Nemzeti Sport, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-20 / 257. szám

VI. 257. • 1995. szeptember 20. ­ Mizsér Attila új babérja Volt egy bajnok­­ lett egy bajnok­ o­ s Füredi Marianne­­ A szeptember első szombatján rendezett Hélia Hotel­ Kereskedelmi Bank-kupa öttusa­gálán Mizsér Attila lett az első. A hírben nincs semmi meglepő, hiszen hosszú évek alatt hozzászokhattunk az UTE olimpiai, világ- és Európa-bajnok versenyzőjének sikereihez. Ám a tudósítást figyelmesebben olvasva kiderül, hogy az öregfiúk mezőnyében született az újabb győzelem. És ekkor már az is beugrik, hogy „Rizsa” tavaly elbúcsúzott szeretett sportágától, úgyhogy nem is nagyon indulhat­na már „igazi” öttusaversenyen. Volt egyszer egy öttusázó . Hát itt tartunk, hogy öregfiú-versenyen in­dulok, pedig lehetnék még nem öregfiú is... - kezdte a beszélgetést Mizsér Attila. - Egyébként nagyon jó volt újra öttusázni, még akkor is, ha nehezebben ment, mint régen. Bár futni rend­szeresen szoktam és komolyan is veszem, de az úszástól már elszoktam. A lányaimmal járok ugyan uszodába, de akkor én csak lubickolok, míg ők úsznak. A gála előtt azért egy úszóedzést beiktattam az életembe...A lovaglástól izomlá­zam lett, de azért így is nagyon élveztem a ver­senyt. Már csak azért is, mert a világbajnokság után itt találkoztam először a fiúkkal, s ekkor gratuláltam nekik az aranyéremhez. - Ez azt jelenti, hogy eltávolodott az öttusá­tól? - Nem, csak hát a nyár olyan időszak, amikor mindenki másfelé jár...Egyébként év közben figyelem a sportág történéseit, s mivel a lőtéren rendszeresen találkozom az egykori társakkal, mindig kifaggatom őket, s így többet is tudok az egyes versenyekről, mint a puszta végered­ményt. Szóval, képben vagyok. De hát nem is tudna nem érdekelni az öttusa, hiszen éveken át ez volt az életem. - Pontosan tíz éve lett egyéni világbajnok Melbourne-ben, s azóta nem volt világbajnok­ság ön nélkül. Illetve az idei volt az első. Ho­gyan élte meg a bázeli versenyt? - Fájt a szívem, mert úgy érzem, még ott le­hettem volna.. .Éppen a Balatonnál nyaraltunk a vébé idején, s amikor a tévében elkezdődött a közvetítés, megszűnt számomra a világ. A gye­rekeim ennek nagyon örültek, mert ilyenkor nyoma sem volt az apai szigornak, azt csinálhat­tak, amit akartak, az öttusa szent volt. Egyéb­ként úgy éreztem, az idén többször elkerülte a srácokat a szerencse, legalábbis lósorsoláskor nem állt mellettük Fortuna istenasszony. Ta­vasszal az Európa-bajnokságon, és most a vébén is a lovakon múlt a váltó jobb szereplése. Estén­ként, amikor nagy kockacsatákat vívtunk, zri­­káltam is feleségemet, Edinát, hogy neki kellene a fiúk helyett sorsolnia, mert szerencsés keze van. Bár először játszott kockapókert, mégis minden létező csúcsot megdöntött. A rutinos versenyzők biztos tudnák értékelni háromszáz ponton felüli eredményét. - Említette, hogy fájt a szíve... - Igen, és már most tudom, hogy jövőre, az olimpia idején még jobban fog fájni, hogy nem lehetek ott. - Ha hiányzik az öttusa, nem lett volna jobb nem abbahagyni? - Ma is tudnám csinálni, mert nagyon szere­tem, és nem