Nemzeti Sport, 1996. március (7. évfolyam, 60-89. szám)

1996-03-03 / 62. szám

VII. 62. • 1996. március 3. Acélbikák a cél közelében f'Tmm1 A játékosokat 101 Kertsó Árpád osztályozta Név gól gólp. kiáll. oszt. 1 Pavel Mihonyik 10 2 Vargyas László 2 9 3 Baróti Zsolt 8 12 Jevgenyij Kugyimov 1 9 7 Csata Csaba 8 9 Erdősi Péter 1 8 19 Tőkési Lajos 2 9 5 Szélig Viktor 1 7 9 95 Di­mi­trij Tyeplakov 11 8 25 Ancsin János 1 2 9 10 Borsos Attila 8 4 Horváth András 2 8 6 Tokaji Viktor 7 14 Simon Csaba 7 15 Kővágó Kristóf 4 7 11 Ladányi Balázs 1 7 8 16 Báli Zsolt 6 17 Orsó László 6 18 Ssolló István 6 Edző: Kereső Árpád Js) Imre Mátyás, L. Pap István HAT PERC FELVEZETÉS. Elővigyázatosan kétfelé osztott, egymástól tisztes távolságban helyet foglaló, majd már jó féló­rával a kezdés előtt hangpróbát tartó szurkolótáborok, majd­hogynem teltház - azaz: ponto­san, amit vártunk. Még ponto­sabban: amit a dunaújvárosiak vártak, hiszen kezdettől az tör­tént a jégen, amit ők akartak - a Fradi érthetően óvatosan kom­binált. Hat percig sikerrel... Igaz, ekkor már túl volt a Ferencvá­ros egy kettős emberhátrányon, amúgy pedig az egész első har­­madot nagy általánosságban is az jellemezte, hogy szinte per­cenként szórták ki a játékveze­tők az embereket. Feltűnt, hogy a dunaferresek mennyivel pontosabban ado­gatnak, már-már lőtt passzok­­kal járatták körbe a korongot, s ezeknek az átadásoknak a meg­szelídítése nem okozott különö­sebb gondot a társaknak. A helyzetek kihasználása vi­szont igen. Ez persze nem utol­sósorban Poljakov érdeme, aki többször is remek reflexszel avatkozott közbe, pedig néha csak a szerencséjének köszön­hette, hogy megtalálta a testéről lecsorgott korongot. A Fradi csak ritkán jutott el Mihonyikig, igaz, egy ízben Oreskin olyan magányosan startolhatott a dunaújvárosi ka­pu felé, mint zöld-fehér játékos addig egyszer sem, ám a csatár - miután vagy öt lövőcsellel „eltüntette" Mihonyikot - a ka­pu helyett egy könnyed emelés­sel a palánkot választotta... Ezt leszámítva aztán nem adódtak vérforraló szituációk a Dunaferr portáján, a zöld-fehér tábor meglehetős apátiában Jégkorong OB I., döntő, első mérkőzés Dunaferr SE-Ferencváros- Whirlpool 4-1 (1-0,1-0,2-1) Budapest Sportcsarnok, 7000 néző. V: Bartha, Lugosi, André. 6. perc: Szélig tízméteres próbálkozása jött vissza a palánkról, Tyeplakov ébredt a leghamarabb, és­­ közvetlen közelről félmagasan a fer­encvárosi kapuba emelt (1-0). 23. perc: Álomkezdés a második harmadban: egy bal oldali bulit követően leperdült a korong, amelyet Kugyimov gyilkos erővel vágott hét méterről a ferencvárosi kapuba (2-0). 45. perc: Ladányi balról keresztbe korcsolyázott a ferencvárosi kapu előtt. Poljakov megpróbált elévetődni, ám a csatár a kapust is kicselezte, és az árván maradt kapuba lőtt (3-0). 47. perc: Ezúttal Ancsin János keserítette meg a zöld-fehérek mindennapjait, miután elsőrangú ütemben vágta Poljakov hálójá­ba a kaputól hét méterre előkerült korongot (4-0). 