Nemzeti Sport, 1995. szeptember (6. évfolyam, 238-267. szám)

1995-09-26 / 263. szám

14 Idénynyitó a Hummelnél az már ősz van, s még messze a következő esz­tendő, a Hummelnél még­is előretekerték az idő kerekét. A Rubin Aktív Hotelben már az 1996-os év kollekcióját mutatták be. Az „üzletfeleknek”, vagyis a sportolóknak kellemes feladat­ban volt részük. A mezdömping­­ben kiválaszthatták,­milyen sze­relésben kívánnak rajthoz állni a következő esztendőben. A honvédos olimpiai bajnok hölgyeknek (képünkön), Czigány Kingának és Mészáros Erikának és a szakosztály-igazgató Moto­rán Györgynek nagyon tetszett a választék. Garami József (ké­pünkön), az UTE labdarúgócsa­patának vezetőedzője természe­tesen egy focicsukát vett köze­lebbről szemügyre. A Hummel vezetői elárulták, hogy a legrégebbi „családtag­nak” Érsek Zsolt vívó, Hajtás Bertalan cselgáncsozó és a sportlövő-válogatott számít. Fő „irányvonaluk” a kézilabda, vala­mint a labdarúgás, így támogat­ják az Elektromos és a Pick- Szeged férfi, a Vasas női együt­tesét, illetve az UTE-t és a Nagykanizsát. Napokon belül szerződést írnak alá Savanya Norbert búvárúszó-világbajnok­kal és a honvédos kajak-kenu­sokkal. Ezenkívül szerződést hosszabbítanák a Vasas kézi­labdázóival. (v)B S­trasbourg-város a Megyeri úton Csütörtökön háromgólos hátrányból kísérli meg a lehe­tetlent (?) az Újpesti TE lab­darúgócsapata. Mármint: to­vábbjutni a francia Racing Strasbourg ellenében az UEFA-kupa legjobb harminc­két együttese közé. Az ellenfél népes küldöttsé­ge (játékosok, vezetők, újság­írók, szurkolók) különrepülő­­géppel érkezik, mégpedig szeptember 27-én, szerdán 15 óra 40 perckor. A csapat a margitszigeti Thermal Hotel­ben lesz elszállásolva, míg a küldöttség további része a Thermal Hotel Heliában lakik majd. A lila-fehér klub arról érte­síti szurkolóit, hogy elkezdő­dött a jegyek elővételben való árusítása, 500, 450, 400 és 250 forintért juthatnak bilétá­­hoz azok, akik a Megyeri úti stadionban vagy a klub Eöt­vös utcai székházának gond­nokságán ez ügyben megje­lennek. A bérletek a csütörtö­ki kupameccsre nem érvé­nyesek. A szeptember 28-án 18 órakor kezdődő találkozót a Magyar Televízió kettes csa­tornája mellett (az első mér­kőzéshez hasonlóan) a fran­cia Canal Plus tévétársaság is közvetíti - igaz, arról nem szól a fáma, hogy ezúttal is Michel Platini lesz-e a szak­kommentátor... Az összecsa­pást német bírók, Strampe já­tékvezető, valamint Pletten­­berg és Kiefer partjelzők ve­zetik majd. Amiben bízhatunk: legutób­bi három mérkőzését (két baj­noki és egy kupatalálkozó) egyaránt 4-0-ra nyerte Gara­mi József együttese. Ez az eredmény csütörtökön is elég lenne. Igaz, nem a DVSC, a BKV Előre vagy a Parmalat lesz az ellenfél. Bár... Kassa, Brüsszel és Zürich óta tudjuk: csodák igenis vannak... (1. pap) 1­995. szeptember 26. NEMZETI KÉPES SPORT H­ol lehet szótárt venni? KÜLÖN szótárt kellene vásá­rolni ahhoz, hogy megfelelő szá­mú és mennyiségű dicsérő jelzőt „adhassunk" a magyar tenisz­ek­válogatott tagjainak, amiért a Kis­stadionban 3:2 arányban legyőz­ték a világ egyik legjobb gárdáját, az ausztrál válogatottat. Benyik János vezetésével Krocskó József, Noszály Sándor, Markovits László és Köves Gábor olyan felejthetetlen élményt vará­zsolt a salakra, amelyet soha nem töröl ki emlékezetéből a 4000 helyszíni és a sok tízezer tévénéző. (Az utóbbiak csak fel­vételről, összefoglaló keretében nézhették a találkozót). MÁR AKKOR is örültünk