Nemzeti Sport, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)
1995-09-20 / 257. szám
VI. 257. • 1995. szeptember 20. Mizsér Attila új babérja Volt egy bajnok lett egy bajnok o s Füredi Marianne A szeptember első szombatján rendezett Hélia Hotel Kereskedelmi Bank-kupa öttusagálán Mizsér Attila lett az első. A hírben nincs semmi meglepő, hiszen hosszú évek alatt hozzászokhattunk az UTE olimpiai, világ- és Európa-bajnok versenyzőjének sikereihez. Ám a tudósítást figyelmesebben olvasva kiderül, hogy az öregfiúk mezőnyében született az újabb győzelem. És ekkor már az is beugrik, hogy „Rizsa” tavaly elbúcsúzott szeretett sportágától, úgyhogy nem is nagyon indulhatna már „igazi” öttusaversenyen. Volt egyszer egy öttusázó . Hát itt tartunk, hogy öregfiú-versenyen indulok, pedig lehetnék még nem öregfiú is... - kezdte a beszélgetést Mizsér Attila. - Egyébként nagyon jó volt újra öttusázni, még akkor is, ha nehezebben ment, mint régen. Bár futni rendszeresen szoktam és komolyan is veszem, de az úszástól már elszoktam. A lányaimmal járok ugyan uszodába, de akkor én csak lubickolok, míg ők úsznak. A gála előtt azért egy úszóedzést beiktattam az életembe...A lovaglástól izomlázam lett, de azért így is nagyon élveztem a versenyt. Már csak azért is, mert a világbajnokság után itt találkoztam először a fiúkkal, s ekkor gratuláltam nekik az aranyéremhez. - Ez azt jelenti, hogy eltávolodott az öttusától? - Nem, csak hát a nyár olyan időszak, amikor mindenki másfelé jár...Egyébként év közben figyelem a sportág történéseit, s mivel a lőtéren rendszeresen találkozom az egykori társakkal, mindig kifaggatom őket, s így többet is tudok az egyes versenyekről, mint a puszta végeredményt. Szóval, képben vagyok. De hát nem is tudna nem érdekelni az öttusa, hiszen éveken át ez volt az életem. - Pontosan tíz éve lett egyéni világbajnok Melbourne-ben, s azóta nem volt világbajnokság ön nélkül. Illetve az idei volt az első. Hogyan élte meg a bázeli versenyt? - Fájt a szívem, mert úgy érzem, még ott lehettem volna.. .Éppen a Balatonnál nyaraltunk a vébé idején, s amikor a tévében elkezdődött a közvetítés, megszűnt számomra a világ. A gyerekeim ennek nagyon örültek, mert ilyenkor nyoma sem volt az apai szigornak, azt csinálhattak, amit akartak, az öttusa szent volt. Egyébként úgy éreztem, az idén többször elkerülte a srácokat a szerencse, legalábbis lósorsoláskor nem állt mellettük Fortuna istenasszony. Tavasszal az Európa-bajnokságon, és most a vébén is a lovakon múlt a váltó jobb szereplése. Esténként, amikor nagy kockacsatákat vívtunk, zrikáltam is feleségemet, Edinát, hogy neki kellene a fiúk helyett sorsolnia, mert szerencsés keze van. Bár először játszott kockapókert, mégis minden létező csúcsot megdöntött. A rutinos versenyzők biztos tudnák értékelni háromszáz ponton felüli eredményét. - Említette, hogy fájt a szíve... - Igen, és már most tudom, hogy jövőre, az olimpia idején még jobban fog fájni, hogy nem lehetek ott. - Ha hiányzik az öttusa, nem lett volna jobb nem abbahagyni? - Ma is tudnám csinálni, mert nagyon szeretem, és nem azért hagytam abba, mert elegem lett belőle. És nem is azért, mert egyes vélemények szerint mi már öregek voltunk Fábián Lacival. Nem éreztem magam öregnek, tehát nem emiatt a kijelentés miatt mondtam búcsút, ez nem tört le. Nem olyan fából faragtak, hogy emiatt feladtam volna a harcot, sőt! Ilyen esetben csak azért is hangulatba kerülök. Előfordult már, hogy leírtak, aztán a bizonyítási vágy megsokszorozta az erőmet. Biztos vagyok abban, hogy lett volna annyi erőm, hogy megmutassam, még jó vagyok... Egyszerűen nem akartam elmenni egy jó állásajánlat mellett. Már a sportolás utáni jövőmre is gondolnom kellett, s a BKD Bank olyan lehetőséggel kecsegtetett, amit vétek lett volna kihagyni. Elgondolkoztam, hogy érdemes-e még két évet várni, ráadásul bizonytalanul, s csak ezután elkezdeni az új élet kialakítását, hiszen nekem senki sem garantálta a vébén való indulást. A bank olyan ajánlatot tett, amiért érdemes volt váltani, hiszen azért mindenáron nem hagytam volna még abba az öttusázást. - Még