Nemzeti Sport, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-14 / 13. szám
8 NEMZETI SPORT la Csányi Béla újraszületett Egy ember meghalt, hárman súlyosan megsérültek A Passat szerencsét hozott í© Sütő-Nagy Zsolt Csányi Bélát, kilencszeres világbajnok tekézőnket aligha kell különösebben bemutatni a sportot kedvelőknek. Ezúttal két jó hírünk is van vele kapcsolatosan; egyrészt, a legutóbbi világbajnokságon összetett egyéniben ezüstérmet nyert sportoló korábbi terveivel ellentétben készül a következő világbajnokságra, másrészt jó egészségnek örvend. Ez utóbbi annál is fontosabb, mert december közepén lélekjelenlétének köszönhetően karcolás nélkül úszott meg egy egyébként tragikus kimenetelű balesetet. Bambergi otthonában kerestük meg az ismert tekézőt. Csak most értesültünk, arról a szerencsés kimenetelű balesetről, amely december közepén érte. Mi történt pontosan? - December 17-én egy meghívásos versenyen, Prágában a következő világbajnokság helyszínén voltunk feleségemmel és egy ismerősünk is velünk tartott. Másnap tíz óra körül indultunk Prágából, Karlovy Varyban megálltunk, s délben indultunk tovább. Már a cseh-német határ közelében jártunk, alig volt hátra tíz kilométer, amikor a baleset bekövetkezett. Egy enyhe emelkedőn mentem, mögöttem két német autó jött, szemben pedig egy Volkswagen mikrobusz. Teljesen érthetetlenül a szembejövő cseh autó áttért az út másik oldalára, s én teljesen ösztönösen jobbra kaptam a kormányt. Mint utóbb kiderült, ennek a mozdulatnak köszönhetem, hogy karcolás nélkül megúsztuk a balesetet, mert így nem frontálisan ütköztünk, hanem a Passatunk bal oldalát kapta el a szembejövő autó. A mikrobusz minket egy kétméteres árokba lökött, ám ugyanezzel a lendülettel frontálisan ütközött a mögöttünk érkező Seat Cordobával. Abba az autóba hátulról még belerohant a mögötte jövő német gépkocsi. A Cordobában ülők közül egy ember meghalt, s kettő nagyon súlyosan megsérült. A mikrobusz vezetőjét szintén súlyos sérülésekkel szállították kórházba. - Ezek szerint vezetői tudásának és a csillagok kedvező állásának köszönhetik, hogy sérülés nélkül megúszták a balesetet? - Nagyrészt igen, de hozzá kell tennem, ha a Passatnak az oldala nem lenne külön megerősítve, akkor aligha kerülhettük volna el a súlyosabb balesetet. Én vezettem az autót, s éppen az első ajtót kapta el a mikrobusz. Ekkor is szerencsém volt, majd az árokba boruláskor is hatalmas szerencsével landoltunk. - Mondhatjuk, hogy újraszületett? - Azt hiszem igen, hiszen ami a mögöttünk lévő autóban ülőkkel történt mutatja, ha frontálisan találkozott volna a mi autónk, akkor nem tudom, válaszolnék-e még a kérdéseire. Korábban mindig megdöbbentem, amikor egy-egy sportoló balesetéről hallottam, de igazából nem tudtam megérteni, ami velük történt. Amikor a baleset napján este hazaértünk, s az órák óta türelmetlenül váró gyermekeinkkel végre összeölelkezhettünk, nem szégyellem bevallani, elsírtuk magunkat. - Azóta kiderült már, hogy mi okozta a balesetet? - Egyelőre nem tudunk semmi konkrétumot. Elképzelhető, hogy a cseh sofőr elaludt, vagy valamit keresett maga mellett, lenyúlt érte, s ezért tért át a mi oldalunkra. - Azóta vezetett már? - Hogyne, már másnap beültünk a kisebbik autónkba, s feleségemmel mindketten vezettünk, éppen azért, hogy a stresszen minél hamarabb túltegyük magunkat. Azt viszont már nem vállaltuk, hogy a szilvesztert Magyarországon töltsük, s nyolcszáz