Nemzeti Sport, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1997-01-12 / 11. szám
4 Az elsővet ajánljuk NEMZETI SPORT ^_|P _____________________________Vik. 11. , 1997. január 12. Négy téma, negyven kérdés és egy híresség. Aki mindig érdekes lehet. Kiváltképp, hogy a világ úszósportjának legendás alakját tisztelhetjük benne, aki edzői pályafutása során tizenhárom olimpiai, világbajnoki és Európa-bajnoki érmest nevelt, akit nemes egyszerűséggel csak úszópápaként emlegetnek. Aki amúgy ifjúsági bajnokságot nyert súlylökésben és tősgyökeres viharsarki embernek vallja magát, aki szerint a Fehér-Körös adja a legízletesebb dalat, aki a felkészülés alatt mindent hallgat, de Wagnert semmiképpen sem, aki négyéves korában már olvasott, és aki szerint az is megeshet, hogy a tanítványai hat aranyat nyernek az utolsó olimpiáján, vagyis Sydneyben. Ő Széchy Tamás, aki január elsejétől nyugdíjas éveit tölti... Széchy Tamás. .. ! tücsökciripeléses alföldi némaság az enyém99 A Körösöktől az uszodáig, avagy az „életveszélyes” Wagner... Gyuláról - A fáma szerint Almásy gróf gyulai kastélyának parkjában szeretett bele az úszásba... - Azért ez kicsit sarkos, de való igaz, soha nem felejtem el azokat a házi versenyeket. Tudni kell, Almásy gróf parkján keresztül vezetett a Holt-Körös, amiből egy ötvenméteres szakaszt leválasztottak, nos, ott úsztunk. Akkor még sehol sem volt a gyulai fürdő, a fürdővárosi rang, de úszásra ott volt a Fehér-Körös, a Fekete-Körös és még számtalan hely. Elég, ha csak Szanazugot említem. Hát az valami csodálatos volt, ifjúkorom egyik kedves „játszótere”. Egyébként Szanazughoz kapcsolódik az első szerelem is, de hát ez már nagyon régen volt. - Egyszer azt mondta: a Fehér-Körös adja a legízletesebb halakat, ennek pedig egyetlen oka van: olyan tiszta, hogy inni lehet belőle. - Tartom, olyan folyó nincs még egy. Biztos, hogy az évtizedek során hatott rá a szennyeződés, de nem is olyan rég volt szerencsém hazalátogatni. Nekem ugyanolyan szép, mint egykoron. - A fentiekből már kiderülhetett, erőteljesen kötődik Gyulához, pedig, ha jól tudom, Dobozon látta meg a napvilágot. - Dobozi vagyok, ami kargyújtásnyira fekszik Gyulától. Végül is a sport és a tanulmányaim vittek a városba. Ehhez tudni kell, Békéscsabán kezdtem el a tanulást, ahol természetesen a sport is az életem szerves része volt. És szerénytelenség nélkül mondhatom, eredményesen atletizáltam, így a csabai edzőm javaslatára Gyulára kerültem, ahol Krisztián Laci bácsi volt a tréner. A munkához és a sporthoz való feltétel nélküli alázatot ő plántálta belém. - Mit jelent az, hogy „eredményesen atletizáltam”? - Országos ifjúsági bajnokságot nyertem súlylökésben, ma is büszke vagyok rá. - Hogy-hogy nem úszásban? - Hogy ízlik a nyugdíjasélet? - Ne tréfálkozzon itt nekem! - Eszemben sincs, de a tények szerint Széchy Tamás január elsejétől, hatvanöt évesen nyugdíjba vonult... - Papíron igen, de semmi sem változott, dolgozom tovább. - A kétezres olimpiáig? - Továbbra is tartom, hogy a jelenlegi úszóimat végigkísérem. Kétségtelen, Sydney valószínűleg az utolsó olimpiám lesz, ennek megfelelően most azon dolgozom, hogy az utolsó legyen egyben a legeredményesebb is. Jól figyeljen arra, amit mondok! Előfordulhat, hogy hat aranyérmet nyernek a tanítványaim Sydneyben! - Én a felével is módfelett elégedett lennék... - Csak annyit