Nemzeti Sport, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1997-01-12 / 11. szám

4 Az első­vet ajánljuk NEMZETI SPORT ^_|P _____________________________Vik­. 11. , 1997. január 12. Négy téma, negyven kérdés és egy híresség. Aki mindig érdekes lehet. Kivált­képp, hogy a világ úszósportjának legendás alakját tisztelhetjük benne, aki edzői pályafutása során tizenhárom olimpiai, világbajnoki és Európa-bajnoki érmest ne­velt, akit nemes egyszerűséggel csak úszópápaként emlegetnek. Aki amúgy ifjúsági bajnokságot nyert súlylökésben és tősgyökeres viharsarki embernek vallja magát, aki szerint a Fehér-Körös adja a legízletesebb dalat, aki a felkészülés alatt min­dent hallgat, de Wagnert semmiképpen sem, aki négyéves korában már olvasott, és aki sze­rint az is megeshet, hogy a tanítványai hat aranyat nyernek az utolsó olimpiáján, vagyis Sydneyben. Ő Széchy Tamás, aki január elsejétől nyugdíjas éveit tölti... Széchy Tamás. .. ! tücsökciripeléses alföldi némaság az enyém99 A Körösöktől az uszodáig, avagy az „életveszélyes” Wagner... Gyuláról - A fáma szerint Almásy gróf gyulai kasté­lyának parkjában szeretett bele az úszásba... - Azért ez kicsit sarkos, de való igaz, soha nem felejtem el azokat a házi versenyeket. Tud­ni kell, Almásy gróf parkján keresztül vezetett a Holt-Körös, amiből egy ötvenméteres sza­kaszt leválasztottak, nos, ott úsztunk. Akkor még sehol sem volt a gyulai fürdő, a fürdőváro­si rang, de úszásra ott volt a Fehér-Körös, a Fe­kete-Körös és még számtalan hely. Elég, ha csak Szanazugot említem. Hát az valami csodá­latos volt, ifjúkorom egyik kedves „játszótere”. Egyébként Szanazughoz kapcsolódik az első szerelem is, de hát ez már nagyon régen volt. - Egyszer azt mondta: a Fehér-Körös adja a legízletesebb halakat, ennek pedig egyetlen oka van: olyan tiszta, hogy inni lehet belőle. - Tartom, olyan folyó nincs még egy. Biztos, hogy az évtizedek során hatott rá a szennyező­dés, de nem is olyan rég volt szerencsém haza­látogatni. Nekem ugyanolyan szép, mint egyko­ron. - A fentiekből már kiderülhetett, erőteljesen kötődik Gyulához, pedig, ha jól tudom, Dobo­zon látta meg a napvilágot. - Dobozi vagyok, ami kargyújtásnyira fek­szik Gyulától. Végül is a sport és a tanulmánya­im vittek a városba. Ehhez tudni kell, Békéscsa­bán kezdtem el a tanulást, ahol természetesen a sport is az életem szerves része volt. És szerény­telenség nélkül mondhatom, eredményesen at­­letizáltam, így a csabai edzőm javaslatára Gyu­lára kerültem, ahol Krisztián Laci bácsi volt a tréner. A munkához és a sporthoz való feltétel nélküli alázatot ő plántálta belém. - Mit jelent az, hogy „eredményesen atleti­­záltam”? - Országos ifjúsági bajnokságot nyertem súlylökésben, ma is büszke vagyok rá. - Hogy-hogy nem úszásban? - Hogy ízlik a nyugdíjasélet? - Ne tréfálkozzon itt nekem! - Eszemben sincs, de a tények szerint Széchy Tamás január elsejétől, hatvanöt évesen nyug­díjba vonult... - Papíron igen, de semmi sem változott, dol­gozom tovább. - A kétezres olimpiáig? - Továbbra is tartom, hogy a jelenlegi úszói­mat végigkísérem. Kétségtelen, Sydney valószí­nűleg az utolsó olimpiám lesz, ennek megfelelő­en most azon dolgozom, hogy az utolsó legyen egyben a legeredményesebb is. Jól figyeljen ar­ra, amit mondok! Előfordulhat, hogy hat arany­érmet nyernek a tanítványaim Sydneyben! - Én a felével is módfelett elégedett lennék... - Csak annyit mondok: Rózsa száz és kétszáz mellen aranyesélyes, Czene a kétszáz vegyes mellett kedvet kapott a négyszáz vegyeshez is, ráadásul ez a fiú háton is zseniális, amikor úszott, jobb időket tudott, mint Deutsch Tamás. És akkor még nem beszéltem a fiatalokról. Itt van pédául a kis Nyíry Anna. Beérhet az olim­piára... - Arra emlékszik, hogy ki volt az első tanít­ványa? - Persze, hogy emlékszem, Nagy Erzsébetnek hívták.. Ezerkilencszázötvennyolc körül került hozzám a Ferencvárosnál. - Azon kevesek egyike, aki Széchy-tanít­­ványként nem vitte világhírig... - Pedig remek gyorsúszó volt, de egy sérülés miatt abba kellett hagynia az úszást. - Tizenhárom olyan tanítványa van, aki vi­lágversenyen érmet nyert, az aranyak száma pedig harminchat. Ez világcsúcs? - Néhány hete még azt sem tudtam, hogy hány érmet nyertek a gyerekek. Emlékszem, egy­­ Gyulán akkortájt nem volt igazi úszóélet. Ahogy visszaemlékszem, leginkább az atlétika, a tenisz, no és a labdarúgás volt fókuszban vá­rosszerte. - A Széchy família időtlen idők óta viharsar­ki? - A család erdélyi, Trianon előtt került Ma­gyarországra, így látták jónak az ősök. - Van aki azt mondja: Széchy Tamás több év­tizedes budapesti lét után sem tudott megbarát­kozni a várossal... - Nincs nekem semmi bajom Budapesttel, de az tényleg igaz, hogy a legjobban ma is szűkebb pátriámban, vagyis a Viharsarokban érem ma­gam. A természet, a tücsökciripeléses alföldi némaság az enyém, a pesti nyüzsgés fáraszt. Negyvenhat éve élek a fővárosban, de fáj a szí­vem Dobozért, Gyuláért, a Szanazugért... - A vonzódás eredményeképpen pedig, ha te­heti, a Viharsarokban időzik. - De nem tehetem, egy évben, ha egyszer eljutok oda. - És akkor irány Szanazug, a kedves emlékek helyszíne? - Igen, de titokban. Ami persze nem sikerül, hamar elterjed a híre, hogy megér­keztem, így pedig a kelle­mes pihenésből nem annyira pihentető beszél­getések lesznek. - De azért nem sajnálja... - Sajnálja a kutya, örülök, hogy nem fe­lejtettek el a szülőföl­demen. Egyébként tud­ja, hogy milyen jó zsíros földje van a Viharsarok­nak? nap odajött hozzám Szabó Joe, és megkérdezte tőlem, hogy szerintem hány érmet hoztak az úszóim. Azt mond­tam, fogalmam sincs, bizto­san sokat... Na, aztán azon a csodálatos vacsorán, amely­ről csak az utolsó pil­lanatban értesül­tem - meglepetés­nek szánták a gyerekek -, tud­tam meg azt, hogy összesen hatvankilenc ér­met hoztak a vi­lágversenyekről. De a kérdésre visszatérve, nem tudom, hogy világcsúcs-e, nem is érdekel. A munka mellett nincs időm ilyene­ken gondolkozni. - A kérdés gonosz: ki volt a legtehetségesebb versenyzője? - Aki érmet nyer világversenyen, az tehetsé­ges ember. - Akkor maradjunk abban, hogy mentális ké­pesség, illetve fizikális adottság terén kik vol­tak a kiemelkedő egyéniségek.­­ Mentális képesség, küzdőszellem terén Dar­­nyi Tamás volt a legkiemelkedőbb tanítvá­nyom, azt hiszem, magyaráznom sem kell, hi­szen veretlenül vonult vissza. Fizikális képessé­gek terén pedig Wladár Sándort emelném ki. De mindegyik tanítványom kedves a szívemnek, midegyik közel áll hozzám. - Van egyáltalán hiányérzete az edzői pálya­futásával kapcsolatban? - Erről Sydney után beszélgessünk... - Mennyit hozott a konyhára a kosárnyi olim­piai, világbajnoki és Európa-bajnoki érem? - Ha arra gondol, nincs villám a Svábhegyen, mert nem is igénylem. - És mije van?