Nemzeti Sport, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1997-01-15 / 14. szám
TollhegyenC [I ) • w Vili. 14. • 1997. január 15.NEMZETI SPORT Bölcsészhallgató az utcai harc bajnoka ,az edzésen Puhosnak hívnak' © Sahin Tóth Róbert „Ha férfi vagy, légy férfi, s ne hitvány, gyönge báb.” (Petőfi Sándor) (A helyszín: egy fővárosi kávézó. Időpont: hétköznap délután. Azaz még van szabad asztal.) Itt jó lesz? - Persze. De ha tanácsolhatom, üljön a kijárattal szembe. o ??? - Sosem lehet tudni... Tapasztalat. Tegyük föl, bejön egy őrült, fegyverrel a ballonkabátja alatt. Esetleg kitörhet valami balhé. o Körülöttem nem szokott csak úgy... - Az éjszakában előfordulhat ilyesmi. És egy másik hasznos tipp: sohase forduljon be egyből a sarkon. Menjen egy kicsit túl! így nem lephetik meg. Vagy legalábbis nem ütközik bele senkibe... - Ki látja el ezekkel a bölcsességekkel? - Juhász Ferenc. Az edzőm. Nem csak én, minden versenyző nagyon sokat tanult és tanul tőle. - Az éjszakát említette. Mit jelent ez a szó az ön szótárában? - Nekem egy állomást, egy fontos állomást az életemben. Ott egy dolog számít, a csibészség. Az edzettségi állapot csak másodlagos. o Horváth Zoltán igazi csibész volt? - Egyáltalán nem volt csibész. - A „normális” életben ez azért csak másod-, harmad-, sokadrendű szempont. - Nem gondolom. Ne higgye, hogy nem lehet valaki tisztességes az éjszakában. - Annak idején miért választotta ezt az életformát? - Jól fizet, könnyebb utat ígér. A sporthoz pénz kell, edzeni, utazni, étkezni, satöbbi. Egy ideig az ember még csak befektet, de aztán ki is akar venni valamit. Már akinek egyáltalán lehetősége nyílik rá. Hasonló nehézségekkel áll szemben egy atléta, egy tornász, egy kézilabdázó is. Ők - általában - mégis elkerülik az éjszakát. - Érthető. Hiszen, hogy egy másik példát vegyünk:aki oktat autóvezetést? Naná, hogy az, aki nagyon jól vezet, aki az apró nüanszokat, finomságokat is jól ismeri. És még valami. Aki életszerű dolgokat akar tanítani, annak ebbe a világba is bele kell kóstolnia. Ha már itt tartunk, miért nincs felnyírva a haja? Egyáltalán, miért nem úgy néz ki, mint a legtöbb nehézfiú? - Nekem is rövid a hajam. De tudom, nem ez számít. Amúgy sem vagyok egy Adonisz-típus. Fehér a bőröm, pocakos is vagyok, jellemző, az edzésen Puhosnak hívnak. De mondom, az éjszakában a csibészség dönt, a ringben pedig csak az első pofonig jelent bármit is a kinézet. o Sokat dolgozott az éjszakában? - Megszakításokkal úgy három éven át. o Az iskola nem sínylette meg? - Az iskola nem azt sínylette meg. A sport viszont sokszor nehézséget okozott. o Egy bölcsészhallgató az utcai harc bajnoka. Furcsa... - A suliban nem híresztelem. Az ELTE nappali angol szakára járok, egy évem van még. o Aki tudja, mit szól hozzá? - Kuriózumként kezeli. Akad olyan tanár, aki figyelembe veszi, van, aki nem. A dolgozatok leadási határideje egyébként igen kemény ellenfelem. o Mint Kató Mihály? - Kató Misi több, mint tíz kilóval könnyebb nálam. o Mit érdemes tudni a sportágáról, a kempóról? - Összetett harcművészet. Nyílt, kemény, izgalmas. o Ki volt az első kempós, aki utcai harcos versenyen indult? - Én. Odamentem