mondok: Rózsa száz és kétszáz mellen aranyesélyes, Czene a kétszáz vegyes mellett kedvet kapott a négyszáz vegyeshez is, ráadásul ez a fiú háton is zseniális, amikor úszott, jobb időket tudott, mint Deutsch Tamás. És akkor még nem beszéltem a fiatalokról. Itt van pédául a kis Nyíry Anna. Beérhet az olimpiára... - Arra emlékszik, hogy ki volt az első tanítványa? - Persze, hogy emlékszem, Nagy Erzsébetnek hívták.. Ezerkilencszázötvennyolc körül került hozzám a Ferencvárosnál. - Azon kevesek egyike, aki Széchy-tanítványként nem vitte világhírig... - Pedig remek gyorsúszó volt, de egy sérülés miatt abba kellett hagynia az úszást. - Tizenhárom olyan tanítványa van, aki világversenyen érmet nyert, az aranyak száma pedig harminchat. Ez világcsúcs? - Néhány hete még azt sem tudtam, hogy hány érmet nyertek a gyerekek. Emlékszem, egy Gyulán akkortájt nem volt igazi úszóélet. Ahogy visszaemlékszem, leginkább az atlétika, a tenisz, no és a labdarúgás volt fókuszban városszerte. - A Széchy família időtlen idők óta viharsarki? - A család erdélyi, Trianon előtt került Magyarországra, így látták jónak az ősök. - Van aki azt mondja: Széchy Tamás több évtizedes budapesti lét után sem tudott megbarátkozni a várossal... - Nincs nekem semmi bajom Budapesttel, de az tényleg igaz, hogy a legjobban ma is szűkebb pátriámban, vagyis a Viharsarokban érem magam. A természet, a tücsökciripeléses alföldi némaság az enyém, a pesti nyüzsgés fáraszt. Negyvenhat éve élek a fővárosban, de fáj a szívem Dobozért, Gyuláért, a Szanazugért... - A vonzódás eredményeképpen pedig, ha teheti, a Viharsarokban időzik. - De nem tehetem, egy évben, ha egyszer eljutok oda. - És akkor irány Szanazug, a kedves emlékek helyszíne? - Igen, de titokban. Ami persze nem sikerül, hamar elterjed a híre, hogy megérkeztem, így pedig a kellemes pihenésből nem annyira pihentető beszélgetések lesznek. - De azért nem sajnálja... - Sajnálja a kutya, örülök, hogy nem felejtettek el a szülőföldemen. Egyébként tudja, hogy milyen jó zsíros földje van a Viharsaroknak? nap odajött hozzám Szabó Joe, és megkérdezte tőlem, hogy szerintem hány érmet hoztak az úszóim. Azt mondtam, fogalmam sincs, biztosan sokat... Na, aztán azon a csodálatos vacsorán, amelyről csak az utolsó pillanatban értesültem - meglepetésnek szánták a gyerekek -, tudtam meg azt, hogy összesen hatvankilenc érmet hoztak a világversenyekről. De a kérdésre visszatérve, nem tudom, hogy világcsúcs-e, nem is érdekel. A munka mellett nincs időm ilyeneken gondolkozni. - A kérdés gonosz: ki volt a legtehetségesebb versenyzője? - Aki érmet nyer világversenyen, az tehetséges ember. - Akkor maradjunk abban, hogy mentális képesség, illetve fizikális adottság terén kik voltak a kiemelkedő egyéniségek. Mentális képesség, küzdőszellem terén Darnyi Tamás volt a legkiemelkedőbb tanítványom, azt hiszem, magyaráznom sem kell, hiszen veretlenül vonult vissza. Fizikális képességek terén pedig Wladár Sándort emelném ki. De mindegyik tanítványom kedves a szívemnek, midegyik közel áll hozzám. - Van egyáltalán hiányérzete az edzői pályafutásával kapcsolatban? - Erről Sydney után beszélgessünk... - Mennyit hozott a konyhára a kosárnyi olimpiai, világbajnoki és Európa-bajnoki érem? - Ha arra gondol, nincs villám a Svábhegyen, mert nem is igénylem. - És mije van? - Van egy kis megtakarított pénzem, de kell is, hiszen