Nemzeti Sport, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-03 / 270. szám
VII. 270. , 1996. október 3. Fásultság, fáradtság 32. férfi, 17• női sakkolimpia, Jereván Lányainknak gratulálunk, a férfiaktól többet vártunk - Telefonjelentésünk -HÁROMHETES szurkolás, reménykedés és csalódás után nehéz feladat összefüggő értékelést adni a 32. sakkolimpián szereplő csapatainkról. Könnyebb a női csapatról, amelynek tagjai jóval eredményesebben szerepeltek, mint az várható volt, ötödik helyezésük meglepően jó teljesítmény, amiért csak elismerést érdemelnek. A legerősebb tizenkét csapat közül kilenccel játszottak a tizennégy forduló során. Az első táblán Polgár Zsófia tizennégyből tíz pontot szerzett, amiért a táblák díjazásánál bronzérmes lett, egyetlen magyarként éremmel térhet haza Jerevánból. Mádl Ildikó kicsit bátrabb játékkal több pontot szerezhetett volna, és ugyanez vonatkozik Lakos Nikolettára is, akinek a megnyitási repertoárján azonban van még javítanivaló - nem egy játszmáját ezért vesztette el. Ezzel együtt, két újonccal a soraiban, a magyar női csapat a sakkolimpia kellemes meglepetése volt. Jóval nehezebb értékelni férfi sakkozóink hullámzó teljesítményét. Igaz, hogy például betegség is hátráltatta őket a jobb eredmény elérésében, de ezzel együtt is nyilvánvaló, hogy férficsapatunk többre képes - az utolsó négy fordulóban mindössze két játszmát nyertek és összesen hét pontot szereztek, ami rendkívül alacsony teljesítmény. Az is igaz, hogy itt, Jerevánban a kis országok és a gazdaságilag elmaradottabb országok küzdöttek életrehalálra, hiszen itt léphettek a világ elé. Üzbegisztán csapata - hatalmas meglepetést keltve - megverte azt a magyar csapatot, amelynél Élő-átlaga százötven ponttal volt kevesebb. A MAGYAR élsakkozók rengeteg versenyen indulnak (az olimpia befejezése után öt (!) nappal Polgár Judit, Almási és Lékó már a linaresi tornán ül asztalhoz), ez fásultsághoz és közömbösséghez vezet. Csökken a beleélés, a művészi átélés mélysége, az alkotás öröme helyett sémák alkalmazása, gondolatszegény partik jellemezték jó néhányuk játékát. A sivárság lett a játék jellemzője, amellyel egy ideig ugyan lehet tartani a szintet, az Élő-pontszámot, de a visszaesésnek törvényszerűen be kell következnie. Persze, most könnyű okosnak lenni, hiszen az is igaz, hogy egyszerűen nem lehet ma már az élvonalban maradni, ha a nagymester nem versenyez állandóan. Ha egy klasszis egy-két hónapot pihenéssel tölt, elfelejtkeznek róla, és bizony, anyagilag is rosszul jár, százezreket veszíthet. Polgár Judit, a sakkvilág csodája, aki - a férfiak között (!) - a világ élvonalában szerepel évek óta, és a világon szinte minden klasszist legyőzött már, csak ebben az évben nyolc világversenyen játszott egyvégtében... Az ember nem gép, az embernek pihennie kell! Csakis ezzel magyarázható a küzdeni akarás csökkenése, a fantázia nélküli alibi tologatás, a döntetlenek és a vereség alacsony Élő-pontszámú ellenféllel szemben. Ha reálisan nézzük, mégsem mondhatjuk, hogy azok a csapatok, amelyek legyőztek minket, nevezetesen a kínai és az üzbég, jobbak, mint a magyar. (Mégis érdekes a tény: a magyar együttes 2642,5-es Élő-pontszámátlaga alapján a harmadik legerősebb csapat volt, de a tíz legmagasabb átlaga közül mindössze hárommal, az 1-20. helyre rangsorolt csapatok közül pedig összesen csak hét csapattal találkozott. AZ ELŐZŐ olimpiákon hasonló teljesítményt nyújtott a férficsapat, hasonló felfogású versenyzéssel. Ám ha a csapat egyegy tagja jól játszik, mint például most Portisch Lajos, aki a második táblán most is példát mutatott küzdeni akarásból és küzdeni tudásból, az egymagában még kevés. Polgár Judit tudásához képest gyengén szerepelt, meglepő, hogy sokszor elnézte a partit. A harmadik táblán Almási Zoltán nem játszott jó formában. Lékó Péter a negyedik táblán nyolc döntetlent ért el, ami továbbfejlődését tekintve eléggé aggasztó. Rendkívül tehetséges, de átütő erejét növelnie kell. A tartalékok közül elsősorban Pintér Józsefet kell kiemelni, aki öt játszmából 3,5 pontot szerzett, és a csapat lelkesítő ereje volt szinte minden fordulóban. Ha a betegség nem akadályozza, többször is sor kerülhetett volna játékára. Utoljára hagytam Alekszandr Csernyint. A nagyon tehetséges orosz származású nagymester érthetetlenül rossz idegállapotban sakkozott. A hollandok elleni döntetlen után egyszerűen nem mert leülni a tábla mellé, és nehéz feladat elé állította Benkő Pál kapitányt. Tekintettel idegállapotára, Benkő nem is állította be, nem is állíthatta be a csapatba. A népszerű Szásának feltétlenül rendbe kell hoznia magát, mert ennyire félni egy sakkversenyen nem szabad. Hatból négy és fél pontjával így is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a csapat, úgy-ahogy, de megállta a helyét az utolsó fordulókban. A csapat csütörtökön 16.15-kor érkezik Ferihegy 2 repülőterére. Ozsváth András Kaukázusi körkép 14. forduló. Még nem közölt érdekesebb eredmények. Férfiak: Egyesült Államok-Grúzia 2.5:1.5, Hollandia-Kuba 2.5:1.5, Indonézia-Argentína 0.5:3.5, Kolumbia-Macedónia 2:2, Portugália-Chile 3:1. Az olimpia élcsoportjának végeredménye (a Buchholz-számítás alapján): 1. Oroszország 38.5 pont, 2. Ukrajna 35,3. Egyesült Államok 34, 4. Anglia 34, 5. Örményország 33.5, 6. Spanyolország 33.5, 7. Bosznia-Hercegovina 33.5, 8. Grúzia 33,9. Bulgária 33,10. Németország 33,11. Svédország 33,12. Izland 33,13. Kína 32.5,14. Hollandia 32.5,15. Argentína 32.5,16. Horvátország 32,17. Izrael 32,18. Magyarország 32,19. Üzbegisztán 32,20. Lettország 32. mérk. gy. d. v. ) pont Magyarország 56 7(18) 4(28) 3(10) 57.14 32 Polgár Judit 13 3 6 4 46.15 6 Portisch Lajos 9 4 3 2 61.11 5.5 Almási Zoltán 11 3 5 3 50 5.5 Lékó Péter 12 3 8 1 58.33 7 Alekszandr Csernyin 6 3 3 - 75 4.5 Pintér József 5 2 3 - 70 3.5 Nők Spanyolország-Horvátország 1.2, Kuba-Mongólia 1.5.1.5. Az olimpia élcsoportjának végeredménye: 1. Grúzia 30 pont, 2. Kína 28.5, 3. Oroszország 28.5, 4. Ukrajna 26.5, 5. Magyarország 26, 6. Románia 25.5, 7. Izrael 25, 8. Kazahsztán 24.5, 9. Lengyelország 24.5,10. Anglia 24,11. Indonézia 24,12. Csehország 24. mérk. gy. 4 v. 0 pont Magyarország 42 8(18) 3(16) 3(8) 61.90 26 Polgár Zsófia 14 7 6 1 71.42 10 Mádl Ildikó 12 4 6 2 58.33 7 Medvegy Nóra 7 3 2 2 57.14 4 Lakos Nikoletta 9 4 2 3 55.55 5 Dr. Hammeri László: „Összenőttem a sportággal" Konkrétumok? Majd az év végén... 1977. január 15. Dr. Hammeri László, 1964 olimpiai bajnoka veszi át a magyar sportlövő-válogatott szövetségi kapitányi posztját. Hammeri, aki sportlövő és orvos, ettől a pillanattól kezdve szakvezető lesz. Szinte összeszámlálhatatlan érmet, közöttük temérdek aranyat hoz irányítása mellett a sportág a különböző világversenyekről, így egy olimpiai aranyat is - Varga Károly révén, Moszkvából. Aztán... Barcelona és különösen Atlanta eredménytelensége már előrevetíti, hogy az immár legrégebben, közel húsz esztendeje hivatalában lévő magyar szövetségi kapitány távozik a posztjáról. 