volna, ha egy picikét megszorítjuk a 26- szoros Dk-győztest. Már akkor is örültünk volna, ha csupán egy mérkőzést nyerünk az ötből, a világklasszisokkal fel­álló vendégek ellen. Már akkor is örültünk volna, ha kikapunk, de úgy legalább meg­szorítjuk a tenisznagyhatalmat. A CSAPAT 3:2-re nyert. AMIKOR a wimbledoni bajnok Taróczy Balázs és a szintén le­gendás Szőke Péter 3:2-es ma­gyar sikert tippelt, valljuk meg őszintén, megmosolyogtuk őket, pedig ők aztán értenek hozzá. Amikor Benyik János harminc­százaléknyi esélyt adott, nem na­gyon hittünk a fülünknek. Amikor Noszály a nyitómeccsen simán kiapott Philippoussistól, azt gondoltuk, esélyünk sincsen. Erre tessék: Krocskó egyenlí­tett, majd a páros veresége után Noszály ismét egyenlített, a leg­végén pedig újabb Krocskó-pará­­déval a magyar válogatott ünne­pelhetett. KROCSKÓ már sokadszor bi­zonyította: amikor a nemzeti szí­nekért kell játszani, sokkal többre képes, mint az egyéni versenye­ken. Noszály bebizonyította: képes arra, hogy a drámai csatákban - amikor a fejét is kell használnia - diadalmaskodjon. Markovits és Köves bebizonyí­totta: a nagyobb tudás ellen a lel­kesedés, a mindenáron való győzni akarás sokat (ezúttal két szettet) eredményezhet. A KISSTADIONBAN az erre az alkalomra épített salakpálya teli­találat volt. Az a cél lebegett az „alkotók” szeme előtt, hogy a ta­laj minél lassabb legyen. Ám a lassú és a rossz pálya két külön­böző fogalom. Tényleg lassú volt, ugyanakkor egyenetlen (az egy hónapos, frissen készített játéktér nem is lehet másmilyen). Ez az egyenetlenség is zavarta a ven­dégeket, hiszen nem elég, hogy kedvezőtlen talajon püfölték a lasztit, de még a labda sem pat­tant úgy, ahogy várták volna. A magyar válogatott megmu­tatta mindenkinek és saját ma­gának is, hogy hazai környezet­ben (tehát salakon) a világ leg­jobb gárdáinak méltó ellenfele lehet. A HŐSTETT azt eredményezte, hogy Magyarország immár má­sodszor szerepelhet a Világcso­portban olyan együttesek között, mint az Egyesült Államok, Német­ország, Oroszország, hogy csak a legjobbakat említsük. Az ausztrá­lokat pedig az óceániai térség zó­nájába küldték Krocskóék. A négy fiatalember sok min­dent elért a hétvégi bravúrral. Azt, hogy a teniszvilág egy jó ideig róluk beszél majd. Azt, hogy ren­geteg embernek szereztek bol­dog órákat. Azt, hogy teniszmér­kőzésen 4000 ember kiabáljon torkaszakadtából. Krocskó azt mondta, hogy: „ Még soha nem értem el ekkora sikert. ” Noszály azt mondta, hogy: ,,Még soha nem küzdöttem ennyire.” Köves és Markovits pedig azt, hogy: ,,Még soha nem voltunk ennyire közel egy jó kettős elleni győzelemhez.” ■ Persze ők az elveszített páros meccs után nyilatkoztak. Krocskó és Noszály viszont a győzelem után. Az után a győzelem után, amelynek szenvedő alanyai a 26- szoros Dk-győztes ausztrálok vol­tak. A magyarok pedig egy zászló­val tiszteletkört futottak, és füröd­­tek a boldogságban. Azt hiszem, kellene vásárolni egy szótárt... Válfi Tamás A Reál és a Grasshoppers is az Üllői úton Dr*. Szívós István: „Elnézést kérek...” Fehér abroszon zöld banán és a lehető legjobb hangulat fogad­ta az újságírókat hétfőn délelőtt az Üllői úti stadion Csanádi-ter­­mében. A Fradi-vezérkar ekkor tartotta az Ajax elleni meccs leg­fontosabb tudnivalóiról szóló saj­tótájékoztatót. A megbeszélésen először dr. Török Lajos létesít­mény-igazgató köszönte meg azoknak a munkáját, akik (nem kis bravúr!) 