akkor sem, ha ez az öttusa már más? - Valóban, mára szinte teljesen más sportággá vált az öttusa, mint amit én elkezdtem csinálni. Az egynapos verseny gyilkos dolog, de az eredményességemen ez döntően nem változtatott, hiszen nyertem így Világkupa-versenyt, és tagja voltam vébégyőztes csapatnak. Bár fáj a szívem a hagyományos öttusáért, de az érzelmeket félretéve be kell látni, hogy valamilyen változtatásra szüksége volt a sportágnak az életben maradáshoz. Rossz, ami van, hogy így változott, de a módosításban jó, hogy valahogy mégis az olimpián marad. A nemzetközi szövetség próbálkozik, mert rájött, hogy muszáj, s ezt értékelem munkájukban, de a változtatás mellékvágányokkal is jár. A versenyzők szempontjából talán jobb lenne, ha az egynapos viadal már nem élne sokáig, mert kizsigereli a sportolót, a selejtezővel és a váltóval együtt háromszor kell végigcsinálnia az öt számot három vagy négy nap alatt. A nézők számára követhetetlen a viadal állása, nekik sincs módjuk átállni egyik tusáról a másikra. Egyébként az öttusa megmarad, még ha temetni is akarják. A bázeli vébé is ezt mutatta, mert egyre több országban művelik sikerrel. Számomra kellemes meglepetés volt a koreaiak jó szereplése. Ők is maroknyi versenyzővel dolgoznak, ott sincs széles bázis, évek óta küszködnek, s most váltóban negyedikek lettek. A svájciak második helye is nagy lendületet adhat náluk az öttusának. A sportágnak pedig jó, ha minél többen megízlelik a siker ízét, így mindig lesz, aki erre a csodálatos sportra teszi fel az életét. - A bank beváltotta a hozzá fűzött reményeket? + Igen. Ezzel a szakmával mindenhol lehet boldogulni, jó garancia egy egész életre. Ráadásul szerencsém volt, mert Madarász László vezérigazgató úrnak köszönhetően minden területet végigjárhattam, minden munkafolyamatba belekóstolhattam. A vállalati betétszámla főosztályon állapodtam meg. Ez nem annyira adminisztratív munka, nagy szerepe van az ügyfelekkel való kapcsolattartásnak is. Egyébként sokat tanultam abból, hogy mindent kipróbálhattam, így átfogó képet kaptam a bank működéséről, tudom, hogyan kapcsolódik az én munkám a többiekéhez. És a bank hozzájárult ahhoz, hogy tovább versenyezhessek, támogatják sportlövői pályafutásomat. Született egy A BRD bank befektetése tíz hónap alatt megtérült, hiszen az elmúlt hét végén rendezett sportlövő országos bajnokságon megszerezte első aranyérmét új sportágában, tagja volt az UTE győztes szabadpisztoly csapatának. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy öttusázóként a világ egyik legjobb lövője volt, nem meglepő a gyors siker... + Nem ilyen egyszerű a dolog, ez a lövészet teljesen más! Először az is nehéz volt, hogy kibírjam a nyolcvan-száz lövéses edzéseket, versenyen átálljak a hatvan lövésre, hiszen az öttusalövészet csak húsz lövésből áll. Állóképességben kellett fejlődnöm, s ez volt a nehéz. Nem fizikai állóképességről van szó, mert azt az öttusából „hoztam", hanem szellemiről. Mert bírni kell hatvan lövést, végig ugyanúgy kell összpontosítani. Kezdetben negyven lövés után jött a gödör, de ma már bírom. Tavaly novemberben légpisztollyal kezdtem, a fedett pályás, téli időszak a légfegyveré, a nyári hónapok pedig a szabadpisztolyé. Most ez utóbbival lettem csapatbajnok, egyéniben pedig 538 körrel tizenharmadik. Az 538 kör jó, a döntőbe 545-tel is be lehetett jutni, úgyhogy nem elérhetetlen ez az eredmény. Egyébként csak a végén tudtam meg, hogy csapattag vagyok. Amikor kijöttem a lőállásból, akkor mondta edzőm, Seres Rudolf, hogy ez az eredmény jó a csapataranyhoz. Akkor döbbentem rá, hogy a két menő, Papanitz Zoli és Karacs Zsolt mellett én vagyok a harmadik. Előtte egy versenyen indultam, ahol 541 kört lőttem, s ez alapján bizalmat szavazott nekem. Persze, két ász mellett nem nehéz bajnoknak lenni. Olyan erős a csapatunk, hogy kettőjük mellé mást is nevezhetett volna Rudi harmadiknak, akkor is nyerünk. - Milyen érzés volt átvenni az első aranyérmet? - Lehet, sokan azt hiszik, hogy semmit nem jelentett, hiszen „előző életemben" elég sok aranyat nyertem...Ugyanolyan boldog voltam, mint