1996. szeptember 16-án lemond... A sportági elnökség a november 30-ai közgyűlésig őt bízza meg az ügyek vitelével, további sorsa bizonytalan. Az azóta eltelt két hetet Joó Éva társaságában Új- Zélandon tölti, a fáma már az ottani edzősködésről, netán kapitánykodásról szól. Szerdán délután hazaérkezett. L. Pap István - Régi programom az új-zélandi, már harmadszor voltam kint, először tavaly októberben, aztán idén januárban, és most - mondja kissé fáradtan a lemondott, majd ideiglenesen újra megbízott szakember. - Az ott immár hagyományosan megrendezett kurzuson a puskás számokról adtam elő. Idetartozik, hogy a pisztolyos vonalat is egy magyar, az ötvenhatban távozott Gönczöl Tibor vitte. A szóbeszéd szerint nem elképzelhetetlen, hogy a szakmát is Új-Zélandon folytatja... - A jövőmről, maradjunk ennyiben, konkrétumokat majd csak az év végén tudok mondani. + Tény: november végéig még a szövetség megbízását teljesíti, és technikai igazgatóként viszi a folyó ügyeket. Ez pontosan mit takar? - Elsősorban a napi dolgok intézését a hátralévő időben, no meg a közgyűlés előkészítésében is tevékenykedem majd. Ugyanazt, mint eddig. - Azért talán mégsem... - Nem, persze, bizonyos értelemben nem. Ugyanazt, mégsem egészen ugyanazt. Világversenyre már nem állítom össze a magyar válogatottat. Abbahagyni valamit, mást csinálni rettenetesen nehéz, különösen ennyi idő után. Összenőttem a sportággal, hiszen nemcsak hogy húsz éve vagyok kapitány, de ezerkilencszázötvenkettő, azaz kis híján negyvenöt év óta vagyok a lövészsportban. Ennyi idő a lőtéren... Szóval, elég sok... Érthető, hogy meg kell keresnem a továbbvezető utat. - Nehéz elképzelni, hogy megválik a sportágától. - Nem, nem is tudnék tőle eltávolodni. Sokan nekem szegezték már a kérdést: nem hiányzik-e az orvosi pálya, az eredeti hivatásom? A válaszom mindig egyszerű volt: itt is emberekkel foglalkozom, közöttük élek és dolgozom, nem pedig élettelen tárgyakkal. Ott a szikével, itt pedig szavakkal jó tanácsokkal érhet el eredményt az ember. Mindig megtaláltam a kettő között a párhuzamot. De vonatkozik mindez a felkészítésre és az értékelésre is. - Versenyzői tudtak az elhatározásáról? - Nem, úgy éreztem, az a sportszerű, hogy az elnökségnek mondjak le, végül is onnan, annak tagjaitól kaptam a megbízásomat is. Biztosan sokan hívtak utána, de másnap reggel hétkor indult a gépem Új-Zélandra - eleve ezért időzítettük az olimpiai beszámolót is tárgyaló ülést szeptember tizenhatodikára. " Nem szeretnék a magánéletével kapcsolatos kérdésekbe belemenni, de... Az egyik legnagyobb tudású, legtöbbre hivatott magyar sportlövő Joó Éva. Az ő további sorsát mennyiben befolyásolhatja az ön döntése? - Azt hiszem, ezt tőle kell megkérdezni, ám szerintem nem fogja lényegesen befolyásolni a pályafutását, hogy mostantól nem én vagyok a kapitány. - Mindenesetre húsz év as húsz év. A kissé keserű befejezéstől függetlenül: mit tart a legemlékezetesebb sikerének? - Nincs egyetlen emlékezetes siker! Nem valamelyik aranyérem, valamelyik esemény. Inkább talán az, hogy ennyi időt a posztomon, ebben a közegben lehettem. Ettől persze gyönyörű emlék az eszéki, a zágrábi vagy a brnói Európa-bajnokság. - A kudarcokat