Nemzeti Sport, 1994. február (5. évfolyam, 30-57. szám)

1994-02-08 / 37. szám

1994. február 8. Olaszország: Rossi ismét csücsködésben A Milán megállíthatatlanul robog tizennegyedik bajnoki címe felé. Lehet, hogy a Világ Kupában a Sao Paulo a har­mincnyolc esztendős Cerezo vezetésével legyőzi a piros­­feketéket, lehet, hogy a Szuper Kupáért a Parma egy „laza” 2-0-lal hazai pályáján iskoláz­za le őket, a bajnokság azon­ban Fabio Capello és fiai sza­bad prédájának tűnik. Sebas­tiano Rossi, az együttes ka­pusa a campionatóban immár 683 perce nem kapott gólt, a támadók pedig - ha újabban csak egyesével, legfeljebb kettesével is, de - előbb-utóbb benyomják a győzelemhez szükséges dugót. Nem volt ez másképpen vasárnap este, Rómában sem, ahol a bajnok az AS Roma vendége volt. A Milánba visz­­szatért a sérülése miatt hosszú hónapok óta hiányzó Zvonimir Boban, a két csapat így a következő összeállításban ját­szotta le a kilencven percet: AS Roma: Lorieri - Bonaci­­na, Garzia (Totti, 46. p.), Aldair, Festa, Lanna - Haesster, Giannini, Cappioli - Balbo, Scharchilli. AC Milan: Rossi - Tassotti, Costacurta, Baresi, Maldini - Eranio, Albertini, Desailly, Boban - Massaro (Simone, 81. p.), Szavicsevics. A kezdeti hazai rohamok után a tizenegyedik percben megszerezte a vezetést a Mi­lan. Szavicsevics a tizenhato­son kívülről lőtt kapura, a jobb oldali lécről visszapattanó lab­dára Massaro mozdult első­ként, s helyezte a hálóba (0-1). A biztonságot adó Milan-talá­­latra több mint egy órát kellett várni, miközben mindkét olda­lon akadt alkalom a gólszer­zésre. A hetvenhetedik perc­ben Szavicsevics ívelhetett be jobbról szögletet, Lorieri rosz­­szul ért a labdához, amely Maldinihez pattant, a balhátvéd pedig nem tétovázott, közelről villámgyorsan a hálóba helyez­te első gólját az 1993-94-es bajnokságban (0-2). Capello (a Milán edzője): ,,Tíz-tizenkét percig szenved­tünk, aztán a végén még ez a kettő-null is szűk lett nekünk. Szavicsevics és Eranio még a többieknél is jobb volt, de az egész csapat igazolta, hogy az elvesztett Szuper Kupa-döntő csak kisiklás volt. ” Az élcsoport: 1. Milán 34 pont, 2. Sampdoria 30, 3. Parma 29 (34-16), 4. Juventus 29 (36-19), 5. Lazio 27. A góllövőlista élcsoportja: 13 gólos: Silenzi (Torino), Sosa (Inter), Fonseca (Napoli), 12: R. Baggio (Juventus), Sebastiano Rossi Spanyolország: Elsüllyedt a harca A Barcelona nem tudott élni a Deportivo La Coruna madridi botlásával, a bordó-kékek saját pályájukon szenvedtek veresé­get az Athletic Bilbaótól. A teg­nap este, lapzártánkkal egy időben véget ért találkozót 75 000 néző tekintette meg a Camp Nouban. Johan Cruyff együttese a következő összeál­­lításban játszotta végig a kilencven percet: Zubizarreta - Ferrer, Koeman (Beguiristain, 68. p.), Sergi - Goicoechea (Iván, 80. p.), Guardiola, Ba­­kero, Nadal, Ámor - Sztoics­­kov, Romário. A második percben már vezetett az Athletic. Eskurza Valverdéhez passzolt, a jobb­szélső lesgyanús helyzetben kiugorva lőtte el Zubizarreta mellett a labdát (0-1). Újabb két perc, s máris jött az egyen­lítés. Guardiola Bakeróhoz adott, a középpályás beadását Sztoicskov fejjel továbbította Valencia kapus hálójába (1-1). A 21. percben ismét vezetés­hez jutott a vendégegyüttes. Egy hosszú felszabadítás után Ciganda csapott le a labdára, a kifutó Zubizarreta mellett a hálóba