14 nap alatt építették fel a 200 férőhelyes, valóban im­pozáns sajtópáholyt. Ezt a léte­sítményt egyébként megmutatták az újságíróknak, s nyugodt szív­vel kijelenthetjük: innen még az üres pályát is élmény nézni. Ezután jöttek a hírek a szerdai meccsel kapcsolatban. Megtudhattuk, hogy a görög Nikakisz vezeti a találkozót. A hollandok hétfőn délután 17.45-kor érkeztek meg, első edzésü­ket kedden délelőtt 11 órakor tartják az Üllői úti stadionban, majd este 7 órakor újra itt trénin­geznek. A Ferencváros eközben rejtek­helyen készül. Felkészüléséről természetesen részletesen be­számolunk. Ezután szóba került a vasár­nap délelőtti jegybotrány. Török úr tételesen „levezette”, hová és kinek adtak a jegyekből. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy 1300- at a vendégek, 3000-et a bérlete­sek, 5000-et a klub (játékosok, vezetők, hozzátartozók, barátok) kaptak, de küldeni kellett (ki tudja mennyit) a vidéki egyesületek­nek, az MLSZ-nek és az UEFA- nak is. A maradékot aztán vasárnap délelőtt adták el. Ezzel kapcso­latban dr. Szívós István ügyve­zető elnök a következőket mondta. - Sajnálom azokat a szurkoló­kat, akik nem lehetnek ott sze­mélyesen a szerdai találkozón. Sőt, elnézést kérek tőlük, amiért kimaradnak ebből az élményből. De azt meg kell értenie minden­kinek, hogy a lehetőségeink kor­látozottak, és a stadion befo­gadóképessége behatárolt. Az, ugye, természetes, hogy a bérle­tesek előjogokat élveznek. Már most sokan megkérdezték, hogy a másik két meccset bevisszük-e a Népstadionba. Nos, a vála­szom: nem. A Reált és a Grass­­hopperst is az Üllői úton fogad­juk, hiszen erre szakmai igény van. Ezt kérték a törzsszurkolók és a játékosok is. (sinkovics) M­agyar Kupa: október 4-e helyett november 15-én! Hétfőn ülést tartott az MLSZ végrehajtó bi­zottsága. Ezen egyebek mellett meghallgatta az UEFA tagországainak elnöki és főtitkári összejövetelén, Portóban járt magyar küldött­ség beszámolóját. Az október 4-ére tervezett Magyar Kupa­fordulóval kapcsolatban a bizottság elfogadta Dunai Antalnak, az olimpiai válogatott szak­vezetőjének Mészöly Kálmán szövetségi ka­pitány által is megerősített felvetését - azaz, hogy a Svájc ellen készülő válogatottak za­vartalan felkészülése érdekében tegyék sza­baddá az érintettek számára a szerdai napot­­, és november 15-re tette át a kupafordulót. Ez nem jelenti azt, hogy azok a klubok, ame­lyek nem adnak játékosokat a keretekbe, vagy adnak, de lemondanak róluk a kupa­­mérkőzés erejéig, ne játszhatnának az ere­deti időpontban. Ám ezt a szándékukat szep­tember 28-án csütörtökön délig jelezniük kell a szövetségnek. A hétfői ülésen elfogadták a kispályás lab­darúgó-válogatott felkészülési tervét is a so­ron következő világbajnoki selejtezőkre. idéző/font F­elborult a salátástál Csődöt mondott a magyar vendéglátás. Sem a Krocskó-dressing, sem a Noszály-öntet nem ízlett a vendég ausztráloknak. Panaszkodtak az időjá­rásra is. A hűvös, esős időben alaposan megfáz­tak Pesten. Nátha, gyomorrontás után ráadásul felborították a salátástálat. Pontosabban fogalmaz­va, felborították a papírformát. Köztudott, hogy a tenisz egyik legnagyobb trófeája az a hatalmas, színezüst salátástál, amelyet a Davis-kupát elnye­rő csapatnak adnak át. Mi, magyarok eddig össze­sen kétszer kerültünk karnyújtásnyira hozzá. Elő­ször 1929-ben, amikor a Kehrling, Takáts, Aschner összeállítású magyar csapat elődöntőt vívott Nagy-Britannia ellen. A korabeli krónikák szerint drámai küzdelem után