Nemzeti Sport, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)

1996-10-03 / 270. szám

VII. 270. , 1996. október 3. Fásultság, fáradtság 32. férfi, 1­7• női sakkolimpia, Jereván Lányainknak gratulálunk, a férfiaktól többet vártunk - Telefonjelentésünk -HÁROMHETES szurkolás, re­ménykedés és csalódás után ne­héz feladat összefüggő értékelést adni a 32. sakkolimpián szereplő csapatainkról. Könnyebb a női csapatról, amelynek tagjai jóval eredményesebben szerepeltek, mint az várható volt, ötödik he­lyezésük meglepően jó teljesít­mény, amiért csak elismerést ér­demelnek. A legerősebb tizenkét csapat közül kilenccel játszottak a tizennégy forduló során. Az első táblán Polgár Zsófia ti­zennégyből tíz pontot szerzett, amiért a táblák díjazásánál bronz­érmes lett, egyetlen magyarként éremmel térhet haza Jerevánból. Mádl Ildikó kicsit bátrabb játék­kal több pontot szerezhetett vol­na, és ugyanez vonatkozik Lakos Nikolettára is, akinek a megnyi­tási repertoárján azonban van még javítanivaló - nem egy játsz­máját ezért vesztette el. Ezzel együtt, két újonccal a soraiban, a magyar női csapat a sakkolimpia kellemes meglepetése volt. Jóval nehezebb értékelni férfi sakkozóink hullámzó teljesítmé­nyét. Igaz, hogy például betegség is hátráltatta őket a jobb ered­mény elérésében, de ezzel együtt is nyilvánvaló, hogy férficsapa­tunk többre képes - az utolsó négy fordulóban mindössze két játszmát nyertek és összesen hét pontot szereztek, ami rendkívül alacsony teljesítmény. Az is igaz, hogy itt, Jerevánban a kis orszá­gok és a gazdaságilag elmaradot­tabb országok küzdöttek életre­­halálra, hiszen itt léphettek a vi­lág elé. Üzbegisztán csapata - ha­talmas meglepetést keltve - meg­verte azt a magyar csapatot, amelynél Élő-átlaga százötven ponttal volt kevesebb. A MAGYAR élsakkozók renge­teg versenyen indulnak (az olim­pia befejezése után öt (!) nappal Polgár Judit, Almási és Lékó már a linaresi tornán ül asztalhoz), ez fá­sultsághoz és közömbösséghez vezet. Csökken a beleélés, a művé­szi átélés mélysége, az alkotás örö­me helyett sémák alkalmazása, gondolatszegény partik jellemez­ték jó néhányuk játékát. A sivár­ság lett a játék jellemzője, amellyel egy ideig ugyan lehet tartani a szintet, az Élő-pontszámot, de a visszaesésnek törvényszerűen be kell következnie. Persze, most könnyű okosnak lenni, hiszen az is igaz, hogy egyszerűen nem le­het ma már az élvonalban marad­ni, ha a nagymester nem verse­nyez állandóan. Ha egy klasszis egy-két hónapot pihenéssel tölt, elfelejtkeznek róla, és bizony, anyagilag is rosszul jár, százezre­ket veszíthet. Polgár Judit, a sakk­világ csodája, aki - a férfiak között (!) - a világ élvonalában szerepel évek óta, és a világon szinte min­den klasszist legyőzött már, csak ebben az évben nyolc világverse­nyen játszott egyvégtében... Az ember nem gép, az ember­nek pihennie kell! Csakis ezzel magyarázható a küzdeni akarás csökkenése, a fantázia nélküli alibi tologatás, a döntetlenek és a vereség alacsony Élő-pontszámú ellenféllel szem­ben. Ha reálisan nézzük, mégsem mondhatjuk, hogy azok a csapa­tok, amelyek legyőztek minket, nevezetesen a kínai és az üzbég, jobbak, mint a magyar. (Mégis ér­dekes a tény: a magyar együttes 2642,5-es Élő-pontszámátlaga alapján a harmadik legerősebb csapat volt, de a tíz legmagasabb átlaga közül mindössze három­mal, az 1-20. helyre rangsorolt csapatok közül pedig összesen csak hét csapattal találkozott­. AZ ELŐZŐ olimpiákon hason­ló teljesítményt nyújtott a férfi­csapat, hasonló felfogású ver­senyzéssel. Ám ha a csapat egy­­egy tagja jól játszik, mint például most Portisch Lajos, aki a máso­dik táblán most is példát mutatott küzdeni akarásból és küzdeni tu­dásból, az egymagában még ke­vés. Polgár Judit tudásához ké­pest gyengén szerepelt, meglepő, hogy sokszor elnézte a partit. A harmadik táblán Almási Zoltán nem játszott jó formában. Lékó Péter a negyedik táblán nyolc döntetlent ért el, ami továbbfejlő­dését tekintve eléggé aggasztó. Rendkívül tehetséges, de átütő erejét növelnie kell. A tartalékok közül elsősorban Pintér Józsefet kell kiemelni, aki öt játszmából 3,5 pontot szerzett, és a csapat lel­kesítő ereje volt szinte minden fordulóban. Ha a betegség nem akadályozza, többször is sor ke­rülhetett volna játékára. Utoljára hagytam Alekszandr Csernyint. A nagyon tehetséges orosz szár­mazású nagymester érthetetlenül rossz idegállapotban sakkozott. A hollandok elleni döntetlen után egyszerűen nem mert leülni a tábla mellé, és nehéz feladat elé állította Ben­kő Pál kapitányt. Te­kintettel idegállapotára, Benkő nem is állította be, nem is állíthat­ta be a csapatba. A népszerű Szá­sának feltétlenül rendbe kell hoz­nia magát, mert ennyire félni egy sakkversenyen nem szabad. Hat­ból négy és fél pontjával így is nagymértékben hozzájárult ah­hoz, hogy a csapat, úgy-ahogy, de megállta a helyét az utolsó for­dulókban. A csapat csütörtökön 16.15-kor érkezik Ferihegy 2 repülőterére. Ozsváth András Kaukázusi körkép 14. forduló. Még nem közölt érdekesebb eredmények. Férfiak: Egyesült Államok-Grúzia 2.5:1.5, Hollandia-Kuba 2.5:1.5, Indo­­nézia-Argentína 0.5:3.5, Kolumbia-Macedónia 2:2, Portugá­­lia-Chile 3:1. Az olimpia élcsoportjának végeredménye (a Buchholz-számítás alapján): 1. Oroszország 38.5 pont, 2. Ukrajna 35,3. Egyesült Álla­mok 34, 4. Anglia 34, 5. Örményország­­ 33.5, 6. Spanyolország 33.5, 7. Bosznia-Hercegovina 33.5, 8. Grúzia 33,9. Bulgária 33,10. Németország 33,11. Svédország 33,12. Izland 33,13. Kína 32.5,14. Hollandia 32.5,15. Argentína 32.5,16. Horvátország 32,17. Izrael 32,18. Magyarország 32,19. Üzbegisztán 32,20. Lettország 32. mérk. gy. d. v. ) pont Magyarország 56 7(18) 4(28) 3(10) 57.14 32 Polgár Judit 13 3 6 4 46.15 6 Portisch Lajos 9 4 3 2 61.11 5.5 Almási Zoltán 11 3 5 3 50 5.5 Lékó Péter 12 3 8 1 58.33 7 Alekszandr Csernyin 6 3 3 - 75 4.5 Pintér József 5 2 3 - 70 3.5 Nők Spanyolország-Horvátország 1.2, Kuba-Mongólia 1.5.1.5. Az olimpia élcsopo­rtjának végeredménye: 1. Grúzia 30 pont, 2. Kína 28.5, 3. Oroszország 28.5, 4. Ukrajna 26.5, 5. Magyarország 26, 6. Románia 25.5, 7. Izrael 25, 8. Kazahsztán 24.5, 9. Lengyelor­szág 24.5,10. Anglia 24,11. Indonézia 24,12. Csehország 24. mérk. gy. 4 v. 0 pont Magyarország 42 8(18) 3(16) 3(8) 61.90 26 Polgár Zsófia 14 7 6 1 71.42 10 Mádl Ildikó 12 4 6 2 58.33 7 Medvegy Nóra 7 3 2 2 57.14 4 Lakos Nikoletta 9 4 2 3 55.55 5 Dr. Hammeri László: „Összenőttem a sportággal" Konkrétumok? Majd az év végén... 1977. január 15. Dr. Hammeri László, 1964 olimpiai bajnoka ve­szi át a magyar sportlövő-válogatott szövetségi kapitányi posztját. Hammeri, aki sportlövő és orvos, ettől a pillanattól kezdve szakve­zető lesz. Szinte összeszámlálhatatlan érmet, közöttük temérdek aranyat hoz irányítása mellett a sportág a különböző világverse­nyekről, így egy olimpiai aranyat is - Varga Károly révén, Moszk­vából. Aztán... Barcelona és különösen Atlanta eredménytelensége már előrevetíti, hogy az immár legrégebben, közel húsz esztendeje hivatalában lévő magyar szövetségi kapitány távozik a posztjáról. 