helyezett (1-2). Szünet után nem sokkal tovább növelték előnyüket a baszkok. Ismét Cigandáé volt az érdem, Guerrerónak szinte csak hálóba kellett juttatnia a labdát (1-3). A 73. percben Sztoicskov volt az előkészítő, Bakero az ítéletvégrehajtó (2-3). Innentől kezdve a Bar­celona mindent egy lapra fel­téve támadott, de Romáriónak egy lesgóljánál többre nem vitte, ráadásul a bírónál kissé túl hevesen reklamáló Sztoics­kov megkapta második sárga lapját, így idő előtt mehetett az öltözőbe. Cruyff: ,,Csak az utolsó ti­zenöt percben játszottunk jól, de akkor már késő volt. Meg­mondom őszintén, nagyon mérges vagyok. Sztoicskovról is tudjuk mindannyian, hogy milyen forróvérű, de ilyet akkor sem tehet. Nincs még veszve a bajnokság, csak éppen nehe­zítjük a saját dolgunkat ”. Javier Clemente szövetségi kapitány még a hétvégi bajnoki forduló előtt hozta nyilvános­ságra a szerdai, lengyelek elleni barátságos mérkőzésre készülő keretet. A lista: Zubi­zarreta, Lopetegui (kapusok); Otero, Voro, Alkorta, Sergi, Abelardo, Camarasa (hátvé­dek); Bakero, Nadal, Guardi­ola, Fran, Hierro, Chano (kö­zéppályások); Beguiristain, Julio Salinas, Juanele, Felipe (támadók). Az élcsoport: 1. Deportivo La Coruna 32 pont, 2. Barcelona 28, 3. Real Madrid 27, 4. Sporting Gijón 27. José Angel Ciganda AZ M/J­TI KÉPES SPORT D­­él-) Amerika felfedezte Kolumbiát Kolumbusz felfedezte Amerikát...­­ énekelték a világon s persze, Magyarországon is bő három évtizede a slágert. Most „megfordult” a nóta: (Dél-) Amerika fedezte fel... ha nem is Kolumbuszt, de a kolumbiaiakat. A tekintélyes uruguayi napi­lap, az El Pais hagyományos ankétjén „arattak” a világbaj­nokságra csoportelsőként eljutott válogatott sztárjai. (Tudott, hogy csak a Dél-Amerikában játszókra lehet szavazni...). A kolumbiaiak nagy menetelésében nyilván a legfontosabb győzelem a Buenos Airesben elért, argentinok elleni 5-0 volt... A játékosok mezőnyében (1987-es győzelmét repetázva) Carlos Valderrama, a Junior Baranquilla középpályása vég­zett az élen (46 pont), meg­előzve a bolíviai válogatott Ördögét (El Diablo), a chilei Colo-Colóban futballozó Marco Etcheverryt... Két pont hátrány­nyal lett harmadik a brazil Cafu (28), aki a Sao Paulo FC együttesében két esztendő alatt két Libertadores- és két Világ Kupa-győzelmet szerzett. A dobogósokat két újabb kolumbiai, a napokban a brazil bajnok Palmeirashoz szegődött Fredy Rincón (szintén 28 pont) és a Spanyolországot is meg­járt Leonel Alvarez (18) követi. Mögöttük a sorrend: Müller (brazil) 18, Goycochea (argen­tin) 12, Perea (kolumbiai) 11, Kanapkis (uruguayi) 11, Mara­­dona (argentin) 11, Campos (mexikói) 10, Aspe (mexikói) 10 pont. Egyetlen kiegészítéssel­­ bekerült az All Star-csapatba az ecuadori Luis Capurro, az Emelec középpályása - a fen­tiek alapján állították össze a szavazók a szubkontinens válogatottját: Goycochea - Cafu, Kanapkis, Alvarez, Perea - Capurro, Valderrama, Ma­­radona - Müller, Rincón, Etcheverry. Az edzők versenyében Francisco ,,Paco” Maturana, a kolumbiaiak főnöke aratott, második a Sao Paulo FC siker­edzője, Télé Santana. Kette­jüket erősen leszakadva követi Xavier Azkargorta, a bolíviai válogatott baszk szövetségi kapitánya, Hernan Gómez, a Nacional Medellin klubedzője, valamint a mexikóiak „feje”, Miguel Mejia Barón. Az ankét évről évre díjazza a legtöbb