kilométert vezessünk. A „félszeműben" teremőr a négyszeres világbajnok Hugyetz: „Tudtam, hogy nem a kick-boxból fogok meggazdagodni” Sál Endre ~ Azt mondják róla, született őstehetség, amit a kick-boxról tudni lehet, ő tudja és még annál is többet. Az éremgyűjteménye is tetemes: összesen negyvenkét aranyat termelt a világbajnokságokon, Európa-bajnokságokon, Európa-kupákon és országos bajnokságokon. A tavalyi évben „csupán" ott nyert, ahol elindult: a helsinki semi-contact Eb-n és a lisszaboni light-contact Eb-n is aranyat akasztottak a nyakába. Valóban jól sikerült ez az év is, nem panaszkodhatom - mondja Hugyetz Lajos, a Hunyady SE kick-boxosa. - Semicontactban és light-contactban is összejött az arany. - Összeszámolta már, hogy mennyit jelentett anyagilag a számtalan világbajnoki és Európa-bajnoki dm? - Körülbelül kétszázötvenezernél tarthatok. Ez az OTSH-tól kapott pénzeket jelenti. -Ez sok vagy kevés? - Ennyi jár. Mikor elkezdtem, tudtam, hogy nem a kick-boxból fogok meggazdagodni és őszintén megválva, nem is foglalkoztatott a pénz. Egyébként pedig úgy vagyok ezzel, hogy perszepersze most mondhatnám, hogy micsoda csúfság, hogy én ennyit keresek míg a focistáknál van aki egy meccsért kap százat, ám nem mondom. Korábban volt, hogy „bepöccentem", de már nem érdekel. Felesleges, csak becsavarodik az ember. Amúgy ha a nem az OTSH „pénzeli", miből él a legeredményesebb hazai kick-boxos? - Kalóriapénzt kapok a szövetségtől, edzéseket tartok a Hunyady SE-ben és ami éppen jön... - Ez érdekelne.... - Pár éve eszembe sem jutott volna, hogy én az éjszakában dolgozzak, ám most ezt csinálom. A szigetszentmiklósi Küklopsz diszkóban dolgozom hétvégenként, hivatalosan fogalmazva én vagyok a belső védelem vezetője. A lényeg, hogy pénzt hoz. Pénteken és szombaton dolgozunk. Ki lehet bírni. - Más kick-boxosok is a Küklopszban keresik a betevőt? - Persze, azt is mondhatnánk, hogy a Küklopsz a kick-boxosok paradicsoma. Lantos Gyula , Budai Barnabás és ők csak a nevesebbek... -Mi a „hard" feladat? - Semmi különös, figyelni kell és néha közbeavatkozni. Szerencsére erre a helyre nem jellemző a balhé. - A szponzorokkal hogy áll? - Nincs, később, majd legközelebb. Ezek a kulcsmondatok. Rengeteg helyen jártam, felkerestem vagy ötven céget, de nem igazán rajongtak a témáért. Most viszont felkért a Kőbányai Sörgyár Érte, hogy népszerűsítsem kedvelt márkájukat az Arany Ászokot. Mvel edzések után én is megiszok egy-egy pohárral belőle, nem mondhattam nemet. - Mi lesz ha egyszer Hugyetz Lajos úgy érzi: elég az érmekkel tele a padlás, a kupák sem félnek már, kész, Lajoskám váltani illenék... - Ennnek is eljön az ideje, éppen ezért a TF-re járok nappali tagozaton - a szakedzőit is végzem - mellesleg pedig azon gondolkozom, hogy belekóstolok a profi életbe. Érmek ott is vannak, de anyagilag jobb a helyzet. - Erről eddig nem lehetett hallani... - Pedig lehet, hogy furcsán hangzik de én vagyok a semicontact hetvennégy kilós profi világbajnoka. - Ahhoz képest, hogy csak gondolkozik a profi státuson, hamar a csúcsra ért... - A dolog pedig rém egyszerű: a legutóbb én nyertem az amatőr világbajnokságot, és mivel most indult semi-contactban a profi szervezet, az első világbajnok az amatőr cím védője lett. - Tehát akkor Hugyetz nevét ezentúl a profik táborában keressük? - Ez azért még odébb van, az idei világbajnokságokon semkontactban és light-contactban is elindulok. Szép lenne ha