azért hagytam abba, mert elegem lett belőle. És nem is azért, mert egyes vélemé­nyek szerint mi már öregek voltunk Fábián La­cival. Nem éreztem magam öregnek, tehát nem emiatt a kijelentés miatt mondtam búcsút, ez nem tört le. Nem olyan fából faragtak, hogy emiatt feladtam volna a harcot, sőt! Ilyen eset­ben csak azért is hangulatba kerülök. Előfordult már, hogy leírtak, aztán a bizonyítási vágy meg­sokszorozta az erőmet. Biztos vagyok abban, hogy lett volna annyi erőm, hogy megmutas­sam, még jó vagy­ok... Egyszerűen nem akartam elmenni egy jó állásajánlat mellett. Már a sporto­lás utáni jövőmre is gondolnom kellett, s a BKD Bank olyan lehetőséggel kecsegtetett, amit vétek lett volna kihagyni. Elgondolkoztam, hogy ér­demes-e még két évet várni, ráadásul bizonyta­lanul, s csak ezután elkezdeni az új élet kialakí­tását, hiszen nekem senki sem garantálta a vé­bén való indulást. A bank olyan ajánlatot tett, amiért érdemes volt váltani, hiszen azért min­denáron nem hagytam volna még abba az öttu­­sázást. - Még akkor sem, ha ez az öttusa már más? - Valóban, mára szinte teljesen más sportággá vált az öttusa, mint amit én elkezdtem csinálni. Az egynapos verseny gyilkos dolog, de az ered­ményességemen ez döntően nem változtatott, hiszen nyertem így Világkupa-versenyt, és tagja voltam vébégyőztes csapatnak. Bár fáj a szívem a hagyományos öttusáért, de az érzelmeket fél­retéve be kell látni, hogy valamilyen változtatás­ra szüksége volt a sportágnak az életben mara­dáshoz. Rossz, ami van, hogy így változott, de a módosításban jó, hogy valahogy mégis az olim­pián marad. A nemzetközi szövetség próbálko­zik, mert rájött, hogy muszáj, s ezt értékelem munkájukban, de a változtatás mellékvágá­nyokkal is jár. A versenyzők szempontjából ta­lán jobb lenne, ha az egynapos viadal már nem élne sokáig, mert kizsigereli a sportolót, a selej­tezővel és a váltóval együtt háromszor kell vé­gigcsinálnia az öt számot három vagy négy nap alatt. A nézők számára követhetetlen a viadal ál­lása, nekik sincs módjuk átállni egyik tusáról a másikra. Egyébként az öttusa megmarad, még ha temetni is akarják. A bázeli vébé is ezt mutat­ta, mert egyre több országban művelik sikerrel. Számomra kellemes meglepetés volt a koreaiak jó szereplése. Ők is maroknyi versenyzővel dol­goznak, ott sincs széles bázis, évek óta küszköd­nek, s most váltóban negyedikek lettek. A sváj­ciak második helye is nagy lendületet adhat ná­luk az öttusának. A sportágnak pedig jó, ha mi­nél többen megízlelik a siker ízét, így mindig lesz, aki erre a csodálatos sportra teszi fel az éle­tét. - A bank beváltotta a hozzá fűzött reménye­ket? + Igen. Ezzel a szakmával mindenhol lehet boldogulni, jó garancia egy egész életre. Ráadá­sul szerencsém volt, mert Madarász László ve­zérigazgató úrnak köszönhetően minden terüle­tet végigjárhattam, minden munkafolyamatba belekóstolhattam. A vállalati betétszámla főosz­tályon állapodtam meg. Ez nem annyira admi­nisztratív munka, nagy szerepe van az ügyfe­lekkel való kapcsolattartásnak is. Egyébként so­kat tanultam abból, hogy mindent kipróbálhat­tam, így átfogó képet kaptam a bank működésé­ről, tudom, hogyan kapcsolódik az én munkám a többiekéhez. És a bank hozzájárult ahhoz, hogy tovább versenyezhessek, támogatják sportlövői pályafutásomat. Született egy­ ­ A BRD bank befektetése tíz hónap alatt megtérült, hiszen az elmúlt hét végén rendezett sportlövő országos bajnokságon megszerezte el­ső aranyérmét új sportágában, tagja volt az UTE győztes szabadpisztoly csapatának. