Nemzeti Sport, 1997. augusztus (8. évfolyam, 208-237. szám)
1997-08-26 / 232. szám
NEMZETI SPORT Az Egyenlítő alá kerültünk? Török Bódog, az 1965-ben vb-t nyert női kézilabdacsapat mestere: - A női junior kézilabdavébét Elefántcsontparton rendezték. A magyar válogatott gyengén szerepelt, nem jutott a legjobb nyolc közé, és vereséget szenvedett még a gyenge európai középmezőnybe tartozó Portugáliától is. Úgy tűnik, szakmai csődről beszélhetünk. Ki tud magyarázatot adni a következőkre? A magyar válogatottnak miért kellett a sorsdöntő mérkőzése előtti napon ellátogatnia a szokatlan éghajlatú országban egy szafariparkba? Amikor a portugál csapat jobbik átlövője sérülés miatt nem játszhatott, a „helyettese” miként lőhetett tizennégy gólt a magyar válogatott legjobbjaként emlegetett Pálinger kapusnak? A rendkívül erős magyar bajnokságban kiválóan helytálló Becz, Kenyeres, Brigovácz és a többiek miért kézilabdáztak hitevesztetten, bátortalanul? Ugyanakkor a vészharangot kongató vezetőedző, Berendi Antal, siratja a magyar utánpótlást. Vajon miért teszi ezt, amikor a korosztályos klubcsapataink tornákat nyernek, például a svédországi Partillében vagy Németországban. Biztosra veszem, hogy a leszereplést más tényezők (is) okozták. Vanyus Attila csapatvezető nyilatkozata sokat sejtet, amikor csődtömegként említi a magyar együttest. Ez a megállapítás viszont csak akkor lehet hiteles és igaz, ha valaki fel tudja mérni a válogatottban lévő játékosok erényeit. Kovács Péter ilyen szakember, Ő sokszoros világválogatott volt, jelenleg a nemzetközi szövetség edzőbizottságának tagja, s részt vett az elefántcsontparti vébén. A legfontosabb, hogy világversenyeken és olimpiákon járt, tehát tudja, mit lehet tenni a szövetségben - a munkahelyén - és a klubokban a sportág honi felemelkedéséért. Talán még a világ legjobbjai között tartanak bennünket számon, de nem szabad elfelednünk, hogy a gyémántot, a fiatal tehetségeket nem elég kibányászni. Azokat csiszolni is kell. Ez a mindenkori szövetségi edzők feladata is. És akkor a női kézilabda nálunk nem esik vissza az afrikai színvonalra. Vissza a pályára? Dr. Perczel Zsófia quadriallon világ- és Európa-bajnok: - Amióta dolgozni kezdtem, szakítottam az élsporttal. Nem is tehettem volna mást, hiszen az ügyvédi irodában rengeteg a feladatom, nincs időm annyi edzésre, mint korábban. Hetente egyszer járok úszni, egyszer-kétszer elmegyünk kajakozni, esténként pedig a Skála Áruház parkolójában szoktam kerékpározni. Igazából minden edzésemre jellemző, hogy sötétben kezdődik... A hét végén nem indultam az Ironman-bajnokságon, ehhez alaposan fel kellett volna készülnöm, és igazából már nincs is kedvem az ilyen hosszú versenyekhez. A quadriatlon Európa-bajnokságon elindultam, elvégre én voltam a címvédő, és örülök, hogy a kevesebb munka ellenére is sikerült győznöm. Igazából nem változott meg a döntésem, de a quadriatlon-világbajnokságon még valószínűleg rajthoz állok. Hogyan nyertek a híres Garda-tavi versenyen? dlajjthényi Szabolcs: _______repülő hollandi világbajnok vitorlázó:_______ Az a verseny, amelyet a hétvégén, és már tavaly is megnyertünk Domokos Andrással, a világbajnokság és az Európa-bajnokság után a hajóosztály harmadik legjelentősebb eseménye. Ezúttal harmincöt vitorlás indult el. Jellemző, hogy a világbajnoki első tíz helyezett közül egyedül az első helyezett ausztrál páros, McCrossinék hiányoztak. A hat futamból hármat megnyertünk, egyszer másodikok, egyszer harmadikok, egyszer hatodikok lettünk, tehát látható, hogy egyenletesen, jól mentünk. A régi, német Mader típusú hajónkkal versenyeztünk, azzal, amelyet el akarunk adni. Egy konkrét ajánlatunk már van, de az őszi, spanyolországi Európa-bajnokságig biztosan megtartjuk. A murciai Ebé előtt, két hét múlva még részt veszünk a Balatonföldváron rendezendő repülő hollandi országos bajnokságon, aztán irány Spanyolország. (gyzs) Rákérdeztünk Mitől rettegnek Ausztráliában? Illés Bálint kerékpáros szövetségi kapitányt - Elsősorban attól, hogy hozzánk is betörnek, ugyanúgy, mint az alattunk található