Nemzeti Sport, 1997. március (8. évfolyam, 59-87. szám)
1997-03-06 / 64. szám
Vili. 64. • 1997. március 6. ...Zsiga Gyulával Hortomiglanholtomiglan? Az élet útjai, ugye, kiszámíthatatlanok. Ma még sikeres vagy, holnaptól ellenben elkerül a fény. Zsiga Gyula pályájának íve meredeken emelkedett. A férfi juniorválogatott szövetségi kapitányaként az elmúlt évtizedben figyelemre méltó eredményeket ért el. Nem meglepő, hogy 1993 novemberét már a Vasas világhírű hölgykoszorújának irányítójaként élte meg, 1994-ben BEK-döntős, 1995-ben City-kupa döntős kézilabdacsapat edzőjének vallhatta magát. Ma a Hort SE NB I B-s férfigárdájának az edzője. Esély sincs a feljutásra. Az edző neve azonban a napokban két női együttessel kapcsolatban is felmerült. - Valóban, hallottam, hogy én leszek az edző Dunaújvárosban, és azt is, hogy Győrben. Ez azonban csak pletyka, mert engem egyik helyről sem keresett meg senki. Most csak a Hort csapatával foglalkozom, igaz ott minden korosztállyal. Emellett általános iskolás gyerekekkel próbálom megszerettetni a kézilabdázást. - Az ön múltjával nem akadt első osztályú egyesület, amely alkalmazta volna, amikor biztossá vált, hogy távozik a Vasastól? - De igen, megkerestek női és férfiegyüttesektől is, ám bármelyik ajánlatot fogadom el, vidékre kellett volna költöznöm. Ezt pedig családi okok miatt nem engedhettem meg magamnak, mert a gyermekem most kezdte az iskolát, és nem akartam felpakolni az egész betyárbútort. - Szövetségi berkekben is szóba került, mint a női válogatott lehetséges pályaedzője... - Igen. De az az ember, aki mellett én lettem volna a másodedző, végül nem lett szövetségi kapitány. Úgyhogy ez a lehetőség is kútba esett. - Tehát akkor marad a Hort? - Egyelőre igen, bár az edzőbizottságban is vannak komoly feladataim. Ám azért nem adtam fel a reményt, hogy élvonalbeli csapatnál legyek edző. (molnár) Forró nyomon Júniusban pályabúcsúztató? Hónapok óta kérdéses, mi lesz a galopp- és az ügetőpályával. Mint korábban megírtuk, az ÁPV Rt. igazgatótanácsa kétszázmillió forint éves költségvetést szavazott meg a magyar lóversenyzésnek. Ezt az összeget a pályák fenntartására és a bérekre fordíthatja a Magyar Lovaregylet, a magántulajdonosokat tömörítő szervezet. Farkas Ferenc, az ML elnöke hetekkel ezelőtt még nem tudta megmondani, hogy mi lesz a pályák további sorsa. - A napokban kerül a kormány elé a tervezet, melynek alapján a Kincsem Parkról, illetve a Kerepesi úti területről döntenek - magyarázta a lótulajdonosok első embere. - A beadványt az ÁPV Rt., a Pénzügyminisztérium és a Földművelődésügyi Minisztérium közösen dolgozta ki. - Néhány héttel ezelőtt több variációról is szó volt a pályákkal kapcsolatban. - A kormány már csak egy lehetőséget vitat meg. Az elképzelés szerint a Nemzeti Lóverseny Kft.-t és a Magyar Lovaregyletet összevonnák, és helyettük egy részvénytársaság intézné a lóversenyzés ügyeit, így mi, lótulajdonosok lennénk felelősek a futamok megrendezéséért és a fogadásszervezésért. Hallani lehetett francia befektetőkről, akik szívesen költenének a magyar versenypályákra. Ez a lehetőség fennáll még? - Igen, de egyelőre a két káeftéről szóló tervezetet kell elfogadniuk a kormánytagoknak. + A franciák tervei egyeznek a magyarok elképzeléseivel? - Hangsúlyozom: egyáltalán nem biztos, hogy velük egyezik meg a magyar állam. A francia cég magyar képviselői elmondták, hogy amennyiben ők nyernék meg a pályázatot, hárommilliárd forintért vásárolnák meg a galopp- és az ügetőpályát, amelyek korszerűsítésére további két-két és fél milliárd forintot