1996. szeptember 16-án lemond... A sportági elnökség a novem­ber 30-ai közgyűlésig őt bízza meg az ügyek vitelével, további sor­sa bizonytalan. Az azóta eltelt két hetet Joó Éva társaságában Új- Zélandon tölti, a fáma már az ottani edzősködésről, netán kapi­tánykodásról szól. Szerdán délután hazaérkezett. L. Pap István - Régi programom az új-zé­­landi, már harmadszor voltam kint, először tavaly októberben, aztán idén januárban, és most - mondja kissé fáradtan a lemon­dott, majd ideiglenesen újra megbízott szakember. - Az ott immár hagyományosan megren­dezett kurzuson a puskás szá­mokról adtam elő. Idetartozik, hogy a pisztolyos vonalat is egy magyar, az ötvenhatban távozott Gönczöl Tibor vitte.­­ A szóbeszéd szerint nem el­képzelhetetlen, hogy a szakmát is Új-Zélandon folytatja... - A jövőmről, maradjunk ennyiben, konkrétumokat majd csak az év végén tudok mondani. + Tény: november végéig még a szövetség megbízását teljesíti, és technikai igazgatóként viszi a folyó ügyeket. Ez pontosan mit takar? - Elsősorban a napi dolgok in­tézését a hátralévő időben, no meg a közgyűlés előkészítésében is tevékenykedem majd. Ugyan­azt, mint eddig. - Azért talán mégsem... - Nem, persze, bizonyos érte­lemben nem. Ugyanazt, még­sem egészen ugyanazt. Világ­­versenyre már nem állítom össze a magyar válogatottat. Abbahagyni valamit, mást csi­nálni rettenetesen nehéz, külö­nösen ennyi idő után. Összenőt­tem a sportággal, hiszen nem­csak hogy húsz éve vagyok ka­pitány, de ezerkilencszáz­öt­­venkettő, azaz kis híján negy­venöt év óta vagyok a lövész­sportban. Ennyi idő a lőtéren... Szóval, elég sok... Érthető, hogy meg kell keresnem a to­vábbvezető utat. - Nehéz elképzelni, hogy meg­válik a sportágától. - Nem, nem is tudnék tőle eltá­volodni. Sokan nekem szegezték már a kérdést: nem hiányzik-e az orvosi pálya, az eredeti hivatá­som? A válaszom mindig egysze­rű volt: itt is emberekkel foglalko­zom, közöttük élek és dolgozom, nem pedig élettelen tárgyakkal. Ott a szikével, itt pedig szavakkal jó tanácsokkal érhet el eredményt az ember. Mindig megtaláltam a kettő között a párhuzamot. De vonatkozik mindez a felkészítés­re és az értékelésre is. - Versenyzői tudtak az elhatá­rozásáról? - Nem, úgy éreztem, az a sportszerű, hogy az elnökség­nek mondjak le, végül is onnan, annak tagjaitól kaptam a megbí­zásomat is. Biztosan sokan hív­tak utána, de másnap reggel hétkor indult a gépem Új-Zé­­landra - eleve ezért időzítettük az olimpiai beszámolót is tár­gyaló ülést szeptember tizenha­todikára. " Nem szeretnék a magánéle­tével kapcsolatos kérdésekbe be­lemenni, de... Az egyik legna­gyobb tudású, legtöbbre hivatott magyar sportlövő Joó Éva. Az ő további sorsát mennyiben befo­lyásolhatja az ön döntése? - Azt hiszem, ezt tőle kell meg­kérdezni, ám szerintem nem fog­ja lényegesen befolyásolni a pá­lyafutását, hogy mostantól nem én vagyok a kapitány. - Mindenesetre húsz év­­ as húsz év. A kissé keserű befejezés­től függetlenül: mit tart a legem­lékezetesebb sikerének? - Nincs egyetlen emlékezetes siker! Nem valamelyik arany­érem, valamelyik esemény. In­kább talán az, hogy ennyi időt a posztomon, ebben a közegben le­hettem. Ettől persze gyönyörű emlék az eszéki, a zágrábi vagy a brnói Európa-bajnokság. - A kudarcokat