apartmanba, a szlovák csapathoz. Ezért most már mindenhová elviszük magunkkal az összes értékünket, már ami megmaradt... Az utazás közben ugyanis szinte minden csomagunk alaposan megsérült - ki tudja, hol jártak a bőröndök, hiszen valamennyi egy nappal később érkezett -, nekem összetört a videokamerám, de ez még hagyján, megrongálódott az egyetlen világbajnoki résztvevőnk, Szabolcsi Szilvia országúti kerékpárja is. Szerencsére segítségünkre sietett a Videoton egykori válogatott kerékpárosa, a Perth-ben élő Nagy Attila, aki egyébként is mindent megtesz azért, hogy nekünk csak a pálya vébével kelljen foglalkozni. Szilvia sem járt sok szerencsével, az elég szélsőséges időjárástól megfázott, most prüszköl rendesen. A rajt szerdán lesz, addig talán minden rendbe jön... (gr) Viki. 232. • 1997. augusztus 26. Mennyit ér az augusztusi jégtáncérem? Alpern Katalin, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség jégtánc-szakbizottságának a vezetője: Szó szerint válaszolva a kérdésre: az augusztusi jégtáncérem több ezer dollárt ér. A Gebora,Visontai páros ugyanis második helyéhez szép összeget is kapott a junior Grand Prix franciaországi nyitófordulója után. A nemzetközi korcsolyázó-szövetség, az ISU néhány évvel ezelőtt elhatározta: segít megreformálni a különösebb sportértékkel nem bíró versenyek rendszerét. Kiírták a felnőttek világkupának megfelelő nagydíját. A sorozat nem várt sikert aratott, szinte mindenütt telt házat és sok-sok tévékamerát vonzott. A tapasztalatok alapján idén már a junioroknak is rendeznek hasonló sorozatot. Ennek első fordulója zajlott St. Gervais-ben. A versenyen az újdonságnak kijáró tisztelet okán megjelent a nemzetközi jégtáncvilág teljes vezérkara. Azért is különösen értékes Geboráék második helye, mert mindenki látta őket, akinek szava van a szakmában. Aki pedig azt hinné, hogy a szezonkezdet miatt gyenge volt a mezőny, annak bizonyítékául elmondom: az ötödik helyezett amerikai páros tavaly nyolcadik volt a junior vébén, a negyedik helyen végzett orosz kettős pedig dobogóra állhatott a junior olimpiai napon. Geboráék tavaly tizennegyedikek lettek a vébén. Számukra és a szakág hazai képviselői számára egyaránt öröm, hogy október 23-26-án Székesfehérvárott rendezhetjük a junior GP egyik fordulóját. Ráfér a siker az utóbbi időben gyengén szereplő magyar jégtánc szakágra. (hm) Miért nem jön létre Indul a Kiss-Gécsek a vb-n? csúcstalálkozó? Gécsek Tibor kalapácsvető: - Mert Gyulai István a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára megtelefonálta a magyar szövetség vezetőinek, hogy a szabályok alapján augusztus 31-én állhatok először dobókörbe. A veszprémi versenyt pedig - amelyen Kiss Balázs is elindul - augusztus 30-án rendezik. Úgy tudom, a VEDAC azért nem tudja egy nappal elhalasztani a dobógálát, mert Balázsnak már le van foglalva a repülőjegye és 31-én utazik vissza az Egyesült Államokba. Én nem akarok kockáztatni, ők nem akarják túlbonyolítani Balázs programját. Azt hiszem, ez érthető! Pedig a hét végén amolyan felmérő „versenyt” rendeztünk és az eredmények alapján vállaltam volna a megmérettetést. Azt hiszem, szép visszatérés lett volna Balázzsal együtt dobni, de sebaj, majd szeptemberben, Debrecenben kipróbálom, hogy mire vagyok képes „élesben”. (1. á.) Aki(k)ről hétfőn is beszéltek Testvérek jóban, rosszban - Az igazat megvallva, nem számítottam arra, hogy megnyerem a világbajnokságot - kezdte az újdonsült bajnok, Lázár Zoltán. - Legalábbis nem tudatosult bennem. Tudat alatt ugyanis minden induló fogathajtónak ott kellett motoszkáljon a gondolat a fejében... Ami biztos, nem így szerettem volna nyerni... - Közvetlenül a verseny után azt nyilatkozta: a bátyját illetné valójában az érem.... - Már csak az idősebb jogán is ő érdemelte volna meg jobban. Különben is, nagyon szépen versenyzett. Ha ez még mindig nem elég nyomós érv, az utóbbi időben nagyon balszerencsés volt, amikor éppen hogy csak lecsúszott az aranyéremről. Most „megcsíphette” volna. Míg a bátyja megnyerte az első napi díjhajtást, ön csupán a tizenharmadik