amerikai ország leg­jobb csapatát és játékosát, íme, az ünnepeltek: Argentína: Vélez Sarsfield, Hugó Perez (Independiente), Bolívia: Bolivár, Luis Cristaldo (Bolivár), Brazília: Palmeiras, Rivaldo (Corinthians), Chile: Colo-Colo, Marco Etcheverry (Colo-Colo), Dominika: San Cristobal, Dinaldo Rodriguez (S. Cristobal), Ecuador: Barce­lona G., Luis Capurro (Eme­lec), Egyesült Államok: Colo­rado Foxes, Thomas Dooley (US Soccer Team), Guatema­la: Municipal, Juan C. Plata (Municipal), Honduras: Olim­pia, César Obando (Monta­­gua), Kanada: Vancouver 86ers, Lyndon Hooper (Van­couver), Kolumbia: Nacional Medellin, Carlos Valderrama (Junior B.), Kuba: Diego de Avila, Daniel Garrido (C. Habana), Mexikó: Atlante, Jor­­ge Campos (UNAM), Nicara­gua: Diriangen, César Rostrán (Bautista), Panama: Projusa, José Ardines (Euro Kickers), Paraguay: Olimpia A., Celso Ayala (Olimpia), Peru: Univer­­sitario Lima, José L. Carranza (Universitario), Salvador: Angel Firpo, Maurício Cienfuegos (L. A. Firpo), Uruguay: Penarol, Pablo Bengoechea (Penarol), Venezuela: Marítimo Caracas, José Dolgetta (Tachira). A szavazók „távolabbra is tekintettek”: Európából - Ma­gyarországról a Nemzeti Sport­tól - gyűjtött voksokkal az Öreg Kontinens játékosait lajstro­mozták. Aligha meglepő: Ro­­berto Baggio találtatott a legjobbnak. Az őt követők: Maldini (olasz, AC Milán), Schmeichel (dán, MU), Romá­rio (brazil, Barcelona), M. Laudrup (dán, Barcelona), Vitor Baia (portugál, FC Porto), Baresi (olasz, AC Milán), Berg­­kamp (holland, Inter), Pagliuca (olasz, Sampdoria). Az edzők között: 1. Cruyff (Barcelona), 2. E. Olsen (norvég szövetségi kapitány), 3. Scala (Parma), 4. Sacchi (olasz szövetségi ka­pitány), 5. Capello (AC Milan), így látták az ideális európai válogatottat: Schmeichel - Ferrer (spanyol, Barcelona), Baresi, Kohler (német, Juven­tus), Maldini - M. Laudrup, R. Baggio, Bergkamp, Giggs (walesi, MU) - Romário, Sztoicskov (bolgár, Barcelona). Mindenek vegyítéseként összeállították az európai-dél­­amerikai válogatottat: Schmei­chel - Cafu, Kanapkis, Baresi, Maldini - Alvarez, Rincón, Valderrama, Etcheverry - Mül­ler, Baggio. A dél-amerikai „szenteknek” erősen maguk felé hajlott a kezük... D. T. Tenisz IBM-ATP Tour, körversenyek, Doha (a pénzdíj: 1 000 000 dol­lár). Férfi páros döntő: Woodbridge, Woodforde (auszt­­rál-2. kiemelt)-Cahill, Fitzgerald (ausztrál) 6:7, 6:4, 6:2, La José (a pénzdíj: 300 000 dollár). Férfi egyes, döntő: Furlan (olasz-6.)-Chang (ame­­rikai-1.) 3:6, 6:2, 7:5. Férfi páros, döntő: Leach, Palmer (amerikai-2.)-Black, Stark (zimbabwei, amerikai-1.) 4:6, 6:4, 6:4. Chang meglepő vereséget szenvedett, a még nála is két centiméterrel alacsonyabb, mindössze 173 magas, 24 éves Renzo Furlantól. Pedig az olasz csak a 69. a világ­­ranglistán! Bemutató: Sandrefjord. Férfi egyes: Ruud (norvég)-Borg (svéd) 6:4, 3:6, 7:5. A 22 éves norvég, a világ­­ranglista 153. helyezettje is legyőzte az egykori ötszörös wimbledoni bajnokot. Az Egyesült Államok Egye­temi Bajnoksága, Dallas. Női páros, döntő: Lettiere, Anderson (amerikai)-R. Jensen, Köves Nóra (amerikai, magyar) 7:5, 6:1. A BSE egykori versenyzője, az Egyesült Államokban tanuló Köves Nóra a döntőbe jutásával szép sikert aratott. Atlétika Nemzetközi fedettpályás ver­seny, Fairfax. Kiemelkedő ered­mények. Férfiak. 