Nemzeti Sport, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-12 / 188. szám

VI. 188. • 1995. július 12. ) LE­ TOUR­­DE FRANCE „Alpinisták” két keréken Vasárnap Belgiumban vál­tunk el a Tour de France mező­nyétől, kedden pedig már a francia Alpokban láttuk őket vi­szont; a Liége-től való tisztes tá­volságot persze nem két keré­ken, hanem repülőn tették meg, s a hétfőt felhasználhatták némi szusszanásra. Szükségük is le­hetett rá, hiszen a 9. szakasszal kezdődtek a Tour igazi viszon­tagságai. A hegyi szakaszt masszív emelkedők nehezítet­ték, s a három legmagasabb pont mindegyike 1500 méter fö­lé esett, mi több, a finis is - La Plagne-ban - egy csúcson volt. Egyes vélemények szerint In­­durainnak a jó időfutam után már nem sok gondja lehetett, mások szerint viszont az előnye egyáltalán nem tűnt föl behoz­­hatatlannak. Hogy ez utóbbi vélemény milyen hamar való­ságtartalmat nyer, azt talán sem a spanyol, sem pedig a kedden rajthoz álló 166 kerékpáros nem sejthette. Történt ugyanis, hogy fél táv után egy hármas boly megszö­kött. Zülle (Once), Hamburger (TVM) és Munoz (Kelme) együtt veselkedett neki a kaptá­roknak és hamarosan számotte­vő előnyre tettek szert. Akkor még csupán a motorolás Armst­­rong volt az, aki a nyomukba eredt, a mezőny együtt maradt, s mintegy másfél percnyi hát­rányból követte őket. Ezt a tár­sulatot Indurainék vezették, a sárga trikós Miguelt négy ba­­nestós csapattársa vette körbe és húzta őt magával. De egy percre sem tévesztették őket szem elől a többiek, így Romin­ger, Chiappucci és Jalabert is ott járt a nyomukban. Miközben azonban célba vették a Cormet de Roselend-t, Zülle mögül el­maradoztak a társak és a 27 éves hegyi specialista egyedül maradva saját magának diktál­ta a tempót, azt, ami a folyama­tos összevetések során kiderült, döbbenetesen erős volt. Zülle és a mezőny között szinte kilomé­terről kilométerre nőtt a kü­lönbség. Bizonyos idő múlva kiderült: a 4:59 perces előny nem csupán egy bravúros hegy­mászással egyenértékű, hanem abban a pillanatban a sárga tri­kót is házhoz szállítja! Erre persze senki sem számí­tott, talán Zülle maga sem, min­denesetre a ténytől szárnyakat kapva hajtott lefelé, s az előnyét további fél perccel növelni tud­ta. Az 5:20 percnyi különbség bizonyult ezen a napon a csúcs­nak, mivel ezután Indurain - vélhetően megfelelő informáci­ókat kapott a csapatától - cse­lekvésre szánta el magát. Előbb az üldöző mezőnyt nyújtotta meg, aztán a valamivel koráb­ban kereket oldott Tonkovot vette üldözőbe. Csapattársai közül a legszívósabb Rué sem bírta vele a tempót, de Romin­­gerék sem, így magányos ka­rosként vívta a csatáját a kilo­méterekkel előtte járó „meztol­vajjal" szemben. Zülle, aki ekkor már nagyon hosszú ideje hajtott egyedül, teljesen érthetően fáradni kez­dett, míg a hallatlanul elszánt Indurain - aki immár a máso­dik szakaszon mutat a szokott­nál jóval nagyobb egyéni aktivi­tást - minden erejét mozgósítva és tekintélyes sebességgel ha­ladt előre. A svájci és a spanyol közötti közel öt és fél perc az utolsó kilométerekre két és fél alá csökkent, s az is felmerült, hogy Miguel talán még a sza­kaszt is megnyerheti. Végül azonban igazságos eredmény született, hiszen első Tour-sza­­kaszgyőzelmét aratta Zülle, aki ezt mindenkinél jobban megér­demelte, Indurain viszont meg­tarthatta a sárga trikót, amiért nagyon keményen megdolgo­zott.