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy öttusázóként a világ egyik legjobb lövője volt, nem meglepő a gyors siker... + Nem ilyen egyszerű a dolog, ez a lövészet teljesen más! Először az is nehéz volt, hogy ki­bírjam a nyolcvan-száz lövéses edzéseket, ver­senyen átálljak a hatvan lövésre, hiszen az öttu­salövészet csak húsz lövésből áll. Állóképesség­ben kellett fejlődnöm, s ez volt a nehéz. Nem fizikai állóképességről van szó, mert azt az öttu­sából „hoztam", hanem szellemi­ről. Mert bírni kell hatvan lövést, végig ugyanúgy kell összponto­sítani. Kezdetben negyven lövés után jött a gödör, de ma már bí­rom. Tavaly novemberben lég­pisztollyal kezdtem, a fedett pá­lyás, téli időszak a légfegyveré, a nyári hónapok pedig a szabad­pisztolyé. Most ez utóbbival let­tem csapatbajnok, egyéniben pe­dig 538 körrel tizenharmadik. Az 538 kör jó, a döntőbe 545-tel is be lehetett jutni, úgyhogy nem elér­hetetlen ez az eredmény. Egyéb­ként csak a végén tudtam meg, hogy csapattag vagyok. Amikor kijöttem a lőállásból, akkor mondta edzőm, Seres Rudolf, hogy ez az eredmény jó a csapat­aranyhoz. Akkor döbbentem rá, hogy a két menő, Papanitz Zoli és Karacs Zsolt mellett én va­gyok a harmadik. Előtte egy ver­senyen indultam, ahol 541 kört lőttem, s ez alapján bizalmat sza­vazott nekem. Persze, két ász mellett nem nehéz bajnoknak lenni. Olyan erős a csapatunk, hogy kettőjük mellé mást is ne­vezhetett volna Rudi harmadik­nak, akkor is nyerünk. - Milyen érzés volt átvenni az első aranyérmet? - Lehet, sokan azt hiszik, hogy semmit nem jelentett, hiszen „előző életemben" elég sok ara­nyat nyertem...Ugyanolyan bol­dog voltam, mint amikor csak­nem húsz éve a serdülő három­tusa országos bajnokságon győz­tem, mert az volt az első bajnoki aranyérmem. - Hogyan tovább? - Még néhány szabadpisztolyos verseny hát­ravan, aztán megint jön a légpisztolyos idény, s ott jelentkeznie kell a szabadpisztolyban elvég­zett munkának. Az edzéseken éreztem, hogy fej­lődök. A lelkesedésem nem csökkent, s amíg van esély a fejlődésre, csinálom. Igaz, vannak hullámvölgyek is, de hát ez a fejlődés velejárója. Ilyenkor kicsúszik a lábam alól a talaj, nem ér­tem, miért estem vissza, amikor mindent ugyan­úgy csinálok. Aztán ahogy jött, úgy el is múlik a hullámvölgy. Mindig jön egy új cél, amit el aka­rok érni, saját szintemet próbálom feljebb tor­nászni, egyéni csúcsaimat megdönteni. Mivel nehéz elérni azt, hogy ne ingadozzon a teljesít­mény, nagy dolognak tartom, hogy valaki évek óta ott van az élen, mindig döntőbe jut. Nem biztos, hogy nekem ez sikerül, de amíg fejlődök, nem hagyom abba, mert addig érdemes csinál­ni. Lehet, hogy nem leszek válogatott, de az aka­rok lenni. Nem