Nemzeti Sport, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-12 / 42. szám
Ha kutyául szalad a szán,. .. Ott is számíthatunk rá, ahol csődöt mond a technika, ahol cserbenhagy testünk, ahol már semmi más segítségében nem bízhatunk. Együtt él velünk, szinte bármilyen munkára betanítható. Legősibb barátunk, leghűségesebb társunk, legmegbízhatóbb segítőnk. Űzi a vadat, őrzi a nyájat, védi a házat és gazdáját, kinyomozza a bűnöst, kiássa a lavina alól a szerencsétlenül jártat, állítólag némelyikük énekel, beszél, és akadnak kutyák, melyeket szán elé fognak... Elnyújtott, hosszú vonítással fogadták gazdájukat az ebek, mikor Jankovics Attila, a Magyar Szánhúzó Szövetség elnöke megmutatta falkáját. A pestlőrinci ház kertjében ketrecek sorakoztak, s az ólakban tíz-egynéhány kutya csóválta farkát, amint meglátta az embert. - Nincs itt mindegyik - mutatta népét a falkavezér. - A legjobbak most Ausztriában versenyeznek az Európa-bajnoki helyezésekért. Sajnos, én nem lehetek ott, mivel legutóbb, az Európa Kupán súlyosan megsérültem. Persze így is a tizenharmadik lettem, ami akárhonnan nézve is tetszetős eredmény. Most a barátom vitte ki a fogatot. Úgy számítom, a tizenötödik helyet minden nehézség nélkül elérhetik. - Számomra ebben a sportban az ember és az állat együttműködése a lényeges. Persze, a szakembernek nem feltétlenül az fontos, ami a laikusnak. Valóban, hol a hangsúly: a közös munkán, vagy a győzelmeken? - Én meglehetősen sportosan fogom föl a szánhúzást. Talán válogatott kosaras múltam az oka, de megmondom őszintén, elsősorban győzni szeretek, s csak másodlagos az az öröm, amit a kutyás, szános, havas romantika jelent. A célom az, hogy a nemzetközi élvonalba kerüljek. - Tulajdonképpen hogyan zajlik egy-egy ilyen verseny? - Karácsonytól március közepéig majd minden hét végén tartanak viadalt. A fajtatiszta versenyeken kívül akadnak nyílt összecsapások, ahol akármilyen fajtájú ebekkel rajthoz lehet állni, s ezeken belül is különböző kategóriákban indulhat a versenyző. A magam részéről nem kedvelem a fajtatiszta viadalokat, mert ott alacsonyabb a színvonal. Az igazi kedvencem a nyolc- tíz kilométeres nyílt sprintverseny, de rendeznek harminc, negyven kilométeres középtávú viadalokat és többnapos, hosszú távú bajnokságokat is. Ezeknek külön érdekessége, hogy egyszer-kétszer kötelező a kinnalvás, azaz a versenyzők a szabad ég alatt halnak. Mindezeken belül persze az sem mindegy, hány kutya húzza a szánt. Az ebek száma szerint négy, hat, nyolc és úgynevezett unlimited kategóriákban lehet rajthoz állni. Furcsa, nem mindennapi időtöltést választott. Hogyan került kapcsolatba a szánhúzással? - Úgy tíz évvel ezelőtt kutyát akartunk venni a feleségemmel és sok latolgatás után a huskyra esett a választásunk. Sajnos, idehaza ezt a fajtát nem tenyésztették akkoriban, s így én hoztam be az első szibériai huskyt az országba. Aztán, mivel amúgy is imádok sportolni, hát arra gondoltam, ha már ilyen kutyám van, miért ne csináljam vele azt, amire kitenyésztették, miért ne fogjam szán elé? - Jó pár kutyust láttam itt a kertben. Gondolom a tucatnyi állat tartása nem olcsó mulatság. Most tizenkilenc ebem van. Őszintén