­­ Szerdán még magasabbra tör a Tour, a három megmászandó csúcs 1984, 2067 és 1860 méter. Már leírni is szédítő... 9. szakasz, Le Grand-Bor­­nand-La Plagne (160 km): 1. Zülle (svájci, Once) 4:41:18, 2. Indurain (spanyol, Banesto) 2:02 p hátrány, 3. Tonkov (orosz, Lampre) 4:11,4. Pantani (olasz, Carrera) 4:37 p h., 5. Got­­ti (olasz, Gewiss-Ballan) 4:37 p h., 6. Virenque (franica, Festina) 6:05 p h. Az összetett állása: 1. Indura­in 37:18:20, 2. Zülle 2:27 p h., 3. Riis (dán, Gewiss-Ballan) 5:58 p h., 4. Rominger (svájci, Mapei- GB) 6:35 p h., 5. Gotti 6:54 p h. (iroda) 110km 160 km ^ Cormet de Rosdend 1968m Montée de La Plagne C° !°'S'eS 197 km á 6% 1800m .VtaSV* 174 »r 6 7,3% Fekete csillagok a fehér éjszakában A mozambiki Maria Matete az ez idő tájt világosban éjsza­kázó stockholmiak szeme láttá­ra olyan 1000 métert futott, ami után az óra alig öt századmá­sodperccel szaladt túl az érvé­nyes világcsúcsidőn. Amennyi­ben szüksége van vigaszra, idén eddig ő a versenytáv leg­jobbja. Talán csak a nők 5000-es versenyszámát kísérte ennél nagyobb ováció: nyert a csöpp kenyai Tégla Lorupe, ám a ha­zai közönség nagy-nagy gyö­nyörűségét a honfitárs Sara Wedlund okozta, aki az utolsó körben a hatodik helyről indul­va tudta megcsípni a dobogót. Ha már a hölgyeknél tartunk: Gwen Torrence ellenszélben fu­tott 200-as ideje érdemel még említést, valamint az a három méter, amellyel a kazah Sisigi­­na tartja távol magától immár jó ideje a 100 gátasok mezőnyét. A világ idei legjobb idejét ér­te el 3000 akadályon a mezítláb futó kenyai Christopher Kos­­gei. Legalább hasonlóra készült néhány férfi 5000-es is: két, a csúcseredményeknél gyakorta segédkező „pacemaker" (ennek magyar „megfelelője" a „nyúl") diktálta a tempót - a világcsúcs végül elmaradt, a kenyai koro­na ennek ellenére nem volt csa­lódott: az utolsó pillanatban, te­hát a legjobbkor állt az élre. Fér­fi 200-on Michael Johnson bera­gadt ugyan a rajtnál, de a végén így is kényelmesen nyert. A 110 gát után az idei ranglistavezető Mark Crear ért elsőként a célba, ez elsősorban a negyedik helye­zett Roger Kingdom számára volt elgondolkodtató: „Lett vol­na még két versenyem a vb előtt, de lemondtam őket, mivel pihenésre van szükségem. Gö­teborg rovására nem akarok kockáztatni." Nem tudni, a tá­volugró Mike Powell tervez-e hasonlót, mindenesetre 809 centiméteres eredménye és har­madik helye sokak számára az est legnagyobb csalódása volt. IAAF Mobil Grand Prix, Stockholm. Férfiak. 100 m: 1. Mitchell (amerikai) 10.21,2. Beiden (tri­­nidadi) 10.23,3. Bailey (kanadai) 10.24. 200 m: 1. M. Johnson (amerikai) 20.15,2. Beiden 20.45, 3. Effiong (nigériai) 20.52.800 m: 1. Parrilla (amerikai) 1:45.48, 2. Rodal (norvég) 1:46.06,3. Rock (amerikai) 1:46.10. 5000 m: 1. Korona (kenyai) 13:02.80,2. Ka­­lya (kenyai) 13:03.08, 3. Kirui (kenyai) 13:03.79.110 m gát: 1. Crear (amerikai) 13.20, 2. A. Johnson (amerikai) 13.26 3. Hawkins (amerikai) 13.30. 