áldoznának. Úgy tervezik, hogy a két létesítményt egy területen alakítanák ki - ez bevált megoldás szerte a világon, hiszen Torontóban vagy Malmőben kiválóan funkcionál. Az átépítést követően huszonegyedik századi körülmények között érezhetné magát a közönség. - A privatizálás után a külföldi részvényes lenne ,a fogadás tulajdonosa? - Nem, ezért a magyar részvénytársaság a felelős, míg az országos hálózatot a Szerencsejáték Rt. - kívülálló cégként - szervezi meg. Mindezek azonban csak elképzelések: meg kell várni a kormányzati döntést. A végleges döntés csak júniusra várható. (Kiss) Hírháttér ■ La Perpatvar A pólósliga nem kér a nőkből... A legutóbbi vízilabdaliga-ülésen robbant a bomba... A jelenlévők ugyanis megszavazták: a szervezet csak a férficsapatok bázisa, a női klubok képviselői jobban teszik, ha inkább alakítanak egy női pólósligát. Ebből még nem is lett volna kalamajka, de aztán arra is fény derült, hogy az alapszabály szerint a szervezet nyolcvankilenc óta a férficsapatok ligája, tehát a „női ügyekben” nem is volt döntéshozó helyzetben. Döntések viszont születtek... + Megtesszük a szükséges lépéseket, hiszen ezek szerint a liga a korábbi hónapokban, években úgy hozott ítéleteket átigazolási kérdésekben, hogy nem volt rá kompetenciája - mondja Szűcs Péter, a BEAC-Petroland edző-menedzsere. - Milyen szükséges lépésekre gondol? - Fontolgatjuk, hogy polgári peres eljárást indítunk például a Vasas kontra BEAC ügyben, ahol a liga „belehajszolt” minket abba, hogy fizessünk a játékosokért, amikor nem is kellett volna. A belehajszolás alatt azt értem, hogy a játékosok szerződésszegés miatt a ligához fordultak, de a beadványt a liga elutasította, így pedig nem volt más megoldás, fizettünk, pedig a liga a jelek szerint nem mondhatott volna véleményt az ügyben. - A ligát perelnék vagy a Vasast? - A Vasastól akarjuk visszaperelni a pénzünket. De van itt más ügy is, ahol a liga közbelépett, pedig utólag kiderült, hogy nem volt jogosultsága. Az egyik vidéki női csapat kétszázezerért akarta eladni a játékosát. A liga nyolcvanezerben határozta meg az árát. Kérdem én: milyen alapon? A lényeg: megtámadjuk az eddigi ligadöntéseket! Két támadás között azonban - már csak a kialakult helyzet miatt is - a női ligát is megalakíthatnák... " Ezt is tervhez vettük, egyeztetni kell az érdekelt klubokkal. De még mielőtt ez megtörténne, szeretnénk lerendezni az ügyeinket a férfiligával... Természetesen megkérdeztük a másik felet is. Dr. Lutter István, a férfiliga elnöke külföldön tartózkodik, így dr. Tim Gáborhoz, a liga titkárához fordultunk. - A tagság úgy látta, egyszerűbb, ha az első osztályú férficsapatok és női együttesek külön ligában tömörülnek - kezdi dr. Tim Gábor. - Logikailag ez valóban jogos, viszont a gond az: kiderült, hogy a női klubok soha sem tartoztak ehhez a ligához. A BEAC például már bírósági perben gondolkozik. A konkrét esettel kapcsolatosan: a két érdekelt megegyezett az átigazolás kérdésében, tehát nem a liga döntött. Persze, mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslatot keressen. A bioi klubok vitás kérdéseit - amíg nem alakítanak ligát - ezentúl egyből az elnökség bírálja el? - Szerintem igen... ♦ Információink szerint dr. Tini Gábor, aki eddig az utánpótlás-bizottság vezetője volt, levelet írt a vízilabdaszövetség elnökségének, amelyben közölte: megválik a tisztségtől, a továbbiakban ne számítsanak a munkájára. A levél szerint Tim azért nyújtotta be a lemondását, mert elégedetlen az elnökség utánpótlás-ügyekben kifejtett munkájával. (sál) Oscar-díjra méltatlan