60 m: 1. Green (jamaicai) 6.59, 2. Drummond (amerikai) 6.62. 400 m: 1. Johnson (amerikai) 45.81. 800 m: 1. Kiptoo (kenyai) 1:48.43, 2. Kersh (amerikai) 1:48.56. 1 mér­föld: 1. Strang (brit) 3:57.38, 2. Kiptanui (kenyai) 3:57.71, 3. Vandegrift (amerikai) 3:57.88. 3000 m: 1. Keith (amerikai) 7:49.83. 60 m gát: 1. Johnson (amerikai) 7.64. Magas: 1. Jenkins (amerikai) 2.25, 2. Barton (amerikai) 2.25. Nők. 60 m: 1. Cuthbert (jamaicai) 7.14, 2. Torrence (amerikai) 7.18, 3. Freeman (jamaicai) 7.21. 200 m: 1. Guidry (amerikai) 23.55. 400 m: 1. Malone (amerikai) 52.56. 800 m: 1. Mutola (mo­zambiki) 2:00.14, 2. Clark (ame­rikai) 2:00.57. 1 mérföld: 1. Boulmerka (algériai) 4:28.64. Cselgáncs Nemzetközi verseny, Moszk­va. A győztesek. Férfiak. 78 kg: Mosida (japán). 86 kg: Bag­­daszarov (üzbég). 95 kg: Csakimov (kazah). 95 kg fölött: Perterson (észt). Nők. 48 kg: Szokolovszkaja (azeri). 52 kg: Gavrilova (ukrán). 56 kg: Guszejnova (azeri). 61 kg: Novgorodceva (orosz). 66 kg: Kofelnyikova (orosz). 72 kg: Kazunyina (orosz). 72 kg fölött: Gundarenko (orosz). Sporttörténelmet írtak a Távol-Keleten fiúba büszkeségei Hongkongba igazoltak Az utóbbi évtizedben alapo­san megtépázta a világ a távol­keleti röplabda nimbuszát. A kínai nők utoljára 1986-ban, a világbajnokságon értek a csúcsra. Az egykor félelmetes japánok viszont az 1976-os montreáli olimpia óta semmit. Nem csoda, ha az utóbbi évek­ben példátlan fejlesztésbe fog­tak. A világ legjobbjai rend­szeresen utaznak a felkelő nap országába különböző tornákra, mint amilyen az év négy leg­jobb csapatának a viadala, a Szuper Four vagy a Világ Liga. A japánok milliókat ölnek a játék népszerűsítésébe, ám alighane­m elviszik előlük a pálmát a hongkongiak. Fantasztikus erősítésekbe fogtak a ,,kis kínai" csapatok, s a januártól márciusig terjedő rájátszásra nyolc kínait - köz­tük több válogatott játékost - három orosz röplabdázót, és az amerikai Caren Kemnert igazolták le. Mindez azonban eltörpül a legnagyobb húzás­hoz képest. Ha valaki még nem ismerné a Yaohan Superstar Volleyball Club nevét, az most megtanul­hatja. A hongkongiak ugyanis nem bízzák a véletlenre a bajnoki cím elhódítását, s ezért edzőstől, gyúróstól, kispadostól leigazolták a kubai női váloga­tottat. Az természetesen üzleti titok, hogy a tizenkét játékosért mennyit fizettek Castro kincs­tárába, hiszen kétségünk sem lehet afelől, hogy ilyen iga­zoláshoz személyesen a nagyvezérnek kell hozzájárul­nia, lévén, hogy a csapat Kuba nemzeti értéke. A meglehe­tősen homályos, ám annál szenzációsabb ügyben egyet­len dolog biztos, hasonló iga­zolásra eddig soha, sehol, semmilyen sportágban nem akadt példa, s gyanítom, egy­hamar nem is fog megismét­lődni. - Hongkongban rendszeres vendég a kubai válogatott, innen eredhet tehát a klub kapcsolata - mondja dr. Hol­­vay Endre, az MRSZ elnökhe­lyettese, aki a világszövetség, az FI­VB játékvezető-küldő bizottság elnöke. - Ha hason­ló átigazolásra nem is szá­míthatunk a közeljövőben, ám kisebb szenzációk még ha­marosan napvilágot láthatnak, hiszen Japánban alakul már egy szuperbajnokság, ahova a világ legjobbjait szeretnék megnyerni. Eddig Olaszor­szágba özönlöttek a világ­­klasszisok, de ez a tendencia hamarosan gyökeresen meg­változhat. (sütő) VeROTIKUS és FORRÓ] 100,852.1724.6106 JplP(i 00.85271724.6110 Jm 00.852.1­72TM6112 00.852 1724 6127 21

Next