amikor csaknem húsz éve a serdülő háromtusa országos bajnokságon győztem, mert az volt az első bajnoki aranyérmem. - Hogyan tovább? - Még néhány szabadpisztolyos verseny hátravan, aztán megint jön a légpisztolyos idény, s ott jelentkeznie kell a szabadpisztolyban elvégzett munkának. Az edzéseken éreztem, hogy fejlődök. A lelkesedésem nem csökkent, s amíg van esély a fejlődésre, csinálom. Igaz, vannak hullámvölgyek is, de hát ez a fejlődés velejárója. Ilyenkor kicsúszik a lábam alól a talaj, nem értem, miért estem vissza, amikor mindent ugyanúgy csinálok. Aztán ahogy jött, úgy el is múlik a hullámvölgy. Mindig jön egy új cél, amit el akarok érni, saját szintemet próbálom feljebb tornászni, egyéni csúcsaimat megdönteni. Mivel nehéz elérni azt, hogy ne ingadozzon a teljesítmény, nagy dolognak tartom, hogy valaki évek óta ott van az élen, mindig döntőbe jut. Nem biztos, hogy nekem ez sikerül, de amíg fejlődök, nem hagyom abba, mert addig érdemes csinálni. Lehet, hogy nem leszek válogatott, de az akarok lenni. Nem azért, mert öttusában az voltam, hanem mert képesnek tartom magam rá. Tartozom magamnak annyival, hogy megpróbáljam kiaknázni a bennem rejlő képességeket. Novemberben azt hittük, véget ért egy kitűnő sportember pályafutása. Úgy tűnik, nem ért véget, csak megszakadt, hogy más irányban haladjon tovább... Női kézilabda NB I Az aranyérem az A hazánkban decemberben rendezendő női kézilabda-világbajnokság bizonyos tekintetben befolyásolja a hölgyek szerdán kezdődő bajnoki küzdelemsorozatát. Mindenek előtt erről, valamint a megváltozott lebonyolítási rendről és az esélyekről kérdeztük Laurencz László szövetségi kapitányt. - A világbajnoki felkészülés hajrájában a kelleténél lényegesen kevesebbet gyakorolhatnak együtt a válogatott keret tagjai - mondta a mester. - Ebben „ludas" a bajnokság is, de az európai kupafordulók időpontjai sem kedvezőek. Az utóbbi viszont a vetélytársak felkészülését is hátráltatja. Ez csak sovány vigasz. Közrangadókat játszanak egymás vétlenül a világbajnokság rajtja ellen azok a csapatok, amelyek előtt két európai kupafordulóra több kerettagot adnak. Emiatt kerül sor, és a bajnokságban elképzelhető, hogy testileg, lel „ötök” belügyel kileg kifacsart játékosokkal kezdjük a vébét. - Mi a véleménye a csapatokban történt változásokról? - Az elmúlt években sokszor, több helyen hangoztattam, hogy túl híg a magyar bajnoki első osztály mezőnye. A csapatok számát az idén tizenhatról tizennégyre csökkentette a szövetség, amely belátta, hogy ez a lépés a küzdelemsorozat színvonalának emelését szolgálja. - Változtak az élgárdák egymás közötti erőviszonyai is? - Nem gyökeresen. Tavaly a Fradi kiemelkedett a mezőnyből, s nagyszerűen szerepelt a Vasas, a Dunaferr, a Győr és a Debrecen is. Ennek az öt csapatnak a különharcába az idén sem sokan szólhatnak bele. Nagyon meglepődnék, ha az érmes helyeken nem az említett gárdák osztoznának. + Melyik együttest tartja a legesélyesebbnek? - A Ferencváros megvédheti a bajnoki címét, de azt kétlem, hogy újra pontveszteség nélkül fejezi be az évadot. A zöld-fehéreket biztosan megszorongatja a Debrecen, a Vasas és a Dunaferr. " Több edző állítja, hogy megerősödött a középmezőny. - Egyetértek. Külön is kiemelem a Kiskunhalast és a Békéscsabát, mert mindkettő veszélyes ellenfél lesz a saját otthonában. A halasiak remek játékosokat igazoltak, a csabaiak közé pedig szülése után visszatért több meghatározó egyéniség. A mezőny létszámának csökkentése azt eredményezte, hogy a kiesett csapatok legjobbjai első osztályú gárdát kerestek maguknak, vagy őket keresték meg a bennmaradt együttesek vezetői. Miként látja a csapatok anyagi helyzetét? - Sokan vészharangot kongattak az előző évad végén, aztán a nyáron több álhír röppent fel a kisebb szakosztályok tragikus pénzügyi helyzetéről. Most már látszik, hogy - szerencsére - a riasztó híresztelések csak kacsák voltak, s ezek elrepültek. Biztos vagyok benne, hogy a korábbiaknál izgalmasabb, magasabb színvonalú, s így a közönség igényeinek jobban megfelelő küzdelemsorozat áll előttünk. S.J. : NEMZETI SPORT 7