vesztettünk 3:2-re. Másod­szor 1949-ben az Asbóth, Ádám, Fehér trió a fran­ciák ellen itthon próbálkozhatott a döntőbe jutás­sal. Sajnos megint 3:2-re mi veszítettünk. Ezek után az ,, új kort", a hétvégén megrendezett magyar-ausztrál találkozó jelentette. A Kisstadion salakján is a huszonhat Davis-kupa győzelemmel büszkélkedő ausztrálok számítottak abszolút esé­lyesnek. Aztán három nap után távoztak vert se­regként. Ami ezalatt a három nap alatt történt, az a magyar teniszsport aranylapjaira kívánkozik. A Kö­ves, Krocskó, Markovits, Noszály „négyes fogatot" remekül hajtotta Benyik János szövetségi kapi­tány. A befejező napon, az utolsó két egyes előtt még a vendégek vezettek 2:1-re. Aztán követke­zett a Noszály-Woodbridge összecsapás, ahol a döntő játszmában a magyar fiú fantasztikus akarat­erővel küzdve kiegyenlített, 2:2. Következett a min­dent eldöntő Philippoussis-Krocskó csata. A kö­zönség végigtombolta a találkozót, s hála Isten­nek, volt mit ünnepelni. Krocskó élete talán legjobb játékát nyújtva győzött. Ezzel bekövetkezett a ma­gyar sport újabb heti csodája: Magyaror­szág-Ausztrália 3:2. Bombameglepetés és bom­basiker. A közelmúlt egyik nagy teniszcsillaga, az ameri­kai McEnroe vasárnap este Bázelben, a Connors elleni döntőre készült a Bajnokok bajnokságán, amikor megtudta a Davis-kupa eredményeket. Ér­dekesen reagált. Örült, hogy az amerikai csapat si­mán, 4:1-re győzött a svédek ellen és besétált a döntőbe. Az amerikaiak egyébként semmit nem bíztak a szerencsére. Bár a helyszín a „szeren­cseváros", Las Vegas volt, azonban a világhírű Caesars Palace melletti műanyag pályára a világ két legjobbját, Agassit és Samprast állították ki a svédek ellen. McEnroe rólunk ezt mondta: a magyarok már az argentinok ellen is haraptak, erre oda kellett volna figyelni az ausztráloknak. Ráadásul hibáztak, hogy nem játszatták Raftert, s ezért drága árat fizettek. Drága árat fizettek a németek is Moszkvában. Pedig a Davis-kupa másik elődöntőjében, az orosz-német összecsapást „véresen" komolyan vették a vendégek. Összebékítették a két menőt, így Becker és Stich is pályára lépett. Az első nap a papírformának megfelelően alakult, a két sztár hozta a győzelmet, 2:0-ra a németek vezettek. A második napon jött az első „botlás” elúszott a pá­ros, 2:1-re szépítettek az oroszok. Ami ennél is na­gyobb bajt jelentett, kiújult Becker sérülése, s az orvosok eltiltották a játéktól. A helyette salakra lé­pő Karbachert valósággal leiskolázta a pályáról a magabiztos Kafelnyikov, 2:2. Stich és Csesznokov vívta a sorsdöntő utolsó egyest. Az orosz fiú szinte önkívületi állapotban küzdött. Nem kevesebb, mint kilenc mérkőzéslabdát hárított és a döntő játszmát 14:12-re megnyerte. Ezzel az orosz csapat győzött 3:2-re, s készülhet a decemberi döntőre az Egye­sült Államok ellen. Visszatérve a mi nagyszerű fiainkhoz: szívből kí­vánjuk, „rongálják" tovább a magyar vendéglátás jó hírét. Csipegessenek minél többször a salátás­tál kínálatából... Korda Sándor u­ k­el aranyra futotta A magyar kajak-kenu váloga­tott tagjai elsősorban nem azért repültek Amerikába, pontosab­ban Gainesville-be, hogy arany­érmeket halmozzanak fel, sokkal inkább feltérképezték a jövő évi olimpia helyszínét. A magyarok tényleg nem halmozták az ara­nyakat. A száraz tényeknél ma­radva: a csapat két első, egy-egy második, negyedik és hetedik, két ötödik és három nyolcadik helyezést szerzett. Az együttes nagyobbik része az egy