Juhász Ferihez és megkértem, hogy engedjen el. „Szó sem lehet róla”, kaptam a választ. Duzzogtam, megsértődtem. Aztán újabb hónap elteltével megint megkerestem. Újabb nem. Azt mondta, nem vagyok elég felkészült. A következő kérésre rábólintott. Kilencvenöt elején megnyertem Szegeden a regionális viadalt. - Mióta kempózik? - Ezerkilencszázkilencvenben kezdtem. - Előtte más küzdősportban versenyzett? - Semmit nem csináltam. Illetve, gyerekként futottam, kajakoztam, de aztán egy térdprobléma keresztülhúzta a számításaimat. Húszéves voltam, amikor rátaláltam Juhászékra. - Akkor ön egy őstehetség. - Nagyon jó helyre kerültem. Pedig eredetileg kung-fuzni akartam, csak véletlenül keveredtem a kempósok közé. - Minden kempós keresi a megmérettetést? - Én keresem. Ugyanakkor tisztelem azokat a harcosokat is, akik világ életükben formagyakorlatokat mutatnak be, alkati kérdés lehet, hogy van, aki nem szereti, ha szájba verik. Mazochista. Dehogy. Ha ütnek, azt én sem szeretem. De visszaütök. Névjegy Név: Horváth Zoltán Született: 1970. november 18. Magasság: 187 cm Súly: 90 kg („puhosan”), 85 kg (versenysúlyban) Egyesület: BVSC-Kempo Edző: Juhász Ferenc, Kristóf Jenő Kiemelkedő eredményei: tempóban: országos bajnok (1993-95), kick-boxban: bajnoki ezüst- és bronzérmes (1993-94), kung-fuban: kétszeres nyílt nemzetközi gála-győztes, utcai harcban: országos bajnok (1996) . Egy éve van az egyetemen, ha befejezte a tanulást, mihez kezd? Elmegy tanítani? - Azt nem hinném. Öt éven át voltam nyelvtanár különböző stúdiókban és voltak magántanulóim is. Beleuntam. Mást szeretnék. Hogy pontosan mit, azt még nem tudom, a jelenlegi munkahelyemen például nagyon jól érzem magam. Egy kereskedelmi és pénzügyi cégnél dolgozom. - Már amikor nem riporterkedik... - Az csak kikapcsolódás volt. Egy éven keresztül dolgoztam folyamatosan az egyik kereskedelmi adó küzdősportmagazinjában. Szerettem. Sok újat, érdekeset tanultam, de rengeteg időm ment rá. - Meddig verekszik még? - Két évig, háromig, ki tudja. Sok olyan terület van, ahol szívesen kipróbálnám magam. Nagyon kemény a kioktásunkat és érdekel a kick-box low-kick ága is. Ezen kívül jó lenne többször kilépni a nemzetközi porondra thai-boxban, utcai harcban és természetesen kempóban. - Mit gondol, van tekintélye a ringharcosnak Magyarországon? - Ha arra gondol, nem kóstolgatnak. Rengeteg barátom van, igyekszem mindenkivel jóban lenni. El sem hinné, milyen sokan lejárnak hozzánk edzeni. Hogy csak néhány sportolót említsek, rendszeresen feltűnik Dvorák Laci vagy Farkas Péter. Segítenek is, sokat tanulunk tőlük. Előbbi egy alkalommal úgy összecsomagolt, hogy alig tudtam kihámozni magam. Én, aki jó földharcosnak számítok, Farkas Peti meg egyszerűen bombajó. Nem csak földön, ütni, rúgni is fantasztikusan tud. Komolyan mondom, eséllyel indulna az utcai harcoson. - És tervezi? - Nem. Marad a szőnyegen. A ring továbbra is a mi felségterületünk. A kép bal oldalán Horváth Zoltán Filó Andor ellen a Budapest Sportcsanokban vívott majd’ negyvenperces mérkőzésen Egy vívóverseny kapcsán az ékszerdobozról Füredi Marianne A Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) december