forgatókönyv 1997. január 29. Ribli Zoltán, a Magyar Sakk Szövetség elnökségi tagja levélben fordul az elnökség tagjaihoz. Ebben többek között így fogalmaz: „A nemrégiben megkapott anyagokból nyilvánvaló, hogy a Magyar Sakk Szövetség jelenlegi vezetősége anyagi és erkölcsi káoszba vezeti a testületet.” Aztán hozzáteszi: „Decemberben nyolcmillió forint tartozása volt a szövetségnek, ráadásul ez havi ötszázezer forinttal nő. A szövetség négymillió forinttal tartozik a FIDE-nek, ennyi tartozásnak másnál, mondjuk egy afrikai szövetségnél már régen következményei lettek volna...” „Azonkívül, hogy levele tele van tárgyi tévedésekkel, tudnunk kell, hogy egy sértett ember írta...” - vág vissza Ambrus Zoltán főtitkár. 1997. január 31. Ribli nem jelenik meg az elnökségi ülésen, majd bejelenti: a közgyűlésen lemond. Kunos Péter, a Ribli által lemondásra felszólított elnök közli: nincs szándékában felállni az elnöki székből, ám ha valaki megfelelő pénzügyi garanciákkal jelentkezik, átadja a helyét. Ő mindenesetre továbbra is segíteni fogja a szövetséget. 1997. február 5. „A szövetség - bármilyen fájdalmas is ez némelyek számára, ma még működőképes. Tetemes tartozása van ugyan, mint a legtöbb sportszövetségnek, sok-sok nagyvállalatnak, önkormányzatnak és az egész országnak, de a működőképességét egyelőre nem fenyegeti veszély. (...) Változatlanul számíthatunk az OTSH segítségére, annak ellenére, hogy az új sporttörvény nem teszi lehetővé átalakulásunkat köztestületté. (...) Az OTSH új elnöke, Harcsár István úr személyes tárgyalásunk során ígéretet tett arra, hogy segítségünkre lesz a pénzügyi helyzet konszolidálásában. ” - nyilatkozik Kunos Péter. 1997. február 15. A közgyűlésen Ribli lemond, a tagok elfogadják az 1996-os beszámolót, és az 1997-re tervezett költségvetést. Tompa János szakfelügyelő feladatát március 1-jétől társadalmi munkában látja el. (Később kiderül: a szövetség legtöbb fizetett alkalmazottjának a távozás mellett szintén csak ez a lehetőség marad.) 1997. február 18. „...az a legrosszabb, hogy panaszkodunk”, mondja Kunos Péter. „Feneketlen kútba senki sem dob pénzt. Azzal nem váltok ki szimpátiát egyetlen lehetséges adományozóból sem, ha azzal kezdem, nemcsak bérre, könyvtárra, világításra, víz-, csatornadíjra és lakbérre gyűjtök, hanem tartozásra is. (...) Pénzügyi helyzetünk szempontjából még mindig meghatározó az állami támogatás. (...) Az OTSH régi és új elnöke is egyaránt biztosított minket, hogy a köztestületté válás megakadályozása miatt anyagi hátrány nem ér bennünket. Reményünk van rá, hogy a tavalyival közel azonos összegű támogatást kapjunk. ” 1997. március 4. Harcsár Istvánnak, az OTSH elnökének a sajtótájékoztatóján elhangzik a kérdés: érzi-e az OTSH, hogy a Magyar Sakk Szövetség nem is kicsiny anyagi nehézségekkel küzd? „Érzi”, szól a válasz, „csakhogy a vizsgálódások során kiderült, hogy kilencvenkettő óta nem fizeti nemzetközi tagdíját a szövetség. Ebből fakadó tartozása ötmillió forint. Az OTSH becsüli a honi sakksportot, támogatja is, de hogy az adósság kiegyenlítéséhez a szövetség normatív pénzösszeget használjon fel, nos, ez nem járható út...” Alig több mint egy hónap története. Ugyanebben az időszakban Polgár Judit az előkelő ötödik helyen zár a rendkívül erős mezőnyű linaresi sakktornán, Budapesten ad nagy sikerű szimultánt korunk egyik legismertebb sakkozója, Anatolij Karpov, négy magyar (Polgár Zsuzsa, Polgár Judit, Polgár László és Benkő Pál) is sakk Oscar-díjat kap a nemzetközi sakkszakírók szövetségétől. Eközben ez év februárjában a szövetség alkalmazottai