Nemzeti Sport, 1997. március (8. évfolyam, 59-87. szám)

1997-03-06 / 64. szám

Vili. 64. • 1997. március 6. ...Zsiga Gyulával Hortomiglan­­holtomiglan? Az élet útjai, ugye, kiszámíthatatlanok. Ma még sikeres vagy, holnaptól ellenben el­kerül a fény. Zsiga Gyula pályájának íve meredeken emelkedett. A férfi juniorválo­gatott szövetségi kapitányaként az elmúlt évtizedben figyelemre méltó eredményeket ért el. Nem meglepő, hogy 1993 novemberét már a Vasas világhírű hölgykoszorújának irányítója­ként élte meg, 1994-ben BEK-döntős, 1995-ben City-kupa döntős kézilabdacsapat edzőjének vallhatta magát. Ma a Hort SE NB I B-s férfigárdájának az edzője. Esély sincs a feljutásra. Az edző neve azonban a napokban két női együttessel kapcso­latban is felmerült. - Valóban, hallottam, hogy én leszek az edző Dunaújvárosban, és azt is, hogy­ Győrben. Ez azonban csak pletyka, mert engem egyik helyről sem keresett meg senki. Most csak a Hort csapa­tával foglalkozom, igaz ott minden korosztállyal. Emellett általános iskolás gyerekekkel próbálom megszerettetni a kézilabdázást. - Az ön múltjával nem akadt első osztályú egyesület, amely alkalmazta volna, amikor biz­tossá vált, hogy távozik a Vasastól? - De igen, megkerestek női és férfiegyüttesek­től is, ám bármelyik ajánlatot fogadom el, vidék­re kellett volna költöznöm. Ezt pedig családi okok miatt nem engedhettem meg magamnak, mert a gyermekem most kezdte az iskolát, és nem akartam felpakolni az egész betyárbútort. - Szövetségi berkekben is szóba került, mint a női válogatott lehetséges pályaedzője... - Igen. De az az ember, aki mellett én lettem volna a másodedző, végül nem lett szövetségi ka­pitány. Úgyhogy ez a lehetőség is kútba esett. - Tehát akkor marad a Hort? - Egyelőre igen, bár az edzőbizottságban is vannak komoly feladataim. Ám azért nem adtam fel a reményt, hogy élvonalbeli csapatnál legyek edző. (molnár) Forró nyom­on Júniusban pályabúcsúztató? Hónapok óta kérdéses, mi lesz a galopp- és az ügetőpá­lyával. Mint korábban megír­tuk, az ÁPV Rt. igazgatótaná­csa kétszázmillió forint éves költségvetést szavazott meg a magyar lóversenyzésnek. Ezt az összeget a pályák fenntartá­sára és a bérekre fordíthatja a Magyar Lovaregylet, a magán­­tulajdonosokat tömörítő szer­vezet. Farkas Ferenc, az ML el­nöke hetekkel ezelőtt még nem tudta megmondani, hogy mi lesz a pályák további sorsa. - A napokban kerül a kor­mány elé a tervezet, melynek alapján a Kincsem Parkról, il­letve a Kerepesi úti területről döntenek - magyarázta a lótu­lajdonosok első embere. - A be­adványt az ÁPV Rt., a Pénz­ügyminisztérium és a Földmű­velődésügyi Minisztérium kö­zösen dolgozta ki. - Néhány héttel ezelőtt több variációról is szó volt a pályák­kal kapcsolatban. - A kormány már csak egy lehetőséget vitat meg. Az el­képzelés szerint a Nemzeti Ló­verseny Kft.-t és a Magyar Lo­­varegyletet összevonnák, és he­lyettük egy részvénytársaság intézné a lóversenyzés ügyeit, így mi, lótulajdonosok lennénk felelősek a futamok megrende­zéséért és a fogadásszervezé­sért.­­ Hallani lehetett francia be­fektetőkről, akik szívesen köl­­tenének a magyar versenypá­lyákra. Ez a lehetőség fennáll még? - Igen, de egyelőre a két ká­­eftéről szóló tervezetet kell el­fogadniuk a kormánytagoknak. + A franciák tervei egyeznek a magyarok elképzeléseivel? - Hangsúlyozom: egyáltalán nem biztos, hogy velük egyezik meg a magyar állam. A francia cég magyar képviselői elmond­ták, hogy amennyiben ők nyer­nék meg a pályázatot, három­­milliárd forintért vásárolnák meg a galopp- és az ügető­pályát, amelyek korszerű­sítésére további két-két és fél milliárd forintot