Nemzeti Sport, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-14 / 13. szám

8 NEMZETI SPORT la Csányi Béla újraszü­letett Egy ember meghalt, hárman súlyosan megsérültek A Passat szerencsét hozott í© Sütő-Nagy Zsolt Csányi Bélát, kilencszeres világbajnok tekézőnket aligha kell különösebben be­mutatni a sportot kedvelőknek. Ezúttal két jó hírünk is van vele kapcsolatosan; egyrészt, a legutóbbi világbajnokságon összetett egyéniben ezüstérmet nyert sportoló korábbi terveivel ellentétben készül a következő világbajnokságra, másrészt jó egészségnek örvend. Ez utóbbi annál is fontosabb, mert decem­ber közepén lélekjelenlétének köszönhe­tően karcolás nélkül úszott meg egy egyébként tragikus kimenetelű balese­tet. Bambergi otthonában kerestük meg az ismert tekézőt.­ ­ Csak most értesültünk, arról a szeren­csés kimenetelű balesetről, amely decem­ber közepén érte. Mi történt pontosan? - December 17-én egy meghívásos ver­senyen, Prágában a következő világbaj­nokság helyszínén voltunk feleségemmel és egy ismerősünk is velünk tartott. Más­nap tíz óra körül indultunk Prágából, Kar­­lovy Varyban megálltunk, s délben indul­tunk tovább. Már a cseh-német határ kö­zelében jártunk, alig volt hátra tíz kilomé­ter, amikor a baleset bekövetkezett. Egy enyhe emelkedőn mentem, mögöttem két német autó jött, szemben pedig egy Volks­wagen mikrobusz. Teljesen érthetetlenül a szembejövő cseh autó áttért az út másik oldalára, s én teljesen ösztönösen jobbra kaptam a kormányt. Mint utóbb kiderült, ennek a mozdulatnak köszönhetem, hogy karcolás nélkül megúsztuk a balesetet, mert így nem frontálisan ütköztünk, ha­nem a Passatunk bal oldalát kapta el a szembejövő autó. A mikrobusz minket egy kétméteres árokba lökött, ám ugyan­ezzel a lendülettel frontálisan ütközött a mögöttünk érkező Seat Cordobával. Abba az autóba hátulról még belerohant a mö­götte jövő német gépkocsi. A Cordobában ülők közül egy ember meghalt, s kettő na­gyon súlyosan megsérült. A mikrobusz vezetőjét szintén súlyos sérülésekkel szál­lították kórházba. - Ezek szerint vezetői tudásának és a csillagok kedvező állásának köszönhetik, hogy sérülés nélkül megúszták a balese­tet? - Nagyrészt igen, de hozzá kell tennem, ha a Passatnak az oldala nem lenne külön megerősítve, akkor aligha kerülhettük vol­na el a súlyosabb balesetet. Én vezettem az autót, s éppen az első ajtót kapta el a mik­robusz. Ekkor is szerencsém volt, majd az árokba boruláskor is hatalmas szerencsé­vel landoltunk. - Mondhatjuk, hogy újraszületett? - Azt hiszem igen, hiszen ami a mögöt­tünk lévő autóban ülőkkel történt mutatja, ha frontálisan találkozott volna a mi au­tónk, akkor nem tudom, válaszolnék-e még a kérdéseire. Korábban mindig meg­döbbentem, amikor egy-egy sportoló bale­setéről hallottam, de igazából nem tudtam megérteni, ami velük történt. Amikor a baleset napján este hazaértünk, s az órák óta türelmetlenül váró gyermekeinkkel végre összeölelkezhettünk, nem szégyel­lem bevallani, elsírtuk magunkat. - Azóta kiderült már, hogy mi okozta a balesetet? - Egyelőre nem tudunk semmi konkré­tumot. Elképzelhető, hogy a cseh sofőr el­aludt, vagy valamit keresett maga mellett, lenyúlt érte, s ezért tért át a mi oldalunkra. - Azóta vezetett már? - Hogyne, már másnap beültünk a ki­sebbik autónkba, s feleségemmel mindket­ten vezettünk, éppen azért, hogy a stresszen minél hamarabb túltegyük ma­gunkat. Azt viszont már nem vállaltuk, hogy a szilvesztert Magyarországon tölt­sük, s nyolcszáz