400 m gát: 1. Harris (amerikai) 48.46, 2. Nunes­ Aranjo (brazil) 48.84, 3. Hayden (amerikai) 49.12.3000 m akadály: 1. Kosgei (kenyai) 8:06.86 - a világ idei legjobbja, 2. Kiptanui (kenyai) 8:08.97, 3. Sang (kenyai) 8:10.56. Magas: 1. Hoen (norvég) 229, 2. Smith (brit) 229,3. Sam­blom (norvég) 226. Távol: 1. Streete-Thompson (amerikai) 816, 2. Beckford (ja­maicai) 811,3. Powell (amerikai) 809. Gerely: 1. Zelezny (cseh) 87­.78, 2. Morujev (orosz) 84.78, 3. Ovcsinnyikov (orosz) 82.54. Súly: 1. Nemcsanyinov (ukrán) 19.86,2. Keliza (litván) 19.77,3. Bagacs (ukrán) 19.74. 4x100 m váltó: 1. Svédország 39.31, 2. Egyesült Államok 39.38, 3. Ausztrália 39.40. Nők. 200 m: 1. Torrence (ame­rikai) 22.24, 2. Cuthbert (jamai­cai) 22.76,3. Guidry­ White (ame­rikai) 22.89.1000 m: 1. Mutola (mozambiki) 2:30.72 - a világ idei legjobbja, 2. Jacobs (ameri­kai) 2:35.46,3. Sacramento (por­tugál) 2:35.93. 5000 m: 1. Lorupe (kenyai) 15:08.86, 2. Cheromel (kenyai) 15:09.29, 3. Wedlund (svéd) 15:10.26.100 m gát: 1. Sisi­­gina (kazah) 12.57,2. Resetnyi­­kova (orosz) 12.89,3. Graugyin (orosz) 12.98. Magas: 1. Babako­va (ukrán) 199, 2. Guljajeva (orosz) 195, 3. Zilinskiene (lit­ván) 193. Hármas: 1. Kravec (uk­rán) 14.65,2. Birjukova (orosz) 14.59,3. Csen (orosz) 14.58. Ge­rely: 1. Hattestad (norvég) 64.20, 2. Ovcsinnyikova (orosz) 62.00, 3. McPaul (ausztrál) 59.98. A római törvényszék ked­­den felmentette az Olasz Olimpiai Bizottság egykori és jelenlegi tisztségviselőit, aki­ket azzal vádoltak, hogy az 1990-es itáliai labdarúgó-vi­lágbajnokság költségvetését szándékosan túllépték. A 16 felmentett személy között található a Nemzetkö­zi Amatőr Atlétikai Szövet­ség elnökének, Primo Nebio­­lónak a neve is, aki 1990-ben tagja volt azon testületnek, amely jóváhagyta a római Olimpiai stadion felújítási terveit. A létesítmény korsze­rűsítése 125 millió dollárba került, ami közel háromszo­rosa volt az eredeti költség­­vetésnek. Az ügy mindenesetre még nem zárult le, mert Nello Sta­bile államügyész az ítélet megfellebbezését tervezi. Autósport - Az Osztrák Nagydíjnak vissza kell kerülnie a Grand Prix-sorozatba. Megvizsgáltuk a gazdasági háttér megteremtésé­nek lehetőségeit, és megvalósí­tásra érdemesnek találtuk a For­­ma-1-es terveket. Az előzetes költségvetés reálisnak tűnik, de azt is jól tudom, ha a zeltwegi pálya átalakítása jelentős több­letkiadással jár, akkor nekem a fejemet veszik - mondta Hans- Joachim Ressel, a tartomány gazdasági tanácsosa. Bernie Ecclestone, a Forma 1-es Gyártók és Konstruktőrök Szö­vetségének (FOCA) elnöke és a leendő osztrák házigazdák egyel­őre a szóbeli egyeztetéseknél tar­tanak, a végleges megállapodást rögzítő szerződés még nem ké­szült el. Steiermark tartományi tanácsa mindeddig az időhúzást választotta, mondván, a megkö­zelítőleg 120 millió schillinget fel­emésztő beruházások megvalósí­tása könnyen újabb váratlan ki­adásokat eredményezhet. * Luca Di Montezemolo, a For­­ma-1-es Ferrari csapat egyik fő­nöke sajtókonferenciát tartott a németországi Wiesbadenben. Többek között Michael Schuma­­cher jövőbeni szerződéséről is kérdezték. - Szerintem természetes, hogy igen nagy a kereslet Michael Schumacher iránt, hiszen a vi­lágbajnokról van szó. Vele kap­csolatban többet nem mondha­tok. Azt azért még fontosnak tar­tom hozzátenni, nagyon elége­dett vagyok jelenlegi pilótáink­kal, vagyis Gerhard Bergerrel és Jean Alesivel. Egyébként is még csak július első felében