57. perc: Dragomir átadása nyomán Oreskin verekedte át a korongot a tömörülő dunaferres védőkön és Mihonyikon­­ szépített a Ferencváros (4-1). ő nézte a történteket, ha pedig mégis felvillanyozódott, legfel­jebb Kereső Árpádot „éltették", amire persze azonnal jött a tú­loldalról a válasz, amely az ese­tek többségében a vidéki lét szépségeit ecsetelte a fővárosi­val szemben­­ könnyen kitalál­ható stílusban... VÉGE A TÉLI ÁLOMNAK? A ferencvárosiak a második harmad elején fejben még igen­csak az öltözőben járhattak, hi­szen alig három percnyi játék után megduplázódott a hátrá­nyuk. Kugyimov helyzetfelis­merését dicséri, hogy mire Pol­jakov felemelhette volna a ke­zét, már csak azt konstatálhatta, hogy mozog mögötte a háló... A kétgólos előny tudatában visszaállt a Dunaferr, szabályo­san magára húzva a Fradit, amelyben azonban nem volt meg az erő a szépítéshez. Az is visszavethette a játékkedvet és ezáltal a mérkőzés színvonalát, hogy az első felvonástól eltérő­en viszonylag ritkán kénysze­rültek a büntetőpadra a felek, s a „megszokott" három vagy négy helyett az öt mezőnyjáté­kosnak mintha kissé kicsi lett volna a pálya. A ferencvárosi szurkolótábor lelkivilágát nem vidította fel, hogy a kedvencek már kettő mínuszban jártak, s ez a nem­tetszés bedobált pénzdarabok formájában realizálódott. Köz­ben - mintegy megszokásból - robbant két petárda is, emiatt is állt a játék, a játékosok és a bí­rók ritkán tapasztalt egyetértés­ben szedegették fel a nekik szánt forintokat, előbbiek ez­alatt is fújhattak egyet... KERCSÓ-RECEPT SZERINT. Úgy látszik, egyfajta Kercsó-re­­cept, hogy a harmadkezdések­hez fiai gólt is mellékelnek, ese­tünkben, a harmadikban Ladá­nyi jóvoltából. A huszadik évé­ben járó tehetséges támadó há­romra, azaz már-már (zöld-fe­hér szemmel...) reménytelenre növelte az előnyt. A Dunaferr legrutinosabb BL-menője, az újpesti színekben korábban megannyiszor itt fel­lépő Ancsin János, úgyis, mint csapatkapitány, kötelességének érezte, hogy megmutassa, ki az úr a háznál, s ezt az elhatározá­sát egy remekbe szabott góllal realizálta. K. O.! A zöld-fehérek különösebb meggyőződés nélkül követték figyelemmel, amint a Kercsó-fi­­úk a megnyertnek tudott meccs utolsó perceit végiggálázzák. Il­letve: figyelték volna... Ha Farkas András, a Ferenc­város (ezúttal) játékos-edzője bírt volna az idegeivel, szinte követhetetlen jelenetek köz­epette a fél, pályán lévő Duna­­ferrt és mintegy mellesleg a bé­­kíteni szándékozó játékvezetőt is jégre vitte. Percekbe telt, amíg a végül tömegverekedés­sé fajult megmozdulás után ki­bogozták, hogy kinek hány perc büntetés jár... Farkas min­denesetre végleg száműzette­­tett a pályáról... (A bajnoki döntő állása: 1-0 a Dunaferr SE javára.) KERCSÓ ÁRPÁD: - Még nem láttam olyat, amit az ellenfél edzője művelt a pályán. Dózsa György parasztlázadói sem tet­tek ilyet kiegyenesített kaszáik­kal, mint amit a fradisták a botja­ikkal. Úgy is nyerni tudtunk, hogy senki sem játszott igazán jól a csapatban. A tévé jóvoltából mindenki láthatta, mennyire „kegyetlen" a Dunaferr... FARKAS ANDRÁS: - A bíró­küldés eldöntötte a mérkőzést, hiszen az állandó emberhát­rányban való játék miatt elfo­gyott az erőnk. A mi javunkra már csak négy-null után ítéltek büntetőidőket, általában akkor is csak kettős kiállítást kaptunk. Ez természetesen nem mentesít minket, hiszen helyzetünk is alig volt... A játékosokat Farkas András osztályozta Név gól gólp. kiáll. oszt. 21 Alekszej Poljakov 6 3 Horváth Csaba 6 24 Kangyal Balázs 5 22 Dragomir György 2 3 7 Dobos Tamás 6 29 Pindák László 4 10 Nagy Zoltán 2 5 32 Salamon Jenő 2 5 5 Hoffmann Attila 4 25 Szergej Oreskin 2 4 15 Pavel Baulin 3 27 Kiss Tibor 6 5 36 Farkas András 6+végs. fegyelmi 2 23 Sándor Szilárd 3 18 Hudák Gábor 4 4 19 Simon József 5 Edző: Farkas András, Bálint Attila © DUNAFERR A kispadon Első harmad, Dunaferr SE In médiás rés, a dolgok közepébe vágva! Ancsin már a 26. másodpercben meglódul az „el­len" kapuja felé, a kispad