a világbajnoki címekben is elérném a bűvös hatos számot. - Azon gondolkozott már, hogy mi lett volna, ha mondjuk a kick-box őshazájában, az Egyesült Államokban látja meg a napvilágot? - Megfordult a fejemben, hogy ott más a sportág megítélé Névjegy: Név: Hugyetz Lajos Születési idő, hely: 1966. szeptember 8., Budapest. Magasság: súly:181 cm, 74 kg. Klubja: Hunyady SE Legjobb eredményei: Négyszeres világbajnok (1990: Velence, light-contact, 1991: London, lightcontact, 1993: Atlantic City, light-contact, semi-contact), hatszoros Európa-bajnok ( 1987: Hamburg, semi-contact, 1990: Madrid, lightcontact, 1992: Várna, semicontact, light-contact, 1994: Helsinki, semi-contact, Lisszabon, light-contact), hatszoros Európa-kupagyőztes, huszonhatszoros magyar bajnok, se és az elismertsége is. De bolondság is erre gondolni, én itt születtem és semmi pénzért oda nem adnám ezeket a vébé és Ebécímeket. - Elégedett ember? - Persze. Nincs okom keseregni, van egy szép feleségem, egy gyönyörű gyerekem, egy tizenhat éves Mercedesem, lakásom, azt csinálom amit szeretek. Miért panaszkodnék? - Hány éves a „gyönyörű gyermek"? - Még három éves sincsen. Nem azért mondom, mert az én gyerekem, de hihetetlen, hogy miket művel. A múltkor például ringet csinált a lakásban, el lehet képzelni hogy nézett ki a meccs után a szoba... Azon kívül pedig az edzésekre is el kell vinni, van szerelése is, kesztyűvel, fejvédővel, mint a nagyoknak... -Eső is Hugyett... - Ha arra gondol, tőlem nyugodtan kick-boxozhat, de a legfontosabb, hogy biztos megélhetése legyen mellette. Nálunk már csak így megy... VI. 13. • 1995. január 14. Tartozom egy edzéssel Akitől mindig a maximumot várják Hajtós Bertalan: “Elképzelhető, Atlanta után folytatom” Hajtós Bertalanra jelzők tömegét aggathatjuk, akár elvesztett meccsei okán, hiszen nem egy győztes találkozóját fordították ellenkezőjére a bírók, akár makacs sérülései folytán. A legjellemzőbb mégis a „harcos” lehetne. Ez az, amit egész életében csinált: harcolt. Összeszámoltam: 1986, a belgrádi Európa-bajnokság aranyérme óta kilenc helyezést ért el a különböző világversenyeken. A legtöbb érmet gyűjtött magyar dzsúdós. A legmegbízhatóbb. Tíz éve a klasszisok közé számít itthon és külföldön egyaránt. A pályafutás megkoronázása mégis mintha hiányozna... Nemsokára harmincéves. Egyszer azt mondta nekem, ha befejezi pályafutását, számára akkor kezdődik el a nagybetűs élet. Ez távol - ám egyre közelebb. Még folytatja egy ideig, de mi jön utána? Berci izzad. Bár megbeszéltük az időpontot, mégis az elhúzódó edzés közepébe csöppentem bele - Hajtós éppen a futást fejezte be, várja az konditerem. Edzője, Ozsvár András egyre nógatja: gyerünk Berci, csinálni! Végül mégis engedélyez egy rövidke beszélgetést. Berci végre elszakadhat az gépektől, és kényelembe helyezi magát a tatamin. Leveti trikóját, kicsavarja. Ömlik belőle a víz, mintha elázott volna. El is ázott. Sok kilót izzad le ilyenkor. + Tényleg, hogy áll a kilókkal? - Van valami gond? + Szép kis pocakot látok... - Ilyenkor belefér... - Igaz, nincs verseny a láthatáron. Amikor kellett, lefogyott. Bizonyítja, immár negyedízben választották meg sportágában az év legjobbjának. Milyen évet zárt? - A tavalyi a pihenés éve volt, egyedül Európa-bajnokságot rendeztek. - Nem nevezhetjük túl sikeresnek... - Sokan fogalmaztak úgy: többet vártak tőlem és a magyar csapattól. Én nem így láttam: Kovács nyugodtan emlegethette