elején rendezett végrehajtó bizottsági ülésén a január 18—19-i budapesti női párbajtőr Világkupa-viadalt a Grand Prix-sorozat egyik állomásává tették. Ez a döntés nemcsak növeli a verseny rangját, hanem bizonyos kötelezettségekkel is jár. Előírták ugyanis, hogy a GP-küzdelmek döntőiben - így tehát a Martinikupán is - a versenyzőknek átlátszó sisakot kell viselniük, továbbá bemutatkozik a vezeték nélküli vívás. Az eszközöket a FIE adja, úgyhogy ezek beszerzése önmagában nem jelent gondot, ám mégiscsak másfajta előkészületeket igényel az esemény. Hogy mennyiben másokat, és hogy általában mi zajlik le a vívóversenyek előtt, arról Veres Vincét, a Nemzeti Sportcsarnok intézményvezető-helyettes műszaki vezetőjét - a sportág viadalainak „mindenesét” - kérdeztük, és a beszélgetés közben néhány kulisszatitokra is fény derült. - Hadd kezdjem egy kicsit távolabbról, hogy hogyan is kerültem atlétaként a víváshoz. Egykor ugyanis utánpótlás-válogatott nyolcszázas futó voltam, és hatvanhat január tizedikén Németh Imre bácsi hozott a Népstadion és Intézményeihez. A sportszergyártó részleghez kerültem, s az akkori időkből sokat profitáltam. A hetvenötös budapesti vívó-világbajnokságon már technikusként dolgoztam, mi gyártottuk az összes gépet, úgyhogy nekem ma nem hangzik kínaiul, ha azt mondják egy versenyen, hogy elromlott a dob. Nem a hangszerre gondolok... - Ma azonban már nem a sportszergyártásért felel. " - Jelenlegi posztomat tíz éve töltöm be, s mivel a Nemzeti Sportcsarnokban edz a legtöbb válo- VLogatott keret, a tornászok, az RSG- sek, a birkózók, a vívók, az öttusázók, néha a cselgáncsozók és az ökölvívók, télen pedig a kajak-kenusok is, tehát minden sportágban benne kell lennem valamennyire. A sportszergyártó múltam miatt azonban a víváshoz állok a legközelebb, ide kötődöm. Megtudhatnánk, mennyi időt igényel egy Világkupa-viadal előkészítése? - Attól függ, hogy milyen fegyvernemről van szó. A karddal van a legtöbb gond, mert még nem tökéletes a rendszer, az új kardgépek pedig annyira érzékenyek, hogy ha a vezeték egy kicsit kopott, már az zavart okoz. Másfél-két hétre van szükségünk, mert ilyenkor a verseny előtt munkatársaimmal szétszedjük a pástokat, letisztítjuk, portalanítjuk a darabokat, aztán mindent visszaszerelünk. A legegyszerűbb a párbajtőr, ott elég négy-öt nap a verseny előtt. Az előkészületeknél meg kell említenem, hogy nemcsak a pástok és egyéb technikai berendezések biztosítása a mi feladatunk, hanem néhány, apróságnak tűnő dologé is. Például? - A személyzet felkészítése mellett mi felelünk például azért is, hogy a résztvevő országok zászlai, himnuszai meglegyenek. Sajnos, volt már kínos esetünk, amitől ma is kiver a veríték, ha rágondolok. - Elmesélné? - A kilencvenes súlyemelő-világbajnokságon történt, amelyen vendégünk volt Juan António Samaranch is. Nos, nagyon büszkék voltunk, mert a NOB elnöke dicsérte a helyszínt, kis ékszerdoboznak nevezte, és meg volt elégedve a rendezéssel is. Aztán az egyik eredményhirdetéskor azt hittem, elsüllyedek szégyenemben. Történt ugyanis, hogy , egy román versenyző nyert, akinek tiszteletére felcsendült a