kilométert vezessünk. A „félszeműben" teremőr a négyszeres világbajnok Hugyetz: „Tudtam, hogy nem a kick-boxból fogok meggazdagodni” Sál Endre ~­ Azt mondják róla, született ős­tehetség, amit a kick-boxról tudni lehet, ő tudja és még annál is töb­bet. Az éremgyűjteménye is tete­mes: összesen negyvenkét ara­nyat termelt a világbajnokságo­kon, Európa-bajnokságokon, Eu­rópa-kupákon és országos baj­nokságokon. A tavalyi évben „csupán" ott nyert, ahol elindult: a helsinki semi-contact Eb-n és a lisszaboni light-contact Eb-n is aranyat akasztottak a nyakába.­­ Valóban jól sikerült ez az év is, nem panaszkodhatom - mondja Hugyetz Lajos, a Hu­­nyady SE kick-boxosa. - Semi­­contactban és light-contactban is összejött az arany. - Összeszámolta már, hogy mennyit jelentett anyagilag a számtalan világbajnoki és Euró­­pa-bajnoki dm? - Körülbelül kétszázötvenezer­nél tarthatok. Ez az OTSH-tól ka­pott pénzeket jelenti. -Ez sok vagy kevés? - Ennyi jár. Mikor elkezdtem, tudtam, hogy nem a kick-boxból fogok meggazdagodni és őszin­tén megválva, nem is foglalkoz­tatott a pénz. Egyébként pedig úgy vagyok ezzel, hogy persze­­persze most mondhatnám, hogy micsoda csúfság, hogy én ennyit keresek míg a focistáknál van aki egy meccsért kap százat, ám nem mondom. Korábban volt, hogy „bepöccentem", de már nem ér­dekel. Felesleges, csak becsavaro­dik az ember.­­ Amúgy ha a nem az OTSH „pénzeli", miből él a legeredmé­nyesebb hazai kick-boxos? - Kalóriapénzt kapok a szövet­ségtől, edzéseket tartok a Hu­­nyady SE-ben és ami éppen jön... - Ez érdekelne.... - Pár éve eszembe sem jutott volna, hogy én az éjszakában dolgozzak, ám most ezt csiná­lom. A szigetszentmiklósi Kük­­lopsz diszkóban dolgozom hét­végenként, hivatalosan fogal­mazva én vagyok a belső véde­lem vezetője. A lényeg, hogy pénzt hoz. Pénteken és szomba­ton dolgozunk. Ki lehet bírni. - Más kick-boxosok is a Kü­k­­lopszban keresik a betevőt? - Persze, azt is mondhatnánk, hogy a Küklopsz a kick-boxosok paradicsoma. Lantos Gyula , Bu­dai Barnabás és ők csak a neve­sebbek... -Mi a „hard" feladat? - Semmi különös, figyelni kell és néha közbeavatkozni. Szeren­csére erre a helyre nem jellemző a balhé. - A szponzorokkal hogy áll? - Nincs, később, majd legköze­lebb. Ezek a kulcsmondatok. Rengeteg helyen jártam, felkeres­tem vagy ötven céget, de nem igazán rajongtak a témáért. Most viszont felkért a Kőbányai Sör­gyár Érte, hogy népszerűsítsem kedvelt márkájukat az Arany Ászokot. Mvel edzések után én is megiszok egy-egy pohárral be­lőle, nem mondhattam nemet. - Mi lesz ha egyszer Hugyetz Lajos úgy érzi: elég az érmekkel tele a padlás, a kupák sem félnek már, kész, Lajoskám váltani ille­nék... - Ennnek is eljön az ideje, ép­pen ezért a TF-re járok nappali tagozaton - a szakedzőit is vég­zem - mellesleg pedig azon gon­dolkozom, hogy belekóstolok a profi életbe. Érmek ott is vannak, de anyagilag jobb a helyzet. - Erről eddig nem lehetett hal­lani... - Pedig lehet, hogy furcsán hangzik de én vagyok a semi­­contact hetvennégy kilós profi vi­lágbajnoka. - Ahhoz képest, hogy csak gondolkozik a profi státuson, ha­mar a csúcsra ért... - A dolog pedig rém egyszerű: a legutóbb én nyertem az amatőr világbajnokságot, és mivel most indult semi-contactban a profi szervezet, az első világbajnok az amatőr cím védője lett. - Tehát akkor Hugyetz nevét ezentúl a profik táborában keres­sük? - Ez azért még odébb van, az idei világbajnokságokon semk­­­ontactban és light-contactban is elindulok. Szép