek Norvégiában.­­ Fiatal, tapasztalatlan csapattal jöttek, és úgy hallot­tam, eszükbe sem jutott, hogy megismételhetik a barcelonai kimagasló sikert. Atlantáig azonban biztosan újra arany­esélyes együttesük lesz. • Németországban rend­kívül népszerű a kézilabda, de az újságok főleg a férficsapa­tokkal foglalkoznak, és a szurkolók is szívesebben jár­nak az erősebb nem Bundes­­liga-mérkőzéseire.­­ Ha ez a helyzet most sem változik meg, akkor soha. Ér­demtelenül szorul háttérbe a női kézilabda, de az aranyér­münk talán ráébreszti a va­lóságra és a helyes értékrend­re a nézőket és az újságíró­kat. Az viszont igaz, pillanat­nyilag még alig merem elhinni, hogy világbajnokok vagyunk, ráadásul az én gólommal. Fájd­alomdíj ? A helyi szurkolók kedvence volt Cecilie Leganger, az All Star-csapat kapusa, aki a bronzérmes norvég válogatott egyik legfényesebb csillaga. • Két héten át az önről készült fotók szerepeltek a lapok címoldalain. Gyorsan megszokta a népszerűséget?­­ A világbajnokság előtt mások voltak a kedvencek, de nekem ezúttal nagyon kijött a lépés - válaszolta Leganger. - A magyarok elleni nyitómér­kőzéstől kezdve jó formában védtem, de az, hogy címlapra kerülök vagy sem, nem igazán érdekelt. Folyton a következő ellenfélre összpontosítottam. Persze, jól esett, hogy gyak­ran kérdeztek, és kíváncsiak voltak a véleményemre. „Ügyeletes” sztár lettem, és ennek főleg a családom örült. • Mi a véleménye arról, hogy Norvégiának sokat segí­tettek a játékvezetők, s ha ez a támogatás elmaradt volna, akkor szerényebb eredmény­nyel fejezi be a vébét az együttes?­­ A sikeres embereknek vagy kollektíváknak mindig akadnak irigyei. Szerintem so­kan szándékosan nézték olyan szemüvegen át a mér­kőzéseinket, amely erősen torzított. Nem kaptunk er­kölcstelen segítséget a bírók­tól. Az más kérdés, hogy a ha­zai közönség előtt illett volna a harmadik, helynél előbb végeznünk. És ez az álmunk nem volt alaptalan. • A vébé legjobb játékosá­nak járó trófeát fájdalomdíjnak tekinti?­­ Inkább nagy megtisztel­tetésnek. Több nagyszerű tel­jesítmény közül az enyémet tartották a legjobbnak, de ez­zel sem engem, sem a csapa­tunkat nem kárpótolhatták a remélt aranyérem elveszté­séért. Iszonyatosan sokat dol­goztunk a vébé előtt, de ez is kevés volt ahhoz, hogy le­győzzük Oroszországot. A vereséget követően még volt esélyünk a döntőbe kerülésre, ám ehhez tíz góllal kellett volna nyernünk Dánia ellen. Ez meghaladta a tudásunkat és az erőnket, mert a torna végén elfáradtunk. Azt viszont el kell ismerni, hogy a dánok nem véletlenül jutottak a fináléba. Szerintem erősebb válogatottjuk van, mint a né­meteknek, és ha már itt tar­tunk, szerintem egy közepes képességű, de nagyszerűen küzdő együttes állhatott a dobogó tetejére. Németország az eredmény ellenére sem a világ legjobbja. Simon József A női világbajnoki arany- és bronzcsata után lezuhanyoz­tak, csinosan felöltöztek és az oslói Hotel Plazában ren­dezett záróbanketten találkoztak a kéthetes küzdelem­sorozat főszereplői. Illedelmesen meghallgatták a norvég szervezők és a Nemzetközi Kézilabda Szövetség vezetőinek ilyenkor szokásos ünnepi mondandóját, majd egymással beszélgettek, békésen falatoztak, kortyoltak egyet a hideg, száraz pezsgőből, s arra is szántak néhány percet, hogy az újságírókkal szóba elegyedjenek, így tomboltak az örömtől a döntő után a világbajnok németek (balról): Karen Heinrich, Andrea Beik, Bianca Urbanke, Birgit Wagner és Gabriele Palme A norvég Cecilie Leganger kapta a VB legjobb játékosának járó trófeát. Mellette a dél-koreai Hong Jeong Ho, a világbajnokság gólkirálynője (58 gól) A dán Anja Andersent (11), a világ egyik legjobbját a VB-döntőben a német Renate Zienkiewicz (4) kemény pofonokkal próbálta megállítani NEMZETI KÉPES SPORT Rácz, Mariann nem érti... Az osztrák válogatott vezéregyénisége, Rácz Mariann szomorúan távozott Norvégiából, a téli olimpia országából. - Elképesztően nagy lehetőséget hagyott ki Ausztria válogatottja a világbajnokságon - mondta a Vasas egykori sztárkapusa. - A középdöntő utolsó fordulójában, a döntő kapujában megsemmisítő vereséget szenvedtünk Né­metországtól. Azóta aludtam már néhányat a történtekre, de még mindig nem tudom megmagyarázni a rettenetes fiaskót. A szünetben társaim tekintete üres volt, nem értették, mi történt velük az első harminc percben. Akkor azonban még csak öt gól volt a hátrányunk, és lett volna esélyünk a felzárkózásra. De hiába mondtam a lányoknak, hogy a győzelem ugyan fontos, de arra is gondolnunk kell, hogy mi történik, ha vesztünk. Mert az sem volt mindegy, mekkora különbséggel kapunk ki. Az utóbbi lehetőség azonban meg sem fordult társaim fejében, ezért a folytatásban sem tudtak lábra állni, így született a tizenöt gólos német győzelem, ami azt jelentette, hogy Ausztria az aranyérem helyett csak a hetedik helyért mérkőzhetett. Edzőnk és menedzserünk, Gunnar Prokop évtizedeken át dolgozott azért, hogy csapata olimpián vagy világbajnokságon érmet szerezzen. Ilyen közel még soha nem volt a gárda ehhez a célhoz, és nagyon megértem a ,, főnök" elkeseredettségét. És azt is, hogy a magyarok ellen a helyosztón elszenvedett vereség után szívpanaszai voltak. A szállodába kihívott orvos azonban megnyugtatott bennünket, hogy szerencsére nincs komoly baj. Azt viszont nem tudom, hogy az osztrák női válogatott mikor áll legközelebb ilyen közel a nagy sikerhez. 1993. december 14. Arany■ és emstat CSOPORTMÉRKŐZÉSEK Dánia-Litvánia 25-23, -Koreai Köztársaság 29-25, -Oroszország 21-24, Németország-Svédország 17-15, -Angola 30-8, -Románia 21-24. KÖZÉPDÖNTŐ Dánia-Lengyelország 30-25, -Magyarország 37-23, -Norvégia 23-28, Németország-Csehország és Szlovákia kcs. 22-21, -Egyesült Államok 24-12, -Ausztria 25-10. DÖNTŐ Németország-Dánia 22-21.

Next