tartunk, az idei világbajnoki sorozatnak több min­t a fele há­tra van, így az­tán nagyon korai a jövő évi ter­vekről nyilatkozni. A másik érdekes témát a ter­vezőmérnök John Barnard sze­mélye szolgáltatta. A bennfente­sek úgy tudják, hogy a brit konstruktőr - akit 1997-ig köt szerződés a Ferrarihoz - a több­szörös világbajnok pilótával, a francia Alain Prosttal folytat ko­moly tárgyalásokat, s közös csa­pat kialakításán fáradoznak. Lu­ca Di Montezemolo ezt a kérdést szintén gyorsan lezárta: - Johnnal rendkívül jó a kap­csolatom. Nagyon szeretem őt, végtelenül boldoggá tesz, hogy a remek szakembert sikerült visszahívni csapatunkhoz. Nagy terveink vannak, azokat közösen akarjuk végrehajtani. Motorcsónak Az olasz Guido Cappellini nyerte a Forma-1-es motorcsónak világbajnokság ötödik fordulóját, a Szentpéterváron rendezett Orosz Nagydíjat. Az összetett pontversenyben továbbra is a né­met Michael Werner vezet 75 ponttal, őt öt ponttal lemaradva követi Cappellini. Tenisz ATP-torna, Gstaad (a pénzdíj: 560 000 dollár, a pályaborítás: sa­lak). 1. forduló: Bruguera(spa­nyol, 2.)-Montana (amerikai) 6:3, 1:6, 6:2; Forget (francia, 8.)-Yzaga (perui) 6:1, 6:1; Cla­­vet (spanyol)-Santoro (fran­cia) 7:6, 6:0; Rios (chilei)-Mohr (svájci) 6:4, 6:4; J. Sanchez (spanyol)-Kulti (svéd) 6:2, 6:2; Corretja (spanyol)-Muster (osztrák, 1.) 7:5, 6:1; Rosset (svájci, 4.)-Novacek (cseh) 2:6, 6:3, 6:4. ATP-torna, Baastad ( a pénz­díj: 325 000 dollár, a pályaborí­tás: salak). 1. forduló: C. Costa (spanyol, 5.)-Fredriksson (svéd) 4:6, 6:3, 6:1; Ruud (norvég, 6.)-Wahlgren (svéd) 6:3, 6:0; Meligeni (bra­­zil)-Schaller (osztrák, 2.) 1:6,6:3, 6:4; Ulihrach (cseh, 4.)-E. Sán­­chez (spanyol) 6:3, 6:1; Goellner (német, 7.)-Wilander (svéd) 7:5, 6:3; Tilström (svéd)-Agenor (ha­iti) 6:4,7:6; Guy (argentin)-Buril­­lo (spanyol) 6:4,6:4. * ATP-torna, Newport (a pénz­díj: 225 000 dollár, a pályaborí­tás: salak). 1. forduló: Frana (argentin, 2.)-McGuire (amerikai) 6:1, 6:3; Vacek (cseh, 5.)-Ortiz (mexikói) 6:3, 6:2; Ondruska (dél-afri­­kai)-Tebbutt (ausztrál, 7.) 6:0, 6:3; Baur (német)-Draper (auszt­rál, 8.) 6:2,3:6, 7:5; O'Brien (ame­­rikai)-Masur (ausztrál) 4:6, 6:3, 6:4; Adams (dél-afrikai)-Gloria (amerikai) 6:3, 6:1; Wilkinson (amerikai)-Paes (indiai) 6:3, 6:2; Rostagno (amerikai)-Zoecke (német) 6:3, 6:4.* WTA-torna, Palermo (a pénz­díj: 100 000 dollár, a pályaborí­tás: salak). 1. forduló: Habsudová (szlo­vák, 1.)-Dopfer (osztrák) 6:2,6:3; Hack (német, 5)-Ramon-Cortes (spanyol) 6:2, 6:1; Lubiani (olasz)-Lee (amerikai) 6:0, 3:6, 6:1; Farina (olasz)-Avilla (spa­nyol) 7:6, 4:6, 7:4; Canepa (olasz)-Deweille (holland) 6:3, 6:1; Talaja (horvát)-Saldi (olasz) 6:1, 6:4; Dondit (svájci)-Romano (olasz) 6:1,6:2.* Pete Sampras szeretné meg­dönteni Björn Borg wimbledoni rekordját. A hetvenes évek kitű­nő svéd teniszezője 1976 és 1980 között zsinórban ötször nyert fér­fi egyesben a tenisz szentélyében, a világranglistán jelenleg máso­dik amerikai pedig vasárnaptól immár háromszoros győztesnek vallhatja magát, miután tavaly és tavalyelőtt is diadalmaskodott. - Remélem, hatig meg sem ál­lok. Úgy érzem, még tizenkét évig a spiccen tudok maradni a teniszben - jelentette ki Sampras a Boris Becker felett aratott győ­zelmet követő vacsorán. A finálé vesztese sem volt elke­seredve, mert úgy érzi, az elkövet­kezendő években igencsak meg­szorongathatja még Samprast. - Szerintem 30 év alatt még mindegy, hogy hány éves vagy, 21 vagy 29. Ebben a korban még egyformán éhes az ember a si­kerre -vélte Becker. Björn Borg rekordjának esetle­ges megdöntéséről pedig így vé­lekedett a szőke német teniszező: - Sampras fiatal és erős. Most eljött az ő ideje.