szinte egy emberként ugrik fel. Mint ahogyan egy emberként mosolyog minden­ki, amint a Fradi tulajdonképpeni mestere, Farkas „Caja"a pályára csusszan és rögtön kiállíttatja magát két percre. A hatodik percben Kereső legalább három másod­perccel Tyeplakov találata előtt kiáltja: -Ez az! Gól! 17. perc: Dobos óriási ziccert hagy ki... Kereső: Csend... A harmadnak vége. Második harmad: Ferencváros Jól kezdődött a harmad a Fradi számára: Farkas András büntetése letelt. „Caja" nem az ígért briliáns játékkal vétette észre magát, hanem azzal, hogy már az első harmadban több időt töltött a büntetőpadon, mint a jégen és a kispadon együttvéve. - Mindkét gólt buli után kaptuk - állapítja meg tárgyilagosan Farkas.A 33. percben aztán némi per­patvar, több fémpénz hull a jégre, ebben mindkét tá­bor ludas, mert innan is, onnan is jó az „áldás". - A harmadik sor megy majd be! - adja ki a ve­zényszót Bálint Attila, aztán emberelőnybe kerülnek, így némileg módosít a taktikán. Hudák iszik, a harmadnak vége. Harmadik harmad, a palánk mellett Talán lett volna megoldás arra, hogy külön ültes­sék a két csapat drukkereit, de nem, ezt is el tudta szúrni a szövetség. Az újvárosiak közé keveredett fradisták persze nem a „kórista" fajtából voltak, szü­netekben már kóstolgatta egymást a két szurkoló­had. A meccs végi botrány aztán bennük is felszította a harci kedvet, a találkozót követően a rendőrök bi­lincsbe verve vittek el két fradistát, míg a többiek tég­lával betörték a BS egyik nagy üvegajtaját. A mérkőzésnek vége, a döntő folytatódik... Kosárlabda, férfiak MK-negyeddöntők Kiestek a győztesek Dombóvári VMSE-Danone- Honvéd 101-99 (45-50) Dombóvár, 1000 néző. V: Fa­­idt, Szlávik. Dombóvár: Krup­­kin (8/3), KIS L. (15/3), KO­VÁCS N. (20/6), Halmai (13/6), KIS A. (27/6). Cs: Keré­­nyi (4), BOSZNAI (14/12) Edző: Molnár István. Danone- Honvéd: Kuzmin (17/15), Usz­­penszkij (13/3), Orosz (13), MÉSZÁROS Z. (26/9), Sitku (18). Cs: Boros (7/3), Mihály (5/3). Edző: Zsoldos András, Mészáros István. Kipontozódott: Orosz (30.p.), Sitku (30.p.), Kovács N. (40. p.). Az eredmény alakulása: 6. p.: 9-20, 9. p.: 17-20, 15. p.: 34-33, 25. p.: 53-66, 34. p.: 85-81, 37. p.: 94-86. A 18 pontos előnnyel érkező bajnokcsapat kissé kényelme­sen kezdett, bár a hazaiak is igen megilletődöttek voltak. A vendégek az elején elhúztak, de az első húsz perc hajrájában a dombóváriaknak sikerült fel­zárkózni. Szünet után úgy tűnt, hogy a bajnokok eldöntötték a találkozó sorsát, de a hallatlan lelkesedéssel játszó hazaiak nemcsak ledolgozták hátrányu­kat, hanem a maguk javára for­dították a találkozót. Továbbjutott: a Danone-Hon­­véd 191-175-ös kosárkülönb­séggel. Molnár István: - Óriási siker ez egy kis csapat életében, hogy ilyen nagyszerű játékkal, kor­rekt körülmények között győz­ni tudott a többszörös magyar bajnok ellen. Zsoldos András: - Nem dol­gozott két hétig együtt a csapat, és megdöntöttük a kapott há­rompontos kosarak rekordját. (gál) Szolnoki Olaj KK-Albacomp 83-77 (37-46) Szolnok, 1000 néző. V: Král, dr. Valovics. Szolnok: TAKÁCS (29/18), Jusztin (4), Papac (-), Góbi (14), Varga (-). Cs: ALEXE (29/9), BOLDIZSÁR (5), ME­­RÉSZ Cs. (2). Edző: Rezák Lász­ló, Tóth Zoltán. Albacomp: MATUS (20/6), Rajkó (4), Sajni (5), SZIZOV (9), DÁVID (23/3). Cs: Trusin (12), Béres (2), Már­ton (2), Pálkerti (-). Edző: Rasid Abeljanov, Tóth Attila. Az eredmény alakulása: 3. p.: 2-7, 8. p.: 4-17, 13. p.: 8-30, 15. p.: 17-33, 24. p.: 45-50, 28. p.: 56-54,31. p.: 