Nemzeti Sport, 1994. október (5. évfolyam, 268-298. szám)
1994-10-01 / 268. szám
A szerkesztőbizottság elnöke: Borbély Pál igazgató, főszerkesztő. Tagjai: Dr. Dénes Tamás, Lakat T. Károly, Lázár Lajos, Naményi József, Z. Vincze György. A Nemzeti Képes Sport főszerkesztője: Gyenes J. András. Lapmenedzser: Szurmai János. A tudósítói hálózat vezetője: Varga Gyula. Terjesztési menedzser: Harcsa Gábor. Művészeti vezető: Keleti Imre. Műszaki vezető: Miller László. Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest, XIII., Visegrádi utca 115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 701/437. Tel.: 138- 4366. Telefax: 138-4248. A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. független sportnapilapja. Felelős kiadó: a kft. ügyvezető igazgatója. Rovatvezetők: Boda Ildikó, Dr. Borókai Gábor, Énekes Zoltán, Simon József, Záhonyi Iván. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató. Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt., valamint árusítják önálló vállalkozók. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő hivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1990 Budapest, XIII., Lehel út 10/A., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt.: 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy hónapra 700 forint, negyedévre 2100 forint, fél évre 3960 forint, egy évre 7560 forint. Megjelenik naponta. Index: 25 004. Vidék: ISSN 0866-2525. Budapest: ISSN 0866-2517. 1 2 4 s 16 2 NEMZETI SPORT l.0 X 3107 io L .0 X 3+■ (Óz L. ■o X 3+* (Óz i L .X 34' (Óz L .0 X ± Homok a gépezetben 0 Vad Dezső Manapság megfelelő sporttudományos kutatómunka, illetve annak gyakorlati alkalmazása nélkül egyszerűen nem lehet világszínvonalú eredményeket elérni! Ezt a régi igazságot többen idézték a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének egy hete tartó ülésén. Megállapították, hogy több körülmény mellett a múltban elsősorban a kiváló edzői munka alapozta meg a magyar sport sikereit. Éppen ezért szinte elképedve szereztek tudomást az edzők és szakvezetők jelenlegi közömbösségéről. Arról, hogy a MOB, az OTSH és a TF összefogásával, nem kevés anyagi áldozattal szervezett, külföldi előadókkal rendezett két, tudományos jellegű konferencia is érdektelenségbe fulladt. Az egyikre 1200, a másikra 1400 meghívót küldtek ki. A sajtóban is közölték az időpontokat. Ennek ellenére alig nyolcvanöt, illetve hetvenöt volt a jelenlévők száma. Köztudott, hogy az anyagi gondok a szakmai tevékenységet is befolyásolják. Az edzők idejének, energiájának jó részét ma már a szponzorok felkutatása, a létért való küzdelem emészti fel. De azért ha ki-ki szívére teszi a kezét, kénytelen bevallani, hogy ha nagyon akart volna, tudott volna időt szakítani a részvételre. Csak éppen nem tartotta fontosnak. Sajnos, nagyon sokan hiszik azt, hogy csalhatatlanok, egyedüli prófétaként mindent a legjobban tudnak. Mint ahogyan egyes kapitányok, válogatottakat irányító edzők sem tartják fontosnak a tudomány jelzéseit. Nem veszik figyelembe a mérések eredményeit, amelyek a versenyzők fizikai, idegi túlterhelését igazolják. Még keményebb munkát dirigálnak, amit azután általában kudarc követ. - Homok van a gépezetben! - summázta a helyzetet ezúttal is