hónappal ezelőtti vb óta nem edzett, hanem pihent. Ezért nem is csoda, hogy csupán két első helyezést szereztek ver­senyzőink. Ez a gárda azon ki­sebb csoportjának köszönhető, amely a két esemény között ren­dületlenül készült tovább. Ők az MTK férfi kajakosai. Az ezer méteren világbajnoki ezüstérmet nyert négyes (Gyu­lay, Ábrahám, Szabó II ., Bárt­­fai) ezúttal megelőzte a világot. Ugyanezt tette ötszázon a Gyu­lay, Bártfai pár, amely a vb-n szintén második lett. A honvédos Borhi csupán nyolcadik helyezést szerzett ezer egyesben. Férfiak. Kajak, 1000 m: K .: 1. Bonomi (olasz) 3:37.62, 2. Crichlow (kanadai) 3:39.28, 3. Newton (ame­rikai) 3:40.52, 4. Erban (szlovák) 3:41.88, 5. Pflugmacher (német) 3:42.41, 6. Mawer (ír) 3:43.94... 8. Borhi (magyar) 3:44.74. K N­: 1. Rossi, Scarpa (olasz) 3:15.43, 2. Nielsen, Staal (dán) 3:17.69, 3. Du­­sev, Kazanov (bolgár) 3:18.58, 4. Naess, Ribe (norvég) 3:19.14, 5. Lancereau, Lubac (francia) 3:21.31, 6. Harbold, Herbert (amerkai) 3:21.37. K IV: 1. Magyarország (Ábrahám, Bártfai, Gyulay, Szabó II. G.) 3:01.89, 2. Olaszország (Co­­vi, Lupetti, Lussignoli, Megri) 3:02.87, 3. Kanada (Apostol, Crich­low, Giles, Jewill) 3:03.09, 4. Ukraj­na 3:03.20, 5. Svédország 3:04.07, 6. Lengyelország 3:04.64. 500 m. K I: Newton (amerikai) 1:41.03, 2. Crichlow (kanadai) 1:41.62, 3. Dusev (bolgár) 1:42.37, 4. Markiewicz (lengyel) 1:42.62, 5. Magyar (romániai) 1:43.00, 6. Er­ban (szlovák) 1:43.82. K II: 1. Bárt­fai, Gyulay (magyar) 1:31.08, 2. Ni­elsen, Staal (dán) 1:32.28, 3. Jor­­gensen, Mooney (amerikai) 1:32.52, 4. Gorobij, Tiscsenko (orosz) 1:32.82, 5. Fernandes, Qu­­eiros (portugál) 1:33.53, 6. Dusev, Kazanov (bolgár) 1:33.61. Kenu. 1000 m. C .: 1. Doktor (cseh) 3:59.98, 2. Buhalov (bolgár) 4:01.03, 3. Klementyev (litván) 4:01.19, 4. Nielsson (dán) 4:02.87, 5. Pulai (magyar) 4:06.93, 6. Ditt­­mer (német) 4:08.55. C N­: 1. Giles, Howe (kanadai) 3:39.46, 2. Orosz, Pales (szlovákiaiak) 3:40.71, 3. Dittmer, Kirchbach (német) 3:40.76, 4. Borsan, Glavan (román) 3:41.03, 5. Marinov, Sztojanov (bolgár) 3:44.88, 6. Ferrer, Martinez (mexi­kói) 3:45.03...8. Horváth, Mexwell (magyar, kanadai) 3:47.94. . 500 m. C 1: 1. Doktor (cseh) 1:52.42, 2. Buhalov (bolgár) 1:52.54, 3. Giles (kanadai) 1:53.23, 4. Szlivinszkij (ukrán) 1:53.41, 5. Frederiksen (dán) 1:54.10, 6. Ter­­rell (amerikai) 1:55.30... 8. Pulai (magyar) 1:55.73. C N­: 1. Dittmer, Kirchbach (német) 1:44.22, 2. Bor­san, Glavan (román) 1:44.57, 3. Marinov, Sztojanov (bolgár) 1:44.72, 4. Kabanov, Konovalov (orosz) 1:45.23, 5. Cannone, Mar­­morino (olasz) 1:45.26, 6. Orosz, Pales (szlovákiaiak) 1:45.72, 7. Horváth, Howe (magyar, kanadai) 1:46.34. Nők. 500 m. K I: Gunnarsson (svéd) 1:53.43, 2. Kőbán (magyar) 1:53.76, 3. Haralamov (svájci) 1:54.84, 4. Gibeau (kanadai) 1:57.47, 5. Portwich (német) 1:57.47, 6. Vandevenne (belga) 1:57.49. K II: 1. Gunnarsson, Ro­­senqvist (svéd) 1:44.63, 2. Grego­­rowicz, Urbanczyk (lengyel) 1:47.97, 3. Herst, Macaskill (kana­dai) 1:45.35, 4. Dónusz, Med­­nyánszky (magyar) 1:47.27, 5. Portwich, Schmidt (német) 1:47.47, 6. Lehmann, Oates (ausztrál) 1:47.87. K IV: 1. Kanada (Gibeau, Herst, Kennedy, Macas­kill) 1:36.26, 2. Svédország (Eriks­­son, Gunnarsson, Haglund, Ro­­senqvist) 1:37.47, 3. Ausztrália (Borchert, Hunter, Lehmann, Oa­tes) 1:37.95, 4. Lengyelország 1:36.46, 5. Magyarország-Fran­­ciaország (Dónusz, Kőbán, Med­­nyánszky, Boulogne) 1:39.43, 6. Svájc 1:39.77.

Next