talán kár is kérdeznem... - Kettő volt: Barcelona és At­lanta. Mert Szöul, és ezt ma is val­lom, nem volt az. Pedig akkor ér­tek az első kritikák, el kell róluk modanom: nem voltak valósak. Barcelona, az igen, ott tényleg nem szerepeltünk jól, de le is ül­tünk megbeszélni, min múlhatott az elmaradt siker. Összeszedtünk vagy tizenöt okot, ebből tizenhár­mat Atlantáig megváltoztattunk, orvosoltunk. + Melyik a hiányzó kettő? - Egy: a jövők nem jól kereső emberek. És ez értelemszerűen folyamatosan kihat a teljesítmé­nyükre. Kettő: Magyarországon egy olimpia egzisztenciálisan annyit adhat a sportolóknak, annyi múlik rajta, hogy ezt nehe­zen viselik el. Arról meg végképp kár beszélni, hogy mennyit jelen­tett a hagyományosan a fegyve­res testületek által támogatott sportlövészetnek a rendszer- és struktúraváltással kieső ötven­hatvan millió forint. Csak csend­ben jegyzem meg: ez a duplája, sőt, lehet, hogy a triplája a szövet­ség éves költségvetésének... .- Úgy tűnik, mostanra sikerült a tartalékokat felélni. - Olyan nagyon sötéten azért nem látom a helyzetet, magyar sportlövészet volt is, van is, lesz is. Ám meg kell várni, amíg kiala­kul az a polgári réteg, amely el tudja tartani a sportágat és ezen belül önmagát. Majd meglátjuk... NEMZETI SPORT 11 Kovács Tamás: „Előbb a vívás, aztán a karrier...!” Atlanta szépség Sydney ígérete Vívásban szünet van, még nem kezdődött el az idény, a verseny­zők még élvezik szabadságukat. Ám ez a csend csak viszonylagos: október 12-ére készül a sportág, amikor a szövetség közgyűlésén meghatározzák négy év feladatait, és elnököt választ a tagság, az új elnök - dr. Kamuti Jenő és dr. Kertai Gyula a két jelölt - pedig ja­vaslatot tesz közvetlen munkatársaira. r® Füredi Marianne Kovács Tamás technikai igaz­gató - egykori világbajnok kard­vívó - több mint másfél évtizede veszi ki részét a sportág irányítá­sából, 1980-tól főtitkárként, 1986- tól pedig szövetségi kapitányként dolgozik. A közgyűlésen az ő sor­sa is eldől. + Hogyan fogadta az egyik el­nökjelölt, doktor Kertai Gyula be­jelentését, amely szerint megvá­lasztása esetén számít az ön mun­kájára, miközben mind többen emlegetik önt az OTSH leendő el­nökeként... - Jelenlegi munkaköröm ne­kem egzisztenciális kérdés, ezért jólesett és megnyugtatott Kertai Gyula ajánlata. Különösen azért, mert már Atlanta előtt, függetle­nül az olimpiai eredményektől, letette mellettem és Kovács Edit főtitkár mellett a voksát. Kamuti Jenő viszont még nem ajánlott semmit. Valóban felmerült a ne­vem az OTSH jövendő elnöke­ként, ám nekem jelen pillanatban a közgyűlés az elsődleges, a ma­gyar vívás jövője fontosabb, mint a karrierem. Olyan vezetés kell a sportágnak, amelyik biztosítani tudja a létezés feltételeit. Megúju­lásra van szükség! - Ez alatt mit ért? - Nemcsak személyi megúju­lást, bár meggyőződésem, hogy menedzser típusú elnökre van szükség, aki leveszi a szakmai ve­zető válláról például a szponzor­szerzés terhét. A versenyeztetés­hez pénzre, sok pénzre van szük­ség. De másban is változtatni kell. + Például? - Be kell látnunk, hogy elha­nyagoltuk a vidéki vívást, és az utánpótlással is keveset törőd­tünk. A szűk anyagi lehetőségek miatt csak a felnőttekre koncent­ráltunk. Köszönet illeti az egye­sületeket, mert óriási szerepet vállaltak a fiatalok menedzselésé­ben, versenyeztetésében, ennek az eredménye volt az idei korosz­tályos világbajnokságon szerzett négy aranyérem. A klubokkal