Nemzeti Sport, 1994. december (5. évfolyam, 329-355. szám)

1994-12-29 / 354. szám

4 NEMZETI SPORT H­ány gól egy fürdőszoba? B­ajnoki cím a karácsonyfa alatt Amikor Wukovics otthagyta örök szerelmét, a Fradit, ki­derült: mindezt tulajdonképpen egy lakás miatt tette. Kollé­gáimmal akkor tréfásan azt számolgattuk, hogy egy-egy góljával a lakásnak éppen melyik részét „dolgozta le”. Aztán komolyabban belegondolva, felmerült bennünk a kérdés: vajon miért éri meg a szponzoroknak pénzt fektetni a mai magyar labdarúgásba? A Mester(i)mérleg mintája alapján tehát néhány pénzügyi csoport, illetve vállalkozó segítségével elkészítettük a Szponzor(i)mérleget is. A kiválasztottak mindegyikének ugyanazt a négy kérdést tettük fel: 1. Mit várnak el azoktól a csapatoktól-kluboktól, amelye­ket szponzorálnak? 2. Mivel lehetne még jobban eladni a magyar futballt? 3. Kamatozódik-e az üzleti tevékenységükben az, hogy focicsapatot szponzorálnak? 4. Milyen ajándékot tennének a csapat karácsonyfája alá? 4. Imre Mátyás Stadler József, a Stadler FC elnöke, egyben főszponzora. 1. Ebben az esztendőben egyértelműen a sima bentma­­radás a célunk, ez természete­sen azt jelenti, hogy még az osztályozós helyek valame­lyikével sem szeretnénk kö­zelebbi „ismeretségbe" kerül­ni. 2. Erre szerintem csak egyetlen lehetséges megoldás van, az pedig a jó szereplés. A mostani szezon befejeztével mi is új célokat tűzünk ki ma­gunk elé, hogy a csapat minél több szponzort „találjon" sa­ját magának. Új stadionunk is látogatott lesz, a tavaszi sze­zonban bizonyára újabb hir­detők fognak jelentkezni, bár már eddig sem panaszkodha­tunk. 3. Pillanatnyilag nem, és egy újoncnál ez nem is meglepő. Üzleti ügyeimet azért sem befo­lyásolja túlságosan a futball, mert eddig is üzleti sikereim­nek köszönhetően tudtam be­fektetni a labdarúgásba, és nem pedig fordítva. Több pénzt is tudnék fordítani rá, de az is­mert okokat nem részletezem, nem akarom, hogy azt higgyék, már megint panaszkodom. A jövőben azonban erre a vonalra is jobban rámegyünk, megszer­vezzük az üzletemberek talál­kozóját, és aki minket szponzo­rál, azoknak mi is segíteni fo­gunk. 4. Természetesen a biztos bennmaradást, az új sta­diont csak „húsvétra" kap­ják... Claude Gau, a Citroen ma­gyarországi képviseletének igazgatója, UTE. 1. Azt hiszem, a csapat je­lenlegi helyezését tekintve ne­künk csak egyetlen elvárá­sunk lehet. Szeretnénk, ha a fi­úk továbbra is hasonló formá­ban játszanának, hogy meg­nyerjék a bajnokságot, és in­dulhassanak a Bajnokok ligá­jában. Akár a PSG-vel szem­ben is. 2. Szerintem elegendő szpon­zor van a magyar futballban, legalábbis ami az arányokat il­leti. A fő probléma az, hogy nincs elég szurkoló a lelátókon, és így a szponzorok kevésbé ér­­­dekeltek. 3. Nem látom az egyenes visszajelzéseket, mert amikor látok valakit egy Citroen kor­mányánál, soha nem tudhatom, hogy azért vette-e meg a kocsit, mert az UTE szponzorai va­gyunk, vagy azért, mert látta valahol másutt a reklámunkat. Annyi bizonyos: ha látnak ben­nünket a televízióban, az min­denképpen hasznos. 4. A bajnoki címet: Kelemen Iván, a Kordax ve­zérigazgatója, Csepel és Ferenc­város. 1. A Csepelnek a 4-6. hely va­lamelyikének a megszerzését tűztük ki célul, ez, sajnos, már nem valószínű, hogy sikerül. Nagyobb az esély a Ferencvá­rossal, ők még versenyben van­nak az 1-2. helyért. 2. A szponzorálás ma megle­hetősen drága mulatság, ráadá­sul - én legalábbis úgy vélem - méltánytalanul sokat keresnek a labdarúgók. A megoldás az lenne, ha visszatérne a régi idők futballja, mert akkor több néző menne ki a mérkőzésekre, így a szponzorok is többet ál­doznának erre a sportra. Meg­fordítanám tehát az örök prob­lémát: nem a pénz hozná a jó focit, hanem a jó foci a pénzt. 3. Konkrétan talán nem, de átvitt értelemben igen. Kézzel­fogható eredményt szerintem majd akkor könyvelhetünk el, ha megnyílnak a sportüzlete­ink. Eddig egyetlenegy műkö­dik, amely szép forgalmat bo­nyolít le, számos, a Fradival kapcsolatos sportcikk fogy el. 4. (Nevetve) Azt hiszem, in­kább nekik kéne valamilyen ajándékot rakniuk az én fám alá. Dr. Bartha István, a Fejértej- Parmalat vezérigazgatója, Par­­malat FC. 1. Mostani elvárásaink ter­mészetesen már nem lehetnek olyan nagyok, mint az indulás­kor megfogalmazottak, ta­vasszal elégedettek lennénk a biztos bennmaradással. 