* Steffi Graf bejelentette, hogy hátsérülése miatt a Federation­­kupa döntőjében, Spanyolország ellen nem lép pályára. Valószínűleg annak a férfi­nak a holtteste vetődött part­ra Madisonban, aki néhány napja, az értelmi fogyatéko­sok számára rendezett Speci­ális Olimpia alatt tűnt el. A nepáli Ramesh Malit (21), aki a labdarúgótorna egyik részt­vevője volt, csütörtök óta hasztalanul keresték. NEMZETI SPORT 15 Az utánpótlás leckéje a világnak Sokan már a röplabda Világliga rajtja előtt leírták az olaszokat, amikor a szövetségi kapi­tány Julio Velasco két hónapos pihenőt enged­élyezett az bajnoki döntőn részvett játékosok­nak, így maradt ki az itáliai együttesből a vi­lágbajnok Andrea Gardini, Paolo Tofoli, And­rea Zorzi, Lorenzo Bernardi. Sőt a négy világ­­klasszis trevisói játékosnak a bajnoki döntőn leckét adó modenai Marco Bracci vagy Luca Cantagalli is ezért tarthatott szünetet. Hat a világ bármely országában kezdőjáté­kosként figyelembe vett röplabdázó nélkül esélytelennek tűntek a taljánok. Julio Velasco már most a jövőre gondolt, s az Atlantát követő évekre. - Hogy mire képes Bernardi vagy Bracci, azt pontosan tudom, de kíváncsi voltam a fiatalokra, vajon a nagy ászok nélkül, miként állják meg a helyüket. Bár az ellenfelek sem vették véresen komo­lyan az idei Világliga-sorozatot, az olimpiai bajnok brazilok például pihentették legna­gyobb sztárjukat, Mercello Negr­ót, ám hat szuperklasszist senki nem tudott volna pótolni az olaszokon kívül. Na, persze így is olyan röplabdázókra szá­míthatott Velasco mester, mint a többszázszo­ros válogatott Andrea Giani, akit gyakran a leg­jobb olasz röplabdázóként emlegetnek, vagy az ugyancsak rutinos Michele Pasinato vagy a mindössze huszonkét esztendős 190 centiméter magas - pontosabban alacsony - bolha, San­ie­­le Papi, aki már a tavalyi világbajnokságon is kezdőhatosba tudta beverekedni magát. Ha Papi a maga 22 esztendejével már öreg rókának számít, akkor kit tekint fiatalnak Ve­­lasco? Marco Meonit, Vigor Bovolentát, Giacomo Gi­ettót és Simone Rosalbát. Ez utóbbi röplab­­dázó még mindössze tizenkilenc éves, s Brazí­liából a Világliga-döntőről egyenest Malajziá­­ba repült, a junior világbajnoki döntőre. Ám ta­lán még az ő csapatba állításánál is nagyobb meglepetést okozott Velasco azzal, hogy a kar­mesteri pálcát Marco Meonira bízta, hiszen egy huszonkét esztendős feladó még zöldfülűnek számít ezen a poszton. De bevált az argentin származású edző hú­zása, s a bizonyítási vágytól fűtött fiatalok mindenkit ámulatba ejtve, vasárnap Brazíliá­ban huszonötezer brazil szurkoló bánatára a hazai csapatot 3:1-re legyőzve tették fel a koro­nát a sorozaton mutatott teljesítményükre. A hatodik alkalommal megrendezett soroza­ton ötödször(!) diadalmaskodtak az itáliaiak, s a trófea mellé ezúttal 1.3 millió dollárt gyűjtöt­tek be.

Next