nagyon találóan Nádori professzor, - így azután egyes ellendrukkerek már vészharangot kongatva, évtizedes mélypontot emlegetnek a magyar sport életében. Holott a két olimpia közötti páros esztendőben egyes világversenyek kétségtelenül gyengébb eredményeit józan mértéktartással csupán idejében jött figyelmeztetésnek tekinthetjük. Amint ezt például Kovács Tamás, a vívók igazgatója tárgyilagosan elmondta. A kiút mindenképpen a szervezett s megfelelő irányítással és szakszerű ellenőrzéssel folytatandó alaposabb felkészülés felé vezethet. E tekintetben tanulságos lehet a kajak-kenu versenyzők idei világbajnoki szereplése. A hat arany, tizenkét ezüst, két bronz - ami az olimpiai szemüvegen át ugyan „csak" egy első, nyolc második és egy harmadik helyet, s 56 pontot jelent, ám a barcelonai teljesítménynek ez is csaknem duplája - önmagáért beszél. S ha az átigazolások miatt akadtak is viták, ellentétek, a sikerek mögött a vízen lehúzott kilométerek százai húzódnak meg, nem is beszélve a szárazföldön hullajtott verejtékcseppekről. És a felkészüléshez a tudomány segítségét is igénybe vették. A válogatott keretek versenyzői a Sportkórházban és a Testnevelési Főiskolán több mint száz, pontosan száztizenhét terheléses élettani vizsgálaton estek át. Két új műszerhez jutottak a MOB segítségével. Az egyikkel a hajók sebességét, gyorsulását tudták mérni, a másikkal edzés közben az időszerű terhelhetőséget. Mindez együttesen a versenyzők tehetségével, küzdőszellemével, akaraterejével s nem utolsósorban a szakértő, edzői munkával párosulva alapozta meg ezt a sikeres szereplést. Nádori professzor gondolatára visszatérve: a kajak-kenu versenyzők házatáján a gépezet olajozottan, jól működött. Másutt is így kellene működnie. 3+* (Öz t i. •ox 3+* Ifiz Ifiz «X 3M Ifiz t I. 0 X i L .0 X 3 Csalásra buzdít az NB IlI-as Liga elnöke? iW Imre Mátyás Úgy tűnt, az MLSZ mostanság akármit csinál, sehogyan sincs az jól. Benkő László elnököt - fogalmazzunk finoman - udvariatlansággal vádolták a kiscsapatok képviselői, és az oroszlányi tévé forgatócsoportja. Állítólag szerdára bejelentkeztek, az elnök azonban míg „Tiborcék" delegációja a székháznál várta, a Médiahajóval ringott a Duna hullámain... + Hogy sikerült az utazás? - Tudom, miért kérdezi ezt, és rögtön az elején szeretném elmondani, mi is történt. Akik ismernek tudják, még az egyszerű késéstől is irtózom, azt pedig a világ legnagyobb udvariatlanságának tekinteném, ha nem mennék el egy lekötött megbeszélésre... - Ehhez képest mégis a Médiahajón volt... - Legelőször a Nemzeti Sport meghívását kaptam kézhez, ahol beválasztottak a Közéleti Tizenegybe. Jeleztem a lap felé, hogy fontosabb dolgom lenne, ezért ha lehet, kimaradnék ebből az utazásból. Egészen az utolsó pillanatig - az indulást megelőző délutánig - tudtam magam tartani ehhez, ám ekkor kaptam egy telefonhívást. A miniszterelnöki titkárságról keresett a kabinetfőnök, Apró Piroska, és arra kért, ha egy mód van rá, mindenképpen legyek ott a hajón, mert a labdarúgást érintő nagyon fontos kérdések is terítékre kerülnek majd. Hogy Rejtőt idézzem: Louis tehát elhajózott az Új- Hebridákra? Olyan, az egész magyar focit érintő jó hírt tudtam meg, amelynek - biztos vagyok benne - kis