lenne ha a világ­­bajnoki címekben is elérném a bűvös hatos számot. - Azon gondolkozott már, hogy mi lett volna, ha mondjuk a kick-box őshazájában, az Egye­sült Államokban látja meg a nap­világot? - Megfordult a fejemben, hogy ott más a sportág megítélé­ Névjegy: Név: Hugyetz Lajos Születési idő, hely: 1966. szeptember 8., Budapest. Magasság: súly:181 cm, 74 kg. Klubja: Hunyady SE Legjobb eredményei: Négyszeres világbajnok (1990: Velence, light-con­tact, 1991: London, light­­contact, 1993: Atlantic City, light-contact, semi-contact), hatszoros Európa-bajnok ( 1987: Hamburg, semi-con­tact, 1990: Madrid, light­­contact, 1992: Várna, semi­­contact, light-contact, 1994: Helsinki, semi-contact, Lisszabon, light-contact), hatszoros Európa-kupa­­győztes, huszonhatszoros magyar bajnok, se és az elismertsége is. De bo­londság is erre gondolni, én itt születtem és semmi pénzért oda nem adnám ezeket a vébé és Ebé­­címeket. - Elégedett ember? - Persze. Nincs okom kesereg­ni, van egy szép feleségem, egy gyönyörű gyerekem, egy tizen­hat éves Mercedesem, lakásom, azt csinálom amit szeretek. Miért panaszkodnék? - Hány éves a „gyönyörű gyermek"? - Még három éves sincsen. Nem azért mondom, mert az én gyerekem, de hihetetlen, hogy miket művel. A múltkor például ringet csinált a lakásban, el lehet képzelni hogy nézett ki a meccs után a szoba... Azon kívül pedig az edzésekre is el kell vinni, van szerelése is, kesztyűvel, fejvédő­vel, mint a nagyoknak... -Eső is Hugyett... - Ha arra gondol, tőlem nyu­godtan kick-boxozhat, de a leg­fontosabb, hogy biztos megélhe­tése legyen mellette. Nálunk már csak így megy... VI. 13. • 1995. január 14. Tartozom egy edzéssel Akitől mindig a maximumot várják Hajtós Bertalan: “Elképzelhető, Atlanta után folytatom” Hajtós Bertalanra jelzők tömegét aggathatjuk, akár elvesz­tett meccsei okán, hiszen nem egy győztes találkozóját fordí­tották ellenkezőjére a bírók, akár makacs sérülései folytán. A legjellemzőbb mégis a „harcos” lehetne. Ez az, amit egész életében csinált: harcolt. Összeszámoltam: 1986, a belgrádi Európa-bajnokság aranyérme óta kilenc helyezést ért el a különböző világverse­nyeken. A legtöbb érmet gyűjtött magyar dzsúdós. A legmeg­bízhatóbb. Tíz éve a klasszisok közé számít itthon és külföl­dön egyaránt. A pályafutás megkoronázása mégis mintha hiá­nyozna... Nemsokára harmincéves. Egyszer azt mondta ne­kem, ha befejezi pályafutását, számára akkor kezdődik el a nagybetűs élet. Ez távol - ám egyre közelebb. Még folytatja egy ideig, de mi jön utána? Berci izzad. Bár megbeszéltük az időpontot, mégis az elhúzó­dó edzés közepébe csöppentem bele - Hajtós éppen a futást fe­jezte be, várja az konditerem. Edzője, Ozsvár András egyre nógatja: gyerünk Berci, csinálni! Végül mégis engedélyez egy rö­vidke beszélgetést. Berci végre elszakadhat az gépektől, és ké­nyelembe helyezi magát a tata­min. Leveti trikóját, kicsavarja. Ömlik belőle a víz, mintha elá­zott volna. El is ázott. Sok kilót izzad le ilyenkor. + Tényleg, hogy áll a kilók­kal? - Van valami gond? + Szép kis pocakot látok... - Ilyenkor belefér... - Igaz, nincs verseny a látha­táron. Amikor kellett, lefogyott. Bizonyítja, immár negyedízben választották meg sportágában az év legjobbjának. Milyen évet zárt? - A tavalyi a pihenés éve volt, egyedül Európa-bajnokságot rendeztek. - Nem nevezhetjük túl sike­resnek... - Sokan fogalmaztak úgy: többet vártak tőlem és a magyar csapattól. Én nem így láttam: Kovács nyugodtan emlegethette a balszerencsét kiesésekor, Csősz Imit pedig a vállműtétje után nem lehetett teljes értékű­nek nevezni. + Ön viszont újra csak érmet hozott! - Csodálkoztam is, hiszen előtte csak az áprilisi római ver­senyen indultam. A Hungária Kupáról, az edzőtáborból hiá­nyoztam, összesen három hét alatt készültem fel.