talán kár is kérdeznem... - Kettő volt: Barcelona és Atlanta. Mert Szöul, és ezt ma is vallom, nem volt az. Pedig akkor értek az első kritikák, el kell róluk modanom: nem voltak valósak. Barcelona, az igen, ott tényleg nem szerepeltünk jól, de le is ültünk megbeszélni, min múlhatott az elmaradt siker. Összeszedtünk vagy tizenöt okot, ebből tizenhármat Atlantáig megváltoztattunk, orvosoltunk. + Melyik a hiányzó kettő? - Egy: a jövők nem jól kereső emberek. És ez értelemszerűen folyamatosan kihat a teljesítményükre. Kettő: Magyarországon egy olimpia egzisztenciálisan annyit adhat a sportolóknak, annyi múlik rajta, hogy ezt nehezen viselik el. Arról meg végképp kár beszélni, hogy mennyit jelentett a hagyományosan a fegyveres testületek által támogatott sportlövészetnek a rendszer- és struktúraváltással kieső ötvenhatvan millió forint. Csak csendben jegyzem meg: ez a duplája, sőt, lehet, hogy a triplája a szövetség éves költségvetésének... .- Úgy tűnik, mostanra sikerült a tartalékokat felélni. - Olyan nagyon sötéten azért nem látom a helyzetet, magyar sportlövészet volt is, van is, lesz is. Ám meg kell várni, amíg kialakul az a polgári réteg, amely el tudja tartani a sportágat és ezen belül önmagát. Majd meglátjuk... NEMZETI SPORT 11 Kovács Tamás: „Előbb a vívás, aztán a karrier...!” Atlanta szépség Sydney ígérete Vívásban szünet van, még nem kezdődött el az idény, a versenyzők még élvezik szabadságukat. Ám ez a csend csak viszonylagos: október 12-ére készül a sportág, amikor a szövetség közgyűlésén meghatározzák négy év feladatait, és elnököt választ a tagság, az új elnök - dr. Kamuti Jenő és dr. Kertai Gyula a két jelölt - pedig javaslatot tesz közvetlen munkatársaira. r® Füredi Marianne Kovács Tamás technikai igazgató - egykori világbajnok kardvívó - több mint másfél évtizede veszi ki részét a sportág irányításából, 1980-tól főtitkárként, 1986- tól pedig szövetségi kapitányként dolgozik. A közgyűlésen az ő sorsa is eldől. + Hogyan fogadta az egyik elnökjelölt, doktor Kertai Gyula bejelentését, amely szerint megválasztása esetén számít az ön munkájára, miközben mind többen emlegetik önt az OTSH leendő elnökeként... - Jelenlegi munkaköröm nekem egzisztenciális kérdés, ezért jólesett és megnyugtatott Kertai Gyula ajánlata. Különösen azért, mert már Atlanta előtt, függetlenül az olimpiai eredményektől, letette mellettem és Kovács Edit főtitkár mellett a voksát. Kamuti Jenő viszont még nem ajánlott semmit. Valóban felmerült a nevem az OTSH jövendő elnökeként, ám nekem jelen pillanatban a közgyűlés az elsődleges, a magyar vívás jövője fontosabb, mint a karrierem. Olyan vezetés kell a sportágnak, amelyik biztosítani tudja a létezés feltételeit. Megújulásra van szükség! - Ez alatt mit ért? - Nemcsak személyi megújulást, bár meggyőződésem, hogy menedzser típusú elnökre van szükség, aki leveszi a szakmai vezető válláról például a szponzorszerzés terhét. A versenyeztetéshez pénzre, sok pénzre van szükség. De másban is változtatni kell. + Például? - Be kell látnunk, hogy elhanyagoltuk a vidéki vívást, és az utánpótlással is keveset törődtünk. A szűk anyagi lehetőségek miatt csak a felnőttekre koncentráltunk. Köszönet illeti az egyesületeket, mert óriási szerepet vállaltak a fiatalok menedzselésében, versenyeztetésében, ennek az eredménye volt az idei korosztályos világbajnokságon szerzett négy aranyérem. A klubokkal