­­ - Van egy kis megtakarított pénzem, de kell is, hiszen szeretnék a Komjádi uszodához köze­lebb költözni. - Közelebb? Az ember az gondolná: ennyi év után azon van, hogy ha van egy kis ideje, a le­hető legmesszebb menjen az uszodától... - Nem ilyen ember vagyok, különben is, az edző nem csak az uszodában edző... Amúgy a lakáscserét a kibírhatatlan közlekedés „szor­galmazza”, sokszor másfél óráig tart az autóút, amíg az uszodához érek. És nem a távolság mi­att... - Nem tévedek, ha azt mondom: a tengeren­túlon nagyságrendekkel többet „vehetett” vol­na ki az úszásból? - Sohasem az úszás­­ra­l­­ akar­tam - Azt jelentették az informátoraim, hogy négy­éves korában nem csak beszélt, olvasott is... - A nagyanyám tanított meg az olvasásra. Édesapámnak csodálatos könyvtárszobája volt, hamar felkeltette az érdeklődésemet az a renge­teg szép könyv. - Az első kötetre emlékszik? - Persze, hogy emlékszem, Tarzan-könyv volt, nagyon élveztem. - Gondolom, a későbbiek során azért más műfajokban is elmerült­ meggazdagodni, de tény, ha igent mondtam vol­na mondjuk az amerikaiak invitálásának, de említhetem a japánokat is, akkor most gazdag ember vagyok, nem csak magyar szinten tehetős ember... - De nemet mondott... - Mert képtelen lennék arra, hogy magyar versenyzők ellen készítsek fel sportolókat. Nem megy, nekem nem... Én Magyarországnak aka­rok örömet szerezni. - Egyébként titok, hogy mennyit ajánlottak mondjuk a tengerentúlról? - Kár beszélni róla, hiszen nemet mondtam. Sokat... - Tehát a következő beruházása egy új lakás. - És többet nem is akarok, nem vágyom sem­mi másra. - A tanítványai közül többen is a vállalkozói szférában helyezkedtek el. Széchy Tamás vi­szont... - Széchy Tamás viszont nem ért a pénzhez, nem is szereti, hanem használja. - Végül is arra való. - Egyetértek. Nézze, nekem minden pénznél többet ér, ha valamelyik versenyzőm aranyat nyer. És minden pénzt megér, ha eltölthetek egy hetet... - Tudom, a Viharsarokban... - Látom, rendesen figyel. - Természetesen, imádtam, imádom a regé­nyeket, a szépirodalmat, a verseket. Most, hogy tart a felkészülés, leginkább fantasztikus témá­jú könyveket olvasok. - Ne haragudjon, de mi köze ehhez a felkészü­lésnek? - Sok, nagyon sok. Ilyenkor éjszaka is az edzésprogramokon dolgozom, sokszor hajnal­ban is fent vagyok. Ilyenkor pedig pihentetés­képpen nem olvashatok úgymond altató, ro­mantikus regényeket­­ ahhoz, hogy szellemileg éber maradjak, a vibráló, cselekményes köny­vek kellenek. - Zenére átültetve, ilyenkor mondjuk Wagner sem javallott... - Az nem kifejezés: életveszélyes! A méltó­ságteljes, hömpölygő zene marad a világverse­nyek utánra. A felkészülés alatt lüktető, vibrá­ló, szenvedélyes zene kell nekem. - Például? - Itt van például Briyan Adams... - Jól értettem? - Igen, jól. Miért, a könnyűzenét nem szeret­hetem? - Természetesen szeretheti, de Wagner után azért mást vártam volna... - Pedig szeretem azt a fiút, még több évvel ezelőtt egy tengerentúli edzőtáborozás idején hallottam először. De van magyar kedvencem is, példul az Edda. - Látja, már nem is csodálkozom. - Nincs is min, fiatalokkal dolgozom, egy év­ben több hónapot vagyunk edzőtáborban, ter­mészetes, hogy felfigyelek arra, hogy milyen ze­nét hallgatnak. Mert nagyon szeretik a zenét. - Mondhatjuk azt, hogy zenében „minden­evő”? - Az kellene csak, a kemény rockot ki nem állhatom... Az úszásról A pénzről A ifjúsági sü­lylökubajnok l úszópápával Sál Endre beszélgetett

Next