és nagy lábak egyaránt örülni fognak. Többet erről egyelőre nem szeretnék elárulni, adott időben majd sajtótájékoztatón jelentjük be az említett jó hírt. A „követség" problémája ettől még adott: ők hiába várták önt az MLSZ-ben... - Nem akarom, hogy utólagos mentegetőzésnek tűnjön, de mindenkit megpróbáltunk elérni, akit csak lehetett, a Győrből jövők egyébként is a Caola titkárságán jelentkeztek be, nem az MLSZ-ben. A bizonyíték, hogy számomra is fontos a kiscsapatok ügye, már sikerült megegyeznünk a győriekkel és az óváriakkal, és hétfőn délután találkozom velük az Olimpia Szállóban. Természetesen nemcsak őket, hanem minden érintettet szívesen látunk. Hívásunkat kicsit zsörtölődve fogadta, csak nem haragszik a Nemzeti Sportra, mert nyilvánosságot ad a kisebb kluboknak? - Nem, egészen másról van szó, ráadásul önök nem is tehetnek róla. Az egyik napilap kissé elferdítve számol be a Bozsik-stadionban történt botrányról, és ennek nem igazán örülök. Azaz, nem is a történések leírásával van a baj, hanem hogy egy - a Fradi-pályán készült - olyan képpel illusztrálták az anyagot, amelynek, ugye, köze sem lehet az esethez. Az MLSZ elnökének a hozzáállása tehát pozitív, rajta valószínűleg semmi nem fog múlni. Szerencsére a Győr környékiek sem háborúságot, hanem megértést, együttműködést szeretnének. Hogy a célok világosak legyenek az ottaniak péntek délután még egy utolsó tanácskozásra ültek össze, melynek tartalmát Somorjai Zoltán, Győr város labdarúgó-szövetségének titkára összegezte. Egyházy Gábor, a megyei szövetség főtitkára - aki egyébként az NB III-as liga elnöke is - ismét felszólította a még nem fizető csapatokat: minél előbb rendezzék adósságukat. Szóba került, hogy a száznégy körzetből - plusz a huszonkét budapesti kerület - már csak öt van olyan, amely nem fizetett, tehát felesleges kötni az ebet a karóhoz. Az egyik klub vezetője megjegyezte, hogy egyébként is rá vannak kényszerítve, mert a Töltéstava - amely kénytelen volt előbb fizetni, ugyanis „főtáblára" került a kupában - tulajdonképpen már eleve bajnok, bárhogyan is alakulnak az eredmények a pontvadászat so REFLEX van. A Töltéstava vezetői egyébként bocsánatot kértek a „sztrájktörésért", nekik „megbocsátunk", hiszen csak így indulhattak a kupában. Egyházy úr még egy érdekes javaslatot is tett: a kiscsapatok fizessenek be tizenegy ember után, akkor azt úgy veszik, mintha eleget tettek volna kötelezettségeiknek. Kérdem én: mit szólna a többi csapat, ha megtudná, hogy néhányan csak tizenötezer forint körüli összeget „perkáltak" a negyven-ötvenezer helyett? Mindenesetre nagyon szeretnénk megköszönni a Nemzeti Sportnak, hogy végre országos nyilvánosságot adott az ügynek, mert a fő probléma szerintünk az volt, hogy agyonhallgatták ezt az egészet. Bevallom, már arra is gondoltunk, hogy az MLSZ repaktált a lappal. Örömmel látjuk, hogy ez nem így van... 3*difiz Mi lesz, ha óvnak? Oroszlányból indult a lavinává duzzadt „hógolyó", és úgy tűnik, oda is tér vissza. Salamon Gyöngyi, a helyi tévé gyártásvezetője - aki szerdán az MLSZ- ben dekkolt - érdekes problémára világított rá: - Az egész üggyel akkor kezdtem foglalkozni, amikor a Vértessomlóban focizó vőlegényem felhívta a figyelmemet erre az esetre. Az