közvetlenebb, szorosabb és rend­szeresebb kapcsolatot kell kiala­kítani. Hogy így legyen, beadtam egy alapszabálymódosító javasla­tot. A technikai igazgató tevé­kenységi köre amúgy is széles, ezért a szakfelügyelői posztot meg kell szüntetni, helyette in­kább utánpótlás-igazgatóra van szükség. Hozzá tartozna a vidéki utánpótlás teljes menedzselése, az edzői és szakmai továbbkép­zés is. Ha a felsoroltakban előre lépnénk, nagy eredmény lenne. És még valami... Nemzetközi kapcsolatainkat is rendbe kell tenni, mert az utóbbi időben kisé eldurvult a helyzet. Egyébként sem kedvezett nekünk a Kamuti Jenő kettős funkciója miatt kiala­kult állapot: amíg nemcsak ma­gyar elnök, hanem a nemzetközi szövetség főtitkára is volt, a ma­gyar vívás érdekei nem érvénye­sülhettek annyira, amenyire kel­lett volna. A mindenkori magyar elnököt a magyar vívás szem­pontjai kell, hogy vezessék, ténykedésébe nem fér bele a más szempontok miatti taktikázás. - Most, hogy már már meg­nyugodtak a kedélyek, hogyan látja az olimpiát, mit tenne más­képp? - A felkészülést ugyanúgy csi­nálnám, ahogy csináltam. Egye­dül a női párbajtőrözők mene­dzselésén változtatnék, remélt si­kerük érdekében mindenre haj­landó voltam értük, talán túlme­nedzseltük őket. Év közben egy bizonyos edzői team utazott ve­lük versenyről versenyre, így ver­ték végig a világot. Én meg úgy voltam, ha ez kell az eredmény­hez, akkor harcolni fogok azért, hogy az edzők kint legyen velük Atlantában is. A háttérben ma­radtam, mert miért éppen az olimpián változtattam volna a jól bevált szisztémán? Nem volt iga­zam, a lányok időközben elvesz­tették egyéniségüket, gyáván vív­tak, rendre kívülről vártak segít­séget. Ahogy egy ökölvívó sem nézhet ki mérkőzés közben a ringből, hogy mit csináljon, mert közben pofon vágják, kiütik, úgy egy vívónak is magának kell megoldania a feladatot. Ez egyéni sportág! Az nem lehet kifogás, hogy a párbajtőröző lányok elő­ször szerepeltek olimpián, hiszen ebben a fegyvernemben ez más országbeliekre is igaz. Szóval gyenge produkciójukra nincs ma­gyarázat. Mit mondjak még? Igaz, hogy nem nyertünk aranyat Atlantában, de azért sok pozití­vuma volt az olimpiának. Ilyen például Imre Géza bronzérme, a kard- és a férfi tőrcsapat szereplé­se. A küldöttségből mindenki pontszerző volt, és ezzel nem sok sportág dicsekedhet. Nálam az aranyérem hiánya legföljebb szépséghiba. " Az év legrangosabb versenye az olimpia volt, de még hátravan az Európa-bajnokság. A novem­beri viadalon szereplő verseny­zőket már kijelölte. Mikor kezdik meg a felkészülést? - A versenyzők klubjaikban szeptember végén megkezdték az edzéseket, én pedig október ti­zenötödikén találkozom a válo­gatottakkal, és ismertetem az el­képzeléseimet. - A közgyűlés után? Akkor is ön lesz a kapitány? - A szerződésem december vé­géig szól, tehát hivatalosan min­denképpen én leszek a szakmai felelős. Ha Kamuti Jenő nyer, ak­kor nyilván az ő kiválasztottja folytatja majd a munkát. A jövő évi világbajnokságig elkészítet­tem a programot, kidolgoztam a válogatási elveket - de erről tény­leg csak a közgyűlés után érde­mes beszélni, az aktuális állapot­nak megfelelően. Egy azonban biztos: rám vagy az utódomra azoknak a fiataloknak a mene­dzselése vár, akik a korosztályos világbajnokságokon sikeresen szerepeltek. Mielőbb be kell mu­tatkozniuk a felnőttek között, hogy beépüljenek a válogatottba, és ezáltal Sydneyben is ütőképes csapattal léphessünk pástra.

Next