2. A nyugati szisztémát kelle­ne példaként venni, a futball szerintem ma már csak üzleti alapon működhet. Manapság már nem állami pénzek kerül­nek a labdarúgásba, hiszen fő­leg magánszemélyek fektetik be a pénzüket. Ezért természe­tes, hogy jelentősebb összeget csak abban az esetben áldozná­nak, ha biztosak lehetnének ab­ban, hogy ez valamilyen formá­ban megtérül. 3. Jelentkezik, de mostanság nem úgy, ahogy szeretnénk. Gondolok itt a csapat vártnál rosszabb helyezésére, nyilván nekünk is több hasznot hajtana egy pozitív értelemben vett rek­lám. A későbbiek folyamán azonban úgy hiszem, rendbe jönnek majd a dolgok. 4. Ez a csapat sokkal jobb an­nál, mint amit táblázaton elfog­lalt helye mutat, és ezt nem én mondom, hanem a szakembe­rek. A karácsonyfa alá tehát ön­bizalmat, magabiztosságot, és akaraterőt tennék, méghozzá egy jó nagy zsákkal. Kisteleki Antal, a Reusch ma­gyarországi képviselője, több futballkapus „kesztyűs szpon­zora": 1. Mivel mi több személyről beszélhetünk, ezért csak összességében tudok véle­ményt alkotni. Természetesen minden általunk támogatott ka­pusnak minél eredményesebb szereplést kívánunk, mi elvárá­sokról nem igazán beszélhe­tünk. 2. Csak úgy lehet még több pénzt bevonni a fociba, ha a sportágban dolgozó személyek bizalmat ébresztenek a szpon­zorokban. Nem akarok klubot említeni, de konkrétan tudok olyan klubokról, amelyeknek azért nehéz támogatót találni, mert a klubelnököt szélhámos­nak tartják. Első tehát - ismét­lem - a bizalom, minden más csak utána következik. 3. Egy sportszergyártó cégnél ez elég gyorsan lecsapódik, amennyiben „reklámhordozó­ink" jól szerepelnek, akkor mi is több terméket tudunk eladni. Az sem mindegy, persze, hogy mi­lyen minőségű az áru, hiszen ha szépen öltöztetjük fel a csapatot, akkor a szurkolók is szívesebben vásárolják termékeinket. 4. Az általunk szponzorált ka­pusok számára eredményekben gazdag, azaz gólokban szegény 1995-ös esztendőt kívánok. Kis-Kéri Zoltán, a Dreher sör­gyár márkamenedzsere, BVSC­­Dreher: 1. Nemrég vettem át a csapa­tot, így sokat még nem tudok mondani, de azt hiszem, egyér­telműen a mostani hely megtar­tása, illetve egy esetleges UEFA- kupás hely megszerzése a cél. 2. Úgy vélem, hogy az olyan eredmények, mint a válogatott 5-1-es mexikói veresége, nem igazán használnak a futballnak. A játékosok mentalitásával is baj van, ám nem biztos, hogy ezért csak egyedül ők a hibá­sak. Őszintén megmondom: je­lenlegi állapotában a magyar labdarúgás nem tud több pénzt magához vonzani. 3. A mostani remek szereplés mindenképpen használ a Dre­­hernek, bár számszerűleg nem kimutatható, hogy a jó foci miatt mennyivel tudtunk több sört el­adni. A már kialakult jó imá­­zsunkat azonban mindenképpen erősíti fiatal, lelkes csapatunk. 4. Sok pénzt, hogy a kiváló teljesítményeket az érdemek­nek megfelelően tudjuk jutal­mazni. Dr. Facskó István, a Samsung kereskedelmi igazgatója, Vác FC-Samsung: 1. Az elvárásokat már túltel­jesítették az elmúlt három év egy igazi, és egy „elvett" - lásd a Ferencváros-Veszprém mér­kőzéssel kapcsolatos Mirténése­­ket! - bajnoki címével, illetve az ezüstéremmel. Idén az első hat­ba várjuk a csapatot. 2. Korántsem biztos, hogy szükség lenne több szponzorra, én úgy vélem, hogy inkább a meglévő anyagiakat kellene tisztességesen elosztani, nem hagyni, hogy rablógazdálko­dást folytassanak, hogy elher­dálják azt, ami a rendelkezé­sünkre áll. 3. Az árbevételen közvetlen hatást nehéz lenne kimutatni, de a vállalatról kialakított össz­képet minden bizonnyal kedve­zően befolyásolja a klub. 4. A terembajnoki aranyat már megszereztük, most már csak az 1995. évi Magyar-kupa megnyerését tenném oda, és esetleg a szponzori díj emelését a Samsung részéről. Laczó István, az EMDSZ el­nöke, EMDSZ-Soproni LC: 1. Egyelőre a biztos bentma­­radás a cél, a későbbiekben pe­dig a középmezőnyhöz való felzárkózás. 2. Ennek legfontosabb felté­tele azt hiszem, a jó szereplés. A labdarúgást gazdasági ala­pokra kellene helyezni, na­gyon is elképzelhetőnek tar­tom, például, a részvénytársa­sági formát. Ide apportként a pályákkal is be lehetne szállni, ez lehetővé tenné az önkor­mányzatok részvételét is, így vagyonhoz juthatnának a klu­bok is, azaz­ hitelképessé vál­nának. 3. A napokban adtuk át a hétezer négyzetméteres bevá­sárlóközpontunkat, ám ebből is a focicsapat profitál majd, körülbelül százmillió forintos bevételhez juthat ugyanis a klub. 4. A karácsonyfa alá egy olyan könyvet tennék, amely­nek az a címe: Milyen az igazi profi futballista? Azt hiszem, sokan forgathatnák, tanulhat­nának belőle. Mellé raknék még egy jó adag szerencsét is. V. 354. • 1994. december 29.

Next