egyszerűség kedvéért elmesélek egy példát. A Vértessomló még nem fizette be a játékengedélyi illetéket, amikor egy olyan csapathoz utazott el, amelyik ezt már megtette. A helyiek tudták, hogy jóval gyengébbek, s épp ezért közölték a „mieinkkel", hogy mivel még nem tettek eleget az MLSZ rendelkezéseinek, nem hajlandók kiállni ellenük. A képlet egyszerű: simán megkapták volna a két pontot. A sportszerűségi oldalt én most nem firtatnám - végül is lejátszották a találkozót -, de ezen elgondolkozhat az MLSZ: mi lesz, ha ebből az elszigetelt esetből rendszert csinálnak a gyengébb, de tehetősebb klubok? Nem hiszem, hogy nekem kéne ecsetelnem, micsoda felfordulás lenne pillanatok alatt... V. 268. • 1994. október 1. z IfiIr¥C: X 0:Tz Ifir+ B X 0: * Z Ifi■r*C! X 0: NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör ^ PIROS LAP Népnevelés...! a ® Zombori Sándor | Érdekes kezdeményezéssel állt elő a Magyar Televízió a csütörtök esti Ferencváros-CSZKA Moszkva kupamérkőzés kapcsán. Kezdte azzal, hogy nem egyenesben közvetített, hanem felvételről, bár ha jól meggondoljuk, a mai helyzetet figyelembe véve, már ez is nagy dolog, hiszen ha később is, de legalább műsorra tűzték az összecsapást. (Volt rá példa, hogy még ennyit sem tettek meg...) Na, most sem az egész meccset sugározták - bár ezt ígérték - csak annyit, amennyit a televízió illetékesei érdemesnek találtak a közvetítésre. (Úgy látszik, manapság a labdarúgásban is beindul a népnevelés...) Történt, hogy az első félidő befejezése után a bemondónő kedves mosoly kíséretében közölte, a második félidőben nem történt semmi érdekes, így azzal nem is untatják a nagyérdeműt, ellenben a hosszabbítást ajánlja a nézők szíves figyelmébe, mert azt érdemes végigizgulni. Na tessék! Könnyen elképzelhető, tisztelt futballőrült barátaim, hogy ezentúl a televízió fogja eldönteni helyettünk, hogy bennünket mi érdekel, és mi az, amire kár időt pazarolnunk. Lehet, a bajnoki mérkőzésekből ezek után csak a televízió szerkesztői által érdemesnek talált mozzanatokat láthatjuk, és a szünetekben az intim betétek sokszínűségével gyarapítják hiányos ismereteinket. Nincs szándékomban megbántani senkit sem, de az a véleményem, hogy egy labdarúgó-mérkőzés nemcsak gólokból áll, hanem rengeteg más csodálatos mozdulatból - cselből, kapura lövésből, szerelésből -, melyeket élmény látni. Ennek a találkozónak a második félidejében nagyon sok ilyen pillanat volt. Sajnálatos, hogy a tévések egyet sem találtak... Már hallom is a tévések válaszát, hogy nem tehetünk róla, csak ennyi műsoridőnk volt... Vagy a második félidő, vagy a hosszabbítás és a tizenegyesek. Gyenge, és számomra elfogadhatatlan magyarázkodás, hiszen azt, hogy egy kupamérkőzés visszavágóján lehet hosszabbítás és tizenegyes is, azt az is tudja, aki még sosem látott futballt! * Z Ifi r¥C! X 0: * Z IfiIf¥C: Xo: z Ifi I*Cl X 0:T z Ifi I*C: X 0: * Z Ifi uC: X 0!T * z IfiIFi r¥C: X 0! VENDÉGJÁTÉKOS Elnökhelyettesek Az idősebbek még emlékeznek arra, milyen nagy urak voltak. Az 1962-t követő évtizedekben MTL, majd OTSH elnökhelyettesnek lenni meghatározó szerepet jelentett a magyar sportban. 