64-58. Kipontozódott: Sajni (19. p.), Rajkó (21. p.), Papac (35. p.), Mérész Cs (37. p.). A tizenhat pontos előnnyel (103-87) érkező fehérvári csa­pat nyugodt visszavágóra szá­mított, mert az Olaj KK-nál Mé­rész T. egyáltalán nem, Alexe pedig félig gyógyultan játszott. Szirov és Dávid hamar meg­nyugtatta azokat, akik netán bíztak a Tisza-partiak továbbju­­tásá­ban. Hat perc alatt mind­össze két pontot kapart össze a Szolnok, amit annak is köszön­hetett, hogy a védekezésben nem ügyelt a lepattanókra, támadásban pedig minden le­hető szögből és távolságból célt tévesztett. Alexe - ő legalább a büntetőket bedobta - pályára lépésével sem javult a pályavá­lasztó és ez tovább szaporította a bárdolatlan bekiabálásokat a nézőtérről. Mindez a 20 pontos különbségnek szólt elsősorban, hiszen az első 12 percben csak egy csapat volt a pályán. Takács triplái némiképp felélesztették az Olaj KK-t, mérséklődött a különbség. Fordulás után látha­tóan bekeményített a hazai egy­üttes. Takács újabb triplái mel­lett Boldizsár harcossága, Alexe mozgékonysága, és az egész csapat egységesebb felfogása egy csapásra partnerré emelte a Rezák-tanítványokat. Takács tovább szórta a hármasokat, bűnbocsánatot nyerve csapat­társainak, Alexe pedig szintén távoli tempóval már fordított. Abeljanov azonnal időt kért, mert bajt érzett, ekkora pálfor­­dulást ő sem várt a Szolnoktól. A 32. percben mindössze hét pont maradt az Albacomp elő­nyéből. Innen már valódi ko­sárderbin dőlt el a továbbjutás. A Fehérvár a hajrában ismét annyira fel tudott pörögni , hogy kis vereséggel megúszta. Továbbjutott: Az Albacomp 180-170-es összesítéssel. Rezák László: - Helyenként voltak biztató jelek, de még nem az igazi! Rasid Abeljanov:­­ Nagy tér­ helés alatt vannak játékosaink, mi már a Debrecen ellen készü­lünk. (nédet) Hódmezővásárhelyi KE-ZTE­­Goldsun 73-71 (38-35) Hódmezővásárhely, 800 né­ző. V: Harsányi, Vasvári. HKE: PARÁD­ (15/9), POLÁNYI (12), STAN (23), TENTER (17/9), Gémes (4). Cs: Rátvay (2), UTASSY (-), Molnár (-). Edző: Nenad Krdzics. ZTE: Gáli (5/3), DZUNICS (37/15), Havrilla (9), Polster (2), Sipos (2). Cs: Bencze (5/3), Krivacse­­vics (2), Bodrogi (9). Edző: Ste­­van Tót, Simon Zsolt. Kipontozódott: Havrilla (40. p.) A vásárhelyiek pályafutásuk során először nyertek a zalae­gerszegiek ellen díjmérkőzé­sen, de a továbbjutáshoz ez ke­vés volt. Továbbjutott: a ZTE 157-147- es összesítéssel. (harmay) NEMZETI SPORT 9 Győzelem -11 hónap után Nők, rájátszás a 9-16. helyért Szombathelyi SE-Szolnoki MÁV MTE 87-76 (36-40) Szombathely, 400 néző. V: Csizmadia, Ebergényi. Szom­bathely: Magyar Gy. (-), HOL­­LÓSY (30/3), Magyar A., TÓTH J. (14), PINTÉR (10). Cs: FEDOR (19/3), SZUMNYIKOV­A (14/3). Játékosedző: Irina Szum­­nyikova. Szolnok: Gailouma (8), SZAVERCSENKO (32/6), Krasznai (-), SZABÓ B. (13), PAPP K. (19). Cs: Tóth Zs. (2), Tóth K. (2). Edző: Szalay Ferenc. Az eredmény alakulása: 5. p.: 7-3, 10. p.: 17-16, 15. p.: 24-30, 25. p.: 50-52, 30. p.: 59-60, 35. p.: 74-66. Kipontozódott: Szavercsenko (39. p.). A lelkesen küzdő szombathe­lyi fiatalok megérdemelten sze­rezték meg első győzelmüket az 1995-96-os bajnokságban. Legutóbb tavaly áprilisban nyertek bajnoki meccset Szum­­nyikováék. Irina Szumnyikova: - A lá­nyok elhitték, ha dolgoznak, az eredmény is megjön. Szalay Ferenc: - A rendkívül szimpatikusan és harcosan küzdő Szombathely ellen nagy­képűen és antikosárlabdát be­mutatva játszottunk. Ezen vál­toztatnunk kell. (kis)

Next