áldoz­nának. Úgy tervezik, hogy a két létesítményt egy te­rületen alakítanák ki - ez bevált megoldás szerte a világon, hiszen Torontó­ban vagy Malmőben kivá­lóan funkcionál. Az átépí­tést követően huszonegye­dik századi körülmények között érezhetné magát a kö­zönség. - A privatizálás után a kül­földi részvényes lenne ,a fo­gadás tulajdonosa? - Nem, ezért a magyar rész­vénytársaság a felelős, míg az országos hálózatot a Szeren­csejáték Rt. - kívülálló cégként - szervezi meg. Mindezek azon­ban csak elképzelések: meg kell várni a kormányzati döntést. A végleges döntés csak júniusra várható. (Kiss) Hír­hát­tér ■ L­a Per­pat­var A pólósliga nem kér a nőkből... A legutóbbi vízilabda­­liga-ülésen robbant a bomba... A jelenlévők ugyanis megszavazták: a szervezet csak a férficsa­patok bázisa, a női klu­bok képviselői jobban teszik, ha inkább alakí­tanak egy női pólósligát. Ebből még nem is lett volna kalamajka, de az­tán arra is fény derült, hogy az alapszabály szerint a szervezet nyolcvankilenc óta a férficsapatok ligája, te­hát a „női ügyekben” nem is volt döntéshozó helyzetben. Döntések viszont születtek... + Megtesszük a szükséges lépéseket, hiszen ezek szerint a liga a korábbi hónapokban, években úgy hozott ítéleteket átigazolási kérdésekben, hogy nem volt rá kompeten­ciája - mondja Szűcs Péter, a BEAC-Petroland edző-mene­dzsere. - Milyen szükséges lépé­sekre gondol? - Fontolgatjuk, hogy pol­gári peres eljárást indítunk például a Vasas kontra BEAC ügyben, ahol a liga „belehaj­szolt” minket abba, hogy fi­zessünk a játékosokért, ami­kor nem is kellett volna. A belehajszolás alatt azt értem, hogy a játékosok szerző­désszegés miatt a ligához for­dultak, de a beadványt a liga elutasította, így pedig nem volt más megoldás, fizettünk, pedig a liga a jelek szerint nem mondhatott volna véle­ményt az ügyben. - A ligát­ perelnék vagy a Vasast? - A Vasastól akarjuk visszaperelni a pénzünket. De van itt más ügy is, ahol a liga közbelépett, pedig utólag ki­derült, hogy nem volt jogo­sultsága. Az egyik vidéki női csapat kétszázezerért akarta eladni a játékosát. A liga nyolcvanezerben határozta meg az árát. Kérdem én: mi­lyen alapon? A lényeg: megtá­madjuk az eddigi ligadönté­seket!­­ Két támadás között azon­ban - már csak a kialakult helyzet miatt is - a női ligát is megalakíthatnák... " Ezt is tervhez vettük, egyeztetni kell az érdekelt klubokkal. De még mielőtt ez megtörténne, szeretnénk le­rendezni az ügyeinket a férfi­ligával... Természetesen megkérdez­tük a másik felet is. Dr. Lut­­ter István, a férfiliga elnöke külföldön tartózkodik, így dr. Tim Gáborhoz, a liga titkárá­hoz fordultunk. - A tagság úgy látta, egy­szerűbb, ha az első osztályú férficsapatok és női együtte­sek külön ligában tömörülnek - kezdi dr. Tim Gábor. - Logikailag ez valóban jo­gos, viszont a gond az: kide­rült, hogy a női klubok soha sem tartoztak ehhez a ligá­hoz. A BEAC például már bí­rósági perben gondolkozik.­­ A konkrét esettel kapcso­latosan: a két érdekelt meg­egyezett az átigazolás kérdé­sében, tehát nem a liga dön­tött. Persze, mindenkinek jo­ga van ahhoz, hogy jogorvos­latot keressen.