helyen végzett. Kecskeméti László, aki pontosan tíz évvel ezelőtt, Riesenbeckben lett világbajnok, szintén ebből a pozícióból várhatta a maratonhajtást. Vili meg is említette ezt az egybeesést. A szállodában pedig a szobaszámom volt tizenhármas, úgyhogy kezdtem elhinni, velem van a szerencse. + Babonás? - Egészséges mértékben. Például három éve ugyanabban a cipőben hajtok a maratonon. Németországba is elvittem, és tessék, szerencsét hozott. Olyannyira, hogy rendkívül kedvező helyről várhatta az utolsó megmérettetést. A díjhajtás után nem sokkal voltam leszakadva az élbolytól, ellenben a maraton nagyon megosztotta a mezőnyt. Noha a nyolcvan százalékos páratartalomhoz nincsenek hozzászokva a lovaim - különösen a tizenkét éves kancám -, becsületesen végigcsinálták a pályát. A legtöbben azonban pórul jártak, így nagyon megnőttek a pontkülönségek a két szám után. Amikor vasárnap az akadálypályára hajtottam, még szinte alig volt hibátlan teljesítmény. Nagyon boldogok voltak a szurkolóink, amikor nekem sikerült elérnem ezt. Amikor aztán a bátyám kocsijának eltörött a rúdja, mintha elfújták volna az örömünket. Ennyire nagy önök között az összetartás? - Ha hiszi, ha nem, Vili kudarca után nem is tudtam örülni az aranyéremnek. Nem kevés időbe telt, amíg sikerült valamennyire megemésztenem a történteket. De nem csak én, a magyar tábor is letört a „bukás” után, sőt, a semleges nézők között is volt, aki elsírta magát. - Tudatosult önben, hogy ezzel a csapatérem is elveszett? - Ott, abban a pillanatban csak a bátyámra tudtam gondolni. - Én voltam a nap negatív hőse - mosolygott szomorkásan Lázár Vilmos. - Nagyon kemény menet volt az akadályhajtás, mert menni kellett, mint az őrült. Mögöttünk ugyanis annyira ott voltak a többiek, hogy már egy verőhibával is lecsúszhattunk a dobogóról. Amikor Zoli hibátlanul hajtott, megnyugodtam. Legalább már egy érem biztos. A pálya feléig én is jól mentem, ott azonban megtorpant az egyik lovam. Egy felröppenő galambtól megijedt, kicsúszott a lába, így a kocsi hozzáért az akadály oszlopához. Ezt még megúszhattuk volna, de a ló ismét megriadt, erre eltört a rúd. Majdnem beestem a lovak közé, nagyon veszélyes helyzet volt. - Az egyéni vagy a csapatérem elvesztését sajnálja jobban? - Mindkettőt egyformán. A csapatérem egyébként azért lett volna fontosabb, mert az jelzi, hogyan áll a sportág az adott országban. - Sikerült már túltennie magát a történteken? - Nehéz megemészteni. Egy darabig még biztosan foglalkoztat majd. - A világbajnokságok nem hoznak önnek túl nagy szerencsét, legalábbis ami az egyéni szereplést illeti. - Ezerkilencszáznyolcvankilencben, Balatonfenyvesen indultam az első világbajnokságomon. Huszonkét éves voltam, és óriási drukk volt bennem, mert beválogattak a csapatba. A maratonon elsőként indultam, nagyon gyengén mentem, végül csak hetedik lettem. Két év múlva más gond akadt. A díjhajtó lovam nem bírta a sáros pályát, erre a verseny előtt esett az eső - tizenegyedik lettem. Kilencvenháromban megnyertem a maratonhajtást, akkor viszont eltaktikáztam magam. Pár tized ponttal lettem csak második. Legutóbb, Lengyelországban, pedig nyerő pozícióból borultam. Erre most eltörik a kocsirúd. De egyszer csak vége szakad a pech-szériának... Ami a lényeg, családban maradt az érem. (csanálosi) Lázár Zoltán, az aranyérmes öcs Lázár Vilmos, a balszerencsés báty Kovács Antal olimpiai bajnok, 95 kg-os dzsiidós. - Sajnos, a válogatott tiszafüredi edzőtáborában szerzett sérülésem, a térdem részleges szalagszakadása megnehezítette a felkészülést, de jelen pillanatban nincs nagyobb baj, és ha Horváth István szövetségi kapitány számít rám, akkor tatamira lépek az októberi, párizsi világbajnokságon. Márpedig egyelőre tagja vagyok a minden súlycsoportban egy embert kijelölő A-keretnek. Sajnos, az utóbbi időben gyakran hátráltatták a munkámat sérülések, de remélem, hogy van bennem annyi munka, hogy az elmúlt egy-két hetes gond nem zavar meg nagyon. Azért, hogy mindenki elverjen, nem fogok elmenni Párizsba, de ha úgy érzem, hogy van sanszom, akkor ott leszek.