szólva még sohasem mertem végiggondolni, mennyibe is kerül ez a passzió. Az állatok etetése havonta úgy hatvanezer forintra rúg, az utazások, és a nevezési díjak viszont nagyon sokba kerülnek. Ha a Flatazor és a Roayal Albatrosz cégek nem támogatnának, bizony nem is tudom, hogyan bírnám kifizetni a versenyzés költségeit. Ugyanakkor ez a sport nem csak győzelmeket, de felelősséget is jelent. Aki állatokkal foglalkozik, annak gondoskodnia kell jószágairól. És a pénz nem minden. Nagyon sok szeretet, figyelem, kitartás és közös munka kell a sikerekhez. R.A. A hét elejétől várt és beígért lehűlés pontosan fele arányban váltotta be a hozzá fűzött reményeket: nem volt olyan nagy, mint ilyen enyhülésben kellett volna és nem is jutott el az összes síterephez . Ausztriában az alacsonyabb lankákon máris vészes hóhiánnyal küszködnek a pályafenntartók: a meglévő réteget napsütés olvasztja, vagy ha éppen befelhősödik, eső áztatja, délen, és a hozzánk közeli keleti részeken jó pár felvonót leállítottak, sőt, már teljes terepeket is lezártak. Még kétezer méter fölött is ugyancsak elhasznált, öreg a hó, a sokszor megfagyott és megolvadt pelyhek nagyobb szemekké álltak össze; jó hír, hogy itt ettől még járhat az összes sílift, és néhány helyre a havazás is megérkezett - igaz, egyelőre sehol sem több, mint 10 centis réteggel. Felemás a helyzet a franciáknál is, a magas hegyekből a tegnapi hóesés nyomán az idény újabb Európa-rekordjait jelentették - Chamonixban már csak nyolc centi híja van az öt és félméteres rétegnek -, az alacsonyabb szakaszok viszont pórul jártak: a hidegfrontból csak az eső, havas eső érkezett meg. Az olaszoknak viszont reményük sincs, hogy hirtelen változzék valami, lehűlésnek nyoma sincs, három év óta ez a legrosszabb idény, sőt, már akkora a gond, hogy azok a helyiek is bevallják: a még meglévő réteg is összeesett, vizes, akik idáig pompás porhavat emlegettek. Véget ért a szlovén csoda is, olvadó kásáról szólnak az ottani jelentések. A két nappal ezelőtti eső csaknem elmosta a szlovák pályák összes buckáját, és vele együtt a hó jó részét is: reménykedik hát, hogy a menetrend szerint hétvégenként érkező havazás azúttal sem hagyja őket cserben. A szakemberek diszkrét eleganciája Utazási irodák, az idegenforgalom hivatalnokai - prospektusok, katalógusok, ügyes reklámfogások, no és a mindent elárasztó szlogenek... Önök nem unják meg? Amikor 1928. március 4-én átadták az első osztrák függőkabinos drótkötélvasutat, viszonylag kevesen gondolhatták, hogy a sísportból egyszer fantasztikus üzletág válhat. Utazzon a kedves vendég, költsön minél gyorsabban minél többet, egyszer a dörzsölt idegenforgalmi szakember jó megtanult kedvességét is megelégeli, és hazautazik - jöjjön a következő. Bevétel, mindenekelőtt. És ezért minden van: első osztályú szállodák és a parasztházak romantikáját nyújtó faházak, éjszakánként fáklyákkal kivilágítva ródlipálya és lovasszános utazás, szauna és a lejtők szélén napozóágyak a sízőknek. És ezért van minden: óriásplakátok már az autópályák szélén, az automata kamerákkal naponta több órán át sugárzott bejelentés az állami televízió reggeli adásában, reklámhadjáratok, vendégcsalogató