­­ A bioi klubok vitás kérdé­seit - amíg nem alakítanak li­gát - ezentúl egyből az elnök­ség bírálja el? - Szerintem igen... ♦ Információink szerint dr. Tini Gábor, aki eddig az utánpótlás-bizottság vezetője volt, levelet írt a vízilabda­szövetség elnökségének, amelyben közölte: megválik a tisztségtől, a továbbiakban ne számítsanak a munkájára. A levél szerint Tim azért nyújtotta be a lemondását, mert elégedetlen az elnökség utánpótlás-ügyekben kifej­tett munkájával. (sál) Oscar-díjra méltatlan forgatókönyv 1997. január 29. Ribli Zoltán, a Magyar Sakk Szövetség elnökségi tagja levélben fordul az el­nökség tagjaihoz. Ebben többek között így fo­galmaz: „A nemrégiben megkapott anyagokból nyilvánvaló, hogy a Magyar Sakk Szövetség je­lenlegi vezetősége anyagi és erkölcsi káoszba vezeti a testületet.” Aztán hozzáteszi: „Decem­berben nyolcmillió forint tartozása volt a szö­vetségnek, ráadásul ez havi ötszázezer forinttal nő. A szövetség négymillió forinttal tartozik a FIDE-nek, ennyi tartozásnak másnál, mondjuk egy afrikai szövetségnél már régen következmé­nyei lettek volna...” „Azonkívül, hogy levele te­le van tárgyi tévedésekkel, tudnunk kell, hogy egy sértett ember írta...” - vág vissza Ambrus Zoltán főtitkár. 1997. január 31. Ribli nem jelenik meg az elnökségi ülésen, majd bejelenti: a köz­gyűlésen lemond. Kunos Péter, a Ribli ál­tal lemondásra felszólított elnök közli: nincs szándékában felállni az elnöki szék­ből, ám ha valaki megfelelő pénzügyi ga­­ranciákkal jelentkezik, átadja a helyét. Ő mindenesetre továbbra is segíteni fogja a szövetséget. 1997. február 5. „A szövetség - bármi­lyen fájdalmas is ez némelyek számára, ma még működőképes. Tetemes tartozása van ugyan, mint a legtöbb sportszövetségnek, sok-sok nagyvállalatnak, önkormányzatnak és az egész országnak, de a működőképességét egyelőre nem fenyegeti veszély. (...) Változatla­nul számíthatunk az OTSH segítségére, annak ellenére, hogy az új sporttörvény nem teszi lehe­tővé átalakulásunkat köztestületté. (...) Az OTSH új elnöke, Harcsár István úr személyes tárgyalásunk során ígéretet tett arra, hogy se­gítségünkre lesz a pénzügyi helyzet konszolidá­lásában. ” - nyilatkozik Kunos Péter. 1997. február 15. A közgyűlésen Ribli le­mond, a tagok elfogadják az 1996-os beszámo­lót, és az 1997-re tervezett költségvetést. Tompa János szakfelügyelő feladatát március 1-jétől társadalmi munkában látja el. (Később kiderül: a szövetség legtöbb fizetett alkalmazottjának a távozás mellett szintén csak ez a lehetőség ma­rad.) 1997. február 18. „...az a legrosszabb, hogy panaszkodunk”, mondja Kunos Péter. „Fene­ketlen kútba senki sem dob pénzt. Azzal nem váltok ki szimpátiát egyetlen lehetséges adomá­nyozóból sem, ha azzal kezdem, nemcsak bérre, könyvtárra, világításra, víz-, csatornadíjra és lakbérre gyűjtök, hanem tartozásra is. (...) Pénzügyi helyzetünk szempontjából még min­dig meghatározó az állami támogatás. (...) Az OTSH régi és új elnöke is egyaránt biztosított minket, hogy a köztestületté válás megakadá­lyozása miatt anyagi hátrány nem ér bennünket. Reményünk van rá, hogy a tavalyival közel azo­nos összegű támogatást kapjunk. ” 1997. március 4. Harcsár Istvánnak, az OTSH elnökének a sajtótájékoztató­ján elhangzik a kérdés: érzi-e az OTSH, hogy a Magyar Sakk Szövetség nem is kicsiny anyagi nehézségekkel küzd? „Érzi”, szól a válasz, „csakhogy a vizs­gálódások során kiderült, hogy kilenc­­venkettő óta nem fizeti nemzetközi tag­díját a szövetség. Ebből fakadó tartozá­sa ötmillió forint. Az OTSH becsüli a ho­ni sakksportot, támogatja is, de hogy az adósság kiegyenlítéséhez a szövetség normatív pénzösszeget használjon fel, nos, ez nem járható út...” Alig több mint egy hónap története. Ugyanebben az időszakban Polgár Judit az előkelő ötödik helyen zár a rendkívül erős me­zőnyű linaresi sakktornán, Budapesten ad nagy sikerű szimultánt korunk egyik legismertebb sakkozója, Anatolij Karpov, négy magyar (Pol­gár Zsuzsa, Polgár Judit, Polgár László és Ben­­kő Pál) is sakk Oscar-díjat kap a nemzetközi sakkszakírók szövetségétől. Eközben ez év februárjában a szövetség al­kalmazottai megtudhatták: március 1-jétől megszűnik az állásuk. Az a forgatókönyv, amelynek jóvoltából ez bekövetkezhetett, sem­miképpen nem érdemelne Oscar-díjat... (gombkötő) !