megtudhatták: március 1-jétől megszűnik az állásuk. Az a forgatókönyv, amelynek jóvoltából ez bekövetkezhetett, semmiképpen nem érdemelne Oscar-díjat... (gombkötő) ! Ellenfény L NEMZETI SPORT (Tényleg csak futólag említem meg, nagy híve vagyok a lovaknak, így a lóversenyzésnek is, bővebben nem érdemes az érzelmeimről szólni, ennyi tisztelet jár a dicső elődöknek - a sor kezdődhet például gróf Széchenyi Istvánnal... Fontosabb, hogy az elmúlt esztendők lóverseny körüli hercehurcái egyértelműen kínálják a párhuzamot a honi Forma-1es versenyekkel, nevezetesen, ami szerte a világon enyhén szólva is több mint nyereséges, akörül mifelénk csak a gond, a baj, a sirám meg a tehetetlenség. Hogy lesz-e megnyugvás, lesz-e rend az istállók környékén, az egyelőre még nem tudható. Nem tudható, mert várni kell... Először is a „kormányzati döntésre”, aztán sok más apróbb elhatározásra, ahogy a lovaregyleti elöljáró fogalmaz, „végleges döntés csak júniusra várható”... A mostani megfogalmazások homályos volta sejteti, lesz itt még csata jócskán, messze még az az idő, hogy az legyen a miénk, ami „Torontóban vagy Malmőben kiválóan funkcionál”. A szituáció újabb bizonyossága annak a kesernyés és cáfolhatatlan közhelynek, hogy csak a természet tökéletes, amihez az ember hozzányúl, az óhatatlanul tönkremegy. Jobb esetben működik, csak éppen zavarokkal, így aztán lovas-ügyekben csak egyetlen egy a biztos, ám a tény előbbre sem viszi, és nem is hátráltatja a tervek megvalósulását. Viszont cáfolhatatlan. Tehát: a lovak szemében általában több a humánum, mint az emberekében. Pedig ők is botlanak...) (malonyai) jel ! Jönnek az amerikaiak! Ritkán lehet megbízható híreket szerezni az Egyesült Államokból, de most Killik Lászlónak sikerült. Szerdán telefonon beszélt az egyik legtehetségesebb magyar kosarassal, Iványi Dalmával. A pályafutását Kecskeméten kezdő, majd a Pécs gárdájával bajnoki címet szerző, jelenleg a tengerentúlon tanuló kiváló irányítójátékos hogylétéről adott helyzetjelentést a szövetségi kapitány. Iványi Dalma az őszi előkészületi mérkőzéseken még játszott az egyetemi csapatban, aztán a decemberben kezdődött bajnokság rajtjára megsérült, részleges térdszalagszakadást szenvedett. A tüzetes orvosi vizsgálat kimutatta, hogy nem kell műteni a térdét, csak rögzíteni. Az idő bebizonyította, hogy az orvosok jól döntöttek. Amikor levették a rögzítőgipszet a lábáról, rögtön elkezdtek vele egy korszerű, intenzív rehabilitációs szakaszt. Ennek köszönhetően február elején elkezdhette a futóedzéseket, de a kosarasmozdulatokra még várnia kellett. Egy-két hét elteltével azonban olyan gyors javulás következett be, hogy negyedórára már pályára is léphetett bajnoki mérkőzésén. ’ + Vagyis a sérülése immár nem befolyásolja az Európa-bajnoki felkészülését? - Ha Dalma lába fájdalommentes lesz, és egyfolytában játszik a kinti bajnoki rájátszásban, akkor a válogatott felkészülésén is részt tud venni. Egyébként nagyon jó fizikumú kislány, bízom benne, hogy hamar talpra tud állni egy ilyen sérülés után is. - Mostantól kezdve folyamatosan tartják a kapcsolatot? - Igen, legközelebb jövő héten tudunk majd beszélni, és ha minden jól megy, akkor április tizenötödikén hazatér, és elejétől a végéig ott lesz a válogatott edzőtáborában. Ekkorra már véget ér az egyetemi bajnokság, és inkább az iskolai vizsgái miatt kell aggódnunk. A másik Amerikában játszó magyar hölgy, Kalmár-Nagy Dóra szintén a tanulmányaival lesz elfoglalva ebben az időszakban, de az Eb-felkészülés elejére természtesen őt is hazavárjuk. (farkas) 1 ^E- 16- zés L 1