1962 után ugyanis Hegyi Gyulát követően, az apparátusból - párt, szakszervezeti, ill. az államappaarátusból - érkeztek az elnökök, részben a helyettesek is, de ez utóbbiak között mindig voltak a sportban élő, ott felnőtt, felkészültségük alapján szakmai tekintéllyel is rendelkező vezetők. Elég Csanádi Árpád, Kutas István, azután Páder János, majd Schmitt Pál és Aján Tamás nevét említeni. Jelentős érdemeket szereztek a magyar sport folyamatos sikereiben, hazai és nemzetközi presztízsében. 1990-ben a rendszerváltozást a sportban sokak számára bizonyára az is hitelesítette, hogy az első demokratikus kormány döntése alapján az OTSH elnöke Gallov Rezső, a sportban felnőtt, nemzetközleg is elismert szakember lett. Alapvető döntés volt ez azon az úton, mely a sportban is - évtizedes torzulások után - az értékrend helyreállásához, a polgári demokratikus fejlődéshez vezet. Feltehetőleg ezért is kapott az új, immár régi elnök - közmegelégedésre, ami a sportmozgalmat illeti - bizalmat az új kormánykoalíciótól. Annál inkább kellemetlenné, tegyük hozzá még a hazai viszonyokban jártas, meglepődésre kevésbé hajlamosak számára is érthetetlenné kezd válni az a huzavona, ami immár lassan inkább hónapok, mint hetek óta tart OTSH elnökhelyettesi ügyben. Ennyire azért nem kellene ezt a hajdan jobb napokat látott, ma is szükséges tisztséget lejáratni. Lassan - némi túlzással - hiányérzete lehet azoknak, akik még nem kerültek szóba, hiszen a fáma szerint húszas listák készültek, legyen kikből válogatni. Ne bolygassuk a mindig kínos napi összefüggéseket, nem igazán felelős, mértékadó (pártpolitikai) ígéreteket, nevezzük csak meg a két alapvető, általános okot. A sport túlértékelése, a sport lebecsülése. Annyira azért nem fontos a sport, a testkultúra, hogy amikor néhány nap alatt még a Művelődési és Közoktatási Minisztérium új vezetése is felállt - pedig az oktatás, a kultúra éppenséggel nem könnyű ágazat -, akkor a sport elnökhelyetteseinek a megbízása ennyire nehéz feladattá váljék. Persze kiegyenlíti a képet a lebecsülés és ez igen veszélyes, a sporttal, a sportban ezt is meg lehet csinálni. Szomorú lenne, ha a tétovázás mögött kísértene a múlt, a kádertemető csapdája, mert a sportban is, ezen a szinten is működött az „ide jó lesz" gyakorlat. Szerencsére, ahogy mindig voltak, ma is vannak alkalmas emberek. Szülessen meg végre a konszenzus. Az államtitkár javasoljon, az illetékes miniszter döntsön. Azután lássuk a teendőket. Mert azok vannak bőviben. Az elnökhelyettesek számára is. Tudom, ők sem tehetnek majd csodát. De egyelőre, amíg a sportban - ismét! - a személyi kérdések vannak szőnyegen, a szakminisztériumokban, az érdekegyeztetés fórumain a jövő évi költségvetés kialakítása a tét. Szomorú lenne, ha a sport még rosszabb helyzetbe kerülne a finanszírozás frontján, mint eddig volt, egyrészt, mert nem nevezték ki azokat, akik ezekben a hetekben a sport érdekét képviselnék, másrészt, mert a hatalmasok saját bizonytalanságuk miatt végül a sportra haragudnának meg... Frenkl Róbert 0:n * Z IfiTC: X 0!Tz IfiIFtC:X 0: X 0:t * Z Ifi ■iO)|n}-SN Jcnim-SN JQ>|ni-SN JO)|ni-SN JOi|ni-SN ^ -ipi|n}-SN 4Q)|n;-SN ^ Jo^m-SN jo^m-SN ^ -io>|n*-SN Mai számunkat szerkesztette:Dénes ‘Tamás Olvasószerkesztő: Lakatos György, ‘Iposy Zoltán, Z. Vincze György Művészeti szerkesztő: Roska János