­­ El­len­fény L­­ NEMZETI SPORT (Tényleg csak futólag említem meg, nagy híve vagyok a lovak­nak, így a lóversenyzésnek is, bő­vebben nem érdemes az érzel­meimről szólni, ennyi tisztelet jár a dicső elődöknek - a sor kezdőd­het például gróf Széchenyi Ist­vánnal... Fontosabb, hogy az elmúlt esz­tendők lóverseny körüli herce­hurcái egyértelműen kínálják a párhuzamot a honi Forma-1­es versenyekkel, nevezetesen, ami szerte a világon enyhén szólva is több mint nyeresé­ges, akörül mifelénk csak a gond, a baj, a sirám meg­­ a tehetetlenség. Hogy lesz-e megnyugvás, lesz-e rend az istállók környé­kén, az egyelőre még nem tudható. Nem tudható, mert várni kell... Először is a „kor­mányzati döntésre”, aztán sok más apróbb elhatározásra, ahogy a lovaregyleti elöljáró fo­galmaz, „végleges döntés csak jú­niusra várható”... A mostani megfogalmazások homályos volta sejteti, lesz itt még csata jócskán, messze még az az idő, hogy az legyen a miénk, ami „Torontóban vagy Malmőben kiválóan funkcionál”. A szituáció újabb bizonyossága annak a ke­sernyés és cáfolhatatlan közhely­nek, hogy csak a természet tökéle­tes, amihez az ember hozzányúl, az óhatatlanul tönkremegy. Jobb esetben működik, csak éppen zavarokkal, így aztán lovas-ügyekben csak egyetlen egy a biztos, ám a tény előbbre sem viszi, és nem is hát­ráltatja a tervek megvalósulását. Viszont cáfolhatatlan. Tehát: a lovak szemében általá­ban több a humánum, mint az emberekében. Pedig ők is botlanak...) (malonyai) jel ! Jönnek az amerikaiak! Ritkán lehet megbízható híreket szerezni az Egyesült Államokból, de most Killik Lászlónak sikerült. Szerdán telefonon beszélt az egyik legtehetségesebb magyar kosarassal, Iványi Dalmá­val. A pályafutását Kecske­méten kezdő, majd a Pécs gárdájával bajnoki címet szerző, jelenleg a tengeren­túlon tanuló kiváló irá­nyítójátékos hogylétéről adott helyzetjelentést a szö­vetségi kapitány.­­ Iványi Dalma az őszi előkészületi mérkőzéseken még játszott az egyetemi csapatban, aztán a decem­berben kezdődött bajnokság rajtjára megsérült, részleges térdszalagszakadást szenve­dett. A tüzetes orvosi vizs­gálat kimutatta, hogy nem kell műteni a térdét, csak rögzíteni. Az idő bebizonyí­totta, hogy az orvosok jól döntöttek. Amikor levették a rögzítőgipszet a lábáról, rögtön elkezdtek vele egy korszerű, intenzív rehabili­tációs szakaszt. Ennek kö­szönhetően február elején elkezdhette a futóedzéseket, de a kosarasmozdulatokra még várnia kellett. Egy-két hét elteltével azonban olyan gyors javulás követke­zett be, hogy negyed­órára már pályára is léphetett bajnoki mér­kőzésén. ’ + Vagyis a sérülése immár nem befolyásol­ja az Európa-bajnoki felkészülését? - Ha Dalma lába fájdalommentes lesz, és egyfolytában ját­szik a kinti bajnoki rájátszásban, akkor a válogatott felkészülésén is részt tud venni. Egyébként nagyon jó fizikumú kislány, bízom benne, hogy hamar talpra tud állni egy ilyen sé­rülés után is. - Mostantól kezdve folya­matosan tartják a kapcsola­tot? - Igen, legközelebb jövő héten tudunk majd beszélni, és ha minden jól megy, ak­kor április tizenötödikén hazatér, és elejétől a vé­géig ott lesz a váloga­tott edzőtáborában. Ekkorra már véget ér az egyetemi bajnok­ság, és inkább az isko­lai vizsgái miatt kell aggódnunk. A másik Amerikában játszó magyar hölgy, Kal­­már-Nagy Dóra szin­tén a tanulmányaival lesz elfoglalva ebben az időszakban, de az Eb-felkészülés elejére ter­­mésztesen őt is hazavárjuk. (farkas) 1 ^­E- 16- zés L 1

Next