a balszerencsét kiesésekor, Csősz Imit pedig a vállműtétje után nem lehetett teljes értékűnek nevezni. + Ön viszont újra csak érmet hozott! - Csodálkoztam is, hiszen előtte csak az áprilisi római versenyen indultam. A Hungária Kupáról, az edzőtáborból hiányoztam, összesen három hét alatt készültem fel. Ugyan az év legjobbja titulust kapta, versenyen mégis alig vett részt. - Talán már nincs szükségem rá, hogy minden kisebb tornán ott legyek. Tizenkét éves korom óta csinálom, rengeteget versenyeztem, edzettem ezalatt. Amikor Keserű Józsefhez, a juniorválogatottba bekerültem, vért izzadtunk az edzéseken. Kemény négy évet hajtottunk végig, többet készültünk a junior ebére, mint a felnőttek a vébére. A mai fiatalok belerokkannának. Mára tíz évvel öregebb lettem. Az ember az elején hajt, de egy idő után rutinból dolgozik. Nagy Ernő, a Bp. Honvéd edzője egyszer megjegyezte: "Egészen ritka, hogy valaki a kis súlycsoportok környékéről harmincéves korában még az élen tud maradni. Ez inkább a nehézsúlyúak kiváltsága, egyszerű élettani okok miatt. Berci ennyiben is kivételes ember." - Mit gondol, kibírja így Atlantáig? - Ott leszek. És ha az olimpia után kellek a kapitánynak (Hangyási László - a szerk.), akkor később is a rendelkezésére állok. Ozsvár András újabb nógatásra válallkozik. Nincs megállás, reggel nyolc óta tart az edzés, a tatami és a futás után az edzőteremből sem szabad kimaradni. Telik az időnk. + Szóval számítanak Hajtásra? - A klubnál elém raktak egy szerződést, ám nem valószínű, hogy ilyen formában aláírom. + Mi a baj? - Kilencvenhat októberében járna le, márpedig én azt szeretném, ha módosítanák, és rövidebb időre, egy évre szólna. Amíg nem tisztázódik, kell-e a szakosztály a Honvédnak, vagy sem, addig nem kötöm le magam. + Gondolt arra, esetleg edzőként folytatja? - Őszintén, nem szeretnék főállású edző lenni. Annyit vállalnék, hogy délutánonként besegítek a klub munkájába. Elegem volt az utazgatásokból. Azért elvégeztem egy év edzőit a TF-en, ám rossz tapasztalatokkal. Ozsvár András ezúttal már kijön, rám néz, és a jövőre nézve katasztrofális kijelentést tesz: „Tartozol egy edzéssel Bercinek." Szomorú sorsom beteljesedett. - Ha a tanítás kiesik, hogy képzeli a következő éveket? - Még az is elképzelhető, Atlanta után folytatom négy évig, hetvennyolc kilósként. Lenne esélye, az biztos. Az egri versenyen úgy hajította el fél perc alatt a hetvennyolc kilós Tölgyesit, hogy az végigszállta a légteret. Pedig ügyes srác ez a Botond gyerek, nagy tehetség, annyi szent. Na de Hajtós? Élő legenda! így nézek én a félórám elé. + Sikerült eddig megalapoznia a következő éveket? - Anyagilag közepesen állok. Mivel idén nem rendeztek az ebén kívül komolyabb világversenyt, lehetőséget kaptam külföldi szereplésre. A Bundesligatalálkozók pedig a szép sikereken túl - BEK-győzelem, német bajnoki cím - némi hasznot is hoztak. Jól jött, lakást akartam venni, bútort. - Azért jól jönne az olimpiai aranyéremért kapható pénz. - Hallottam már olyat is, a mostani kormány többet adna az atlantai bajnokságért + Tehát? - Tőlem a maximumot várják el az emberek. Barcelonában csak a bírók vették el tőlem a bajnoki címet, ezért mindenki úgy gondolkodik, Atlantában kárpótolhatom magam. Nagyon nehéz lesz, legalább heten-nyolcan megakadályozhatnak benne. + Ön hogy érzi? - Megpróbálom. + Mi történik, ha mégsem? - Összeomlok, szétesek. Szóval sikerülni fog. Muszáj. Gyurina Zsolt