közvetlenebb, szorosabb és rendszeresebb kapcsolatot kell kialakítani. Hogy így legyen, beadtam egy alapszabálymódosító javaslatot. A technikai igazgató tevékenységi köre amúgy is széles, ezért a szakfelügyelői posztot meg kell szüntetni, helyette inkább utánpótlás-igazgatóra van szükség. Hozzá tartozna a vidéki utánpótlás teljes menedzselése, az edzői és szakmai továbbképzés is. Ha a felsoroltakban előre lépnénk, nagy eredmény lenne. És még valami... Nemzetközi kapcsolatainkat is rendbe kell tenni, mert az utóbbi időben kisé eldurvult a helyzet. Egyébként sem kedvezett nekünk a Kamuti Jenő kettős funkciója miatt kialakult állapot: amíg nemcsak magyar elnök, hanem a nemzetközi szövetség főtitkára is volt, a magyar vívás érdekei nem érvényesülhettek annyira, amenyire kellett volna. A mindenkori magyar elnököt a magyar vívás szempontjai kell, hogy vezessék, ténykedésébe nem fér bele a más szempontok miatti taktikázás. - Most, hogy már már megnyugodtak a kedélyek, hogyan látja az olimpiát, mit tenne másképp? - A felkészülést ugyanúgy csinálnám, ahogy csináltam. Egyedül a női párbajtőrözők menedzselésén változtatnék, remélt sikerük érdekében mindenre hajlandó voltam értük, talán túlmenedzseltük őket. Év közben egy bizonyos edzői team utazott velük versenyről versenyre, így verték végig a világot. Én meg úgy voltam, ha ez kell az eredményhez, akkor harcolni fogok azért, hogy az edzők kint legyen velük Atlantában is. A háttérben maradtam, mert miért éppen az olimpián változtattam volna a jól bevált szisztémán? Nem volt igazam, a lányok időközben elvesztették egyéniségüket, gyáván vívtak, rendre kívülről vártak segítséget. Ahogy egy ökölvívó sem nézhet ki mérkőzés közben a ringből, hogy mit csináljon, mert közben pofon vágják, kiütik, úgy egy vívónak is magának kell megoldania a feladatot. Ez egyéni sportág! Az nem lehet kifogás, hogy a párbajtőröző lányok először szerepeltek olimpián, hiszen ebben a fegyvernemben ez más országbeliekre is igaz. Szóval gyenge produkciójukra nincs magyarázat. Mit mondjak még? Igaz, hogy nem nyertünk aranyat Atlantában, de azért sok pozitívuma volt az olimpiának. Ilyen például Imre Géza bronzérme, a kard- és a férfi tőrcsapat szereplése. A küldöttségből mindenki pontszerző volt, és ezzel nem sok sportág dicsekedhet. Nálam az aranyérem hiánya legföljebb szépséghiba. " Az év legrangosabb versenye az olimpia volt, de még hátravan az Európa-bajnokság. A novemberi viadalon szereplő versenyzőket már kijelölte. Mikor kezdik meg a felkészülést? - A versenyzők klubjaikban szeptember végén megkezdték az edzéseket, én pedig október tizenötödikén találkozom a válogatottakkal, és ismertetem az elképzeléseimet. - A közgyűlés után? Akkor is ön lesz a kapitány? - A szerződésem december végéig szól, tehát hivatalosan mindenképpen én leszek a szakmai felelős. Ha Kamuti Jenő nyer, akkor nyilván az ő kiválasztottja folytatja majd a munkát. A jövő évi világbajnokságig elkészítettem a programot, kidolgoztam a válogatási elveket - de erről tényleg csak a közgyűlés után érdemes beszélni, az aktuális állapotnak megfelelően. Egy azonban biztos: rám vagy az utódomra azoknak a fiataloknak a menedzselése vár, akik a korosztályos világbajnokságokon sikeresen szerepeltek. Mielőbb be kell mutatkozniuk a felnőttek között, hogy beépüljenek a válogatottba, és ezáltal Sydneyben is ütőképes csapattal léphessünk pástra.