jelmondatok. Végképp elegük lett belőle? Pedig eközben akad, aki csupán a szaktudásából, nevének hiteléből próbál megélni. Emlékeznek még? Ha Schneider, Franz Reisch, Karl Schranz, Gertrud Gabi. Régi ismerősként hatnak a településnevek: Innsbruck, Kitzbühel. Olimpiák, világbajnokságok jelentik a kapcsolatot és persze egy osztrák tartomány - már szinte fogalom: Tirol. Szinte sosem mulasztják el közölni a sízést - a többiekkel ellentétben - nem ők találták fel, arra persze már csak a szakember emlékszik, hogy a mai mozgásstílus innen származik, hogy az a bizonyos első felvonó éppen itt, Kitzbühelben indult el, hogy az elsők között vették bele az iskolai testnevelés anyagába a sízést. Ám mára a többieket felülmúlni nem olyan egyszerű, még akkor sem, ha a kezdetek óta minden nagyobb csinnadratta nélkül nőtt ki a földből kereken 850 sílifl több eze kilométernyi a lesiklópálya, és az Alpok leghóbiztosabb közepén is csaknem minden terepen ott vannak a hóágyúk. Jöjjenek hát a csemegék! A másfél száz nagyobb sportcentrumban nem csupán megtűrik, hanem kimondottan csalogatják a hódeszkásokat a felépített félcsövekkel, divatot teremtettek a vidék legősibb sportjából, a hetekéből, oktatók is várják a sízés korai stílusa, a telemark kedvelőit; korcsolyapályák csaknem mindenütt, monosí, síbobt és big foot - a széles rövid sítalpak - kölcsönzői nyíltak a településeken. Ami pedig már csupán nálunk számít különlegességnek: kétszáznál is több helység, majd 4500 kilométernyi sífutópályája, nehézségi fokok szerint osztályozott, jelzett sítúravonala, melyeken a sportolókat tapasztalt hegyi vezetők segítik. Jöjjön hát a kuriózum! Az érintetlen vidéken mélyhűsítésre hívják a profikat, no és ott egymástól nem is olyan nagy távolságra az öt, egész évben használható pályarendszer. A Stubai-, a Tuxer-, az Oetztal-, a Pitzal és a Kaunertal-gleccser. Jöjjön a szakértelem! 176 síiskolában közel kétezer okleveles és tartományi oktató tanítja a legkülönbözőbb korosztályokat a tudás és a kívánság szerinti stílusokra. Közben persze: biztonság mindenekelőtt. A hegyijárók körében fogalomként emlegetik a tiroli hegyi mentőket és az általuk működtetett lavinaszolgálatot, melyet - s ilyen időkben ez különösen nagy segítség lehet - a (43)512- 581-839-es telefonszámon lehet elérni. És hogy az se induljon el tanácstalanul, aki egyéni útját szeretné precízen megszervezni, nekik idegenforgalmi szakemberek és hegyi vezetők adnak személyesen is tanácsot a (43)512-5320-170-es számon, így hát a bevétel kifejezés felcserélődik: Tirol, mindenekelőtt. Összeállította: Keresztesi Zoltán Hókörkép St Christopham Arlberg 220-390 feb. l. tömör/porhó jó Ehrwald 40-170 feb.8. porhó jó Gerlos 35-130 jan.30. tömör jó Innsbruck 15-152 feb. 10. porhó jó Ischgl-Galtür 90-200 feb.l. tömör/porhójó Kirenberg 40-100 feb.l. tömör jó Kitzbühel 40-100 feb.l. tömör jó Sölden 20-130 feb.l. tömör használható/jó St. Anton am Arlberg 80-390 febrl. tömör/porhó jó Kaunertaler-gleccser 220-310 febr.3. tömör/porhójó Oetzaler-gleccser ideiglenesen lezárva Pitzaler-gleccser 250-270 febr. 10 porhójó Stubai-gleccser 250-270 febr.10 porhó jó Tuxer-gleccser 165-185 febr. 3.tömör/porhajó