román himnusz. Erre a sportoló leugrott a dobogóról, rohangált körbe-körbe, őrjöngött, hogy neki ezt ne játsszák. Nagyon kellemetlen volt. Pedig előtte felhívtam a nagykövetséget, hiszen a nyolcvankilences politikai események után voltunk, hogy van-e valami változás a szimbólumokban. Esküdöztek, hogy minden a régi. A Nemzeti Sportcsarnok nemcsak sporteseményeknek ad otthont... - Kényszerhelyzetben tesszük. Támogatásként csak az energiaköltségeink kilencven százalékát kapjuk meg, a működéshez szükséges többi pénzt magunknak kell kigazdálkodnunk. Nálunk ingyen edz minden válogatott keret, és ez nem kis összeg. És még nem is beszéltem a versenyekről. A javításokra, no meg pusztán a fenntartásra, állagmegóvásra is sok pénz megy el. Ki gondol arra, hogy egy vívópást egymillió-nyolcszázötvenezer (!) forintba kerül, és nem egy pástra van szükség. Szóval, nem tehetünk mást, pártgyűlésekre, szalagavatókra, koncertekre bérbe kell adnunk a létesítményt, hogy valamiből meg tudjunk élni. De az itt dolgozó emberek, Juricskay Attila intézményvezetővel az élükön, valamennyien élnekhalnak a sportért, és még nem fordult elő, hogy sportesemény kárát látta volna valamilyen más programnak. A sport elsőbbséget élvez. Nálunk legalábbis. Mert úgy érzem, az országban igazából nincs gazdája ennek a területnek. Nem lehet mindent a szponzoroktól várni! Csak egy kérdés: miért nem tartoznak a nulla áfás termékek körébe a sportszerek és a sportrendezvények? Nem elég csak az olimpia évében odafigyelni a sportra! Az azt megelőző időszakban is létezni, edzeni, versenyezni kell. Térjünk vissza a víváshoz. Sokéves tapasztalatai ellenére a hét végi Martini-kupa újfajta feladat elé állítja majd. - Nyitott vagyok minden új iránt, ezért nagyon várom a versenyt. El kell ismerni, hogy a vívás nem túl látványos sportág, ezért örülök minden kezdeményezésnek, amely népszerűbbé teszi. Az átlátszó sisak például közelebb hozza a sportolót a nézőkhöz, eddig ugyanis személytelen volt a sportág, két, tetőtől talpig beöltözött alak ugrált a páston... Egyébként nem is tudok más sportról, amelyben „arctalanok” lennének a versenyzők. A selejtezők előkészületei ugyanolyan munkát követelnek tőlünk, mint eddig bármikor, a döntő azonban tényleg más lesz. A Hilton Szálló báltermében állítjuk fel a pástot, már helyszíni szemlét is tartottunk, mi módon alakítsuk ki az emelvényt, hogy ne legyen se magas, se alacsony, és elférjen rajta egy szabályos pást. - Ennyi az egész? - No azért nem... A vezeték nélküli párbajtőrre nem tudunk felkészülni, ez a japánok által tökéletesített találmány, az ottani szakemberek hozzák és szerelik fel a technikát. Nekünk másra kell felkészülnünk. Éspedig? - Arra, hogy ha valami miatt itthon nem működik majd. Éppen ezért mindent úgy kell felépíteni, mintha a régi módon vívnának, ugrásra készen kell állni, mert a finálé közben nem lehet szereléssel tölteni az időt. De bízom benne, hogy nem lesz semmi gond, és sikeres premiernek lesznek tanúi a nézők. HOiiBfi]! DIGITÁLIS ....... . MEGOLDÁSOK »♦ *, I Az apróságnak tűnő dolgokra is figyelni kell - Veres Vince az eredményjelzőt ellenőrzi (Farkas József felvétele)