azért, mert öttusában az voltam, hanem mert képesnek tartom magam rá. Tarto­zom magamnak annyival, hogy megpróbáljam kiaknázni a bennem rejlő képességeket. Novemberben azt hittük, véget ért egy kitű­nő sportember pályafutása. Úgy tűnik, nem ért véget, csak megszakadt, hogy más irányban haladjon tovább... ­ Női kézilabda NB I Az aranyérem az A hazánkban decemberben rendezendő női kézilabda-vi­lágbajnokság bizonyos tekintet­ben befolyásolja a hölgyek szer­dán kezdődő bajnoki küzde­lemsorozatát. Mindenek előtt erről, valamint a megváltozott lebonyolítási rendről és az esé­lyekről kérdeztük Laurencz László szövetségi kapitányt. - A világbajnoki felkészülés hajrájában a kelleténél lényege­sen kevesebbet gyakorolhatnak együtt a válogatott keret tagjai - mondta a mester. - Ebben „lu­das" a bajnokság is, de az euró­pai kupafordulók időpontjai sem kedvezőek.­­ Az utóbbi viszont a vetély­­társak felkészülését is hátráltat­ja.­ Ez csak sovány vigasz. Köz­­rangadókat játszanak egymás vétlenül a világbajnokság rajtja ellen azok a csapatok, amelyek előtt két európai kupafordulóra több kerettagot adnak. Emiatt kerül sor, és a bajnokságban elképzelhető, hogy testileg, lel­ „ötök” belügyel­ kileg kifacsart játékosokkal kezdjük a vébét. - Mi a véleménye a csapatok­ban történt változásokról? - Az elmúlt években sokszor, több helyen hangoztattam, hogy túl híg a magyar bajnoki első osztály mezőnye. A csapa­tok számát az idén tizenhatról tizennégyre csökkentette a szö­vetség, amely belátta, hogy ez a lépés a küzdelemsorozat szín­vonalának emelését szolgálja. - Változtak az élgárdák egy­más közötti erőviszonyai is? - Nem gyökeresen. Tavaly a Fradi kiemelkedett a mezőny­ből, s nagyszerűen szerepelt a Vasas, a Dunaferr, a Győr és a Debrecen is. Ennek az öt csa­patnak a különharcába az idén sem sokan szólhatnak bele. Na­gyon meglepődnék, ha az ér­mes helyeken nem az említett gárdák osztoznának. + Melyik együttest tartja a le­gesélyesebbnek? - A Ferencváros megvédheti a bajnoki címét, de azt kétlem, hogy újra pontveszteség nélkül fejezi be az évadot. A zöld-fehé­reket biztosan megszorongatja a Debrecen, a Vasas és a Duna­ferr. " Több edző állítja, hogy megerősödött a középmezőny. - Egyetértek. Külön is kieme­lem a Kiskunhalast és a Békés­csabát, mert mindkettő veszé­lyes ellenfél lesz a saját otthoná­ban. A halasiak remek játékoso­kat igazoltak, a csabaiak közé pedig szülése után visszatért több meghatározó egyéniség. A mezőny létszámának csökken­tése azt eredményezte, hogy a kiesett csapatok legjobbjai első osztályú gárdát kerestek ma­guknak, vagy őket keresték meg a bennmaradt együttesek vezetői.­­ Miként látja a csapatok anyagi helyzetét? - Sokan vészharangot kon­gattak az előző évad végén, az­tán a nyáron több álhír röppent fel a kisebb szakosztályok tragi­kus pénzügyi helyzetéről. Most már látszik, hogy - szerencsére - a riasztó híresztelések csak kacsák voltak, s ezek elrepül­tek. Biztos vagyok benne, hogy a korábbiaknál izgalmasabb, magasabb színvonalú, s így a közönség igényeinek jobban megfelelő küzdelemsorozat áll előttünk. S.J. : NEMZETI SPORT 7

Next