­­ Ugyan az év legjobbja titu­lust kapta, versenyen mégis alig vett részt. - Talán már nincs szükségem rá, hogy minden kisebb tornán ott legyek. Tizenkét éves korom óta csinálom, rengeteget verse­nyeztem, edzettem ezalatt. Amikor Keserű Józsefhez, a ju­niorválogatottba bekerültem, vért izzadtunk az edzéseken. Kemény négy évet hajtottunk végig, többet készültünk a ju­nior ebére, mint a felnőttek a vébére. A mai fiatalok belerok­kannának. Mára tíz évvel öre­gebb lettem. Az ember az elején hajt, de egy idő után rutinból dolgozik. Nagy Ernő, a Bp. Honvéd edzője egyszer megjegyezte: "Egészen ritka, hogy valaki a kis súlycsoportok környékéről harmincéves korában még az élen tud maradni. Ez inkább a nehézsúlyúak kiváltsága, egy­szerű élettani okok miatt. Berci ennyiben is kivételes ember." - Mit gondol, kibírja így At­lantáig? - Ott leszek. És ha az olimpia után kellek a kapitánynak (Hangyási László - a szerk.), akkor később is a rendelkezésé­re állok. Ozsvár András újabb nóga­tásra válallkozik. Nincs megál­lás, reggel nyolc óta tart az edzés, a tatami és a futás után az edzőteremből sem szabad ki­maradni. Telik az időnk. + Szóval számítanak Hajtás­ra? - A klubnál elém raktak egy szerződést, ám nem valószínű, hogy ilyen formában aláírom. + Mi a baj? - Kilencvenhat októberében járna le, márpedig én azt szeret­ném, ha módosítanák, és rövi­­debb időre, egy évre szólna. Amíg nem tisztázódik, kell-e a szakosztály a Honvédnak, vagy sem, addig nem kötöm le magam. + Gondolt arra, esetleg edző­ként folytatja? - Őszintén, nem szeretnék fő­állású edző lenni. Annyit vállal­nék, hogy délutánonként bese­gítek a klub munkájába. Elegem volt az utazgatásokból. Azért el­végeztem egy év edzőit a TF-en, ám rossz tapasztalatokkal. Ozsvár András ezúttal már ki­jön, rám néz, és a jövőre nézve ka­tasztrofális kijelentést tesz: „Tar­tozol egy edzéssel Bercinek." Szomorú sorsom beteljese­dett. - Ha a tanítás kiesik, hogy képzeli a következő éveket? - Még az is elképzelhető, Atlanta után folytatom négy évig, hetvennyolc kilós­ként. Lenne esélye, az biztos. Az egri versenyen úgy hajította el fél perc alatt a hetvennyolc kilós Tölgyesit, hogy az végigszállta a légteret. Pedig ügyes srác ez a Botond gyerek, nagy tehetség, annyi szent. Na de Hajtós? Élő legenda! így nézek én a félórám elé. + Sikerült eddig megalapoz­nia a következő éveket? - Anyagilag közepesen állok. Mivel idén nem rendeztek az ebén kívül komolyabb világver­senyt, lehetőséget kaptam kül­földi szereplésre. A Bundesliga­­találkozók pedig a szép sikere­ken túl - BEK-győzelem, német bajnoki cím - némi hasznot is hoztak. Jól jött, lakást akartam venni, bútort. - Azért jól jönne az olimpiai aranyéremért kapható pénz. - Hallottam már olyat is, a mostani kormány többet adna az atlantai bajnokságért + Tehát? - Tőlem a maximumot várják el az emberek. Barcelonában csak a bírók vették el tőlem a baj­noki címet, ezért mindenki úgy gondolkodik, Atlantában kárpó­tolhatom magam. Nagyon nehéz lesz, legalább heten-nyolcan megakadályozhatnak benne. + Ön hogy érzi? - Megpróbálom. + Mi történik, ha mégsem? - Összeomlok, szétesek. Szó­val sikerülni fog. Muszáj. Gyurina Zsolt

Next