szeretnék a Komjádi uszodához közelebb költözni. - Közelebb? Az ember az gondolná: ennyi év után azon van, hogy ha van egy kis ideje, a lehető legmesszebb menjen az uszodától... - Nem ilyen ember vagyok, különben is, az edző nem csak az uszodában edző... Amúgy a lakáscserét a kibírhatatlan közlekedés „szorgalmazza”, sokszor másfél óráig tart az autóút, amíg az uszodához érek. És nem a távolság miatt... - Nem tévedek, ha azt mondom: a tengerentúlon nagyságrendekkel többet „vehetett” volna ki az úszásból? - Sohasem az úszásral akartam - Azt jelentették az informátoraim, hogy négyéves korában nem csak beszélt, olvasott is... - A nagyanyám tanított meg az olvasásra. Édesapámnak csodálatos könyvtárszobája volt, hamar felkeltette az érdeklődésemet az a rengeteg szép könyv. - Az első kötetre emlékszik? - Persze, hogy emlékszem, Tarzan-könyv volt, nagyon élveztem. - Gondolom, a későbbiek során azért más műfajokban is elmerült meggazdagodni, de tény, ha igent mondtam volna mondjuk az amerikaiak invitálásának, de említhetem a japánokat is, akkor most gazdag ember vagyok, nem csak magyar szinten tehetős ember... - De nemet mondott... - Mert képtelen lennék arra, hogy magyar versenyzők ellen készítsek fel sportolókat. Nem megy, nekem nem... Én Magyarországnak akarok örömet szerezni. - Egyébként titok, hogy mennyit ajánlottak mondjuk a tengerentúlról? - Kár beszélni róla, hiszen nemet mondtam. Sokat... - Tehát a következő beruházása egy új lakás. - És többet nem is akarok, nem vágyom semmi másra. - A tanítványai közül többen is a vállalkozói szférában helyezkedtek el. Széchy Tamás viszont... - Széchy Tamás viszont nem ért a pénzhez, nem is szereti, hanem használja. - Végül is arra való. - Egyetértek. Nézze, nekem minden pénznél többet ér, ha valamelyik versenyzőm aranyat nyer. És minden pénzt megér, ha eltölthetek egy hetet... - Tudom, a Viharsarokban... - Látom, rendesen figyel. - Természetesen, imádtam, imádom a regényeket, a szépirodalmat, a verseket. Most, hogy tart a felkészülés, leginkább fantasztikus témájú könyveket olvasok. - Ne haragudjon, de mi köze ehhez a felkészülésnek? - Sok, nagyon sok. Ilyenkor éjszaka is az edzésprogramokon dolgozom, sokszor hajnalban is fent vagyok. Ilyenkor pedig pihentetésképpen nem olvashatok úgymond altató, romantikus regényeket ahhoz, hogy szellemileg éber maradjak, a vibráló, cselekményes könyvek kellenek. - Zenére átültetve, ilyenkor mondjuk Wagner sem javallott... - Az nem kifejezés: életveszélyes! A méltóságteljes, hömpölygő zene marad a világversenyek utánra. A felkészülés alatt lüktető, vibráló, szenvedélyes zene kell nekem. - Például? - Itt van például Briyan Adams... - Jól értettem? - Igen, jól. Miért, a könnyűzenét nem szerethetem? - Természetesen szeretheti, de Wagner után azért mást vártam volna... - Pedig szeretem azt a fiút, még több évvel ezelőtt egy tengerentúli edzőtáborozás idején hallottam először. De van magyar kedvencem is, példul az Edda. - Látja, már nem is csodálkozom. - Nincs is min, fiatalokkal dolgozom, egy évben több hónapot vagyunk edzőtáborban, természetes, hogy felfigyelek arra, hogy milyen zenét hallgatnak. Mert nagyon szeretik a zenét. - Mondhatjuk azt, hogy zenében „mindenevő”? - Az kellene csak, a kemény rockot ki nem állhatom... Az úszásról A pénzről A ifjúsági sülylökubajnok l úszópápával Sál Endre beszélgetett